Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

6 ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1968. Oktober fe Nem repülő csészealjak A Balatonfűzfői Nitrokémiai Ipartelepeken üvegszálas poliészterből óriási lámpabúrákat készítenek. A 280 centiméter átmérőjű, í)0 kilogramm súlyú lámpaburákból az idén 50 darabot készítenek. !Hajdú Béla: Gereblyélés az avarban (Levelek és más éleluyoaMjelaők) Ezek a lámpabürák Miskolc közvilágítását szolgálják majd. II. Tovább gereblyélek az irat­avarban s most egy párizsi ké­peslap akad kezembe. A Sacré- Coeur panorámáját mutatja a Rue Laffitt felől nézve. A bé­lyeg leszedve, de a postabé­lyegzőből annyit kivehetek, hogy az 1931. évi párizsi nem­zetközi kiállítás alkalmából járt akkor ott a levlap küldője. KÖKÖDY BÉLA „Szíves üdvözlettel Kóródy, Páris, 1931. júl. 1.” — ennyi rajta a ceruzával firkantott szöveg. Éppen elegendő hozzá, hogy elém elevenítse ennek az apró termetű, fürge, vérbeli újságírónak az aluliját, fanyai- mosolyát, ütőkész szellemessé­gét. Elegendő hozzá, hogy em­lékeztessen: hogyan írta be ne­vét az ellenállási mozgalom hősi történetébe; emlékeztes­sen két évtizedre nyúló barát­ságunkra, amelynek alapja a sajtómunkában nagyjában azo­nos érdeklődési területből sar­jadt kölcsönös rokonszenv volt. Borítékolt névjegy bukkan elő az irathalomból: GKÄNÄT JÓZSEF NÉVJEGYE Okleveles zenetanár — ez áll neve alatt. A hátlapon apró, gyöngybetűkkel írott szöveg: „Kedves Szerkesztő Uram! Ma este tartja bemutatkozó hang­versenyét a Miskolci Vonósné­gyes, melynek én is tagja va­gyok. Tegnap este bent jártam a szerkesztőségben, hogy Önt és kedves feleségét személye­sen is meghívjam, minthogy nem találtam, ezúton hívom meg tisztelettel. Viszontlátásra szívélyes üd­vözlettel Gránát József. Miskolc, 1935. X. 3.” Mint ismeretes, Gránát ké­sőbb az Operaház első hegedű­se lett, de kapcsolatai miskolci híveivel nem szakadtak meg. Öt évvel korábbi keletű HAYDŰ ISTVÁN GORDONKAMŰVÉSZ 1930. február 18-án, a Zenepa­lotában rendezett, ■ népszerű hangversenyének műsora. Bo­ccherini, Faure, Saint-Saens, Van Göens művek s végül Pop­per Tarantellája szerepelnek rajta. „Közreműködik a vas­gyári zenekar, vezényel Senger Gusztáv karnagy ...” Ez a mű­sor emlékeztet sok, intimebb muzsikuskörben együtt töl­tött esténkre, amelyek felértek egy-egy hangverseny élményei­vel. LEVÉL HELSINKIBŐL Nagyobb, sárga boríték, a Finn Színészegyesület (Suomen. Nayttamöiden Liitto) fejlécé­vel, a levél kelte: Helsinki, 1932. július 29. Mindkét oldala sűrűn teleírva. Sietve írom ezt a pár sort — kezdődik a le­vél — mindennap olyan zsú­folt és miután ilyen fehér éj­szakákon az ember észre sem veszi és máris éjfél van, sose térek meg otthonomba ma, mindig csak másnap ... akkor aztán hiába szeretnék elalud­ni, a sok kedves élmény még soká ott kereng bennem és kö­röttem — 3—4 óránál sose al­szom többet, bár 10 előtt nem kelek fel... Írója Tauszig Mária, a ma­gyar—finn testvériség lelkes miskolci propagálóra, aki az ügy sikere érdekében elsajátí­totta a finn nyelvet és a nyári szünidőt gyakran töltötte az „ezer tó országában”. Egyik híres finn drámaíró házában — írja — megismerkedett egy igen kedves asszonnyal, az egyetlen női színigazgatóval* aki Helsinki egyik színházát vezeti s most igen érdeklődik a magyar darabok iránt, sze­retne néhány jó magyar dara­bot beállítani az évi műsorába, prózát és jó operettet. Ezek kiválogatásában kérné az én segítségemet is. Leírja Mária* mennyi szép élményben van része, így többek között a par­lament extrafunkcionalista be­rendezésének megtekintése, stb,’ Legközelebb Setälä Emillel sze­retne Sibeliushoz menni. Itt megjegyzem, hogy Setälä, aki több ízben volt a finn kormány tagja, jól beszélt magyarul, és Mária meghívására Miskolcra is ellátogatott, ugyanúgy, mint Ärvi Järventaus író, Männi­nen múzeumigazgató és más személyek, akikkel alkalmam volt nekem is összebarátkoz­JPál kiállítása a Síiipssr iezr&m&h&Efi Barczi Pál miskolci grafi­kusművész tárlatra készül. A fiatal miskolci művész — bár több alkalommal szerepelt már részben a' miskolci, országos képzőművészeti kiállításon, részben a grafikai biennalen, sőt a Műcsarnokban rendezett országos tárlatokon is — ön­álló gyűjteménnyel még mind­össze egy alkalommal lépett a közönség elé. Korábban a miskolci Libresszóban volt szűkkörű tárlata. Most első nagyobb szabású válogatásával mindjárt az országos közvé­lemény elé lép: a Képcsarnok budapesti Dürer termében harmincnégy grafikai munká­ját mutatja be. Az október 9- én nyíló, és 23-ig nyitva tartó kiállítás megnyitásakor B. Supka Magdolna művészettör­ténész, a Nemzeti Galéria munkatársa méltatja Barczi munkásságát. Barczi Pál munkája nem maga-is megfogja a háló végét. Fogták ugyan a hálót töb­ben is, de a növényevő halak hol erőművészként, hol akro­bataként mutatkoztak be. Tudni kell azt is, hogy a vala­mikor ide telepített egyki- lónyi halacskák most már 3— 4 kilóra is megnőttek. Alak­juk, mint a torpedó, orruk hegyes, csupa .izom, csupa erő valamennyi. A hálóba rög­tön belement tíz amur. A ha­lászok onnan tudták meg, hogy tíz volt benne, mert né­hány perc múltán éppen tíz, hatalmas lyukat találtak a hálón. A lyukakat a halak szakították. Az erős dobóhá­lóba csak húrom akadt be­le, ezért ott csak bárom lyuk keletkezett. De tudtak az amurok mást is. Ha nem volt kedvük a hálőszakasztás- hoz, akkor átugrottak. Vagy inkább repülték, mert kö­rülbelül 4—5 méter hossztá- vot a levegőben is könnyedén vettek. Végül is erős, nyeles szákokkal egyenként sikerült vagy száz darab amurt ki­fogni. Ezeket enyhe kábító­val elaltatták, és így vitték Dinnyésre. MÉG KÖRÜLBELÜL 80— 100 darab amur várja a tó­ban az újabb erő- és ügyessé­gi próbát. Ezeket a halakat valószínűleg a Mályi-tóba he­lyezik majd el. (bt) amurok tökéletesen megfelel­tek. Állandóan tisztán tar­tották a vizet, minden nö­vényt megettek, úgyannyira, hogy legutóbb már a parkban lekaszált füvet kellett be­szórni — élelemként. A ter­mészetes szaporodásra azon­ban még itt sem voltak haj­landók. (Igaz, az egyik fel­bontott halban egy tányérra való ikrát találtak.) Most már azonban elérkezett az idő, hogy az amurokat visszavi­gyék a dinnyés! telepre. Leg­alábbis egy részüket. Ehhez persze a halakat ki kell fogni a tóból. Mi sem egyszerűbb ennél. Elő néhány hálót, a tó­partra a teherautót, és a ha­lak mehetnek. Mégsem volt ennyire egy­szerű. Hogy mennyire nem egy­szerű a halászásuk, ez csak sakkor derült ki, amikor pár jnappal ezelőtt néhány ember {jelent meg a tóban, a hálók- íkal. Mindannyian értik a I mesterségüket, ráadásul újra •köztük a halászati felügyelő és, aki nemcsak irányít, ha­r­A tv nézőinek lajánljuk Az Írók, könyvek, kritikusok című sorozat csütörtöki adása a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelenő és az őszi­rózsás forradalom, valamint a KMP megalakulásának 50. év­fordulója kapcsán megjelenő új művekkel foglalkozik. Végül megemlítjük még az október 12-én, szombaton kép­ernyőre kerülő új tv-játékot. Címe: A taxisofőr visszatér. A bohózat halárát súroló vígjáték főszereplője egy féltékeny fia­tal férj, egy taxisofőr, aki vá­ratlanul tér haza, s ebből sok érdekes bonyodalom adódik. ; Vasárnap, október 6-án este fismét jelentkezik a Világiro- '■dalmi Magazin, amely most ka- jmarasZínház jellegű és néha íkrimiszerűem izgalmas jelene­itekből összeállított műsorával •a lírától az irodalmi krimiig jvezeti el a nézőt mintegy fél­tucatnyi nemzet íróinak, illetve jazok tv-re adaptált műveinek isegítsé gével. j A könnyű műfajok kedvelőé­inek a Show-hivatal szerdai !jelentkezését ajánljuk. Sokféle ikönnyűmuzsika, a téli énekvei--, jsany meghirdetése, színházi ■ízelítő, artistarevü és természe- itesen humor szerepel a prog­ramban. Otthon, a Varga-hegyen kább meggondolják és ma­radnak. Legalábbis eddig így volt. Most azonban az itt élő em- : berek elkezdtek építkezni. Az : új épületben hat helyiség : lesz, igaz, egyik sem valami nagy, de a célnak megfelel. ; Még ők maguk sem tudják, j mi is lesz: művelődési otthon, j tanácskozó helyiség, gyüleke- : ző hely, de egy kicsit mind- : annyiuk otthona lesz. ehhez ; nem fér kétség. Teljes égé- ! szében társadalmi munkában j építik — maguknak. Nagy ; szükség van rá, és attól már : senki sem tart, hogy nem ; tudják majd kihasználni, hi- : szén most még mindig a fen- ; tebbi párbeszéd hangzik el, ■ ha valahol össze akarnak ; gyűlni. j Az új épület azonban szé- ; pen halad. Mindenki kiveszi ! részét az építkezésből. A tér- : vek szerint a Varga-hegyiek j új otthonát november 7-én ; avatják fel. Szó van arról is. I hogy az épületet a diósgyőri : Ady Endre Művelődési Ház ■ veszi majd gondozásába, és j akkor a művelődési ház kü- j lönböző rendezvényekkel : gondoskodik a tartalomról. ’• —- Akkor ma délután ta­nácstagi beszámolót tartunk! — Rendben van. Ott le­szünk. Majd szólok a többiek­nek is. Ja! Egy pillanat! És hol tartjuk meg? Hová men­jünk? — Hová? Hát... hová is? Nem tudom. Sajnos, nincs ho­vá menni. — Akkor majd az utcán tartjuk megint. Ott szoktuk. Nagyjából ilyen vagy eh­hez hasonló párbeszédek hangzottak el a miskolci Var­ga-hegyen minden olyan al- kalommal, amikor össze kel­leti volna gyűlni az it.t élő embereknek, összesen 720 csglád él itt, de semmiféle helyiség nem áll rendelkezé­sükre. Sem szavazáshoz, sem beszámolók meghallgatásá­hoz, sem más rendezvényhez, pedig az itt lakók is gyakran váltanának szót ügyes-bajos dolgaikról felelős emberek­kel, ügyükben eljáró aktívák­kal, vagy vennének részt va­lamilyen kulturális rendezvé­nyen. Hiszen itt mégiscsak maguk között lennének, a maguk területén, míg ha messzebbre kell menni, in­Halászok a tapolcai lila ikrákat a és erőm mész vegetáriánusok — Jól dolgoztak i víz alatti takarítók KÉT ÉVVEL ezelőtt teher­gépkocsi állt meg a tapolcai csónakázó tónál és néhány ember különlegesen csoma­golt, nagy gonddal, óvatos­sággal vigyázott halakat ra­kott le a kocsiról a tó vi­zébe. Az óvatosságra, a gondra intő emberek között I volt Csikós József is, a me~ j gyei tanács halászati felíigye- I lője, aki személyesen ment el a halakért, a dinnyési kí- í sérleti telepre. Fehér amuro- j kát raktak a csónakázóba. : Egyrészt „takarítómunkások- ; ként:” hátha megeszik a tó- : ban állandóan burjánzó, ren­geteg növényt és így nem kell e vizet leengedni, a füvet ki­szedni, másrészt pedig: hátha itt hajlandók lesznek a nö­vényevők természetes szapo­rodásra! Az első- elképzelésnek az IP 211 űvek a miskolci könyvesboltokban Aránylag kevés új könyvről számolhatunk be ezen a vasár­napon, de mindenesetre felhív­juk olvasóink figyelmét Ga­lambos Lajos új könyvére, a Zsilipekre. Ez a mű méltán keltett feltűnést már akkor, amikor folytatásokban jelent meg az Új írás hasábjain. Most könyv álakban is megszerez­hető. A filozófia iránt érdek­lődők figyelmét felhívjuk Spi­noza nagy művének, az Etiká­nak új kiadására, az utazások kedvelői pedig nyilván öröm­mel forgatják majd Molnár Gábor útikönyvét, amelynek Horgászom az Arnazonaszon a címe. Végül az építészet iránt érdeklődőknek egy hír: megje­lent Le Corbusier, rajzokkal illusztrált műve A jövő nagy­városai. Akik németül is olvasnak, azokat nyilván érdekli Bodo Uhse regénye, a Die Patrioten és az a Schrifsteiler der Ge­genwart című esszésorozat, amelyben Thomas Mann, Al­fred Döblin, Ludwig Renn, Re­marque és Feuchtwanger éle­tét műveit ismertetik. *r*4MMfw#*#************i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents