Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-12 / 59. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

®touch mi a véleménye?

If ára 5 m tizei IP

IDEGESSÉG

Gazdagodnak

vizeink

for. Kovács Károly,

^ ÖKU munkaügyi és szociá- ls igazgatója:

~~ Erre a kérdésre nem le- **■ röviden igennel, vagy sinmel felelni. Ózd az ellen- ki találkozása, egyes részei, 'tesítményei városi jellegűek, 'as részei viszont még a régi ykűlményekre emlékeztetnek. ,aros abban az értelemben, ??8y dinamikus, hogy nagy fiatok nyíltak a politikai és jjtt'sudalmi fejlődésen túl a facias örökség félszámolására, szociális és kulturális fel- Jáelkedésre. Nem tudom, kioltatható-e, hogy Ózd a fel- li’fbadulás óta hány százmil- JZ forintot kapott az állam- K>*> de az bizonyos, hogy a vá- , 5 mélyreható változást élt át i elmúlt, két évtizedben. Ak- ,.°r is igaz ez, ha még ma ‘"cs egységes városképe Ózd- ha sok mindent jobban célszerűbben csinálhattunk V°lna.

.A. kohászati üzemek mindig í®Shat.ározója volt és marad fejlődésének. A Rima fainak a városias fejlődés he- a kolóniái is kötöttségek is a kulturális elmaradottság {^kitartása volt a céljuk. Értjéé módon az elmúlt évűjükben ebből az örökségből vállalati feladatok vég- yyajtása hatványozott volt íek közé tartozott a Táacsicsnácshoz is tartozunk, és ez sokszor nem a legjobb. Másrészt az Ózdi Kohászati Üzemek a gyár fejlesztésénél egyre többet számit a mi földterületünkre Ezenkívül a

„... vigyázzunk, a niai anyák idegzetében' a holnapi nemzedékek idegresészsége rejtőzik.”

(Veres Péter)

A NÉPSZABADSÁG

>é®Pi városrész megépítése, ihv‘ "nyi lakót , lepi út kiflin Se‘ a közművesítés, a sta- létrehozása, a lakótelepi ^asok folyamatos felújítása

j. korszerűsítése, az ív út és

k, ottani lakóépületek meg- fl,”CSe. Szorosan kapcsolódik ezekhez a gyújtói városai u?nt rekonstrukciójához, az jq közfürdő építéséhez adandó y*líős anyagi támogatás, az LN0 10 emeletes lakóház, va- ^n'ht a Felszabadulás tér és

emlékmű létrehozása, elmúlt években átgondolttá vált a városfejlesztés, s Sj'ekm, az elkövetkezendő 10 »i®.évben kialakul az az ösz- iffi’j'Sgő. modern városkép, méltán reprezentálja ezt forgalmas. törekvő emberek k* lakott gyárvárost.

San<.| ÍbV II^'I ^ Rákóczi S^. _ *s l*yU<a, Termelői'űkezet elnöke: v> Termelőszövetkezetünk a kig°sóan székel, de nemcsak a (IjTont. hanem még az állat- tj^JOány is. Érdekes, hogy a íljpOgság szemlélete ennek jChére még inkább falusias, (fagazdasági, mint bárhol. tjjJlfk oka az, hogy környezete falusias. Egyáltalán nem z?ük, hogy városban élünk. f-a Tásik ok az. hogy lagsá- °reg emberekből all, a (v'TSok átlagos életkora 65 t|ü Ig.v tőlünk nemigen men- < már az iparba dolgozni, í,Ü°nt az iparból főleg nyug- kA* s°k vállalnak nálunk mun- Kérik felvételüket, kő. Az. hogy term el őszövet- Sy- ú n k egv gyárvárosban itl^ódik. speciális helyzete' kat' “ló és speciális feladatokig "■■’ ránk. Egyrészt megne- fojji' helyzetünket, hogy a vá- • ugyanakkor a járási taváros azt kívánja, hogy belterjessé tegyük gazdaságunkat. Át kell térnünk a tej-, a hústermelésre, a kertészetre, hogy a város ellátását segítsük. Ezt az átállást az idén kezdjük meg. és remélem, négy-öt esztendő alatt befejezzük. Ózdon csak így van jövője termel ő- szöveúrezetünknek.

Budavári Katalin,

a József Attila Gimnázium IV. osztályos tanulója:

— Itt születtem, szeretem ezt a várost, így hát nem tudok elfogultság nélkül beszélni, ha a kérdésre válaszolni kell. A Béke-telep már valóban város, s újabban az utak megépítésével is sokat léptünk a vároSiasság felé. A belváros azonban és Várkony még nagyon elmaradott. Mi az osztályban is sokat beszélünk róla, hol is tart Ózd a várossá válásban. Az iskolai képzésben mindent megkapunk, ami a városi iskolákra jellemző. A szórakozásban azonban már nincsenek ilyen jó lehetőségei az ifjúságnak. A városban nincs olyan lehetőség, ahol a fiatalok valóban kulturáltan szórakozhatnának. Bár szokott lenni Ózdon kiállítás, mégis helyes lenne létrehozni a város múzeumát, ahol bemutathatnák a város történetét, a kohászat, a gépipar régi szerszámait, a termelési folyamatokat. A fiatalságnak régi vágya egy városi strandfürdő létrehozása, amelyhez, gondolom, társadalmi munkában mi is sokat hozzájárulnánk. Szeretném megemlíteni, hogy mi, ózdi lányok is szeretünk divatosan öltözni, azonban nem minmar- cius

8-i számában Veres Péter cikksorozatot kezdett A hajszolt- ságról címmel. Korunk eme legidőszerűbb és legproblematikusabb témájához sok oldaliból lehetne kapcsolódni, de engem legjobban a cikkből vett fenti idézet ragadott meg.

A sokat látott, tapasztalt, megfontolt ember szava inti a ma rohanó emberét.

Nem, nem kívánok arról szólni, hogy a munkahelyen, a napi élet forgatagában kíméljék az anyát, az anyák idegzetét. amelyben a holnapi nemzedékek idegegészsége rejtőzik.

Senki nem fogja kímélni. Belépett a nő a termelőmunkába. Vállalta azt a pluszt, amit a dolgozó nő számára az anyaság jelent.. Ha a nő még ilyen újabb címen is lépten-nyomon anyaságra hivatkozna, előbb- utóbb terhére válna munkahelyének, környezetének. Ezt a kérdést magunknak kell megoldanunk! Magunknak és nem gyógyszeres idegcsillapítással!

Két pedagógusnő beszélgetését hallgattam a napokban. Mindkettőnek két gyermeke van, az egyik nagyobb, iskolás, a másik kisebb, óvodás, kisiskolás. Egymás gondolatait folytatva sorolták, hogy a. kisebb gyerek rosszabb, szófoga- datlanabb. mint a nagyobb volt kiskorában.

Csakhogy ezek az édesanyák pedagógusok lévén néhány perc alatt oda jutottak a beszélgetésben, hogy elismerték, mennyivel kevesebb türelmük van most a kisebb gyerekhez, mint annak idején az elsőnél. Elfáradtak. Estére elhasználódik türelmük, szigorú kötelességtudattá alakul szívükben az anyai szeretet, ök rájöttek a baj okára, s mégsem tudnak magukon segíteni.

Milyen o családi otthon reggel nyolc előtt?

Egy hajsza: Mosakodj már!... egyél gyorsan!... gyere vissza, itt hagytad a vonalzódat! De most már rohanj, mert elkésel...

Délután?

Miként értelmezhetjük azt, hogy az anyák idegzetében a gyermek idegegészsége rejtőzik?

Lehet-e ideges egy kisgyerek? Hogyan lehet észrevenni?

Azt mondják, rossz a gyerek. Felesel. Nem fogad szót. Gondoljunk csak rá, hogyan adunk neki sokszor utasítást? Legtöbbször ingerülten, idegesen.

A gyerek felfogja a hangsúlyt, vagy maga is átveszi az ingerültséget. Felesel, ellenáll, védekezik a maga módján.

Minden ideges, türelmetlen nappal hagyunk valami nyomot a gyermek fejlődő idegrendszerében. Rontjuk a holnapi nemzedék idegegészségét!

Mert hajszoltak vagyunk. Mert hajszoljuk magunkat, mert folyton csak az aznapi feladatokat látjuk magunk előtt.

Századunk, korunk betegsége az idegesség. Az ember nem tudott ilyen hirtelen átállni a technika fejlődése által fel- gyorsult életritmushoz. Ezek tények, orvosok, pszichológusok által jelenleg is vizsgált tünetek. A baj ellensúlyozására nehéz tanácsot adni.

Hogyan vigyázzunk mégis a jövő nemzedék, egyben az anyák idegegészségére? A

magunk egészségére? Űjat nem mondhatunk, csak azt, ami! korábban is annyit hangsúlyoztak, tanácsoltak: hagyjuk az otthon gondját otthon, ha munkahelyünkön vagyunk, s tegyük le a munkahely gondját, ha kilépünk a gyár, a vál- lalat kapuján.

sz í\ír\K néhány percet

MANJUNK a i?lazításra»

a semmire sem gondolásra, mielőtt este gyermekeinkkel találkozunk. Az ideges rohanás helyett szakítsunk időt a gyerekkel való kellemes együtt- létre, amikor öt, a vele történteket is meghallgatjuk. Erezze, hogy7 az anyja most csak rá figyel, csak vele foglalkozik. Az anyának is kell ennyi kikapcsolódós, ennyi idegpihenés, mielőtt elkezdené otthon a második műszakot.

SEGÍTSÜNK

magunkon. Szervezzünk rendet életünkben, s gondoljuk meg, semmi sem lehet fontosabb, sem a mosogatás, sem a vasalás, de még a munkahelyről hozott gondok sem, mint gyermekeink egészséges, normális fejlődése.

Vigyázzunk! Mai anyák, a mi idegzetünkben gyermekeink idegegészsége rejtőzik!

Adamovics Ilona

Megyénkben összesen 9069 katasztrólis holdnyi felületű olyan víz található, amelyből horgászni vagy halászni lehet. Az úgynevezett halas vizek zöme 8125 hold folyóvíz vagy pedig természetes tó. Épített halastó 287 holdon, víztároló pedig 657 holdon található. Az elkövetkező esztendőkben bővülnek megyénk halas vizei. Tarcalon a Tárcái vezér Termelőszövetkezet létesített víztárolót, amelybe halakat is telepítenek, s hamarosan feltöltik a 136 holdnyi felületű dédesi víztárolót is. 1970-ben Makkoshotyka határában készül el egy jókora mesterséges tó.

Mesterséges telepítésekkel a vizek halállománya is évről évre gazdagodik. Az idén tavasszal az arlói tóba példáid 10 mázsa, a Takta menti víztárolóba pedig 5 mázsa pontyivadékot telepítenek. Az Eszakmagyarországi Horgász Egyesület vizei részére a Me- zőcsát környéki holtágakból vásárolnak élő csukákat.

Borsodiak Debrecenben

Az én ü

MUNKAHELYÉRŐL 32

anya

den esetben lehet azt a ruhát cipőt megkapni itt, amely másutt bőven áll a vásárlók rendelkezésére.

— Az idén érettségizem, Sárospatakra készülök, tanít'* szeretnék lenni. Remélem, ha három esztendő múlva visszatérek. már ózd belvárosa is szebb lesz, mint nu

siet a bölcsődébe, óvodába. Idegesen, kapkodva öltözteti gyermekét. Rohan vele haza, vagy esetleg még bevásárolni. Otthon legszívesebben venné, ha a gyerek már meg se mukkanna, mert vacsorát kell készítenie, takarítás, esetleg mosás is vár még rá. Gyorsan enni ad a kicsinek, s áű7ba dugja, hogy még hozzájusson valamihez.

S mivel találkozik a gyerek sok szülői házban? Állandó rohanással, ideges feszültséggel, amit előbb-utóbb maga is átvesz.

Eles márciusi szél cikázik a Nagyerdő fát között. A sétálók felhajtott; gallérral róják az erdei utat. A hideg ellenére is láthatóan élvezik az öreg tölgyfák kopár koronái által megdarabolt első tavaszi napsugarakat. Bent a központi fűtés kellemes melege, a hatal- jnas ablakokon beszűrődő napfény a tavasz érzetét kelti,

A debreceni Vasas-üdülőt látogattuk meg, amelyben a Lenin Kohászati Művek, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói pihennek. A 260 személyes üdülőben főleg nyugdíjasok élvezik a téli szezont, de vannak' itt aktív dolgozók, fiatalok is.

A presszóval ellátott társalgó asztalai mind foglaltak. Két férfi mellé kérek helyet. Néhány perc múlva megindul a beszélgetés. A galambősz. idős ember ezt mondja:

— Most kezd szűnni a fájás. Csak jót tett az ultrahang, meg a gyógytorna.

— Mi baja van? — kérdezem.

— A derekam, meg a lábam ... Evek óta faj. Valami reumaféle. Ide járok vele minden évben. Borsodnádasd- róL Itt rendbehoznak, aztán egy évig bírom megint. Az idén negyedszer jöttem.

— Egyedül jött? — kérdem.

— Most csak egyszemélyes beutalót kaptam. A „Mama” otthon maradt. A házastársi beutaló az ilyen fiatalembernek kell, mint az ifjú barátom — mutat Gyetvai László az asztaltársára. A fiatalember mosolyogva szól:

— Mi még nem bírnánk egymás nélkül. . Tudja, most házasodtunk össze. Nászútra jöttünk.

Hajdúk Mihály, a Borsodnápontjában zömök ember, kvízében kártyacsomó. A megkevert kártyát az egyik hölgy felé nyújtja:

— Fújjon rá

Aztán szétnyitja a kártya- paklit. A römikártya szokásos figurái helyett megannyi ördög vicsorít a lapokról.

— Most egy férfi fújjon rá. Így ni. Láthatják tehát, egyik kártyalapon sem látható örPinocchio éleire kelt

Vége a második előadásnak. Az öltözőben 17 nagyon fáradt és nagyon boldog gyerek meséli egymás szavába vágva, hogyan jutottak el eddig a napig...

— Két éve alakult meg nálunk, a Nagyváthy utcai Általános Iskolában a színjátszó szakkör, addig csak alkalomszerűen, ünnepségeken szerepeltünk.

— Ezt a darabot, a Pinocchiót három hónapig tanultuk. Minden délután próbáltunk, sokszor csak este 9 felé ériünk haza.

— A díszletek, a jelmezek legnagyobb részét Ida néni csinálta.

— Neki köszönhetünk mindent. Amikor elkezdtük, azt sem tudtuk, hogyan kell a színpadon mozogni.

— Volt olyan jelenet, amelyet tízszer is megmutatott, amíg nem volt tökéletes. Azt mondta, úgy játsszunk, hogy a mozgásunkból mindent meg lehessen érteni...

A Nagyváthy utcai Általános Iskola színjátszói vasárnap délelőtt a Bartók Béla Művelődési Ház színpadán bizonyították. hogy megérte a sok-sok próbával, tanulással töltött óra, a délutánok, az esték. Pinocchio kalandjai úgy keltek életre a színpadon, hogy a szereplők feledtetni tudták — az általános iskola padjaiban tanulnak.

Ida néni, Becze Ida tanárnő a darab rendezője, akinek a legtöbb munkája fekszik ebben az előadásban — elégedetten és nagy-nagy szeretettel beszél a gyerekekről. Szeretnék, ha a Pinocchiót inás iskolákban, Miskolcon és tudókén is bemutathatnák. A sikeres előadás a Nagyváthy utcai iskola színjátszóinak tehetsége és szorgalma, úgy érezzük, megérdemelné a nagyobb nyilvánosságot.

dasdi Lemezgyár gépkocsivezetője. Felesége gépírónő.

— Hogy érzik magukat Debrecenben?

— összkomfortosán. Az üdülőben mindent megkapunk. Nagyon jó az ellátás, sok a szórakozási lehetőség. Voltunk Hajdúszoboszlón, vasárnap pedig Nagyváradra megyünk. Igen, jól értette, Nagyváradra. Romániába. Egy napra. Az üdülő intézi. A városban is van szórakozási lehetőség: színházban, moziban voltunk. A termálfürdőbe egymás után érkeznek az üdülők. Leveszik fürdőköpenyüket. a fogasra

j akasztják, s máris lubickol- j hatnak a kékesen csillogó víz- j ben. A medence sarkában óz- | diákká) ismerkedem meg, Rácz ! Istvánnal és feleségével. Egy | hete érkeztek, hogy a férj | reumája, a feleség izületi bán- talma gyógyuljon.

— Érzik-e már a gyógyfürdő hatását?

— Hogyne. Megteszi ez már az első napokban. Nincs is jobb. mint ebéd után beülni a vízbe. Ügy simogatja a víz fájó karomat, mintha a feleségem lenne — mondja a férj.

Mindketten nevetnek.

A hallban hangos asztaltársaság hívja fel magára a figyelmemet. A társaság középdög. Tehát nem csalás, az ördög az asszonyokban lakozik ... No, de menjünk sétálni egyet. — Felveszi kabátját, kalapját, s a kijárat felé indul.

— Elkísérhetem? — szólítom meg. Bemutatkozom.

— Én meg Lengyel János vagyok, a Lenin Kohászati Művek villamosjavítójából.

Belémkarol, aztán ezt mondja:

— Ide nézzen, fiam. Erre a pompás üdülőre. Ez az én üdülőm. Ötödször térek ide vissza minden évben. Eg.v kis generáljavításra. Olyan vagyok én már. mint az öreg rádió; használható, csak néha meg kell reparálni. Nyugdíjban kellene már lennem, de még bírom. Szívesen tart az üzemvezetőség is. Ügy érzem, szeretnek. Amikor látják, hogy már megfáradtam, elküldenek ide. A Nagyerdőre, ahol a gondoskodás a természet gyönyörűségével társul. Itt aztán megfiatalodom egy évre. s egészségesen megyek haza a kisunokámhoz, a munkámhoz. És kárpótolva érzem magam apámért is. akinek még kórházi ágy sem jutott a munkában szerzett betegség gyógyítására...

Román Dénes