Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

Vasárnap, 1968. október 6. ESZAKMAGYAUORSZÄG filorsodi dolg’ozék iisircsE ©tweii évvel ©seléftí Fél évszázada, 1918 _________________ októ­berében erősen zúgott, ka­vargóit, morajlott a magyar Politikai élet. Hazánk dolgozó népe ezekben az októberi he- I teliben magas fokú harci el­szántságot tanúsított; el volt ; szánva rá, hogy véget vet a | háborúnak és a hosszú elnyo­másnak. A tömegek e nagy harcából méltóképpen kivette részét Borsod lakossága is./ A Magyarországi Szociál­demokrata Párt október 8-án kiáltványt intézett hazánk la­kosságához, követelve a bé­két, a magyar függetlenséget és a demokratikus átalaku­lást. Borsodban is élénk visszhangja támadt e felhí­vásnak. A pártszervezetek Miskolcon, Diósgyőrött, Öz- don, Sátoraljaújhelyen és másutt összejöveteleket tar­tottak, melyeken egyetértésü­ket fejezték ki a párt kiáltvá­nyával. Október 13-án pedig összeült a rendkívüli szo­ciáldemokrata pártkongresz- szus. Ezen a miskolci mun­kások küldötte, Grosszmann Zsigmond is felszólalt. Éles szavakkal támadta a kor­mányt és az imperialista há­borút, majd a helyi mozga­lom problémáit elemezte. A rendkívüli kongresszus még Qznap határozatot hozott. Eb­ben követelte az azonnali békét, Magyarország függet­lenségét Ausztriától, az álta­lános választójogot, a nemzeti­ségi kérdés igazságos rendezé­sét, valamint más demokrati­kus reformokat A kongresszus határozatait lelkesedéssel fogadta Borsod- Abaúj-Zemplén munkássága. A következő napokban a helyi Pártszervezetek megbeszélése­ket folytattak. Ezek mindegyi­kén megállapították, hogy ha­zánk számára egyedül a kongresszus említett határoza­ti jelentenek reális kivezető utat.''Miskolc-Diósgyőr mun­kássága pedig egy héttel a nUÉ?y jelentőségű országos ta­nácskozás után, október 20-án Nagygyűlést kívánt rendezni. Az előkészületek nagyarányú­nk voltaic. Eljött a nagy nap, október 20. Ivfintegy ötezer miskolci és diósgyőri munkás vonult a Ko­rona udvarára. „Vesszen a há­ború!” — ilyen és ehhez ha­sonló kiáltások töltötték be a szálloda nagy épületét. Tóth “ános elnöki megnyitójában hangsúlyozta: a munkásság kötelessége, hogy segítse a mi­előbbi békét és az önálló Ma­gyarország létrejöttét. Ezután neisinger Ferenc tartott nagy beszédet. A harc nem lesz könnyű, mert a reakció még ®rös hazánkban. „Ezért — álla­pította meg — a munkásság­nak bátran és megtántorítha- jaílanul előre vetett ököllel kell kierőszakolni azt, amit lehet.. >.A nép vegye kezébe az or­miig sorsának intézését” — hangoztatta Csapó Sámuel, a Pártközpont kiküldötte. Sza­gait nagy helyeslés fogadta, grosszmann Zsigmond felszó­lalásában szintén a háborúért huelős politikai vezetőket tá- *hadta. Elítélte a kormányzat ^járását a Népszavával szem­ben; munkásság központi lapja állandóan a cenzúra fehér folt­jaival tarkítva volt kénytelen hegjelenni. Ezután a gyűlésen nagy lelkesedéssel mondták ki a határozatot. Ebben mélysé­ges egyetértésüket fejezték ki a kongresszus határozatai Irant, követelve a békét, há­lánk önállóságát, valamint a ^akciós kormányzat távozását. A'tűnő hangulatban oszlott azét a gyűlés. Az október 20-i ' “Megmozdulás megmutatta a Miskolc-Diósgyőr proletársá- Ranak hatalmas erejét és harci elszántságát.y/ Más jelek ís mutatkoztak a .begyében a munkásmozgalmi ®yékenység megélénkülésének. Mz eddig elég korlátozott mér­őkben jelentkező földmunkás zervezkedés is megerősödött ^prsodban. Október 6-án, Me- Nesáton a mezőgazdasági ■unkások gyűlést tartottak. £nnek előadója ffeisztom •-•.JlXttgy elvtárs, a baloldali ‘bcialisták egyik országos ve- őtője volt. A gyűlésen a bé­két, a független Magyarorszá­got, a földmunkások szabad szervezkedését követelték. Ok­tóber ll-én pedig Ózd mun­kássága bdtör lépésre határoz­ta el magát. Már sokat szen­vedtek Friedrich őrnagy ka­tonai parancsnok önkényeske­désétől. Október ll-én ebben az ügyben értekezletet hívtak össze és jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben ismertették az őr­nagy önkényes eljárásait. Ezt — az érdekelt tíz munkás alá­írásával hitelesítve — elküld­ték Budapestre, a szociálde­mokrata pártközpontnak és a vasasszakszervezeti központ­nak. az időszakban egy bérmozgalomra is Ebben sor került. A miskolci Kristály Gőzmosógyár munkásai októ­ber közepén harcot indítottak. Mozgalmuk célja egyrészt bér­emelés volt, másrészt tiltako­zást fejezett ki az igazgató komisz és igazságtalan bánás­módja ellen. Erre a gyár ve­zetősége október 21-én kizárta munkásait. Rendőrök szállták meg az üzemet, hogy elejét ve­gyék a dolgozók tüntetésének. Néhány nap múlva azonban — a városi közhangulat hatására — az igazgatóság engedni volt kénytelen, a kizárást érvényte­lenítették. Meg kell jegyezni, hogy ezekben a hetekben ez volt az egyetlen bérmozgalom Borsodban. Az itteni ' mun­kásság ugyanis érezte, hogy közeleg a nagy összecsapás, és erre tartalékolta erejét, nem kívánta energiáját kisebb meg­mozdulásokkal szétforgácsolni. A munkásmozgalom növek­vő aktivitása mozgásba hoz­ta a polgári demokratikus el­lenzéket is. Miskolcon már erősen szervezkedett a Radi­kális Párt helyi szervezete; ennek élén Nagy Ferenc fő­gimnáziumi tanár állt. A moz­galom becsületesen, á munká­sokkal együtt küzdött a bé­kéért és a demokratikus át­alakulásért. Hasonló tevé­kenységet fejtettek ki a Ká­rolyi-féle Függetlenségi és 48-as Párt itteni szervezetei. Különösen Sátoraljaújhelyen feitett ki lázas aktivitást a mozgalom. Itt a szervezet ve­zetője Búza Barna képviselő, a Károlyi-párt központi veze­tőségének tagja volt. Erős há- borúellenes és németellenes agitációt fejtettek ki a függet­lenségiek Borsodban és Zem­plénben. ekkor mar min­denki érezte, Yesef a Tersemben A Miskolc városi Tanács felügyeletéhez tartozó Vízmű­vek, Fürdők és Csatornázási Vállalat versenyben dolgozik a debreceni és a szegedi ha­sonló vállalattal. Az év ed­digi eredményei szerint, a ta­valyihoz viszonyítva, a mis­kolci vízművek az építőipari munkáknál jelentősen növel­te a termelékenységet, ugyan­akkor csökkentette a fajla­gos villamos energia költsé­get összesített eredményei alapján jelenleg vezet a deb­receni és a szegedi vízművek­kel történő versenyben. A vízfogyasztást ellenőrizték — Mi köze magának ahhoz, hogy én mennyi vizet hasz­nálok el? Már mindenbe be­leszólnak! Sajnos, akadtak olyan miskolciak, akik így fogad­ták a vízfogyasztás ellenőre­it. Még mindig nem érti mindenki, hogy a meglevő forrásokból a város jó vízel­látását igen nehéz biztosíta­ni. Különösen a nyár okoz sok gondot, ezért volt szük­ség például a városi tanács végrehajtó bizottságának ar­ra a határozatára, amely utasította a kerületi tanácsok vb-elnökeit: fokozzák a tár­sadalmi ellenőrzést a vízfo­gyasztással kapcsolatban. A kerületi tanácsok lelki- ismeretesen végrehajtották a határozatot; társadalmi el­lenőreik járták az utcákat, beszélgettek a lakosokkal, és megpróbálták őket meggyőz­ni, hogy takarékoskodjanak a vízzel. Most már befejezték az ellenőrzést, de azért jó lenne, ha figyelmeztető sza­vukat télen sem felejtenék el a miskolciak, és például nem hagynák nyitva a vízcsapo­kat csak azért, hogy be ne fagyjanak. Valóban, hogy a háborúnak hamarosan véget kell érnie. Ez persze nem következhetett be önma­gától; a béke eléréséhez for­radalomra volt szükség. Ezek az októberi hetek hazánkban a demokratikus forradalom közvetlen előkészítésének idő­szakát jelentették. Borsod, Abaúj és Zemplén megye la­kossága ebben a harcban olyan aktivitást tanúsított, amely méltó volt szabadság- szerető múltjához. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa Háztáji szarvasmarha-tenyésztés Vizsolyban A mezőgazdasági tevékeny­ségben jelentős hajtóerő az emberek szubjektív, lelki hangolódása egy-egy terme­lési ágazathoz. Ez a szenve­délyes hagyományfolytatás leginkább az állattenyésztés­ben jelentkezik. A vizsolyi Rákóczi Termelő- szövetkezetben például, a szarvasmarha-tenyésztés a legkedveltebb hagyomány, a szövetkezet tagjai nagyon sze­retik ezt a tevékenységet Az TmcsMk ii iparpzdasái bizottságok Egerben csütörtökön össze­gyűltek az ország minden me­gyéjéből az ipargazdasági bi­zottságok vezetői s találkoztak a Központi Ipargazdasági Bi­zottság vezetőségével. Az an­két célja az volt, hogy a me­gyei ipargazdasági bizottságok tapasztalataikat kicseréljék s bizonyos fordulatot készítsenek elő munkájukban, Az Ipargazdasági bizottságok a MTESZ keretében lényegé­ben új alakulatok, s többek között azoknak a mérnök-köz­gazdászoknak társadalmi szer­vezetei, amelyekben közgazda­ságilag is jól felvértezett szak­emberek munkálkodnak. Ter­mészetes és jó dolog, hogy megkeresik társadalmi, szak­mai tevékenységük szervezeti lehetőségeit a MTESZ keretein belül, bár nem lehet még ál­lítani, hogy megtalálták a he­lyüket a tagegyesületek sorá­ban s főként a közgazdasági társaságok mellett Helyük és szerepük kialakítását az is gá­tolja egyébként, hogy szinte valamennyi megyében csupán néhány jól kikerekített mű­szaki-gazdasági feladatot lehet találni a társadalmi szakbi­zottságok programjában, de ezeken aztán millió bizottság dolgozik. Ezért a különböző elnevezésű bizottságok tagsága lényegében azonos. Hozzátehetjük, hogy a szakemberek között általában csak kévésén értenek igazán a kimunkált eredmények gya­korlati érvényesítéséhez! Az egri tanácskozások job­bára ezek körül a kérdések körül zajlottak, hozzátéve, hogy az említett átfedések és a koordináció hiánya sokszor nemcsak egyszerűen rossz szervezés következm(<*iye, de bizonyos fokig természetesen előálló dolog is. Borsodban hogyan s miként dolgoztak az ipargazdasági bi­zottságok? Bizony csaknem sehogy sem, s ezért jogos lehet a bírálat,. „Eredményeink az­ért szépen vannak” — teszik hozzá a felelősök s joggal, csak éppen az ipargazdasági feladatokat nem ipargazdasági bizottságban, hanem más MTESZ tagegyesületekben s a közgazdasági társaság he­lyi szervezetében érték el! A műszaki-gazdasági tevé­kenység azonban tényleg kü­lönböző a tagegyesületek és a közgazdasági társaság profil­jától. Ezt legjobban témáin­kon mérhetjük le. Általában szűkén vett műszaki és köz- gazdasági témákat találunk a bizottságok munkájában. Ez nem éppen hiba, de azzá lehet, ha elsikkad vagy ezt za­varó tehernek bizonyul a me- gjrei, s ezen keresztül országos fejlesztési munkák kidolgozása. Szerencsére a megyei ipar­politikai vezetés mind többször igényli saját munkája megala­pozására, s ebből következik, hogy Borsodban és más me­gyékben is új körvonalak kez­denek kialakulni az ipar-gazda­sági munka programját ille­tően. Azért is jelentős volt az egri tanácskozás, mert a me­gyei küldöttek sok érdekes kezdeményezésre hívták fel a figyelmet. Már az is figyelemre méltó volt, hogy a tanácsko­zásokon milyen súllyal és mek­kora aktivitással képviseltette magát a Heves megyei pártbi­zottság s, hogy például Házi elvtárs, az ipari titkár, határo­zott modellként mutathatta be a megyei ipargazdasági bizott­ság helyét és szerepét a megye sikeres fejlesztésében. De vegyük szomügyre pél­dául Bács-Kiskun, Szolnok megyét ebből a szempontból. A megyei ipargazdasági bizott­ság olyan súlyú feladatokkal foglalkozik, mint például Bács- Kinkun megyében a 100 ezer kh szőlőtelepítés és a 30 ezer kh gyümölcsös gazdasági ered­ményessége, 15 éves fejlesztési munkái, az aktuális hitelpoli­tikai kérdések és a vállalati önállóság kérdése, a reáljöve­delem és optimumszámítás, a 3. ötéves terv vásárlóerő prog­nózisa vagy a gazdaságirányí­tás szabályozóinak fékező, il­letve ösztönző hatásai a me­gyei gazdasági struktúrában, és így tovább. Valamennyi köz­gazdaság! jellegű probléma — elvben, de ipargazdasági fel­adatok megoldását követeli a gyakorlatban! Az optimum- számi bis módszereit a mate­matikus adja, az alkalmazáson a közgazdász töri a fejét, a megoldás lehetőségeit az ipar- gazdász keresi a konkrét ipart alkalmazással, bevezetéssel stb. együtt A közgazdász meg­mondja mi az optimum, de az ipargazdász áll a gyakorlatban legközelebb ahhoz, hogy meg­mondja, hogyan. viszonyul adott vállalatnál, adott ipar­ágban az optimum a reáljöve­delem alakulásához. Tudjuk, mire kell gondolni: a kettő együtt nem mindig és nem mindenütt optimális és azonos érdekek kifejezője! Egyébként nincs izgalmasabb és szebb feladat egy mérnök­közgazdásznak — áld sokszor már a kiégés hatórán él saját üzeme szűk keretei között s rutinfeladatokkal van elhal­mozva —, mint jó ötletekkel gazdagítani szűkebb hazája, a megye iparpolitikáját Erre legjobb példa talán Heves, ahol kimondták egy elvet az ipartelepítéssel kapcsolatban: „Megalázónak tartjuk, hogy a fővárosban kilincseljünk üze­mekért”. Szóval nem kilin­cseltelt, de mégis egyik üzem a másik után adja egymásnak a kilincset Hevesben, hogy ott üzemegységet telepítsen. Vegyük csak szemügyre Mis­kolcot. Például az új, épülő lakótelepet, amelyről érdekes szociológiai felmérés is készült Levonjuk-e belőle azt ami az ipargazdászokat érdekli és il­leti? Például, gazdaságos-e a lakosságnak is, de az építők­nek is, az adott építészszerve- zós, a közlekedés megoldása, optimális-e az új utak építési üteme, és így tovább. Lehet, hogy igen de lehet hogy nem. S mennyi izgalmas kérdést le­hetne feltenni a borsodi ipar, mezőgazdaság s az országos fejlesztési tervek jobb megala­pozása elviekében? Külön do­log a jelentkező új tudományos módszerek figyelembevétele, köztük olyan kísérleti érdekes­ségeké is, mint a „tudomá­nyos jóslás” tudománya, a „fu­turológia” is. Ezek olyanok, mint a mérlegek, amelyekkel finomabban, új oldalról lehet mérni adott és tervezés alatt álló dolgainkat. Ezek felismerése késztette a MTESZ-t is arra, hogy a Köz­ponti Ipargazdasági Bizottság átalakuljon s feladatait — megyei csoportjaink finanszí­rozásával együtt — ipargazda­sági társaság formájában lássa majd el. Ebből a szempontból igen érdekes és sokoldalú tá­jékoztatást hallottunk Frank Tibortól, a Központi Ipargaz­dasági Bizottság titkárától, amelynek részleteire legköze­lebbi alkalommal még vissza­térünk. Szluka Emil eredményeik nagyüzemi szin­ten és nagyüzemi méretekben is igazán dicséretesek, hi­szen megyénk egyik legkor­szerűbb telepét is itt építet­ték fel és itt üzemeltetik. A tenyésztési kedv azonban olyan nagy, hogy a nagyüzemi tevékenységen kívül szinte valamennyi szövetkezeti tag háztáji gazdaságában meg­található a szarvasmarha. A nagyüzemi és a háztáji állat- tenyésztés szinte párhuzamo­san fejlődött. A szövetkezet tagjai jelenleg több mint 350 szarvasmarhát tartanak a háztáji gazdaságokban. En­nek eredménye elsősorban a tejtermelésben mutatkozik, de foglalkoznak a háztáji gazda­ságokban hizlalással is. Eb­ben az évben például 70 darab hízómarha értékesíté­sére . kötöttek szerződést a háztáji gazdaságok. A lét­szám a közismert nyári aszály, a legeltetési és a ta­karmányozási gondok ellené­re sem csökkent, összhangban a nagyüzemi érdekekkel A háztáji állomány takar­mányellátását a nagyüzemi érdekekkel összhangban ol­dották meg. A nagyüzemi táblákon termő takarmányt gépek kaszálják és rendsod­rók húzzák össze. A petren- cézés, a boglyázás és a beta­karítás viszont részért törté­nik. A betakarítási munkála­tokért a termett takarmány hatodrészét (minden hatodik mázsát) fizeti a tsz azoknak, akik -a munkában részt vesz­nek. Így mindenki igyekszik ezt a munkát elvégezni, hi­szen nemcsak a kereset ará­nyában érdekeltek az embe­rek a szénafélék betakarításá­ban, hanem úgy is, hogy vele megszerzik a háztáji állatál­lomány takarmányszükségle­tének egy részét. Biztosít a termelőszövetke­zet úgynevezett háztáji lucer­nát is. Ennek területe az előző évben teljesített mun­kaegységek arányában alakul száz, százötven és kétszáz négyszögöl nagyságrendek­ben. Ezt a lucernát mindenki maga takarítja be, az összes termés a tagé. Érdemes tud­ni, hogy ez az öntözött lucer­na, s az idei termés 44 mázsa volt holdanként, szénaérték­ben számítva. Az abrakta­karmányt a teljesített mun­kaegységek szerint biztosítja a tsz, mégpedig minden mun­kaegységre egy kilót. Ez rend­szerint őszi árpával vegyes búza, úgynevezett kétszeres. A kukoricát a tagok harma­dában művelik, de a kuko­ricaszár feles. (Fele a tsz-é, fele a tagé.) E módszer azt is biztosítja, hogy sohasem marad betakarítatlan a kuko­ricaszár, mert az emberek kétszeresen — egyénileg és közösen — is érdekeltek. Több mint százezer tojás A termelőszövetkezetnek összesen 326 ka lasz trails hold legelője van. Ennek, fele öntözött Tekintetbe vé­ve, hogy a közös és a háztáji állatállomány létszáma nagy­jából azonos — fele-fele arányban osztják meg a le­gelőt is a háztáji és a közös állatállomány részére. Talán mondani sem kell, hogy a vizsolyi szövetkezeti gazdák nagyon elégedettek ezzel a módszerrel és szívesen foly­tatják a hagyományt, az állat- tenyésztés fejlesztését mind a közösben, mind a háztáji gaz­daságokban. Sertéstenyésztéssel is fog­lalkoznak a vizsolyi szövetke­zeti gazdák, de közel sem olyan szívesen, mint a szarvasmarha-tenyésztéssel. Leginkább saját szükségle­tükre hizlalnak sertést, de értékesítenek süldőket is. A tojástermelés és értékesítés azonban már jelentősebb mé­retű. 19G7-ben több mint százezer tojást adtak el a háztáji gazdaságok, s a tojás­értékesítés mérete az idén is hasonló nagyságban várható. : (sz. j.) A LEVEGŐBEN Csak semmi izgalom, a lég csavart cserélik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents