Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-12 / 59. szám

4 ÉSZAfC-MAGYARORSZÁG Amatőr alkotások — ■ művészi színvonal Az elmúlt szombaton szép emlékű est részesei lehettek, akik a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermét felkeresték. A mintegy három hónappal ez­előtt megrendezett XVI. or­szágos amatőr film-fesztivál legjobb alkotásaiból hoztak el tizet, hogy a miskolci kö­zönségnek is bemutathassák. A fesztivál, az ott kiosztott díjak és az annak idején el­hangzott és több helyen is köz­zé tett értékítélet szükségte­lenné teszi a most Miskolcon látott kisfilmek ismételt elem­ző bírálatát, nem felesleges azonban annak feljegyzése, hogy örömmel köszöntjük vá­rosunkban e műfaj jelentke­zését. Az amatőrfilmezés per­sze nem egyenlő minden eset­/REJTŐ JENŐ) m EEEE XXIX. — Akkor menjünk azonnal íaza — mondta gyorsan Tho- nas —, én ugyanis azt aján- ottam, hogy észak felé men­ünk. Az ujjtechnikám hetekig ;rzi egy déli út hatását. A he­gedűművész u.ijai igen érzéke- íyek. — Ez igaz! — mondta Elly rajongással. — Mesebeszéd! — nevetett íz öreg Dalton. — Békés vi­dék ez ... — Én véletlenül éppen a lapokban olvastam — vetette »őzbe Teddy —, hogy errefelé szökött légionisták garázdál- codnak... — Kérem, forduljunk visz- za — mondta izgatottan Tho­mas —, tíz nap múlva koncer- ;em van és nem vállalhatom ■ felelősséget... — Elhallga- oi t mert észrevette, hogy Vik- ,ória Rolling szája kissé gú­nyosan félrehúzódik és maga ■.orn tudta miért, ettől zavarba jött. De nem is lett volna idejük visszafordulni. A sötétből felfegyverzett rablók rohantak elő! — Fel a kezekkel, a halál fia, aki megmozdul? A társaság tagjai ijedt kiál­tással ugráltak fel. Ezalatt a mosogatólány lel­kendezve futott be a csendőr őrmesterhez, aki sakkozott: — Katona úr! Megjöttek a rablók! — Tiszteltetem őket — fe­lelte megvetően az altiszt és tovább sakkozott. A mosogató­lány a kezére ütött a posztnak, mert megcsipkedte az arcát. Ezalatt a következő esemé­nyek játszódtak le a bár előtt: A toprongyos katonák lövés­re kész. szuronyos puskával körülfogták a társaságot. — Mindenki adja meg ma­gát! Aki ellenkezik, azt lelő­jük. „Most!” gondolta Teddy, „Csak élethűen csinálják”, az­után hirtelen előreugrott: — Aljas banditák!... — ki­áltotta és kirántotta a revol­verét. amelyben csak vaktöl­tés volt. Sajnos azonban a ka­tonák ezt nem tudták és így Teddy legszebb elképzeléseit is meghaladta az az élethűség, amellyel vakmerőségére nyom­ban reagáltak. Először Kjörgsontól egy ak­kora pofont kapott, hogy két foga kiesett, azután valami fémtárggyal nyakszírten csap­ták, hogy fejjel belezuhant a metszett pezsgőspoharak kö­zé... Mondom, a támadás élethű­sége ellen igazán nem lehetett semmi kifogás. A többi utas a rémülettől döbbenten állt. A hegedűművész kezeit tör­delve ezt mondta folyton: „Is­tenem, Istenem ...” és sírva fa­kadt. Az oázis személyzete Mr. Leonidas intézkedései szerint páni rémülettel menekült, az­után egy távoli tisztásról rö­högve figyelte az eseményeket.. A társaság tagjait megkötöz­ték, tevékre rakták és közre­fogva őket. megindultak. — Aki kiált, vagy jelt ad, ha szembejövőkkel találko­zunk, nyomban meghal — mondta Stuck. — Meghal... meghal... — dünnvögte egy hang... Senki sem ellenkezett. Moc­canni sem mertek. A kis karaván sebes ügetés­sel megindult az Atlasz távo­li lejtői felé. A mosogatólány újra, besza­ladt a csendőrökhöz: — Goromba űr — újságol­ta az őrmesternek —, elra­bolták a nagyságos urakat. — Legfőbb-ideje volt. Hová lép?! Nem látja, hogy ott sakkja van. maga marha! Az Atlasz legelhagyatottabb útjain siettek a foglyokkal. Hajnalra elérték a sivatag csücskét,, és csak délben pi­hentek egy kis füves tisztáson. A foglyok tehetetlenül, elcsi­gázva tűrtek mindent. Émel.v- gett a gyomruk és szédültek, mert nem szokták meg a te­vét, a meleget, a fáradalma­kat. Teddy volt a legcsendesebb. (Mizerák I. felv.) Nem értette az esetet. Dagadt, sebes arccal egyre azon tűnődött, hogy miért ver­ték meg a rablók, akik között a dzsessz-szimfónia szerzője is jelen van, és éppen Burton őr­nagyot döfi oldalba puskatus- sal: — Na gyerünk'már, ne mé­lázzon itt, az istenfáját magá­nak ... És egy ilyen ember mert h- moll szimfóniát szerezni! Estére elérték a tengerpart­nak azt az elhagyatott részét, ahol a „Marianne” vesztegelt. Mogadortól délre, sűrű bo­zótokkal, jóformán teljesen el­fedett kis öbölben horgonyzott a vitorlás. Közben megjárta a Meridián-szigetet, Higginssel és a matrózokkal. A társaság rettegve bár. de megőrizte nyugalmát, csak a hegedűművész ájult el és a rablók humánusabb része hiá­ba rugdosta, hogy magához térjen. így azután míg a töb­biek hágcsón mentek a fedél­zetre, Thomas urat érzékeny ujjtechnikájával együtt hóna alatt megerősített hajókötelek­kel vonták fel a vitorlásra, mint valami öszvért, vagy kis­autót. / Indulás előtt, a foglyoknak Higgins rövid előadást tartott: — Ladies and gentlemans! Önök egy rablótársaság fog­lyai. Remélem tisztában van­nak helyzetükkel. Mi szökött légionisták vagyunk. Mind­emellett nem vért akarunk, hanem pénzt. Mint e rabló­banda ügyvezető-igazgatója megnyugtatom önöket, hogy csak a legindokoltabb esetben ölünk meg egy-egy foglyot. Nem vagyunk gyilkosok, de amennyiben emberölés szüksé­ge látszana fennforogni, ennek végrehajtásában neveltetésünk nem akadályoz meg. önök most eljönnek velünk egv ked­ves szigetre és mindaddig szí­vesen látott vendégeink, míg hozzátartozóik önökért ötven­ezer fontot nem fizetnek. Ad­dig is érezzék magukat vendé­geimnek. Bili! Lökd a foglyo­kat a raktárba. Miután az urakat a helyük­re lökték, és a hölgyek rogya­dozva követték őket, kisebb puffanással leért közéjük az áléit művész is és a csapó­ajtó becsukódott fölöttük. JL A Meridián-sziget nem tar­tozott semmiféle csoporthoz. Minden hajós jól ismeri, mert hatalmas, országnyi földdarab az Atlanti-óceánon, Afrika kö­zelében. De bármilyen jól is­merték a hajósok, mégis biztos menedék volt rablók számára, mert a környéke olyan szik­lás, hogy messze elkerüli min­den vízi jármű. Lakója nincs, néhány pálmán kívül nem te­rem rajta semmi. Három-négv évenként, a sziget északi vé­gén füstölgő kráter újabb lá­varéteggel borítja be egyik parttól a másikig. A polgár­emberről, ha kellemetlen hely­zetbe jut, utóbb mindig kide­rül, hogy erősebb, min* ami­lyennek képzelte magát. Az elkényeztetett, luxuslakáshoz szokott társaság saját lábán jött le a hajóról a szigetre, szép libasorban, élén a vidám ügyvezető-igazgató úrral. Ted­dy arcán csak könnyebb sé­rülést idézett elő a pezsgős- pohárkészlet, ennek ellenére igen dühös volt, hogy a rab­lók, akik voltaképpen alkalma­zottai. ennyire túllőttek a cé­lon. Alig várta, hogy a rabló­vezér elé kerüljön, aki bizo­nyára Mr. Leónidasszal azo­nos. — Meglátja, hogy a vezérük nem fogja helyeselni az eljá­rásukat — mondta Higgins- nek. 1 (Folytatjuk) Részben az 1908-as egyetemi1 filmszemlén láttuk őket, rész­ben a XVI. országos amatőr- film-fesztivál után a televízió képernyőjén. De az ismerősö­ket is örömmel üdvözöltük. Az aranyéremmel kitüntetett Hol volt, hol nem volt... című animációs filmet csak most lát­tuk először. A filmről már so­kat tudtunk, hiszen alkotója, dr. Gulyás László miskolci, a zenéjét és hanghatásait terem­tő Varsányi Zsuzsa úgyszintén. Felfokozott várakozással ül­tünk be hát megtekintésére. S nem csalódtunk. Nem azért emeljük ki, mert alkotói sze­mélyes ismerőseink, hanem mert a film megérdemli. (Ezt bizonyítja az aranyérem is!) Dr. Gulyás László egyeszten- dei munkával teremtette meg ezt a mintegy negyedórás kis- filmet, amelyet mint a legyőz•> hetetlen emberi teremtő erőbe vetett hit művészi megváltását kell felfognunk. Hiába zúdul végig a gonosz erők indította háború az emberiségen akár többször is. amíg csak egy ember él és mozogni tud, min­dig újrakezdi az életet, a te­remtést. Ez a film mondani­valója, ezt fejezi ki a gyufás- dobozok, gyufaszálak és a ve­lük szemben álló hatalmas szivarok és azokat kiszolgáló cigaretták megjelenítette em­bercsoportok többszöri megüt­közése. Korábban egy bírálója felrótta a film alkotójának a legkézenfekvőbbnek látszó megoldás mellőzését, azaz miért nem, égeti el a nagyszá­mú gyufasereg a hatalmaskodó szivarokat és cigarettákat. Az igaz, hogy a tömegek forradal­mi ereje úgy inkább megmu­tatkozott volna, de dr. Gulyás László az újrakezdő teremtő erőt akarta, megmutatni. Nagy­szerűen sikerült neki. öröm­mel láttuk. Talán túlzottan is sokat időz­tünk a Hol volt, hol nem , volt.. ,-nál, de megérdemli. Mindjárt melléje kell sorol­nunk a Mercedes című doku­mentumfilmet, egy fiatal gép- kocsiszereiő életének és gondo­latvilágának nagyszerű érzé­keltetését. Széles skálán mo­zogtak a látott kisfilmek. • Láttunk portréfilmet a képző- ) művész hajlamú sajószontpéte- l ri lelkészről, egy másik azt [mutatta be, miként készül a ' tanyán élő parasztcsalád a ►városba szakadt gyerekek és j unokák látogatására, s meny­nyire csak a készülődés, meg utólag a mosogatás marad az , 'egy napból: élvezhettünk szép» ► színes útifilmet, amely a való­színűt! énül kék Adria partjai- , ra vitt el. Egy újabb portré egy grafikusművész rézkarc­► készítő titkaiba avatott be, vé­gigkísértük Vivaldi Négy kor­szakának muzsikáját egy mú- .ló szerelem változataival, de­rültünk az- Ösmagyar hirdető ►rajzain, a filmes munkát gör­► be tükörben felmutató játékon. js megdöbbenve érzékeltük »egyik filmből a tanyasi tanító magános küzdelmét a még ma ;s megtalálható sötétségei- l Sokféle téma. sokféle menköze­• Htési móddal. Amatőrök alko­tásai mind, de magas művészi ^szinten. .vmmm ► Befejezésül egy kérdést, ami )már javaslat is: nem lehet- >ne-e az amatőrfilm-/eseti" . válók próbáját megállt leg­jobb jait, nagyobb publicitáshoz ►juttatni oly módon, hogy akár ►a művelődési otthonok háló-- ►zatán belül kerülnének rend­szeresebben vetítésre, akár pe~ ►dig az erre alkalmasakról • olyan kópiát készíteni, amely • a mozikban kísérő műsorként- i vagy különféle ünnepségeken • kiegészítőként, esetleg illuszt­• rációként vetítésre alkalmassá • teszi azokat. Gondolunk pél" idául a már említett Mercedes- - re, vagy a Hol volt, hol nem volt. . .-ra, amely akár egy bé­kegyűlés rangos kiegészítője is lehetne. Benedek Miklós ben a művészettel, sőt a nagy többség nem jut el a művészet küszöbéig sem, de azok, akik már a fesztiválra eljutottak, sem említhetők egy sorban azokkal, akik dilettáns módon filmezgetnek akár csak puszta kedvtelésből, akár kiér lelett en mű,vészi indítékoktól fűtve. A fesztiválon szereplők, s ter­mészetesen a közülük Miskol­con is fórumhoz jutottak nem­csak a művészet küszöbére ju­tottak el, hanem helyenként a hivatásos kisfilmalkotókkal ve­tekedve, át is léptek ezen a ha- tármesgyén. A Filmvilágban a fesztivál után Amatőrök — nem dilettánsok címmel adtak számot seregszemléjükről, ki­nyilvánítva ott is a rangos amatőrnek járó elismerést. A Borsod megyei Rónai Sán­dor Művelődési Központ, mint a bemutató megnyitóján Ko­vát s György igazgató elmond­ta, megállapodást kötött a Ma­gyar Amatőrfilm Szövetség képviselőivel, hogy a jövőben évente megrendezi a hasonló bemutatókat. A művelődési központot az amatőrfilmesek- kel már régóta kiépített jó kapcsolaton kívül az is erre a megállapodásra indította, hogy Miskolcon már évekkel korábban polgárjogot nyert a filmfesztiválok révén a l;,is- film, a közönség megszerette a mindennapi életünkre gyorsan, de művészi szinten reagáló rövidfilmeket, s a művelődési központ vezetői szilárdan — és joggal — hisznek benne, hogy az amatőrfilmek is hasonló visszhangra találnak a város­ban. A bemutatott filmek vázlatos képet adtak a magyar amatőr­filmes mozgalom helyzetéről, s bár megmutatkoznak bennük a technikai, a szereplőhiányból fakadó és egyéb nehézségek je­gyei, ez akadályok felett győ­zedelmeskedve tűni!» az érdek­lődő közönség szemébe a díj­nyertes filmek gondolati gaz­dagsága, az alkotók tiszteletet érdemlő sok jó törekvése. A látott tíz film között már ismerősökkel is találkoztunk. Musthes,íárshmh jelenti fiz tabló történelem 1 anácsközt ár sasáéi kiállítás Moszkvában lalkozik az ellenforradalmi erők szervezkedésével, a pro­letárhatalom belső és külső ellenségeivel folytatott harcai­val. Küldöttségünk az elsők kö­zölt láthatta az ízléses, sokat mondó tárlatot. Beszélgettünk is róla, hogy nagy örömmel találkoznánk itthon is hasonló színvonalú kiállításokkal. A nagykövetség kultúratta- séja elmondotta, hogy a moszk­vai bemutatkozás után szov- jetunióbeli körútra indul a ki­állítás, hogy szovjet barátaink még közelebb kerüljenek a magyar történelem tiszteletet érdemlő 133 napjához. Párkány László az üveggel elválasztható, há­romnegyed kör alakú, asztal­lal ellátott tárgyalóteremre és a vadonatúj követségi mozira a legbüszkébbek. Az üvegpalota fogadóterrné- ben rendezte meg nagykövet­ségünk a már említett kama­rakiállítást. A megnyitóra el­jöttek a Szovjetunióban élő magyar veteránok, köztük Pusztai Gazda Jenő, a Latin- ka-különítmény egyik parancs­noka. A jó egészségnek ör­vendő veterán még ma is ak­tív munkása a szovjet gaz­dasági életnek; a Kötőipari Kutató Intézet osztályvezetője. Pusztai Gazda Jenő főleg fiatalok gyűrűjében tanyázott, s egyik tárlatvezetője volt a kiállításnak. Találkozása az egykori képekkel, plakátokkal könnyekig megható pillanatok előidézője volt, hiszen a fél évszázaddal ezelőtt készült dokumentumok többségével csak a Tanácsköztársaság ide­ién találkozott. líz korabeli pinkát A szovjet érdeklődők ré­szére készült kiállítás mesteri szerkesztésű. Mindegyik tab­lót egy-egy vezérplakát vezet be. Az egyes számú tablón például a háború okozta szen­vedések dokumentumait sora­koztatták fel; e tabló vezér- plakátjának címe: „Bitangok! Ezt akartátok!?” A szerző: Bíró Mihály. A Tanácsköztár­saság 133 napjára jellemző, ' megkapó plakát szerzője Sá­tori Lipót. Művének címe: A műhely levegője tiszta legyen. A plakát mellett képek a munkásvédelem és az üdülte­tés gyakorlatáról, az alkoho­lizmus elleni küzdelemről E sorok írója semmilyen repro­dukción nem találkozott még Azarv Prihodn István üde pla­kátjával, amely a kultúrára szomjas proletárokat olvasás­ra, művelődésre biztatja. A plakát címe: „Könyvek a ház­felügyelőnél!” Több plakát és tabló íog­Szemtanúként figyelhettem neg azokat a készülődéseket, ; .melyek a Tanácsköztársaság ; negalakulásának ötvenedik évfordulóját köszöntik majd Moszkvában és szerte a Szov- ; ctunióban. Filmátvételi bi­zottság tagjaként utaztam a szovjet fővárosba; közel két •étig filmeket néztünk, de a "etítési szünetekben vendég­látóink többször szót ejtettek , jubileumi készülődésről. Megtudtuk, hogy a magyar ünnep tiszteletére nagyszabású riállítás nyílik a forradalmi múzeumban. Az évfordulót ■magyar, filmhét is köszönti .najd: ezúttal Markos Miklós 3okolrév című filmjét, mutat- ; ák be a közönségnek. A f ilm rodalmi változata (Galambos ,ajos műve) már korábban . mpvilágot látott Mit tudtok 1 i B. Máriáról címmel. Vendégek íz üvegpalotában A moszkvai magyar nagy- követségen, mintegy „elóze- ■esként”, az elmúlt. hét vé­ljen nyitottak meg egy kama- -akiállítást. Ennél» anyagát a ni küldöttségünk is láthatta. Mielőtt a kiállításról szól- iék, érdemes néhány mondat rejéig elidőzni a moszkvai nagyar nagykövetség nemrég 'elépült székházánál. Külképviseletünk háza Moszkva legszebb negyedében, i Lenin-hegyen épült fel. Pár száz méternyire a híres Lo- nonoszov-egyetem látható, cözvetlen szomszédságában van Európa legnagyobb film­városa, a Moszfilm gyár. A nagykövetség épülete ma­gyar tervek szerint, szovjet pítőanyagból készült.. A Mosz- ilm utca 18. szám alatti üveg­palota méltó reprezentánsa az gyre gazdagodó szocialista Vlagyarországnak. Érdemes megemlíteni: a fogadóterem Pillanatnyilag minden külkép­viselet hasonló célt szolgáló erme között a legmodernebb. ,\ nagykövetség munkatársai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents