Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Történelmi napok — ÍBÍ9 letet ugyanis a Hazafias Nép­front járási bizottságának kez­deményezése, szervezése ré­vén, sok ember segítségével — villamosították. A mezőköves­di asztalos, cipész ktsz anya­got adott, a mezőnagymihályi állami gazdaság villanyszere­lőket, a mezőkeresztesi fmsz pénzt, a mezőkeresztesi tsz pe­dig kölcsönbe egy aggregátort. Az iskola helyiségeiben most már villany világít és az egyik tanteremben esténként 80— 100 ember gyűlik össze, hogy megnézze a televízió műsorát. Kezdéstől zárásig. Mindegy, hogy mit vetítenek, nézik. So­kan a falak mellett állnak, szorongnak, eljönnek a távoli tanyákról Is. Két forintot fi­zetnek a nézésért, mert hiszen az aggregátornak üzemanyag kell, ezt valamiből meg kell venni. Csak' azt nem tudják még, akkor mi lesz, ha a tsz — hiszen ott is szükség van a gépre — visszakéri az aggregá­tort. Most azonban ott szorong a képernyő előtt az egész ta­nyavilág. És abban reménykednek, hogy mégis csak megkapják a villanyt, hiszen — amint mondják — Nagyecsérről kö­rülbelül két kilométernyire, egy istállóban villany ég. Kü­lönben a népfront járási bi­zottságának titkára, aki a já­rási tanács vb tagja is, el­mondta, hogy a tanács tervei között szerepel a tanya villa­mosítása. Remélik, hogy még ebben az évben sikerül. „Itt élünk, itt dolgozunk”. „Nem akarunk elmenni in­nen.” Üt és villany kellene hát a tanyára. A nagyecséri emberek nyugodtan, halkan mondták mindezt el, szives fogadtatás után, nem panasz­képpen. Halkan mondták, de jó lenne, ha mégis messzire el­hallatszana. Priska Tibor Növényvédelmi tanácsok — Szét alkarjuk szedni — mondja a feleség. — Nem di­vat már ez, csak a helyet fog­lalja! Restellkednek: nem számí­tottak vendégekre, ezért csak úgy hirtelenjében tudnak meg. kínálni bennünket valamivel. Kotyogó kávéfőző kerül a tűz­helyre, az asztalra pedig pár perc múlva sült házi disznó­kolbász, hurka. — Csak egy kis malackát vágtunk — mondja a gazda. — Hány kilósat? — Olyan 130—140 lehetett, benne. De a másik már szebb lesz. Ha az első elfogy, majd levágjuk a hízót. A beszélgetés során kiderül, hogy a tanyán nem igen akad olyan ember, aki ne vágna minden évben disznót. Néhá- nyan 30—40 sertést is tenyész­tenek szerződéssel, vagy sza­badpiacra. — Van pénz a tanyán — mondja egy idős néni. — Emlé­keztek, amikor az egyik ember a szalmazsákot kiürítette, a szalmát elégette, és csak ak­kor jutott eszébe, hogy kilenc­ezer forint is benne volt? El­égett az is! Hogy miért oda rakta, nem tudom! — A néni mit venne legszí­vesebben? — Mosógépet, meg parkett- kefélőt. Persze, ehhez előbb villany kellene! — Meg televíziót — mondja a gazda. — Higgyék el, hogy ha itt bevezetik a villanyt, pár hét múlva három ház sem marad televíziós antenna nél­kül! Esténként 80-100 vendég Az iskola. Nagyon fontos szerepet tölt be a tanyán. Itt mintha vala­hogy jobban lehetne érezni a küldetést, a misszió teljesítést, mint bárhol másütt. Két tan­terem van, az egyikben a felső, a másikban az alsó tagozato­sok járnak. Horváth Gyula pedagógus vezetésével először a felsősöket látogatjuk meg. Tehát tanyasi gyerekek, nagy. részük úttalan utakon jár ide a többi, kis tanyáról, egy ponyvával fedett szekéren. — Ki látott már telefont? Nevetnek, a magasba lendül valamennyi kéz. — Már telefonáltunk is! — Milyen újságokat ismer­tek? — Szabad Föld, Népszabad­ság, Eszak-Magyarország, Nép­szava — és sorolnak még vagy ötöt. — Kirándulni voltatok-e már valahol? — Tavasszal járunk kirán­dulni. Láttuk a magyar—szov­jet mérkőzést is Budapesten! — Otthon kinél van rádió? Majdnem minden kéz fel­emelkedik. Az alsósok. Szépen öltöztetett, gondo­zott gyerekek. Kikerekedett, nagy szemekkel, csendben vá­rakozva figyelik az idegene­ket: vajon mit akarnak, miért jöttek? Egyáltalán nem mond­hatni őket barátságosaknak, inkább valami védekező állás­ba helyezkedtek. Némán szem­léljük egymást néhány pilla­natig. — Gyerekek 1 Mit szerettek a legjobban? Hirtelen felcsillanak a sze­mek, nevetésbe futnak az ar­cok és felharsan a kórus: — Énekelni!!! — Akkor énekeljetek egyet! Mintha karmester intene, úgy zendítenek rá: „Nincs szebb lány a matyó lánynál ..,’! Az iskola azonban nemcsali a gyerekeknek, hanem — kü­lönösen néhány hónapja — £ felnőtteknek is a művelődés! központjává vált. Ezt az épü­Egy tanya segítséget kér , Az út mögöttünk marad. A J^epjáró motorja halkul, a *°csi mozgása bizonytalanná VfŰik a végeláthatatlan síkság «lőtt. ~~ Most merre? ■— Valami út kellene ... , — Oda nincs út. Illetve van, «« azon nem igen lehet men- j1. Az irányt viszont tudom, Jgjobb lesz, ha átvágunk min- ««nen. Alföldön haladunk, a megye Jfli részén, az egyik tanya, ű^gyecsér felé. A kocsiban ül "olnár József, a Hazafias ?«nfront mezőkövesdi járási jiíottságának titkára is. Meg­ingatjuk a tanyát, melynek i'ncs útja, nincs villanya. Kö- 'Ubelül 300 ember lakja. A f^irnyéken, mintegy 8 kilomé- {«hiyi szórásban több, kisebb ?0ya is található. A Gólyás, a ra£yház, az Eperjes, a Farkas ^Oya és még több is, alion- ari a gyerekek mind Nagy­térre járnak iskolába. "Itt élünk, * dolgozunk“ L pyülenilenek mögöttünk a 'lomé tér ok, lassan megérke- ia0k. Befordulunk két sor ház özé és megállunk. * A házak szépek, rendezet- az utca egyik oldalán J.ír.da fut. Inkább falunak tű- .'"t, mint tanyának. A köz­lőtök: italbolt, iskola, temp- i , V Bár az utóbbit — amint .több kiderült — csak kétha­viként látogatják, mert ak­jön ide a pap, emiatt azon- rai nem panaszkodott senki, i ’.ak éppen megemlítették a ődésre. I Magától értetődő termesze, ^ségge), mondhatnék, szere- vttcl fogadják az idegent, szí­jon erednek szóba vele. m'p Üt kellene ide, elvtárs, ós .. alany — mondja az egyik «rfi. — Üt és villany. Higgye '• soha nem lenne nekünk J”hmi bajunk! De hát így el­vennék a fiaink. Meg is lehet /teni őket, de mi nem akarunk ,,!}en elmenni sehová. Itt aok, itt dolgozunk. igen, az út — veszi át a -ót egy másik férfi. — El- ^’ődok egy esetet. Tüdőszű­rőé mentek tőlünk az ernbe- jé. Nagymihályra. Felöltözve ■«Pen, ahogy illik. Lovasko- j.'yal mentek, de a kocsi bele- fj%edt az egyik kátyúba. Az ^berek leszálltak és nagy ke­csesen kiabálták a lovakat. „Kocsit nem bírták, azt más- vÍjP húzta ki két zetor. A lo- .ait' mellett aztán bementek V orvoshoz, sároson, piszko- Vn.' Hét-nyolc kilométernyi .■ kellene. Tényleg olyan na- sokba kerül? j.Az italbolt és a hozzá tartó­ik üzlet eléggé nagy, kényel­mes. kJT~- Mikor volt itt utoljára b°trány? italT hM reggel — mondja az d‘bolt vezetője. Komoly? A, nem volt semmi külö- jj°a — neveti el magát. — Egy npiTlunk’ ak’b katonának visz- j,?k, ivott egy kicsit a búcsú- ) ya, De azért nem volt semmi Hat-hét éve nem volt itt ar semmi botrány. Nem járnak ide az embe­^ T~ üehogynem! Nem is tud- J*k hová menni, csak ide. Ha u?S gyűlés van, vagy bármi- i Ye niás összejövetel, akkor az }é?°lába. Ez pines azért így L1, Okvetlenül kellene valami Js épület, legalább egy szoba. összegyűlhetnénk, példá- bá orvosi vizsgálatra, vagv jA^Mre, Mert akármi is van, e?Stön az iskolába megyünk. Aki1'®® kiesés a gyerekeknek. Kkor nem tanulhatnak. úboskemen ce ^kávéfőző h Az egyik szép házba invitál- bennünket. Lanszki Já- ti,S6khoz. A szobában rend. j^taság, kellemes meleg. Egy . kora búbos kemence is van *it. Á kormánybiztos és a belüavminiszter közhivatalnok, most nem tud­ta, mit kezdjen — egy köztár­sasági belügyminiszterrel. Tisz­telni tisztelte, mert ugyanabból a körből került a miniszteri székbe, amelyhez jómaga is tar­tozott. Izgalmában a vonat be­érkeztekor levette a kalapját —, de a beszéd fonalát csak nehezen találta meg. Nagy Vince, hogy átsegítse zavarán — előzékenyen megjegyezte: — Tegye fel, alispán úr! Megfázik! Zsóry annyira zavarban volt, s el volt foglalva beszédével, hogy nem is figyelt honnan jön a hang, s határozottan rávágta: — Nem teszem fel! — S le­vett kalappal folytatta a szó­noklatot. Nagy Vince nem te­hetett mást, a hűvös éjszaká­ban ő is levette a kalapját, s úgy hallgatta az üdvözlést. A hideg március eleji szél­től is kellemetlenebbül érin­tette azonban a belügyminisz­tert a politikai helyzetről ka­pott információ. Döntést hoz­nak, hogy másnap Miskolcon csak szűk körű gyűlést tarta­nak — s csak Mezőkeresztesen tartanak népgyűlést. A lapok már 9-én reggel közük a meg­változtatott programot. A vasárnapi program ilyen módon folyt le. Miskol­con a vármegyeháza nagyter­mében egy szűk körű tájékoz­tatót tartott a belügyminiszter, majd Mezőkeresztesre távozott. Nagy Endre író — az akció végét jelezve — levonta a kon­zekvenciát: — Amikor látták, hogy Mis­kolc egy ideális cs szociálde­mokrata vörös város, felesle­gesnek találtak minden Káro­lyi-párti alakítást célzó moz­galmat ,.. Miskolc Nagy Endre kijelen­tése nyomán kapta a megtisz­telő titulust: Miskolc — vörös város! Lchoezky Alfréd (Folytatjuk) palást” címmel nagy cikkben támogatja a döntést, Szeder Ferenc a bizalmat­lansági indítványt és határo­zatot az alábbiakkal indokolta: — A megyei közigazgatást szociális irányba kell átformál­ni, és a jobbfelé haladó embe­reket el kell távolítani; más­részt Balogh Zoltán a konkrét feladatok megoldására sem volt már képes, s a termést bizto­sító rendeletek végrehajtására nem tett semmit. A munkástanács döntése ké- ** nyes helyzetet teremtett —, de eleve meghatározta, hogy a kérdés most nem a to­vábbi jobbratolódás, hanem határozott lépés balra. A pol­gárságnak nem térnyerésen kell gondolkodnia, hanem po­zícióinak védelmén. Balogh kormánybiztos maga is kényes helyzetbe került. A bizalmatlansági indítvánnyal a zsebében nem tetszeleghetett a miniszteri fogadáson, egyálta­lán kétségessé vált, hogy le- het-e a kérdésekben tárgyaló partner. A probléma a fogadással kezdődött. Ügy döntenek, hogy Zsóry alispán, mint a megyei közigazgatás feje, s mint a bel­ügyminiszter közvetlen beosz­tottja vezeti a fogadó bizottsá­got. Nagy Vince március 9-ére virradóra, a késó éjszakai órák­ban érkezett meg Miskolcra. A pályaudvaron a hivatalos fogadó bizottság várta, élén Zsóry György alispánnal. Amikor a vonat beérkezett, az alispán idegesen topogott a fogadók csoportjában. A mo­narchia protokolljához szokott jV agy Vince belügyminiszter 1 * ^ nem változtatta meg ter­vét: közölte, hogy 9-én (vasár­nap) Miskolcra látogat. A 3-1 lapok arról'adtak hírt, hogy a belügyminiszter Miskolcon és Mezőkeresztesen tart nagygyű­lést. Közben azonban az esemé­nyek feltartóztathatatlanul to­vább haladtak. Nehogy a bel­ügyminiszter kész tények elé állítsa a miskolci proletariá­tust, a munkástanács döntésre határozta el magát, hogy a bel­ügyminisztert állítsák kész té­nyek elé. Március 8-án a megyei mun­kástanács ülést tartott a Vá­rosháza nagytermében. A mun­kástanács eddig nem játszott komolyabb szerepet a varos é: a megye politikai életében. Ezzel az üléssel egyszerre meg­határozó politikai tényezővé vált, s döntésével befolyásolt? az országosan kialakuló politi­kai folyamatokat is. A munkástanács ülésér ugyanis hosszabb vita után nagy jelentőségű döntést hoz­tak: bizalmatlanságot szavaz­tak dr. Balogh Zoltán kor­mánybiztos ellen, s a városba érkező belügyminiszternek olyan követelés előterjesztésé határozták el, hogy a megy« élére is szociáldemokrata kor­mánybiztost jelöljenek ki. Meg­bízták Groszman Zsigmondot hogy- a döntéseket terjessze i belügyminiszter elé, s fejezz( ki azt a véleményt, hogy t miskolci munkásság sziveser venné, ha a megye élére is Rei- singer Ferencet neveznék k kormánybiztosnak. A március 9-i miskolci la­pok — érthetően — szenzáció­ként tálalták a döntést. A Reg­geli Hírlap „Szocialista közigaz■ Hogyan óvjuk a palántaágyakat? Megyénk gazdaságaiban mér megkezdődött a palántaneve­lés. A palántaágyakat több fertőző kórokozó is veszélyez­teti. A paprika-, paradicsom- és káposztapalántákat a pa­lántavész, a dohányt pedig a dohányperonoszpóra is káro­síthatja. A Miskolci Növény­védő Állomás szakemberei a következőket ajánlják a pa­lántaágyak megóvására. Paprika, és káposztafélék­nél talajfertőtlenítésre fel­használható a TMDT+Lindán porcsávázószer (négyzetméte­renként 3—6 dekagramm, vagy az Orthocid (négyzetméteren­ként 2—3 dekagramm). Jó ha­tású a Zineb 80 permetezőszer is 0,5 százalékos töménység­ben, négyzetméterenként 0,3 liter kijuttatásával. A do- hánypalánta-ágyak talaj (er - tőtlenítésére és a palánták ke­zelésére az Antracolt ajánljál?. Fertőtlenítésre négyzetméte­renként 4 grammot szükséges a takaróföldbe keverni, pa­lántakezelésnél 0.1—0.2 száza­lékos oldatban kell a szert ki­permetezni. Nagy gondot kell forditani a palánták megfelelő szellőztetésére is. Feltámadt a 12-es Lassan fogynak a kilométe­rek, Taktaliarkányban járunk. Néhány perc ott-tartózkodás. . Örömujjongás hangzik, s az út­törők hada rohanja meg a vo­natot Mindenki látni, halla­ni akar. Az iskola Igazgatója, szimpatikus fiatalember „árul­ja” el, hogy megszakították a tanítást, s 232 felsőssel jöttek ki. Látni és emlékezni. Majdnem titokban Senki nem értette az esetet. Majdnem titokban csinálták. Engem is előtte való este 9 óra­kor értesítettek. Hogyan tud­hatták meg itt? A rejtély egy fiatal vasúti tiszt, Gulyás Jó­zsef szaval alapján oldódott meg. Gulyás Berentén teljesít szolgálatot. Most szabadságon van. Az állomáson járva meg­tudta, hogy a 12-es 20 percet tartózkodik itt. Először is ha­zarohant, díszbe öltözött, s ér­tesítette a párt titkárnőt, s az nem volt rest, szólt az iskolá­nak. Gulyás jólesően mondo­gatja: — öregapám sokszor beszélt róla, hogy a Tanácsköztársaság idején, mint vöröskatona mi­lyen nagy harcokban vett részt Sokszor elmondta, hogy Ongá- nál a 12-es mennyire támogat­ta a harcukat, ö már nem tud kijönni, hiszen 1889-ben szüle­tett. Én jöttem helyette látni. Előre látom, hogyan fog örül­ni, ha elmondom neki: öreg­apám, láttam a páncélvonatot, amelyről olyan sokat mesélt. És ez, a taktaharkányi úttö­rők nagy-nagy lelkesedése egy kicsi előleg. Bizonyítéka annak, hogy a sok száz munkás és műszaki, ifjú és középkorú ember nem dolgozott hiába. A ma ifjúsága megérti, hogy fia­talok és középkorúak miért is áldoztak nappalokat és éjsza­kákat, szellemi és anyagi erőt egy mozgó, monumentális „emlékmű” készítésére. Csorba Barnabás tagjai. A KISZ Központi Bi­zottság képviseletében megje­lenő Szabó Ferencnek, az Or­szágos Úttörő Elnökség titká­rának fejtegetését hallgatják. Elmondja, voltaképpen azért jöttek össze, hogy megbeszél­jék a páncélvonat korhű má­sának megépítését...” Akkor ott volt, s az ügyet mindvégig segítette Czimma János, a MÁV miskolci igaz­gatóságának osztályvezetője. Czimma elvtárs is itt van a vonaton, így hát természetes, hogy faggatom, miért tette. Mindössze annyit mond, azért, mert egyetért vele, mert ez szép, nagyszerű. És arról be­szél, hogy Tóth József, a Mis­kolci Járműjavító Vállalat igaz­gatója és a miskolci vasúti cso­mópont milyen sokat segített. A legelső állomáson körül­járja a szerelvényt, aztán a mozdonyra lép fel. Szerencsen már elégedetten közli: — Az út műszaki tapaszta­latai azt mulatják, hogy a szá­mítások beváltak, a mozdony járása nyugodt, hibátlanul mű­ködnek a fékberendezések. Emlékek Az érzések és az emlékezé­sek — úgy látszik — csak rám hatnak. Ez útközben tör rám. Az összekötő ajtókon az egyik páncélszobába érek. Géppus­kák még nincsenek. Csak lő- rések. Félretolom a páncél­lemezeket. Ragyogó napfény ömlik be rajta. A páncélvonat éppen ott halad el, ahol ötven évvel ezelőtt, 1919. május 23-án és 24-én a 81. román gyalogsá­gi ezred megrohamozta a vö­röskatonákat, s éppen a pán­célvonat roppantotta össze a tá­madást ... — 184 — olvasom az egyik őrház számát. Igen. itt lakott akkor hattagú családjával Paj- tók János pályaőr. Segítette a vöröskatonákat. Információi adott a 12-esnek. A román in­tervenciósok a Hernád-partra hurcoltak, megásatták vele a sü t, és... '— Felszállás! Indulunk! Öröm bujkál a fiatal moz­donyvezető szavaiban. Tizen­ötödik éve gyakorolja a szak­mát. Még nem látott ilyen sze­relvényt. Megérti a 12-es építő­munkások, mérnökök izgalmát, a nyugtalan pillantásokat, hogy minden a helyén van-e. *4 szerelvényen A páncélszoknyába bujtatott mozdony kicsit rátartian és fi­gyelmeztetően füttyent. És a szokatlan, különleges szerel­vény a kocsikat körülvevő em­berek kíváncsi, elismerő pil­lantásaitól kísérve, lassú dobo­gással Szerencsnek indul. Elöl zárt, páncélozott vagon. Egy kerekes ágyú ösztövér ujja nyúlik ki belőle éppúgy, mint fél évszázaddal ezelőtt, dicső elődjéb"!. Mögötte dohog a mozdony. Egy nyitott, majd egy zárt páncélozott vagon, két hatalmas kiállítási kocsi követ­kezik, s a szerelvény végén át­alakított pullman fut. Ebben ágyak, s hosszú szekrényasztal, kályha szolgálja két éven át a kísérők kényelmét. A kocsi középső részén kis csoport, Havasi Béla, az Üt- törőszövetség megyei titkára, Pilcz Olivér, a járműjavító mérnöke, Gávai Pál mérnök, s néhány szerelő beszélget. — Az asztalt vászonnal ta­karjuk el... kipróbáljuk Sze­rencsen a hangosító berende­zést is ... a kályha nyáron út­ban lesz... jó lenne néhány szék is. — Kiszámítottam. Ma értünk el a páncélvonat 161. napjához! — mondja Havasi Béla. Ez u ma, 1969. március 7. És az indulás? Idézzünk a páncél­vonatról szóló riportkönyvből. „1968. június 28. Kinn napfény perzsel. És benn, a tanácsteremben az al­kotni vágyás, az emlékezés, a hősök tisztelete, a lelkesedés süt át a testeken. Huszonkettőn ülnek az asz­talok körül. Katonák, civilek, fiatalok és a felnőtt generáció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents