Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-06 / 209. szám

2 eszakmagtarorszäc so Péntek, 1008. szeptember 6. Ä csehszlovák le^e!<eilb<§! Mint a TASZSZ prágai tu­dósítói írják, ezekben a na­pokban a prágai nagykövet­ségre és más csehszlovákiai szovjet szervekhez számos le­vél és beadvány érkezik. Le­velek érkeznék Prágából, Po­zsonyból, Osztravából, Ernő­ből, Kassáról és a köztársaság más városaiból és falvaiból. A levélírók helyesük a cseh­szlovák népnek a szocialista vívmányok megvédéséhez, a Varsói Szerződés tagállamai­nak részéről nyújtott segítsé­get. Határozottan elítélik az ellenforradalmárok szocialista- ellenes megnyilvánulásait és provokációit. Megemlítik azt az áldozatot, amelyet a Szov­jetunió hozott a csehszlovák nép szabadságáért, államuk függetlenségéért. Soha sem feledjük el Klement Gottwald szavait: „Örökké a Szovjet­unióval!” Nem lehet megen­gedni, hogy az ellenforrada­lom éket verjen népeink közé, veszélyeztesse a csehszlovák— szovjet barátságot. Egy másik kommunista munkás levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy az utóbbi időkben az illegális klubok és egyesületek az ellenforradalom központjaivá váltak. A le­velek zöme aláírás nél­kül érkezik, íróik csak váro­sukat és foglalkozásukat ne­vezik meg. Az emberek még nem mernek nyíltan fellépni a szocialistaellenes erőkkel szemben, nem merik nyütam megmondani mit éreznek és gondolnak valójában a leg­utóbbi eseményekkel kapcso­latban. Sok dolgozó elítéli a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységét, rámutatva ar­ra, hogy ezek fél éven át a szenny .és a hazugság egész áradatát zúdították a Szovjet­unióra, a CSKP-ra, a szövet­séges hadseregeikre. Nem sza­bad megengedni, hogy az el­lenforradalom szószékhez jus­son, ne legyen szólás és saj­tószabadság a szocialistaelle­nes elemek számára — írják Ostrove szlovákiai város kommunistái. S ne távozza­nak el a katonák addig, amíg Csehszlovákiában meg nem szűnt a szocializmust fenyege­tő veszély. Ülésezett a Szlovák KP Központi Bizottsága A prágai rádió jelentése sze­rint csütörtök reggel Pozsony­ban megnyílt a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának plénuma. A plénumon Szlovákia jelenlegi helyzeté­ről és a párt feladatairól Hú­saik, a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára tartott beszámolót. Ezután Csehszlovákia föderatív átala­kításának problémáiról tanács­koztak. Johnson tárgyalás-sorozata talánas felmérésére. A napi­rendben szereplő kérdések kö­zül a legfontosabb a vietna­mi helyzet, valamint az Egye­sült Államoknak a csehszlo- váikiai eseményekkel kapcso­latban tervezett politikai és katonai lépései. Az amerikai államfő először főbb diplomá­ciai, katonai tanácsadóival tárgyalt, majd részt vett a Nemzeti Biztonsági Tanács szigorúan bizalmas ülésén. Az AFP arról ír, hogy az USA a csehszlovákiai eseményeket a NATO erősítésére igyekszik felhasználni. Fontolóra veszik azt is, hogy azt a több ezer amerikai katonát, akik az el­múlt hónapokban tértek haza, visszaszállítják Nyugat-Német- országba. Hivatalos helyen közölték, hogy Johnson tárgyalás-soro­zatán nincs szó az európai politika teljes revíziójáról. Az USA folytatni akarja a meg­beszéléseket a Szovjetunióval a rakétaelhárító rendszerekről és más leszerelési témákról. Azt azonban Washingtonban sem titkolják, hogy intézke­déseket kívánnak tenni az ál­lítólagos „erőegyensúly’* hely­reállítására. Leállítják az USA egyes ka­tonai alakulatainak kivonását Európából, sót, több egységet visszaszállítanak. Johnson uta­sítást adott az amerikai kém­szervezeteknek a Kelet-Euró- pában folytatott felderítő te­vékenység fokozására. Rjtmdevú A KOPASZ OROSZLÁNBAN A külpolitika híreiben szerepeinek: A sajtó, ■BBB—BH— mint hatalmi es&hiix Napóleon, len 1814-ben négy nagyhata­lom szövetkezett. A császár­nak ez idő tájt számoltak be arról, hogy egy újonnan megalakult és gyorsan nép­szerűvé vált német újság, a Rheinischer Merkur hevesen támadja őt és a franciák el­len mozgósítja a német né­pet. Napóleon keserűen je­gyezte meg: Ez a lap társa a négy nagyhatalomnak, ez az ötödik nagyhatalom. Azóta szokták emlegetni, hogy a „sajtó nagyhatalom”. Ez a „nagyhatalom” azon­ban korántsem magától va­ló, öncélú valami. A modern sajtó kifejlődésekor az ural­kodó osztályok gyorsan felis­merték, milyen jelentős esz­köz kerül az újságokkal (ké­sőbb a rádióval, napjaink­ban pedig a televízióval) a kezükbe, hatalmuk fenntartá­sára. A burzsoá demokrá­ciákban, persze, sokszor szó­nokolnak a sajtó állítólagos szabadságáról, a valóság azonban az. hogy a tőkés or­szágokban politikai, admi­nisztratív és gazdasági be­avatkozással nagyon is szo­ros, merev korlátok közé szo­rítják ezt a „szabadságot”, és szilárd hatalmi eszközként használják fel a sajtót: az újságokat, a rádiót, a tele­víziót. Minden nagy tőkés pártnak van saját sajtója, a kapitalista országokban a kormány szigorú ellenőrzése és irányítása alatt áll a rá­dió és a televízió. E szabály alól csak kevés kivétel van, ami lényegében nem is mond ellent e tör­vényszerűségnek, amely a kapitalista rend sajátja. Ha Franciaországban a gaulleis- táknak nincs is nagy pél­dányszámú napilapjuk, a rá­diót és a televíziót annál kö­vetkezetesebben használják fel propagandájukban. (Em­lékezetes, hogy milyen nagy­arányú tisztogatást hajtottak végre a május—júniusi vál­ság után a párizsi rádióban és televízióban.) Nem jelent kivételt, hogy Amerikában „független” magántársaságok kezében vannak a rádió- és televízióállomások: állítóla­gos szabadságuk csak arra terjed ki, hogy árnyalati kü­lönbséget tegyenek a köztár­sasági vagy a demokrata párt javára, amelyek közül pe­dig — tudjuk — az egyik ti­zenkilenc, a másik egy hí­ján húsz. Lehet-e sajtósza­badságnak nevezni az olyan állapotot, amely az Amerikai Kommunista Párt elől kímé­letlenül elzárja a lehetősé­get, hogy hallathassa hangját a nagy amerikai lapokban, rádiókban, televíziókban. Sok tőkés országban elko­bozzák, betiltják, üldözik a kommunista párt sajtóját. A nemzetközi osztályharc mai állása mellett megengedhet­ték-e a szocialista országok népei, kormányai maguknak azt a „luxust”, hogy meg­tűrjék a szocialista rend el­leni támadásokat a sajtóban, megengedjék a szocialista or­szágok közössége elleni uszí­tást a rádióban, a televízió­ban? A csehszlovákiai ese­mények intő példával szol­gálnak, hogyan csúszhatik ki a sajtó, mint hatalmi eszköz, a szocialista állam kezéből, és mekkora károkat tud ezzel okozni az ország határain belül és kívül. A vélemény- nyilvánítás szabadságának ürügyén odáig mentek el egyes csehszlovák tollforga- tók, hogy a Szovjetunióval való szövetség és a Varsói Szerződés ellen lázítottak. hogy meggyalázzák Julius Fucik, a mártír író emlékét és így tovább. A csehszlovákiai ^ talom megerősödése, megszi­lárdulása együtt kellett, hogy járjon a sajtónak, mint ha­talmi eszköznek a kézhezvé-. telével. A BT előtt Izrael A Biztonsági Tanács szerdán megkezdte az Egyesült Arab Köztársaság ellen emelt izra­eli panasz megvitatását. Izra­el amiatt fordult a világszer­vezethez, hogy augusztus 26- án egy 30 főnyi egyiptomi Hallgattak. — Mindenekelőtt tudni kel­lene, mi a helyzet a pesti csoportunkkal. Most már va­lóban parancsnokot kell rájuk küldeni, valakit, aki eléggé erős ahhoz, hogy rendet te­remtsen. Ráadásul olyan sze­mélyt, aki szabadon mozoghat, valódi iratokkal rendelkezik, következésképpen le sem tar­tóztathatják. Tud valakit aján­lani? — Akire gondolok, ismeri is. Mindenre elszánt ember, ér­zelmek és megfontolások nél­kül. Kemény, mint a gránit, és azt hiszem, nincs parancs, amit végre ne hajtana. Ráadásul szép is. —. Tudom, kire gondol, Ja- nára, nem? Magának milyen hülye ötletei vannak. — Amilyen feltűnő szépség, illegálisan nem is engedném ót bevetni. De, ha törvénye­sen érkezik oda, tízszer any- nyit ér, mint bármely bibir- csókos orrú és hat vaskereszt­tel kitüntetett hírszerző. Rá­adásul esze is van. És nem esik kétségbe, ha vért kell látnia. — Talán már „győzött” is az a csodaleány?! — Sokszor győzött, ha nem is úgy, ahogy ön gondolja, főnököm. Ésszel győzött. Tet­szik érteni? Nem maradt ott ver, nem kerestek ujjlenyoma­tokat, és senkit nem kellett felboncolni. És amire kíván­csiak voltunk — ez ölünkbe pottyantotta. Ezért gondoltam rá. panasza fegyveres csoport a Szuezi- csatorna keleti partján táma­dást intézett egy izraeli órál- lás ellen. Az EAK nagykövete visszautasította az izraeli vá­dakat. — Nem kérdem, hogy vál­lalja-e érte a felelősséget! Tu­dom, maga senkiért nem fe­lel. Hát jó. Utazzon ez a Ja­na, vegye át az akció irányí­tását. • — Ez a Wocheck öregem­ber. Nem játszhatunk vele. Ha nem tudjuk elhozni... él­ve? Eberling töprengett. Meghá­mozott még egy narancsot, két-három szelet gyümölcsöt egy kis pohár vodkába ejtett, némi porcukrot szórt rá és egy jégkockát vetett a tete­jére. Azután maga felé fordí­totta az asztál mellett álló kis házitelefont. Háromjegyű szá­mot közölt a központtal és kisvártatva egy titkár jelen­tette, hogy a hívott személy kész Eberlinggel telefonon tár­gyalni. — Csak azt szeretném meg­kérdezni, hogy nagyon a szí­vünkhöz nőtt-e testi barátunk gyógyulása — így Eberling. — Minden beteg gyógyulá­sa fontos . — hangzott a vá­lasz. D e vannak betegségek, amelyeknek eseté­ben az orvostudo­mány kevésnek bizonyul. Krónikus és gyógyíthatatlan betegségre gondolok, amely például mozgásképtelenségben nyilvánul meg. Hiába vannak ott orvosok, ápolók, a beteg csak él, de annyi, mintha ha­lott lenne, jóformán megmoz­dítani sem lehet. (Folytatjuk) Johnson elnök szerdán megkezdte két napra tervezett tárgyalásait a világhelyzet ál­A tönkrement gyógyszerész egykor nyomorgó fia rájött, hogy a liberalizmus jó lépcső­fok a csúcs felé, de a Fehér Házban már nem mindig hasz­nos kitartani mellette. Robert Kennedy példája megmutatta, hogy a liberalizmus még egy milliomos számára is életve­szélyes, hát még egy lentről felkerült esetében. Humphrey nem is követ el ilyen „hibát”; Első nyilatkozatában körülbe­lül azt hangoztatta, amit John­son, és azóta is ezt a vonalat vitte. Vagyis mindannak ellen­kezőjét mondta, amit valaha képviselt. Amikor még nem volt Johnson alelnöke, és utódja sem akart lenni. © Tricky Dicky (Trükkös Dicky) — ahogy Nixont becé­zik — és H. H. H. most szinte egymást kiegészítve vallja majdnem ugyanazt, ha az USA külpolitikájáról van szó. Mind­kettő azt az amerikai kispol­gárt képviseli, aki a karrier útjára lépve hamar rájön, hogy a legjobb üzlet a nagy­tőke szekerét tolni, különösen akkor, ha elnök akar lenni. És erre mindketten elöbb- utóbb rájöttek. Máté Iván mad, elmondom Lyndon John- sonnak” — búcsúzott liberális múltjától Humphrey, amikor Johnsoi alelnöke lett, és azóta valóban hűségesen követte el­nökét. Hubert Horatio Humphrey, röviden: H. H. H. (így is ne­vezik Amerika-szerte) ugyan­csak kispolgári környezetből indult el pályájára. Neki nem zöldséges, hanem gyógyszerész volt az apja. A gazdasági vál­ság idején teljesen tönkre­ment a család. H. H. H. kény­telen volt abbahagyni egyete­mi tanulmányait, és elárusító állást vállalni szülővárosában. Politikai pályáját — Nixonnal ellentétben — nem kezdte mindjárt a jobboldalon. A há­ború után egyik alapító tagja volt Minnesota államban a ha­ladó demokrata—munkás— farmer pártnak, majd harcolt a négerek egyenjogúsításáért, később az atomcsend-egyez- mény megkötéséért. Nem véletlen, hogy Johnson ezt a liberális múlttal rendel­kező politikust választotta al- elnöknek, hiszen eloszlatta azok aggodalmát, akik Kenne­dy meggyilkolása után John­son texasi „demokrataságától” féltettek az országot. A számítás bevált. „Az 55 éves Richard Mil­hous Nixon az a férfi, akinek igazi amerikai módra minde­ne megvan. Egy .rendkívül si­keresen működő Wall Street-i ügyvédi iroda társtulajdonosa, és évente 200 ezer dollárt ke­res" — írja a Morning Star című angol lap az Amerikai Köztársasági Párt elnökjelölt­jéről. Azt is megtudjuk még, hogy „csinos, jól fényképezhe­tő feleségének neve Patt és két ugyancsak csinos lánya van: a 22 éves Tricia és a 19 éves Julie, aki Eisenhower unoká­jával ,jár’. Egyetlen dolog hiányzik neki: az Egyesült Ál­lamok elnöki tisztségte”. Az 55 éves férfi azonban nem volt mindig ilyen jómó­dú. Csak amióta politizál. © A kvéker szülök gyermeke elég kispolgári környezetben nőtt fel. A papa mindenféle foglalkozással próbálkozott, beleértve a zöldségkereskedést is. A háborúból hazatért Nixon karrierje akkor kezdődött, amikor 1946-ban, a hideghábo­rú kezdetén elolvasta a Gold- water-típusú kaliforniai üzlet­emberek hirdetését, A hirdetés így kezdődött: „Előzetes ta­pasztalatokkal nem rcndelke-, ző képviselőjelöltet keresünk« Azután az is benne volt. hogyj a háborúból hazatért előnyben t részesül. ‘ Nixon jelentkezett és —« képviselő lett. J A Goldv/ater-típusú üzlet- * emberek természetesen meg- J felelően hidegháborús beállí-« tottságú megbízottat kerestek, J és Nixon hamarosan rájött, c hogy ez a magatartás hama-J rosan politikai vezért csinál a* zöldségkereskedö fiából. Így is« viselkedett, és 1952-ben már" Eisenhower alelnöke lett, majd« hamarosan ő lett Dulles kül-® ügyminiszterrel együtt a kor-« mányzat ikerpillére. ® „Nixon síkraszállt amellett,« hogy dobjanak atombombát* Vietnamra, nyújtsanak segít-a séget a francia gyarmatosítók-* nak, akik már közel állottaka a vereséghez" — írja róla» egyik amerikai lap. Politikája J eddig mégsem vezetett siker-o re. 1960-ban elvesztette a har-J cot John F. Kennedyvel szem-« ben, és nem lett elnök, 1962-» ben pedig nem sikerült bejut-« nia a kaliforniai kormányzói® székbe. “ Most ismét jelentkezett, és* elnyerte pártja bizalmát. « „Amerika hidegháborúsJ múltjának ezt az emberét je-n lölte a. párt, és ez megint csak* azt bizonyítja, mennyire cső-* döt mondott az amerikaio establishment” — írja ugyan-® csak a Morning Star. ” © i Hubert Humphreytől többele nem hallotok ragyogó ötlete-® két. Ha valamilyen ötletem tá-a A zöldségkereskedő csemetéje és a gyógyszerész fia eszébe jutnak bűnei és rögtön vacog a foga. E berling nem volt derűs kedvében. Kedvetlenül elzavarta a pincért, csu­pán egy narancsot, ■ egy üveg vodkát és néhány kocka jeget kért tőle. — Valami baj van Pesten — tért a tárgyra a „Páter”. — Ütközben gondolokodtam rajta, mi lehet a probléma. Azt hiszem három dologra kell felkészülnünk. Az első az, hogy Wocheck eltűnt a sze­mük elől. Ez a kisebb baj. A második az, hogy Wochecket talán megölték. Bajnak ez sem kicsi, de nem is jóváte­hetetlen. A harmadik és a leg­veszélyesebb, hogy pesti em­bereink elszakadtak egymás­tól. Erre vall a hibás motor­ra utalás abban a hirdetés­ben. — Én arra gondoltam — mondta a „Páter” —, hogy ta­lán Schirmbaum irataival le­het baj. — A gondolkodás soha nem volt a legerősebb oldala — dühöngött Eberling. — Ha baj van az igazolványával, akkor már nincs szabadlábon. És mit gondol, ha letartóztatták Schirmbaumot, póhány óra el­távozást kért, hogy feladhas­sa ezt a hirdetést? wagen komplett motorblokkal, de hibásan eladó. ,Pesti autós’ jeligére”. A „Páter” sietve öltözkö­dött, és intézkedett, hogy a délelőtti müncheni gépre he­lyet kapjon. Lóhalálában vág­tatott a repülőtérre, mert mi­hamarább Eberlingnél kívánt lenni. — A Kopasz Oroszlánban várom — mondta a „Páter” a telefonba. Egy kis káromko­dásért Eberling sem megy a szomszédba. Most sem tagad­ta meg önmagát. Lecsapta a kagylót, és rá sem hederítve az előszobájában ülő, kihall­gatásra váró beosztottjaira, a Kopasz Oroszlán felé szágul­dott. A kis emeleti szeparéban a „Páter” jóízűen falatozott. — Mondja, maga mindig eszik? — kérdezte Eberling, amikor a szobába lépett, — Először dühös voltam, az­tán rájöttem, hogy nem az én nyakam van hurokban — kedélyeskedett a reverendás. — Ha ebben a papi ruhá­ban látom, mindig rosszul ér­zem magam — morgott Eber­ling —, jobban áll magának a Gestapo uniformisa. — Eszi, nem eszi, nem kap mást — kedélyeskedett a „Pá­ter”. — Tudom, ha engem lát, 29. S chirmbaum eltette a kul­csot. Kiszállt a kocsiból, zsebéhez nyúlt. Ott volt benne a pénz, a személyi igazolvány. A szájából, a hát­só zápfoga mögül elővette azt a kis fiolát, amelyet az akció kezdetén — a „Páter” paran­csa szerint — oda erősített. Gömöry elszáguldott. Schirmbaum sétált az utcán. Ormán figyelte a szálló előtti parkolóhely forgalmát. Külföl­diek jöttek és mentek. És Schirmbaum agyában új terv körvonalai sejlettek fel. * Másnap délelőtt testes, vö­röshajú férfi állt meg a Ma­gyar Nemzet kiadóhivatalában a pult előtt. Darabka papírt kért, és hirdetést szövegezett... * Bécsben, a „Páter” lakásá­ban harsány káromkodás hal­latszott. Egy titkár külsejű fér­fi ugyanis a pesti lap egy oéldányát helyezte az asztalra. — Ezek ott. Pesten valami nagy marhaságot csináltak — mondta a fiatalember. A hirdetés szövege így hangzott: „Terepjáró Volks-

Next

/
Thumbnails
Contents