Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG

§

H

'mesék mi a véleménye?

%Mmwm s-e

Ö z el ?

Lévai /o’tán, aezneJg

7°'gáltató gy árrészlegének ve- 2etője:

• Vannak tényezők, ame- 'Ck a város javára döntenek, aának, amelyek nem. Ózd vá- °ssá fejlődése rendkívül egyeben. Ha a Béke telepen já- ,unk, vitathatatlanul városban v]ezzük magunkat, azonban ha aSigmegyünk a fő utcán, ép- P6tl az ellenkező vélemény ala- 3 ki bennünk. Ózd közép- jf’ltjában a gyár van. Minden- Qle szempontból ez dominál. ryendetes azonban, hogy az Dl.bbi időben egyre több az kan szolgáltatás, amely nem Jfrár függvénye. A közműve- jes ágai között egyedül a vil- larnosenergin-ellátottságunk Jbgástalan. Ez is csak az °bbi években fejlődött sokat,

azonban nemcsak a Béke-telepre, hanem az egész városra jellemző. A Liszt Ferenc Művelődési Központ az egyetlen elfogadható mozi- és színházhelyiség. Azonban kevés a színielőadás, a jelentősebb rendezvény. Igaz. Ózdon még nem is nagyon igénylik a komolyabb előadásokat. Ha van is, gyéren 1 látogatják. Nem tudom, mi az ■ oka, hiszen a fiatalok az isko- J Iákban zenei alapképzésben is részesülnek. Megfigyeltem, hogy még azok sem merik bevallani barátaiknak, hogy szeretik a komoly zenét, a hang- j versenyeket, akik maguk is ta- j nulják. Félnek, hogy kinevetik \ érte. Lehet, hogy ez nem is ózdi sajátosság csupán. Ügy vélem, a kulturális rendezvények látogatottságát a közlekedési viszonyok is kedvezőtlenül befolyásolják. Ez sem városi rangú. Ahhoz, hogy Ózdot városnak nevezhessük, még — többek között — nagyon sok füstös kocsmát is meg kellene szüntetni...

P;ís/,!or Ferenc, sad^I

gyei Vízművek ózdi üzemegységének vezetője:

— Gyakran halljuk és az újságokban is olvashatjuk, hogy nagyobb városokban — akár a fővárosban is — vízkorlátozások vannak. Nos, ebből a szempontból szerencsére mi elmaradunk a nagyobb városoktól. Az elmúlt évben például Ózdon mindössze egyszer, a nagy szárazság idején volt vízkorlátozás. Tehát a város vízellátása jónak mondható. A víz minőségével szemben azonban nem mindig vagyunk elégedettek. Ha Ózd ivóvíz-hálózatának hosszát vesszük alapul — 70 kilométer —, akkor is igen

kedvező a helyzet. Ennek jelentős része azonban még a húszas években épült, elavult, korszerűtlen, s a víz minőségére is kedvezőtlen hatással van. A szennyvíz-hálózat szempontjából korántsem ilyen kedvező a helyzet. Ennek hosz- sza mindössze 20 kilométer, és még csak két gerincág van kiépítve. A szennyvíz-tisztító telep kapacitása teljesen kimerült, s a telep bővítéséig nincs lehetőség újabb szennyvíz-csatornák bekapcsolására. Sajnos, ehhez hiányzik a pénz. s a közeljövőben nincs mód a vízhálózat bővítésére sem.

Ha a vízfogyasztás szempont - jából vizsgáljuk Ózd helyzetét, fura . kettősséget tapasztalunk. A Béke-telepen és az ÓKÜ lakótelepein az egy lakosra jutó vízfogyasztás magasan túllépi a meghatározott irányszámot. Azonban számos olyan utcája, települése van városunknak, ahol még az ivóvíz-rendszer sincs kiépítve.

Három évvel ezelőtt kerültem Ózdra. Előtte már szinte az ország minden nagyobb városában megfordultam. Amikor leszálltam a vonatról, azt hittem. eltévedtem. Nem úgy éreztem magam, mint általában a városokban...

A cipők minőségéről

Bontóim: a fogyasztói vélemény

Beszélgetés Markoviig Lászlóval, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetőjével

fogalmazható meg általában;

hanem a különböző termékeknél más és más minőségi meghatározást és előírást kell alkalmazni. Ugyancsak lényeges változások kezdete, hogy az árrendszer korábbi merevsége megszűnt, mód nyílik az eltérő, a termék minőségét is jelző árak kialakítására, s ezzel a vevőközönség orientálására.

Az elmúlt hetekben a sajtó megkülönböztetett figyelmet fordított arra a fogyasztási cikkre, amelyre a legtöbb panasz hangzott el: a cipőkre. Ezekről, valamint a cipőipar általános problémáiról beszélgettünk Markovits Lászlóval, a Könnyűipari Minisztérium osztályvezetőjével.

— Fogalmazzunk nyersen: több a panasz, tehát több a rossz cipő. Ez persze leegyszerűsítés. Milyen okokra vezethető vissza a fogyasztói kifogásolt emelkedése?

—• A cipők minőségéről folytatott vizsgálataink eredményét elemezve megállapíthattuk, hogy a panaszolt számának emelkedését alapvetően a gyártmányszerkezetben a legutóbbi években végbement változások idézték elő, de kisebb mértékben hozzájárulnak a technológiai, kivitelezési mulasztások, felületességek is.

— A termelés és fogyasztás nagymérvű mennyiségi növekedésével együtt előtérbe kerültek a divat- és a kényelmi szempontok is, egyrészt az alkalmi modellek, másrészt a könnyű lábbelik stb. Világszerte a ragasztott technológia az, ami e követelményeknek leginkább megfelel, s ma már hazánkban is így készül a lábbelik hetven százaléka.

— A kereskedők, vevők panaszainak jelentős része éppen a ragasztott eljárással készült lábbelikre hangzott el...

— Bármennyire is népszerűtlennek tűnik, kénytelen vagyok egy valamit tisztázni. Nevezetesen azt, hogy a fogyasztói szokások és a gyártmány skála bővülése közötti sűrű ellentmondásokért nem minden esetben és kizárólagosan az ipart lehetséges és szükséges elmarasztalni. Ma is forgalomba kerülnek a nehezebb, jobb anyagokból készült sportcipők, téli lábbelik, ám a vevők igen jelentős réfcze az ún. divatcipőktől, az alkalmi lábbeliktől is ugyanazt a tartósságot várja el, s ugyanúgy is használja azokat. Érthető, ha egy divatcipő nem állja ki mindazt, amit egy rámán varrott lábbeli kiáll.

— Lényegében tehát oda jutunk, hogy a cipők minősége, mint ilyen, csupán elvi fogalom? Csakis egyes termékek minőségéről lehet biztonságosan ítélkezni?

— Az egyértelmű kép megrajzolása valóban lehetetlen, hiszen az országban 126 minisztériumi és tanácsi válla- laiat, illetve kisipari szövetkezet foglalkozik lábbelikészítéssel. Ezek együttesen több ezer modellt gyártanak, s időnként egy-egy üzem egy-egy modellje sem azonos minőségű.

— A termelés nagy részét adó állami vállalatoknál a kifogásolt termékek aránya 1—2 százalék. Teljesen selejtmen- tesen dolgozni irreális követelmény lenne — már csak azért is, mert a hibák egy része rejtett, használatkor bukkan elő —, de az 1—2 százalékos reklamációs arány csökkentése a technológiai fegyelem javításával, az ellenőrzés további tökéletesítésével: jogos követelmény.

— A rossz cipőt vásárló, vevőnek gyenge vigasz, hogy az össztermelésen belül csak minimális a hibás árui?

— Egyetértek, A póruljárt vevőt nem kárpótolja, hogy a minőség — az arányokat tekintve — megfelelő. Éppen emiatt vezettük be 1964-ben — a kereskedelemmel egyetértésben — a fogyasztói reklamációk gyors, rugalmas, s hozzá- tehetem, más országokban alig ismert orvoslásának rendszerét. A vevő vagy azonnal árengedményt, vagy — ugyancsak azonnal — csereárut kap. A vevőnek teljes elégtételt nyújtó, rugalmas reklamációs rendszert a továbbiakban is fenntartjuk, annak ellenére, hogy sokan vannak, akik visz- szaélnek vele, egy szezonra készült lábbelit is visszavisznek a hat hónapig tartó kifogásolási idővel élve.

— A kép így valóban teljesebb. vagy legalábbis jobban érzékelteti a problémakör összetettségét. Mégis, mit tett az iparirányítás a kifogások csökkentése érdekében?

— Alapvető változásnak tartjuk, hogy átalakítottuk a szabványrendszert, s szigorúan érvényt szereztünk annak az elvnek, hogy „a minőség” nem

— Az ár fontos tényező a fogyasztói döntésben. de azért néni old meg mindent— Ez kétségtelen. Mi magunk sem tartjuk kizárólagosnak az árral történő orientálást, s éppen ezért a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseivel egyetértésben most. készül az a rendelkezés, mely a gyártók és a forgalmazók számára kötelezővé teszi a fogyasztók tájékoztatását.

— A fentebb megemlített- s több más intézkedéstől jelentős változásokat várunk, ehhez azonban idő kell. Még nagyobb várakozást fűzünk ahhoz, hogy a korábbi évekkel szemben ma már mind az alapanyaggyártásban, mind a cipőtermelésben a kapacitás meghaladja a keresletet. Ez lehetővé teszi a verseny kialakulását, a kereskedelmi módszerek alkalmazását, azt, hogy a kereskedelmi vállalatok onnan rendeljenek, ahonnét jobb minőséget megfelelő árakon kapnak.

Krokodil Borsodnádasdon

Egy borsodnádasdi szolgálati lakáshoz toldott üvegházban nem mindennapi történetet mesél Kiss Tibor, a rajz és a műszaki ismeretek helyi tanára,

— Két esztendeig nevelget- tem itt egy krokodilt kismacskákon, kutyákon, verebeken, s még ki tudja, mi mindenen. Tóbiásnak neveztük el. Olykor vérengző, máskor játékos, kedves állat volt, még simogatni is lehetett. Megnőtt vagy másfél méteresre, nyomhatott talán húsz kilót amikor túladtunk rajta, mert már féltettük tőle kislányunkat. . Azóta állandóan utazik, vándorcirkuszban mutogatják. Csak a testvére maradt nálunk, ez a kicsi kajmán, itt, ebben a terráriumbán. :.

Előttünk a mini-krokodil, arrább teknősök, siklók, gyíkok, érdekes halak, egerészölyv és vércse. S talán csak ez utóbbiak az ismertebbek errefelé mindazokból, amelyeket az egzotikumok e különös „szigetén” láthat a kíváncsi látogató.

Narancs. cUrom, banán, vanília, babér, az idén már termőre forduló kávécserjék, kaktuszfélék, liánok, broméli- ák, bilbergiák, flamingók, mimózák, páfrányok, csodálatos mikulásvirágok, szimingók, s gyökér nélküli, csupán a levegőből élő tillandsiák — összesen 207 fajta növény — között hódol különös hobbyjának a nádasdi pedagógus, aki még az apjától kapott kedvet a gyűjtéshez.

— Nem tartom számon, mivel, melyikkel kezdtem — mondja kis „birtokán”, hangulatos, varázsos környezetbe illesztett asztalkához invitálva. Inkább csak arra emlékszem, hogy először ennél jóval kisebb helyiségben newlgettem kedvenceimet, csupán tavaly növeltem az üvegházat ötször hat méteresre, s az idén vezettük be a központi fűtést. Eddig két kis kályhával próbáltam biztosítani a megfelelő hőmérsékletet.

Aztán, beszélgetés közben elárulja azt is, hogy bizony sok időt kívánó, meglehetősen költséges szórakozás, szenvedély ez — ősztől tavaszig néha kétszáz mázsa szenet is eltüzelnek itt —, de hát szerencsére sem ő, sem a felesége nem sajnálja. Munkájukban szívesen segítenek a diákok, s újabban már támogatást kapnak * KGM-tőL, a Borsodnádasdi t,e- mezgyártól is, amely régi pártfogója a községnek, s egy kicsit talán maga is büszke as itteni látványosságra.

Elharapja az utolsó szdt, i mintegy helyesbítésként magyarázza:

— Látványosság persze legfeljebb a nyárra lesz majd, mikorra teljesen végzek a most eltervezett munkával, s javarészt megvalósítom elképzeléseimet, régi álmaimat... Akkor talán már fényképezőgéppel is érdemes lesz ide bejönni — mondja a búcsúzásnál, a márciusi napfényben szikrázó, hóval körülvett mocsári pálma árnyékában...

Gyóni Gyula

f

(k

Értesítés!

^Undent egy helyen

Átadták a Szcntpétcri-kapui ÁBG-áruházát

Tegnap délelőtt 11 órakor ünnepélyesen átadták Miskolc egyik legmodernebb ÄBC- áruházát és a Péteri borozót a Szentpéteri-kapui lakótelepen. A megnyitón megjelent Molnár Károly, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, dr. Ladányi József, a megyei tanács vb-elnöke, dr. Fekete László, a városi tanács vb-elnöke. valamint társadalmi,' tanácsi és állami szerveink több más vezetője. A megnyitó ünnepség vendégeit Verchélyi Tamás, a Miskolc és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ügyvezető elnöke köszöntötte.

Az új létesítményt a miskol- ! ci fogyasztási szövetkezet üze- j melteti. Az üzlet naponta reg- I gél 6-tól este 8-ig lesz nyitva, s 130 tagú személyzete két mű- 1 szakban áll majd a vásárlók rendelkezésére. Az áruházban a vevő mindent egy helyen talál meg. A kiállított árukat tekintve ez így is van. Hiszen kapható itt nylonharisnya, televízió, edény, papír és írószer, üveg- és porcelánáru. tartós fogyasztási cikk. mélyhűtött mirelit-csemege, egyszóval minden, ami egy háztartáshoz

szükséges. S a bolt két és fél milliós árukészlete a biztosíték, hogy ez hosszú ideig így is marad.

Az áruház északi oldala üvegfal. Szemközt vele csempéből kirakott külső burkolat, míg a két rövidebb oldalfalat mozaikkockák borítják. A vevőforgalom gyorsaságát biztosítja a négy pénztár. Ha a vásárlók feketére szomjaznának, rendelkezésükre áll az üzletben kialakított, igen szép és ízléses presszóhelyiség.

Az új áruház tanácsi beruházásként, 5 millió forintból épült. A látottak alapján megérte a befektetést, hiszen keresni kellene még egy olyan üzletet városunkban, amely vetekedhetne ezzel a legfiatalab- bal.

<b. p.)

Értesítjük a Dessewffy utcában lakó fogyasztóinkat, hogy 1969. március 12-én, 7 órától 17 óráig munkálatok végzése miatt az áramszolgáltatást szüneteltetjük.

KMASZ 1. sz. kirend.

Hicle«io!iól

keresünk

Az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerműve sürgős átvételre keres hidegollót, a következő jellemzőkkel:

Legyen alkalmas egyenlőszárú szögacélok (max. 160 mm), I-szelvények (max. 260 mm) és U- szelvények (max. 300 mm) vágására. Szakítószilárdság max. 70 kg/ négyzetmilliméter, vágások száma: min. 10/ perc.

Értesítést, ajánlatot kérünk az Ózd 10-44/173- as telefonszámra. Babus Lászlónak.

Postacím: Ózdi Kohászati Üzemek, durvahengerműi műszaki osztály ózd. Tplpvszóm' 06-23- 38

eSy évtizeddel ezelőtti háj. ?at ma már nem tudná az gyeket kielégíteni. Az utób- f. °i évben modern távfűtő- ^Oszer épült ki városunkban. 1, a távfűtő-rendszer még ma )j ^Sekély mértékben van ki- b^nálva. A fűtés sem kifoatalan.

közművesítésen kívül boában még egy sor problé- van a városnak. Első hek. a említeném a település {j'bjrálallanságát. Sajnos, ha ^bsnapon betévedünk valakik vendéglátóipari egység- i>3 nem érezhetjük, hogy Ózd

v.r város.

k^y vélem, ahhoz, hogy a (jj nősre egyértelműen igennel tj.lUnk válaszolni, még hosz- 'dőnek kell eltelnie.

(t Kercs/üíri Éva,

esztergályos ipari tanuló: (CT Szerintem még nem város 1(3 Az iskolában ugyan mintái - meSkapunk szakmai és Hl lrios képzés szempontjáig, be iskolán kívül nagyon 1$.®s lehetősége van a fiataljaink a művelődésre, különö- W bedig a szórakozásra. A KtMelep a7 egyetlen városi- Ze Ózdnak. Én is ott la- ' He a 10 ezer lélekszámú lakhegyedben nincs semmi nkozási lehetőségünk. Ez