Észak-Magyarország, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

eszakmagyarorszäg Csütörtök, 1968. szeptember ?<*• A gyenge tss-ek helyseiéről tárgyalt a megyei tarns.les (Folytatás az 1. oldalról) gyei tanácsnak. Elmondotta, hogy a Politikai Bizottság kez­deményezésére, a megyei párt- bizottság egyetértésével dr. Papp Lajos elvtárs magasabb államigazgatási beosztásba ke­rül. Ezért a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a me­gyei pártbizottság javasla­tára — érdemeinek elis­merése mellett — felmen­tette dr. Papp Lajost, a megyei tanács vb-elnökének funkciója alól. A megyei pártbizottság javaslatára a megyei tanács végrehajtó bizottsága soraiból dr. Ladányi József elvtársat választotta meg a megyei ta­nács vb-elnökének. A megüre­sedett elnökhelyettesi teendők ellátásával a megyei tanács végrehajtó bizottsága Bárczi Béla elvtársat bízta meg, áld korábban a megyei pártbizott­ság ipari- és közlekedési osz­tályának vezetője volt. A me­gyei tanács elnökének felada­tait távollétében dr. Pusztai Béla vb-elnökhelyettes látja el. A megyei tanács a személy! változásokat jóváhagyta. Dr. Papp Lajos megköszönte a ta­nács tagjainak azt a támoga­tást, amelyet az eltöltött öt év alatt munkájához nyújtottak. Ígérte, hogy új munkakörében sem fog megfeledkezni a me­gyéről. Dr. Ladányi József szintén köszönetét mondott a megtisztelő bizalomért, majd Rózsa Kálmán, a Miskolci vá­rosi Tanács vb-elnökhelyettese emlékezett meg arról a jó együttműködésről, amely a két tanács között kialakult. Végül Varga Gáborné, a tanácsülés elnöke javaslatára dr. Papp Lajosnak a megye fejlesztésé­ben szerzett érdemeit jegyző­könyvben örökítették meg. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián szerdán diploma­kiosztó ünnepséget tartottak. Az ünnepségen megjelent Fock Jenő, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elynöke, Czinege Lajos vezérezredes, honvédel­mi miniszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának póttagja, továbbá a néphadsereg, a társ­fegyveres testületek több más vezetője, a végzős hallgatók sok hozzátartozója. Ott volt M. Sz. Stemenko hadseregtá- bomok, a Varsói Szerződésbe tömörült, egyesített fegyveres erők főparancsnokságának ve­zérkari főnöke, s a Magyaror­szágon ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok parancsnoksá­gának képviselője. A Himnusz hangjai után fel­olvasták a honvédelmi minisz­ter parancsát, amely dicséret­ben részesítette a kitűnően vég­zett hallgatókat. Borbás Máté vezérőrnagy, a tanintézet pa­rancsnoka adta át a diplomá­kat. Az ünnepségen Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke mon­dott beszédet. Méltatta a nép­hadsereg helytállását, majd kihangsúlyozta, hogy a prole­tár internacionalizmus alap­kövének változatlanul a Szovjetunió iránti testvéri ba­rátságot, hűséget tartjuk. En­nek világos felismerése külö­nösen a hadseregben nagy fontosságú. A csehszlovákiai esemé­nyekről szólva Fock Jenő rá­mutatott: a testvéri Csehszlovákia megsegíté­sére kirendelt csapataink, honvédcink és tisztjeink példamutató helytállást tanúsítottak az elmúlt hetekben és tanúsítanak ma Is. Jól bírták és viselik el a bo­nyolult helyzetből adódó meg­terhelést és fáradalmakat, s feladataik teljesítése során nagy fokú fegyelmezettségről, politikai érettségről tettek és tesznek tanúbizonyságot. Ja­varészt ennek köszönhető, hogy sem Csehszlovákiában tartózkodó csapatainknak, sem az ottani lakosságnak harci cselekményből eredő személyi vesztesége nem volt, anyagi károk nem keletkeztek. Kato­náink és tisztjeink egyéni ma­gatartása példamutató, tiszte­letben tartják a helybeli né­pesség nemzeti érzését, az ot­tani szokásokat, s a lakossá­got osztálytestvéreiknek te­kintik. Elismeréssel szólt a mi­niszterelnök a behívott tartalékosokról is. A tartalékos tisztek rövid idő alatt alegységeik teljes ér­tékű vezetőivé váltak, s a sor­katonák is gyorsan beleillesz­kedtek a katonai szervezetbe. Felfrissítették a korábban szerzett katonai ismereteiket, s jelentősen hozzájárultak az alegységek erkölcsi és politi­kai erejének fokozásához. Fock Jenő említést tett ar­ról a messzemenő gondosko­dásról, amelyben Csehszlová­kiában levő katonáinknak ré­sze van. Naponta friss, hazai élelmet, az évszaknak megfe­lelő ruházatot kapnak, s a le­hetőségekhez képest biztosít­ják kulturált pihenésüket is. Hozzátartozóikkal rendszere­sen leveleznek, sőt, a katonai szabályok keretein belül le­hetőségük van arra is, hogy hazalátogatás céljából eltávo­zást kapjanak. Fock Jenő hangoztatta, hogy a csehszlovákiai esemé­nyekkel kapcsolatban szükség volt a szocialista országok ka­tonai lépésére, ezt írták elő a proletár internacionalista kö­telezettségeink. A szocialista országok párt- és kormány­vezetői türelmesen keresték és szorgalmazták az előállott helyzet politikai megoldását. Mi a magunk részéről külön is mindent elkövettünk, hogy ne kerüljön sor arra, ami történt. Amikor azonban cse­lekedni kellett, egy pillanatig sem haboztunk és a Szovjet­unió és a többi testvéri orszá­gok oldalán megtettük azt a lépést, ami elveinkből, a pro­Bolgár válasz Albániának Az Albán Népköztársaság nyilatkozatot adott ki arról, hogy a bolgár területen állító­lag a Szovjetunió különböző fegyvernemű csapatainak je­lentős erőit vonták össze ag­resszív célokból. Ez a közle­mény tápot ad a kapitalista or­szágokban folytatott kommu­nistaellenes rágalmazó kam­pányhoz. A Bolgár Távirati Irodát fel­hatalmazták annak határozott kijelentésére, hogy a Bolgár Népköztársaság kormánya tel­jességgel visszautasítja az al­bán félnek az igazságot nélkü­löző állításait, amelyek teljes egészükben kiagyaltak és sem­mi közük sincs a valósághoz. A bolgár fél sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az Al­bán Népköztársaság a Bolgár Népköztársaság ellen irányuló olyan koholmányokhoz folya­modik, amelyeket a szocializ­mus és Bulgária legmegátalko- dottabb ellenségei használnak. A Bolgár Népköztársaság, mint a stabilitás fontos ténye­zője a Balkánon, rendületlenül olyan politikát folytat, amely megfelel a bolgár nép és a szo­cializmus érdekeinek és óha­jainak: a béke, a jószomszéd­ság, és az összes balkáni álla­mokkal, köztük Albániával is folytatott együttműködés poli­tikáját. A Bolgár Népköztár­saság politikája ilyen jelenleg és ilyen lesz a jövőben is. letár internacionalizmus szel­leméből következett. — A helyzet reális megíté­lésében sokaknál zavart okoz, hogy az 1956-os magyarorszá­gi ellenforradalomhoz hasonló eseményeket keresnek Cseh­szlovákiában — tette hozzá. — Azonban a reakció, az im­perializmus leszűrte a tapasz­talatokat: Csehszlovákiában már sokkal kifinomultabb, „testhezállóbb” taktikát, magas színvonalon szer­vezett, jól irányított ideo­lógiai diverziót alkalma­zott. Jellemző volt erre, hogy a szocialista rendszert szavak­ban nem támadták, ellenkező­leg, a szocializmus zászlaja mögé bújva, úgymond azt „védelmezve” — igyekeztek megvetni lábukat. Elég volt végigolvasni a csehszlovák la­pok cikkeit, meghallgatni, megnézni a rádió és a televí­zió adásait és meggyőződhét- tünk arról, hogy nem a mun­kásosztály érdekeinek védel­me, hanem a proletárdikta­túra elleni támadás volt a céljuk. A csehszlovákiai konszoli­dáció kilátásairól szólva meg­állapította: gyors, látványos eredményekre nem számítha­tunk; hosszú, szívós küzde­lemre, lassú előrehaladásra kell felkészülnünk. Befejezésül az ország, a nép, s a hadsereg előtt álló feladatokról szólt a Minisz­tertanács elnöke. Tanácskozik az ENSZ közgyűlése Az Egyesült Nemzetek Szer-} vezetőnek közgyűlésén a keddi-) megnyitó után csupán előkészí­tő jellegű munka folyik a hét-j végéig. Az általános politikai} vita a jövő héten kezdődik} meg, amikor a világszervezet} székhelyére érkeznek azok a} diplomaták, külügyminiszterek} is, akik jelenleg Genfben, a} nem nukleáris országok kon­ferenciáján vesznek részt. Al körülbelül egyhónapos vitába-) száznál több felszólalást vár-} nak. Gromiko, szovjet külügymi-} niszter előreláthatólag hétfőn} érkezik meg New York-ba.H Rusk amerikai külügyminisz-} tér már vasárnap a világszer-H vezet székhelyére utazik, hogy} konzultációkat folytasson. Rusk-I október 7-én nem hivatalos ér-} tekezletre ül össze a NATO-ál- lamok képviselőivel, az euró-} pai helyzet megvitatására. Veszélyes fenyegetés r | efejeződött a Fekete Oroszlán elnevezésű hadgyakorlat, amelyet a bonni vezérkar már hóna­pok óta készített elő, sőt, amelynek előkészületei már a múlt év végén megkezdőd­tek. A gyakorlat koncepcióját a Bundeswehr 1968 májusá­ban megtartott parancsnoki tanácskozása után fektették le, amelynek során az első­rangú politikai szempont volt, hogy demonstratív hát­fedezetet biztosítsanak a csehszlovák ellenforradalmi erőknek, és ezért a csapatok­nak a csehszlovák határ köz­vetlen közelében kellett vol­na felvonulniuk. A szövetsé­gi kormány a bel- és külföldi tiltakozások nyomására arra kényszerült, hogy a hadgya­korlat színhelyét Bajorország nyugati részére helyezze át. Ezzel kapcsolatban a Sprin­ger lapkiadó konszern provo­katív módon kijelentette, hogy az öt szocialista ország csapatainak jelenléte Cseh­szlovákiában így vetette fel a kérdést; „Lehet-e vállalni a felelősséget azért, hogy a (Bundeswehr) II. hadtestének harci csapatait egy hétre el­vonják állandó állomáshelyé­ről.” Ez a taktikai módosítás azonban nem változtatott semmit e katonai provoká­ció célján, ami annál súlyo­sabb, mivel a nyugatnémet imperializmus éppen e had­gyakorlatról folyó vitával kapcsolatban megsokszorozta erőfeszítéseit annak érdeké­ben, hogy a csehszlovákiai fokozzák a NATO intervene!- ós készségét. A hadgyakorlat színtere —* mintegy 30 000 négyzetkilo­méter — München, Ingolstadt és Heilbronn között terült eb A gyakorlatban részt vevő katonák száma 45 ezer volt* akik a Bundeswehr II. had­testének parancsnoka, Thilo altábornagy vezetése alatt álltak. Az egykori náci vezér­kar tagja a „partizánok leve­résének specialistája” volt. A hadgyakorlat már említett provokációs célját de Mai- ziére, a Bundeswehr főfel­ügyelője a gyakorlat színhe­lyén tett látogatása során igen precízen így fogalmazta meg: először is a „teljes be­vetésre kész, korszerűen fel-, szerelt és nagv lélekjelenlét­tel bíró Bundeswehrnek de­monstrációs eszköznek kell bizonyulnia” — a kormány külpolitikája támogatására* másodszor pedig a hadgya­korlat motívuma Közép- Európa aktuális viszonyaiból adódik még akkor is. ha poli­tikai okokból meg kellett vál­toztatni a hadgyakorlat szín­helyét. A hadgyakorlatra jel­lemző az is, hogy Lübke, je­lenlegi elnök, Gerstenmaier* a szövetségi gyűlés elnöke és Henry Cabot Lodge, volt sai- goni és jelenlegi bonni nagy­követ szintén részt vett a gyakorlaton. hadgyakorlat megren­dezése is bizonyítja* hogy a nyugatnémet imperialisták globális-straté­giával, kombinált összeeskü­vést készítenek elő az európai népek biztonsága ellen. í Távirat Moszkvába U Thant ENSZ-főtitkár Alekszej Koszigin szovjet kor­mányfőhöz intézett táviratá­ban szerencsekívánatait fejez­te ki a Szonda—5. „látványos sikere” alkalmából. Ugyancsak táviratban üdvö­zölte a szovjet vezetőket a szovjet tudomány új és nagy győzelme alkalmából Ho Si Minh, a VDK elnöke. Kérte, tolmácsolják szívélyes jókíván­ságait mindazoknak a szovjet tudósoknak, mérnököknek, és munkásoknak, akik hozzájárul­tak ehhez a nagyszerű ered­ményhez. DIVFF­támadások A dél-vietnami forradalmi néphadsereg az utóbbi 24 órában összehangolt tüzérségi és gyalogsági támadásokat hajtott végre az amerikai in­tervenciós hadtest különleges kiképzőtáborai, valamint fon­tos hídfőállások, katonai bázi­sok és repülőterek ellen. A DNFF katonai tevékeny­ségének súlypontja változat­lanul a kambodzsai határvi­dék övezete: szerdára virra­dóra a szabadságharcosok — a legmodernebb fegyverek bevetésével — akciót indí­tottak a katumi őserdei kikép­zőtábor ellen. ANKÉT volt tegnap, szep­tember 25-én, Miskolcon, a TIT Kazinczy Ferenc klubjá­ban. A nőtanács jelenlevő mis­kolci, ózdi és sátoraljaújhelyi aktívái, a húsipari vállalat, a kereskedelmi és tanácsi szer­vek képviselői együttesen be­szélték meg, mit lehetne tenni a húsipari termékek keresleté­nek és kínálatának összehan­golásáért, a választék bővítésé­ért és a minőség javításáért. Részt vett a tanácskozáson Mme Marie Jean Mermillod, az ENSZ kötelékében működő mezőgazdasági és élelmezési bizottság képviselője, aki tíz napig tartózkodik hazánkban, valamint a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa részéről Fábián Jánosné, dr. Lányi Erzsébet és Rót Gyuláné. Sikerült, és én bnldog voltam.. J A fiúval a buszmegállóban találkoztam. Kócos haja a szemébe lógott, szájából ci­garetta fityegett. Odajött hozzám és pénzt kért. Egy ezüstöt. Ha nem adsz, szét­verem a pofád — mondta. Éreztem, hogy a száriból pá­linka szaga ömlik. Nagyon szomorúan nézett ki. — Ugyan! — mondtam —} hülyeség cirkuszt csinálni. De ha kell, egy sört fizethetek. — Jöhet — szólt és a föld­re dobott cigarettát eltaposta. A talponállóban megoldódott a nyelve. Elmondta, hogy már három napja nem volt oda­haza. — Tudod, az apám mosto­ha. Mindig ver és az anyám nem tud mit tenni velem. Azt hiszem, nagyon szereti azt a pasast. — Hol laksz? — kérdeztem tőle. — A szomszéd utcában. — Nem akarsz hazamenni? — Hová? Apámhoz? In­kább alszom a várótermekben minthogy még egyszer visz- szamenjek hozzájuk. Elfordult, aztán nagyon halkan hátraszólt. — Szeretnék már úgy élni, mint a többi srác. Miért kell nekem itt az aszfaltot koptat­ni. Válaszolj! Miért nem mondhatom én azt, hogy ha­zamegyek? Érted ezt? Nem? Én sem. Megdöbbentően hatott rám ez a váratlan fordulat. Az előbb még arról beszélt, hogy a Szelesen 6 a fej. Rettegnek tőle, és most ellágyulva filo­zofál az életről. — Fiú! Gyere el hozzánk. Aludj ott, s holnap tőlünk mégy suliba. Rámnézett és úgy láttam, hogy csodálkozott. — Elmegyek — egyezett bele. Anyám, amikor megtudta, miről van szó, mindjárt arra gondolt, hogy felkeressük az apját. Amikor■ Fiú fáradtan az ágyra rogyott, kivettem zsebéből az igazolványát. Anyámmal felkerestük az apát. ő nyitott ajtót. Miután né­hányszor végignézett rajtunk, gépiesen megkérdezte. — Kit keresnek? Megmondtuk neki, hogy vele szeretnénk tárgyalni. — És éppen most? — az órájára nézett — hiszen már tíz óra. — A fiáról van szó — mondtam. Csodálkozva nézett ráml — A fiamról? No, jöjjenek beljebb. Odabent hellyel kínált. Ide­gesen meggyújtott egy ciga­rettát. — Mi van a fiammal? Be­széljenek. — Fiú nálunk van, alszik. Mondta, hogy már három napja nem volt idehaza. Fél magától. Nem lepődött meg. Intett, hogy folytassam. — Nem gondolja, hogy va­lamilyen következménye le­het az ügynek? El fog zülle- ni. — Azért jöttek ide, hogy a családi körülményeinkbe be­leavatkozzanak? — Nem — mondta anyám ■—, csak szeretnénk figyel­meztetni. Elgondolkozott. Kis idő múlva megszólalt. — Küldjék haza a fiút. Mondják neki, ne féljen. Nem fogom bántani. Fiú aznap este hazament. Utána találkoztam vele. Azt mondta, hogy az eset óta egé­szen kijön az apjával. No, né­ha még ordítozik, de kezd egészen „rendes lenni”. • Igaz történet egy 15 éves kisfiú dolgozatéból, aki nyolcadmagéval él Miskolc egy peremkerü­letében. Noszke Ottó, a Húsipari Tröszt vezérigazgatóságának főosztályvezetője elmondotta előadásában, hogy elsősorban a minőségellenőrzés hatékonysá­gának fokozásában számítanak a nőtanács aktivistáinak közre­működésére. Budapesten már létrehozták a háziasszonyokból álló bíráló bizottságot, amely­nek tagjai rendszeresen ellen­őrzik a húsipari készítménye­ket, javaslataikat, észrevételei­ket pedig hasznosítani tudják a vállalat dolgozói. Az üzemi technológia szigorú betartása általában jellemző a termelés­re, a boltokba kikerült áruk­nál mégis ízbeli és esztétikai hiányosságok tapasztalhatók: Ennek okai a nem kielégítő szállítási és tárolási feltételek. Az ankéton a Borsod megyei Húsipari Vállalat árubemuta­tót rendezett. Mintegy hatvan­féle terméküket mutatták be.' A jelenlevő aktívák elmondot­ták, hogy nem kielégítő az el-' látás az olcsó felvágottból, a szalonnából és a pörcárukból. Általában kifogásolható ezek minősége is. Nagyon gyakran előfordul, hogy különböző mellékíz érezhető egy-egy áru­cikknél. Ennek oka a tárolás­ban rejlik. Ugyancsak sérel­mesnek találták az asszonyok; hogy sok termék hasonló, nem lehet megkülönböztetni őket, éppen ezért ártévedések fordul­nak elő. A belsőség-ellátás fo­lyamatosabbá tételét is kérték. Felmerült az ankéton egy hús­áru-mintabolt létesítésének gondolata is. A nem száraz áruféleségeknél még mindig nem sikerült elérni, hogy fel­tüntessék a gyártás napját, amelyet pedig a szabvány kö­telezően előír. AZ ASSZONYOK, az ille­tékes kereskedelmi és tanácsi szervek kiküldötteinek vélemé­nyére Csajági János, a Borsod megyei Húsipari Vállalat igaz­gatója válaszolt. Megígérte, hogy a közeljövőben megpró­bálják megtalálni a módját a hasonló felvágottféleségek megkülönböztetésének. Elmon­dotta azt is, hogy megyénkben másfél hónapja — budapesti mintára — működik a háziasz- szonyokból álló bíráló bizott­ság. Hetente megtartott ellen­őrzésükön elmondják észrevé­teleiket, javaslataikat, ezzel tovább javítható a húsipari termékek kínálata és minősé­ge. Vita a húsipari termékekről Fock Jenő beszéde a Zrínyi Akadémián

Next

/
Thumbnails
Contents