Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

cszakmagyarorszao

Kedd, I96R. depembcr 24. Mraw*ss>a wc smut rjernmmamm

..............................................................................................................................................................................................................................................

J

fSIIk.

Korszerű könyvtár

: V

, .ó. •

•>; • .

'

: '

<í:

* '■ - ■ :■

i W®

K

A korszerű, szabadpolcos könyvtár mindig több olvasót vonz, mint a régebbi, a kevésbé otthonos. A szakszervezetek kezelésében levő könyvtárak közül a most záruló évben többet feiiíyíottak, korszerűsítettek. Az egyik legjobban működő üzemi könyvtárat, a Miskolci Pamutfonóét láthatjuk a fenti képen. (Fotó: Bucsi Jenő)

„E dai„u föld értékét nem a területe és aranykoronája szabja meg, hanem az, hogy az enyém ’’ Nem tudom, olvastam-e. vagy csak hallottam ezt a derék mondatot. Ismerősöm panaszkodását hallgatva jutott eszembe.

De lássuk a panaszt. Kerítést húzott, nem újat, csak kipótolt egy darabkát a régiben. Egyenest húzta.

Aztán, néhány óra múlva jön a felesége, jelentve a drámai fordulatot: a szomszéd kiforgatta a karókat, kidöntötte a kerítést.

Tettlegességre csak azért nem került sor, mert az egyik fél meghátrált — a szomszéd hátrált meg. és igazának tudatában egész a tanácsig ..hátrált”.

Kijöttek tehát az illetékesek, térképpel. Nézzük csak azt a kerítést, szembesítsük a térképpel. Hát igen, valami nem stimmel. Ahogv a szomszéd kívánja, úgy görbe lenne a kerítés, mint mondani szokás: az ő telke hasat eresztene, emezé meg behorpadna. De mit mond a térkép? Azt. hogy egyenes a mezsgye, tehát a kerítésnek is egyenesnek kell lennie.

Ismerősöm a kidöntött

SzoffisiéÉk

falc roppant tönkjeit mutogatta. Tessék, ezek a fák a kerítésen innen voltak, az én területemen, ezelőtt öt évvel vágtuk ki.

A szomszéd (elcsattant: azok a fák is az övéi voltak, egyedül neki lett volna joga hozzá.

Ez a kijelentés — enyhén szólva — meglepte ismerősömet. Ö úgy tudta, a valamikori nagyapa azért ültetett zsúpfedeles háza mögé fákat, hogy felfogják a szelek erejét. Az régen volt, talán hetven esztendeje. A szomszéd telkén, bár az se mai telek, egyetlen szilfa sincsen, soha nem is volt, itt viszont az egész portát körülvették az iromba szilfák, tehát nemcsak a szomszéddal határos mezsgyén voltak megtalálható!;. hanem átellenben is — sőt, ott volt a legnagyobb, mindenki megnézte, hogyan tudott ezen a partos, mostoha talajon ekkorára nőni. Nos, valamikor a szomszédharag miatt aligha tudott volna gyökeret ereszteni vesszőnyi si- heder korában a szilfa,

egyetlen bicska elbánik ve- le. £

A tanács olyasfélét java- £ sóit a haragos szomszéd- ~ nak, hogyha nem ért egyet. •*. méresse ki lelkét, akkor » majd kiderül, hol az igaz- £ súg. Amikor ezt meghalló'.- -í ta egy öregember, elmosö- X lyogta magát bajusz:. üatt * Visszarévedt gy 'fekkoráz; £ A vitás telekhatárok kő- S* zött egy úgynevezett „tali- £ gaút” vezetett, szabadon s jártak-keltek rajta fahordó' p asszonyok, lármás gyere!;- £ csapatok Mire merít mbere- £ sedett, a taligáid nyomta- ~ Ionul eltűnt. Vajon hová £ lett” És úgy gondolta az ■■■■ öregember: ha jön a mér- & nők. az majd kideríti azt 5 is, és a két, szomszédnak *•; majd meg kell vennie tel- £ kének egy részét, nem az . 32 újmódi törvénykezők, ha- £ nem a nagyapák akaratú- bői. akik senkinek sem ad- ti fák el a bekebelezett taliga- f- utat. £

Á vitatott terület pedig rí akkora, hogy egv markos- £ kubikos néhány talicskává1 £ eltolhatná, és a földmérő £ a maga hiteles munkájáért ~ kér annyit, hogy húszany- :i nvi földet adnának érte. £

De hát szomszédok kö- £ zött a harag sose volt tré- ™ fadolog. Hiába. ..úgy szép S az élet, ha zajlik”.

—gú—-mi— ™

fiiiiliiiiiii.iiiii.iimiiiiimiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiuiiiiiiiiuniiiiiiiiiiuiiuiiuiiuiiiiiiiiiiiiiiniiiiHUiiiiiuiiwuiC .................. ...........................................................................

.......................................................................................................................mg ^iimmmmmiiimisiKimimiiimtiiiiiítimiiiimiiiiiieiiiiumiiíiiiitu »ufmiiMmiiimiiimimimiigmseeutiiiiiiimsiiunBüisieKtmüBiiiicia

J

áték, kabala, vagy faragó ? 11

— Kérek egy ceruzahegyéz&t. ~ ~

— Milyet tetszik? E E

Kicsit meglep a kérdés. Milyet? Teljesen mindegy. E E

Amibe egy ceruza belefér... aminek éles a penge- E E je... E E

— Adjon egy jobbat. £ £

— Kérem, mind jó. Autósat, gitárosat, vonatosat? ™ Tessék választani. 3 ~

Az eladó udvariasan elém rak néhány gyerekjáté- E E

kot. Bizsut, kabalát, vagy nem is tudom minek nevez- r zem. 17 féle hegyező közt válogathatok, de ez csak a ; formabeli különbözőség. Ezen túl további színbeli va- ; riadók vannak. ~

Zavarban vagyok. Egy korban gazdag hölgy író- s asztalára mégsem való a Beatlisék fényképével ellá- s tott gitár alakú hegyező. 2

— Keressen valami egyszerűt... valami olyat, ha ~

lehetne, ami csak hegyező__ E

— Olyannal sajnos nem szolgálhatok... ez a kis z

szputnyik forma nem telel meg? Tessék nézni, ha ehhez ~ a nagyobbhoz hasonlítjuk, akkor ez egészen egyszerű, s Mégsem tenyérnyi pettyes katicabogár, mint ez itt... 5 vagy tessék nézni ezt a piros mozdonyt. Ha belefújok - sípol. . ~

Belefújt a hegyezőbe, jobban mondva a mozdony- s ha, azaz a kéményébe, s fütyült

— Igazán valami egyszerűt keressen — kérlelem a z

türelmes eladót z

— Ez az elefánt igazán nem feltűnő. Se nem fütyül, se z

nem dudál. Egyszerű A hasában kordia a faragót. Vagy - ez a múltszázadbeli kisautó. Dísznek is szép. Kereke s is lián. azt hihetik róla. hogy írónsztnldísz .. vagy ez s a hajó? s

Nem felel meg. Hegyezőt akarok és nem játékot. E Nekem a hegyező ne sípoljon, ne búgfon, ne legyen E se gitár, se autó. legyen jó masszív, ami nem roppan ^ össze egy erőteljesebb mozdulatra, nem esik ki a ke- E reke. nem veszi el a figyelmet — egyszóv>al. ami hasz- z aálati tárgy, örülök a bő választéknak, találta meg r

mindenki, ami neki tetszik, de találjuk meg a hagyó- s

mányosat is. Az az igazi választék (Adamnvicsl Z

Vadászclfliény és sári utazás

A népszerű Űtikalandok

sorozatban két érdekes könyvet jelentetett meg legutóbb a Táncsics Könyvkiadó. Mindkettő különös érdeklődésre tarthat számot, akárcsak e sorozat korábbi darabjainak legtöbbje. Távoli földrészek állatvilágát és az izgalmas vadászkalandokat megismerni ugyan ki ne szeretné, s ki ne lenne kíváncsi világhírű felfedezők, sarkkutatók útjára?

A vadászélményeket magyar szerzőtől olvashatjuk. Róna István a szerző, akinek nevét a vadászélmények kedvelő5 már jól ismerik. Most kiadott könyvében — Vadászélmények távolt földrészeken — újabb izgalmas vadászkalandok közé kalauzolja az olvasót. Mindenekelőtt

Ázsiába, a bengáüai és a mandzsu tigris őshazáiéba, ahol elefánthátról, vagy pedig gyalogosan vadásszák a veszedelmes ragadozót. Megismerünk egy elefánt- befogást is. A kötet Mandzsúria havas tájaira is elvisz. nyomon kísérhetjük az óriás nanda vadászatát, maid Afrika és Ausztrália viz! állatainak vadászatát Krokodil, cápa. rája. majd isrrv't a szárazföldön a

kenguru és a kacscsőrű emlős a vadászát fontosabb állomásai Róna István útikönyve szinte az egész földgolyón körbeviszi az érdeklődőt, s aki szereti a vadászkalandot, jól elszóra- kozhat a kötet olvasása közben.

A másik kötet címe: Amundsen útja. A cím már a tartalmat is elárulta. Szerzője az éppen az Üti- kalandok sorozatból már ismert lengyel házaspár, Alina és Czeslaw Cent- kiewicz, akiktől legutóbb a Nansen útja című, hasonló jellegű könyvet olvashattuk. A szerzőpár "egény- szerű izgalmassággal írja le Roald Amundsen tragikus végű történetét, amely el- vólaszthatatlan a sarkkutatás egyik legfontosabb, legérdekesebb korszakától. A háromszázötven oldalas, négy részre bontot kötet nagyszerűen mutatja be a híres kutatót, aki elsőként hajózta át az északi sarkkörön túl a földgolyót, elsőként érkezett a Déli-sarkra. s aki a bajba futott vc- télytárs megmentéséért áldozta életét.

Mindkét kötetet sok fénykép illusztrálja.

(b) = E

A lelkijsmere'hez és a felelést égíudathoz!

E

zzel a címmel intézett nyílt levelet a Magyar Autó- § klub közlekedési és baleset-elhárítási bizottsága vala- E mennyi autóshoz: az állami vállalatok gépkocsiveze 5 tőihez, a magánautósok nagy és egyre növekvő táborához. E a motorkerékpár-vezetőkhöz. £

Mert jó barátunk, segítőnk az autó és a motor, amellyel E száguldunk hegynek föl, völgynek le; s;egít munkánkban, kirándulásokon örömet szerez az egész családnak, de vészé- £ lyes járművé válik, ha elveszítjük uralmunkat felette. Ezért 2 szól a baleset-elhárítási bizottság a lelkiismerethez és a fe-H lelősségtudathoz. Mindenkihez, aki az országúton közlekedik.;.-; mert a baleseti statisztika emelkedik.

Ezért rendeztek Budapesten nem is olyan régen 12 országi részvételével nemzetközi baleset-elhárítási szimpoziont. £ Nálunk, Borsodban is szaporodik a balesetek' száma és min £ den hétnek megvan a maga közlekedési halottja. Pedig a bal-E esetek számának emelkedése nem törvényszerű. Az egyes r. baleseteknek sokféle kimutatható okai és okozói vannak Ézel:« közül emeljük ki a leggyakoribbat, a legdöntőbbet: a meg-is gondolatlanságót és a felelőtlenségei, mélynél: rr.:<id mindig*; baleset a vége. Télen, a kiismerhetetlen, síkos utakon ez a £ veszély megsokszorozódik. ;;;

Az elmúlt héten, amikor a hosszan tartó száraz idő utó' ÍS egyik percről a másikra beállt a tél. s fehér hótakaró bori- 3 tott be mindent, Szerencs és Miskolc között, jó fél óra alatt ifi három országúti eseménynek voltunk szemtanúi. Szem dv..ét- autók, teherautók csúsztak le az útról. Mindez fél óra alatt £ egyetlen harminc kilométeres szakaszon. Hány, meg hány £ hasonló országúti esemény történt ugyanebben a fél "őrábar a megyében és az egész országban?

S

okféle szerv, intézmény foglalkozik a baleset megelőz-?-'- • sével Bármennyire is harcol azonban a Magyar .nuto-E klub baleset-elhárítási bizottsága, a Közúti Baleset- £ elhárítási Tanács, bármit is tesznek n natyiizenvk. a válla-*; latok, eredménye akkor lesz. ha felébred az au: sok 3

ismerete és felelősségtudata. Ha — többek közön — belát- £ iák, hogy az országút (különösen télen') nem ver-- >nv.r'-<r;-E és a jármű, amíg uralni tudiálc. barátink, s> •■íí.öhí'-. de hrS elveszítik uralmukat a gép fölött — ellenségéi'-'''5 vám-' ifi

fono'* vá rj'1 zz-.»iimmnniiMiMHiHimiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiimiiHiiiiiiiminiiimiiiK 7níiiiimmiiiBiiiiiiiiiiiiii>iiiiismiii!imiiiiiiiiiiiiiiiiimiii!iiii!ii!iiiE

I»»”»'

............................................................................."''",''''"'''"''„''1 ...........................................................................................................................................................................................................................................................mi.

l

iiMMny Mezőkövesdéi

Régi nyomdászok esz úf széf ;

A Mezőkövesdi községi Fártbizoltság ez év elején versenybizottságot hozott létre, mely elvállalta az üzemek, vállalatok, ktsz-ek és kereskedelmi szervek szocialista munkaversenyének segítését értékelését. A bizottság az ősszel megjelentetett egy kiadványt isj a Mezőkövesden működő ipari és kereskedelmi szervek versenvhíradöjáh Ügy határoztak, hogy a jövőben évente négyszer adnak ki ilyen versenyhíraclót. amelyben a nyilvánossággal is megismertetik a község szocialista brigádjainak munkáját, életét.

A napokban soron kívül, különkiadványként is megjelent a versenyhíradó Mezőkövesd község jubileumi verseny híradója címmel. A különkiadványban a KMP megalakulásának 50 évfordulója alkalmából indított

szocialista munkaverseny eredményeit ismertetik. Az előszóban Bíró József, a községi pártbizottság titkára méltatja a félévszázados jubileumot, s a párt vezető szerepének hatását az ország és ezen belül Mezőkövesd életében. Ezt követően megtudhatjuk, milyen eredményekkel viszonozzák a párt segítségét, hogyan segítik az ország gazdagítását a mezőkövesdi üzemek, vállalatok, szövetkezetek.

A versenyhíradó külön- kiadványának zárszava hangsúlyozza, hogy nemcsak a legjobbak, hanem csaknem valamennyi mezőkövesdi vállalat és ktsz jobb eredményeket ért el az év eddigi részében, mint tavaly. Ez is bizonyítja.

hogy jól kihasználták, időben felismerték az új gazdaságirányításból eredő kedvező lehetőségeket.

= s

E 5

= SS

1

B

= 3

A csupa üveg nyomdacsarnok ezen a pénteki estén is fehér fényárban úszott. A gépek pedig megszokott, zsörtölődő duru- zsolásukkal engedelmeskedtek az emberek akaratának. Minden elkészült időre. Pedig jó néhány embernél volt néhány percnyi „munkaidő-kiesés”... No, nem történt semmi baj. Csupán egy fiú szaladt végig a csarnokon, és valakinek odakiáltotta:

— Itt vannak az öregek 1 És meghallották ezt a szedők, a tördelők, a kötészetbeliek. De még az eléggé eldugott kliséüzemben is megtudták Aztán innen is, onnan is „felszöktek” az emberek az irodaépület harmadik emeleti klubjába. Mint mondottuk: csupán néhány percre. Hogy egy kézfogással, őszinte mosollyal, néhány szóval köszöntsék az öregeket. Egykori kollégáikat, mestereiket. A nyugdíjas nyomdászokat, akik számára találkozót rendezett a vállalat szakszervezeti bizottsága és Vöröskereszt alapszervezete.

— Hagyomány már nálunk, hogy ilyenkor, karácsony előtt meghívjuk több mint 50 nyugdíjasunkat egy kis vendégségre, beszélgetésre, sőt szórakozásra. Most például a megyei Rónai Sándor Művelődési Ház csoportja ad műsort számukra — hallottuk Strelecz Istvántól, a Borsodi Nyomda szakszervezeti bizottságának titkárától.

— De Ilyen szép helyen még nem gyűltünk össze! — ezt viszont már Takács néni jegyezte meg, aki 56 évet töltött a nyomdában és 1956-tól nyugdíjas. — Ez az úi sajtósz^'-ház valami csodálatos! Úgy örülök,

hogy a mai fiatalok már ilyen szép, egészséges munkahelyen dolgozhatnak ..

— Azt sajnálom én is, hogy ilyen nyomdában már nem dolgozhattam, mert 1966-tói vagyok nyugdíjas — mondta Szűcs Andor, aki 45 évi nyomdai munkássága idejének egy részét Budapesten és Nyíregyházán, a többit Miskolcon töltötte.

— De ugyancsak 45 évig nyomdászkodott Sándor Nándor is — és Andi bácsi nagy elismeréssel, szeretettel szól munkájukról, bemutatta többi nyomdásztársát. évtizedes barátiát is: Woog Ferencet. Benkő Kálmánt. Spenik Istvánt, Re- gőczi Gusztávot.

— Hát atyus hol maradt?

Minden nyomdász „atyu- sa”: Schönlében Jóska báTiuiiiiiitiiiiiii^iiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuitiiiiiiiiiiiimmiiimiiiiB ..............

C

M, OKJ 71 i-es létére iga- S zán fiatalos frisses . , , jár jg köztünk. Szinte minöenna- S pos vendég az ú; székház- S ban. Éppen most maradt 3 volna el? Dehogyis

— Ott járja a táncot, ni! 9

Valóban. Atv *us vidáman 9

táncolt a beat-zénőre. És 9 irigylésre méltóan szépen! 5

— Hiába, egy nyomdász- S

nak sok mindenhez értenie § kell . •— tréfálkozott Hal- 9

dú Gyula főmérnök, aki s Szemes Istváfi igazgatóval S egvtitt éppúgy á' nyv.é'ifi?.- 9 sokkal töltötte e/t az estét, 3 mint Kruj Géza. Pécs ím- 3 re és még sokan, munka' lő 9 után levők. Közben unván 3 felhozták az úi gép n-hány 3 nyomtatványát, és nvom- 8 ban szakmai tanácskozás is 9 kerékerMf A nynem «ások 9 azonban ennek éppúev S öríi'te'-. mint az e0,$s7 g

sajtóháznak.

(Ruttkay) 'g