Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

ÉSZAiC-MAGYARORSZAG A képernyő előtt eneía Auliszban Az elmúlt hét tv-műsorá- b'in alig-alig találtunk volna különösebben kiemelkedőt, ha szinte az utolsó órában nem találkozunk Exiripidész tragé­diái .iának Devecscri Gábor for­dította és Mészöly Dezső dra­maturgi munkájával a merő­ben új műfaj keretei köze át­ültetett változatával, az Iphi- gencia Auliszbannal. Az elő­adást Szinetár Miklós rendez­te, s ő mondta a kicsit hosz- szúra nyúlt előszót is, amely a görög tragédiák témaköré­ben, az antik görög monda­világban kevésbé jártas néző előtt is könnyen érthetővé tet­te a játékban csak jelzett ösz- szc fii égéseket, pótolta mind­azt az ismeretmennyiséget, ami a 2300 év előtti nézőnek ter­mészetes sajátja volt, s ami­vel a hajdani szerzőnek nem kellett külön számolnia. .Euripidész a nagy görög tra- gődiaíró triász — Aiszkhiilosz, Szóphoklész, Euripidész — hajdan legkevesebb tiszteletet élvező, de korát leginkább megelőző, legmodernebb tagja. Drámái — kilencvenkettőt írt, tizennyolc maradt fenn belő­lük — fölényes technikai fel­készültségről tanúskodnak, s ma is eleven hatóerővel bír­nak, meglepő fordulatait, hő­seinek tragédiáját mai fordu­latoknak és tragédiáknak érez­hetjük. A pátoszt mindinkább felváltja' nála az okos társal­gás, a szenvedélyes retorika, s a kórus általában úgy segít bei' a történetbe, hogy a szer­ző r;1 ez 'fiáját szövi bele a sze­replők társalgásába. A nagy hősi történetek mögött min­dig keresi a magánéletből fa­kadó mozgatórugókat. A televízióban most bemu­tatott műve a trójai háború­hoz, ä más tragédiákból már ismert mondakörhöz kapcsoló­dik. Sok szereplő már ismerő­sünk. Agamemnon, Klütaim- nésztra, Menelaosz, Oresztész, a sokszor emlegetett Paris mind-mi hd felidézik e kor máshonnan ismert mozzanatait. Euripidész ebben a tragédiájá­ban az argoszi királylány sor­sának felmutatásával azt mondja el, milyen tragikus le­het az államférfiúi és apai érzések ütközése, az istenek tanácsának és a nagyravágyó, hatalomra törő testvér követe­léseinek követése és az apai szeretet, a természetes emberi érzés szembenállása. Ügy érezzük, nagyon jól si­került előadást láttunk. A te­levízió emberközelséget terem­tő lehetőségeit jól kihasznál­va, Szinetár Miklós olyan kö­zel hozta hozzánk szereplőit, hogy nemcsak szinte homlok­ráncaikat észlelhetően közeiről láttuk őket, de gondolataikat is közelebb éreztük, velük kel­lett gondolkodnunk, velük kel­lett éreznünk, vagy éppen vi­táznunk kellett magunkban velük. Elő tragédiát láttunk a kép­ernyőn. Antik drámát, de olyan mondanivalót érzékel­hettünk belőle, amely nemcsak Agamemnonnak, hanem o mindenkori felelős vezető em­bernek drámája lehet. A jó rendezői elképzeléseket nagy­szerű színészi alakítások — Bessenyei Ferenc, Somogyvári Rudolf, Psota Irén, Jobba Gab­riella, Körtvélyesi Zsolt, Kő­míves Sándor és mások —, va­lamint Sik Igor nagyszerű ké­pei kiválóan valósították meg. Az Iphigeneia Auliszban a Tv nagy, de értékes sikerű vál­lalkozása volt. Benedek Miklós Néhány nap múlva szerte a megyében kigyúlnak a Tanács- köztársaságra történő emléke­zés lángjai. Mindenki, minden szerv a maga eszközeivel, le­hetőségeivel igyekszik emlé­ket állítani a fél évszázaddal előbbi dicső napoknak. Így a Borsod megyei Mozi üzemi Vállalat is. Lehetőségeink saj­nos korlátozottak, kevés az emlékezéshez alkalmas film, és ez az oka, hogy a viszonylag rövid időszak alatt nem tu­dunk minden moziban \ünnepi filmestet rendezni, de nem je­lenti viszont azt, hogy az év­forduló után ne folytatnánk az emlékező, illetve az emlékez­tető jellegű bemutatók sorát. Március 1. és április 4. kö­zött vidéken 15 helyen tartunk ünnepi filmestet, Miskolcon pedig minden moziban és a filmklubunkban. A sorozat összefoglaló címe: „Oly kor­ban éltünk ...” Ennek kereté­ben Miskolcon a március 14-i ünnepi estre a Kossuth mozi­ba 250 veterán kommunistát és családját hívtuk meg. Ha­sonlóképpen vendégül látják a helyi veteránokat vidéki mozi­üzemeink is. Több hetes történelmi film­sorozatot kezdtünk a miskolci Fáklya moziban és a kazinc­barcikaiban. Az évfordulóhoz kapcsolódó bemutatók sorában közönség elé kerül egy új ma­gyar film, a Pokolrév, amely­nek március 13-án lesz a be­mutatója Miskolcon, azonkívül a korábbi filmek közül A 39- es dandár, a Pár lépés a ha­tár, a Puskák és galambok, az Édes Anna, és más, hasonló témakörű alkotás. E filmek művészi átfogalmazásban a proletariátus, a magyar mun­kásosztály hősies harcait vetí­tik elénk, az idősebb nézőknek az emlékek felelevenítését je­lentik, a fiataloknak pedig hi­teles korképet és példát adnak. A bemutatott filmek kapcsán vetélkedőket is rendezünk, és rejtvényfüzetet adunk ki. A megye községeiben filmtörté­neti vonatkozású kiállítást rendezünk vándorkiállítás for­májában. Szebcni Győző, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója Firradalomrí! forradalomra Lassan kezdetét veszi a Ma­gyar Tanácsköztársaság 50. év­fordulójának ünnepségsoroza­ta. A fővárosi Csók István Ga­léria helyiségeiben 40 fővárosi és vidéki művész 120 mozgal­Is-ssrisíl a ifiyvláralal az ízűi járásiad Az ózdi járásban évről év­re emelkedik a korszerűen be­rendezett könyvtárak száma. Az utóbbi öt évben 18 község — Bánhorváti, Borsodbcta, Borsod nádasd, Borsodszent- györgy, Csermely, Dédestapol- csány, Domaháza, Hét. Hódos- csépány, Jákfalva, Kelemér, Kissikátor, Mályinka, Neké- zseny, Sajókaza, Sáta, Zádor- falva — kapott szabadpolcos, modern könyvtárat, azonkívül felújították a putnoki járási, könyvtárat. A korszerűsítéshez a megyei könyvtár, a járási tanács és a községi tanácsok biztosították a szükséges anya­gi fedezetet oly módon, hogy a helyi tanácsok általában az építést, illetve felújítást vé­gezték, a berendezéseket pedig a megyei könyvtár és a járási tanács finanszírozta. Az említett könyvtárak nagy részében megemelkedett fi könyvtári munka színvona­la, növekszik az olvasók és a kölcsönzések száma, több a le­hetőség az irodalmi rendezvé­nyek megtartására is. A ké­nyelmesen, barátságosan be­rendezett könyvtárakban szí­vesebben időznek az olvasók. Folyóiratok és kézikönyvek állnak rendelkezésükre, s ál­talában megjavult a tartalmi munka, hiszen a könyvtári te­vékenység már nem korláto­zódik kizárólag a könyvcse­rékre. Befejezés előtt áll Sajóné- meti községben a könyvtár építése, amelynek berendezé­sét a járási tanács biztosítja. A járási könyvtár munkatár­sai a jövőben is arra törek­szenek, hogy a különböző szervek erejének közös össze­fogásával mind több községben a művelődési igényeknek meg­felelő, otthonos, eredménye­sebb munkát biztosító könyv­tárakat hozzanak létre. Kovács Gyuláné, a járási könyvtár instruktora mi tárgyú rézkarcát állították ki, mintegy bizonyságául an­nak, hogy mai képzőművé­szeink követve az 1919-es nagy elődöket, Berénv Róbertét, Bí­ró Mihályt, Poor Bertalant, Uitz Bélát és másokat, meg­örökítik a magyar munkás- mozgalom nagyszerű harcait. A szocialista forradalmat Magyarországon a munkás- mozgalom küzdelmes évtize­dei készítették elő. A kommu­nista párt állt a proletariátus élén, amikor 1919. március 21- én győzött a proletárdiktatú­ra. Ez a párt vezette tovább a harcot akkor is, amikor a Ta­nácsköztársaságot az imperia­lista túlerő leteperte és vezet­te a harcot a fasizmus 25 évé­nek súlyos megpróbáltatása idején, míg a felszabadulással létrejöttek a néphatalom új­bóli kivívásának lehetőségei. Ez a nagyszerű küzdelem volt az, amely magával ragadta képzőművészeinket. Kiállításuk az 1890-es első május t-i mun­kásünneptől az őszirózsás for­radalomig. a Tanácsköztársa­ságtól a felszabadulásig terje­dő időszak kiemelkedő esemé­nyeit tárja a néző elé. A kiállított művek egytől- egyig arról tanúskodnak, hogy a ma művészének is van mon­danivalója a ma emberének a munkásmozgalom nagyszerű küzdelmeinek egy-egy mozza­natáról. A kiállítók különböző stílusirányzatot képviselnek, mégis egységbe foglalja őket a szándék azonossága: a ma­gyar munkásmozgalom hősi múltjának ihletett ábrázolása. Az ünnepi bemutatón olyan kitűnő művészek szerepelnek, mint: Bálványos Huba, Czin- ke Ferenc, Ék Sándor, Gacs Gábor, Hintz Gyula, Raszler Károly, Stettner Béla, Würtz Ádám és mások, akik szug- gesztív erőt. sugárzó műveik­kel ’értékes szolgálatot tettek a magyar munkásmozgalom ügyének. PoJwlrév Március 13-án új magyar filmet mutatnak be a premier- mozik. A Pokolrév című film a Magyar Tanácsköztársa­ság idején játszódik. A filmet Markos Miklós rendezte. A női főszerepet Széles Anna, a Kolozsvári Nemzeti Színház művésznője játssza, főbb szerepekben mellette Kozák And­rást. Koncz Gábort, Dávid Kiss Ferencet, Szirtes Adámot látjuk. Regénykísérlet Adyról Miliők Éva: Fogoly a váríoronyban (Móra Könyvkiadó Bp. 1988.) A kecske, mint keresztapa Hol volt, hol nem volt, sőt még ma is szépül, fejlődik az a hegyek közé szorult kis borsodi község/ ahol nem tudták eld.öntcni: milyen ne­vet adjanak a lakosság kí­vánságára megépült presszó­nak. Akár a község nevét is megírhatnám, de akkor bi­zony soha többé nem tehet­ném be a lábam abba a neve­zetes helységbe. Olyasmi tör­tént ugyanis azok között a kecskék járta dombok kö­zött, amin kezdetben maguk is nevettek a helybeliek, de amióta, a tizedik szomszédban is megmosolyogják a törté­netet, nagyon zokon veszik, ha valaki felemlegeti. Történt pedig abban a fa­luban a következő. Megépült a szép, új presszó, gyönyö­rűen berendezték, csak ép­pen nevet nem tudtak vá­lasztani az új létesítmény­nek. Közeledett a megnyitás napja, amelyen kiadós név­adó ünnepséget is rendezni kívánt a helyi szövetkezet. Igen ám. de egyik névet sem ■ találták megfelelőnek. Java­solták. hogy legyen Pipacs. de attól tartottak, hogy meg­haragszik a tsz, mondván, hogy ők búzát termelnek, nem pedig pipacsot. A Búza nevet azért vetették el, mert erre a hegyvidékre azért mégsem a szántóföldi terme­lés, hanem az erdőgazdálko­dás a jellemző. A Bükk, a Fenyő és a Boróka név azért nem felelt meg, mert olyan már van valahol a megyé­ben. így jártak sorra minden javasolt elnevezéssel, míg vé­gül úgy döntöttek, hogy egy szombat délután minden ün­nepség nélkül, szép csend­ben megnyitják a presszót, s keresztelőt majd egy későb­bi idöpotban tartanak, ami­korra sikerül valami megfe­lelő nevet kifundálnl. Mert ugyan ki is vállalta volna egy ilyen nevesincs presszó ünnepélyes átadását? A megnyitás napjának dél­utánján már egy csomó em­ber várakozott a fényesre si­kált, nagy, csillogó kiraka­tokkal díszelgő presszó előtt, amikor a hegyekből megér­kezett a kecskecsorda. Szé­pen, minden rendzavarás nélkül el is vonultak a sze­gény emberek tehénkéi a presszó előtt, legfeljebb egy pillanatra csodálták meg a fényes kirakatból rájuk pil­lantó képmásukat. Ám ekkor érkezett oda a mindig hara­gos, féltékenyen, örökösen csak ellenfelet kereső bak­kecske. Amikor a nagy kira­kat kellős közepén megpil­lantotta azt a másik bakot, mérgeset mekegett, és egy ra­gaszkodással nekiiramodott a vélt ellenfélnek. A követke­ző pillanatban nagyot recs- csent a presszó kirakata, s a feldühödött kecske már ott is volt a kis asztalkák között. A pillanatnyi ijedtség után nagy nevelés támadt, s az egyik suhancgyerek már szaladt is kiabálva a hírrel: „Megnyitotta a bakkecske a presszót! Van már kereszt­apa !” A későbbre tervezett hiva­talos névadó ünnepség ter­mészetesen elmaradt. de azért a nevesincs létesít­ményt azóta is Bak-presszó­nak hívják a környéken. <p. s.) Nem csupán az 50 éves év­forduló miatt vetődik fel: nincs igazán jó, az ifjúság szá­mára írt életrajz Adyról. Pe­dig Ady irodalma ma már könyvtárnyi. Olyan jelen­sége volt (az ma is) irodal­munknak, aki mellett senki sem tudott közömbösen elmenni. Értői voltak (vannak), akik zászlójuknak tekintették, akik egy eszme, egy magatartás megtestesítőjét látták benne. A Vúteszt, a Küldöttet, a Moz­gást, a Megújhodást, a Forra­dalmat. Szentté avatták és sár­ral dobálták meg, ki-ki ízlé­se, pártállása, osztályhelyzete szerint. Még ma is nehéz Ady­ról „tárgyilagosan” szólni. Ver­sei, alakja fittyet hánynak az időnek. Szeretni kell, érteni, olvasni. És néha (még min­dig [!]) megvédeni. Megvéde­ni a kortársak és az utókor mítoszteremtő kedvétől — és a szerencsére ritkább, halkabb, de elő-előforduló ellenérzéstől, kormozástól. Mindezt pedig elmondjuk azért, mert végre született egy könyv, ami rendeltetése sze­rint fiataloknak íródott, „kez­dőknek”, „közép-haladóknak”, akik szeretnének megtudni va­lamit Adyról, az emberről is. Nos Miliők Éva könyve fele­más alkotás. Ami a javára ír­ható, az a szerző feltétlen tisz­telete, már-már rajongása vá­lasztott tárgya, hőse iránt. Miliők Éva szereti és érti Adyt. De nem biztos, hogy ugyanezt a hatást kelti az ol­vasóban is Ady iránt. Miért nem? A módszer miatt. Az egész könyv mintha Ady ver­seinek prózai — „fordítása” lenne. Csakhogy, ami az Ady- versben hátborzongatóan szép — a szimbólumok, képek, a szavak, sodrása, a kompozíció ereje —, azt nem lehet lefor-^ dítani. Miliők Éva Ady belső monológját írja le, egyetlen gyötrelme.» éjszakát a csúcsai kastélyban, amikor a már-már haldokló költő végiggondolja, felidézi élete főbb állomásait: Zilahot. Debrecent, Nagyvára­dot, Budapestet, az Éldest, Lé- -dát, Csinszkát, a Nyugatot, har­cait, szenvedéseit. Kitűnő írói fogásnak tűnik. (Bár koránt­sem új és eredeti.) Miért van az, hogy ezt a monológot az olvasó nem fogadja el hite­lesnek? Mert az írónő — a költő nevében — szentlé avat­ja hősét. Kilúgoz ebből a bo­nyolult emberből mindent, amit disszonánsnak érez. Em­beri gyarlóságait mentegeti, felmenti, harcát mitizálja. Adynak nem kell glória. Nem Magasépítési kivitelezésben jártas, több éves gyakorlat­tal rendelkező építészmérnököt, vagy építésztechnikust azonnali belépéssel alkalmazunk országos hatáskörrel rendelkező vállalat. Finomkerámiaipari Művek építőipari üzemegysége, Bp., X. Liget u. 11. sz. Telefon: 149-435. AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat Miskolc, Zsolcai-kapu 9—11. Telefon: 14-214 Értesítjük a gépkocsiüzemeltetőket, bogy a Robur Lo 2500, a Garant K. 30 — K. 32 típusú, nyitott és zárt felépítményű gépkocsikra vonatkozóan 19C9. március 1-től bevezettük az árajánlatok alapján történő II. szemlés, bővített IX. szemlés, illetve középjavításos gépkocsikarbantartásokat A gépkocsi rendszeres és szakszerű karbantartása az üzemeltetők elsőrendű érdeke. Szerződéskötés, megrendelés, illetve tájékoztatás céljá­ból vállalatunk valamennyi üzemeltető rendelkezésére áll volt isten, sem szent. Ember volt, zseni volt, megismételhe­tetlen jelensége irodalmunk" nak. De ezt legjobban, a leg" biztosabb forrásból éppen ver­seiből tudjuk meg. Ám aki, erre lusta, olvassa Miliők Éva prózai fordításait. Ha a könyv mégis megszerettetné, köze­lebb hozná olvasóit Adyhoz, úgy talán mégsem volt hasz­talan megírnia. Ilorpácsi Sándor- -Tó Ü nmsspi 4-Hnaestck

Next

/
Thumbnails
Contents