Észak-Magyarország, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

IJsűíiíríöK, ISffS. Január .TO. ÉSZA KM AGYARORSZÁG r ^ ^ r | beszélgetés Vajda Istvánnal, jr oz Ózdi városi-üzemi Pártbizottság titkárával Az Ózdi városi-üzemi Párt- bizottság kibővített ülése a végrehajtó bizottság elóterjesz- tose alapján megvitatta az 1968. évi munkát, az új gaz­dasági mechanizmus első évé- i'ek tapasztalatait és meghatá- r°zta az 1969-re szóló felada­tokat. Özdon minden üzem és vál­lalat túlteljesítette az 19(39. évi tej-vet. Az eredményes mun­kában jelentős szerepük volt a Pártszervezeteknek is. A jelen- tos előkészítésében fontos sze- t'epe v0]t Vajda Istvánnak, a Pártbizottság titkárának. Öt kerestük fel kérdésünkkel. — Az új gazdasági mecha­nizmus' mind tartalmi, mind formai vonatkozásiján mó­dosította a pártbizottság, a Pártszervezetek munkastí­lusát, módszerét is. Milyen új vonásokat emelne ki Vaj­da eivtárs az ózdi pártszer- vck munkájában? — A gazdasági mechaniz­mus reformjával együttjáró ‘togyobb önállóság és felelősség tormészetesen kihatott a párt- sZervek munkájára is. Az gazdasági kérdések el­öntésében a vállalatok, a Gazdálkodó egységek nagyobb ^állóságot kaptak, A part- tervek számára nem lehet kö- ftoibös, milyen döntések szü­lnek. Részt kell tehát vál­tóink felelősségteljesen a öntések előkészítésében, a bgrehajtás politikai megszer­elésében és ellenőrzésében. .Megítélésem szerint az elő­készítés eredményes volt, to- ahb erősödött a pártszervek .^ető, koordináló, segítő és •tonőrző szereire. Fejlődtek a ^npelcst segítő és ellenőrző jtoUtíkai munka gyakorlati tornái, módszerei. •Jelentősnek tartom a párt- ,n'*nka cs a gazdasági munka ja;Pcsolatában bekövetkezett tolódást. Ma már a gazdasá- ** Vezetés is szükségét érzi a Tgilésnek, többek között az- tóf 1"nerl; tudatában van a sa- j? területe iránti politikai ktolősségének. Az együttmű­dés, az érintkezés rendsze- s, folyamatos. A különböző n l'nkntcrületeken jelen van- s? V a Párt- és a mozgalmi nffrvek vezetői is, és kölcsö- Sais®n alakítják ki elhatározá­st at'. A pártszervek negyed- ^ inként tájékoztatást kérnek Íj etodat.ok végrehajtásáról. A — tomol tatások elemzőbbek, . . . tért hódított az átfogóbb fel­adatok meghatározása, és egy­re kevesebb az aprólékos, ope­ratív beavatkozás a gazdasági munkába. Kialakult az a gyakorlat .is a pártbizottság és a végrehajtó bizottság szintjén, hogy előszói a politikai testület készíti elő és hagyja jóvá a vállalat — az Özdi Kohászati Üzemek — évi gazdasági és távlati fej­lesztési terveinek irányelveit. Ennek kialakításába természe­tesen bevonjuk a gazdasági szakembereket és a pártszer­vezeteket is. — Az elmondottak, de az országos tapasztalatok alap­ján is nyilvánvalóan meg­nőtt az eredményes gazdál­kodás szerepe és minden területen előtérbe került a munkát irányító vezető sze­mélye. Hogyan ítéli meg a kádennunkát? — Kádermunkánk különö­sen a Politikai Bizottság és az ezt követő megyei és helyi pártbizottság határozata után megélénkült. Egyre következe­tesebben alkalmazzák a hár­mas követelményt a vezetők kiválasztásában. Az általában helyes gyakorlat, mellett: ta­lálkozunk két ' véglettel is. Egyes vezető beosztásban levő emberek olykor türelmetlenek az új káderekkel szemben, nem fordítanak kellő gondot nevelésükre, nem hagynak elég időt a „kifutásukra”. Hivat­kozási alapjuk — az idő nem vár, gyors elhatározásra, dina­mikus cselekvésre van szük­ség — inkább csak szubjektí­von fogadható el. Fontos fel­adat a káderek munkájának rendszeres értékelése, segítése. Több problémát tapasztalok azonban a kezdeményezőkész­ség hiányában, a vezetők ki­választása, illetve a nem megfelelőek visszahívása tekin­tetében. Ezt a tevékenységet elsősorban alsó szinten, még bátorítani kell. Sok lehetőséget látok abban az újszerű és mindenképpen hasznos módszerben, hogy a beszámoltatások során a gaz­daságvezető munkáját is érté­kelik. Ez eddig inkább csak a pártbizottság és a végrehaj­tó bizottság szintjén volt gya­korlat., ma már egyre több he­lyen élnek ezzel a lehetőség­gel a csúcsvezetőscgek, sőt, egyes alapszervezetek is. Az igazán jó, a továbbfejlődésre igényi tartó vezető jól kama­100 éves a Szegedi Szalámigyár A világhírű Szegedi Szalámigyár az idén ünnepli fenn­állásának 100. évfordulóját. A felszabadulás után kor­szerű, új gépeket, szalagokat állítottak üzembe, a régi berendezéseket, helyiségeket felújították. Még tavaly júliusban sok volt a heves vita Vattán. Nem egyszer csaknem gyűlölködő, elkeseredett. A tsz-elnök és a tagság között. Az akkor egv éve odakerült Kálmán Tibor és a nagyjából, nyolc éve ott dolgozó emberek között. — Dolgozzunk, emberek! Majd meglátják, hogy javunk­ra tesszük . . — mondta az el­nök. — Ugyan. Mondták ezt már nekünk nyolc esztendővel ez­előtt is! — így a tagok. Csak­nem 160 ember. Hatalmas dísznövényt cipel egy asszony az emelvényre. — A növénytermesztő női brigád nevében őszinte szívvel köszönjük ... Most látjuk csak, hogy érdemes volt úgy dolgoz­ni. Kívánjuk, hogy amint mindig növekszik a növény, úgy növekedjék a mi t.sz-ünk is szüntelenül. Idős ember — Gaál Lajos — szólal fel: — Bár csal; most volnék húszteszter.dős, hogy tovább együtt dolgozhatnék veletek. Jó, hogy veszekedtünk július­ban. De azért én most bocsá­natot kérek, ha megsértettem volna valakit. És az idős ember két olyan­nak nevét említi, akik bőven a fiai lehetnének: Kálmán Ti­bor elnökét és Fehér Mihály főagronómusét. Az összegyűltek bólogatnak. Elismerően, egyetértőén. Pedig sokan közülük szintén idős emberek. Évtizedeket — egy életei: — paraszti munkával el­töltött emberek. • Tulajdonképpen ennyivel ta­lán érzékeltethető is a lényeg; miért örülnek most a vattai­ak? Érzékeltethető, hogy va­lami változás történt itt. Olyan változás, amire nem számítot­tak, amiben nem hittek, ami újdonság számukra. De okulás­ként, vagy még inkább pél­daként más tsz-ek számára, bizonyára nem árt néhány konkrétummal is ismertetni ezt a változást. Nos, tömören: a tavalyi zár­számadáskor az előző évi mun­ka után alig valamivel több mint húsz forintot fizettek egy munkaegységért a vattai Sze­mére Bertalai; Termelőszövet­kezetben. Az idei terv szerint is 26 forint körüli összegre számítottak a tagok. És 4V,50 forintot kaptak! — Kifizethetnénk azonban 85 forintot is, de nem tudhat­juk. mikor jön jégverés, vagy más természeti csapás. Ezért, csaknem másfél millió forintot a biztonsági alapban hagy­tunk. így valamennyien nyu­godtan alhatunk, mert ha nem teremne semmink, akkor is tudnánk fizetni annyit az idei év után, mint most... Így magyarázta a tsz-elnök, hogy miért „csak” annyi pénzt osztottak szét, amennyiről szó van. Csonka Antal a klimatizáU érlelő-szárítóban aggatja fel a szalámirudakat. freamat 118-69 ” 184-es őrhöz Albonyodik. “"Süt Va .borulna a Hernád-parti jjSl,ti őrházra. S az idő mú- llya láthatóan egyre mélyebb f'ii’i'00*- vés anyu arcába. Nagy ^Malmai lehetnek. Kezeit tol. búsára szorítva rcszke- toangon, erre kérleli: WT Men-i kisfiam, hátha ne- .. megengedik. Én hiába... t-jü G örökben felparázslik pa­li.],'1 tonberi érzés, összenéz- iigjd s csak a fejükkel inte­~~ Menj! aj^aitok János a kinyíló ól- s v*1 SZ(-mben, erősen a já- tört1-z kötözve áll. Meggyö- ton összetört arcén öröm vil­két~ öpa'' — Fájdalom, öröm, szói.^hóesés, remény remeg a mj an- Talán mindebből sem- ny>riKeni igaz. Felébred, és cs K ti ott’non lesznek a 184- A .házban. Ott éltek hatan, tér ov«'ét nagyapáikhoz küld- rét’ a két nagyobb fiútestvé- teHz? közeli tanyára meriekí- 'c- A pokol elől. kor hfIC> ;i lövöldözés napo- oK-t,. tartott. Volt három ból ?.nap,is' amikor az őrház- Som 'V- ?ras tüzelés miatt ki harLlephet.tek, Az arcvonal nonikaszerűen nyúlt előre és csúszott vissza. Most romá­nok rúgják be az ajtót. Aztán vöröskatonák jönnek. Az ud­varon, a sertésólnál két sebe­sült vöröskatona fekszik. Apa elrejti őket, s később a mieink valahová hátra szállítják. Éjszaka van, vagy hajnal? Apa kintről jön, s suttogva mondja anyunak: — No. kiszedtem az akná­kat, jöhet a páncélvonat. De senkinek egy szót sem ... ! Kisfiam, ne mondj cl semmit, mert nagy baj lesz belőle! Még nem érti, hogy miről van szó. Zsclca felé, innen nem messze van egy áteresz. A románok azt aknázták alá. Ez a csapda a páncélvonatnak. De apu látta. Aztán az egyik nap nagy bummogással, tüzeket köpköd­ve befut a páncélvonat. Anyu kérleli aput: — Ne menj ki, nem ismer­nek. Agyon is lőhetnek. Bőrruhás katonák ugrálnak le róla. Köztük van két isme­rős: Vasas Gyula — ő a moz­donyvezető —, s Répás: Laci bácsi is. Apa azt mondogatja, hogy nemrégen rontott ki az őrházból egy őrmester vezeté­sével tíz román. Nem lehetnek messze. Biztosan itt bujkálnak a közelben, a repcetáblában. S ma délután ... Szíve riadtan, vadul ver, ha eszébe jut. Marcona katonák állítottak be. Az őrház előtt ott feküdt egy román tiszt. Apura fogták, hogy ő lőtte agyon, s azt is, hogy ő távo­lította el az aknákat, mert a páncélvonat átjött, nem rob­bant fel. S úgy, ahogy voltak, kilökdösték mindhármukat az őrházból, és idehajszolták őket. Anyának útközben fáj­dalmai voltak. Apa kérlelte a katonákat, hogy ne kínozzanak egy terhes anyát és egy gye­reket. Puskatussal kezdték üt­legelni. s durván, káromkod­va ököllel csapdostak az ar­cúba. i — Gyerünk! S itt álltak meg Hernúdné- meti előtt az őrházban. Apát még itt is taszigálják. S egész délután dolgoztatták. Az istálló háta mögött, a jege­nyefák tövében ásattak vele sírt, húrom személyre. — Vörös kutya, itt fogsz dögleni, harmadmagaddal! — vicsorogtak rá az idegen ka­tonák. Anvánali meg neki mes?­/HHdtldH, engedték, hogy éjjelre bemenjenek az őrházba Cselényi Józsefékhoz. Apát meg idekötözték a jászolhoz. Lehet, hogy éjjel megszökhet­ne. De tudja, hogy apa nem hagyja magára asszonyát és ötéves kisfiát. És most itt áll végre előtte. A nagy ember kínlódva lehaj- lik hozzá. — Kisfiam — remeg a hang­ja, s arcán érzi a vértől és a. szeméből kigördülő nehéz könnycsepptől sós ízű csókját. Van egy Dcxa órája. A ka­tonák elvették róla az ezüst­láncot, de az órát visszaadták. Apa ezt mondja. — Vidd, kisfiam. Ez legyen az emlékeztető. (Az óra ma is megvan, s azóta, fél évszázada sem húz­ták fel. A mozdulatlan szer­kezet emlékeztet apára.) Apa még valamit üzenne anyunak. A katonák nem hagyják végig­mondani. — Apu, apukám, drága apu­kám! Durván letépik a kisfiú gör­csösen kapaszkodó karját ap­járól és kitaszítják az udvar­ra, amely fölött golyók fütyül­nek. Anyu nem alszik éjjel. A kétségbeesés és a fájdalmai miatt. És ő. Pajtók Béni, egész éjjel vergődik és rémülten kia­bálja: — Nem akarok meghalni! Élni akarok! Anyukám, apu­kám védjél meg! Durva kezek rángatják tel őket. — Ébredjetek! Nézzétek meg, hogy döglik meg'apátok! Most virrad. Apát az istál­lóból a maga ásta sírhoz lök- dösik. Parancsszó hangzik, iszonyúan roppannak o fegy­verek, apa megtántorodik, be­lezuhan a sírba. — Mars! Mars! — lökdösik őket. Tiszalúcig vánszorognak. Anyu nem bírja tovább. Éjjel borzalmas kínjai vannak és hét hónapra megszüli a kis­testvért. Gyalog indulnak visszafelé.: Hernádnémetinél a híd fel van ■ robbantva. Talpfák vannak va-; lahogy a roncsokon átrakva.! Ö átvergődik, de anya, karján: a kicsivel, a vízbe zuhan. 0: sikoltozik, Cselényiék jönnek: elő és kihúzzák anyut. Megint a 184-es örházban vannak. A ház kietlen, hideg. Nagy apáéi; érkeznek meg.: Mindent felpakolnak a kocsi-: ra és örökre hátat fordítanak: az őrháznak. A kistestvér négy hónapig, anyu fél évig bírja. S a négy gyerek árván ma­rad ... 4 fclilerílők »£• got. S a páncólvonat teljes gőzzel zakatol Hernádnémeti felé. Vad kartács- és géppuska- tüzet zúdít a román állások­ra. Néhány ember leválik ró­la, s meghajtó alakjuk bele­merül a vetésekbe. A páncélvonat manőverezik. A közelben kézifegyverek el­szórt lövései durrognak. Mint­ha valaki íelordítana. A katonák ismét a pálya szélén állnak. És a páncélvo­nat a felvett emberekkel együtt eltűnik a látóhatár szélen. A visszatért kicsiny egység vezetője jelenti a parancsnok­nak: — A bekerítés sikerült. De a tíz román közül négy megszö­kött. — És az őrmester? — Elfogtuk. De nem tud-! tam visszatartani a fiúkat. Ítélkeztek Új iiiíívSifeiTs/ikem Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művek műszerészüzeme még jelenleg is széttagoltan, szükségmegol­dással több helyen működik. A gyár berendezéseinek egyre növekvő automatizálása, mű­szerezése viszont szükségessé teszi, hogy a fontos üzem a korszerű követelményeknek megfelelő elhelyezést kapjon. Ezért önerőből több mint öt­millió forint ráfordítással új műszerészüzemet létesítenek, ahonnan lehetővé válik a ha­tékonyabb központi irányítás, és a célszerűbben megszervez­hető munka. Már elkészültek a mintegy háromezer négyzet- méter alapterületű, négyszin­tes üzemi épület tervei, s a központi üzemi épületet a terv szerint ez év első felében át­adhatják rendeltetésének, Ü/F"® ^ á I Miért örülnek la vattaiak? toztatja a közösség tárgyila- ! gos értékítéletét, tanácsait. További fontos feladatnak tartom — elsősorban a veze­tőknél — a közgazdasági szemlélet, az elemzőkészség fejlesztését. A múlt év során, de különösen a második fél évben a konkrét gazdasági feladatok végzése háttérbe szo­rította ez irányú munkánkat. . A korábbi aggályokat el­oszlatva ma már nyilvánvaló­an nem csökkent, hanem erő­södött a párt beleszólási lehe­tősége, a politikai irányítás hatásfoka — fejezte be tájé­koztatását Vajda István elv­társ. Dobj Sándor — De hat hogyan csinálták ezt a változást a vattaiak? — kérdezhetik most egynémely tsz-ben. Kálmán Tibor zár­számadási beszéde és Kádár István főkönyvelő pénzügyi beszámolója, valamint Bóta Sándor tsz-ellenőrzó bizottsági elnök jelentése a kérőéire részletes választ ad. ök ugyanis meggyőző tényekkel ismertették a gépesítés elő­nyeit, az állattenyésztés és s növénytermesztés növelésének hasznát, a munkafegyelem ja­vításának szükségességét. Mi azonban most ismét csal: tö­mören válaszolhatunk: új gaz­daságirányítás és becsülete:; munka. Hogy ezek sok min­dent magukba foglaló fogal­mak? Nehéz megérteni, ki­hámozni. c magvas fogalmak­ból a mindennapra kijutó rész­leteket? Ez biztos. Nehéz. Ne­héz volt a vattaiaknak is. Nem is hittek benne. Ezért vesze­kedtek annyit még tavaly jú­liusban. De aztán amikor augusztusban már látták a szépen érlelődő termést, sok: mindent megértettek. Ügy fo­galmazta ezt meg a zárszám­adó közgyűlés több felszóla­lója — köztük, a Mezőkövesdi járási Pártbizottság, a tanács, a bank, a szomszédos tes és állami gazdaság képviselője —* hogy a párt és a kormány pa- rasztpolitíkájának helyességét látták érvényesülni benne. Nos, akik ismerik ezt a politi­kát, elméletben tudják act irányelveket, azok a gyakorlat­ban is megvalósíthatják. Csak ennyi a „titok”. Mindennapi ^megfejtése után pedig eszteo- idő múltával nem kevés kincs- f nek örülhetnek. Mint most a tvattaiak. Mert ők most lénye­dében nyugodtan mondhatják* Jhogy kincsnek örülnek. Olyan- inak, amit ők teremtettek meg ♦saját javukra és egyben az <x~ Jszág hasznára is. 1 Rnttkay Anna <­«- -------------------------­I­J íTamilás, mint V gyógymód? £ Minél több beható szellemi ^munkát végzünk, annál késöb- 4-ben öregedik meg az. agyunk t— állapítják meg a bécsi Jegyetem pedagógiai intezeté- Jnek kutatói. Vizsgálataik sze- Jrint az idős kori agyéról me- 4-szesedés elkerülhető, illetve A ^messze kitolható, ha nz agyat J rendszeres tanulással loglal- Jkoztatják. A vizsgálatok meg*­♦ cáfolták a hagyományos té- Jtelt arról, hogy idősebb kor­iban a szellemi befogadöké- Jpesség nagy mértékben lecsök­♦ ken. A vizsgálatok szerint az ■•-idősebbek ugyan kétségkívül ♦lassabban tanulnak például ♦nyelveket, mint a fiatalok, de Ja hosszabb munkával elért «■eredmény éppoly tartós.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents