Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
Vasárnap, 1968. október 29. fiSZAKMAGVARORS7,AG 3 Fogadatlan prókátorok V an egy régi jó magyar • közmondás, amely kertelés nélkül megfogalmazza, milyen fizetés jár a fogadatlan Prókátornak. A nép ugyanis ősidők óta azokat az egyéneket tekinti fogadatlan prókátoroknak. akik általában a saját érdekük érvényesítése, vagy viselt dolgaik leplezése ürügyén hívatlanul — foga- daüanul — is beleavatkoznak olyan ügyekbe, amelyekhez nincs közük. A fogadatlan prókátorok erőszakosak és rosszindulatúnk, „minden lében kanalak” ahogyan mondani szokás, mégpedig egy másik szólás-mondás szövegével kifejezve azért, mert a kibicnek semmi sem' drága. Manapság, ha a nemzetközi helyzetet vizsgáljuk, hamar szembetűnik, hogy a politikában is egyre több a fogadatlan prókátor, az olyan egyén, aki egész népekre hivatkozva kéretlenül avatkozik bele más népek ügyeibe. Talán az sem Véletlen, hogy éppen a saját viselt dolgaik nemzetközi leplezését próbálják így elérni, vagy éppenséggel saját politikai érdekeik vezérlik őket, miközben mások politikai érdekeire hivat- „jznak. A csehszlovákiai népeknek, például, a közismert események után — és azóta folyamatosan — sok ilyen fogadatlan prókátoruk akadt, akik — szinte nevetségesen — a szocializmus szószólói, a szocializmus ügyének védelmezőiként hangoskodnak a nemzetközi fórumokon, anélkül, hogy erre bárki is megkérte volna őket. A kórus augusztus 21-én, •szinte karmesteri intésre egyezerre zendült, a szocializmus t,ügyvédjeinek” szerepében tetszelgő fogadatlan politikai prókátorok szinte egyszerre kezdték el védő-, vagy vádlóbeszédeiket. Talán ez sem véletlen. A karmesteri intést is elvégezte valaki, mégpedig az alaphang megadása után. Ez a valaki vitathatatlanul az Egyesült Államok imperialista érdekszövetségének politikai apparátusa. Ez az apparátus vezényel, s egyben első számú fogadatlan prókátora annak az ügynek, amelynek — a történelem tanulsága szerint — hivatalosan megfogadott és kiváló védői vannak, A z USA prókátonsága **• azonban nem véletlen, s éppen ezért egy pillanatig sem önzetlen. Az amerikai imperialisták ugyanis az elmúlt húsz esztendőn belül csinállak már néhány helyi háborút és Dél-Amerikában megszálltak már — igazán hívatlanul — néhány olyan országot, ahol a tömegek a nyomor, a kizsákmányolás, az embertelen életmód ellen tüntettek és forradalommal fenyegettek. Vagy: emlékezzünk csak a koreai háborúra és a koreai Népi Demokratikus Köztársaság .szuverenitása ellen azóta elkövetett katona; bűncselekményekre. , Emlékezzünk a közel-keleti (izrae- k-nrab) háborúkra, amelyeknek fő szervezője és az izraeli oldalon buzgó fegyver- hordozója az Egyesült Államok. A Vietnam elleni háborús pokoljárás meg annyira felháborítja a világ becsületes embereit, hogy az amerikai hadvezetést — és a mögötte álló imperialista csoportokat *— már otthon, az USA-ban fs milliók ítélik el. Az Amerikai Egyesült Államok aljasságának listáját egyszerűen képtelenség lenne felsorolni. Észak-Vietnamban még mindig átlagosan havi 5000 légitámadást hajtanak végre a békés városok és falvak ellen. Már nem is hadicélokat támadnak, hanem mindent; öntöző rendszereket, szíva tty ú telepeket, gátakat, zsilipeket, de még a szántóföldeket is. Peter Weiss francia újságíró egyik beszámolójában olvashatjuk például, hogy; „A Ben Hal folyótól északra nincs többé növényzet, nem lehet felszántani ezt. * korábban igen gazdag földet, mert a talaj a szó szoros értelmében tele van tűzdelve bombaszilánkokkal. Vinh Linh-től Nghe An-ig észak felé minden várost és községet oly mértékben szétbombáztak, hogy csak por és hamu maradt belőlük... A hadicél az, hogy vízzel árasszák el a mezőket, elmossák a termést és megfojtsák a jószágot, megsemmisítsék az utolsó óvóhelyeket, ahol még emberek rejtőznek. A tengeri gátak szétbombázásával hosszú évekre elpusztítják a termést, mert sós víz zúdul a mezők-, re.” Talán ennyi is elég. És ugyanazok, akik ezt a szörnyű pusztítást végrehajtották, most a humanizmus nevében prédikálnak, u Szovjetuniót és szocialista szövetségeseit agresszióval vádolják azért, mert felelős csehszlovák államférfiak hívására, proletár internacionalista testvéri kötelességüket teljesítve bevonultak Csehszlovákiába, hogy ott éppen az imperialisták által szított és támogatott ellenforradalmi törekvést meghiúsítsák. Különösen buzgó és hangos a fogadatlan prókátorok kórusában Nyugat-Németország néhány vezető politikusa és újfasiszta figurája. Kiesinger kancellár személy szerint terjesztette elő a Bundestag szeptemberi ülésszakán azt a politikai programot, amely Strauss pénzügyminiszter „Eu- rópa-nagytér” elméletén! alapul. De mi is ez a Strauss- féle „európai nagytér elv”, vagy terv? Lényege, hogy egész Európát föderációs szövetség alapján szeretnék a saját szájuk íze szerint átszervezni, s eme elképzelt európai föderációban Nyugat-Némct- onszágnak (illetve: Németországnak) biztosítani a vezető szerepet, 17 gy ma már alig titkolt terv szerint a nyugatnémet hadseregen belül különleges osztagokat és brigádokat képeznek ki. Ezek feladata: váratlanul megtámadni és lerohanni a Német Demokratikus Köztársaságot és megszállni egész Berlint, valamint az összes kelet-német kulcsfontosságú várost. Egy másik speciális hadseregnek — amelynek kiképzése szintéin folyamatban van — az a feladata, hogy villám- háborúval lerohanja Csehszlovákiát, ott a szocialista rendszert, a néphatalmat meg- döntse, s ezzel éket verjen a Varsói Szerződés egységébe. Az összes tervezett hadműveletet 48 órányi idő alatt akarják végrehajtani, s ezzel a Varsói Szerződés többi államát kész tények elé állítani. Kiesinger kancellár nyíltan kijelentette, hogy: „A Szovjetunió fenn akarja tartani a status quot Európában... Nekünk meg kell kísérelni n status quo megváltoztatását." Na tessék! A néhány nappal korábban még Csehszlovákia szabadságát és függetlenségét védelmező fogadatlan prókátor nyíltan meg akarja változtatni az Európában kialakított határokat és államrendszereket. Az újfasiszta ifjúsági szövetség tagjai meg röpcédulákat szórtak, amelynek szövege a Szudéta-földet és az Odera—Neisse folyókon túli területeket követeli. Ezek után aligha kétséges, hogy a nyugatnémet, prókátorok mit akarnak elérni, miközben kéretlenül Csehszlovákia „védelmére” kelnek. A z imperialista fogadatlan prókátorok hangoskodó csoportjához csatlakozott Mao Ce-tung és az eszméit megszállottan hirdető kínai vezető apparátus is. Teljes hangerővel támadják a szocialista országokat. Érdekes módon: Csehszlovákiát éppen úgy pocskondiázzák, mint a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Csou En-Iaj még a vietnami nemzeti ünnep alkalmából rendezett követség! fogadáson is megragadta az alkalmat, hogy „ítéletet” mondjon. Kijelentette: „A Szovjetunióban és Csehszlovákiában már réges régen cl játszatták a szocialista vívmányokat és éppen most a szovjet revizionista renegát klikk az, amely élen jár a kapitalizmus visszaállításában és az imperializmussal való együttműködésben.” A kínai fogadatlan prókátorok szájhősködése számunkra majdnem érthetetlen. Nem azért, mert a szocializmus nevében prédikálnak, hanem egyszerűen a kijelentéseik érthetetlenek, logikátlanok, önmagukat cáfolok. Ezzel szemben pontosan értjük és tudjuk, miért csatlakozott Mao klikkje az imperialjsta prókátorokhoz. Csupán azért, mert Mao Ce-tungnak ós a jelenleg hatalmon levő vezető kínai apparátusnak is van mit palástolni, van miről elterelni a figyelmet. Elsősorban: saját nacionalizmusukról, hódító, nagyhatalmi törekvéseikről, valamint a Kínai Népköztársaság belső gazdasági és társadalmi problémáiról. Szinte valamennyi nyugati kapitalista országban kerül néhány fogadatlan prókátora a csehszlovák ügynek. Azt is elmondhatjuk, hogy mindez természetes. Az imperialistáik mindig is mindent elkövettek, hogy ügyeinkbe kéretlenül beleavatkozzanak, s egészen bizonyos, hogy a jövőben sem lesznek jobbak. De a szigetek világában is megszólalt — ráadásul jó hangosan — egy hírhedt ; lkátor: Suharto, Indonézia jelenlegi elnöke, aki 1965-ben, mint tábornok, katonai puccsal döntötte meg a világszerte népszerű demokrata, Sukarno elnök hatalmát. Ráadásul Suharto elnök úr azzal vádolja a csehszlovák munkásosztálynak segítséget nyújtó szocialista országokat, hogy pucos-szerűen akadályozták meg egy másik ideológia hatalomra jutását Csehszlovákiában. Nem tagadjuk: megakadályoztuk ama bizonyos „másik ideológia” hatalomra jutását Csehszlovákiában, mert nagyon jól tudtuk, milyen az az ideológia és milyen veszélyeket rejt magában a szocializmus egész rendszere ellen. Suharto elnök úrnak azonban csak annyit mondhatunk, hogy ő is fogadatlan prókátor, senki sem kért tóle tanácsot és végső soron: furcsa, hogy éppen 6 beszél puccsról. Temérdek tényt tudnánk felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy azok a fogadatlan prókátorok, akik kéretlenül beleavatkoznak a csehszlovákiai ügybe — valamennyien saját szennyesüket szeretnék takargatni, valamennyien a maguk aljas nemzetközi viselkedésükről akarják elterelni a világközvélemény figyelmét Elhisszük: az öt szocialista ország testvéri segítsége a csehszlovák népnek — a csehszlovákiai ellenforradalmi hatalomátvétel fegyveres megelőzése — jó ürügy és jó alkalom a rágalmazásra. A szocialista országok azonban nem félnek ezektől a rágalmaktól, amelyek — érdekes módon — számos tanácsot is tartalmaznak. Tanácsot arra vonatkozóan, hogyan viselkedjünk és hogyan építsük a szocializmust Hiszen, ha ezek igazán őszinte és jó tanácsok lennének. De nem azok, hanem csak a fogadatlan prókátorok politikai ürügyei beleavatkozni olyan ügybe, amelyhez' nincs közük. I gy nem mondhatunk mást, csak azt, amit a már említett régi jó magyar közmondás tartalmaz. Bizonybizony, nálunk az egyszerű parasztemberek is tudják, milyen fizetség jár a fogadatlan prókátoroknak. Es egészen bizonyos, hogy a mi népünk e régi közmondás szellemes, bár kendőzetlenül szókimondó bölcsességét vallja. Szcndrci József \A vesetőségeálasstás I nemcsak,ss párttagság ügye Beszélgetés Cservák Ferenc elvtárssal, az Encsi járási Pártbizottság első titkárával Hogyan halad megyénk legnagyobb járásában a pártvezo- tőségek újjáválasztásának felelősségteljes, nagy tömegeket mozgósító, a párttagságot és a pártaktívák széles hálózatát foglalkoztató munkája. Milyen tapasztalatokat szereztek eddig, hogyan hasznosítják ezeket a jövőben; milyen ma a pártélet? — Ezekről a kérdésekről folytattunk nagyon tanulságos eszmecserét Cservák Ferenc elvtárssal, az Encsi járási Párt- bizottság első titkárával. Beszélgetésünk mottóját ez adta: az encsi járás 118 pártalapszer- vezelében kelt ebben az időszakban a Politikai Bizottság határozata értelmében a vezetőség-új jáválasztást megejteni. A járási pártbizottságra, s a pártbizottság által foglalkoztatott önzetlenül segítő, az előkészítésben és a választásodé lebonyolításában serényen munkálkodó aktivistákra azonban nem elsősorban a 118 pártalap- szervezet munkájának figyelemmel kísérése hárít sok fizikai fáradtságot, hanem az a tény, hogy földrajzilag is nagy területet, nyolcvankét (!) községet kell bejárni. Ezekkel a falvakkal állandó érintkezést tartani, a pártéletnek ebben a nagyon fontos eseményében a kontaktust szüntelenül erősíteni. Az eseményelvre figyelni és reagálni, a járás párt- és gazdasági életét szinkronban tartani. Cservák elvtárs nagy elismeréssel szólt az aktivisták tevékenységéről, akik a járási pártbizottság és munkatársai mellett hozzáértéssel, segítő szándékkal vették ki részüket az előkészítésből. Említette Hallók Géza nevét, aki a járási tanács dolgozója, Kiéri Istvánt, az Állami Biztosító járási fiókjának vezetőjét. Sváb Antalt, a járási tanács elnökhelyettesét, akik felelősségteljes, mindennapi elfoglaltságuk mellett is szakítottak időt arra, hogy a rájuk bízott pártalapszerveze- tekben az előkészítés és a választás munkáját megszervezzék, biztosítsák a választás demokratizmusát, segítsék a pártvezetőséget a beszámoló elkészítésében és a végzett munkáról állást foglaljanak a felsőbb pártszerv nevében. A földrajzi terület nagysága sejteti, hogy ebben a nagy járásban különféle módon, differenciáltan kell a pártmunkát kezelni és segíteni. Másként jelentkeznek a problémák — mondjuk — Szikszón és Göncön, mint a járási és a megye- székhelytől távol eső, kedvezőtlen természeti adottságokkal rendelkező falvakban, ahol a távolság nemcsak kilométerekben, hanem a kulturális ellátottságot, fejlettségi fokot tekintve a gondolkodásmódban is jelentkezik. A pártbizottság éppen ezért — mint Cservák elvtárs mondotta — 12 körzetre osztotta fel a járást. Egy-egy körzetbe általában azonos adottságokkal rendelkező községek kerültek, ahol nagyjából a problémák is megegyeznek. E körzetek élén olyan felelős aktíva áll. aki 5—8 község életét kíséri figyelemmel s,felkészültsége, hozzáértése biztosíték arra, hogy életközeibe tud kerülni., a jelentkező gondokkal, segítséget tud nyújtani a megoldáshoz A pártbizottság a vezetőségválasztás előkészítésétől fogva e nagy munka befejezéséig a körzetfelelősökkel tartja a kapcsolatot, akik tapasztalataikról rendszeresen beszámolnak. Október- 15-tel bezárólag nyolcvan alapszervezetnél ejtették meg az újjáválasztást. A megválasztott 80 titkár közül hatvanötöt választottak újjá, 15 párttitkár pedig most került ebbe a felelősségteljes, megtisztelő funkcióba. A vezetőségi tagok számarányában is döntő többséget képviselnek azok, akik eddig is tisztségviselők voltak, az újak pedig demokratikus választás útján, a párttagság akaratából nyerték el megbízatásukat. Noha a választás még nem fejeződött be, s ez a munka napjainkban is folyik, a megtartott taggyűlések tapasztalatai elegendő mar danivalót adnak ahhoz, hogy Cservák elvtárs a járás pártéletéről összefoglaló képet adjon. — Jó érzés — mondotta —, hogy a beszámolók megfelelő körül tekintéssel készültek el; ezekben a vezetőség kollektív munkája realizálódik és hűen tükrözik az adott község valóságos helyzetét. Nem fukarkodnak a kritikával és őszinKészülődés a takarékossági napokra A takarékossági világnap, október 31-e alkalmából az idén is megrendezik megyénkben a takarékossági napokat. Október 28-a és november 2-a között több rendezvényre kerül sor a takarékosságra való nevelés jegyében. Október 29-én például a Sárospataki Tanítóképző Intézetben rendeznek takarékossági műsoros estet és vetélkedőt. Hasonló rendezvényre kerül sor a ti- szaszederkényi művelődési házban, valamint a miskolci és az ózdi úttörőházban. Az OTP a takarékossági világnap alkalmából rajz- és dolgozatírási versenyt hirdet az általános iskolás gyermekek részére. Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan az OTP megyei fiókja az idén is ezerforintos takarékbetétkönyvvel ajándékozza meg az október 31-én, a borsodi szülőotthonokban, illetve kórházakban született első csecsemőt.. Kedves ajándékkal lepik meg az előző évek „OTP-cseesemőit” is. Érdekes meglepetést tartogatnak az új takarékbetét-tulajdonosok részére is. Azok között, akik október 28 és november 2 között valamelyik miskolci OTP-fiókban ezer forintnál nagyobb összegű új betétkönyvet váltanak, éri ékes jutalmakat sorsolnak ki. tén szembe néznek az elkövetett hibákkal is. Ezekre épülnek fel a határozati javaslatok, melyek precízen kidolgozva illeszkednek a következő évek feladataihoz. Nem utolsósorban múlik a siker azon is, hogy a technikai előkészületeket mindenütt megtették: erre az alkalomra a párthelyiségeket ünnepélyesen feldíszítették; biztosították a szavazóhelyiségeket, a demokratikus, titkos választást. Helyénvaló — mondotta Cservák elvtárs —, hogy ezúton is elismerésünket fejezzük ki az előző taggyűléseken megválasztott munkabizottságok, különösen a jelölő bizottságok tevékenységéért. Hangsúlyozni kell, hogy a választás összes tapasztalatainak összegezése és elemzése még hatra van. Azonban az eddigiek is elegendő tanulságot szolgáltatnak ahhoz, hogy alapszervezeteinknek a soron következő választásokhoz módszerbeli segítséget adjunk. Több helyütt előfordult az encsi járásban, hogy a pártvezetőség a beszámolót és a határozati javaslatot annyi példányban készítette el, ahány fős a pártszervezet. Ezt a taggyűlés előtt egy héttel megküldték a kommunistáknak, így a párttagság alaposan tanulmányozhatta és a taggyűlésen egészséges vita alakulhatott ki. Ezekben az esetekben több hozzászólás is hangzott el. Kritikusan, de segítő szándékkal bírálták a vezetőség munkáját, szóllak a párttagság é* az egész faluközösség előtt álló feladatokról. — Figyelemre méltó körülmény — folytatta Cservák elvtárs —, hogy az eddig meg« tartott taggyűléseken a párt- titkárok, vezetőségi tagok döntő többségét újjáválasztották- Mert eddig is hozzáértéssel^ jól végezték munkájukat. Rászolgáltak a párttagság bizalmára. A most újjáválasztásra kerülő vezetőségek egyidősek az árkiegészítéses dotációs rendszerrel, amely a járásban 44 tsz-t érint Amíg járásunkban ezek a termelőszövetkezetek korábban a sokmilliós állami támogatás ellenére is sorban álltak a banknál, jelenleg az árkiegészítéses dotációban ez egyszer sem fordult elő. A gazdasági eredmények elválaszthatatlanok a javuló pártmunkától; attól a gazdaságszervező tevékenységtől, amelyet a már újjáválasztott, vagy ezután újjáválasztásra kerülő pártvezetőségek kifejtettek. A járási pártbizottság az elismerésre méltó munkát végző aktívahálózaton és saját munkatársain keresztül J figyelemmel kísérj a vezető- I ségválasztások eseményeit, 1 Ahol szükséges és igénylik, megadjuk a segítséget, mint ahogy a megyei pártbi- j zottság részéről is megkaptunk i eddig minden támogatást. Ar- j ról számolhatok be — mondotta beszélgetésünk végén Cservák elvtárs —. hogy járásunk különleges adottságait, problémáit figyelembe véve, nemcsak a párttagság, hanem az egész közösség nagy eseménye és ügye a vezetőségválasztás. Az eddigi taggyűléseket fegyelmezetten, a kitűzött időpontban tartót Iák meg. a beszámolók, a viták, s a határozattá emelt javaslatok mindennapi gondjaink ritkításához, s teljes megoidácénoz járulnak hozzá. au.
