Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
Vasárnap, 1969. február 2. ßSZAKMAGYARORSZÄG 5 Páncélvonal 1919-69 Szentpéter szabad lesz Mit adjunk át — mit ne? Gondolatok a családi elet úf vonásairól I apjaink egyik izgalmas s aktuális témájú ja a szocializmus építésének körülményei közt megváltozott családi élet. Mik okozták elsősorban ezt a változást? > A legalapvetőbb ok a női keresőfoglalkozás lehetőségének megteremtődése. Ez a lehetőség az emberi egyenjogúság alapfeltétele. Mégis, mennyi zavart okoz ott, ahol nem számolnak az ilyen körülmények között feltétlenül változtatásra szoruló családi normákkal. Másik ok, ami gátolja, hogy a családi élet a polgári hagyományoknak megfelelően folytatódjon, a családi funkciók egy részének a társadalmi szervezetek kezébe jutása. Más szóval; az életünk minden területén észlelhető társadalmi folyamat hatása a hagyományos családra. Jelentős részt vállal a társadalom az iskolák, az ifjúsági tömegszervezetek révén a gyermeknevelésből. Ez a folyamat megkezdődik a csecsemőkornál, hiszen a reggel 6-tól este 7-ig rendelkezésre álló bölcsődékben a kisgyermek egész napja eltelik. Hasonlóan az óvodákban is, ahol a gyermek érzelmi, értelmi fejlődése az óvónők szeme láttára bontakozik ki. Ä két fő ok itt mindjárt kapcsolódik, s egyik gyakori zavar forrása lehet. Ha ugyanis a szülők két kézzel kapnak a társadalom által nyújtott ilyen segítségen, s feladva szülői fő funkciójukat, nyitástól zárásig igénybe veszik az intézményt, s a gyereket csak aludni viszik haza. ezzel megteremtik a később jelentkező számos új konfliktus alapját. A bölcsődét, óvódát úgy kell tekinteni, mint a munkában eltöltött 6 órára nyújtott társadalmi segítséget. Nem szabad átruházni a szülő gondot, mert azt tudomásul kell venni, hogy a kisgyermek normális, szellemi, érzelmi élete kialakulásához szükség van a szülői szeretet melegére. Kiegyensúlyozott, társadalmilag hasznos ember csak úgy lesz, ha ehhez pluszként járul a gyermekközösségben szerzett kollektív impulzus. Helyes munkaszervezés a családon belül. Ezt a témát kellene még alaposabban kidolgozni, több fórumon publikálni. Egyik fiatal- asszony mesélte a napokban könnyes elkeseredéssel: — Az ünnepek alatt végre ráértem, hogy nyolc éves kislányommal több órát. el- töltsek. Kétségbeesve tapasztaltam, hogy nem tudunk miről beszélni. Valahogy kongott minden szó, s éreztem, balul sikerült az eltervezett délután. Tudom róla, hogy nagyon szorgalmas, úgynevezett mintaháziasszony, minta-feleség. Délután hattól, este 10-ig meg sem áll az otthonában, reggel 5 órakor újra kezdi munkába- indulásig. C sakhogy a kereső nő nem lehet sokáig a régi értelemben vett minta-háziasz- szony. Nem lehet, mert idő előtt felszívódik ereje, megromlik egészsége, elveszti kapcsolatát a család tagjaival, s nem utolsó sorban ő maga is eltompul, szellemileg elmarad. Az. ilyen asszonynak nem emberi felszabadulást hozott a munkához való jog, hanem megduplázott terheket. Hány családi élet bomlik fel, hány szép szerelem fakul meg idő előtt a rosszul szervezett családi élet miatt. Mégis, mi a teendő? A kereső foglalkozásról már nem mond le a szűk konyhájából kiszabadult asszony. Ugyanakkor az otthont, a családot is el kell látni ennivalóval, tiszta ruhával. S ezeken az úgynevezett biológiai szükségletek kielégítésén túl már nem is marad másra idő. Nem szabad s nem is lehet ellentállni a korunkban végbemenő társadalmasodási folyamatnak, amely egyes vélemények szeri pt, feltétlenül a család funkcióvesztésével jár együtt. Milyen funkciókról van szó? Mi* veszthetünk, s mihez ragaszkodjunk? Jó néhány eddig családon belüli funkció — például termelő funkció — átment társadalmi •tevékenységbe. Ezek ma már természetesek, azok a családok is észrevétlenül kiengedték, amelyek úgy hiszik, híven őrzik a hagyományt. Ilyen termelő funkció például a kenyérsütés. amire már falun is kevés asszony vállalkozik. Üjabban a gyári tészták mellett a házilag készítetteket is megvásároljuk a boltban. Otthoni paradicsomfőzés, szilvalek- várfőzés már régen nem kifizetődő fáradozás. Az üzemi konyhák már sok helyen levették az asszonyok válláról az ebédkészítés gondját. Ennek ellenére még akad jó néhány olyan a családja által kizsákmányolt asszony, aki kénytelen korán reggel munkába menetel előtt főzni. Ez olyan funkció, amit igenis át kell adni. Át kell adni az ágynemű-mosást a Patyolatnak, s egyben megoldódik a vasalás nehéz gondja is. Furcsa jelenség napjainkban, hogy az asszonyok jó része könnyebb szívvel bízza gyermekét egész nap egy intézményre, mint a ruhákat a tisztító vállalatra. Lelketlenség ez? Nem mondanám. Inkább átgondolatlan, rendszertelen otthon-szervezés. Átmeneti kort él a csalód. Még sok polgári maradvánnyal igyekszik beilleszkedni az új rend, új életforma normái közé. Nem akar funkcióiból leadni, de mégis észrevétlenül kicsúszik kezéből egyik-másik, sokszor olyan is, amit meg kellene tartani, A csalódon belüli változás folyamatának törvényszerűen végbe kell mennie, hiszen a család bár látszólag állandó legkisebb közösség, de mindenkor az adott gazdasági és politikai viszonyok függvénye. Amint tapasztaljuk, átalakulása jóval lassúbb, mint az alapjául szolgáló gazdasági rendben végbemenő változás. Zártabb közösség, ezért még több generáción is átörökíthet korábbi hagyományokat. Ha tudjuk, hogy a jelenlegi család felépítésében, belső szerkezetének kialakításában az évezredes feudális, majd később a polgári rend munkált, mégin- kább érthető az a vívódás, amely az újjászületéssel jár. Az átalakulás teljes végbemenetele nem lehet kétséges. Sem gazdasági, sem politikai viszonyaink nem táplálják, már húsz éve a hagyományos „családi fészek” nosztalgiáját. A baj azonban az, hogy bár anyagilag igen — bölcsőde, napközi, szociális otthon, háztartás-gépesítés, készételek stb. — ideológiailag kevésbé támogatjuk nehéz átalakulásában az új, modern szocialista családot. M it kellene tenni? Nehéz erre így válaszolni. Kevés az odavetett megjegyzés, vagy tanács. Valamilyen koncepciói kellene kidolgozni, mégpedig mielőbb, mert nagyon sok veszélyes jel (Magyarországon világviszonylatban magas a válás és alacsony a gyermekszülés száma, sajnálatosan gyakori a fiatalkorú bűnözés) figyelmeztet már és sürgeti a cselekvést. Adamovics Ilona- ************************************************************ — Gyertek, Jcletkezzelck vöröskatonának! S felnőttek jöttek, s özönlöttek a fiatalok, öregek, gyerekek. Jött olyan is, akinek nem voltak ujjat, jött beteg, s rokkant is. Ügy kellett megnyugtatni és „hazaagitálni”. A csehek Miskolcon csudára meg voltak zavarodva. A Diósgyőrben levők Miskolc felé akartak kirohanni, a Miskolcon levők meg Diósgyőr felé összekeveredtek, voltak, akik visszafordultak, mások a hegyeken keresztül menekültek ' Ök a felszerelés után a pe- rccesi kisvasúién jöttek utánuk. Többen nevetve jegyezték meg: — Sose hittük volna, hogy ezek a skatulyák még hadiszerelvények lesznek. A vasgyári önkéntesek a völgyben és a diósgyőriek a Varbó körüli hegyeknél zárják le az utat a légionáriusok mögött. Es egyre jobban szorongatják őket. Oldalról gyakran elzúgnak a levegőben a lövedékek. A megfigyelő jó helyet foghatott ki, s a vörös tüzérek is remekül értik a munkájukat. Az ágyú a hegy másik oldalán, ha jól sejtik, a Glósz környékén dolgozik, de a célzás a hegyen keresztül is tökéletes, a becsapódás megdöbbentően pontos. — Jancsi, nem félsz? A gyerek kihúzza magét. — Én, kitől? Ezektől? — int fejével Sajószentpéter felé, s pusztán a legénykedés kedvéért durrant a fegyverével. — Vigyázz, te — heccelik —, a puska még visszarúg a városba. A küldönc már itt is van, s közli: — A cél Sajószentpéter visz- szafoglalása. Azonnal indulás! A vasasok megint meglódítják a frontot. Golyók fütyülnek. A diósgyőriek fiatalabbik tisztje levágódik. Sebesültvivők szaladnak hozzá. — Megsebesült? J — Fenét! Csak túl közel jöttek a golyók. Hót ti mit szaladgáltok? Ez néhány katonának szól, akik valami ok miatt nagyon kerülgetik a zab vetést. — Nem akarjuk összegózol- ni. Kár lenne érte. — Kár, kór, de az ember fontosabb. Íícíalfü ereszkedik a tái- LlOfŰnfl ra. S az éjszaka még jobban magával hozza az éhezés érzését. Ennivaló vajmi kevés akad. Azzal nyugtatgatják egymást: — Sebaj, az éhség is jobban hajt Szentpéter felé. Ez is a lelkesedés melléit, amelyet soha senki idegen nem érthet meg, s amelyet annyiszor, de annyiszor lehetett tapasztalni a nép szabadságharcaiban. Hajnalban megint fellángol a harc. S május 28-án reggel 6 órakor már a szélső házaknál vannak. Megvetik a lábukat, innen már csak előre lehet menni. A falu túlsó oldalán valami történik. Erős géppuskakattogás, puskaropogás. Ügy látszik, a község körül bezárul a gyűrű. Később tudják meg, hogy egy Cserny nevű ember kis partizáncsoportot szervezett. Egy gépfegyvert leállított a Sajón átívelő híd túlsó oldalán, s azzal riasztgatta az ellenséget. Embereinek meg megparancsolta, hogy szaladgáljanak le, s fel a folyóparton, 16- dözzenek, lármázzanak, hadd higgyék a légionáriusok, hogy irtó sokan lehetnek. A község lassan megtisztul. A vasasok akkor figyelnek fel, hogy a síneken ott van a páncélvonat is. Bizonyára ez is támogatta a harcot, A vonat parancsnoka a déli oldalról bevonuló reguláris csapat parancsnokát keresi, láthatóan nagyon sürgős az ügy. Utasítást közöl: — További támadás! Megállás nélkül kell szorítani a cseheket. S a vöröskatonák, akik között. sok kassai fiú is van, megindulnak Edelény felé. * Az önkéntes munkászászlóalj a vasgyári futballpályán díszszemlére készül. 1 .undler súlyos léptekkel halad el a keményen álló önkéntesek előtt. Aztán megáll egyik-másik szakaszparancsnok előtt. — Hány embere van? Hogy hívják őket? — Nem tudom mind név szerint. — Nem? Pedig egy szakaszparancsnoknak minden embert név szerint kell ismernie, még azt is: nős. nőtlen, hol laknak a hozzátartozói. Aztán a díszmenet következik. A század- és szakaszparancsnokok mellét jóleső érzés feszíti. A díszmenet remekül sikerült, s az „öreg” elégedett vele. Van egy szakasz, csupa cigányból áll. Remekül, katonásan verik a díszmenetet, épp olyan ügybuzgalommal, mint ahogy a harcban is remekül megáinál* a helvüket. vacaentf újból útnak lŰOOSun indulnak. Tele vannak bizalommal. Még nem tudják, hogy az ellenforradalom, az árulék hada már kinyújtotta mérgező csápjait. Elérnek a Tiszáig, s itt a fegyver már nem hord át a folyón. Vaktöltényt kapnak. Van. aki kínjában köveket vág a folyó habjaiba, s átkot szór az. árulókra, akik annyiszor, de annyiszor szereztek már eddig e népnek keserű napokat, éveket, s talán évszázadokat is. (Vége) Csorba Barnabás A / A küldönc paszkodik félteié. Árvái Imre, a parancsnok futó pillantást vet rá, s nehéz katonai látcsöve ismét a köziégre irányul, ö mór megjárta a frontokat, látta az orosz forradalmat, maga is részt vett oenne, van tapasztalata a harcsán, megérzi: mikor érik meg a helyzet, az idő a rónámra. Június 20-án kezdték. Hosz- szú órák óta tart a kemény tűzpárbaj. A cseh légionáriusok már igen nyugtalanul mosóénak Sajószentpéter házai között. Idegeik láthatóan felmorzsolódtak, s ellanyhult amúgy sem túl nagy harci kedvük. A közelben vidám évődés. Elmosolyodik. — Persze, megint n Jancsit húzzák. Jancsi alig tizenegy éves gyerek. Először csak a puszta lelkesedése volt, de közben fegyvert is szerzett. S nagyobb a fegyver, mint az ember. Hogy csapódott hozzájuk? Ki tudja. Es hogy itt van, az is természetes. A dobszó hívta a diósgyőrieket. lasztják meg, hanem a „Forradalmi Bizottság”-ok jelölik ki! Szinte hihetetlenül hangzik. A pártkongresszus küldötteit hatalmi szervek kijelölik — és nem a párttagság választja meg demokratikus úton. Ezek után jogos a kérdés: kommunista párt még az ilyen? Vagy kockáztassunk meg egy másik kérdést: egyáltalán van-e még kommunista párt Kínában? Félő, hogy azokkal a vörösgárdistákkal verették szét, akiket most meg kell zabolázni. Tévedés fenne ni, hogy Kínában ennek a csapkodó, logikátlan, mélységesen szubjektív kispolgári íorradal- márkodásnak nincsenek ellenzői. A nagy kínai forradalomban nevelődött és edződött, valóban tapasztalt vezető pártmunkások közül már alig találunk néhányat korábbi funkciójában. A 29 nagy közigazgatási terület első titkárai közül már csak öt rendelkezik valamilyen funkcióval. A korábbi körzeti pártbizottságok 67 tapasztalt pártfunkcionáriusa közül mindössze 13 kapott új beosztást az új pártirányítási — teljesen centralizált — rendszerben. A többit a vörösgárdisták átnevelték, vagy kigyomlálták, ahogyan ők fogalmaznak. Liu Sao-csi volt köztársasági elnök sorsa egyelőre ismeretlen. Állítólag házi őrizetben van. Teng Hsziao-ping pártfőtitkár sorsáról még nem döntöttek. Öt — minden valószínűség szerint — az 1969 tavaszán, vagy nyarán összehívandó pártkongresszus fogja nyilvános ceremóniával leváltani. Mindez azonban csak feltevés. Kínában ugyanis a politikai fordulatok egyszerűen kiszámíthatatlanok. Mert ki gondolta volna például, hogy a „forradalom legszebb virágai”, a vörösgárdisták egyik napról a másikra gyomokká válnak. Knrülhrliil így lehetne ihm muriul most össze_ foglalni és röviden jellemezni a kínai politika alakulását. A kínai vezetők állítása szerint Kína ezzel elérkezett a „mao- izmus csúcsára”. Ne kételkedjünk ebben. De abban se kételkedjünk, hogy a maoizmus- nak egy fikarcnyi köze sincs a marxizmus—leninizmushoz, az igazi proletárforradalom eszméjéhez. A maoizmus több, mint személyi kultusz, és sokkal veszedelmesebb. A maoizmus ideológiai síkon tömény idealizmus, — a politikai gyakorlat síkján meg, sajnos, nagyhatalmi hegemóniára való törekvés, összességében szuper- sovinizmus. Szendrci József vizionizmusra, egy bizonyos szakaszban pozitív szerepet játszottak, de most elérkezett az ideje, hogy visszavonuljanak, hogy leszámoljanak velük. Igaz, nem kellett különös jóstehetség, csak némi ’gazán forradalmi jártasság, hogy még a vörösgárdák fellépésének korszakában megállapíthassuk: nem lesz jó vége. Ezek a kölykök és tapasztalatlan ifjak annyira nekivadulnak majd a dolgoknak, hogy végül szembefordulnak majd minden olyan törekvéssel, amely rendet, fegyelmet akar. A jóslat bevált. A vörösgárdistáknak nem tetszik az isteni Maonak az az akarata, hogy totális rendet teremt, teljesen centralizálja a hatalmat, hiszen lélektani törvényszerűség, hogy a izabadjára engedett, tapasztalatlan, felnőtt vezetők nélküli • Ifjúság anarchiát teremt, s ezt megszokja, megszereti. Ami- ] cor a Mao-központ kiadta a , narancsot a vörös gárdák fel- 1 izámolására — a suhancok és ] fjak tömegesen ellenállnak. ] fénylő korszakukat véres kor- ] ;zak követi. A háttérbe szőri- j ott és átnevelésre ítélt fiata- j ok — főleg a déli tartómé- ] íyokban — ellenállnak, s eb- . >61 tragikus méreteket öltő • teres harcok bontakoznak ki. i A IMao-csoport *|°nnb™ J étovázik. Politikája új irányt nutat és „új korszak” kezde- : ét jelzi. Ennek lényege: a : könyörtelen centralizmus. A '• lernin Ribaoban megjelent ] rányomtató cikk így ír: „A i yörösgárdistákat rá kell ve- : tetni az egyetlen korrekt vo- • wlra — hangsúlyozza —, 1 [meddig lehet — szép szóval, i le ha nem — erőszakkal is. 1 őszintén megmondjuk a kato- i iáknak, hogy szilárdan tartsák ! t ezükben a proletár forradalom 1 szuronyát, habozás nélkül i büntessenek meg minden — : ciílső, vagy belső — osztály- ülenséget, amely támadni me- : ■észelnc bennünket. Erőszak- 1 •ól és nem jóindulatról van szó:’ Ez már meglehetősen ke- : nény beszéd, egyben azt is bi- í :onyítja, hogy Kínában a had- ereg segítségével, erőszakkal '. ,valósítják” meg Mao Ce-tung j úveit. A korábbi szélsőséges ; .szabad forradalmi akarat” < mrszaka lejárt. Most már úgy i cell táncolni, ahogyan Mao i üe-tung és csoportja dobol. : Kínában ugyanis nem füttyre i áncolnak.) Ezt bizonyítják a i jártkongresszus megszervezé- ] iének előkészületei is. A jelszó >z: „Jó pártkongresszust!’’ : Csakhogy a párt legfőbb ta- íácskozásának küldötteit nem : íz alapszervezetek és felsőbb • szintű küldöttértekezletek váAz iilóhhi két esztendőben meglehetősen nehéz követni — s még Nehezebb megérteni — a kí- riú politikai irányok módosulásait. Még a legfontosabb tények ismerete alapján is képeién a gondolkodó ember logikát, következetességet, megfontoltságot találni a Mao Színéi nyomán megnyilvánuló Politikai tevékenységben, an- P^k bármely fő oldalábán. Ez kinyit jelent, hogy a kínai poétika gyakorlata éppúgy logikátlan és megfontolatlan, mint aza,elvi” alapja, amelyet most Pjár „összefoglaltak” a „piros bibliában”. Ez a könyvecske "tart ' Ce-tung „legfontosabb tanításait” tartalmazza. Hogy Pák ezek a tanítások — megmagyarázni, vagy csak felvázolni éppen olyan nehéz, mint lözan gondolkozással felfogni, megérteni. Ismerjük ezeket a ámításokat, de a lényegük — “0jnos — elkeserítő, mert azt jJ'Zonyítja, hogy a kínai ve/.e- :i'k Mao Ce-tung kultuszának )z Istenítés szintjére emeléséül és a Mao-elvék megszólott hirdetésével most már •égérvényesen szakítottak a "Marxizmus—leninízmussal, bár 'k ennek az ellenkezőjét állít- 'ik, hiszen éppen Mao eszméién látják a marxizmus—le- b'nizmus „csúcsát”. A lényeié azonban a kispolgári szub- oktivizmus, amelyről éppen ■enin mondta lei a legtalálóbb téletet és igazán forradalmi okmányt.-A kispolgári forradalmárko- 'ás — írta Lenin — szavakon fenyegetőző, felfuvalkodott s kérkedő, a valóságban azon- l<l.n szétforgácsolt, szétfoszló, aie1len cs üres" Szükséges azonban tudni, '°gy Lenin mindenféle szub- oktivizmust elítélt, a szubjek- y kispolgári forradalmárko- a«t különösen. Azt mondotta onin — és ez a megállapítá- o örök érvényű —, hogy a *ubjektivizmus a munkásosz- elleni legnagyobb bún. Azt ^ Meghatározta. mi a szubjek- ’y kispolgári forradalmárko- ?s- Az, amikor a szubjekti- é-mus hordozói a „saját kí- onságaikat, saját véleményeiül. saját értékeléseiket, saját Rálátásaikat lépten-nyomon munkások akaratának, a Rnkásmozgalom szükségleteink tüntetik fel.” Ez is ponlo- ,Hn ráillik a mai kínai veze- 'kre. Kijelentik például, °&V Kinn a fejlődés minden fűkaszában felette állt a viril többi népének. A Remin mao már 1967 márciusában irta, hogy „Kína az a közönt, amelyre reménykedve telítenek az egész világ forra- alMi népei... Kína a világ- °rrndálom hatalmas támasztatja ... Peking a világfor- , ■'önlom központja, az a fő-j "kiszállás, ahonnan Mao Ce-i 'íg a kínai és a világforra-] , ,Mat irányítja ... Bástya .. .j Zl*árd támasz” és még más] y<?n jellegű hasonlatokat ol-j ihatunk a kínai újságokban.^ ^ sziibieMmzmus ar* álforradalmár csimbo-j asszója Mao Ce-tungnak az a!J ,. 'nos kijelentése, hogyj eki tetszik a nemzetközi fc-j 'nltség. Mao Ce-tung a vlct-H aM> háború elhúzódásának isi ri'l- Ez a háború ugyanis il-1 íztrálja ázt a tételét, amelyi .érint a két tömb összeütkö-j e,Se elkerülhetetlen. Mao Ce-j íg szerint az a lényeg, hogvl : háború folytatódjék, sőt-j '?j>n Ji kijelentette, hogy: „Amj dugnak nem egy, hanem Iiá-jJ yn-négy Vietnamra van-i éhsége". 3 , ^ kínai vörös gárdák és vő—I ^gárdisták tevékenységéről, i terepéről eleget olvastunk ésn "botlunk az elmúlt kél év-i arj. Nemrég még ők voltak a j íágforradalom legharcosabbj bliambrigádini, mindent el-j Prő katonái”. A legutóbbi jeH ütésekből viszont az derüli ■ aogv a vörösgárdisták nap-3 inak befellegzett. A Mao-cso-j k'.adta a jelszót, hogy feli ,.I[ számolni, meg kell se»nnii-j ■eni a vörös gárdákat, meri] most tessék jól figyelni M Pfí iáriak korrekt úton. A] ”min Ríbao ugyan meaálla-j •• bogy a vörösgárdistáki pn i rsaDást mértek az osz-j •ellenségre és a modern re-4 Ssé tsúzsá k ft v&riis^úrdúkfíí
