Észak-Magyarország, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

ESZAKMAGYAKGRSZAG Vasarnaj», 1969. február & 6 Harcos élei Beszélgetés Szakasits Árpád né Demes Júliával Szakasits Árpádné, Nemes Júlia elvtársnő a közelmúlt­ban magas kormánykitüntetést kapott. Kitüntetéséhez gratu­lálva beszélgettünk vele, a munkásmozgalom régi, megbe­csült harcosával. Beszélgeté­sünkből, ha vázlatosan is, de elénk tárulkozik egy harcos élet. * — Hogyan került kapcso­latba a munkásmozgalommal Nemes elvtársnő? — Vasutasgyerek voltam, Miskolcon laktunk. Kereske­delmis ta koromban megismer­kedtem egy biztosítási tisztvi­selővel. Ö vitt el 1925-ben a vasasszakszervezet miskolci csoportjába. Magántisztviselő lettem, a szociáldemokrata pártba 1927-ben léptem be. — Milyen tevékenységet fejtett ki az SZDP-ben? — Mivel gyors- és gépírni tudtam, a párt adminisztráció­ját láttam el. Az elnök, Uei- singer Ferenc, a titkár Rónai Sándor volt. Szóba került, hogy nőket is be kell hozni a párt­ba. Néhányan megkezdtük a szervezést. Megalakítottuk az SZDP miskolci nőcsoportját és ennek én lettem a titkára. Ebben a funkcióban dolgoztam a’két párt egyesüléséig. — Milyen más munkában vett még részt? — Áz SZDP nőcsoportja a szervezett munkások gyere­keit —■ akiknek nagy része igen rossz körülmények között élt — nyáron hetente kétszer egésznapos kirándulásra vit­tük Tapolcafürdőre, ahová kü­lönben. nem jutottak volna el. Télen uzsonna- és mesedél­utánokat rendeztünk számuk­ra. Részt vettünk az agitációs munkában és a végrehajtó bi­zottság munkájában is, amely­nek. én is tagja voltam, mint nótitkár. Szerveztünk szavaló­kórust is a fiatalokból. Elne­veztük , Kassák -kórusnak. Ez 1935rben volt. Kassák, József Attila, Szakasits-verseket sza­valtunk. A kórus vezetője .voltam. Egy március 8-i nőnapon a Miskolci Nemzeti Színházban egy háborúellenes Szakasits- verset szavaltunk. Ezért a je­lenlevő Kravetz rendőrkapi­tány felrohant a színpadra és követelte, hogy azonnal szün­tessük be a vers előadását. Ezt követően a kórus működését is betiltotta a rendőrség. A 40-es években egyre nehe­zebb volt a párt és a mi hely­zetünk, de kitartottunk. A Szovjetunió elleni támadást követő időben' eleinte a párt- szervezetben jöttünk össze és térképen követtük az esemé­nyeket. A párt betiltása után pedig titokban 2—3 ember ta­nácskozott a párt és a front helyzetéről. Ez idő tájt sok szó esett arról is, hogy a há­ború befejezése után csak egy munkáspárt legyen. 1944 nyarán több elvtársam­mal együtt koncentrációs tá­borba hurcoltak. Az ott átélte- ket sem elmondani, nem leír­ni nem lehet. — Mi történt Nemes elv- társnővel a felszabadulás után? — 1945-ben a lágerben a szovjet csapatok szabadítottak fel bennünket. Ezután néhány társunkkal gyalog elindultunk hazafelé. Útközben találkoz­tunk magyar, fiatalokkal is, akiket, mint leventéket hur­coltak ki a németek. Szörnyű állapotban voltak, ök is ha­zafelé igyekeztek. Ez a lát­vány rettenetesen megdöbben­tett. Ekkor tudtam meg, hogy az országból nemcsak a zsi­dókat és a baloldaliakat hur­colták el, hanem az ifjúság nagy részét is. — Melyek voltak az újabb feladatok? — Űjra szerveztük a nőket párton belül, ugyanakkor azonban az MNDSZ-szel is tartottuk a kapcsolatot, és igyekeztünk sok munkát közö­sen végrehajtani. Az 1945 no­vemberi választásokon az SZDP listáján bekerültem a parlamentbe, mint országgyű­lési képviselő, de ezt megelő­zően a város és a megye tör­vényhatósági bizottságának is tagja lettem. 1948-ban kerültem fel Buda­pestre a Szövetkezeteket Ellá­tó Vállalathoz vezető funkció­ba. Itt azonnal bekapcsolód­tam a pártmunkába. Akkor kerültem egyéves pártiskolára. Ennek elvégzése után a IX. kerületi pártbizottság oktatási munkatársa lettem. Később a háromhónapos pártiskola ve­zetője, állandó pártnapi elő­adó voltam. Az államosítás után vállalati igazgató lettem. 1950 júniusá­ban, a személyi kultusz ide­jén, előttem ma is ismeretlen okból kizártak a pártból, s csak 1954-ben kerültem újra vissza. Régi párttagságomat is elismerték. Mind a kizárásom alatt, mind az ezt követő időben meggyőződésemhez híven dol­goztam a pártban, legyen az apró munka, vagy bármi más, mindegyiket egyformán fon­tosnak tartom, hittel és lelke­sedéssel végeztem és végzem, mert meg vagyok győződve a munkásosztály országépítő, társadalomformáló feladatai­nak fontosságáról. Néhány éve nyugdíjas va­gyok, de a munkát nem hagy­tam abba. A Budapesti Párt­bizottság fegyelmi csoportjá­nál és az archívumban, mint társadalmi munkatárs dolgo­zom. Ugyanakkor dolgozom a Budapesti Nőtanácsnál is. Az elmúlt évtizedek alatt több kitüntetést kaptam, de legjobban az 1967-ben kapott Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetésnek örülök, mert ebben több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysé­gem elismerését érzem. Mihalcső Miklós Téli táj Rózsik István munkája A jövő hét tvmm£isorábői Az elkövetkező hét tele­vízió műsorában a műkorcso­lya Európa bajnokság közvetí­tése dominál. Öt alkalommal ad innen hosszabb közvetí­tést a televízió, s akik szere­tik a szép téli sportot, négy este és egy délután gyönyör­ködhetnek a Camiisch-Par- lenkirchen jegén sorra kerülő impozáns vetélkedésben. Az egyéb televízió-műsorok közül szeretnénk felhívni a figyelmet Lermontov novellá­jának lengyel tv-filmváltoza- i;ára, a szerdán látható A fa­talista című kisjátékíilmre. Az idősebb korosztály bizonyára nagy örömmel fogadja, de a fiatalok is sok szórakozást ta­lálhatnak a csütörtök este lát­ható Stan és Pan a Korall- szigelen című, egész műsort betöltő filmburleszkben. A fil­meknél maradva megemlítjük még a Ház a sziklák alatt Papp Zoltán Miskolcon Miskolc koncertéletének meg- megújuló ünnepi alkalmai, amikor egy-egy helyi zenemű­vész estjét hallhatjuk. Papp Zoltán zongoraművész azok közé tartozik, akik évről évre rendszeresen pódiumra lépnek, koncertjükkel örvendeztetik zongoraestje meg a helyi közönséget. Feb­ruár 5-én, szerdán este a Bar- tók-teremben ad koncertet Papp Zoltán, műsorán Chopin 24 prelüdje, valamint Ravel Az éjszaka szellemei című három­részes kompozíciója szerepek szombat délutáni ismetelt he* mutatását, és felhívjuk a 'Ö* gyeimet a Bors sorozat vasát“ nap este látható IV. részéra A komoly zene kedvelőinej' a milánói Scalából, felvételről közvetített Trubadúr előadás* ajánljuk kedden este. az ope' rettek kedvelőinek pedig 3 péntek esti 40 perc az Operett' színházban című összeállítás*-* A könnyűzene kedvelői biz0“ nyára örömmel fogadják 3® í-f-2 szombati jelentkezését Zizi Jeanmarie show-műsore* szombaton, illetve vasárnap este. Olvasóírik figyelmét)0 ajánljuk még a Képzőművé­szét a filmvásznon című kedd5 adást, a keddi pályaválasztá­st műsort, csütörtökön a Nők 0 földeken című riportfilmet, 3 Kék fény ugyancsak csütörtök* jelentkezését, amikor társadat ml tulajdon elleni bűntettekről kapunk majd érdekes kép»3* rókát, valamint a szombat est* szórakoztató összeállításnak szánt Sztárparádéi. RnaiiiiBBiiiaiaaaaBifaaiHDaiaaaaiaai „KEDVES SZÜLŐ! Bajok vannak a gyerekkel. Kérem, mi­nél hamarabb keressen fel!” Három mondat, két idegesítő felkiáltójel, a nyomaték ked­véért. Anya rámered a szétnyitott ellenőrzőkönyvre, hosszan néz: n szálkás betűket, oly sokáig, amikor behunyja a szemét, akkor is látja. „Bajok vannak a gyerekkel”, bajok bajok, bajok ... — Micsináltál már megint?! — Semmit. . — Azt nekem ne mondd! Semmiért nem szokták beren­delni a szülőt. Simon kibámul az ablakon, nem válaszol. A tengernyi ködben pici, fényes labdák lebegnek. Kettő megmoccan, csendben araszol, jön a ház felé, megannyi világító négyszög kocog utána. Személyvonat. Vet még-egy pillantást a pici, fényes labdákra, majd visszatelepszik a fotelbe. Maga alá húzza a lábát. — Nem mondod meg, micsináltál? — Anya hangjában le­mondás és kétségbeesés. — Már mondtam,- semmit. Mit molesztálsz?! — Hogy beszélsz anyáddal?! — Nem bírok vele, tanár úr, nem bírok. Hiába faggatom, hol jártál, micsináltál, az istennek se hajlandó kinyitni a száját, hallgat és hallgat. — Lesse meg. — Már próbáltam. Olyan hirtelen eltűnik a szemem elő], mintha a föld nyelte volna el. Fogalmam sincs, hol csavarog- ha* Nem régen éjfél után vetődött haza. Amikor kérdezem, ho' árt, ezzel szúrja ki a szemem: Kovácséknál. Megpofoz- tan. A hazugság nyilvánvaló, hiszen Kovácsék aligha enged­nék logy kapuzáráson túl is ott legyen. — Ki kellene valamit találni, asszonyom. Ha törik, szakad, meg kell tudnunk, merre csavarognak, és miért jött haza éjfél után. Félek, valami nagy disznóság van benne. $ OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA. A tanár finom géppapírt oszt szét a nyolcadikosok között. — Kedves gyerekek! Most nem akármilyen dolgozatot fo­gun' írni, jegyet se kaptok rá, a legjobb doleozat egy tábla csoki. Benne vagytok? — Igeeeh! — Címe: „Egy délután a barátaim között.” Arra kérlek titeket, legyetek őszinték, írjátok le a helyet, ahol a legszí­vesebben időztök, de arról is gondoskodjatok, legyen izgal­mas. olyan, mint egy elbeszé’és. A legjobb dolgozatot fel­olvasom az osztály előtt, és alkotóját igazi mogyorós csoki­val jutalmazzuk. Rajta, fiúk! Nem kell túlságosan sietnetek, egy kicsit maradhatunk óra után is. A tanár asztalához telepszik, s gondolkodóba esik, vajon sikerül-e a kísérlet, kiugrasztja-e a nyulat a bokorból. Szép papírt tett eléjük, a gyerek tiszteli a szép papírt Alig várta, hogy magára maradjon a negyvenkét dolgozat­tak Izgatottan lapozta fel a Simonét Nézzük csak, elárulta-e titkát a gézengúz. „Két jó barátom van, Csülök és Sonka. Csülök onnan kap­ta a nevét, hogy olyan csülkös, hosszú és girhes, lába akár egy lompos felnőtté. Sonka? Nagyon szereti a hasát, hát azért ragasztottuk rá ä Sonka nevet Az én nevem Szajmon, azért, mert Angyalt is így írják: Simon. Ezen a délután is előbb elkészítettem a leckémet. Még nem értem a végére, amikor megjött Csülök meg Sonka. Mondtam is nekik, ti már túl vagytok a leckén? (Hogy füllent az ebadta — igy a tanár.) Mondták, túl. No, jó, várjatok még egy kicsit, én még nem fejeztem be. (Óh, óh, te mákvirág, dünnyögött a tanár úr.) Vártak, aztán rohantunk a Senki-szigetére. (Mia szösz?!) A Senki-szigetét drótkerítés övezi. Csipesszel nyílást vágtunk rajta, ott bújtunk át, és már otthon is vagyunk. Ez a mi Senki-szigetünk. Sehol egy felnőtt, erre még a madár se jár. Azt mondja Csülök, rakjunk tüzet. Jó, rakjunk. Nálam min­dig van gyufa. (Biztos cigizel is, az anyád nemjóját...) Szá­raz füvet téptünk, nem messze egy bokor, szedtünk róla szá­raz gallyat, csak a szárazát, mert erre a bokorra nekünk jö­vőre is szükségünk lesz, olyan jó leheveredni az árnyékába. Égett a tűz. Sonka nem nyugodhatott, azt javasolta birkóz­zunk. Birkóztunk. Sonka erősebb, de azért egykettőre nem bírt leteperni. Már majdnem érte a vállam a földet, amikor Csülök oldalba rúgta Sonkát, és kiált egy nagyot: ég az ős­erdő! Csülök" előkapja a slagját, locsolja az égő füvet, de hát az ér valamit? Én kitépek egy marék gazt, azzal püfölöm a lángot. A többi is igy tesz. Sonka csakhamar eltűnik. Amikor visszajön, tele a zsebe meg a marka kővel. Tudtuk, mire kell a kő. Mi is kimentünk a vasútra, hoztunk követ, és kö­rülraktuk vele a tűzhelyet Ezután már nem kell attól félni, hogy belekap a tűz a szavannába. Lekuporodtunk a tűz mel­lé és eszükbe jutott a negyedik. (No csak. négyen vagvtok, jómadarak!) Colos tavaly végezte a nyolcadikat, most Put­nokon tanul, kollégiumban lakik. Sonka felveti a kérdést’ írni kellene Colosnak. Jó, írjunk. De meg is látogathatnánk így Csülök. Látogassuk meg, örvendezik Sonka. Én is benne-* vagyok a buliban. Jó, jó, de hogyan? Putnok messze van. **a gyalog vágunk neki az útnak, sose érünk oda. (Aha, aha, le*' kendezett a tanár úr, mindjárt nyakon csípjük a nyulacska' kát!) És ott egy tehervonat, éppen a Senki-sziget mel’ett **” meg pöfögni. Menjünk vonattal, kezd lármázni Csülök. En szerveztem meg a dolgot, mert én vagyok mesterde' tektív. Bebújtunk egy fékezőfülkébe, magunkra zártuk ^ ajtót. No, mehetünk! Alig kimondjuk, meglódul a szerelvén)** Amikor Miskolcot elhagytuk, Csülök elkezd nyafogni. Lel***1’' rogtuk, még a nadrágját is megtapogattuk, nem eresztett'0 be. Övé volt az ötlet, hogy látogassuk meg Colost, és mos* pityereg. Lelket vertünk bele. A kupé hasadékán át figyelt**1* az állomásokat. Jaj, csak megálljon, leugorni kockázatos. ba* már tréningeztünk a villamoson. Megérkeztünk PutnoW3' Az átellenes oldalon bújtunk elő, aztán fel a nyúlcipőt. utcán megkérdeztük, hol a kollégium. Megmondták. Col0’ majd kiugrott a bőréből, azt mondta, mi vagyunk az ig3^ haverok. Mondta, maradjunk ott vacsorára, majd kikönyör0? nekünk is egy kis kaját. De akkorra már idegesek volton^ Kezdett sötétedni. Most hogy jutunk haza? Édesanyánk t3' Ián a rendőrséget is mozgósítja. Most már Sonkának is fogyott a kedve, elkezdett görbíteni. Csak én tartottam lít Nem féltem. Fő, hogy láttuk Colost, és hogy nagyon jól est'** neki, hogy meglátogattuk. Azt is mondta, ez az igazi bará^ ság. Kikísért minket az állomásra. Vártuk, hogy jöjjön eíl lehervonat. Nem jött. Mentünk bele az estébe. Sonka "lkez bőgni, hogy az apja agyonüti Induljunk el gyalog hát** autóstoppal hazajutunk. Colos segített ki minket a bajb° E1 ugrott a kollégiumba, hozott pénzt, vett nekünk jegyet- - felültünk a személyre. Utazni jó. Igaz, amit beterveztél3' megkaptam, édesanyám elpüfölt. De azért utazni jó. Hát 1^ töltöttem egy napot barátaim körében. Nagyon ió volt. Vü3 got láttunk.” A tanár úr elmélázva emeli föl tekintetét a betűk kús^3 rendjéről. Elhatározta, holnap megkeresi a Senki-szigeté* 3 bújik a csipesszel vágott nyíláson, és leül a három kis binzonhoz, és megkéri őket, folytassák a beszélgetést, ahol abbahagyták, és úgy, mintha ő ott se volna. ÉS... ÉS VASÁRNAP VONATRA ül velük, elugranak ^ loshoz. Ő majd elrejtőzik kint az udvaron, megfigyeli a nég* jó barát találkozását. Aztán előlép. Szervusz Colos Pityu fiam! Hogy megy a tanulás? Egyáltalán hogy s m’3 vagy? Ugye, most meghatódtál. Pityu fiam Hát persze értelek, jólesik az embernek, ha gondolnak rá. Szoktál 10 rám gondolni, Pityu fiam? j^Gulyás Mihály: A DOLGOZAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents