Észak-Magyarország, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

4 6SZAK-MAGYARORSZÄG Mezőcsáton szeretnék A népművelési munka idő­szerű gondjairól beszélgettünk a napokban a Mezőcsáti járási Tanácson Gondola Gyulával, a művelődésügyi, osztály vezető­jével és Molnár Józseffel, a járási pártbizottság propagan­da- és művelődésügyi osztályá­nak munkatársával. A népmű­velési élet mezőcsáti járási ve­zetői, felmérve a járás közsé­geinél folyó munkát, már ko­rábban is arra a megállapítás­ra jutottak, hogy a megszokott és elavult eszközökkel folyó népművelés előbb-utóbb el­szürkül, és mindig valami újat kell nyújtani, valami újszerű­vel próbálkozni, ami a nagy- közönség érdeklődését újra és újra felkelti. A tájegységi művelődési hetek, amelyeket a mezőcsáti járásban is rend­szeresen megtartanak, min­denkor hoznál: némi pezs­gést a körzet községeibe, s most újabb lendületet adott a népművelő munkának a Ta­nácsköztársaság 50 éves év­fordulója kapcsán rendezett ün n epségsorozat. Közeledik a nyár, illetve uz űz időszak, amikor a népmű­velési munka iránti érdeklő­dés csökkenni szokott, s álta­lában kevesebb szokott lenni a művelődési alkalom. Csáton viszont nem akarnak nyári uborkaszezont. Született egy olyan elképzelés, hogy a Tisza mentén levő községekben ün­nepi vasárnapokat rendezze­nek. Először három helyen rendeznék ezt meg. Első alka­lommal Tiszaszederkényben. Nem az új szocialista város­ban, hanem annak határában, a régi Tiszaszederkény község melletti Tisza-parton, ahová meghívnák a TVK és az erő­mű dolgozóit is, és közösen alakítanának ki programot, közben a falusi dolgozók meg­ismerkednének az üzemmel. Tiszatarján lenne a következő találkozó helye, ahol Eötvös József fája alatt szeretnék megrendezni az Észak-Magyar- országon élő írók találkozóját. A harmadik Tisza menti ta­lálkozót pedig Tiszakesziben kívánják megszervezni, amely dalostalálkozó lesz valójában. Van olyan elképzelés is, hogy ezeket a találkozásokat vidám szórakoztató időtöltéssel, ha- lászléfőző-versennyel és egyéb népszórakoztatással is egybe­kössék, a későbbiekben esetleg különféle együtteseket is meg­hívnának vendégszereplésre. Egy távolabbi terv szerint az IBUSZ segítségével külföldi vendégeket is szívesen látná­nak a Tisza partján levő köz­ségekben vasárnaponként. A járás vezető népművelői­nek megállapítása szerint az ismeretterjesztésben igen meg­emelkedett az érdeklődés az időszerű kérdések iránt. Jó példa mutatkozott erre a té­len Tiszatarjánban, ahol a földtörvényről, és egyéb aktu­ális, a falusi dolgozókat érin­tő kérdésekről tartott előadá­sok igen nagy érdeklődést von­zottak. Ez a tanulság arra in­ti a járás népművelési vezetőit, hogy a későbbi népművelési tervek elkészítésénél még dif­ferenciáltabban vegyék figye­lembe mindenkor az adott község lakosságának összetéte­lét, érdeklődését. ton is érdekes törekvéssel ta­lálkozunk: szeretnék megala­pítani a Kis József múzeumot, és fokozódott a gyűjtőmunka a község nagy szülötte relikviái­nak gyűjtésére, ezzel egyben a múzeum anyagának szaporítá­sára, a Kis József-emlékek közkinccsé tételére. (hm) ä Sißvieftmton és2 húsz játékfilm készül gyer­mekek számára. Ha figye­lembe vesszük az úgynevezett határtémájú filmeket, akkor a már említett számnál is több film készül a gyermeki lelkek nemesítésére. Ezért is van az. ha külföldi filmvásárló dele­gációk jelennek meg a Szov­Hobbyként indult és Ügyei­met érdemlő népművelési te­vékenység lett a mezőcsáti já­rásban a honismereti gyűjtő­munkából. Érdemes megemlí­teni, hogy ebbe a munkába az állatorvosok kapcsolódtak be nagy számban, részükről mu­tatkozik nagyobb érdeklődés. A hobbys gyűjtőkből alakult honismereti kör már 6 szek­cióban folytatja munkáját, il­letve egyes szekciókban még alakulóban van e tevékenység. A járás székhelyén, Mezőcsá­Színes tv mintapéldány Elkészítették a sorozatgyártásra is alkalmas Videcolor szí­nes televízió mintapéldányait.A készülékek bemérő vizsgála­tok után rövidesen sorozatgyártásra kerülnek. jubileumi megemlékezés A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 50. évfor­dulója alkalmából március 20- án a miskolci 1. sz. Ipari Szak- középiskola KISZ-szervezete és tantestülete nagy sikerű ju­bileumi megemlékezést ren­dezett. Az Ady Endre Műve­lődési Házban az iskola iro­dalmi színpada, mutatkozott be Szárnya, szárnya szárnya a madárnak,.. Emlékezés Kántor Mihályra (1885—1968) Az országosan ismert és közkedvelt cigándi népdal el­ső sora került a volt cigándi iskolaigazgató, a több évtize­des néprajzi munkában orszá­gos sikereket elérő tudós éle­ié!: méltató írás élére. Kántor Mihály szerelmese, íabja volt a füzesekkel szegé­lyezett Tisza menti, bodrogközi tájnak és népénél:. Nem is tudott, de nem is akart meg­válni tőle élete végéig. Pe­ti ig rangosabb állás, nyugal­masabb élet méltó betöltője lehetett volna. De a tiszaka- i'ádi parasztháztól az egyszerű, cigándi falusi tanítói lakásig töretlenül vezetett életútja, melyet csak Sárospatakon, a hivatására való felkészülés évei szakítottak meg ifjú évei­ben. Szíve, érdeklődése vissza­húzta a szülőfalujával szom­szédos faluba, s ott érezte igazán jól magát, vérei között. Aligha van a Bodrogközben ma olyan valaki, aki annyit, és olyan kitartóan, eredménye­sen és annyi ideig dolgozott volna parasztságunk felemel­kedéséért, mint ő. A falu egy­kori „Rektora” hatvankét évi tanítóskodása végére valóban a ma élő egész nemzedékének Mestere, népnevelője, népe ősi szokásainak, szellemi kin­cseinek gyűjtője, megszerette- tője lett. ■'/alaki majd rendezni fogja ■szellemi hagyatékát, amire már neki nem maradt ideje. Ki tudja: milyen értékeket tartalmaznak íróasztalának fiókjai?! Arra sem vállalkoz­hatunk ma még, hogy megje­lent írásainak bibliográfiáját pontosan összeállítsuk. Ezt bi­zonyosan elvégzi majd a nép­rajztudomány De arról pótol­hatatlan mulasztás lenne hall­gatni, amit éleiében, munkája által közkinccsé tett. A múlt évben a sárospataki diáknapokon nagy sikert ért el a cigándi gimnázium ifjú­sága a cigándi keménycsárdás előadásával. Ki gondolt arra, hogy ennek megszerettetője, átmentője a feledésből a mai korba: Kántor Mihály volt, a cigándi egykori csikász-pá- kász-élet kutatója, ismerője, a bodrogközi paraszti lájszólás kutatója, az itt olyan színes monda- és mesevilág kincsei­nek szorgalmas gyűjtője, az elnyomást kiszolgáló pandúrok ellen harcoló, a nép pártján álló betyárok viselt dolgainak lejegyzője, a szépséges cigándi népdalok istápolója. Volt itt ezen a tájon, a harmincas években Kántor Mihály buz- gólkodása nyomán egy Cigándi Gyöngyösbokréta, amely a fő­város színpadain is megállotta volna a helyét. Gönyey Sándor az ő segítségével tudta össze-1 gyűjteni a bodrogközi szőttes-1 mintákat, s ezt a munkát foly- j tatta tovább és örökítette meg Kántor Mihály a nyomtatás­ban is megjelent „Len- és kendermunkák, szőttesek” cí­mű munkájában. A híres ci- j gándi fonók, a népmesék és j mondák éltetője, a népi játé­kok megkedveltetésének és j gyakorlásának kedves . alkal- j mai. a nemcsak hasznos, ha- j nem szép. sőt szinte népművé- i szeti fokon művelt szövés, fo­nás, szőttes- és hímzett min-1 ták. mind mellette tanúskod­nak. A néhány évtizeddel ez-! előtt országos hírűvé , vált ci- [ gándi máiusjárást ő vitte elő­ször, a rádión keresztül, né- • pünb elé. I Az arany- és gyémánldiplo- ma, a szakminisztériumoktól kapott érmek, oklevelek, di­csérő és elismerő írások csak utalások a ma még kellően számba sem vehető, s nem ér­tékelhető gazdag népművelő. Kántor Mihály munkájának, mely közkincs, éppen ezért tovább él haladó, időtálló ha­gyományainkat ápoló népünk életében. Szűcs István az alkalomhoz illő, jól szer­kesztett, a korabeli dokumen­tumokból és irodalmi alkotá­sokból összeállított műsorával. Az iskola épületében délelőtt Marcziniák Sándor né, a váro­si tanács vb művelődésügyi osztály vezetője nyitotta meg a tanulók által elkészített és gyűjtött anyagból rendezett szakköri kiállítást. Műszaki, rhelytörténeti, bélyeg- és nép- • rajzi témákból láthattunk fi- ! gyelemre méltó gyűjteményt, j A kiállítás fő mondanivalóját j a Tanácsköztársaság előzmé- i nyeinek, kikiáltásának és mű- j ködésének miskolci és borsodi I vonatkozásai adták. A műsza­ki, bélyeggyűjtő és néprajzi ki­állítás pedig meggyőzött min­den látogatót arról, hogy az iskolában folyó szakmai kép­zés szerencsésen egészül ki a „humán jellegű” társadalom- tudományi érdeklődéssel. Kel­lemes meglepetés volt a nép­rajzi szakkör immár másod­szor megjelenő Népi hagyomá­nyok Borsodban című, az 50 éves jubileumon kiadott köte­te, melyben a szakkör tagjai gyűjtőmunkájukról adnak szá­mot. n. jj. jetunióban, a kínálatban sok gyermekfilmmel is találkoz­nak. A mesefilmeknek világ­szerte nagy a keletje, Szíve­sen vásárolják a gyermekek részére készült alkotásokat mindenütt, mert hiánycikkek­nek számítanak. Legutóbb, amikor filmvásárló úton jár­tunk a Szovjetunióban, a fel­kínált bájos mesefilmek arze­náljából mindössze egyel tud­tunk csak megvásárolni. (Köz- bevetőleg jegyzem meg, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság delegációja hat, a gyerekek ..számúra készült filmet vásárolt meg.) Eladó partnereink meg is kérdezték, hogy ennyire rossznak talál­juk a szovjet gyermekfilme­ket? Küldöttségünk egyik tagja, Bajusz József né, a MOKÉP osztályvezetője sajnálkozó ma­gyarázatba kezdett: Magyar- országon kihalóban van a gyermekek számára összeállí­tott filmprogram, néptelenek a matinék is. Hazánk filmgyáraiban soha sem forgattak kimondott gyer­mekűimet, mert azok sem ko­rábban, sem a mostani idők­ben nem „kifizetődők”. Első­sorban azért, mert a „piac” sem igényelte a gyermekfil- meket. A televízió elterjedése előtt, néhány Híresebb külföldi gyer­mekfilm és egész estét betöltő játékfilm művészi, de főleg kasszasilcere rácáfolt az aggá­lyoskodásra; a jövő rendsze­res mozinézői a fiatalok, igény­lik a saját korosztályuknak készült filmalkotásokat. A ma­gyar filmgyártás ezután sem szánta el magát gyermekfil­mek készítésére. Ha készültek gyermekekről szóló filmek, ezeknek cselekménye és gon­dolatköre olyan volt, hogy a felnőttek is magukénak vall­hatták; az ifjabb korosztá­lyoknak szóló, úgynevezett „steril” mesefilm gyártása mindig is kockázattal járt, s ezért legfeljebb csak rajzfil­meseink készítettek 10—15 perces gyennekfilmeket. Ké­sőbb a magyar animációs filmművészet áttért a szatiri­kus-filozofikus gondolatmenet­re; a gyermekek megint, sze­gényebbek lettek sok-sok 15 perces bájos meseíilmmel. Ma már alt mekeink vasárnap délelőtti és hétköznap kora délutáni ide­jét mindennel ki lehet tölte­ni, csak gyermek- és Ifjúsági filmekkel nem. A matinék kalandfilmeket tűznek műso­rukra, egy-egy kora délutáni előadás legfeljebb krimi, jó esetben történelmi filmet ígér az ifjúságnak. A 10 éven alu­liak semmilyen képi élményt nem kapnak, legfeljebb a tele­vízióból. Közismert dolog; a televízió nem kényezteti el a kisiskolásokat, mert a vasár­nap délelőtti program megle­hetősen vegyes, nyelvleckék­től a vetélkedőkön át, egész a riport műsorokig, sok mindent kapnak a kisgyerekek, csak éppen művészi mesefilmet nem. Kinyilatkoztatásszerűen elég sokszor beszélünk róla, hogy nálunk., gyermekkultusz van. Bizonyos vonatkozásban ez va­lóban igaz, de a művészetekre való nevelés területein nem adjuk meg gyermekeinknek azt, amit kellene.. Közismert: dolog: a Szovjetunióban nem­csak gyermek filmszínházak, bábszínházak, hanem gyer­mek- és ifjúsági színházak is nagy számmal akadnak. Ma­gyarországon például egyetlen filmszínház sincsen, amelyik csak gyermekeknek játszana, természetesen gyermekdarabo- kat Színpad is csak alkalmi­lag tevékenykedik; a vidéki nagyvárosoknak nem futja már erejéből önálló ifjúsági színliáz fenntartása. Mint mondottuk: világszer­te gondot jelent a kisiskolások filmekkel való ellátása. De ha­zánk bizony az utolsók között, kullog a jó ötletek, a radiká­lisabb változtatások felvonul­tatásában. Ami azért is érthe­tetlen, mert ugyanakkor más vonalon valóban épkézláb el­képzelések születnek. Sokak számára közismert: a világon első ízben hazánkban vezették be a filmesztétika tanítását. Hogy gondunk van a kitűnő ötlet realizálásával — ez most más kérdés. Az elhatározás a fontos. Amögött pedig az & szándék húzódott meg, hogy fiataljaink mind szélesebb körben megismerkedhessenek a filmesztétikával, hogy hálós befogadói legyenek a művé« szileg sokatmondó filmeknél». Ezért is érthetetlen, hogy í legfontosabb láncszemet — » kisiskolások moziélményét —* szinte figyelmen kívül hagy” tűk, pedig milyen eredménye» sen építhetnénk a 10 éven alti” liak mozi kulturáltságára ah” kor, ha őket is filmszínhé” sakkal és a korosztályuknak megfelelő filmekkel látnánk el. ez nem csa­pán pénz­kérdés, itt a szemléleten íS változtatni kell. Addig is- amíg intézményes elgondolás születik a legifjabb mozinézői» érdekében, mi azt javasolnánk! hogy ■ Miskolcon alakítsanak ki egy gyermekfilm-klubott amelyben mindig és minden­kor mesefilmeket és ifjúsági filmalkotásokat vetítenének. Ha Miskolcon megalakul egy ilyen klub, lehet hogy a jő példát követik a pécsiek, * szegediek, s akkor már film- vásárló kőrútjainkon lehel mire hivatkozni. Párkány László Úgy vé’em. vés, ünnepélyes hangú be- mondónő tévedéséért fed­dést kapott. Mi mégis örü­lünk „baki”-jának. Ha el­mondjuk miért: talán meg­bocsát nekünk. Ogv hisszük: Miskolcnak egyetlen vállalkozását, a rövidfilm-fesztivált sikerült országos méretűvé, jelentős hazai művészeti esemény- nyé emelni. Talán nem tű­nik hetvenkedésnek: a mis­kolci rövidfilm-fesztiválok sikerei, eredményei gyöke- : rét eresztettek már a köz- j véleményben. Minden bi­zonnyal ennek tulajdonít­ható a bemondónő „áthal- ! lása” is. Hisszük, hogy ez a „ba­ki” semmiben sem kisebb)- | tette az ugyancsak jelentős | debreceni szinkron film- szemle eredményeit., viszont | mi gazdagabbak tettünk egy hízelgő felismeréssel, ti»—1) Meghívó a Pamut fonóipari Vállalat legújabb, poliészter-pamut alapanyagú textíliáinak fel- használásával készült nyári modelljeinek bemutatójára amelyet március 26-án. szerdán IH órakor rendezünk az Avasrszáilo termeiben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Matinén meseßhnek, Miskolcnak hízelgő rádió „baki64 LVXég a múlt héten tör­tént, a debreceni szinkron filmszemle eredményhirde­tésekor. A Reggeli krónika kedves bemondónöje így kezdte a felsorolást: „ A miskolci szinkron filmszem­le díjait tegnap este adták át...” Hát ezt is megértük, hogy egyszer már Debrecen ro­vására tévednek, Nem kárörömmel, köröm- tapsikolással mondjuk ezt, csupán arra szeretném rá­vezetni a figyelmet: hány­szor és hányszor fordult már elő, hogy Miskolc or­szágosan Is kiemelkedő szel­lemi erőfeszítéseit, a szte­reotípia törvényszerűségei alapján, no meg a beideg­ződés hatalmától vezérelve, a szellemi tradíciókkal ren­delkező városoknak: Pécs­nek, Szegednél:, Debrecen­nek tulajdonították. Lehetséges, hogy a ked-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents