Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
4 eSZAf-MAGYARÖRS^ÄG Utólagos megjegyzések A térképen nem található című Darvas-drámához és kritikai fogadtatásához Két hónappal ezelőtt volt a közönség s a kritikusok figyelmét országos méretekben felkeltő Darvas-dráma ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban. A produkció most, 23 előadás után búcsúzik a várostól, s az egri Gárdonyi Géza Színházba költözik át. Mottó: „Hogy fogadjak szót? Nékem látni s tudni keli.” (Szofoklész: Oidipusz) 'Miskolcon a Darvas-ősbemutató lázba hozta az odafigyelő, két. Méltatások sora jelent meg a bemutató után a drámáról s a színházi előadásról (Párkány László), a mű irodalom- történeti jelentőségéről (Kab- debó Lóránt), s a Napjaink által szervezett vitáról, melyen részt vett az írószövetség drámai szekciója is (Zi- monyi Zoltán). A méltatásokat néha méltatlannak érezzük, mivel nem támaszkodnak a dráma, a színpadi mű elmélyült, objektív elemzésére. Igaz, a drámai szekció vitáján sem sikerült az objektív légkör megteremtése. Megnyitó beszédében Hubay Miklós hiába hívta fel a figyelmet a dráma szakszerű elemzésének szükségességére, a részvevők nagy részéből nem telt többre a Darvas-dráma s az általa képviselt irányzat melletti hűség- nyilatkozatnál. Meggyőződésünk, hogy az író iránti igazi tisztelet az, ha alaposabb esztétikai vizsgálódásnak vetjük alá művét, s meggyőződésünk az is, hogy ezzel a mű s az írói szemlélet eddig fel nem fedett sajátosságaira bukkanunk. Emberek és súlyuk Egy elmaradott faluba az öreg író, s Bónis, megyei párt- titkár vezetésével bizottság szállt ki, hogy eldöntse, valós-e az a kép, melyet a fiatal író festett szociográfiájában a faluról. A falu sértőnek találta s hazugnak a róla kiszerkesz- tetteket, Bónis igazságtalannak, egyoldalúnak. Mielőtt azonban kiszállnának, érdekes beszélgetés játszódik le az öreg író és Bónis között. Az öreg író többek között elmondja, hogy magával hozta a vitatott cikk íróját. Bónis automatikusan kijelenti, hogy nem fogadja, majd az öreg'író határozott fellépésére visszakozik. Néhány perccel később a faluban végzendő helyszíni vizsgálódást tagadja meg, de — bizonyos jelek következtében — kételkedni kezd határozott ítéletében, s újra visszakozik. Egy ember „a megye első embere” határozott biztonságban jelenik meg előttünk, még meg is vádol másokat, mikor véleményét megkérdőjelezik, majd cselekedetével kétszer is rácáfol erre a biztonságra. Szophok- lész Oidipusz királya is így kezdődik... A thébai király Kreont és Teiréziászt vádolja meg rágalmazással, végül mégis figyel rájuk. Ez a felszíni következetlenség mély következetességet takar mindkettőjüknél: nem önmagunk, hanem az igazság feltárása számunkra a legfontosabb. „E népért nagyobb gond üli vál- lam, mint saját ielkemért” — mondja Oidipusz, Bónist pedig a drámából ismert eddigi sorsa s viselkedése jellemzi hasonló módon. Krízisbe jutottak mind a ketten, csak a mérték más. Oidipusz krízise mértéktelen, mert megcáfolhatatlan egyértelműségekkel kerül szembe, míg Bónis esetében éppen a tények értelmezéséről van szó. És e pontban megszűnik az analógia. Napjaink társadalma jóval bonyolultabb az ókorinál, s így mindenekelőtt a tények értelmezése jellemzi az a’akokat. A kérdés az: ki milyen szempontból, milyen helyzetből értelmez. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a szempontok azonosak: a szocializmus ügyének féltése. De ez sokkal nehezebben érzékít- hető meg színpadi eszközökkel. drámai szituációkkal, mint a másód’agosan jellemző jegyek: Bónisék ugyanis hic et nunc viszonyulnak a valósághoz, a vizsgált környezet közvetlenül is munkájuk, életük nyersanyaga, míg az öreg írónál csak távoli közvetettségű ez a kapcsolat. Hubay Miklós a Napjaink szervezte vitán az öreg írót — valóságfeltáró útja alapján — Madách Ádámához és Katona Bánkjához hasonlította; az első a történelmet járja végig, a második Magyarországot. Csakhogy, míg a valóság tanulmányozása éppen rájuk üt vissza, átalakítva bensejüket, Darvasnál végső soron nem a falut járó öreg íróra, hanem Bónis- ra ütnek a korhosi igazságok. Az öreg író lényegében azzal találkozott, amit a fiatal író írása után várt, Bónis esetében viszont — ha rejtetten is — mindig szembesül az előre kialakított vélemény a valósággal. Ennek bizonyítéka: neki vannak igazán „értelmezési” problémái, ö van valójában konfliktusveszélyes helyzetben. Ezek az értelmezési problémák még nem vezettek oda, hogy egyértelmű következtetéseket vonjon le a megyei titkár, akit már a dráma kezdeti szituációja jellemzett: forradalmi helyzetbe jutott önmagán belül, a régi módon már nem (gondoljunk egyértelmű ítéleteire és visszakozásaira), az új módon még nem ... Alakját belső küzdelem jellemzi, mely a drámában nincs ugyan elmélyítve, de amely mégis a legsúlyosabb figurává teszi őt e darabban. Ha a szocialista dráma szempontjából nézem, akkor központi szereplő is, hiszen a szocializmus építésének belső ellentmondásait a legtisztábban hordozza magában. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy erre Dariday Róbert, Bónist alakítva nagyszerűen ráérzett.) A szöveg sorai közül kibontotta a párt- funkcionáriust jellemző belső feszültséget. Hatásos színészi eszköze a Bónis belsejében dúló küzdelem megérzékítésére indulatainak lefojtása. Játékával központi figurává növesztette alakját. Bónissal szemben az öreg írót a belső konfliktusmentesség jellemzi. Ha volt is belső válsága, ezt a darabban gazdaságos öniróniával intézi el. Másik konfliktus lehetősége — a párttitkárral — sem éleződik ki, így az öreg író alakja nem mélyül el drámailag. Ami mégis jeletőssé teszi a színpadon, azok a közmondások tömörségével foga’mazott igazságai. Ezen igazságok hatása annál nagyobb, minél inkább a kor levegőjében vannak. Szócső-hőssé lesz, s ezt a dráma építkezése is megszenvedi. A többi, vele szemben igazságot hangoztató figura eleve megkérdőjelezve íródik meg. még a párttitkár is. És mert igazságai nem ütköznek erőteljesen a másokéval — paradox módon — hitelükből is vesztenek. De itt már a szerkesztési, formai problémák kerülnek előtérbe. R port vagy nem riporfdráma? Valaki nemrég megjegyezte, hogy ha Darvas nem írja a darab elé a riport szót, senkinek sem jutott volna eszébe erről vitatkozni. E tetszetős megállapítás felszínességéről már az eddigiek alapján is meggyőződhettünk. De tovább lépve a kérdés az lesz, miért vá1 oszthatta ezt a formát az író? • A drámai riport — sajátos eszközeivel — lehetővé teszi, hogy eleven, átütő erővel ábrázolja a valóság egyes részleteit, azokat, melyek a riporterként megjelenő öreg író előtt játszódnak le. Egy jelenlegi helyzetet akar erőteljesen rögzíteni Darvas, figyelmeztetésül. A hatásossághoz jó alap a helyszín végletes volta — Korhos ugyanis véglet a megyében. Ezen a közegen élesebben kitapinthatok azok a tendenciák, amelyek akuttá tehetik az egész társadalom légkörét . . Az író a status quo megőrzése és a reakció tudattalan szövetségére akar fényt lobbantam. Pándí Pál az in- dulatdráma kifejezést használja kritikájában. Valóban, ezt a drámát inkább a riporteri indulat jellemzi a mélységek végigjárása helyett. Persze, nincs emberi mélységek bemutatása híján a darab, de amikor egy-egy ember tragikumát kell elmélyíteni — Vargyas igazgató, Marika — akkor már nem elegek a riportmódszerek. Sajnos, a legmélyebb tragikumot hordozó Bónis végig a riporter-író függvénye. A va>óságfe!tárásrő! A riportdráma — sajátosságainál fogva — sokkal alkalmasabb evokatív hatásra, mint mély, széles valóságfeltárásra. Többek között ezért is érzem kevésbé szerencsésnek a valóságfeltáró irodalom elnevezést. Egy adott helyzet gazdag, sokoldalú rögzítésére alkalmasabb az epikai forma. Különben is, minden jó irodalom valóság- íeltáró, s ennek a kifejezésnek kisajátítása a szociografikus írásokra megteremti — éppen a Darvas-dráma vitája is példa — a félreértés lehetőségét. Tudniillik olyan látszat keletkezik, mintha csak ez az irodalom tárná fel a valóságot, mintha a felelős párt- és állami vezetők nem küzdenének meg nap mint nap a valóság hegyes feltárásáért. Ebből a félreérthetőségből pattant ki az a vita, hogy ki kinek a kontrollja: az író a politikusnak,' avagy a politikus az írónak. A kérdést a Nép- szabadság karácsonyi kerékasztal vitája — Gosztonyi János okos összefoglalásával — tisztázta. Anélkül, hogy politikusaink közül konkrétan bárkit is Leninhez, íróink közül Gorkijhoz hasonlítanánk, figyelmükbe ajánljuk Lenin—Gorkij 1919-es levelezését, különös tekintettel a III. hó 21-i levélre. Ez utóbbi ugyan a legkomolyabb hangú mindannyi közül, dé ebből is érződik az az igazi emberi megbecsülés, amely Icétoldalú- ságával ma is irányt adó. Ez a levél erős kritikával illeti Gorkij nézeteit, de nem any- nyira az író személyét, inkább helyzetét bírálja, azt a beszűkült társadalmi környezetet, melynek Gorkij akkor rabja volt. A polgári beszűkülés elleni orvosság Lenin szerint a társadalmi forradalomban való aktív, gyakorlati részvétel. Ügy érzem, nem lehet addig baj, amíg sok írónk ezt tűzi ki célul, s míg a vita a vezetőkkel a „hogyan”-ról folyik. Nyakas Szilárd Éva huszonkét év körüli lány, képesítés nélküli nevelő a G.-i általános iskolában. Jelenleg az Egri Tanárképző Főiskolának matematika-fizika szakos levelező hallgatója. Ezeket a’ tárgyakat tanítja az iskolában. Elégedett lánynak látszik. Bár nehéz körülmények között él kis fizetéséből, nem lázadozik, mert amikor a szerződést aláírta, tudta, mit vállal. Ili Éva anyja T. faluban lakik G.-től 18 kilométerre. A ritkán járó autóbusszal is több mint két óra az út, mert közben át is kell szállni. Az édesanya nyugdíjas, özvegy, nagyon szereti a lányát. A közelmúltban levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben elpanaszolta, hogy lánya korábban a lakóhelyén levő iskolában tanított, oda most más nevelők kerültek. Meglátása szerint a környéken sok a képesítés nélküli nevelők keresztben utaztatása, szerinte oktalanul vannak távol lakóhelyüktől, mint az ő lánya is, és igen mostoha körülmények között élnek. A 900 forintos havi fizetés a létminimumhoz elegendő csak, fűtetlen, vagy rosszul fűtött albérleti szobák, a tisztálkodási lehetőségek hiánya keserítik meg életüket, s aki még tovább is tanul, fűtetlen vonatokon utazgat Egerbe. Nem érti, miért kell más községben dolgozni a képesítés nélküli nevelőnek, nem lehetne-e lakóhelyéhez közelebb vinni, egyáltalán javítani ezen a helyzeten. A levélből az édesanyai aggodalmat érezzük ki elsősorban, a viszonylag nehéz körülmények közé került fiatal lány féltését, azonban személyes beszélgetésünkkor Éva anyja azt igyekezett bizonygatni, hogy nem saját lánya érdekében, hanem a sok ismert és ismeretlen képesítés nélküli nevelőért fogott tollat. pályázatot hirdettek, és tudta, hogy matematika és fizika iránt érdeklődő képesítés nélküli nevelőre van ott szükség, oda jelentkezett. Egyidőben jelentkezett a tanárképző főiskolára is. Jól érzi magát a tantestületben. Szorgalmasan tanul, az első félévi kollokviumai jól sikerültek. Igaz, hogy nehezen él távol az otthontól, épp oly nehezen, mint a többi, hasonló sorsú, képesítés nélküli nevelő. Albérleti szobája csaknem kifűthetetlen, a községben étkezési lehetőség nagyon nehezen adódik, amikor a napközi otthon télen szünetel. Szórakozási, művelődési alkalmak minimálisak, de sok ideje sincs, hiszen a másnapi órákra készülés, és a főiskolai stúdiumok igen sok szabad idejét lekötik. Élete nehéz, sok küzdelemmel és lemondással jár, de nem lázadozik, mert hiszen a szerződés aláírásakor ezt vállalta, s hiszi, hogy mint matematikafizika szakos tanár majdan jó nevelő lesz. Nem ért egyet édesanyja panaszával. És nagyon bosszankodik miatta. Éva nagy meghökkenéssel hallotta, hogy anyja levelet írt szerkesztőségünknek. Bosszúsnak látszott, mert az édesanyja kisgyermekként kezeli, akinek ügyeibe a szülőnek még bele kell avatkoznia. Elmondta: Sárospatakon érettségizett, utána a műegyetemmel próbálkozott. Majd 1967 kora tavaszától volt képesítés nélküli nevelő falujában, a T.-i általános iskolában. Ott tanított 1968 júniusáig. Érdeklődése a matematikához és fizikához vonzotta, és amikor a G.-i általános iskolában BORSODI GYULA Elmélkedés téli tájban Leni a városban didereg a szobai penész, Fönt a hegyen napfényben fürdik a tölgyfa. Koronáján a sárga gyöngy messzire néz, s ha elhullat néha cgy-egy szemei, a jégkéregre szűkszavú üzenet íródik: Még itt van a tél! A mókus futkos fától fáig, lombos farkával vitorlázik S csak egy van ilyenkor, ami jó. hogy nincs a tájon kiránduló, Mert a róka elpusztítja a nyulai. a vércse a kicsi madarat s az ember mindent, amit ér! Ahogy a csöppnyi fűzfagally kihajt s oly ártatlan pihés a barka rajt, mint a tojásból most kikelt kacsák, letöri, hogy legyen otthon barkaág. lehömpörgi a bimbós virágot, a fagyöngyből meg lépet rotyogtat. madarat fog vele s kurjongatva szól fel nyári estéken a csillagoknak, — Hej szép természet, még albatsz kicsit! A G.-i általános iskola igazgatója és igazgatóhelyettese a legjobbakat mondja Éváról és munkájáról. Matematika-fizika szakos nevelőre nagy szükségük volt, úgy látták még a szerződés megkötése előtt, hogy Évának erre hajlama van. Teljes óraszámban tanít, igen eredményesen végzi munkáját. Tudják, hogy nehezen él, de korábbi helyén, T.-ben nem lett volna lehetősége matematikai és fizikai stúdiumaiban való olyan előrehaladásra, mint itt. Minden tekintetben pozitív a véleményük róla. Elmondták, hogy az iskolában tíz nevelő van, azok közül három képesítés nélküli, de a háromból kettő már tanul a tanárképző főiskolán. Ha az első évet eredményesen fejezi be, már hosz- szabb időre szóló szerződést köthetnek vele, és illetménye is jelentősen megemelkedik. Egyébként a szerződéseket a képesítés nélküliekkel a jelentkezések sorrendjében és a szakos kívánalmaknak megfelelően kötik. Az É.-i járási tanács művelődésügyi osztályán megerősítik mindazt, amit az iskolában hallottunk. Évát itt is ismerik, mégha nem is olyan közelről, mint G.-ben. és jó véleménynyel vannak munkájáról. Figyelemmel kísérik tanulását, munkáját. A képesítés nélküli nevelők alkalmazása az E.-i járásban csakúgy, mint máshol, kényszermegoldás. Sajnálatos, hogy ebben a járásban igen nagy számban kényszerülnek ezt a megoldást alkalmazni. Nagy a nevelöliiány a járás szétszórt községeiben. Napja' inkban is közei télszáz nevelői állás betöltésére hirdetnek pá- Jyázatot, a tanév végén 65—70 főnyi hiánnyal számolnak, sajnos, többségben tanárokkal- Most is négy lakást bocsátottak pedagógusok rendelkezésére, további hármat építenek, mindez keveset enyhít a járás gondjain. Az apró, szétszórt községek rossz lakás- és élelmezési körülményei is közrejátszanak abban, hogy nagy ?• tanerő létszámhullámzás, és őt év alatt 125 képesítés nélküli nevelő hagyta el a járás területét. A legtöbben, s ez a járásnak a legszomorúbb, akkot mennek el, amikor már megszerezték diplomájukat. Közelebb húzódnak a megyeszékhelyhez. Egyes községekben albérleti uzsora is fel-felbukka»- A tanév elején mintegy 70—80 képesítés nélküli fiatal jelentkezett. A szerződéskötéskor minden nehézséget vállaltak Felnőtt fejjel írták alá a két oldalú szerződéseket, a járás* tanács semmi olyat nem ígéft a szerződésben, amit betartan1 nem tudott. Igyekeztek természetesen a viszonylag legjobbakat kiválogatni, s ők is mi®' dent elvállaltak. A különböző iskolákhoz történő kihelyezéseknél " járás is a szakos ellátást tartja a legdöntőbb szeln- pontnak, és nem a jelentkező hozzátartozóinak lakhelyét. Í6? történhetett például az is, hog? a T.-i iskolához egy matematika-fizika szakos diplomás hé' zaspár került, így Éva ott nú#' denképpen feleslegessé vált. ő 18 kilométerrel távolabb levő G.-ben viszont szükség volt ra- Éva ezt a munkát vállalta és becsülettel el is látja. Éva anyjának panasza csak részben egyezik a járás nag? gondjával. A nevelőhiány rőí' pant terheket ró az érintett jé rási tanácsra, és az kénysze*" megoldásokkal segít magé*1' Nem öncélúan helyezget vagy oda fiatal lányokat, va$ fiúkat, hanem elsősorban a b®' lyi tanerő-szükséglet lehető lek jobb kielégítése érdekében. É^3 elégedettnek mondja magát. ^ is kell hinnünk neki De tálé® nem oktalan feljegyeznünk' mivel anyjának panasza ®e3' egyedi, hogy a munkaszerSv désben -állalt kötelezettsége két a szerződés aláírása d°" kell mindig átgondolni, utá®3 pedig a legjobb tudás szeri® teljesíteni. Éva anyja több f'3' talra utal, de valójában e® lányért a°c"VJik, egynek a go®^ ját igyekszik viselni. A jár®®1 tanács művelődésügyi osztói?3 ra több ezer gyermek gom nehezedik. Benedek Miki017 10 Válságban a japán fii Tokiói tudósítás szerint tovább tart a japán film válsága. A japán filmművészet az elmúlt 18 év alatt 418 díjat szerzett a nemzetközi fesztiválokon. A japán filmipar azonban egy. ideje súlyos válságban van. Egyre kevesebb filmet forgatnak, s a mozinézők száma is egyre csökken. Egyes filmvállalatok úgy kerülték el a pénzügyi bukást, hogy durvasággal, szadizmussal, erotikával telített produkciókat készítettek. Ezek az új műfajok” csupán rövid ideig segítette1' filmgyárak helyzetén, mer* közönség hamarosan megü® őket. 1967-ben negyven ki®3 vállalat ment tönkre. A egyik legnagyobb rendezői Akira Kurosawa, már négy 3 . nem forgat. A hosszú szü® után nemrégen egy anierl”, céghez szerződött, mely a P® ,, Harbour-i támadásról lc®Sj. filmet. Más ismert művész®^ mint pl. Hiroshi Teshigai'3 Toshiro Mifune filmjeiket ^ ját produkcióikban forgot)3 . jEva anyja, j meg a járás gondja
