Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

CSZAKMAGYARORSZÄG ■Sasiámap, 1968. szeptember 8. * t ,,n .... v ... -- . ~- T - . .. R H uszonöt évvel ezelőtt, 1943 nyarának végén feszültté vált a helyzet Horthy- Magyarországon. A lakosság értesült a németek sztálingrádi vereségéről, a nép ha­ladó, demokratikus rétegei, mindenekelőtt a munkásosztály, fokozták ellenállásukat a há­borús intézkedésekkel szemben. A megyék és járások vezetői már megkapták a titkos uta­sítást, hogy készítsék el és terjesszék fel a honvédelmi miniszterhez a megbízhatatlan munkások névjegyzékét, mert — úgymond — állambizlonsági okokból intemáíótáborba, vagy büntetőszázadokkal a harctérre küldik őket. Az ország minden részében kisebb-nagyobb megmozdulások kezdődtek béremelésért, a munkaidő csökkentéséért, a kötelező vasárnapi munka eltörléséért, a jobb ellátásért és a katonai parancsnokok önkénye ellen. Csong- rád és több más megye kötelező terménybe­szolgáltatással sanyargatott parasztsága nyíl­tan kimutatta elégedetlenségét. A jegyre kapha­tó napi kenyérfejadagot az egész országban húsz dekára csökkentették, lisztből vagy száraz- tésztából két kiló járt havonta egy személy­nek, Az iparvidékeken olyan kevés volt a tej, hogy a csecsemőiének és a betegeknek sem jutott. A gazdasági viszonyok és a fasiszta rabló­háború frontjain elszenvedett vereségek ha­tására 1943. szeptember elején a csepeli gyár néhány üzeme beszüntette a termelést. Ez volt a háborús évek legnagyobb arányú sztrájk­megmozdulása Magyarországon. Leállt a mar­tin, a csőgyár, a durvahengermű mintegy ötezer munkása. A hatóságok katonákat vezé­nyeltek a gyárba, a sztrájkot elfojtották, rész­vevőit terrorizálták, vezetőikkel szemben ke­mény megtorlást alkalmaztak. A mecsekszabolcsi, a várpalotai, az ajka- csingervölgyi és a berentei bánya, a bonyhádi zománc- és cipőgyár, a diósgyőri vas- és acél­árugyár munkássága már hónapokkal előbb küldöttségekkel és beadványokkal tiltakozott a legfontosabb létszükségleti cikkek árának 40—60 százalékos emelkedése és a hétről hétre nehezedő életkörülmények miatt. Az igazgató­ságok-, a katonai parancsnokok esendőn kar­hatalom kirendelését kérték „a tüntető meg­nyilvánulások gyökerében való elfojtására”. A csepeli munkások sztrájkjának kíméletlen elfojtása és a karhatalom nyomása sem tudta megfélemlíteni a diósgyőri munkásokat. Az üzemben illegális kommunista csoport műkö­dött, tagjainak nagy befolyásuk volt a szak- szervezetben tömörült munkásságra. A kom­munisták kezdeményezésére szeptember 9-én kifejezetten politikai jellegű tüntető-sztrájk robbant ki Diósgyőrött több mint kétezer munkás részvételével. Követelték, hogy vesse­nek véget a szovjetellenes háborúnak, kössön a kormány különbékét, tegyen intézkedéseket az ország függetlenségének biztosítására. J óllehet, az akkori körülmények között a munkások bátor akciójának nem le­hetett elhatározó jelentősége az ország belpolitikájára, a csepeli, a diósgyőri és a többi megmozdulás félreérthetetlenül figyel­meztette a népellenes Kállay-kormányt a for­radalmi proletariátus és a békeerők növeke­désére. De Horthy ellenforradalmi rendszere mindennél jobban félt a néptől, vakon telje­sítette Hitler kívánságait, s intézkedéseivel siettette, hogy az ország egyre mélyebbre süllyedjen a háborús katasztrófába. V. F. Mm és holnap A DIGÉP a reform úíján Csaknem másfél éve, 1967 áprilisában határozták meg a Diósgyőri Gépgyár kommunis­tái a reform bevezetésének fel­adatait, s most, a reform nyol­cadik hónapja után a válla­lati pártbizottság megvizsgálta mit és hogyan sikerült ezek­ből végrehajtani. Az első eredmények kétségkí­vül biztatóak. Reális, megvaló­sítható terveket tűzött maga elé a DIGÉP, a jó munka pedig meghozta gyümölcsét; A válla­lat egyenletesen teljesíti maga alakította terveit. Az első fél­évi mérleg számai túlteljesítés­ről tanúskodnak. Az eddigi munka alapján a nyeresegterv tíz százalék körüli túlteljesí­tése várható. Elhatározott bér- fejlesztési elképzeléseit a vál­lalat végrehajtotta, s végre is tudja hajtani az év hátralevő időszakában. A pártbizottság megállapí­totta, hogy a reformot előké­szítő helyes intézkedésele ha­tása máris érezhető. Zökkenő­mentes átmenet után a tervek és az eredmények biztosították azokat az életszínvonalat emelő és beruházásokat fedező alapokat, melyeket a kollektív szerződésben és a termelési tervekben meghatároztak. Vagyis a vállalat tudott élni a nagyobb önállósággal. A holnap tervei Fél év mérlege már bizonyít Alapot ad a további munká­hoz. A legközelebbi jövőre ki­tűzött feladatok pedig igen na­gyok. A már megfogalmazott, 1969. évre szóló előterv mun­kát ad a vállalat minden dol­gozójának. Milyenek a jövő tervei? Ed­dig a vállalat beruházásait, egységes fejlesztési feladatait nem lehetett pontosan meg­határozni, mert nem állt ren­delkezésre megfelelő pénzügyi fedezet. De az idei várható nyereség már biztosítja, hogy a vállalat saját alapja jövőre 100—120 millió forint körül lesz. Mast tehát már lehető­ség van rá, hogy fejlesztési el­képzeléseikben a vállalat ve­zetői 1970—1971-ig tekintsenek előre. Fejleszteni kívánják a hűtő­házi termékek előállítását. Eze­ket igényli a piac és gazdasá­gosan gyárthatók. Bel- és kül­földön egyaránt sokan érdek­lődnek a hűtőházak iránt. A DIGÉP a jövőben más vállala­tokkal együttműködve komp­lett hűtőházak szállítását ter­vezi. Az alapozástól a kulcs­átadásig. A hűtőházak mellett komplett kábelgyárak, kis ko­vácsüzemek szállításának meg­szervezésével is foglalkoznak. Helyesen látják a DIGÉP — Riadó! — Riadó! A kiáltás visszhangzik a fo­lyosón, de azután csend lesz. A bányamentők néhány perc alatt teljes harci díszbe vág­ják magukat. Rajtuk a min­denki által ismert bányász munkaruha, lábukon gumi­csizma, fejükön védősisak, testüket elfelezi a derékszíj; hátukon az oxigénes bánya­mentő-készülék — mint vala­mi sikkes alumínium háti­zsák —, kezükben az akku­mulátoros lámpa. Előkerül a hordágy, rajta takaró, biz­tonsági lámpa, mentődoboz, gázvizsgáló és újraélesztő be­rendezés. Még egyszer ellen­őrzik mindezek használha­tóságát, aztán indulnának a pirosra festett riadókocsiba. De mégsem mennek. A riadót lefújták. Próbariasztás volt. Szerencsére. Weisz Gyula technikus, Horváth László, Urszin Sándor, Soltész József és Mák Ferenc, a Miskolci Bányaüzem vájárai, bánya­mentők „leszerelnek”. A Borsodi Szénbányák köz­ponti bányamentő állomása Berentén van, a szénosztályo­zó épületében. Olyan nagy tisztaság és rend uralkodik itt minden helyiségben, mint valami orvosi rendelőben, vagy laboratóriumban. A folyosó falán feliratok, jelszavak, figyelmeztető mon­datok. Azokat a tulajdonsá­gokat tükrözik, amelyek az igazi bányamentőt jellemzik, dé azt a speciális tudást is, amivel rendelkezniük kell. Az egész országban hat vál­lalat nyerte el tavaly a szo­cialista munka vállalata címet. Közöttük van egy miskolci is, az Üteg utca 6. szám alatti telephelyen valósággal csodá­kat művelő Miskolci Vasipari és Gyermekkocsigyártó Válla­lat. A változások nem most, ha­nem négy évvel ezelőtt kez­dődtek, amikor a milliós vesz­teségek, a belső rendetlenség miatt a bezárás veszélye fe­nyegette a vállalatot. Ezen a vállalat vezetősége, elsősorban a törzsgárdára támaszkodva úrrá lett, és a mindenki által szidott, lebecsült vállalatot egymás után érték a kitünte­tések. Idén májusban harmad­szor nyerték el az élüzem cí­met, az 1967. évi munka alap­ján pedig a helyiipari válla­latok közül elsőnek nyerték el a szocialista munka vállalata kitüntetést. O „Mi úgy érezzük, hogy meg­találtuk a reform szabta lehe­tőségek között azt az utat, amelyen járva becsülettel szol­gálhatjuk mind a népgazdaság, mind vállalatunk kollektíváján belül az emberek boldogulását. A reform szabta követelmé­nyeknek megfelelő változtatá­sokat, átszervezéseket végre­hajtottuk. Termékeinkkel ver­senyképesek vagyunk a piacon, és most nein arról van szó, hogy egy veszteséges vállalatot szeretnénk nyereségessé tenni, hanem arról, hogy egy magas kitüntetésben részesült válla­lathoz illően becsülettel szeret­nénk az új rendben is helyt­állni, továbbfejlődni. Ügy érez­zük, ezért mi minden tőlünk telhetőt elkövetünk, de az anyagellátási nehézségek le­küzdése már meghaladja a mi erőnket.” A fenti sorokat Galló Fe­renc igazgatónak abból a sű­rűn gépelt, háromoldalas leve­léből idéztem, amelyet Vándor Tibornak, a Ferroglóbus vezér- igazgatójának írt A személyes meghallgatást kérő, félig-med- dig magánjellegű levél célja, hogy a „nagy” Ferroglóbus megértse problémáját égy ilyen „kis” vállalatnak, amely­ből sok van ugyan az ország­ban, de ilyen profillal, mint a miskolci, vajmi kevés.. ■ S ma, miután az egész évre ter­vezett nyereségüket „félidő­ben” már 65 százalékra teljest­„Köszönjük a szolgálatot!“ — A bányamentőket ön­kéntes jelentkezés alapján választjuk ki — mondja Pod- horányi László bányamér­nök, a mentőállomás vezető­je. — Alapvető feltétel, hogy egészséges, ügyes,, találékony, bátor és nem vakmerő ember legyen, aki jó szakember, de képes azokat a speciális tud­nivalókat elsajátítani és a gyakorlatban megvalósítani, amelyek a bányamentés lé­nyegét jelentik. A bányamen­tők fontos hivatást vállalnak. Szolgálatot tartanak, képezik magukat, gyakorolnak, s ha kell, üzemzavart hárítanak, károk keletkezését akadá­lyozzák meg, életet mente­nek. Ez a munka pedig soha­sem veszélytelen. Életmen­tésnél a mentő élete is ve­szélyben forog. A bányamentőknek régeb­ben a bányában keletkezett teleptüzek adtak a legtöbb munkát. Sokáig emlékezni fognak a kurityáni tanbánya nagy teleptüzére, amelynek lezárásához 14 gát beépítésé­re volt szükség. Tíz napig mintegy félszáz ember fára­dozott itt, amíg végül a kül­színről mélyített fúrólyukon keresztül iszappal elárasztot­ták, kioltották a tüzet. — Ennél a tűznél próbál­tuk ki először az úgynevezett vegyianyagos gyorsgátkészítő eljá.rást — emlékezik vissza Podhorányi László. — Jól 4e- vált és mint módszer, ez van nálunk ma is rendszeresítve. Egyébként az elmúlt néhány évben lényegesen csökkent a bányamentők igénybevétele, ami a fejtésmódok, illetve a biztosítás korszerűsítésének a következménye. Manapság sokkal kevesebb a teleptűz, mint teszem fel, tíz esztendő­vel ezelőtt. Minden kedden délben váltják egymást a bányaüze­mek egyhetes szolgálatra be­osztott bányamentő rajai. Most Scsavnyiczki János, az edelényi bányamentők egyik rajparancsnoka — egyébként technikus — kopogtat az aj­tón. Civilben van, s vele a többiek: Fürjes Sándor, Va- nek Péter, Üveges István vá­járok, Pozsgai Sándor ács. Hazafelé készülődnek. Arról faggatom a rajparancsnokot, neliéz-e a szolgálat. — Hát, nem túlságosan jó — válaszolja —, ha az em­bert egy teljes hétre „kivon­ják” a forgalomból, hiszen innen ki sem tehetjük a lá­bunkat, míg le nem telik a szolgálat. De csináljuk. Köte­lességünk. Én is nyugpdtab- ban dolgozom a föld alatt, ha tudom, hogy készenlétben állnak a bányamentők. — Köszönjük a szolgálatot! — búcsúzik tőlük az állomás vezetője. A friss váltás pedig a he­lyén őrködik. Az épületben szinte minden mozgás meg­szűnik. Csendes szolgálatot kívánunk mi is. Mert mind­nyájunk számára jó, ha a bá­nyamentők „tétlenül” ülnek és újságot olvasnak. O. J. híján nem tudták a piacra rinni. Tcstvérvállalatuk, a Miskolci Műanyagfeldolgozó iietett segítségükre. Műanyag­sereket kísérleteztek ki, azt fröccsöntéssel le is gyártották. De ebbe „beleszólt” a KERMI. A műanyagkerekeket hetven- íokos vízben egy órán keresz­tül forralták, s megállapítot­ták, hogy nem felel meg az előírás követelményeinek, mert a műanyag kézi nyomásra le­fordul a ráfról. A. Sportszer Vállalat viszont, amely a gyer­mekkocsik eladásával .foglal­kozik, nagyon sportszerűen járt el. Mondván: az igaz, hogy ha 70 fokos melegben egy órán át forralják a műanyagkereket, tönkremegy, de ki az a kis­mama, aki egy órán keresztül sétáltatná akár harmincfokos melegben is gyerekét?... A Sportszer tehát jelentős meny- nyiségű gyermekkocsit átvett, a vevők is elégedettek vele, de a KERMI tovább vitte a magáét, míg ebben a harcban a Sportszer is megtört, utóbb mégis visszalépett;.. A furcsa ügyben a humort képviseli a Vörös Október Tsz egy későbbi levele, amely szerint kérik: ve­gyék át a 33 forintos gumit akár 14 forintos áron is, mert ők már nem tudnak vele mit csinálni... © A bázisszemielet, melyet a Ferroglóbus képviselt, lépten- nyomon visszaüt. Több hóna­pos harc és levelezés után a Miskolci Vasipari és Gyermek­kocsigyártó Vállalat reményei szertefoszlottak. A Ferrogló- bustól ugyanis megérkezett a levél, hogy a III. negyedévre kért megrendelésüket vissza­küldik, nem tudják teljesíteni. (Zárójelben jegyezzük meg: ellenőriztük, a megrendelések Miskolcról mindig határidőre, pontosan mentek él. De a Ferroglóbus csak 5 hónapos késéssel válaszolt.) Ki tud így tervezni és termelni? A miskolciak a Ferroglóbus nemleges válasza után felke­resték az alapnyagot gyártó Ózdi Kohászati Üzemeket. Ott feltárták gondjaikat, az ózdi gyár vezetői megértették és tá­mogatásukról biztosították őket Csupán azt kérték, hoz­zanak kapacitáslemondást a Ferroglóbustól; Már-már azt hitték, csatát nyertek, de eb­ben is csalódtak, A Ferrogló­bus válasza ez volt: nem ad kapacitáslemondást. Hogyan képzelik ezt a miskolciak, mi­vel kereskedjen akkor a Ferro­glóbus? ,.. És ez a vita így tart már hónapok óta. Úzdot és Buda­pestet járják, két tűz között őrlődnek, miközben elfogyott az utolsó szál anyag is. Hihe­tetlen, de igaz: a szocialista munka vállalatának szakembe­rei most a hulladéktelepeket járják,, „guberálnak", válogat­ják a még használható anya­got, hogy valamiből dolgozni tudjanak. Ezért írta meg Galló Ferenc a Ferroglóbus vezér- igazgatójának a segélykérő le­velet, amelyre négy hónap óta még választ sem kapott... • A napokban egy brigád elemezte annak a felajánlás­nak teljesítését, amelyet a vál­lalat azért dolgozott ki, hogy idén is megtartsák a büszke címet. Itt szemtől szembe ta­lálkoztak a problémákkal, s megállapították: az elmaradás­ért nem a vállalat a hibás. El­ismeréssel szóltak az első fél­évi terv teljesítéséről, s annak a reményüknek adtak kifeje­zést, hogy ez a lelkes gárda, amely most, a nehézségek, gon­dok között is’telc van optimiz­mussal, végül is megtalálja a kivezető utat. Az ózdi gyárban reménykednek. Itt gyártjuk az alapanyagot, vállalták, ígérték is, hogy küldenek: De ha nem érkezik meg egy héten belül, könyörtelenül elkezdődnek a kényszer-szabadságolások. S remélik azt is, ha Ózdon le­gyártják a kért alapanyagot, a Ferroglóbus nem teszi rá a kezét. O A Miskolci Vasipari és Gyer­mek kocsi gyártó Vállalat kálvá­riáját. amelyet az anyagbe­szerzésért folytat, a felettes szervek figyelmébe ajánljuk. Onoüvári Mikló» Magyar munkások a fasizmus ehe Egy kis vállalat nagy kálvá vezetői, hogy népgazdaságunk számára nemcsak az export-, hanem az importmegtakaritás is igen jelentős. Megállapítot­ták például, hogy a korszerű bányászati gépek, melyeket ma nyugati országokból vásá­rolunk, jelentős részben a Di­ósgyőri Gépgyár profiljába is beillőnek. Ha tehát ezek gyár­tásába bekapcsolódnak, egy­aránt jól jár a vállalat és a népgazdaság. Szivattyúból is sokat importál az ország. A DIGÉP fejlesztéssel és licenc vásárlással kívánja bővíteni szivattyútermelését. A gyártmányfejlesztést a vállalat úgy irányítja, hogy megfelelő időközönként kor­szerűsített, vagy új termékek­kel tudjon a piacon megjelen­ni; A fejlesztés mellett piac- lrutatással, műszaki propagan­dával is sokat foglalkoznak. Vásárokon vesznek részt, épí­tik piaci kapcsolataikat. Moszkvában még e hónapban létrehozzák a DIG-É1P eladó- szolgálatát; Helyes alapokon Mindezek alapja a helyes belső szervezés. Felülvizsgál­ják a vállalat összes üzemeit. A gyárfejlesztési feladatokat elsősorban a meglevő üzem­csarnokok jobb kihasználásá­val kívánják megvalósítani; A rendelkezésre álló alapokból pedig korszerűbb gépeket, korszerűbb technológiai be­rendezéseket vásárol a válla­lat; Sorolhatnánk tovább a ter­veket. De ízelítőnek ennyi is elég. Mert a legfontosabb az, mit hoz a vállalat fejlődése az embereknek, a gyár dol­gozóinak. Az eddigi eredmé­nyekre támaszkodva a válla­lat most már napirendre tűz­te az 1969-es bérfejlesztési intézkedéseket Az anyagi ösz­tönzés további fejlesztését bi- tosító Intézkedések rövid időn belül napvilágot látnak. A nyereségrészesedés várhatóan 14—16 nap körül alakul. Ezt természetesen a kollektív szerződés és a szolgálati ' idő alapján, differenciáltan oszt­ják majd el; A vállalat további jelentős összegeket fordít szociális cé­lokra. öltözőket, fürdőket épí­tenek, az év végére felépül a hajdúszoboszlói gyógyüdülő. Munkásszálló és egy 43 la­kásos, házgyári panelekből ké­szült bárház építésével is fog­lalkoznak; A vállalat vezetői, a párt- bizottság és a szakszervezet folyamatasan elemzi a reform tapasztalatait, hogy elképzelé­seiken igazíthassanak — ahol szükséges. A kommunisták tennivalóit hosszú távra meg­határozták a munka legfonto­sabb területein. A politikai munka előteré­ben az egyéni és a vállalati, népgazdasági érdekek össze­hangolása áll; S ebben az anyagi ösztönzésen kívül az erkölcsi kötelességnek, a jobb munka megbecsülésének van fokozott szerepe; A gazdasági vezetés, a párt, a szakszervezet és a KISZ összefogásának jó eredménye­ként megállapítható, hogy a DIGÉP alapvetően helyes úton halad. Az évi terv telje­sítésének nincs akadálya. De a további erőfeszítésekre szükség van. Lazítani egy pil­lanatra sem szabad. Flanek Tibor tették; amikor a nyereséget nem a termelői árak emelésé­vel, vagy normarendezéssel, hanem műszaki-szervezési in­tézkedések útján érték el; ami­kor a gyermekkocsik tetszető­sebbek, az áruk pedig 10—15 százalékkal olcsóbb lett — ott tartanak, hogy a dolgozók je­lentős részéi kényszerszabad­ságra kell küldeni, újra és újra belső átcsoportasitásokat kell végrehajtani, mert anyag híján nem tudnak m:,'ől dolgozni. © Hogyan juthatott idáig egy vállalat? Az anyagellátásban mintegy • három hónapja állandóan rosz- szabbodik a helyzet. De a probléma gyökere visszanyúlik még az év elejére, amikor — élve az új mechanizmus adta lehetőségekkel — felvették a kapcsolatot a különböző keres­kedelmi szervekkel. Tetszető­sebb, olcsóbb termékeket akartak előállítani. Énre kér­ték őkel; a felettes szervek is, akik így fogalmazták meg az ■ igényt: tudtok olcsóbbat és ’ többet termelni. Ezt tegyétek, s akkor tovább csökken az ön­• költség is. Az első ellentmondás itt je­1 lentkezett, amikor a Ferro­■ glóbus Vállalat írásban közölte, ■ hogy anyagigényüket nem tud­• ja kielégíteni, s egyáltalán: mi- . ért akarnak többet termelni; . bázis-adatként csak az előző • évi rendelést fogadják el. © '• Már az első fél év vége felé • érezték, hogy akadozik a gyer­■ mekkocsik kerekének gumiel­■ látása. Magyarázatot kértek ■ rá, s jött is a válasz a műszaki : gumigyártól, hogy ők megszün­■ tették e termék gyártását, s át­■ adták a Vörös Október Tsz i melléküzemágának. Csakhogy itt újabb bökkenő állt elő; Amíg a műszaki gumigyár 12— 13 forintért adta a kerekek darabját, a tsz már csak 33 forintért lett volna hajlandó szállítani... A vasipari válla- i lat tervében 20 ezer gyermek- kocsi előállítása szerepelt, eh­hez nyolcvanezer darab gumi­kerék szükséges, öle a 12—13 forintos árat tervezték be és nem a Vörös Október Tsz 33 forintos gumiját. Erre ráfizet­ték volna egész nyereségüket, vagy a kocsik árát kellett vol­na emelni. Ebből adódott a helyzet, hogy fél évkor több ezer kocsi készen volt, de ke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents