Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Pereskedés a kategóriákkal SZAKSZERVEZETI vezetők elmon­dották, hogy legutóbbi buda­pesti értekezletükön igen sok hozzászóló bírálta a nyereség- részesedés felosztásának kate­gória-rendszerét. Egy nagy vállalat munkaügyi szervei közvélemény-kutatás útján tu­dakolták, mi a dolgozók véle­ménye a kategóriákról. A be­érkezett válaszok közül meg­lepően sokan — minden to­vábbi magyarázat nélkül, de annál határozottabban — csak annyit közölnek: „Nem értek egyet vele!” Az osztozkodás legtöbbet vitatott pontja ma kétségkívül az, mennyire volt helyes, mennyire volt igazsá­gos a 80, 50 és 15 százalékos részesedési kategóriák létre­hozása. A vita hátterében lépten- nyomon tíz meg húszszoros jö­vedelemarányokról szóló há­borgó híresztelésekkel talál­kozhatunk. Bizonyára társadal­mi rendünk kéretlen „jóaka­róinak” is része van benne, éppen, ezért erre nem érde­mes a szót vesztegetni. De vajon hogyan néz ki az osztozkodás a valóságban? A valóság vizsgálatához a Diós­győri Gépgyárat választottuk, ahol csaknem tízezer ember dolgozik. A gyár figyelemre méltó eredményeket, a terve­zettet meghaladó nyereséget ért el 19611-ban. Hogyan véle­kednek hót a DIGÉP dolgozói és vezetői a nyereségrészesedés felosztásáról? A szivattyú gyáregységben lakatosokkal és villanyszere­lőkkel beszélgettünk. Lévai István lakatos: „Elmulasztot­ták kielégítően megmagyaráz­ni, hogyan képződik a való­ban felosztható nyereség. Ez azzal bosszulta meg magát, hogy most sokan azt hitték, az év közben emlegetett vál­lalati nyereség mind szétoszt­ható. Vitatkozhatunk arról, hogy a jelenlegi elosztási elv ideális-o. Erre elég kevés tár­gyi bizonyítékunk van.” Lévai István és a köréje gyűlt többi munkások véleménye szerint: „Nehéz differenciálni az 'em­bereket munkájuk szerint, mert az alacsony munkakörök­ben is egészen magas színvo­nalat elért munkások lehet­nek. Az elosztást a gyakorlat közelébe kellene vinni: ne az okos semmittevésért, hanem az igazi alkotómunkáért adjanak többet. Mi tudjuk, 'hogy lógás­ból nem lehet megélni. Tiszte­lem ezt, meg ezt a vezetőn­ket, büszke is vagyok rá, ha megkapja, amit megérdemel. De én is kapjam meg! Szerin­tem vannak olyan értelmes szakmunkások, akik tesznek annyit a gyárért, mint egyik­másik gyengébb ember a ket­tes kategóriában.” mondták el, hogy túlságosan bonyo­SOKAN lull a részesedés összegének kiszámítása. Idézzük ismét Lé­vai István lakatost: „A mun­kás szereti, ha őszintén beszél­nek vele. Adják meg nekünk is a lehetőségét, hogy minden­ki kiszámíthassa, mennj it kap majd. De ezeket a mindenféle bonyolult százalékos kulcsokat nem értjük!” A kábelgép-gyáregységben Szabó Gusztáv lakatos elmon­dotta. hogy sokan sérelmesnek találják a kategorizálást. Papp Vincze esztergályos: „Én min­den hónapban túlóráztam, de ez nem látszott meg a nyere­ségben. Szerintem baj, hogy a fizikai dolgozók között nem voll meg a differenciálás. Nem sajnálom a többet attól, aki ad is valamit. De nem mindig áll fenn hogy a magasabb kate­góriában levők többet is tesz­nek " Oaál József esztergá­lyos .Aki jól dolgozott, attól én sem sajnálom a pénzt, de nálunk a hármas kategóriában Ugyanannyi! kapott., aki egész éviién 1111 százalékra teljesí­tett mint aki csak 80—90-nel kei -, elmeskedett.” ' Diósgyőri Gépgyár gazda­sági vezetői közül Hámori Sándor műszaki igazgatóval beszélgettünk. Hámori Sándor véleménye szerint: „Kialakult egy olyan nézet, hogy a veze­tők elviszik a dolgozók pénzét. Ez nem igaz! Azt hiszem, na­gyon könnyen igazolható, hogy mi itt a gyárban mindig első­sorban a hármas kategória helyzetét vizsgáltuk. Ezzel kapcsolatban az elmúlt eszten­dőben két ízben is előterjesz­tést készítettünk a kohó- és gépipari miniszter és a Gaz­dasági Bizottság részére. Elte­kintettünk attól, hogy például az egyes kategóriában dolgo­zók az elmúlt évi pénzüket eleve nem kaphatják meg. De a vállalat által produkált, tervezettnél magasabb ered­mény végül is eloszlatta előze­tes aggályainkat, így 1908 nye­reségéből az előző évihez ha­sonlóan tudtunk fizetni. Ez elsősorban a hármas kategó­riában van így. A kettesben bizonyos növekedés, az egyes­ben csökkenés mutatkozott. A kategorizálásnak eredetileg serkentő feladatot szántak az ország gazdasági és politikai vezetői. Sajnos azonban néhol rossz hangulat született belő­le. Rossz, hogy bonyolult ki­számítani a végső elosztást, s ez olyan mellékgondolatot szül, hogy megkárosítjuk a dolgozókat. Az embernek olyan érzése van, hogy a jogo­san megkeresett jövedelmét a munkatársai jogtalannak tart­ják. Ez nem valami csábító számunkra. Az emberek nem szeretik, ha beskatulyázzák őket. Ez tulajdonképpen erköl­csileg sérelmes, nekem is 6S> annak is, akit a hármasba so­rollak. Valójában persze nem az emberek, hanem a beosz­tások kerültek skatulyákba. De a differenciálás lehetőségét, szerintem, e nélkül is meg le- hetne találni!” MÖNUS ANTAL, a Diosgyo­_________________ ri Gépgyár p ártbizottságának titkára: „A pártbizottság álláspontja sze­rint a reform alapelvciből kö­vetkezik a jövedelmek diffe­renciálása. Szükségesnek tart­juk, hogy a jövedelmek alaku­lásának alapja a végzett mun­ka legyen. Megállapítottuk — úgy véljük reálisan —, hogy a jelenlegi kategória-rendszer a korábban kialakult jövede­lemarányok további fenntartá­sát biztosítja. Sőt, a vezetők munkájának megítélésében bi­zonyos szigorításokat tartal­maz. A DIGÉP-ben az egyes kategóriába sorolt dolgozók 1968-ban — az igazgatókat is beleértve — 1967. évi összes jövedelmüknek csak 98 száza­lékát kapták meg, holott a vál­lalat alaposan túlteljesítette eredeti nyereség-elképzeléseit. Ha nem értük volna el a kitű­zött nyereséget, az egyes kate­góriában a dolgozók az 1967, évi összjövedelmüknek mind­össze 40 százalékát kapták volna meg! A kettes kategó­riába sorolt dolgozók még így is megkapták volna jövedel­mük 80—85, a hármas kate­góriában pedig 97—99 százalé­kát.. Tehát a kategorizálás tu­lajdonképpen a vezetők nor­marendezése volt. Ismeretes, hogy 1967. évi összjövedel­mükhöz képest a kettes kate­góriába sorolt dolgozók 2,9, a hármas kategóriába sorolt dol­gozók 2,2—2,4 százalékkal többet kaptak." „Nem mindegy, hogy a jöve­delmeket mihez viszonyítjuk — folytatta —. Szerintünk sza­bad a vezetőknek az átlagon felüli jó szakmunkás kereseté­nél egy kicsivel többet keres­niük. Elvégre nagyobb a fele­lősségük. A mi vállalatunk­nál csaknem 500 fizikai mun­kás, és legalább ugyanennyi mérnök és alkalmazott keres 3—4000 forintot. Ez pedig osz­tályvezetői, főosztályvezetői fi­zetés! És ha megnézzük a bé­rek alakulását vállalatunknál, 1968-ban az esztergályosoknak 5, a lakatosoknak 4,2, a ková­csoknak 10, niíg az alkalma­zottaknak körülbelül csak egy százalékkal nőtt a keresetük. A most kifizetett napok szá­ma nem fejezi ki a valóságos elosztási viszonyokat. Szerin­tünk a részesedési alap felosz­tása nem december 31-e után, hanem január elseje és de­cember 31-e között történik. Benne van a bérfejlesztés, az évközi prémium, a jutalom cs sok más egyéb. Mi elsősorban az évközi bérfejlesztésre he­lyeztünk nagy súlyt, szerin­tünk a dolgozók számára a biztosított bér a legbiztosabb!” A Diósgyőri Gépgyár veze­tői helyesen ismerték fel az új jövedelemelosztási rendszer lényegét. Nem mindenütt tör­tént ez így. Ezzel magyarázha­tó, hogy néhány más válla­latnál, esetleg igazságtalan el­osztási arányok is keletkezhet­tek-. kollektív munka A NYERESÉG gyümölcse. A nyereség nagy­ságát azonban az átlagosnál nagyobb mértékben befolyásol­ják a vezetők gazdasági dönté­sei, nem • közömbös tehát a vezetők szervező és irányító tevékenysége. A szocialista viszonyaink között kívánatos elosztást, a munka szerinti el­osztás elvét sértenénk meg, ha ezt a tényt az elosztáskor nem vennénk figyelembe. Az elosz­tás alapja azonban természete­sen nem a merev, csupán be­osztások szerinti, hanem a va­lóságos, munka szerinti diffe­renciálás lehet. Ezt az elvet helyesnek tartjuk, ma is és a továbbiakban is. A helyes alap­elv ma még kiforratlan, s ez­ért sokszor ellentmondásos gyakorlatát azonban nem kí­vánjuk védeni. Senki sem vi­tatja, hogy a szocialista el­osztás rendszere még további finomításra szorul. Elanek Tibor Laczó József felvétele Rekonstrukció határidő előtt Három hónap, s néhány nap van már csak hátra, s letelik az a határidő, amelyet az Óz­di Kohászati Üzemek martin­üzemi rekontsrukciójának más­fél évvel korábbi befejezése érdekében az építők és vasa­sok szakszervezetének támoga­tásával szocialista szerződés­ben vállaltak az építkezések­ben részt vevő vállalatok. Az 1969. június 30-i határidő teljesítésének egyik lényeges feltétele a 150 000 köbméte­res gáztároló jóval korábbi megépítése volt. Annak idején hírt is adtunk róla, a magyar —csehszlovák közös vállalás eredményeképpen sokkal ha­marabb készült el a gazorné- ter, mint azt tervezték. Ezt a tényt itt és most csak azért ismétlem meg, hogy elmond­hassam Jozef Bauer kitünteté­sének hírét. A néhány nappal ezelőtt lezajlott műszaki-gaz­dasági konferencián ugyanis az ostravai Hutni Montaz cég ve­zetője, Bauer elvtárs a gazo- méter építésénél végzett mun­kája elismeréséül kiváló dol­gozó kitüntetést kapott az Aláírták c szerződést Összhangban a vállalat és a dolgozók érdekeivel Dr. Szántó István, a BVK igazgatója és Lódri József, a gyár szakszervezeti tanácsának titkára aláírták az 1969—70-es évekre szóló kollektív szerző­dést, melyet nyomdai utón sokszorosítva hamarosan minden dolgozó megkap. Az előkészítésben részt vevő bi­zottságok azt a célt tartolták szem előtt, hogy a szerződés összhangban legyen a válla­lati követelményekkel, a lehe­tőségekkel és a vállalatra há­ruló feladatokat végrehajtó dolgozók jogos érdekeivel, Kö­rültekintő, alapos munka ered­ménye ez a szerződés. fok oxo lí mc« becs ülés A vállalat alkotmányának elkészítéséhez kitűnő alapot adott az 1966-as kollektív szer­ződés, mely kiállta a próbát. Ebből kiindulva, most új vo­nást jelent, hogy a szocialista munkaverseny-mozgalomnak fokozottabb erkölcsi és anyagi elismerést biztosítanak. Meg­emelték a kiváló dolgozók ju­talmazására szánt összeget is Az uranyplakettes szocialista brigádtagok az előző évi szer­ződés szerint is felmondási vé­dettségben részesülnek. Az új szerződés továbblép, és a 10 éve aktívan tevékenykedő szo­cialista brigádtagoknak 2 nap, a KISZ KB kitüntetettjeinek pedig 3 nap jululomszabadsá- got biztosít. Előrelépés történt a törzs gárda tagok megbecsü­lésében is. Az előző szerződés a 10 éves törzstagoknak 15. a tizenöt éves törzstagoknak pe­dig 23 százalékos többletrésze­sedést biztosított. Az új szer­ződés előbbit 20. utóbbit pe­dig 30 százalékra módosította Természetesen a közbeeső évek utáni többletrészesedés ará­nyosan emelkedik. fi edrező visszhauu Igen kedvező visszhangot váltott ki a dolgozók között, hogy a szakszervezeti tanács évente kétszázezer forinttal tá­mogatja a lakásépítést. Ugyan­akkor a kombinát a nyereség­ből képzett fejlesztési alapból ezt négymillió forinttal toldja meg. Azt bizonyítja ez, hogy jóllehet jelentős fejlesztési és rekonstrukciós feladatokat kell a vállalatnak megoldani, még­is figyelembe vette a dolgozók jogos lakásigényeit. Egyértel­mű helyesléssel találkozott az a vállalati döntés is, hogy sa­ját szikvízüzemet létesítsenek. A jogos munka- és védőruha, a védőétel, védőital biztosítá­sa, az új igények teljesítése is bekerült a kollektív szerző­désbe. írásba foglalták, hogy évenként felülvizsgálják a nők által betölthető munkakörök tilalmi jegyzékét, s ha ezeken a munkahelyeken a munkakö­rülmények időközben megvál­toztak, a nők részére felsza­badítják. Ugyancsak szabá­lyozták a szakmai gyakorlatu­kat töltő fiatal szakmunkások bérezésével kapcsolatos kérdé­seket is. 1 premizálás módjairól Természetesen sok javaslat elfogadására és megvalósítása ra nem nyílt mód. Nagy vi­tát váltott ki a nem premi­zált részlegekben, elsősorban a MEO-ban az a javaslat, hogy ott ismét legyen mozgó­bér Az igazsághoz hozzátar­tozik azonban, hogy mfg a vállalatnál általában 2 szá­zalékos bérfejlesztés jellemzi 1969-et, addig ez itt 4 százaié­iból jelent. Más munkakörök is kérték, hogy vonják be őket a rendszeresen premizáltak körébe, de a szakszervezeti ta­nács úgy döntött, hogy csak a termeléssel legközvetlenebb kapcsolatban tevő dolgozókat lehet premizálni, és nem adott helyt a kevésbé megalapozott igényeknek. — Üj kollektív szerződésünk rendkívül jelentős és felelős­ségteljes munkával készült el — mondta Széplaki Kálmán, a közgazdasági bizottság ve­zetője. — Korántsem állítjuk azonban, hogy ez a legjobb Lehet, hogy különösen indo­kolt esetben azt a későbbiek­ben módosítani kell. Egy azon­ban bizonyos: a megnöveke­dett rendkívüli aktivitás és a kiteljesedett üzemi demokrá­cia számos olyan tapasztalatot eredményezett, s adott olyan gondolatokat, melyeket később még inkább kamatoztatni tu­dunk a BVK kollektívája szá­mára. Onodvári Miklós Ózdi Kohászati Üzemek ja­vaslata alapján. A határidő teljesíthetőségé­nek másik feltétele a füstgáz­hasznosító kazánok két évvel korábbi megépítése volt. Szlá- nyi Lajos építésvezető így mutatta be ezt a már üzembe helyezett fontos létesítményt: A martinkemencék füstgázai eddig köze] 600 fokos hőmér­séklettel hagytuk el kéményen a kemencéket. És a kémények tövénél ezt még nyugodtan el lehetett téríteni az irányból, bevezetni kazánokba és azután úgy ki, a levegőbe. A füstgáz most a kazánokon áthaladva, 28 atmoszíérás gőzt termel, ami sokféle módon használha­tó fel, figyelembe véve a gyár hatalmas gőzigényét: a turbó­generátorok, a turbófúvók haj­tására, villamos energia fejlesz­tésére. A nyolc kazán együt­tesen évenként 13 millió fo­rint megtakarítást tesz lehe­tővé! A’ beruházás tehát na­gyon gyorsan megtérül, mint­egy öt évre tehető ez az idő. De a mart.inkemoncéknél nem­csak a füstgáz hulladékhőjét hasznosítjuk, hanem felhasz­náljuk a kemencék hűtőberen­dezéseinek hulladékhőjét is. Ezért mondhatjuk, hogy a hul­ladék hőenergia hasznosítása a mi martinüzemünkben világ- színvonalon megoldottnak te­kinthető. H. K. Nagyobb kérésiéi — több vetőmag Szűkül a natty üzemi kertészet — 10 ezer csornait 3 nap alatt — Jó lenne az a mintabolt/ Ebben a hónapban termé­szetszerűleg megnőtt a neme­sített vetőmag iránti kereslet. Az Országos Vetőrnagtermel- tetö és Ellátó Vállalat tavaly 22 millió tasak különböző konyhakerti és virágmagot ho­zott forgalomba, az idén 28 millió tasakra érkezett meg­rendelés. A megrendelők közt szere­pel a miskolci- vetőmagbolt is, ahol a szűkös körülmények kö­zött hatalmas forgalmat bonyo­lítanak 1c. hiszen Miskolcon van a megye egyetlen ilyen jellegű boltja. Három, négy nap alatt 10 ezer tasak vető­magot adnak cl ebben a kis üz­letben a jelenlegi csúcsforga­lomban. Régi gond Miskolcon a vető­magbolt helyzete. A megyei velőmagtermeltetó és ellátó vállalat már felajánlotta, hogy szívesen nyitna a városban egy vetőmag mintaboltot, ahol szaktanácsadással is rendelke­zésére állnának a vásárlóknak. A vállalat anyagilag is hozzá­járulna egy ilyen bolt kialakí­tásához. ha a városi tanács ve­zetői erre módot adnának. A csomagolt vetőmag első­sorban a háztáji gazdaságok­nak és a kerttulajdonosoknak fontos. A mezőgazdasági nagy­üzemeket maga a vállalat lát­ja el. A tavasz kezdetén már le­mérhető igények érdekes képet nyújtanak. Sok termelőszövet­kezet lemondott tavaly óta a kertészkedésről. Jóval keve­sebb kertészetbe való vetőma­got Igényeltek, mint az elmúlt években. Ez nem éppen jó je­lenség ilyen nagy ipari megyé­ben, mint Borsod, ahol a zöld­ségfélék iránt mindig igen nagy a kereslet. A vetőmagokból — egyelőre a vöröshere és a szudáni fű kivételével — a vállalat min­den megrendelésnek eleget tud tenni. Van bőven lucerna mag­juk, tavaszbükkönyük, árpá­juk. Kukoricából eddig 111 va­gonnal szállítottak ki a ter­melőszövetkezeteknek A lege­lők füvesítéséhez is tudnak adni fűmagot, eddig 140 má­zsát vettek meg a mezőgazda- sági nagyüzemek. (a. i.) Hegesztés

Next

/
Thumbnails
Contents