Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Sí »a* esik u jelmondatot Vásárra késiül a TVK A nagy európai nemzetközi vásárok sorában a budapesti a második. Pár hónappal Lip­cse után nyílik, amikoris min­den évben fel lehet használni az ottani tavaszi vásáron szerzett tapasztalatokat. Mi­ként. arról tudósításainkban beszámoltunk, megyénk nagy ipari üzemeinek termékeivel az idén is találkoztunk Lip­csében*: sikert aratott fém- kohászatunk, vegyiparunk és gépgyártásunk. Természetesen, vállalataink nem szerepeltek Ónálló pavilonban, helyszűke miatt nem mutathattak be önálló kiállítást. A hazai vásárokon azonban önálló kiállítók. Pavilonnál, szabadtéri kiállítási területtel rendelkeznek. Bemutató terü­letet kapott a Tiszai Vegyi­kombinát is. Szénási Tibor főmérnök elmondotta beszél­getésünk során, hogy már tel­jes lendülettel készülnek a májusban nyíló BNV-re. A kiállításon való szerepléssel foglalkozó vezetők körében már kialakult az elképzelés, hogy milyen termékeket vi­gyenek az érdeklődő közvéle­mény és a hivatalos üzletkötők elé. Pillanatnyilag a kiállítás mottóját, azt a gondolatot ke­resik, amely jelmondatként legjobban kifejezi: mit tesz a TVK a magyar műanyagipar fejlesztéséért Közismert, hogy a Tisza- parti kombinátban a fő ter­mékek: a nitrogénműtrágya, a lakkfestékgyártás, az ammónia előállítása mellett igen ered­ményesen foglalkoznak a vegy­ipari gépsorok konstruálásá­val is. A kiállítás középpontjá­ban is ez áll majd. A főmér­nök elmondotta, hogy bemu­tatják a BNV-n a saját maguk készítette fóliagyártó gépsort, a fóliatömlőből készített zacs­kókat, zsákokat, melyeket el­sősorban saját termékeik cso­magolására használnak. A TVK kiállításának lényege nem a gépgyárakkal való kon- kurrálás lesz, hanem a saját és más vegyipari üzemek fej­lesztéséhez szükséges gépekről a tapasztalatok, vélemények összegyűjtése. Láthatjuk majd a lakkfes­tékgyár sokféle termékét: az alapozó, fedő zománcokat, műgyantaféleségeket, egyszó­val a legszélesebb gyártmány- skálát. Kidomborodik majd az is, hogy mit tesz a TVK a mezőgazdaság fejlesztéséért, a társüzemek, testvérvállalatok megsegítéséért. Ugyancsak a lémával kapcsolatosan hang­zott el, hogy 1969-ben állami dotáció nélkül dolgozik a TVK, sőt: 150 millió forintot be is fizet az iparági kasszá­ba a nagyobb önköltséggel dolgozó testvérvállalatok eset­leges többletköltségeinek ki- egyenlítésére. — A cői — mondta végül Szénási Tibor főmérnök —, bemutatni a fiatal, alig pár éves múltra visszatekintő kom­binát fejlődését és érzékeltet­ni azokat a ragyogó perspek­tívákat, melyek a magyar mű­anyagipar fejlesztésében előtte állnak. Onodvári Miklós Bizalom újabb két esztendőre Sxakszervexeti kiildöttértekeslet a DSGEP-hcn Csapolás az ózdi nagyolvasztó műben. Foto: Mizerák I. TÖBB MINT kétszáz vá­lasztott küldött és meghívott vendég vesz részt a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti vezető­szerveinek az elmúlt, két esz­tendőben végzett munkáját ér­tékelő küldöttértekezleten. A küldöttek »már korábban írásban megkapták a szak- szervezeti tanács beszámolóját. A beszámolóhoz a küldöttér­tekezleten Varga Barna, a szakszervezeti bizottság titkára fűzött részletes szóbeli kiegé­szítést. Mind az írásos beszá­moló, mind az szb-titkár szó­beli kiegészítése hangsúlyozta, bogy az új gazdasági mecha­nizmusban a vállalati önálló­ság növekedése az üzemi de­mokrácia kibontakoztatása új | követelményeket állított a szakszervezeti szervek elé. To­vább növekedett a szakszer­vezetek társadalmi szerepe és felelőssége. A Diósgyőri G épgyár szak- szervezeti szerveinek termelést segítő tevékenysége sokat fej­lődött az utóbbi években. A j beszámoló különösen fontosnak ítélte a munkaverseny tartal­mi színvonalának fejlesztésére hozott intézkedések sikerét. A i munkaversenyben mindenek- j előtt a vállalat szocialista bri- ; gádjai értek el szép eredmé­nyeket. A szocialista brigád­mozgalomban a vállalatnál; i 1968-ban 768 brigád 6894 dol- ; fiozója vett részt. A szocia­lista üzem és osztály címért folyó versenybe 45 üzem, illet­ve osztály több mint 3000 dol­gozója kapcsolódott be. Igen nagy feladat hárult a szakszervezetre, a vállalati műszaki-gazdasági intézkedé­sek kidolgozásában és azok végrehajtásának segítésében is. A vállalat szakszervezeti szerveinek égjük legfontosabb feladata természetesen az üze­mi demokrácia fejlesztése, a dolgozóknak a vezetésbe való bevonása volt. A szakszerve­zeti munkabizottságok tehát állandóan figyelemmel kísér­ték a dolgozók által — a kü­lönféle fórumokon — elmon­dott észrevételeket, javaslato­kat és azokat ismertették a vállalat tervező szerveivel is. Különösen nagy gondot fordí­tottak a termelési tanácskozá­sok — mint az üzemi demok­rácia legfontosabb fórumainak — sikeres lebonyolítására, az ott elhangzottak érvényesíté­sére. A SZAKSZERVEZET érdek- védelmi szerepe jutott kifeje­zésre a bérfejlesztési intézke­désekben is. A dolgozók kép­viseletében á szakszervezeti bizottság 1968-ban megfelelő előkészítő munka alapján kö­tötte meg a kollektív szerző­dést. Tapasztalat szerint az elmúlt esztendőre szóló kol­lektív szerződés kisebb hiá­nyosságok ellenére jónak mondható. A menet közben szerzett tapasztalatokat termé­szetesen figyelembe vették az új kollektív szerződés terve­zetének elkészítésekor is. A szakszervezeti tanács két- esztendei munkájáról szóló beszámolóhoz számos küldött szólt hozzá. A felszólalók álta­lában jónak tartják a szak- szervezeti vezető szervek mun­káját. Rámutattak azonban, hogy javítani kell a szakszer­vezet nevelő, felvilágosító te­vékenységét. Fokozottan kell törődni a normájukat nem teljesítő fiatal szakmunkások­kal is. Több küldött elmon­dotta, hogy a szocialista mun­kaverseny feladatainak körvo­nalazásában egyre nagyobb a gazdasági vezetők felelőssége. MINT Varga Barna, a szak- szervezeti bizottság titkára válaszában megállapította, a küldöttértekezlet megszabta a vállalat szakszervezeti vezető­szerveinek további feladatait, A küldöttértekezlert újabb két esztendőre megerősítette, illetve kiegészítette a vállalat szakszervezeti vezetőszerveit I pillangis takariáfterissziís gittében A „Tessedik” szocialista bri­gád Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tagozata, a Hemád menti Mg. Tsz-ek Területi Szö­vetsége, a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, valamint a já­rási művelődési ház közös rendezésében március 25-én az encsi járás termelőszövetkeze­tei szakvezetői részére egész napos tanácskozást rendezett A tanácskozás témája szoro­san kapcsolódik a közelmúlt­ban megtartott I. országos ta­karmánytermesztési konferen­ciához. Országos kezdeményezés A szakmai tanácskozáson a „Tessedik” szocialista brigád speciális szakértői tartottak S&Svetség vt vásárlók érdekében Egy korszerű földművesszö- vetkezeti önkiválasztó cipőbolt hyílt Sátoraljaújhelyen. Sok­szor előfordul ilyen esemény Megyénkben, de erről a bolt­tól mégis érdemes bővebben szólni, mert a eipőbolt az Északmagyarországi Cipő- hagykereskedelmi Vállalat és a sátoraljaújhelyi földműves­szövetkezet együttes vállalko­zásának eredménye. Nevezet^ Nagykereskedelmi vállalatot terheli az árukészlet után fi­zetendő kamatköltség és esz- Éözlekötési járulék. így a nagykereskedelmi vállalat köz­vetlen érdeke, hogy jól alkal­mazkodjon a kereslethez, meg­telelő legyen a bolt árukész­lete. A földművesszövetkezet 2 százalék kiskereskedelmi ár­rést enged át a nagykereske­delmi vállalatnak. Il\Ten jelle­gű szövetség országos viszony­latban is úttörő kezdeménye­zésnek számít, aminek előnyeit elsősorban a vásárlók élvezik. Az állami és foldművesszö- Vetkezeti kereskedelem között mintegy tíz évvel ezelőtt vég­rehajtott területrendezés — ál­lami és ímsz kereskedelmi egységek területi különválasz­tása — abban az időben in­dokolt volt. a párhuzamos készletlerakódást akadályozta meg. Az új gazdasági mecha­nizmus gyakorlata tette lehe­tővé a két szektor egy hely­ségben való működését. Ezt indokolja, hogy a kínálat, a keresletet meghaladja és a köz­gazdasági szabályozók is jól ösztönzik a vállalatok tevé­kenységét. Ugyanakkor az egy területen működő állami és földművesszövetkezeti bolt­egységek között kialakult egészséges konkurrencía a vá­laszték bővítését, a fogyasztók igényeinek jobb kielégítését szolgálja. Sátoraljaújhelj'en is ilyen helyzet alakult ki, mert az állami kiskereskedelmi vál­lalat cipöboltja mellett egy földművesszövetkezeti cipő- bolt. is megkezdte működését. Takács Imre értékes előadásokat. így a vö­röshere- és a lucernatermesz­tés gyakorlati problémáiról dr. Jánossy Andor, a mezőgazda- sági tudományok doktora, az Országos Agrobotanikai Inté­zet igazgatója, a „Tessedik” szocialista brigád vezetője szó­lott. Előadásában említette, hogj’ az 5 éve alakult „Tesse­dik” szocialista brigád Borsod megyében a legfontosabb fel­adatának a pillangós takar­mánynövények, széna-terrnés- eredmények növelését tűzte ki országosan is első kezde­ményezésként. Szólott a lucer­na és vöröshere tápanyag­igényéről, s külön kiemelte a mikroelemek szükségességét is. A talajelőkészítés, a vető­mag és a katasztrális holdan­ként szükséges megfelelő nö­vényszám mellett nagy gondot kell fordítani a szálastakar- mányok betakarítására is. Dr. Lódy György, a Borsod— Heves,megyei Állami Gazda­ságok igazgatóhelyettese, a „Tessedik” szocialista brigád Borsod megyei tagozatának vezetője a brigád megyei cél­jait ismertette. Környezeti tényezők Dr. Mándy György, a bioló­giai tudományok doktora, tu­dományos osztályvezető elő­adásában a környezeti ténye­zők hatásáról szólott. Dr. Vi- rányi Sándor tudományos osz­tályvezető, a „Tessedik” szo­cialista .brigád helyettes veze­tője a vöröshere és a lucer­na növénykultúrák öntözéses termesztésének néhány gj'a- korlati fogását ismertette. Az állati kártevők ellent védeke­zés legfontosabb tennivalóit a vöröshere- és lucerna-kultú­rákban dr. Zsoár Kálmán, a keszthelyi Agrártudományi Főiskola docense ismertette. Hangsúlyozta a megelőzés, a prognózisszerű védekezés és a folyamatos ellenőrzések szük­ségességét Össze hason lit ások A szakmai tanácskozáson el­hangzott előadások vitáit File Sándor, a Termelőszövetkeze- * tek Területi Szövetségének tit-1 kára vezette. A hozzászólások- i ból és a kérdésekből látszott,1 hogy az itt levő szakemberek I tudják, mit kell tenni. Műn-1 kajuk kedvező végrehajtását | azonban nehezíti a dombos te- ■ rületek átlagosnál nagyobb1 aránya is. Tímár Árpád, a! forrói Üj Világ Termelőszö- ■ vetkezet főagronómusa hozzá- I szólásában hangsúlj’ozta, hogy 1 az ,elicsi iár;is speciális hely-! zetéből adódóan a pillangós i takarmányok termesztése jól1 kapcsolódik az eróziós kárté-' telek megelőzéséhez is. Mol-I nár József, a Dél-borsodi Te-j rületi Szövetség titkára arra! hívta fel a figyelmet, hogy a; szálastakarmány-termesztést társadalmi üggj'é kell . tenni, í s ki-ki a saját területén le- [ gyen ennek a szószólója. Ta- ] kács József, a vizsolyi Rákó-> czi Tsz főagronómusa össze­hasonlította a búzatermesztés! és a takarmánytermesztés \ gondjait abból a megvilágí­tásból, hogy a búzatermesztés- i nél az árpolitika is érvénye-, sül, és ezt kellene az állati J termékek vonatkozásában is ’ országosan alkalmazni. « Székely Sándor, a járási ta- * nács vb mezőgazdasági és élei- J mezésügyi osztályvezetője a • megyei és az encsi járási lu- J cérna, illetve vöröshere el- ■ múlt évi átlagterméseit ismer- 1 tette. Szalinpszki Endre, a! fancsali Egyetértés Tsz elnöke > a járás viszonylag kevés csa- [ padékmennyiségére való hi- ■ vatkozássa) új pillangós takar- J mánynövény-fajták előállítását ■ kérte. Az egész napos szakmai ta- J nácskozás a szakmai elő­adások szakelőadóinak refe-! rátumaival és File Sándor! TESZÖV-titkár összefoglaló­iával ért véget. Másnap, már- ■ eius 26-án Kazincbarcikán ugyanezen témáról tanácskoz­tak. Kovács János Közérzet-favííó beruházások A reform bevezetése előtt sokan — nem is alaptalanul — attól tartottak, hogy a vállalatok ezután saját fej­lesztési eszközeiket, a kölcsön vett bankhiteleket, még inkább a termelést, a nyereséget növelő beruházásokra összpontosítják. A munkásvédelmet, a szociális és munka­körülményeket javító befektetéseket a központi beruházási politika is gyakran mellőzte, s a kerettúllépés, a határidő- csúszás rendszerint ezeket sújtotta. Az új gazdasági mecha­nizmus kezdeti tapasztalatai viszont cáfoljak az aggályosko- dókat és az eddigi gyakorlatot. Az eltelt rövid idő alatt is megfigyelhettük, hogy növekszik a munkakörülményeket, a szociális és kulturális ellátást javító beruházások szerepe, aránya az önálló vállalati döntésekben. Íme, egy számszerű példa. Vizsgálatot tartottak 12 nagy vasipari vállalatnál, ahol 1967-ben összesen 138 millió fo­rintot költöttek közvetlenül vagy közvetve munkásvédelem­re. Ugyanennél a 12 vállalatnál tavaly 150 milliót fordítot­tak hasonló célokra. Idei előirányzatuk pedig 166 millió fo­rint. Gyarapodtak az' öltözők, a mosdók, a munkásszállók építésére, fejlesztésére fordított összegek. Több vállalat vett fel máris kedvezményes bankhitelt ilyen, nyereséget köz­vetlenül nem hozó invesztícióra. Az idén pedig az új kor­mányrendelet nyomán valóságos társadalmi mozgalommá szélesedett az előzetesen csupán szórványos vállalati lakás- építési akció. Vállalataink, szövetkezeteink vezetőinek többsége tehát nem hajszolja mindenáron a nyereséget, hanem szocialista módra gondolkodik, felelősséget érez a munkások iránt. Ez a humánum és felelősségérzet persze nem mond ellent a gazdaságossági törekvéseknek, sőt végső soron — közvetve, számszerűleg pontosan ki nem mutatható módon — hozzá­járul a nj’ereség növeléséhez. Az új Munka Törvénykönyve, amely a reform elveivel összhangban megszüntette a mun­kahelyváltoztatás dolgozóra hátrányos következményeit egj’ben gazdasági feladattá tette a messzemenő gondosko­dást az emberekről. A bővített újratermelés zavartalan sze­mélyi feltételei csak úgy biztosíthatók, ha az adott válla­latnál mindent megtesznek a dolgozók anyagi helyzete munkahelyi és társadalmi közérzetének javításáért. A munkahelyi közérzetet javító beruházásoknál, mivel az optimális megoldás többnyire nem választható ki hatékony- sági számításokkal, tanácsos a közvélemény-kutatás mód­szereivel élni. Az üzemi demokrácia fejlesztése, a dolgozók beleszólási jogának érvényesítése az őket érintő ügyekbe ezúttal sem valamiféle öncélú ceremónia. A közvélemény­kutatás módszereinek közvetítésével a dolgozók többek kö­zött megismerhetik az önálló vállalati gazdálkodás módsze­reit, lehetőségeit. Impulzusokat kaphatnak a munka- és életkörülményeket javító beruházások helyi forrásainak feltárására, a belsó tartalékok mozgósítására, lgv például mióta intézményesen lehetővé tették a nyereségből képzett vállalati fejlesztési alap 10 százalékának felhasználását la­kásépítési célra, a dolgozók a fejlesztési alap növelésében is érdekeltté váltak. Ha például csökkentik a felesleges készleteket, ezzel fejlesztési alapot szabadíthatnak fel az országos és heij’i lakásgondok enyhítésére. P ersze, nem minden vezető ismerte még föl salát mód­szereinek, az elvtársias közösségeknek és bizonyos beruházásoknak társadalmi-munkahelyi közérzetet javító szerepét. Ezért például az ú.i dolgozók felvétel "»re helyezik a .hangsúlyt, és elhanyagolják a régi törzsgárda- tagolr megtartására irányuló erőfeszítéseket. A létszámgon­dok enyhítését pedig kizárólag bérkérdésre egyszerűsítik le, s ezzel gyakran csak növelik a belső bérfeszültségeket, a régi és az új dolgozók ellentétét. Valójában pedig nem lehet oljran magas bért fizetni sem az új, sem a régi dolgozóknak. ameljrre a szakembercsábítás reális reményében más válla­latok rá ne licitálhatnának. De ha nem csak a pénz, és nem is csak a megszokás köti munkahelyükhöz a dolgozókat, Iranern az anyagi-erkölcsi előnyök, az emberi értékek egész láncolatának tudatos számbavétele, akkor többnyire hatás­talan marad a csábítás. így a vállalatok között kibontakozó verseny a dolgozói: megtartásáért, hatásos vonzásáért, nem­csak a béremelés eszközével folyik, hanem feltételezi a munka- és szociális körülmények javítását, az elvtársias kapcsolatok fejlesztését is. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents