Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-17 / 13. szám

2 fiSZAKMAGYARORSZÁG Téritek, ISCn. január XX (Folytatás az 1 oldalról.) tént összekapcsolás nyomán —4-re, most Vlagyimir Sata­együttesen keringtek a Föld kö- lov űrhajóssal együtt utaznak az azonos sebességet is jelenti rüli pályán, szétválasztották. a Szojuz—-4-ben. Borisz Voli- — a térbeli helyzetüket is egy- Egy újabb gyorshír hírül nov egyedül maradt a Szojuz másnak megfelelően kell stnbi- adta, hogy a szovjet űrhajók —5 űrhajóban és folytatja lizálm külön-külön folytatják úlju- programjának teljesítését. Balról jobbra: Alekszej Jcliszejcv fedélzeti mérnök, Jevgcnyij Ilrunov alezredes (mind­ketten a Szojuz—5 űrutasai), Vlagyimir Satalov alezredes, a Szojuz —1 cs Borisz Vollnov alezredes, a Szojuz—5 parancsnoka. Mint a TASZSZ magyar idő kát Föld körüli pályájukon. mwrint 15.15 órakor gyorshír- Alekszej Jeliszejev és Jcvge- ben bejelentette, a Szojuz—i nyij Hrunov űrhajósok, akik m a Szojuz—5 űrhajókat, mi- az összekapcsolás után átszáll­tján a csütörtök délelőtt tör- tak a Szojuz—5-ről a Szojuz Három nemzedék 1969. január 14-én reggel kezdte meg Föld körüli ke­ringését a Szojuz—1, Satalov alezredes-űrpilóta vezetése­vet Szándékosan nem hasz­náljuk az űrhajó kifejezést, mivel az új űrjármű már túl­nőtte ezeket a kereteket. A szovjet űrhajók első nemzedéke a Vosztok űrhajó­típus volt. Ezzel nyitotta meg az ember világűrbe ve­zető útját Gagarin, 1,961. áp­rilis 12-én. A következő cv augusztusában a Vosztok—3 és a Vosztok—4 hajtotta végre az első páros űrrepü­lést. Egyben a Vosztok—1 fe­délzetén repült Tyercskova, a világ máig Is egyetlen női űrhajósa. A Vosztok-család utolsó, hatodik tagja 1963- ban teljesítette küldetését. A második szovjet űrhajó- nemzedék képviselői a Vosz- bod-ürhajók voltak. Ezek voltak az első többszemélyes szovjet űrhajók, s a Vosz- í»íkI—1 fedélzetén utaztak először nemcsak űrpilóták; a Vlagyimir Komarov alezre­des vezette űrhajó utasa volt még Feoktyisztov mérnök és -legorov orvos is. A Voszhod- űwhajó ezen első képviselője 1W4 októberében startolt. A Voszhod-űrhajó. átalakí­tott, zsiliprendszerrel ellátott változata két űrhajóssal a fe­délzetén 1965 tavaszán star­tolt. iKözülük az egyik, Leo­nov hajtotta végre a világ el­ső űrsétáját, amikor külön­leges öltözékében elhagyja az űrkabint, amellyel csak a köldökzsinór kötötte össze. K két firhajócsalád össze­se»! nyolc képviselőjével vég­zett repülések tapasztalatai nyomán kezdtek hozzá a tervezők — az űrhajósok ta­pasztalatéit, tanácsait is fel- htenmálva — a harmadik nemzedék, a Szojuz meg­konstruálásához. A Szojuz—1 mintegy két éwol a Voszhod—2 után, 1981 tovaszán indult 24 órás útjára a világűrbe. Pilótája Vlagyimir Komarov, az egyik legtapasztaltabb és legkép­zettebb szovjet űrhajós volt. Pöld körüli pályáján manőve­reket hajtott végre: űj haj­tóműveket és új vezérlési rendszert próbált ki. A lc- uaálHrs utolsó fázisában azon­ban sajnos katasztrófa tör­tént. A Szojuz-család újabb képviselőinek repülésére 1968 októberében került sor. Ek­kor, október 25-én került felbocsátásra a Szojuz—2 pi­lóta nélküli űrjármű, ame­lyet másnap, 26-án követett a Szojuz—3, Bcregovoj veze­tésével. A két űrhajó között manőverezésre került sor, amelyeket Beregovoj, a Szo­juz—3 pilótája irányított. E manőverek során szoros meg­közelítésre és a Szojuz—3 pá­lyájának jelentős módosításá­ra került sor. A leszállás al­kalmával, a földet érés előtt a Szojuz—2 első ízben hasz­nált közvetlenül a talajszint közelében az ejtőernyők mel­lett a visszatérési sebességet csökkentő rakétákat is, s így egészen csekély sebességgel történt meg a földet érés. Négy napig tartó keringés után, a 64. kör befejeztével hasonló módon szállt le a Szojuz—3, a kazahsztáni Ka­raganda városának térségé­ben. A Szojuz—4 repülésének megkezdését követően Gazen- ko, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának levelező tagja hangsúlyozta a moszk­vai rádióban, hogy az űj re­pülés nem egyszerű megis­métlése a korábbinak, hanem a Szojuz—3 útja után két és fél hónappal újabb kozmi­kus feladat megoldását is szolgálja. Erre mutat az is, hogy Satalov már az első napon különféle manőverezé­si feladatokat oldott meg, mielőtt pihenni tért. Az űr­repülőgépnek tekinthető Szo­juzok közül ez az első olyan rendszer, amely űn. leszálló egységet vitt magával. Egy nappal a Szojuz—4 után ál­lították pályára a Szojuz—5 űrhajót, fedélzetén három űrhajóssal. A két űrhajó együttesen új feladatok meg­oldására lehet képes: átszál­lást, üzemanyag-áttöltési fel­adatokat oldhatnak meg, és az eddigi közlemények nyo­mán biztosra vehető, hogy ez a csoportos utazás Intenzív előkészületet jelent a Hold emberrel történő elérésére, vagy hasonló nagyságrendű kozmikus feladat megoldá­sára. „Az ország büszke rátok” — „Az űrkaraván halad” — „Né­gyen ostromolják az eget" — ilyen és hasonló címek alatt számolnak be a csütörtök reg­geli moszkvai lapok Satalov, Volinov, Jeliszejev és Hrunov „óráról órára folytatódó hős­tettéről”. Megtörtént az első átszállás az űrben. Az eseménnyel kap­csolatban dr. Echter Tibor or­vos-ezredes elmondta, hogy maga az átszállási manőver nélkülözhetetlen kelléke a Föld körül keringő ürlaborató- rium létrehozásának, ami pe­dig a legközelebbi jövőnek ép­pen olyan lényeges és fontos feladata, mint a Hold-program végrehajtása. A közben lebonyolított űr­sétával nyilvánvalóan azt akarták kipróbálni, mennyire képes az ember hosszú Időn át az űrhajón kívül tartózkod­ni és ott megőrizni térbeli tá­jékozódását és munkaképessé­gét. Hiszen az eljövendő űr­állomások egyes alkotórészei­nek összeszerelésekor a szere­lőknek, a technikusoknak és a mérnököknek is hosszú ideig kell a szabad kozmikus térség­ben dolgozniuk. A TASZSZ jelentésében em­lített autonóm szkafander olyan ürruha, amelynek szá­mára nem az űrhajó biztosítja az oxigénellátást, széndioxid és egyéb gázok, valamint a nedvesség megkötését és a ru­hában levő levegő ventillálá- sát., hanem az ehhez szüksé­ges összes berendezéseket ma­gán az űrruhán helyezték el. így az függetlenithetővé vált az űrjárműtől. Legfeljebb a távbeszélő kábelre lehetett szükség köztük, amely azon­ban ebben az esetben már nem minősíthető köldökzsinórnak. Maga az átszállás a közbeik­tatott sétával együtt — mond­ta dr. Echter Tibor — az asztronauták számára nem je­lentett újszerű többletmegter­helést. Ugyanakkor azonban kétségtelenül igen nagy pszi­chikai hatást kellett tennie rá­juk annak a tudatnak, hogy olyasmit valósítottak meg, amit előttük még senki a vilá­gon, s egyúttal bebizonyítot­ták, hogy ha ezt követően va­lamilyen űrhajón hiba kelet­kezik is, megvan a lehetőség az átszállásra a mellé fellőtt hibátlan másik űrhajóba. Ezzel pedig gyakorlatilag az űrbéli mentés feladata és módszere ■ás megoldottnak tekinthető. A járóbete^-elláíás ss íinisztertanács elolt nyugtalóak az egészségügyi dolgozók munkahelyi körülmé­nyei sem. A váró- és rendelő- helyiségek szükségszerű meg- nagyobbítását sok esetben az egészségügyi személyzet szociá­lis létesítményeinek terhére végezték el. I A népi ellenőrök vizsgálatai ismételten alátámasztják a je­lenlegi vényírási és gyógyszer­térítési rendszer módosításának szükségességét. A tapasztala­tok szerint az összes betegek 20 százaléka csak gyógyszerek felíratásáért megy az orvoshoz és elvonja munkaidejük egy részét a betegek vizsgálatától. Azt is megállapította a je­lentés, hogy miután a társada­lombiztosításra jogosultak szá­ma évről évre emelkedett, ter­mészetesen növekedett a táp­pénzes betegek száma. Mivel * 10 (Folytatás az 1. oldalról) namikusan növekedett. Például 1964-ben 102, 1967-ben már 111 millió esetben történt vizsgá­lat, illetve gyógykezelés a kör­zeti és a szakorvosi rendelőin­tézetekben. Emiatt sok helyen nagy a zsúfoltság, ennek kö­vetkezménye: ideges légkör, helyenként rideg bánásmód. A jelentés megállapítja, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött is van lehetőség a beteg- ellátás színvonalának javításá­ra. Ennek egyik feltétele a jobb szervezés. A reggeli és a munkaidő utáni órákban pél­dául zsúfoltak a rendelők, vi­szont délben és késő este szin­te üresek. Helyes lenne — en­nek megszüntetésére — több helyen bevezetni az időre tör­ténő előjegyzést. Nagy megter­helést jelentenek ugyan a.szak­orvosi rendelők számára a korszerű betegségmegelőzés érdekében szükséges és hasz­nos alkalmassági és szűrővizs­gálatok, ezeknek egy részét azonban átvehetik a folyama­tosan kiépülő üzemi szakorvosi rendelői ntézetek. Kétségkívül elősegítené — a jelentés szerint — a betegek jobb ellátását az egészségügyi dolgozók, mindenekelőtt az or­vosok differenciáltubb bérezé­se. Az orvos fix fizetést kap, amely független a kezelt bete­gek számától, s ez annak az or­vosnak kedvez, akinek keve- seLb a munkája. Igen alacsony az ápolónők bére. Nem meg­azonban a táppénzeknek csak­nem egyharmadát egy-három napos betegségekre fizetik ki, ez a táppénz-rendszer további kritikai elemzését igényli. (Vannak országok, amelyekben ilyen rövid időtartamra egyál­talán nem fizetnek táppénzt.) A Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság és az Egészségügyi Minisztérium tavaly kilenc megyében tartott rendkívüli felülvizsgálatot és ennek során a betegek több mint húsz szá­zalékát keresőképesnek nyil­vánították. A jelentés megállapítja, hogy a betegellátás fejlesztésére ho­zott intézkedések megfelelőek voltak, de nem történtek meg az indokolatlan táppénzek csökkentéséhez szükséges lépé­sek. Vasúti javítóműhelyt építenek az Ózdi Kohászati Üzemekben Kevesen tudják, hogy az óz­di gyáróriásban külön közle­kedési gyárrészleg működik sok dolgozóvul, nagy mozdony- és kocsiparkkal, és hogy a vá­gányok teljes hossza a gyárban eléri a 120 kilométert. A vasúti kocsik, mozdonyok, vágányda­ruk, baggerek fő-, illetve kő­Felújítják a párizsi tárgyalásokat A francia fővárosban már a délelőtt folyamán izgalmat kel­tett újságíró körökben az a bejelentés, hogy kora délután mind a VDK, mind pedig az Egyesült Államok delegációja sajtóértekezletet tart. Sajtókö­rökben bizonyosra vették, hogy fordulat következett be a viet­nami háború békés rendezésé­re vonatkozó megbeszélések vontatott menetében. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttsége nem sokkal 12 óra után az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra: 1969. január 16-án a Dél-vi­etnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttsége hozzájárulá­sával a VDK kormányának delegációja megegyezett az Egyesült Államok kormányá­nak küldöttségével a párizsi tárgyalások első ülésének ügy-! rendi kérdéseiben: 1, A VDK kormányának kül­döttsége, a DNFF delegációja, valamint az Egyesült Államok kormányának és a saigonl kormányzatnak a delegációja egy kerek asztal körül foglal­nak majd helyet, a küldöttsé­geket semmiféle választóvo­nal nem különíti el. 2. A vietnami rendezésről folyó párizsi értekezlet első ülését, melyen részt vesznek a VDK, a DNFF, az Egyesült Államok és a saigonl rendszer képviselői, 1969. január 18-án 10 óra 30 perckor tartják a nemzetközi értekezletek köz­pontjában. A fentivel csaknem szó sze­rint megegyező közleményt hozott nyilvánosságra az Egye­sült Államok delegációja is. Nixon megválasztott elnök hozzájárulásával jött létre a megállapodás a párizsi tárgya­lások felújításáról. Az ameri­kai kormány Nixon megkérde­zése után volt végül hajlandó elfogadni a VDK és a Felsza­badi tásl Front küldöttségének javaslatát a tárgyalóasztal for­májáról. zépjavításút, karbantartását más vállalatokkal kell elvé­geztetniük, ami nagy kiadás­sal jár. Ezért határozták cl, hogy az idén megkezdik eg.v új közlekedés-üzemi TMK- műhely építését. A felépítendő vasúti javító­műhely költségei megközelítik a 100 millió forintot. Az épít­kezést az év közepén kezdik meg, és 1972-re fejezik be tel­jes egészében. Az építkezés ér­dekessége, hogy a talajviszo­nyok miatt 1200 darab beton­cölöpöt kell előregyártani és leverni. A műhelykomplexum tömb­jében három hatalmas, kor­szerű, daruzott csarnok, külön­féle műhelyek, igazgatási és szociális célokat szolgáló helyi­ségek lesznek. Az új létesít­ményben mintegy két és fél- százan dolgoznak majd és évenként mintegy 200 darab vasúti kocsi, számos bagger főjavítását, valamint a moz­donyok középjavítását végzik el. Jól átgondolt, gazdaságosnak ígérkező, viszonylag gyorsan megtérülő beruházásról van szó, hiszen az előzetes számítá­sok szerint az új létesítmény üzembe lépése évente 12 mil­lió forint karbantartási javí­tási költség megtakarítását te­szi majd lehetővé az Özdi Ko­hászati Üzemek részére. O. J. Jól dolgozott a Vöröskereszt A Vöröskereszt Borsod me­gyei elnöksége dr. Pintér! László elnökletével január 15- én, szerdán ülést tartott. Érté-^ kelték az 1968. évi munkát.«» Megállapították, hogy a Vörös kereszt-szervezetek . eredmé­nyesen tevékenykedtek az egészségügyi felvilágosító mun-! kában, az ifjú egészségőr cső portok szervezésében, a család-! védelemmel kapcsolatos fel­adatok teljesítésében. A térí­tésmentes véradó mozgalom^ is jelentős eredményeket ho-;' zott. Huszonötezer embert! mozgósítottak a véradó napo-- kon. így biztosították a me-* gye esetleges vérszükségletét.- Ezután az elnökség megvi­tatta és elfogadta az 1989, évi munkaprogramot. Az idén vá­lasztják újjá a Vöröskereszt­szervezetek vezetőségeit, és$ rendezi meg a szervezet III. országos kongresszusát. Egy per évfordulójára 1949. JANUÁR 11-EN, húsz évvel ezelőtt, nagyszabású kirakatpert indítottak a Wall Street „bulldogjai” az Egyesült Államok Kommunista Pártja ellen. Bíróság élé állították az 1919-ben alakult harcedzett és befolyásos párt 12 vezető sze­mélyiségét. Hosszú és „szenzációkat produkáló" tárgyalás után 1949. október 14-én 11 kommunista vezetőt bebörtönöztek. A per lefolyása, körülményeinek szövevénye és a csalárd ítélet számos tanulsággal szolgál. Franklin D. Roosevelt 1945. április. 12-én halt meg. He­lyébe Harry S. Truman lépett, az addigi alelnök. Truman azokat a monopolista köröket képviselte, akik meghirdetve az „Amerika évszázada” politikáját — az atombomba egye­düli birtoklásának hitében — világuralomra törtek. Megkezdték tehát a — hidegháborút. Legfőbb belpolitikai ellenségüknek a 60 ezer taglétszámú, de milliókat befolyásoló kommunista pártot tartották, s vele együtt a progresszívon gondolkodó munkásságot. Az USA munkásosztályának jelentős tömege ugyanis ideológiailag, szervezetileg és gazdaságilag számottevően megerősödött a it világháború éveiben. A Wall Street a háború befejezése után leszállította a béreket, emelte az árakat, s — a haditermelés lelassulására hivatkozva — tömegesen bocsátotta el a dol­gozókat. És miközben szakadatlanul és növekvő hangerővel fújták a hidegháború harsonáit, kihirdették a Truman-elvet (a Fölő az amerikaiaké), propagálták a Marshall-tervet (kölcsönökkel és segélyekkel kiterjeszteni az USA gazdasági befolyását), megszervezték az agresszív NATO-t és társait. E folyamat „eredményeképpen” 1950. június 21-én az Egyesült Államok hadereje agresszív módon belépett a koreai háborúba, s <* szakadék szélére sodorta az emberiséget. Az 1949. január 17-én megkezdett kommunistaellenes pef — a rákövetkezőkkel együtt — likvidálni akarta az amerikai kommunista pártot. Szerette volna megfosztani az USA mun­kásait politikai és szellemi vezérkaruktól. Depolitizálni kí­vánta a szakszervezeteket, egzisztenciális fenyegetésekkel en­gedelmességre szorítani minden munkást. Húsz év telt w azóta, a szándék kitervelőit elnyelte a történelem süllyesz­tője, de sokféle létező nehézség ellenére él, gyarapodik é& helytáll az Egyesült Államok Kommunista Pártja. Drkaraván a világűrben

Next

/
Thumbnails
Contents