Észak-Magyarország, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

Vasárnap, 1968. október 29. fiSZAKMAGVARORS7,AG 3 Fogadatlan prókátorok V an egy régi jó magyar • közmondás, amely ker­telés nélkül megfogalmazza, milyen fizetés jár a fogadatlan Prókátornak. A nép ugyanis ősidők óta azokat az egyé­neket tekinti fogadatlan pró­kátoroknak. akik általában a saját érdekük érvényesítése, vagy viselt dolgaik leplezése ürügyén hívatlanul — foga- daüanul — is beleavatkoznak olyan ügyekbe, amelyekhez nincs közük. A fogadatlan prókátorok erőszakosak és rosszindulatúnk, „minden lé­ben kanalak” ahogyan mon­dani szokás, mégpedig egy másik szólás-mondás szövegé­vel kifejezve azért, mert a kibicnek semmi sem' drága. Manapság, ha a nemzetközi helyzetet vizsgáljuk, hamar szembetűnik, hogy a politiká­ban is egyre több a fogadat­lan prókátor, az olyan egyén, aki egész népekre hivatkozva kéretlenül avatkozik bele más népek ügyeibe. Talán az sem Véletlen, hogy éppen a saját viselt dolgaik nemzetközi lep­lezését próbálják így elérni, vagy éppenséggel saját politi­kai érdekeik vezérlik őket, miközben mások politikai ér­dekeire hivat- „jznak. A cseh­szlovákiai népeknek, például, a közismert események után — és azóta folyamatosan — sok ilyen fogadatlan próká­toruk akadt, akik — szinte nevetségesen — a szocializmus szószólói, a szocializmus ügyé­nek védelmezőiként hangos­kodnak a nemzetközi fórumo­kon, anélkül, hogy erre bár­ki is megkérte volna őket. A kórus augusztus 21-én, •szinte karmesteri intésre egy­ezerre zendült, a szocializmus t,ügyvédjeinek” szerepében tetszelgő fogadatlan politikai prókátorok szinte egyszerre kezdték el védő-, vagy vád­lóbeszédeiket. Talán ez sem véletlen. A karmesteri intést is elvégezte valaki, mégpedig az alaphang megadása után. Ez a valaki vitathatatlanul az Egyesült Államok imperialista érdekszövetségének politikai apparátusa. Ez az apparátus vezényel, s egyben első szá­mú fogadatlan prókátora an­nak az ügynek, amelynek — a történelem tanulsága sze­rint — hivatalosan megfoga­dott és kiváló védői vannak, A z USA prókátonsága **• azonban nem véletlen, s éppen ezért egy pillanatig sem önzetlen. Az amerikai im­perialisták ugyanis az elmúlt húsz esztendőn belül csinál­lak már néhány helyi hábo­rút és Dél-Amerikában meg­szálltak már — igazán hí­vatlanul — néhány olyan or­szágot, ahol a tömegek a nyo­mor, a kizsákmányolás, az embertelen életmód ellen tün­tettek és forradalommal fe­nyegettek. Vagy: emlékezzünk csak a koreai háborúra és a koreai Népi Demokratikus Köztársaság .szuverenitása el­len azóta elkövetett katona; bűncselekményekre. , Emlé­kezzünk a közel-keleti (izrae- k-nrab) háborúkra, amelyek­nek fő szervezője és az iz­raeli oldalon buzgó fegyver- hordozója az Egyesült Álla­mok. A Vietnam elleni hábo­rús pokoljárás meg annyira felháborítja a világ becsületes embereit, hogy az amerikai hadvezetést — és a mögötte álló imperialista csoportokat *— már otthon, az USA-ban fs milliók ítélik el. Az Amerikai Egyesült Álla­mok aljasságának listáját egy­szerűen képtelenség lenne fel­sorolni. Észak-Vietnamban még mindig átlagosan havi 5000 légitámadást hajtanak végre a békés városok és fal­vak ellen. Már nem is hadi­célokat támadnak, hanem mindent; öntöző rendszereket, szíva tty ú telepeket, gátakat, zsilipeket, de még a szántó­földeket is. Peter Weiss fran­cia újságíró egyik beszámoló­jában olvashatjuk például, hogy; „A Ben Hal folyótól északra nincs többé növény­zet, nem lehet felszántani ezt. * korábban igen gazdag földet, mert a talaj a szó szoros ér­telmében tele van tűzdelve bombaszilánkokkal. Vinh Linh-től Nghe An-ig észak felé minden várost és köz­séget oly mértékben szétbom­báztak, hogy csak por és ha­mu maradt belőlük... A ha­dicél az, hogy vízzel árasszák el a mezőket, elmossák a ter­mést és megfojtsák a jószá­got, megsemmisítsék az utol­só óvóhelyeket, ahol még em­berek rejtőznek. A tengeri gá­tak szétbombázásával hosszú évekre elpusztítják a termést, mert sós víz zúdul a mezők-, re.” Talán ennyi is elég. És ugyanazok, akik ezt a ször­nyű pusztítást végrehajtották, most a humanizmus nevében prédikálnak, u Szovjetuniót és szocialista szövetségeseit agresszióval vádolják azért, mert felelős csehszlovák ál­lamférfiak hívására, proletár internacionalista testvéri köte­lességüket teljesítve bevonul­tak Csehszlovákiába, hogy ott éppen az imperialisták által szított és támogatott ellenfor­radalmi törekvést meghiúsít­sák. Különösen buzgó és hangos a fogadatlan prókátorok kó­rusában Nyugat-Németország néhány vezető politikusa és újfasiszta figurája. Kiesinger kancellár személy szerint ter­jesztette elő a Bundestag szeptemberi ülésszakán azt a politikai programot, amely Strauss pénzügyminiszter „Eu- rópa-nagytér” elméletén! ala­pul. De mi is ez a Strauss- féle „európai nagytér elv”, vagy terv? Lényege, hogy egész Európát föderációs szö­vetség alapján szeretnék a sa­ját szájuk íze szerint átszer­vezni, s eme elképzelt európai föderációban Nyugat-Némct- onszágnak (illetve: Németor­szágnak) biztosítani a vezető szerepet, 17 gy ma már alig titkolt terv szerint a nyugat­német hadseregen belül kü­lönleges osztagokat és brigá­dokat képeznek ki. Ezek fel­adata: váratlanul megtámad­ni és lerohanni a Német De­mokratikus Köztársaságot és megszállni egész Berlint, va­lamint az összes kelet-né­met kulcsfontosságú várost. Egy másik speciális hadsereg­nek — amelynek kiképzése szintéin folyamatban van — az a feladata, hogy villám- háborúval lerohanja Csehszlo­vákiát, ott a szocialista rend­szert, a néphatalmat meg- döntse, s ezzel éket verjen a Varsói Szerződés egységébe. Az összes tervezett hadműve­letet 48 órányi idő alatt akar­ják végrehajtani, s ezzel a Varsói Szerződés többi álla­mát kész tények elé állítani. Kiesinger kancellár nyíltan kijelentette, hogy: „A Szov­jetunió fenn akarja tartani a status quot Európában... Ne­künk meg kell kísérelni n status quo megváltoztatását." Na tessék! A néhány nappal korábban még Csehszlovákia szabadságát és függetlenségét védelmező fogadatlan próká­tor nyíltan meg akarja változ­tatni az Európában kialakított határokat és államrendszere­ket. Az újfasiszta ifjúsági szö­vetség tagjai meg röpcédulá­kat szórtak, amelynek szöve­ge a Szudéta-földet és az Ode­ra—Neisse folyókon túli terüle­teket követeli. Ezek után alig­ha kétséges, hogy a nyugat­német, prókátorok mit akarnak elérni, miközben kéretlenül Csehszlovákia „védelmére” kelnek. A z imperialista fogadatlan prókátorok hangoskodó csoportjához csatlakozott Mao Ce-tung és az eszméit meg­szállottan hirdető kínai vezető apparátus is. Teljes hangerő­vel támadják a szocialista or­szágokat. Érdekes módon: Csehszlovákiát éppen úgy pocskondiázzák, mint a Szov­jetuniót és a többi szocialista országot. Csou En-Iaj még a vietnami nemzeti ünnep al­kalmából rendezett követség! fogadáson is megragadta az alkalmat, hogy „ítéletet” mondjon. Kijelentette: „A Szovjetunióban és Csehszlová­kiában már réges régen cl ját­szatták a szocialista vívmá­nyokat és éppen most a szov­jet revizionista renegát klikk az, amely élen jár a kapita­lizmus visszaállításában és az imperializmussal való együtt­működésben.” A kínai fogadatlan próká­torok szájhősködése számunk­ra majdnem érthetetlen. Nem azért, mert a szocializmus ne­vében prédikálnak, hanem egyszerűen a kijelentéseik ért­hetetlenek, logikátlanok, ön­magukat cáfolok. Ezzel szem­ben pontosan értjük és tud­juk, miért csatlakozott Mao klikkje az imperialjsta próká­torokhoz. Csupán azért, mert Mao Ce-tungnak ós a jelen­leg hatalmon levő vezető kínai apparátusnak is van mit pa­lástolni, van miről elterelni a figyelmet. Elsősorban: saját nacionalizmusukról, hódító, nagyhatalmi törekvéseikről, valamint a Kínai Népköztár­saság belső gazdasági és tár­sadalmi problémáiról. Szinte valamennyi nyugati kapitalista országban kerül néhány fogadatlan prókátora a csehszlovák ügynek. Azt is elmondhatjuk, hogy mindez természetes. Az imperialistáik mindig is mindent elkövettek, hogy ügyeinkbe kéretlenül be­leavatkozzanak, s egészen bi­zonyos, hogy a jövőben sem lesznek jobbak. De a szigetek világában is megszólalt — rá­adásul jó hangosan — egy hírhedt ; lkátor: Suharto, In­donézia jelenlegi elnöke, aki 1965-ben, mint tábornok, ka­tonai puccsal döntötte meg a világszerte népszerű demok­rata, Sukarno elnök hatal­mát. Ráadásul Suharto elnök úr azzal vádolja a csehszlovák munkásosztálynak segítséget nyújtó szocialista országokat, hogy pucos-szerűen akadályoz­ták meg egy másik ideológia hatalomra jutását Csehszlo­vákiában. Nem tagadjuk: meg­akadályoztuk ama bizonyos „másik ideológia” hatalomra jutását Csehszlovákiában, mert nagyon jól tudtuk, milyen az az ideológia és milyen veszé­lyeket rejt magában a szocia­lizmus egész rendszere ellen. Suharto elnök úrnak azonban csak annyit mondhatunk, hogy ő is fogadatlan prókátor, sen­ki sem kért tóle tanácsot és végső soron: furcsa, hogy ép­pen 6 beszél puccsról. Temérdek tényt tudnánk felsorakoztatni annak bizonyí­tására, hogy azok a fogadat­lan prókátorok, akik kéretle­nül beleavatkoznak a csehszlo­vákiai ügybe — valamennyien saját szennyesüket szeretnék takargatni, valamennyien a maguk aljas nemzetközi vi­selkedésükről akarják elterel­ni a világközvélemény figyel­mét Elhisszük: az öt szocia­lista ország testvéri segítsége a csehszlovák népnek — a csehszlovákiai ellenforradalmi hatalomátvétel fegyveres meg­előzése — jó ürügy és jó al­kalom a rágalmazásra. A szo­cialista országok azonban nem félnek ezektől a rágalmaktól, amelyek — érdekes módon — számos tanácsot is tartalmaz­nak. Tanácsot arra vonatkozó­an, hogyan viselkedjünk és hogyan építsük a szocializ­must Hiszen, ha ezek igazán őszinte és jó tanácsok lenné­nek. De nem azok, hanem csak a fogadatlan prókátorok politikai ürügyei beleavatkoz­ni olyan ügybe, amelyhez' nincs közük. I gy nem mondhatunk mást, csak azt, amit a már említett régi jó magyar közmondás tartalmaz. Bizony­bizony, nálunk az egyszerű parasztemberek is tudják, mi­lyen fizetség jár a fogadat­lan prókátoroknak. Es egé­szen bizonyos, hogy a mi né­pünk e régi közmondás szel­lemes, bár kendőzetlenül szó­kimondó bölcsességét vallja. Szcndrci József \A vesetőségeálasstás I nemcsak,ss párttagság ügye Beszélgetés Cservák Ferenc elvtárssal, az Encsi járási Pártbizottság első titkárával Hogyan halad megyénk leg­nagyobb járásában a pártvezo- tőségek újjáválasztásának fe­lelősségteljes, nagy tömegeket mozgósító, a párttagságot és a pártaktívák széles hálózatát foglalkoztató munkája. Milyen tapasztalatokat szereztek ed­dig, hogyan hasznosítják ezeket a jövőben; milyen ma a párt­élet? — Ezekről a kérdésekről folytattunk nagyon tanulságos eszmecserét Cservák Ferenc elvtárssal, az Encsi járási Párt- bizottság első titkárával. Be­szélgetésünk mottóját ez adta: az encsi járás 118 pártalapszer- vezelében kelt ebben az idő­szakban a Politikai Bizottság határozata értelmében a veze­tőség-új jáválasztást megejteni. A járási pártbizottságra, s a pártbizottság által foglalkoz­tatott önzetlenül segítő, az elő­készítésben és a választásodé le­bonyolításában serényen mun­kálkodó aktivistákra azonban nem elsősorban a 118 pártalap- szervezet munkájának figye­lemmel kísérése hárít sok fi­zikai fáradtságot, hanem az a tény, hogy földrajzilag is nagy területet, nyolcvankét (!) köz­séget kell bejárni. Ezekkel a falvakkal állandó érintkezést tartani, a pártéletnek ebben a nagyon fontos eseményében a kontaktust szüntelenül erősíte­ni. Az eseményelvre figyelni és reagálni, a járás párt- és gaz­dasági életét szinkronban tar­tani. Cservák elvtárs nagy elis­meréssel szólt az aktivisták te­vékenységéről, akik a járási pártbizottság és munkatársai mellett hozzáértéssel, segítő szándékkal vették ki részüket az előkészítésből. Említette Hallók Géza nevét, aki a járási tanács dolgozója, Kiéri Istvánt, az Állami Biztosító járási fiók­jának vezetőjét. Sváb Antalt, a járási tanács elnökhelyettesét, akik felelősségteljes, minden­napi elfoglaltságuk mellett is szakítottak időt arra, hogy a rájuk bízott pártalapszerveze- tekben az előkészítés és a választás munkáját megszer­vezzék, biztosítsák a választás demokratizmusát, segítsék a pártvezetőséget a beszámoló el­készítésében és a végzett mun­káról állást foglaljanak a fel­sőbb pártszerv nevében. A földrajzi terület nagysága sejteti, hogy ebben a nagy já­rásban különféle módon, dif­ferenciáltan kell a pártmunkát kezelni és segíteni. Másként je­lentkeznek a problémák — mondjuk — Szikszón és Gön­cön, mint a járási és a megye- székhelytől távol eső, kedve­zőtlen természeti adottságok­kal rendelkező falvakban, ahol a távolság nemcsak kilométe­rekben, hanem a kulturális el­látottságot, fejlettségi fokot te­kintve a gondolkodásmódban is jelentkezik. A pártbizottság ép­pen ezért — mint Cservák elv­társ mondotta — 12 körzetre osztotta fel a járást. Egy-egy körzetbe általában azonos adottságokkal rendelkező köz­ségek kerültek, ahol nagyjá­ból a problémák is megegyez­nek. E körzetek élén olyan fe­lelős aktíva áll. aki 5—8 község életét kíséri figyelemmel s,fel­készültsége, hozzáértése bizto­síték arra, hogy életközeibe tud kerülni., a jelentkező gon­dokkal, segítséget tud nyújtani a megoldáshoz A pártbizottság a vezetőségválasztás előkészíté­sétől fogva e nagy munka be­fejezéséig a körzetfelelősökkel tartja a kapcsolatot, akik ta­pasztalataikról rendszeresen beszámolnak. Október- 15-tel bezárólag nyolcvan alapszervezetnél ej­tették meg az újjáválasztást. A megválasztott 80 titkár közül hatvanötöt választottak újjá, 15 párttitkár pedig most ke­rült ebbe a felelősségteljes, megtisztelő funkcióba. A veze­tőségi tagok számarányában is döntő többséget képviselnek azok, akik eddig is tisztségvi­selők voltak, az újak pedig de­mokratikus választás útján, a párttagság akaratából nyerték el megbízatásukat. Noha a vá­lasztás még nem fejeződött be, s ez a munka napjainkban is folyik, a megtartott taggyűlé­sek tapasztalatai elegendő mar danivalót adnak ahhoz, hogy Cservák elvtárs a járás pártéletéről összefoglaló képet adjon. — Jó érzés — mondotta —, hogy a beszámolók megfelelő körül tekintéssel készültek el; ezekben a vezetőség kollektív munkája realizálódik és hűen tükrözik az adott község való­ságos helyzetét. Nem fukar­kodnak a kritikával és őszin­Készülődés a takarékossági napokra A takarékossági világnap, október 31-e alkalmából az idén is megrendezik megyénk­ben a takarékossági napokat. Október 28-a és november 2-a között több rendezvényre ke­rül sor a takarékosságra való nevelés jegyében. Október 29-én például a Sárospataki Tanítóképző Intézetben ren­deznek takarékossági műsoros estet és vetélkedőt. Hasonló rendezvényre kerül sor a ti- szaszederkényi művelődési házban, valamint a miskolci és az ózdi úttörőházban. Az OTP a takarékossági világnap alkalmából rajz- és dolgozat­írási versenyt hirdet az álta­lános iskolás gyermekek részé­re. Az elmúlt esztendőkhöz ha­sonlóan az OTP megyei fiók­ja az idén is ezerforintos ta­karékbetétkönyvvel ajándékoz­za meg az október 31-én, a borsodi szülőotthonokban, il­letve kórházakban született első csecsemőt.. Kedves aján­dékkal lepik meg az előző évek „OTP-cseesemőit” is. Érdekes meglepetést tarto­gatnak az új takarékbetét-tu­lajdonosok részére is. Azok között, akik október 28 és no­vember 2 között valamelyik miskolci OTP-fiókban ezer fo­rintnál nagyobb összegű új be­tétkönyvet váltanak, éri ékes jutalmakat sorsolnak ki. tén szembe néznek az elköve­tett hibákkal is. Ezekre épül­nek fel a határozati javasla­tok, melyek precízen kidolgoz­va illeszkednek a következő évek feladataihoz. Nem utol­sósorban múlik a siker azon is, hogy a technikai előkészülete­ket mindenütt megtették: erre az alkalomra a párthelyisége­ket ünnepélyesen feldíszítették; biztosították a szavazóhelyi­ségeket, a demokratikus, titkos választást. Helyénvaló — mon­dotta Cservák elvtárs —, hogy ezúton is elismerésünket fejez­zük ki az előző taggyűléseken megválasztott munkabizottsá­gok, különösen a jelölő bizott­ságok tevékenységéért. Hangsúlyozni kell, hogy a választás összes tapasztalatai­nak összegezése és elemzése még hatra van. Azonban az eddigiek is elegendő tanulságot szolgáltatnak ahhoz, hogy alap­szervezeteinknek a soron kö­vetkező választásokhoz mód­szerbeli segítséget adjunk. Több helyütt előfordult az en­csi járásban, hogy a pártveze­tőség a beszámolót és a hatá­rozati javaslatot annyi pél­dányban készítette el, ahány fős a pártszervezet. Ezt a tag­gyűlés előtt egy héttel meg­küldték a kommunistáknak, így a párttagság alaposan ta­nulmányozhatta és a taggyűlé­sen egészséges vita alakulha­tott ki. Ezekben az esetekben több hozzászólás is hangzott el. Kritikusan, de segítő szándék­kal bírálták a vezetőség mun­káját, szóllak a párttagság é* az egész faluközösség előtt ál­ló feladatokról. — Figyelemre méltó körül­mény — folytatta Cservák elv­társ —, hogy az eddig meg« tartott taggyűléseken a párt- titkárok, vezetőségi tagok dön­tő többségét újjáválasztották- Mert eddig is hozzáértéssel^ jól végezték munkájukat. Rá­szolgáltak a párttagság bizal­mára. A most újjáválasztásra kerülő vezetőségek egyidősek az árkiegészítéses dotációs rendszerrel, amely a járásban 44 tsz-t érint Amíg járásunk­ban ezek a termelőszövetkeze­tek korábban a sokmilliós ál­lami támogatás ellenére is sor­ban álltak a banknál, jelen­leg az árkiegészítéses dotáció­ban ez egyszer sem fordult elő. A gazdasági eredmények elválaszthatatlanok a javuló pártmunkától; attól a gazda­ságszervező tevékenységtől, amelyet a már újjáválasztott, vagy ezután újjáválasztásra kerülő pártvezetőségek kifej­tettek. A járási pártbizottság az elismerésre méltó munkát végző aktívahálózaton és sa­ját munkatársain keresztül J figyelemmel kísérj a vezető- I ségválasztások eseményeit, 1 Ahol szükséges és igénylik, megadjuk a segítséget, mint ahogy a megyei pártbi- j zottság részéről is megkaptunk i eddig minden támogatást. Ar- j ról számolhatok be — mon­dotta beszélgetésünk végén Cservák elvtárs —. hogy já­rásunk különleges adottságait, problémáit figyelembe véve, nemcsak a párttagság, hanem az egész közösség nagy esemé­nye és ügye a vezetőségválasz­tás. Az eddigi taggyűléseket fegyelmezetten, a kitűzött idő­pontban tartót Iák meg. a be­számolók, a viták, s a határo­zattá emelt javaslatok min­dennapi gondjaink ritkításá­hoz, s teljes megoidácénoz járulnak hozzá. au.

Next

/
Thumbnails
Contents