Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG Gvakiriatek a M 'aszállásra Rajzváziai arról, milyen gyakorlafokaf végeznek a ífold- leszállásra tervezett járművel az Apoll« 9 utasai. Az áb­rák jól érzékeltetik a bonyolult művelet különböző foko­zatait. Az AFP értesülése szerint kedden még egyik űrhajós sem hagyta el a parancsnoki fülkét. Az amerikai űrkutatás fele­lősei elégedettek az első napi teljesítménnyel. A tíznapos Föld körüli re­pülést végző Apolló—9 eddigi útjáról az amerikai űrhajózás vezetői a legnagyobb elisme­réssel nyilatkoztak. A német származású Wernher von Braun, a Huntsville-i űrhajó­zási központ vezetője hétfőn a Kennedy-fokon tartott sajtóér­tekezletén kijelentette, hogy az Apollo—9 sikeres űrrepülése komolyan megjavítja a sike­res Holdra szállás kilátásait. Von Braun szerint valószínű, hogy szovjet részről is terve­zik a leszállást a fiolára, de a szovjet tudósok feltehetőleg az amerikaiakétól eltérő módszer­rel próbálják meg azt. Sámuel Philips tábornok, az Apollo-program irányítója sze­rint előfordulhat, hogy az amerikai űrhajózási hivatal elhagyja az Apollo-program következő láncszemét, az Apollo—10 repülését, amelynek során az űrhajóval a Hold fel­színétől mindössze 16 kilomé­terre levő pályán kerülnék meg földünk útitársát, s az Apollo—9 után mindjárt az Apollo—11 repülésére kerülne sor, két amerikai űrhajósnak a Holdra történő leszállásával. Nagy részvéttel temették el Naményi Gézát Kedden a Farkasréti teme­tőben nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Naményi Gézát, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának vezetőjét. A koszorúkkal borított ravatalnál lerótta kegyeletét Szirmai Isi­várt, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, cír. Ajlai Miklós, a Politikai Bizottság póttagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Kisházi Ödön, az. Elnöki Tanács helyettes elnöke, Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, továbbá a kormány és az MSZMP Köz­ponti Bizottságának több tag­ja. A gyászolók soraiban ott voltak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöksé­gének tagjai, a magyar újság­író-társadalom képviselői, a közélet számos ismert szemé­lyisége. Dr. Gál Tivadar, a Minisz­tertanács titkárságának vezető­je búcsúbeszédében hangsú­lyozta: Naményi Géza töretlen hittel és akarattal, fáradhatat­lanul dolgozott az ügyért, amelynek ifjúkorában elköte­lezte magát, a magyar szocia­lista sajtó felvirágoztatásáért. Az Országház pártbizottsága, nevében 1 Kerekes Sándor, a pártbizottság titkára vett bú­csút az elhunyttól. Méltatta életútját, a párt iránti oda- j adását, harcát a sajtó megúj­hodásáért. A sírná! a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége ne­vében Timmer József, a Nép­szava főszerkesztője mondott búcsúszavakat. Mint mondotta, Naményi Gézát az újságíró- { társadalom büszkén sorolja ki- i emelkedő egyéniségei közé. A ' magyar újságírók megőrzik í példáját és emlékét, mint olyan emberét, aki újságíró- ! ként tollal, közéleti férfiúként, példás szorgalommal, bátor | helytállással szolgálta a szocia- lista társadalmat. A Tájékoztatási Hivatal munkatársai, a barátok, tiszte­lők és a család nevében Tászár József búcsúzott a nagy felké­szültségű és mindig segíteni kész vezetőtől. A gyász,ünnepség az Tnter- nacionálé hangjaival ért vé­get. A romániai választások eredménye Romániában közzétették a központi választási bizottság­nak a nagy nemzetgyűlési vá­lasztásokról kiadott közlemé­nyét. Március 2-án párhuza­mosan választották meg a A szíriai helyzetről Továbbra sincsenek hivata­los közlemények a damaszku szí helyzetről, de jól értesült körök szerint a helyzet tisztá­zódóban van Az említett kö rökben arra hívják fel a fi­gyelmet, hogy a vezető Baáth- párton belül vita támadt. A vezetőség tagjai között véle­ménykülönbségek jelentkeztek az általános helyzet megítélé­se és több személyi probléma ügyében. A vitával kapcsolatos híresztelések azonban erősen túlzottak voltak és nyilvánva­ló, hogy a Szíriával ellensé­ges érzületű nyugati sajtó igyekszik felfújni, dramatizál­ni a nézetellentéteket. Damaszkuszban és az ország területén teljes nyugalom uralkodik. Megfigyelők szerint a párt úgynevezett parancs­nokságának, helyi vezetőségé­nek tagjaiból bizottság alakult az ellentétek tisz.tázására és a belvzet rendezésére. DNFF-támadások Sms% ponton OS ✓✓ (-REJTŐ JENŐ) XXIV Mr Leonidas nyolc rende­zőjével megvetette a lábát, hogy ved je a pénztárba vezető keskenv átjárót. Mint halha­tatlan névrokona, egykor a thermophvlei szorosban, úgy hullott cl 6 is, vitézül védekez­ve. Történelmi nirpbuszát leg­feljebb az tépázhatja meg. hogy szódásüvegtől kellett el­buknia. de végre is Xerxes óta sokai változott, a harcászai. Ezután rövid ideig ingatlan- kölcsönök közvetítéséből élt, és ez alkalommal ismerte meg Ponvet urat, akinek értéktelen birtoka, Marokkótól néhány mérföldnyire az Atlasz nyu­gati lejtője alatt terült el, és igen rossz, salétromos, sziklás Eöld volt. Ekkor támadt Leonidasnak a zseniális ötlete. Nyomban fel­keresett egy utazási irodát: — Nézze, igazgató úr — magyarázta Mr. Birkmannek. — A legközelebbi oázis négy- nap Marokkótól, és egész jó forgalma van. Most képzelje el. milyen üzletet jelentene, ha a fővárostól egy napnyira találhatnának oázist. — Ez nagyon szép, barátom r— szólt az igazgató —, de Marokkó környékén nincs oázis. — Majd lesz' — kiáltotta lelkesen Leonidas — Megala­pítjuk az Oázis Részvénytársa­ságot. és ha egy részvénytár­saság megalakult, akkor mór semmi sem tehetetlen. Tudok a közelben az Atlasztól nyu­gatra egy szép kis terméketlen földdarabot., hat valódi pálma val ... — No. de barátom, ott nincs sivatag. Hogy fest egy oázb sivatag nélkül? — Reméljük, ez a csekélység elkerüli majd a turisták fi­gyelmét. Ámbár ha megnyug­tatja igazgató urat. igazán ol­csón beszerezhetünk néhán- fuvar pori Afrikában ez f cikk nem drága. Az igazgatónak megtetszett a merész képzelőerejű ember és belement az ügybe. ... így adta bérbe Ponvet úr a földet és az utazási iroda megalapította az oázist. Mr. Leonidasnak némi fixe volt ezenfelül jutalékot is kapott, a . vendégek u1án. ö maga vezet­te a csoportokat a régi „ró­mai város” romjaihoz, és ő tar­tott előadást az „oázisról” is: — E kis oázison túl a vég­telen sivatag következik! ™ A dél-vietnami hazafias erők kedden az ország húsz különböző pontján támadták az ellenséget, s ezek között —- saigoni katonai szóvivő beje­lentése szerint — a két leg­jelentősebb támadás színhelye a dél-vietnami kormánynak egy Da Nang közelében fekvő magyarázta harsányan. — Sze­gény arabok és dúsgazdag tim- buktui nagykereskedők kivétel nélkül szomjan haltak, ha nem érték el idejében az oázist Mert esőért hiába imádkozunk ezen a vidéken. Afrikában az eső megfizethetetlen! Néhányszor megtörtént, hogy éppen ilyenkor kezdett esni. Ez a cáfolat ilyenkor bizony zavarossá tette az ügyet. De ha az igazgatóság szemrehá­nyást tett neki az eső miatt, amely gyönyörű tervének egyetlen szépséghibája volt, Mr. Leonidas vállat vont: — Uraim, én bérelhetek lé­gionistákat és alkalmazhatok pénzért arab zarándokokat, de mint önök is tudják: Afriká­ban az eső megfizethetetlen. koncentrációs tábora és egy Saigon közelében levő fontos közúti híd volt. A dél-vietna­mi fővárost a Bien Hoa-i lé­gitámaszponttal összekötő út kulcsfontosságú hídja a keddi támadás során nem szenvedett jelentős kárt. nagy nemzetgyűlési és a he­lyi tanácsi képviselőket. Ami a nagy nemzetgyűlési választásokat illeti, a központi választási bizottság 465 válasz­tási körzet eredményeit ösz- szesftette. A választási név­jegyzékben szereplők 99,96 százaléka adta le szavazatát. A szocialista f egységfront képvi­selőire szavazott 13 543 499 vá­lasztó, tehát a választásokban részt vett személyek 99.75 százaléka, ellene szavazott 30 748 fő, a szavazók 0,23 szá­zaléka Érvénytelennel! nyilvá­nítottak 2896 szavazatot. Kü­lön kiemelik a lapok, hogy Nicolae Ceausescu parlamenti képviselővé választása Buka­rest egyik ipari negyedében egyhangú volt. A közeljövő­ben összeül a román nagy nemzetgyűlés, hogy megvá­lassza a vezető államhatalmi szerveket. Eseményekről RÖVIDEN tiüsisuseimiHiiHiniiiiiiiiMitiii«» BEOMLOTT 0 Tanta egyiptomi városban hétfőn leomlott egy három méter magas fal és megölt négy iskolásgyermeket, akik éppen akkor távoztak a kö­zelben levő elemi iskolából. Tizenöt tanuló megsebesült. PÉLDA NÉLKÜL* 0 A japán fővárosra kedden olyan nagy mennyiségű ho esett, amilyenre 1883. február óta nem volt példa. A nagy hóesés zavarokat okozott * vasúti, az országúti és a légi közlekedésben. ÖSSZENYOMTAK 0 Hétfőn este Liverpoolban, * Leicester—Liverpool labdarú­gó-mérkőzés alkalmával a né­zők közül 58-un megsebesül­tek, közülük 18-at — javarészt lábtöréssel — kórházba szállí­tottak. A rendőrség szerint a sebesülések akkor történtek, amikor az 55 ezres tömeg a mérkőzés izgalmas pillanatai­ban az elöl tartózkodókat ösz- szenyomta. meghalt 0 A nyugat-németországi Tauberbischofsheimben egy éves postatisztviselő ruháját benzinnel leöntve, meggyújtot­ta magát Tettének oka sze­relmi bánat volt. Lángoló ru­hában szaladt az üzlet fele* ahol szerelme eladónő volt. AZ alkalmazottaknak sikerült * tüzet eloltani, de az öngyn" kos addigra már olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogy a kórházban meghalt. túlélt* 0 Venezuelai tudósok tanú*"’ mányozzák azt a beszámolót amely szerint egy Venezuela* paraszt, akit mérgeskígyó ha­rapott meg, nemcsak hogy túl­élte a harapást, hanem K-v<>’ morfekélyéből kigyógyult. Car­los Aular 45 éves farmert efw „Mapanare” vipera harap** meg a múlt hónapban. BlCtí* 0 Gina Lollobrigida, a híre* olasz filmsztár hétfőn, gip**' leöléssel a bal térdén és botr* támaszkodva hagyta el kéthe­tes kezelés után a római kli­nikát. A művésznőt február 16-án autóbaleset érte, s eköz­ben tört el a térde. Mindez azonban nem elégí­tette ki a rendkívüli ember becsvágyát. Mr. Leonidas tisz­tában volt azzal, hogy kortár­sai felett fejhosszal kimagasló, csodálatos zsenijének a szeren­csés alkalom hiányzik, hogy érvényesüljön. Nagy emberek­nél ez nem ritka eset. Ki tud­ja. mi lett volna Napóleonból, ha a szeszélyes Barras nem éppen rá bízza az olaszországi hadsereget9 Mr. Leonidas számára is el­tolt a nagv nap. Éppen egy turistákkal telt nutocart kalauzolt, az Oázis Rt. pálmaligetébe és római vá­rosába. Az utasok között fel­tűnt egy sovány, napbarnított, isz úr, ez figyelte a legfe- ■ zültebb érdeklődéssel Mr Leonidas előadását a környék­ről,, amely a vezető szerint né­hány évtized előtt, a tuareg megszállás Idején, valóságos rablófészek volt. Oroszlán még ma is sűrűn előfordul itt, és a vidék lakossága nem ismeri az esőt. Ez a nagyon előkelő, finom külsejű utas nyomban feltűnt a zseninek. Nem tu­dom, megfigyelték-e már, hogy előkelő utasok valósággal magukhoz vonzzák zseniális embertársaik figyelmét? Midőn megérkeztek az oázishoz, úgy látszott, hogy az előkelő utas nem tud hová lenni a csodál­kozástól. Félrehívta Leonidas urat, két fontot nyomott a ke­zébe és így szólt: — Kedves uram, szeretném, ha velem külön foglalkozna kissé. Engem ez a dolog rend­kívül érdekel. Milyen sivatag­ban vagyunk voltaképpen? — A Szaharában! E hely az ősidőkben tenger volt, miután a tenger elvonult, római vá­ros lett, azután alakult ez a néhány pálma, hogy mint oázis szolgáljon fáradt vándo­rok és oroszlánvadászok szá­mára. — Rendkívül érdekes! Iga­zán rendkívül érdekes! — ön nyilván azért érdek­lődik ennyire, mert először van Afrikában? — Kérem, kérem — tilta­kozott finoman az utas —. épp ellenkezőleg, az tett ilyen roppant kíváncsivá, hogy ti­zenöt évig mint orosziánvadász éltem a Szaharában. Mr. Leonidas úgv érezte egy pillanatig, hogy jó lenne, ha az Imént említett tenger vjsz- szatéme és ő nyomban elme­rülne benne. — Nagyon megváltoztak itt a viszonyok — tűnődött az an­gol utas szomorúan — Két év előtt még nyolcvan mérföldet kellett megtenni teveháton in­nen, hogy az ember oroszlánra bukkanjon. Mennyivel köny- nyebb manapság. Úgy látszik, közben ide költöztek ezek a kóborló bestiák, éspedig a tua- regekkel együtt, akik két év előtt még Délkelet-Afrikában laktak. Nem hittem volna er­ről a nyugodt népről, hogy így elvándoroljon, máról holnapra. Mondhatom, Mr. Leonidas, hogy alapos változáson ment át ez a földrész. — Uram! Megadom magam — szólt megtörtén a vezető. — Mi békés turistákra ren­dezkedtünk be, akiknek egyet­len fegyverük a Kodak. Mit kezdenének ezek oroszlánok­kal? Beismerem, hogy ezt a sivatagi port szekereken im­portáltuk, tuaregek nincsenek errefelé és a környék egyet­len őslakója egy lyoni szárma­zású vasúti bakter. De kinek árt ez? Végre is a kíváncsi turista olyan, mint a szerel­mes férj: mindent elhisz és semmit sem lát Most, ha tet­szik, tegyen tönkre. — Isten ments. Sőt. Ez az ügy nagyon tetszik nekem. Én Lord Flatherry of Wimbledon vagyok. Szükségem lenne egy ehhez hasonló ügyes trükkre. Jól megjutalmaznám. — Mylord, ha parancsolja bibliai csodákat művelek, mint egykor Mózes. — Ugyan, kérem — legyin­tett a lord —, ön eddig is töb­bet tett Mózesnél, ö csak vi­zet fakasztott a sziklából, ma­ga francia pezsgőt. Nem szólva a kitűnő angol konyháról. Ké­rem, keressen fei a hét végén Marokkóban. A Mnmmunia hotelben lakom Nagyszabású üzletem van az ön számára. ... És Mr. Leonidas, a nagyember csodálatos ösztöné­vel megérezte, hogy végre fel- virradt az ő napja. Ügy is lettl Hatodik fejeset Mr. Lconidast mcgblrz**^ Uogy ébressze Jel egy úr vére' l>en a szunnyadó őst. Nyomba** felkelti liarl of Cunnlnghamejr és megállapodnak egy diszkre orvtámadásban. Marcona P®V fásokat keli alkalmazni. irtunek a filmesek. Az Ugyvf_ zető igazgató és a titkár csua Iának, de ez u levegőváltozást van. Néhány ember akasztói helyett Inkább az ötvenezer fontot választja. MegállapHJáfl hogy Mr. I.conldas hülye ** éhben maradnak. m Ezt az afrikai kirándulj alapjában véve RellingneK köszönhették. A per után e1' értéktelenedett afrikai telkek ügyét Donald baronet pénz' csoportja fellendítette, és :>Pcrj kuláció indult meg a marokkó parcellákban. Nagy település! Gyönyör^ csatornázási és építkezési tel' vek! Természetesen a bete® tanárnő öccse, a kitűnő Évülj5 Gordon végzi a parcellázó*” Ez volt a vérdíj Edna becsülj léért. Elhatározták, hogy való' mennyien leutaznuk Afrikába- Mr. Rolling, aki felhagyott üz utazási irodával, ügyesen széf' vezte meg ezt az utolsó tár' sasutazását a cégnek. ClayW1’ mint az új rt. ügyésze szih' tén velük tartott, és miutóü magával vitte a leányát, eljött a vőlegény is: Thomas, a v*' lághírű hegedűművész! Hogy Relllng leánya. Viktória. aJy egykor a menyasszonya volt. szintén ott lesz; ezen majó túlteszik magukat. A vállalta két igazgatósági tagja, I'0’’“ Flatherry és Earl of Teddy ugyancsak részt vettek az uta- zásban. (Folytatjuk) ekkor ébredt fel, 9 órai alvás után. Megjegyzendő, hogy az űrhajósok eg.vldőben aludtak, vagyis nem tartanak váltott műszakot Az Apollo—9 űrhajósainak második napja kedden, magyar idő szerint fél 12-kor kezdő­dött James McDivitt, David Scott és Russel Schweickart

Next

/
Thumbnails
Contents