Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

»■ ESZAKMAGYARORSZÄG Cstítörtbk, 1069. január 3A. l iabh Dolliikat per kezdődött Bagdadban Az iraki forradalmi bíróság elnöke bejelentette, hogy újabb per kezdődött Bagdadban. A bíróság előtt álló személyeket kémkedéssel és összeesküvés­sel vádolják. A vádlottak ne­vét és számát nem közölték, a bíróság elnöke csupán any- nyit mondott, hogy kapcsolat­ban állnak a CIA-val (Ameri­kai Központi Hírszerző Hiva­tal) és tagjai egy imperialista célokat szolgáló hírszerző há­lózatnak. A bagdadi rádió közvetítet­te Abdullah Szallum, iraki kulturális- és tájékozlatásügyi miniszter sajtóértekezletét. A miniszter cáfolta azokat a célzatos híreszteléseket, hogy iraki állampolgárokat csupán zsidó származásuk miatt üldöz- j nének. Emlékeztetett arra, | hogy a baathista vezetőség, amely tavaly júniusban került uralomra, szabadon engedte mindazokat a zsidókat, akiket az 1967-es arab—izraeli konf- iktus idején vettek őrizetbe. Hangsúlyozta azonban, hogy Iraknak joga van védekezni aelső felforgatókkal szemben ás rámutatott, hogy Irak je­lenleg is hadiállapotban áll Izraellel. Mindazok, akiket kedden kivégezlek, törvényes körülmények között, megala­pozott vád alapján ítéltettek el — mondotta. Felhívta a kül­földi újságírókat. vegyenek részt Bagdadban a további po­litikai pereken. KGST saftolíonfereneia Berlinben A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa 22. ülésszaka és a KGST végrehajtó bizott­sága 38. tanácskozásának be­fejezése után a KGST titkár­sága szerdán Berlinben sajtó- konferenciát rendezett. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Fagyejev, a KGST titkára kijelentette, hogy az egyes országok távlati tervei­nek koordinálása alapvető je­lentőségű az együttműködés megszervezésében. A KGST bankjának (a Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankja) szerepéről szólva hangsúlyozta, hogy az elkövet­kező időben az eddiginél is fontosabb szerepet kívánnak biztosítani számára. ÍV. Sztyepanov: Ez történt Sztálingrádnál Egy katonai tolmács visszaemlékezései Ij nyár ^ámipafakon Keveset beszéltünk róla, csendes volt a beharangozás, megyénk új vasipari üzeme mégis megszületett. 1969. ja­nuár 2-án kezdett termelni. A volt Sárospataki Mezőgazdasá­gi Gépállomást vásárolta meg a Csepeli Kerékpár- és Varró­gépgyár. A sárospataki üzem egyelőre csak alkatrészekét gyárt a „Csepel” varrógépek hez. kerékpárokhoz és ipái '••asa lókhoz. Az 1969-re terve zetí termelési érték: 50 millió forint. Az induló létszám — a Csepelen tanulókkal együtt — 250. Közülük 210-en fizikai munkások. Borsod me- gv új vasipa­ri üzemének igazgatója Engi Andor. Hosszú éveken át dol­gozott a csepe­li anyavállalat­nál, mint osz­tályvezető. Sá­rospatakot rég­óta ismeri. Tu­lajdonképpen ő .fedezte” fel azt a lehetősé­get is, hogy r gépállomás helyén vasipa­ri üzemet le­hetne kialakí­tani. — A sáros­pataki üzem megszervezése izgalmas és fontos lépés volt — mon­dotta Engi An­dor. — Egészen bizonyos, hogy a Csepeli Fém­művek Tröszt több gyára kö­vet* majd a példát. Budapes­té" munkaerő sincs elegendő. Sárospatakon még csak az I-es számú csarnok telepíté­sét fejezték be véglegesen. A többi csarnokban most szere­lik a gépeket. Igen -örvende­tes, hogy a CSKVGY sárospa­taki gyáregysége gépparkjá­nak 80 százaléka teljesen új — a legkorszerűbb gépek — és a további 20 százalék is frissen generálozott. Az I-es csarnok főművezetője Greskó Lajos elvtárs. Húsz évig dolgozott a volt gépállomáson. Most a varrógépek, vasalók, kerékpá­rok alkatrészeinek gyártását irányítja a régi, de teljesen át­alakított csarnokban. Tőle kér­deztük meg, mennyien marad­tak a gépállomási szakmun­kás-gárdából? — A többség —■ válaszolta. — Körülbelül ötven szerelő át­ment a sátoraljaújhelyi mező- gazdasági gépjavító telepre, további nyolc-t.iz szerelő visz- szatért a termelőszövetkezet­be. a többiek maradlak. A törzsgárdát, hogy úgy mond­jam, mi. a volt gépnllomásiak alkotjuk. Ráadásul a többség fiatal szakember. — Itt most lényegében új szakmát kell megtanulni. Ne­hezen megy az átképzés? — Aki ittmaradt, lényegében tudja a szakmát. Tanulni azon­ban szükséges és csináljuk is. Meg kell ismernünk a gyár­tástechnológiákat, és meg kell wokni a gyárszerű termelést. Az új gyáregység már az in- luláskor két mérnököt, két (elsőfokú technikust és 12 technikust alkalmazott. Kel- ■ánszky György főmérnök volt i gépállomáson is. Alig kéz­iéit azonban hozzá az új mán­iához, máris a fejlesztési fel­adatokkal keli törődni. 1970- ben megduplázódik az új üzem létszáma, és ezzel egye­nes arányban a termelési ér­ték is. 1970-ben 500 dolgozóval már sokan tanulnak, és szün­telenül kopogtatnak a jelent­kezők. Egyetlen hét során 60 lányt vettek fel átképzés ta­nulónak. Másik érdekesség, hogy olyan munkások, akik régóta Csepe­len, vagy más budapesti üzem­ben dolgoznak — szeretnének hazatérni Sárospatakra. Végül még egy kérdéssel fordultunk Engi Andor igaz­gatóhoz. — Mikorra várható a politikai, szervezeti munka ki­alakulása? — A pártszervezet már megalakult — hangzott a vá­lasz. — A szakszervezeti mun­ka sem szűnt meg, hiszen előbb volt megbízott szb-titkárunk, mint üzem. KISZ-szervezet is alakul, hiszen egy fiatal mun­kást azzal a céllal küldtünk el politikai iskolára, hogy képzett KISZ-titkára legyen a gyár­nak ... A szervezeti élettel és a politikai munkával kapcso­latban szeretnék valamit hangsúlyozni... Mégpedig azt, hogy Csepelen a mozgalmi munkának, a gyáron belüli politizálásnak csaknem száz­éves hagyománya van. Nem is akármilyen. Mi itt, Sárospata­kon is a „Vörös Csepel” ha­gyományaihoz méltóan kíván­juk folytatni és biztosítani a politikai tevékenységet, a moz­galmi munkát. Szendrci József Foto: Szabados z. „KaSlaiiksü“ A kövctke/Ő hadsereg törzskarának operatív cso­portja megérkezett az úgyne­vezett VPU-ba (így rövidítet­ték az ideiglenes harctéri pa­rancsnokság elnevezést; innen a hadműveletek színhelyének közelében létesített állásból irányította a parancsnok a harc lefolyását). A csoport tagjai között mi, a felderítő szolgálat tisztjei is ott vol­tunk: jókora „zsákmányra” számítottunk, hiszen ilyen ese­tekben közvetlenül a VPU színhelyén szokták kihallgatni a foglyokat, hogy minél előbb friss értesülésekhez juthassa­nak. A harctéri állás lövészárkai­ban szokatlanul sok táborno­kot láttam: közülük jó néhány ismeretlen volt számomra. Va­lamennyien a főparancsnokság képviseletében voltak itt. A tábornokok a periszkóphoz hajoltak. Én is megpróbáltam ellenőrizni a beérkező értesü­léseket. Mindössze mozgó fe­kete pontokat sikerült kiven­nem: tankjaink indultak ro­hamra. Minden egyebet füst­felhő takart el. Hadseregpa- ranesnokunk közelében ma­radva állandóan figyelemmel kísértem arckifejezéseinek vál­tozását. Egyelőre azonban nem sokat sikerült megtudnom be­lőle, legfeljebb azt, hogy türel­metlen. Később a tábornok si­etve a telefonhoz lépett és szinte dühösen osztogatott va­lakinek parancsokat, aztán új­ra a periszkóphoz lépett, és feszült figyelemmel vizsgálta a harcok első vonalát. Zord arca egyszeriben megenyhült, melléből a megkönnyebbülés sóhaja tört ki. A kémlelőcső­től elfordulva Sumilov szinte félhangon mondta: No, hála Istennek, megin­dult a gyalogság ... A továbbiakban az esemé­nyek jóval gyorsabb ütemben zajlottak. Két nappal az of- fenzíva kezdete után a doni frontszakasz élen járó egységei a Donon átkelve, szinte menet közben elfoglalták Kalacs vá­rosát és egy nappal később ... De talán haladjunk sorrend­ben. Rizsov őrnagy, a felde­rítő szolgálat vezetője megje­lent a harcászati részlegnél, hogy a jelentéseket egyeztes­se. Szinte sugárzó arccal jött vissza. Egy térképet terített ki az asztalon és diadalmasan ki­áltott fel: „Nézzétek csaltV’ Valamennyien azföjJ^ joltunk. A katonai térkép nyelvén a felragasztott zász­lócskák . csak egyet jelenthet­tek: az ellenség sztálingrádi hadseregcsoportját sikerült el­Építőipari szocialista brigádvezetőlí tanácskozása Megtárgyalták a szocialista brigádmozgalom soron követ­kező feladatait. Hangsúlyozták, hogy a legfontosabb az 1969. évi tervek teljesítésének segí­tése. A Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából a moz­galom szélesítését, a politikai és kulturális nevelőmunka ha­tékonyságának fokozását tűz­ték ki feladatul. Állásfoglalá­suk szerint a mozgalom kiszé­lesítése mellett mindenekelőtt a már meglevő brigádok mun­kájának minőségi színvonalát Ití>11 pmpl n í Az I-es csarnokban. 100 millió forint értékű alkat­rész termelését tervezik. — További tervünk — mon­dotta Engi Andor igazgató —, hogy ezerre „futtassuk” fel az üzem létszámát, és berendez­kedjünk néhány végtermék gyártására. Egy-két varrógép- és vasalógép-típust szeretnénk itt kialakítani. Máris fejleszt­jük az üzemet. Egyelőre 55 millió forintot kaptunk beru­házásra, de ez nem végleges összeg. Az anyavállalat haj­landó pénzt adni, ha a veze­tők látják, hogy megéri. Az eddigi jelek viszont azt bizo­nyítják, hogy itt a fejlődési le­hetőség szinte határtalan. — Milyenek a bérek az új üzemben 9 — A gépállomástól átvett dolgozók bére nem csökkent, sőt, az általános bérszint emel­kedett, és azt is elmondhatom, hogy az anyavállalathoz viszo­nyítva nálunk jobbak a bérek, mint Csepelen. Alig egyhónapos az új üzem Sárospatakon, máris sok az ér­dekesség. Egyik: úi ebédlőt és fürdőt építettek, a korszerű szociális igényeknek megfele­lően. A jelenlegi létszámhoz öltöző is van, de 1970-re bő­víteni kell. A csarnokban, a gépek mellett jelenleg csak tíz nő dolgozik, de Csepelen Nixontól Jevíusenkóig . M jajoros Balázs elvtárs, a párt Központi Bizott­ságának munkatársa a mezőkövesdi pártnapon egy Nixon-idézcttel kezdte elő­adását. Az idézett gondolat: „Az Egyesült Államok kezé­be van letéve az emberiség jelene, jövője, békéje”. Ezzel a megállapítással szegezte szembe beszédének hátralevő részét. Mindjárt az elején tisztáz­ta: az emberiség békéjén, s az ígéretesebb jövő kibonta­koztatásán sokkal inkább munkálkodott a szocialista tábor, mint az USA. A viet­nami háborútól kezdve a kö­zel-keleti válságig, mindenütt közvetlenül, vagy közvetve amerikai erők, érdekek dol­goznak. A világ megosztottsága 1968-ban is fokozódott, az el­lentmondások mélyültek. Míg például az emberiség egy ré­sze a békés felemelkedés, ad­dig más része a háborús ha­talmi politika szolgálatában tevékenykedett, míg a világ népeinek egy része minden­nap jóllakik, sőt egyre dif­ferenciáltabban tudja igé­nyeit kielégíteni, a világ más részén statisztikailag minden másodpercben éhen hal egy ember, tehát évente 25 mil­lióan pusztulnak így el... Az előadó hangsúlyozta: a hazai eredmények, feladatok elemzése előtt nem azért be­szél a fenti problémákról, hogy ezek árnyékában el­törpüljenek a mieink. Ellen­kezőleg ... ! Éppen azért, hogy egyrészt éreztesse: a vi­lágot még hosszú ideig nyo­masztó belső ellentmondások csak a szocializmus eszközei­vel oldhatók meg, másrészt, hogy „elhelyezze” hazánkat a nagyvilágban, rámutatva: a fenti ellentmondások milyen feladatokat rónak országunk­ra. A békepolitika és a hábo­rús hatalmi törekvések el­lentmondását elemezve be­szélt a csehszlovák helyzet­ről. A helyzet súlyosságáról szólt, s arról, milyen veszé­lyeket rejt magában az eset­leges frakciókra szakadás a Csehszlovák Kommunista Pártban. A nyugatnémet im­perializmus aktivizálódásá­nak következtében súlyosbo­dott. Közép-Éurópában a helyzet, s ezért hazánknak fo­kozottabb figyelmet kell for­dítania honvédelmére... A 68-as év eredményei­vel foglalkozva kiemelte: a gazdasági reform sikeres el­ső évet tudhat a háta mö­gött, s ami nagyon fontos, az átmenet folyamatos volt. Ál­lítását számadatokkal is bizo­nyította. A reform tsz-ekre tett pezsdítő hatását a mező­kövesdi járás is igazolja, ahol ma már nincs mérleghiányos tsz. A vállalati nyereségek­nek a várt fölötti 20 száza­lékos növekedésével kapcso­latban megjegyezte: „ez nép- gazdasági szempontból nem egyértelmű, hiszen sok he­lyen a többlet nem a terme­lési folyamatból, hanem egy­szerűen a csere szférájából — ármanipulációkból ered". A 69-es feladatok között el­sőnek említette a kereslet— kínálat összhangjának javí­tását, s figyelmeztetett az esetleges árváltozásokra, amelyek elsősorban az érték felé tendálás követelményé­ből származnak. A 68-as és 69-es év ha­lárán állva, előre-, s hátratekintve, Jeirtu- senkót idézte: ..Az elmúlt év az emberiség ellen elkövetett nagy bűncselekmények esz­tendeje volt". Ez a megálla­pítás — sajnos — igaz, s Majoros elvtárs hangoztatta: minden erőnket, latba kell vetni, hogy a 69-es évről ne mondhassuk el ugyanezt. — szil — vágni a front további részei­től. Bekerítettük! Alig négy nap alatt. Ez azt jelenti, hogy a „katlanban” 22 hadosztály préselődött össze. És ez azt is jelenti, hogy ebben a „katlan­ban” ott van az egész 6. had­sereg — a hitleri Wehrmacht büszkesége. Ugyanaz a had­sereg, amely — Csehszlovákia megszállásával — még a má­sodik világháború kezdete előtt elindította a hadműve­letet. Ugyanez a hadsereg 1940-ben egy nap alatt rohan­ta le Belgiumot Hitler lábai­hoz tette le a megdöntött Franciaországot, majd a Bal­kán felé indulva behatolt Ju­goszláviába és Görögországba. Ezekben az években a hadse­reget Reichenau tábornagy vezényelte. Sztálingrád falai­hoz von Paulus vezérőrnagy* a harmadik birodalom egyik legtehetségesebb parancsnoka* korábban Reichenau vezérkari főnöke irányította. Hitler a 6. hadsereggel együtt Sztálin­grád alá vezényelte a 4. Gotha tankhadsereget, a Göring ve­zette légierők két elitegységét* a 4. légihadsereget és a 8. lé­gihadtestet, valamint a román fasiszták főnökének, Anlo- nescunak legjobb fegyveres erőit, a 3. hadsereget. Az ellenség, mint a csapdá­ba esett vad, eszeveszetten védekezett. A blokád gyűrűje kérlelhetetlenül szűkült. A dü­höngő Führer kijelentette, hogy mindenért az áruló „szö­vetségesek” a hibásak, és nagy hangon tett ígéretet a beke­rített hadseregek kiszabadítá­sára. Felmentésükre a sietve összetákolt „Don” hadsereg­csoportot vezényelte, amelynek élén Mannstein tábornagy állt- Az elképzelések lényege a/- volt, hogy Paulus legjobb had­osztályai a szükséges pilla* natban megindulnak Mann- stein tankjai irányába, hogy ily módon áttörjék csapataink gyűrűjét. A szovjet parancs­nokság hozzáértése azonban meghiúsította ezt az elkesere­dett kísérletet is. A „Don” hadseregcsoport súlyos veszte­ségeket szenvedve, kénytelen volt Rosztov irányába elvonul­ni. A fő frontszakasz — tó* madásba lendült csapataink csapásai alatt — egyre inkább nyugat felé tevődött át. Paulns hadseregének sorsa megpecsé* telődött. Minthogy utánpótlást nem kaptak, gyorsan „felélték” fű' tőanyag- és lőszertartalékaí' kát. A hatalmas haditechnika, amellyel olyan bőkezűen lát' iák cl a hadsereget, közönsé* ges ócskavassá vált. Talán még gyorsabban fogy* tak. el a hitleristák élelmiszer* tartalékai. A századok kony* háján először a tüzérség 1°' vait főzték meg, majd erre 3 sorsra jutottak a sztálingrádi kutyák és macskák, végül 3 patkányok és az egerek kö­vetkeztek. Azt mondják, hogy a németek után egyetlen rág' csáló sem maradt a városban. A hitleri főparancsnokság még egy kísérletet tett a hely' zet megmentésére. Hamarosan egész légikötelékekben jelen­tek meg a terhekkel megra­kott JU—52-es szállítógépek, A lőszerekből és élelmiszerek­ből álló, ejtőernyőkkel ledo­bott küldemények rendszerint sikeresen földet értek — 8 mi csapataink térségében. Volt ezekben a küldeményekbe3 holland sajt., francia csokolá­dé, portugál szardínia, német szalonna, amely mellesleg gya­núsan emlékeztetett az ukrán­ra. A s/iillilói/cpcli fje vadászok kíséretében röpköd­tek. A távolság azonban ha; marosan nagyobb lett a tó frontszakasz és Sztálingrád között, mint a Messcrschmidl* ek hatósugara. A JU—52-esck kénytelenek voltak fedezet nélkül nekiindulni, és vadá­szaink gyorsan elbántak ve­lük ... Ezzel eredménylelei1' nek bizonyult Hitler újabb ka­tonai vállalkozása. Az ellen­ség táborában megkezdődött az éhség. (Folytatása következik) A szocialista brigádmozga­lom Borsod megyei tapaszta­latairól tanácskoztak a hét elején azok az építő- és építő­anyagipari szocialista brigád- vezetők, akik a szocialista brigádvezetők február 7-én, Budapesten sorra kerülő ága­zati értekezletén a megye brigádmozgalmát fogják majd képviselni. Tanácskozásukon, amelyet a miskolci SZMT-székházban tartottak meg, visszapillantot­tak az elmúlt tíz év fejlődésé­re, a legfontosabb tennivalóra, és a hiányosságokra.

Next

/
Thumbnails
Contents