Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

2 ÉSZAK-MAGYARORSZAG ^ünnepségek Ja nemzetközi nőnap alkalmából ® (Folytatás as 1. oldalról) “Sándorné alezredes, ezüst fo- 5 kozatát Koleszár Jolán, bronz Jgjíokozatát Gyebnár Istvánná ig kapta. A Közbiztonsági érem jarany fokozatát Szőlőst Béláné 5 és Maczek József né, ezüst fo- I kozatát Verebi Jánosné, bronz Ifokozatát Jenei József né, vala- J mint Bánosok Ferencné és 1 Koncz Jánosné polgári alkal- Imazottak kapták. SPártnap Ormosbányán ■ ■ki iHHaBQEBiaiuiiaBiaQSiiaBiaffliaai fl kínai aajvkörsíság előtti tüntetésekről Az Apollo—9 útjáról Az Apollo—0. tíznaposra tér- berek Holdra juttatását célzó vezett repülésének legnehe- kísérletsorozat eddigi legfonto- zebb pénteki napja után, ami- sabb és legkényesebb műveié­kor a Hold-komp önálló űrre- tét hajtották végre, szombaton pülésével és a Holdra szállási a három amerikai űrhajósnak manőver leutánzásával az em- „aránylag nyugodt napja” volt. Heti külpolit összefoglalónk (KÉJ TO JE/JÓ) 1 XXVIII. — Van szerencsém, ügyve­zető-igazgató úr. Foglaljon he­lyet. Az öt embere is eljött Marokkóba? — Igen. Lent várnak rám, a vendéglőben. Csak az utolsó utasításokért jöttem, kedves el­nök úr... — Az utasításokat nagyjából tudják. Délután a kirándulókat nem én fogom vezetni. Nem irányíthatom a rablótámadást sem, mert, hogy is mondjam... Az oázisban jól ismernek és valaki még röhögne... A maga barátai, remélem, elég komo­lyan fogják csinálni ... — Azt hiszem, e tekintetben nem lesz panasz ... — Szerezzenek két-három megbízható hajóst és menjenek Mogadorba. A Marianne nevű vitorlást béreltem ki. A hajón varjának. Az igaz, nogy az egész dolog játék, de élethűen kell csinálni. — Efelől nyugodt lehet. Délután Mogadorba érkeztek. Nyomban találtak négy meg­bízható matrózt, akik mindent vállaltak. ... Higgins felsorakoztatta a legénységet, és öt barátját. Mi­kor Leonidas megérkezett, fe­szes vigyázzban várták. — Ez az egyik pasas, akit megtréfálunk — mondta Hig­gins a szerződtetett matrózok­nak. A hajóslegények vigyo­rogva bólogattak. — Vigyázz! — kiáltotta Mr. Leonidas, holott erre semmi szükség sem volt, mert vala­mennyien feszes haptákban álltak. — Katonák! — kezdte, mint Napoleon. — Mindenki teljesítse híven a kötelességét, és vegyen rólam példát! — Bocsánat, elnök úr — mondta Higgins —, szeretnénk önnek valamit mutatni, köves­sen egy percre a hajófehékbe. Mr. Leonidas gyanútlanul ment utána. Nemsokára a hajó­fenék egy burgonyaraktárnak használt fülkéjébe értek. Leo­nidas várta, hogy mutassanak neki valamit, ehelyett egy léc­cel feibe ütötték hátulról, hogy elájult. Bradley azért késett, mert délelőtt bent járt Marokkóban. Üzent a húgának és a szőlő­domboknál adott találkát. Itt nem kelthetett feltűnést Edna sírása, amellyel régen nem lá­tott bátyját ölelte magához. — Velem kell jönnöd. Edna — mondta Bradley, miután el­mondtak egymásnak mindent. — Állásban vagyok, Ta­más ... — Mégis velem kell jönnöd. — Mikor? — Most. Így kívánja becsü­letünk. Edna nem kérdezett többet. Délután elindult fivérével Mo­gadorba, ahol már várt rájuk a Marianne. ... Ugyanekkor Teddy kíván­ságára a Londonból érkezett úri társaság egy autóbuszon útban volt az oázis felé. — Érdejces — mondta Bur­ton őrnagy. — A baedekerben nincs bent az oázis. — A fő, hogy a sivatagban benne van — mondta Thomas, ápolt, karcsú ujjait nézegetve. — Baedekerben ritkán járnak szomjas vándorok. Igaz, Miss Mary? Mary fáradt mosollyal nézett rá. Nem szerette különösebben a vékony hangú, hirtelenszőke, . ápolt bőrű hegedűművészt. Kü­lönben is Mary kissé nyomott kedélyű volt az utolsó hetek­ben. Maga sem tudta, miért. — Lehetséges, Mr. Long — felelte. A társaság tagjai általában ritkán gondolták azt, amit mondtak, és amit mondtak az elvétve sem fedte gondolatai­kat. Éppen ezen tűnődött Teddy. Milyen egyszerű lenne az élet, ha az emberek őszin­tén és becsületesen közölnék egymással véleményeiket, ér­zéseiket, és gondolataikat. Ehe­lyett mindig valami mást mon­danak. Az ördög tudja, miért. De hát ha ez már egyszer így van, mit lehet tenni? ... Amint megérkeztek az oázis­ba, fáradt zarándokok rohan­ták meg őket, elkapkodva ne- szesszerjeiket. Teddyt nyomban egy sovány, szerény modorú úr vonta félre. — Bocsánat sir. Havranek vagyok, az egyik rabló. Valami­kor karmester és komponista voltam. — Komolyan? — Igen. Csak most vagyok rabló. A hét végén újabb részletek váltak ismeretessé az Usszuri folyónál elkövetett kínai fegy­veres provokációkról. Leonyid Zamjatyin, a szovjet Külügy- minsztérium sajtóosztályának vezetője, pénteken délután hangsúlyozta, hogy a kínai provokáció előre megfontolt és kitervelt akció volt, amelyet külön erre a célra előkészített katonai egységek hajtottak végre. A TASZSZ ugyanakkor megdöbbentő fényképeket ho­zott nyilvánosságra a kínai provokátorok által bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt szovjet katonákról. A szovjet határőrök elleni brutális táma­dást Pekingben négynapos tün­tetéssorozat követte, amelyet szemmel láthatólag központi­lag irányítottak. A féktelen szovjetellenes jelszavakat han­goztató tüntetések csak alá­húzták azt a lényt, hogy előre megfontolt és kitervelt akció­ról volt szó. a kínai vezetők bel- és külpolitikai manőverei­nek szolgálatában. Pekingi diplomáciai körökben — mint gz MTI tudósítója jelentette — ezzel kapcsolatban utalnak ar­ra, hogy a kínai társadalom nagyrészt kifáradt, közönyössé vált az elmúlt évek egymást követő kampányaiban, s a tö­megeket a határprovokációval, a „veszély érzetének” hangu­latával akarják most aktivizál­ni a maoista pártkongresszus előtt. Az utóbbi időben külön­ben is úgy látszott, hogy ellen­tétek merültek fel a kongresz- szust előkészítő katonai és pol­gári vezetők között. A katonai összecsapás ténye nyomatékot adhat azoknak az érveknek, amelyekre a „kemény vonal” híveinek éppen most szükségük lehet. Más kommentátorok különö­sen figyelemre méltónak tart­ják a kínai provokáció külpo­litikai időzítését, hiszen erre a határincldensre egy másik pro­vokációs cselekménnyel csak­nem egyidőben került sor: az NSZK elnökének Nyugat-Ber- linben lefolytatott megválasz­tásának előestéjén. S nem vé­letlen, hogy a szovjet határ­őrökre zúdított aknavető- és géppuskatüzet valóságos SB'* gélynyújtásként üdvözölték >* Rajna partján azokban a bori' ni körökben, amelyek az elnök­választás Nyugat-Béri inben történő megtartásának kierő­szakolásával az európai f®-* szültség felszitására töreked­tek. Vietnamban ismét megélén­kült a hazafias erők tevékeny­sége, s e héten számos fontos katonai célpont ellen intéztek sorozatos támadásokat, érzé­keny veszteségeket okozva &L amerikaiaknak és zsoldosaik­nak. Még ennél is érzékenyebb csapást szenvedett azonban a* az utóbbi időben hangoztatott propagandatézisük, hogy a ha­zafias erők „felmorzsolódóban’ vannak. A DNFF ismét csatta­nósan bebizonyította, hogy bár­mikor, magához tudja ragadni a katonai kezdeményezést. Ugyanakkor Párizsban to­vábbra is egy helyben topog­nak a vietnami tárgyalások, •* álláspontok eddig egy jottányi* sem közeledtek egymáshoz. A Közel-Kelettel kapcsolat­ban némileg pozitívabb hangot ütött meg az elnök. Elismerte, hogy a Szovjetunió „békete­remtő szerepet” játszhat a Kö­zel-Keleten, s kijelentette: va­lószínűnek látja, hogy 021 ENSZ-ben négyhatalmi tárgy0' lásokra kerülhet sor a közel- keleti békés rendezés alapjai,' nak megteremtéséről. Más hí­rek is arra utalnak, hogy ko­moly kilátás van a négyhatal­mi tárgyalások mielőbbi meg' indulására, s nyilván ezzel 0,‘ kapcsolatban Nasszer elnöh* külpolitikai tanácsadójának le' lenlegi nyugat-európai körút»' zássi is. i A hét elején világszerte f®1' tűnést keltettek az állítólagos szíriai puccsról terjesztett h1' resztelések. Később kiderül > nincs szó tulajdonképp®** puccsról, inkább arról, hog? élénk vita folyik a hatalm0” levő Baath-párt vezető körei' ben, elsősorban Atasszi clnö 1 és Asszad hadügyminiszter között. — Hm ... Szóval rokonszak­mát választott? — Valamikor én is tanul­tam összhangzattant. — ön érdeklődik a zene iránt, sir? Akkor engedje meg, hogy alkalmilag eljátszani ön­nek a h-moll szimfóniámat. Alapjában véve dzsesszfantá- zia, de szalonorkeszterre kom­ponáltam. Tavaly Stokowsky kis híján műsorába illesztette a Carnegie Hallban. — Gratulálok. Talán nem veszi rossznéven, ha pályafu­tásának további részleteit va­csora után hallgatom meg? — Csak úgy mellékesen beszéltem a szimfóniáról. Amint mondtam, én rabló va­gyok. Kérem, kövessen a csendőrségre. — Itt az oázisban a rablók kísérik az utast a csendőrség­re? — Természetesen, uram. En és banditáim kizárólag a tör­vényes kereteken belül marta- lóckodunk. önnek igazolnia kell bennünket, hogy tisztessé­ges rablók vagyunk. — Ja úgy... Earl of Teddy követte a sza. lonorkeszterre komponált h- moll szimfónia szerzőjét egy távolabb fekvő földszintes vá­lyoglaktanyába, ahol az arab csendőrök, az úgynevezett „goummierck” laktak. A csend­őr őrmesternek aggályai vol­tak, de Teddy a legerélyeseb­ben tiltakozott az ellen, hogy a francia hatóságok egy szabad polgárt megakadályozzanak ab­ban, hogy el rabol tassa magát. A csendőr látta az Earl írásai­ból, hogy fene nagy úrról van szó, tehát beleegyezett a rab­lásba, előbb azonban jegyző­könyvet vett fel, amelyben le­szögezte. hogy a csendőrség a kirándulók nevében beszélő Earl of Cunningham felkérésé­re tartja távol magát az ügy­től. és ezt aláíratta Teddyvel. Miután kijöttek, Havranek megköszönte Cunningham fá­radságát. Rajk László val titkon hazatért. Elfogták, internálótáborba zárták. 1944 tavaszán a Margit körúti hír­hedt katonai börtönbe vitték. Büntetése akkor telt le, ami­kor Horthy Lakatos táborno­kot bízta meg a kormány ve­zetésével, s az uralkodó kö­rök a háborúból való kiugrás gondolatával foglalkoztak. Szabadulása után ismét al­kalma nyílott rá, hogy a párt más vezetőivel együtt szervezze és irányítsa a szé­les körű antifasiszta összefo­gást és ellenállást. Forra­dalmi munkája közben fog­ták el a fasiszták, a sopron­kőhidai fegyházba vitték, majd Németországba szállí­tották. 1945. május 15-én tért haza. Harminchat éves volt, ami­kor a Nagybudapesti Párt- bizottság titkára lett. Pályája tehetségének megfelelően ívelt. A párt főtitkár-helyet­tese, a Politikai Bizottság tagja, s a Magyar Független­ségi Népfront főtitkára. Sok irányú tevékenységet folyta­tott, nagy népszerűségnek ör­vendett. Mint belügyminisz­ter hűséggel küzdött a népi hatalom megszilárdításáért. Tragikus veszteség érte pártunkat, a munkásosztályt, amikor 1949 tavaszán a kon­cepciós perek során kivégez­ték Itajk László elvtársat, az önfeláldozó forradalmárt. Csak tegnap töltötte volna be 60. életévét. A nép tisztaszívű hősének kijáró tisztelettel emléke­zünk rá. i Tegnap, március 8-án, szom- 1 baton pártnapot rendeztek az I ormosi bányaüzemben. A ! Borsodi Szénbányák képvisele- 1 tőben megjelent Váczi László, a vállalat pártbizottságának titkára is. A pártnap előadója, Szabó Gusztáv vezérőrnagy az időszerű katonapolitikai kérdé­sekről tájékoztatta az ormos­bányai bányászokat. A vezér­őrnagy átfogó képet adott töb­bek között a Vietnamban éf Közel-Keleten kialakult kato­nai-politikai helyzetről, szóloti a nyugat-németországi elnök- választás provokatív jellegéről valamint a közelmúltban tör­tént kínai provokációróL Születésének 60. esztendejét ünnepelte volna tegnap a ma­gyar munkásmozgalom egyik legkiemelkedőbb és legtehet­ségesebb alakja. Korai halála fájó, amit még inkább tetéz, hogy a személyi kultusz tör­vénysértő pereinek esett ál­dozatul. 1909. március 8-án született egy székelyudvarhelyi csiz­madia tizenegyedik gyerme­keként. Mint szegény ember fia, csak nagy anyagi áldoza­tok és erőfeszítések árán ta­nulhatott. Egészen fiatalon megismerkedett a marxiz­mus—lcnlnizmussal, s egy forradalmi diákcsoport tagja­ként átesett a forradalmi tűz­keresztségen. Huszonkét éves korában már aktívan tevé­kenykedett az illegalitásban működő Kommunisták Ma­gyarországi Pártjában. Sallai és Fürst törvénytelen kivég­zése idején ő is a börtönöket járta, de semmilyen terror nem riasztotta vissza a mun­kásmozgalomtól. A 30-as évek közepén a forradalmi mozgalomnak már egyik központi alakja lett Magyarországon. A rendőrség üldözése elől egy időre ille­galitásba vonult, majd részt vett a spanyol nép szabadság- harcában a magyar zászlóalj politikai biztosaként, később párttitkáraként. A spanyol ncp szabadságharcának leve­rése után franciaországi in­ternálótáborok lakója, majd a Szovjetunió náci megtáma­dását követően löbhedmagá­ra”. A csoport élén Grigori; Barenblatt, a moszkvai egye­tem professzora lépkedett. A professzor a TASZSZ tudósí­tójának elmondotta, hogy jói Ismerte Go kínai tudóst, akii a hunvejbinek gyilkoltak meg a „kulturális forradalom” ide­jén. Délután három órakor, a tö­megtüntetés befejeződése után a nagykövetség épületét szinte összefüggő falként vették kö­rül a tiltakozó plakátok és transzparensek. Március 8-án a moszkvaiak tiltakozó felvonulása a kínai nagykövetség előtt mintegy 4 órán át tartott. A tömegtün­tetésen több mint százezer em­ber vett részt. A nagykövet­ség bejárata előtt álló fára a tüntetők egy nagy plakátot szögeztek fel amely egv szov­jet határőrt ábrázol, aki eláll- ja az utat egy felfegyverzett kínai provokátor előtt. Diákok egy csoportja ezt a feliratot vitte: „Mao politikája — tragédia a kínai nép számá­Eseményehrol RÖVIDEN [ ÖSSZEÜTKÖZÖTT □ A Virginia-államb®11 uoydton fölött két amerlk0 ► katonai repülőgép összeütK ►zött. A négy pilótából hárma i életüket vesztették, a negyed» [ejtőernyővel megmenekült. ( BOMB'* ► □ Bombát fedeztek fel * ►dobogón, amelyre Méh« [Mercouri ismert görög sz»1 [művésznő, a görög haton0 ►diktatúra heves bírálója ►szült fellépni, hogy beszéd® (mondjon az ezredesek red0' [szere ellen. Mint kitűnt, [bombát a helyi neofasiszta ®*e' ►mek helyezték el. A felháboPf fdott tömeg megtámadta e s*?1' (sós égés szervezet székházát- £ »rendet a helyszínre siető rend' 'őrség állította helyre. i SZÖKŐÁR i □ Az An tara hírügynöks®6 [szombati jelentése szerint c~' rlebes déli részén 600 szern®*,„ ►fulladt bele egy négy méte[ ►magas tengeri szökőárba, a»1’®] [lyet földrengés okozott. A 'kőár elől a lakosság a hegy®1' ► be menekült. lelőtték ’ □ Lelőttek egy motorkeré^' ► páros rendőrt, u társát Pe°'\. ► halálra sebezték az éjjel Pán2, (utcáin egy gyanús gépk°c* .utasai, miután a két motoi-^ [rendőr üldözőbe vette őket. A ► vizsgálat megindult. ► Vasas—Salgótarján 1:0 ► Rába ETO—Egyetértés ► <3:0). ► Bp. Spartacus—Győri Dó*0* 3:0 (2:0). BKV Előre—FÖSPED S*»1' [lítók 2:2 (1:1). . [ Ganz-MÁVAG — Szolnok ► mtE 1:0 (0:0). — Semmi az egész. Hány ^ órakor támadnak? 1 — Menetrend szerint: tíz órai negyvenötkor. — Csak azután élethű le-] gyen. — Meg lesz elégedve, sir —1 biztatta Havranek, és eltűnt) egy közeli pálmacsoport sötét- 4 jében. i A társaság a bár előtti, neon-» fényekkel megvilágított kert- ] helyiségben ült, oleanderbok- ’ rok és kaktuszok között, egy I hatalmas ciprus árnyékában. ( Pezsgőt ittak metszett kristály-j poharakból, és a kiszüremlő] dzsessz hangjai mellett élvez-' ték a hamisítatlan szaharaH hangulatot. ( Teddy a karórájára nézett. ( Tíz óra negyvennégy volt.( Hm... Csak nem lesz késése, a rablóbandának? Angol em­ber volt, szerette a pontossá-) got. ( A kellemes, csendes, langyost estén, jó hangulatban ülték i körül a kerti asztalt. Vala-. mennyien vidámak voltak, le-’ számítva talán Rellins tőzsdés) leányát, Viktóriát. Es bizonyá-j ra Thomasnak sem lehetett i kellemes ez a szituáció. — Milyen fenséges — lel­kendezett Dallonné —, végte-I len nyugodt síkság és a sok( csillag. Nézzék, milyen hatal-( más Itt fölöttünk az ég. i — De milyenI — szólt még. nagyobb elragadtatással Gór-’ dón az ég felé nézve, és lelki) szemel előtt megszámlálhatni-! lan parcellára oszlott a menny-1 bolt. Szép megbízás lenne! Csa-] tornázással. házhelyekkel, mel-] lesleg a Tejút burkolása... 1 — Ez a leghangulatosabb, leg-' nyugalmasabb hely a világon! — jegyezte meg Burtonné, i Gladys. , — De csak Marokkó közeié-, ben. Errefelé, délen állítólag] még ma is sok a rabló — szólt’ közbe Teddy. ( (Folytatjuk) ► LKM, illetve a DIGÉP dolgozói — a gépipar kiváló dolgozója kitüntetésben részesültek. Az ünnepség a művelődési köz­pont művészegyüttesének mű­sorával zárult. Építőmunkás asszonyok Megemlékezés a két diósgyőri nagyüzemben Több mint 600 nődolgozó vesz részt a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál a különböző új létesítmények; lakások, iskolák, bölcsődék, óvodák építésében, őket hívta meg pénteken délután benső­séges hangulatú találkozóra a vállalat vezetősége. A selyem­réti munkásf.zálló ebédlőhelyi­ségében rendezett ünnepségen részt vett Vincze Géza, a vál­lalat igazgatója és Molnár La­jos, a vállalat pártbizottságá­nak titkára is. A szakszerve­zeti bizottság nevében Vachter Mihály köszöntötte az egybe­gyűlteket, majd Katona And­rás, a vállalat pártbizottságá­nak munkatársa mondott ün­nepi beszédet. A hagyományoknak megfe­lelően a Lenin Kohászati Mű­vek és a Diósgyőri Gépgyár most is közösen rendezte meg ja nőnapi ünnepséget. Ez alka­lommal a Bartók Béla Műve­lődési Központban Mónus An­itái, a Diósgyőri Gépgyár párt- bizottságának titkára méltatta la több száz megjelent előtt a Inemzetközi nőnap jelentőségét. lAz ünnepségen Makiári Ist­vánná és Vajda Istvánná — az

Next

/
Thumbnails
Contents