Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
6 ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1068. szeptember 8. Az elmúlt évék során Borsod megye városaiban — elsősorban Miskolcon —, és a községekben is sokszor kérték a lakosság képviselői, hogy a posta lehetőleg mindenütt a címzett lakásán kézbesítse a csomagokat, azaz: szállítsa házhoz. Ahol városi, vagy városi jellegű postahivatal működik, ez a módszer közismert és régi. Azonban: még Miskolcon se tudta a posta biztosítani a csomagok házhoz szállítását a lakosság igényeinek megfelelően. A helyzet ■ most változik. A postaigazgatóság — ahol csak lehetséges — igyekszik biztosítani a csomagok házi kézbesítését. Ezt a saját fejlesztési alap létesítése teszi lehetővé, s ezzel a posta máris rendelkezik. Minden olyan városrészt bekapcsolnak a háznál történő csomagkézbesítési forgalomba, ahol az úthálózat és az utcák minősége megfelelő a gépjárműforgalomhoz. A külterületeikéin azonban, ahol az utcák minősége rossz, vagy csak időszakosan (száraz időben) járható gépjárművel, a posta továbbra sem tudja teljesíteni a lakosság ilyen jellegű kérését. Nem tudják biztosítani ezt a szolgálatot azokban a községekben sem, cme- lyekben nincs városi jellegű postahivatal. Ha azonban valahol városi jellegű postaszolgálatot hoznak létre, a lakosság a megfelelő úthá’úzatú településeken kérheti a csomagok háznál történő kézbesítését. Ennek a nostp’Tzga- tóság a lehetőségek szerint eleget tesz. A lakosság kérésére a posta elsősorban Miskolcon és a megye más városaiban számos utcát és lakott területet kapcsol be a csomagkézbesítésbe. Sajnos, egyelőre nincs mód kiterjeszteni ezt a szolgálatot az olyan községekre, ahol a csomagok átvétele eddig is a postán történt. Megváltozott, gyermeksorsok Baskót csak egy út köti össze a világgal. Ezen hozták be tavaly októberben a baskói felsőtagozatosokat az abaújszúntói általános iskolába. Akkor készült el a kollégium. A baskói- aknak és a simaiaknak készítették. Ötvenöt gyereknek. A körzetesítés sok pénzbe került. Az abaújszántói általános iskolás kollégiumra — a berendezéssel együtt — már eddig csaknem 450 ezer forintot költött a járási és megyei tanács. Ezt kívánta a gyéreitek érdeke. Mégis ..: Elrabolják gyerekeinket... A gyerekek hamar beleilleszkedtek az új környezetbe, de a szülők ellenszegülése, idegenkedése sok gondot okozott. — Mindannyian azt mondtuk, elrabolják tőlünk gyerekeinket — emlékezik az egy évvel ezelőttiekre Tokár Já- r.osné. — Nem mentek ezek eddig sehová a faluból. Én azért nem nyitottam ki a számat, mert azt gondoltam, csak egy év. János, a fiam, tavaly volt nyolcadikos. A szék szélén ül, szalonnát eszik paprikával. — Nem érünk rá főzni, csak este. Menni kell, ki a földre. Hiányzik a gyerek, egy kézzel kevesebb van itthon. Most gimnazista, albérletben lakik. Kollégium csak az általános iskolásoknak jár. Pedig most már látom, hogy jó volt. Tíz centit nőtt. És tíz kilót hízott. Igaz, azóta jobban megugráltat. Melegíteni kell az ételt, teríteni kell az evéshez. így szokta meg a kollégiumban. Alig volt időnk... A gyerekek a kollégiumban a rendezkedésncl tartanak, a játékoknál, de néhány nap múlva kevesebb lesz a játék, szigorúbb az időbeosztás. — Otthon akkor tanultunk, amikor volt időnk. Volt úgy, hogy bele se néztünk a könyvbe. Nyílt tekintetű, vidám kisfiú mondta, a nyolcadikos Juhász Sándor: — Csak nem játszottad el az időt? Megdöbbenve néz rám: — Nem. Dolgoztam a mezőn; Késő este mentünk csak haza. — Mást nem csináltál? — De igen. Az állatokkal is foglalkoztam. Legeltettem, itattam. — Mikor? — Volt úgy, hogy hajnalban. Gyerekkorban felnőtté váltak. Az iskola, a tanulás nem foglalt el központi helyet életükben. Pedig ott is feladatok, meghódítandó területek várták őket. De mikor, hogyan? — Nehéz volt itt megszokni? — Kicsit. De segítettek nekünk. Oroszt heti négy órában tanultunk délután. Másként kérik itt számot a leckét, de van időnk tanulni. Miénk a délután. És néha játszunk is. Többet, mint otthon. — Mit szeretnétek még? — Több játékot. — Egy külön szobát, ahol a tornát • gyakorolhatnánk. — Ezt egy csendes, kékszemű kislány mondta, hatodikos. Egész nyáron az ő vállán volt a háztartás gondja. Átlagban 3—4 centimétert nőttek tavaly a gyerekek. És 3—4 kilót híztak. Televíziót kaptak, rádiót, lemezjátszót, lemezeket és naponta ötször bőséges ellátást: A vélemények megváltoztak ö — Az idei évkezdés már könnyebb volt, mint a tavalyi — mondta Lengyel István iskolaigazgató. — A szülők lassan megértik, hogy nem elrabolni akarjuk gyerekeiket, hanem éppen ellenkezőleg. Nekik akarunk segíteni. Mert amit itt tanulnak, azt hazaviszik. Más lesz az életük. Az elmúlt évben a kollégisták tanulmányi átlaga 0,6 százalékkal volt jobb az iskolai átlagnál. Csepely Béla Baskóról jött ide tanítani. Együtt jött a gyerekekkel. Jól ismeri őket. — Mindent komolyan vesznék. A tanulást, a munkát. „Felnőtt” gyerekek ezek; A falusi élet törvényei követelték meg a gyermek-munkáskezeket. De a gycrmekéletnek még más igényei vannak. Nem, nem rosszak ezek a szülők. Csak nehezen tudnak még túltekinteni saját sorsukon. De most már egyre inkább elismerik: így a jobb. Nehéz a gyerekek nélkül, nehéz segítségük nélkül, de meg kell lenni. Már elhangzott egy ilyen vélemény is: — Szégyellhetnénk magunkat a tavalyiakért. Meg is mondtuk annak az egy-két asz- szonynalc, aki túl sokat akadé- kosdott: örüljenek, hogy ott van a gyerek. Bár hamarább megkezdték volna. Csutorás Annamária Budapests tavak Sóik színű fővárosunk ékességei közé tartoznak a budapesti tavak. Némelyik természetes, egyikük-másikuk mesterséges, készített tó. Egyben azonban megegyeznek, valamennyi igen látogatott. Egyaránt szeretik, kedvelik a hazaiak, külföldi turisták, íme, egy csokor közelről, távolról. Kövessük a riportert: A lágymányosi Feneketlen tó. Városligeti tó. (Járai Rudolf felvételei) Mosoly Ju Man Ok arcán Ju Man Ok járási népi bizottsági alelnöknő nevét először Kim Ok Szun, a Koreai Demokratikus Nőszövetség elnöke említette a többi megszámlálhatatlanul sok nő között, akik fontos állami és társadalmi tisztséget töltenek be. Az1 ő életük is szemléltetően példázza az egész nép életét, felemelkedését. Ju Man Ok parasztszülők gyermeke volt, maga is parasztemberhez ment feleségül, s fiái is a földeken dolgoztak a háborúig. Ekkor elvesztette őket és mind a tizenhét hozzátartozóját. Az amerikai imperialisták elleni harcok idején eleinte a hátországban tevékenykedett, majd frontszolgi.- latot teljesített. A fegyverszünet után a teljesen egyedül maradt anya és a többi hadiözvegy elhatározták, hogy szülőföldjükön megszervezik a termelőszövetkezetet. Ju Man Okot — aki minden erejével a közösségi munkán fáradozott — hamarosan a szövetkezet elnökévé választották, majd a járási népi bizottság alelnökévé. Több magas állami kitüntetést kapott, a közösség pedig, köztük a járás nődolgozói, képviselővé választották a legfelsőbb népi gyűlésbe. Pakjang tartományban hallottam ismét Ju Man Ok nevét. Itt már úgy beszéltek róla, mint személyes ismerősről, akivel naponta találkozik az ember. A járásnál az első megszólított kisiskolás kalauzolt hozzá. Nem a hivatalába, mert ott a legritkábban található. Idejének java részét gz emberek között tölti, azok ügyes-bajos dolgait intézi. Most a hegyek összeölelkezésénél. több patak völgyében, festői környezetben levő csodálatos gyermekparadicsomban találtunk — Ilyenek a mi gyermekeink — jegyezte meg. Kérdésemre elmondta, hogy több mint kétszáz gyermekről gondoskodik itt az állam. Az óvodában szakképzett óvónők foglalkoznak velük. Arról nem szólt, hogy ő volt az egyik szorgalmazója ennek a nagyszerű létesítménynek. Ehelyett azt mondta: — Államunk igyekszik minden feltételt megteremteni a nők nyugodt munkájához. Közeliinkben néhány csöppség versenyt kerékpározott, távolabb kisebb csoportok énekeltek, mások kacagva hintáztak. . Hirtelen eleredt az eső. A gyermekek után mi is beléptünk az egyik nagyterembe. A falakon mesealakok sorakoztak, ábrák a számtan alapműveleteiről, és a koreai ABC- ről. A terem közepén technikai játékok, babák tömege. Az egyik óvónő dalba kezdett, a kicsinyek folytatták. Ju Man Ok is velük énekelt. „Minden értekből a legértékesebbet a gyermekeknek és az asszonyoknak” — ezt a régi koreai mondást idézték szerte az országban. Ju Man Ok ehhez hozzátette: „Ez a régi bölcsesség teljességében csakis a mi időnkben, a szocialista Koreában valósulhat meg.” Jubileumra készül a kórus Jövőre lesz hetven esztendeje, hogy megalakult az a diósgyőri énekkar, amely jelenleg az Ady Endre Művelődési Házhoz tartozik. A kórus 1949-ig férfikar volt, azóta azonban vegyeskar. A férfi dalosok mind vasgyári dolgozók, a nők fele is dolgozik, a többiek háziasz- szonyok. Rajtuk kívül közép- iskolás diákokat is felvettek az énekkarba, amely az elmúlt évek során országszerte, sok más város pódiumain szerepelt már. Legutóbbi sikereik közé tartozik, hogy 1966-ban bronzkoszorút, idén. pedig ezüst fokozatot érdemeltek ki az országos minősítő hangversenyen. A szép múltú és még szebb terveket szövő kórusnak 35'éve karnagya. Vidinszki László, akinek nagy része van benne, hogy az együttes belső élete is igen jó. Tagjai ugyanis klubdélutánokat is tartanak, névnapokon dallal köszöntik egymást. Ilyen összejöveteleikre a családtagokat és a régi dalos- társakat szintén meghívják. A mostani dalosok között is vannak nagyon régiek: például a 92 éves Tamás István bácsi, aki alapító tagja volt az énekkarnak. Sőt, többen ma is dalolnak azok közül, akik már az 1918—1919-es események idején énekkari tagok voltak. Ök különösen nagy lelkesedéssel készülnek a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára, amelyet a nagy múltú énekkar dalos ünnepség rendezésével akar méltóképpen megünnepelni. Két jubileumi ünnepségre készül tehát most a kórus. Fennállásának 70. évfordulójáról ünnepi hangversenyen emlékezik meg más énekkarok részvételével. Amint megpilianiou Oennun- ket, elnézést kért az óvónőktől, akikkel tanácskozott és kísérőnkül szegődött. A házból kilépve a gyerekek otthagyták játékaikat, és kiabálva vették körül. Koreai nyelvtudásom alapján mindössze a „mama” szót értettem, de tolmács nélkül is beszédes volt a kép: a szeretet spontán megnyilvánulása. Később ismerősei elmondották, hogy nagy ritkán jelenik meg mosoly Ju Man Ok arcán. Hiszen a háború idején oly sok egyéni és családi tragédia szemtanúja volt., annyi édesanya jajszavát hallotta, amikor az amerikaiak elragadták tőlük kilenc—tizenkét éves gyermeküket és délre hurcolták ... Most kisimultak arcán a ráncok. Mosolygott. Sdprü^etiígép Ósdon A napokban söprögetőgép jelent meg az ózdi utcákon. Újdonság ez a városban, ahol eddig vagy a por miatt, vagy a sár miatt panaszkodtak a járó. kelők. A köztisztasági vállalat emberei ugyan itt is naponts tisztítják az utcákat, de a nag' forgalom — különösen a főút cán és az új lakótelepeken — órákon belül nugy szemetet is csinál, „nagy port ver fel”. Ezen változtat mast az Ózdi Kohászati Üzemek. A söprö- getőgépel ugyanis a gyár vásárolta 60 ezer forintért. A gép locsolva söpör, gyorsan és jól tisztítja az utcákat. A kesznyéteni tsz Miskolcon Miskolc zöldség- és gyümölcs. :1 látásának frissítését, a kérészé ti áruk választékának bő- ■ítését hamarosan újabb ter- nelőszövetkezet segíti. A kesz- í.véteni Szabadság Termelőszö- I vetkezet a Béke téri vásárcsar- I nokban nyit boltot. A bolt meg- j nyitásához szükséges engedé- | lyeket már sikerült is megsze- . reznie, így a tsz nyilván hamarosan megkezdi majd friss áruinak szállítását a miskolci piacra. A csomagkézbesílési szolgálat bővítése
