Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-26 / 47. szám
eS*AK!*IAOYARORSZAO ■—— .Szerda, T969. fcbrnár 5T6. Protapopovélc Colorado Springsben Kétszázféle vegyszer között válogathatnak A jégvilág kedvencei: Ludmilla Belouszova és férje, Oleg Protapopov fárasztó gyakorlataik közben időt szakítanak néhány' perc pihenésre is az amerikai Colorado Springsben, a világbajnokság színhelyén. Képünkön: a házaspár hattyúkat etet a Broadmoor-stadion közelében levő tavon. Nixrni-Wilson tárgyalások Nixon elnök és Wilson miniszterelnök hétfőn este a brit kormányfő Chequers-i nyaralójában az első eszmecsere alkalmával — hírügynökségi jelentései^ szerint — olyan kérdéseket Vitatott meg, mint a NATO helyzete, a kelet—nyugati kapcsolatok, a közel-keleti helyzet és Vietnam, az európai problémák és a harmadik világ helyzete, beleértve a brit nemzetközösséghez tartozó országokat. A két államférfi nem érintette az utóbbi napokban kiéleződött francia—brit viszonyt. A Magyar Agrártudományi Egyesület, a Növényvédelmi Kutató Intézet, a MÉM növényvédelmi szolgálata és az AGROTRÖSZT rendezésében kedden a Technika Házában megkezdte tanácskozását a 19. növényvédelmi tudományos értekezlet. A háromnapos tanácskozáson 700 szakember — közöttük több szovjet, lengyel, angol, osztrák, NDK- és NSZK-beli vendég — vesz részt. A tudományosa tanácskozást dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg, aki elmondotta: az idei értekezlet annál is jelentősebb, mert a szakemberek egyöntetű véleménye szerint mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából új alapokra kell helyezni a növényvédelmet. Ezután Nagy Bálint, a MÉM növényvédelmi főosztályának vezetője a hazai növényvédelem időszerű feladatairól számolt be. Az amerikai űrkutatás hírei Hétfőn este, magyar idő szerint kedden a hajnali órákban indították a floridai Cape Kennedy támaszpontról a Mariner—G amerikai űrrakétát. Március 24-én újabb Marsrakétát »indítanak Cape Kennedyről, amely augusztus elején a bolygó sarkvidékéről készít felvételeket. A hét közepén, szerdán akarják útjára indítani a legújabb „Essa” típusú amerikai meteorológiai mesterséges holdat, a hét végének nagy eseménye pedig az Apollo—9 űrhajó felbocsátása lesz. Az űrhajó három utasa James McDivitt, David Scott és Russel Schwei- ckart lesz. McDivitt és Scott a légierő tisztjel, harmadik társuk „civil” űrhajós, a kísérlet során a Holdra szállító egységet szétkapcsolják az űrhajótól, kipróbálják manőverezési képességét és ismét összekapcsolják azt az Apollo—9- cel. Ez lesz a „Lunar Module” első „üzemi próbája” a világűrben. A növényvédelem anyagi és technikai ellátottsága az utóbbi 8—9 év alatt jelentősen fejlődött. A nagyüzemi növény- védőgép-állomány száma eléri a tízezret, és a nagyüzemek ma már 200 féle vegyszer között válogathatnak. Az ellátás — főleg a választék és a minőség szempontjából — mégsem zökkenőmentes. A választék bővül, elsősorban a klórozott szénhidrogének ha- lyettesítésére máris 50 új növényvédőszert engedélyeztek és csaknem 300 különféle készítményt vizsgáltak meg. Az értekezlet alkalmával a Technika Házában dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes kiállítást nyitott meg, amelyen 200 féle vegyszer mintáját mutatják be. Sárospataki letet Sárospatakon a középkorba származó római katolikus vári templom környékén t végzet* ásatások során tavaly nyárofl több helyiségből álló épül®* romjai kerültek elő, amelynek egyik sarkára várfalat emel' tok. Az épület hajdan Pata» első iskolája volt. Ennek alá' támasztására a téli hónapok' ban széles körű kutatás»* kezdtek. A levéltári iratok, Vs' lamint régi könyvek bizony!*' ják, hogy az iskola a híres p®' taki kollégium elődje volt- Egyes régi okiratok arról vak lanak, hogy már a XV. száza'* elején sok pataki diák tanul* külföldi egyetemeken, és a* esztergomi főszékesegyhá** könyvtárban őrzött Szálka*' kódex is utal arra, hogy a ví*' rosban ebben az időben P* bánjai iskola működött.. (KEJTO JEW;,— XIX. A fa lassan megmozdult, majd dőlt... dőlt, de néhány másodpercig függve maradt az erős kúszónövény-hálózaton, amely a koronáját befonta. Azután, mintha tízmillió nyílvessző süvöltene, egyre növekvő, zizegő zajjal recsegett. Kókuszok hullottak alá, ezer meg ezer madár rikácsolt, sikoltozott, majmok . visongtak, távoli hatalmas ragadozók feleltek rá bömbölve, és iszonyú ropogással vágódott le az óriás fa. A mocsár undok sara, mintha gránát dobná fel, szökőárba csavarodott és szertefröccsent a magasba ... Azután csend lett. Most nyitották ki a szemüket. Még néhány gally, egy-egy szirom, vagy lassan szállongó Tevéi hullott alá és a mocsáron végigfeküdt a roppant, mohos törzs. Megindultak a törzsön. Néha betöredezett alattuk és ami még kellemetlenebb volt, igen mélyen süppedt a mocsárba, sőt, úgy látszott, fokonként lejjebb merül, mert az innenső vége, ahol eltörték, már a tőzeges részre hullott és húzta le a fát. Mikor a közepén jártak a hínárnak, a fatörzs vége már bemerült teljesen és a rész, amelyen haladtak, szinte egy- vonalba került a sár felületével. — Kár itt mindenért! — szitkozódott Jarosics. — Kitartás — biztatta őket Bradley. — Elérjük a partot. És ha lemerülünk sincs baj, itt már nem olyan mély. — Nem olyan mély ... nem olyan mély ... majd éppen én fogom kipróbálni ... Becsületszavamra ... Mérőón lesz az emberből... Nem olyan mély- nagyon szeretem az ilyen megjegyzéseket... A húszméteres tiid néhány centiméternyi imbolygó ösvénnyé zsugorodott, ahogy a fa lassan, mind jobban bemerült. Azért Bradleviíek lett igaza: szárazra értek. Fogytán volt már mindenből a készletük. Teljesen reménytelennek látszott a helyzet és folytathatták közelharcukat a dzsungellel, egyre csüggedtebben, egyre erőtlenebből. De Végre! Kora délután lehetett. Ritkultak a fák, sárga fény özönlött be a vadon krip- taszagú, nedves, nyirkos, sötét Kozmosz—266 Kedden a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—266 jelzésű mesterséges holdat. Műszerei segítségével folytatják a korábban bejelentett szovjet űrkutatási program teljesítését. A szputnyik rátért pályájára. Berendezése kifogástalanul működik. A földi koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. mélyére. Látszott megint az ég. Nem merőlegesen és toronymagasságban felettük, ahogy eddig, hanem szemben, elszórt törzsek között, alacsonyan! És valami furcsa, egyhangú mqraj közeledett. Víz! Patak!... Mint valami megvadult csorda, rohantak cserjéken, bozótokon út. Errefelé minden víz a Nigerbe ömlik! Most az egyszer nem csalódtak. Kis patak kanyargóit ezüstösen a vadonban. Most már vidáman, szinte serényen haladtak, rekedt torkukból felnyekergett a légió indulója: T’en t’auras du boudin. T’en t’auras du boudin. Rongyos, halálosan lefogyott, kísértetek különös csoportja volt ez a kis társaság a dzsungelben, amint bizonytalan hangon, szinte vidáman mentek, jóformán meztelenül, de puskával a vállukon. Késő délutánig követték a kanyargó kis patakot úttalan utakon, vadul összegubancolódott növényzet között, minden méterért elkeseredetten harcolva. Azután hatalmas tisztásra bukkantak ki. Az erdő talajában valami régi, történelem előtti katasztrófa nyomán szakadékszerű mély bevágás tátongott. Ide zuhant le vörös agyagsellőkön, harsogva, porrá törve a patak. A sellőkből a szakadék mélyére hullott. És ott eltűnt egy kis barlangban! Ahová nem követhették! Nyitott szájjal, kidülledt szemmel álltak ott a rongyos múmiák. Egyikük sem szólt. Ez több volt, mint a halál! Itt elpusztuló embereket ugratott Bélyeg a jegye« Tájékoztató a vasúti balesetbiztosításról Volt olyan időszak^ amikor a napilapokban egyre-másra jelentek meg olyan jegyzetek, glosszák, amelyek a vasúti jegyre ragasztott baleset-biztosítási bélyegekkel foglalkoztak. E témakörben azonban nemcsak újságírók közölték véleményüket. Szerkesztőségünkhöz is több olyan levél érkezett, amelyben vagy azt kifogásolták, hogy a vasúti pénztárosok kérés nélkül ragasztják menetjegyükre a bélyeget, vagy éppen bizalmatlanságuknak adtak hangot; felesleges pénzkidobás a biztosítási bélyeg fizetése, hiszen arról még nem hallottak, hogy szükség esetén fizetett is erre a biztosító. Akadtak olyan levélírók is, akik arra kérték szerkesztőségünket, hogy ismertessük lapunkban: hol, mikor fizetett utas-balesetbiztosításra az Állami Biztosító, valamint tájékoztassuk olvasóinkat a vasúti baleset-biztosítással kapcsolatos tudnivalókról. E kérésnek tettünk eleget, amikor felkerestük az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatóságát és dr. Fövenyessy Józseftől, az igazgatóság vezetőjétől kértünk felvilágosítást. — A biztosítás minden formája önkéntes. Az is igaz viszont, hogy ez elsősorban mindenkinek saját érdeke. Az utasok többsége talán nem is gondol rá, hogy jegyét biztosítással kérje, s a vasúti pénztárosok az előzékenységért, mondhatni gondoskodásért szemrehányást kapnak. — Milyen baleseteknél fizet az utasnak a biztosító? — Az utas-balesetbiztosítással kapcsolatos tudnivalók szerteágazóak, így anrtak ismertetésére itt nem vállalkozhatunk. de minden érdeklődő elolvashatja azokat a vasúti jegypénztáraknál kifüggesztett plakátokon. Példaként talán megemlíteném a leggyakrabban előforduló eseteket. A biztosított jegy tulajdonosa, ha a vonatban, vagy leszállás alkalmával megsérül, ruházatában, vagy kézi poggyászában kár keletkezik, 5 ezer forintig terjedő térítésben részesülhet. A bejelentéstől számított 15 napon belül, a szükséges igazolások beadása után, kifizetésre kerül a megállapított kárösszeg. A szerkesztőséghez k**^ dött levelek íróinak azt vak\ szólhatjuk, hogy minden .. esetben, az utas-balesetbe* sítás szerződésnek megfelelő® kifizetjük a megállapított ka összeget. Mégpedig nem is p összegeket. Áz elmúlt éve® például országos viszonylatba 2850 esetben 9 millió forint * rült kifizetésre. ■ — Megyénkben 175 utas»®; esetről érkezett bejelent?; amelyből 8 halálos volt, s c2*Á közel egymillió forintot to\rr sítottunk. ^ A Mende és Sülysáp zött történt tömegszerencs® lenség alkalmával a hozzát* tozók részére az Állami Bi2* sító azonnal 50—50 ezer . rintot juttatott. A könnye™ vagy súlyosabb balesetet 8®?. védők részére kifizetett és kifizetésre kerülő baleseti k® térítés összege sem lesz * vés. Az igazgató végezetül J* ról is szólt, hogy az utas-P5, esetbiztosítás — amely ^ megváltott jegy kilométer®;* függően 10—G0 fillér —, bizonyítéka az utasokról * gondoskodásnak. Ki* a sors! Ebbe a packázásba bele kell őrülni... De nem szóltak semmit, csak álltak, szédelegve, ernyedt, siralmas arcokkal, omlani készülő, remegő térdeiken kissé megroggyant a testük. — Nom du nőm'... — suttogta döbbenten Higgins — az ördög játszik velünk... Lent még követhették volna a patakot, de a kis, föld alatti barlangban reménytelenül elzárkózott a lehetőség, hogy eljussanak általa a Nigerhez. Pedig a kis patak oda vezet. De a föld alatt! Hatalmas dörrenést visszhangzott megsokszorozva az erdő. Grdham, a költő főbe lőtte magát. Mialatt senki sem figyelt rá, óvatosan lehúzta a cipőjét, állát a puska csövére támasztotta és lába 'nagy uj- jával rátiport a ravaszra. Csontszilánkok röpködtek szét és apró agyvelődarabkák rezegtek néhány közeli falevélen ... Havranek kezéből idejében kicsavarták a puskát, Krakauer fegyverezte le, dühösen és idegeskedve. — Mit gondol, kérem!... Mi ez itt, kávéház?! Ha agyon akarja magát lőni, menjen haza!... Az ilyen dolgokat jobb, ha egészen elhagyjuk ... Nézd csak!... Agyonlőni... Finom dolog, mondhatom ... Egyedül Graham találta meg a helyes utat. A szikláról le- hajítött test alkonyaira a Nigerhez ért, éjfélre elhagyta Timbuktut és másnap ott volt a célnál, Gambiában! A törvényszéki ■ orvostani intézetben csodálkozva nézték a messziről jött, fcloszló tetemet Egy méter kilencven magas volt, és mindössze negyvenhat kiló... A forróság megrekedt és felhalmozódott az erdő alján, annyira, hogy ötven fok is lehetett. Már csak vonszolták magukat. Azután hirtelen vaksötét lett és egy csattanással sűrű ■ trópusi zápor zuhant rájuk, vastag vízfüggöny takart el mindent, az óriási kardlevelek mint eleven esőcsatornák, ontották a vizet. A rhe- leg azonban nem csökkent. A zápor, ahogy jött, úgy vonult el, mintegy vezényszóra. Az erdő még jobban megtelt gőzszerű, sűrű párákkal, fojtóan, vastagon. — Megpróbálok felkapaszkodni egy fára — mondta Bradley. Ruha és fehérnemű már csak foszlányokban volt a testükön Múmiaszerűen lesoványodtak és a végső kimerülés tünetei mutatkoztak rajtuk. Havranekot úgy kellett vonszolni, ütlegelve, taszigál- va, mert ott akart maradni az erdőben. Ö nem megy tovább. A többiek hagyták volna, csak Bradley és Higgins húzták a kezénél fogva, talpra állították, lökdösték és Krakauer segített nekik. — Gyerünk ... csak gyerünk ... Ahogy ezt a karnagy úr elképzeli... Itt nem maga dirigál! A fánál, ahol Bradley megállt, egy • léggyökér függött le a törzs mellett. Ezen kapaszkodott fel, lábával a fához tapadva. Addig kúszott, amíg erejéből tellett. Remélte, hogy valamerre másik folyót lát fcl^ lanni, amely elvezeti ők®* ^ Nigerhez. Nem sokáig npze’ dött, azután gyorsan lejött. . — Bal felé, talán fél órán? ra, szabálytalan szürke f®1 a Icát láttam. Nem vehette*® j tisztán a sűrűségtől, de hogy valami törzs tábor®?, ott. Ha így van, akkor *** menekültünk! , j, — Vagy megesznek *T,j\!^ annyiunkat! — jegyezte ^ keserűen a torreádor. — Az is lehet. Gyerünk-^, Letértek az cléfimtcsafN, ról és újra puskaaggyal, fegyverrel dolgozták előre?? gukat a sűrűben. NemsOrijt fáradság nélkül haladba* ^ tovább. Mindenfelé cltépet* ’ )i dák, széttört cserjék, kúszónövények könnyíti meg az utat. ^ Bradley diadalmasan tott fel: ( — Erre emberek jártak-> Azután kibukkantak (f^ árnyékos, tágas erdőrész* |íji Sötét félhomály borult a tisztásra. A külső részen két **r láncos teherautó állt. Az őserdőben! Szerteszét főzőedények, x sebb ládák, papírhulladék Á mintha csak néhány Pe,r távoztak volna az emberek'j, — Hogy kerül ide a autó? J — Onnan jöttek — mü*3 Bradley a kocsik mögé. a Széles darabon kidöa* ( fák mentén út vezetet* j dzsungelben. Már nemegJ'5^ hatoltak be ilyen módon 8 j donba, modern, tiprólá’y autókkal. Fokonként utat v nak fejszével a célig. a Havranek rémült hallatszott hirtelen. (FolytatjukJ V
