Észak-Magyarország, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Swmrtmt, It>68. Se«ember 2t, Közös tudományos kísérlet 1968. december 20-án a Szovjetunióból Föld körüli pá­lyára juttatták a Kozmosz— 261. jelzésű mesterséges hol­dat. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés segít­ségével tanulmányozni szán­dékozzák a Föld felső légkö­rének és a sarki fénynek a sajátosságait. A szocialista országoknak a világűr békés célú vizsgála­tára és felhasználására vo­natkozó együttműködési prog­ramjával összhangban a kí­sérlet végrehajtásában részt vesznek a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió tudományos kutatóintézetei és csillagá­szati megfigyelő intézetei. Ma indul az Apollo—8 Képünkön az űrhajó utasai (balról): William Anders. Frank Borman és James Lowell. (Folytatás az l. oldalról.) negyven évesek — együtt tet­te meg az utat a Gemint—7. ítélet a kétszeres gyermekgyilkos ügyében A Fővárosi Bíróság pénte­ken ítéletet hirdetett Bodgál Zoltán bűnügyében, akit a Fővárosi Főügyészség aljas Indokból, több emberen elkö­vetett emberöléssel vádolt. A sokszorosan büntetett előéletű Bodgál Zoltán csaknem 18 esztendőt töl­tött börtönben, de szaba­dulása után életmódján semmit sem változtatott. Idejét csavargással töltötte, nem dolgozott, s csak eseten­ként vállalt alkalmi munkát. Június 16-án az építők nap­ján a Népligetben ünnepség volt, ahol megjelent Bodgál Zoltán is. Blázsik István 12 éves tanuló szüleivel ugyan­csak a Népligetben szórako­zott. A kisfiút szülei a céllö­völdéhez engedték, s mivel pontosan célzott, a közelben állók felfigyeltek rá. Bodgál szintén próbálkozott, de ke­vés sikerrel, ezért felajánlot­ta a gyermeknek, szórakozza­nak együtt Pénzt adott Blá- zsik Istvánnak, aki eredmény­nyel lőtt tovább, s több nye­reménytárgyat szerzett. Bodgál később magával csalta a gyer­meket Csepelre, s ott egyi bisztróban málnaszörppel kí­nálta. Onnan egy bokros, aká­cos helyre csalta, ahol meg akarta rontani. A gyermek ellenállt, mire Bodgál megfojtotta, s tes­tét elásta. Augusztus 23-án levelet írt a kisfiú szülei­nek, amelyben közölte, ne keressék gyermeküket mert megölte. Szeptember 10-én Csepelen, az egyik bisztróban borozott. A helyiség előtt várakozott az alig 13 éves Nagy József. Bod­gál beszédbe elegyedett a kis­fiúval, majd elcsalta arra a helyre, ahol korábbi áldozatá­val járt. A gyermekkel erő­szakoskodni kezdett, majd megfojtotta. A kisfiú holttes­tét egy kézzel kapart gödörbe húzta be. Az elmeorvosi szakértői vé­lemények szerint Bodgál Zol­tán sem a bűncselekmények elkövetése idején, sem ez idő szerint nem szenved elmebe­tegségben. Éeszámíthatóságát gyengeelméjűség, illetve tu­datzavar sem korlátozta. Bün­tetőjogi felelősségre vonásá­nak tehát nincs akadálya. A Fővárosi Bíróság széles körű bizonyítási eljárás alap­ján állapította meg a tényál­lást és Bodgál Zoltán bűnös­ségét. Bodgált aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. Az ítélet ellen védelmi felleb­bezést jelentettek be. űrhajón, amely mintegy 14 napon át keringett a Föld kö­rül. ' Harmadik társuk, a 35 éves William Anders eddig még nem utazott űrhajón. (Lo­vell időközben még egy úton vett részt, a Gemini—12. pa­rancsnoka volt.) Az Ápollo—8. űrutazásának több részletét csupán elméleti számításokkal és földi próbák­kal ellenőrizték: így például az amerikaiak még nem vezéreltek vissza a Föld felszínére olyan űrhajót, amely már megkerülte a Holdat. Mint ismeretes, ez a Hold-ex­pedíció legkényesebb szakasza. A tudósok rámutatnak, hogy az űrutasok útján túl sok az eddig Ismeretlen elem és hiba esetén nincs mód a mentésre. Az amerikai űrkutatási program a jövő évre Irányoz­za elő a leszállást a Holdra. Az Apollo—8. útját ennek közvetlen előkészítéseként ke­zelik. Saigcni jelentés A dél-vietnami kormány szóvivője közölte: a salgoní rezsim nem emel kifogást az ellen, hogy az amerikai fél a csatatéren találkozzék a DNFF parancsnokaival a há­rom amerikai hadifogoly ka­rácsonyi szabadon bocsátásá­nak megbeszélésére. Ax ügysxeretet mérlege Hogyan dolgoztak a miskolci járás tanácstagjai? Két év telt el u jelenlegi ta­nácstagok megválasztása óta. Elegendő idő hozzá, hogy ér­demben értékelhessék eddigi tevékenységüket. A Miskolci járási Tanács ezért tűzte ez év utolsó tanácsülésének napi­rendjére ezt a témát, amely­nek előadója Nagy Istvánná, a Hazafias Népfront járási tit­kára volt. Érdekes kép alakult ki a beszámolóból és az azt követő vitából a tanácstagok tevé­kenységéről. Milyen szempontok szerint értékelhető a tanácstagok mun­kája? A Miskolci járási Tanács ülésén elsősorban azt nézték, milyen kapcsolatot tart a ta­nácstag a választópolgárokkal, hogyan vesz részt a gazdasá­gi, kulturális életben, milyen az egyént magatartása, részt, vesz-e rendszeresen a tanács­üléseken, vb- és áb-üléseken? Nagy Istvánná név szerint felsorolta azokat, akik a leg­eredményesebben látták el megbízatásukat, de név szerint megemlítette azokat is, akik­től választókerülete többet várna. Hallottunk néhány említésre méltó, jó példát. Sajólászlófal- ván például az idén minden tanácsülésen minden tanácstag megjelent. Ügy gondoljuk, a megyében is kevés község mutathat fel hasonló statiszti­kát. Kisgyőrben a Hazafias Népfront kezdeményezése a jó példa, összehívták a legjob­ban és a leghanyagabbul mű­ködő tanácstagokat, amolyan tapasztalatcserére. Azt köve­tően a tanácstagi tevékenység jelentősen megjavult. Nem hallgathatjuk el azon­ban a rossz példákat sem. Kesznyéten, Sajóbábony és Mólyf tanácsülésein gyakran éppen csak elérik a határozat- képességet. Elgondolkoztató az is, hogy a járási tanácstagok közül az elmúlt két év során 33 embernek nem hallották nyilvánosan a hangját. Felszólalásában Szűcs Pál kondói járási tanácstag olyan meglepő dolgot tett szóvá, amiről szinte el sem hinné az ember, hogy manapság előfor­dulhat. Elmondotta, hogy a Bükkaljai Bányaüzemben dol­gozik. Községi és járási ta­nácstag Is, s az üzemben nem nézik jó szemmel, hogy ta­nácsülésekre, s áb-ülésekre jár. Sőt, úgy érzi, legutóbbi új munkakörbe helyezésének is ez lehet az oka. Üj munkahe­lyén több száz forinttal keve­sebb a fizetése. A járási tanács vb illetéke­sei ígérték, hogy sürgősen utá­nanéznek a dolognak, hiszem törvény biztosítja a tanácsta­gok jogait. Változatos, sokoldalú képet kaptunk a miskolci járásban működő tanácstagok munkájá­ról — s ez a kép összességé­ben megnyugtató. Némi javí­tással további eredmények! forrása lehet a ciklus még> hátralevő éveiben. A. I. Ksgygyúlis a DNFF meia avulásának évfordulóján A Dél-vietnami Nemzeti Felszabajiítási Front megala­kulásának 8. évfordulója alkal­mából nagygyűlést rendezett pénteken a Csepel Vas- és Fémművekben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és az Országos Béketa­nács. Nemeslakj Tivadar, a Vár.J és Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára nyitot­ta meg a nagygyűlést, majd Kállai Gyula és Dinh Ba Thi, a DNFF budapesti állandó képviseletének vezetője mond­tak beszédet. Hűség a iiéplie«. hűség a párthoz (Folytatás az 1. oldalról) hoz, a néphez való hűségüket: Végül hangoztatta: a ma élő ifjú kommunistáknak, a mai magyar fiataloknak az a dol­guk, hogy folytassák elődei!; adásra, áldozatkészségre, lel­kesedésre. Beszédének befejező részé­ben utalt az 1956-os ellenfor-' harcát, becsülettel, hozzáértés- radalom szomorú eseményeire, sei munkálkodjanak. Ezzel erő­levonva a tanulságokat, majd síthettk hitüket, meggyőződé- ifjúsági szövetségünk egyik süket, ezzel fejezik ki tiszte- aranybetűs napjáról, 1957. létükét a félévszázados küzde- márclus 21-ről a következőket lem hősei és mártírjai iránt. Az ünnepi beszéd után ki­tüntetések átadására került mondta: — Ezen a napon bontott zászlót a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség, hogy a párt vezetésével, a magyar if­júság forradalmi hagyomá­nyainak örököseként és foly­tatójaként együtt harcoljon az idősebb nemzedék legjobbjai­val népünk javáért, az Ifjúság ügyéért. Nagyszerű példákkal illusztrálta azokat az időket, amikor megyénk üzemeiben, bányáiban, építkezésein és a mezőgazdaságban a fiatalok tömegei bizonyították a párt­sor. KISZ-érdemérmet kapott Molnár József, Bialis József, Garami Károly és Katán Sán­dor, majd Frank Miklós elv­társ, a párt veteránja szólt a fiatalokhoz. Megható jelenete volt az ünnepségnek, amikor piros nyakkendős úttörők kö­szöntötték a részvevőket. Aa együttes ünnepi ülés az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. P. A. Foto: Szabados György Oiavec János &/nl a napon kell A lo‘»ó nyerőszámai A lottó 51. játékheti nyerő­számait pénteken Nagykátán, a Bartók Béla járási Művelő­dési Házban sorsolta a Sport fogadási és Lottó Igazgatóság. A sorsoláson a következő nye­rőszámokat húzták ki: 14 20. 42, 43, 90 Az 51. heti lottószelvények rendkívüli tárgynyeremény' sorsolását december 22-én tartják a lottó igazgatóság Münnich Ferenc utcai székhá­zéban. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (a \s* métere* hullámhosszon. 18—19 óráig) Borsodi hangos újság. Ünnepek előtt — az ózdi éré házban. Negatívumok a karácsonyi vásárban. Belvárosi pillanatképek. Énekegyüttesek műsorából. Kulturális életünkből. Dérynére emlékeztek. Tegnap este volt a premier. Téli szünet előtt. | Táncmelódiák. I Ks:in sodródtak kifelé a tömeggel a mozi uaosdtj gzlj[c vészkijáratán. Még mindig szo­rosan fogták egymás kezét. Aprókat lépkedtek és cinkosan összemosolyogtak, mikor valaki vé­leményt mondott mellettük a filmről. Türelmet­lenül igyekeztek ki az utcára, ahol már sötét volt és lassan hullott a hó. A fiú elengedte a lány kezét és két cigarettát húzott elő zsebéből. Egyi­ket úgy adta át a lánynak, hogy más ne lássa, a másikat menet közben meggyújtotta, majd fél­rehúzódott,' és a lánynak is tüzet adott. Mohón szippantották le a füstöt. Közben kiértek az ut­cára. és fellélegeztek. — Ugye, mondtam délután, hogy esni fog — nézett a fiúra Zsuzsa. — Hószagot éreztem. — Nagy vicc — gúnyolódott Laci. — Télen megérezni a havat — és mosolygott. — Undok vagy — vágta rá a lány. — Más­különben, az utcán is megfoghatnád a kezem, nemcsak a sötét moziban. összenéztek és egymásba karoltak. A fiú még egy ügyetlen mozdulattal felhajtotta a lányon az egyenruha köpeny gallérját. Az utolsó előadást nézték meg. A közönség ha­mar eloszlott. Mindenki igyekezett haza. Az utca­sarkon Is pakolt már az öregasszony, aki gesz­tenyét és pattogatott kukoricát árult. A cseme­gék illata azonban még ott vibrált a levegőben. A lány kérőn ránézett a fiúra, és Laci azonnal megértette. Az öregasszony valami olyasmit mor- gott, hogy már éppen menni készült, de azért még adott egy csomag kukoricát, amit a fiú azonnal és mély meghajlással a lánynak szol­gált. — Még meleg — örvendezett Zsuzsa —, és mi­lyen finom illata vanl Vegyél. Sétálva mentek a lassú hóesésben. A főutca kirakatának fénvei meg-megvllágftották egyszer­re lépő alakjukat, s lábuk nyomán elolvadt a I friss hó az aszfalton. Az egyik kirakat előtt meg­álltak és nézték a sok csillogó karácsonyi hol­mit Egyszerre nyúltak a papírzacskóba és ujjuk összeért. Gyorsan visszarántották kezüket és egy­másra néztek. Meleg volt a pattogatott kukorica, meleg volt a kezük. — Gyere, megiszunk valamit — hajolt a lány­hoz a fiú, és a kiskocsma kivilágított ablakaira mutatott. — Nem megyek — mondta Zsuzsi és megáll I. — Tudod, hogy háromkor kelek Aludni is kell valamit Meg aztán, ebben a ruhában? — mu­tatott villamoskalauzi egyenruhájára. — Mit érdekel engem — vágta rá a fiú. — És máskülönben is, én ötkor kelek, de még ki kell mennem a munkásszállóhoz. Te már régen al­szol, mire odaérek. — Olyan sok a pénzed? — nézett ravaszkásan a lány. féloldalt hajtva fejét. Laci meghúzta vállát. A vendéglőből cigány­zene hallatszott. A hnecníL'íe terem végében ültek le, és IA »'»'VIIHcIS bort kéftek szódával A bor rossz volt, de a meleg jólesett mindkettőjüknek. Szótlanok voltak, hallgatták a zenét. Fáradtnak tűnt az egész kocsma zárórát ásító pincéreivel, álmatlanságtól vörös szemű zenészeivel, bóbis­koló vendégeivel, a lámpák fényét megszűrő sű­rű dohányfüstjével, feketére olajozott, kopott padlódeszkáival, borfoltos fehér asztalterítőivel, poros művirágaival és homályos nagy falitükré­vel. Olyan volt az egész, mint egy elhagyott báb­színház, mintha csak ők ketten élnének itt. A nagy falitükörben Is csak ők látszottak, s mikor ezt felfedezték, összemosolyogtak. — Figyeled? — mutatott tükörképükre a lány. — Olyanok vagyunk, mint valami esküvői ké­pen, bekeretezve. Laci bólintott, kiemelte a vázából a zörgő mű­virágokat, és a lány kezébe nyomta. Nevettek, és összedugták fejüket. — Elolvadt a hajadon a hó — szólt a fiú el­komolykodva. — Mikor megismertelek, akácvi­rág hullott a hajadba. Kint, a kerthelyiségben. Es én csak azt a mézszínű akácvirágot néztem fekete hajadban. A lány bólintott, és csendesen folytatta: — Én meg nem tudtam elképzelni, mit nézel állandóan rajtam és... és olyan csinos voltál. És ahogy néztél. — elhallgatott, de aztán el­nevette magát —, Ilkával már össze is vesztünk rajtad. Fogadtunk, hogy melyikünket fogod fel­kérni. Akkor vesztettem ... — Mégis te nyertél — mondta gyorsan Laci, és megfogta a lány kezét. — Igaz, először Ilkát, kértem fel. Mikor bemutatkozott, a nevéhez azt is hozzátette, hogy ő a busznál dolgozik. Ké­sőbb, tánc közben, mikor észrevette, hogy téged nézlek, fejével feléd biccentett, és ezt mondta: „A barátnőm csak villnmoskalauz”. Erre én ... — Erre te — vágott közbe Zsuzsi — vissza­vezetted az asztalhoz, megköszönted a táncot, és hozzám fordultál: „Megengedi?” És meghajoltál, majd olyan hangosan, hogy a másik asztalnál is ránk figyeltek, ezt mondtad: „Valkó László, bá­nyász”. Én akkor nem tudtam, mit jelent mind­ez, de elmentem veled táncolni, mert.. mert egész este erre vártam. — Nagyon dühös voltam — vette át a szót a fiú, de a lány folytatta: — Tudom. Erősen szorítottad a kezem, és arc­csontod is úgy mozgott, mintha benne dobogott, volna a szíved. De aztán gyengült a szorításod és megnyugodtál. Te magad mondtad. Emlékszel” —_Ißen — bólintott Laci. — Ilka közben meg­sértődött és elrobogott. Én meg ismét az akác­virágot néztem a hajadban Akkor már érez­tem ... szóval, ha dühös az ember... könnyeb­ben lesz szerelmes .. A lány mosolygott és csendesen, mélázva meg­szólalt: — Aztán hazakísértél... — Igen ,.. A hnrfnUne asztalterítőt nézték. A lány ' wi <* J mutatóujjával láthatatlan kö­röket rajzolt az abroszra, a fiú üres gyufásdo- bozzal játszott Emlékeztek... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents