Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

Szerda, 1963. augusztus 14. Eszakmagyahorszäg 3 zmsemrs J! százaiflk adag Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói nagy segítséget nyúj­tanak a hazai autóbuszprog­ram megvalósításához. A gyár martinászai hosszas kísérletek után, az elmúlt év második felében kezdték meg a nemes­acél gyártását, amelyből már j mintegy 12 ezer tonna rugó- . anyagot hengereltek. A ké­nyes termék előállítása során a műszakiak a felhasználó ipar szakembereinek egyetér­tésével töbn olyan intézkedést vezettek be, amelyekkel javí­tották a rugóanyag minőségét. Ilyen volt — többek között — az import felületvédő por használata öntés közben, és a meleg felület javítása. A technológiai módosítások alkalmazásával az elmúlt na­pokban már az idei századik nemesacél-adagot csapolták le, és szombaton kezdték meg be­lőle a rugóanyag hengerlését. Újszerű kezdeményezés Juhász József, az Autóköz­lekedési Tröszt szakosztály- vezetője kedden sajtótájékoz­tatón bejelentette: ,az Autó- közlekedési Tröszt augusztus 15-ével új szolgáltatást vezet be: a Volansped ajándékszol­gálatot. A megrendelő Buda­pesten bármelyik Volán uta­zási irodánál, TEFU-irodánál, vagy IBUSZ-irodánál megren­deli az ajándékot — 1200 cikk között választhat, a cikklista felöleli a virágtól kezdve a háztartási gépig, az italfélesé­gektől a kerámiáig az ajándé­kok sokaságát — és a címzett a kiválasztott tárgyat 24 óra leforgása alatt megkapja. Zöld át és „tiszta demokrácia“ M cg a néhány hónappal ezelőtti badcn- württembergi tartományi választás előtt hoztak forgalomba a nyugatnémet szo­ciáldemokraták egy kis méretű választási pla­kátot, amely derűs arcú rendőrt ábrázolt egy közlekedési lámpa alatt. A lámpajelzés színe volt a kortesjelszó, mert a plakát azt hir­dette: „SPD — demokrácia, tehát zöld út mindenkinek”. Elgondolkoztató ez a nem ép­pen igazmondó jelszó; például abban az ösz- szefüggésben is, hogy a bonni politika a Né­met Kommunista Párt betiltásával éppen a munkásosztály legkövetkezetesebb erői elöl zárja el a legális politikai harc Jelé vezető utat. De abban az összefüggésben is. hogy a zöld út tette lehetővé a demokrácia nyílt el­lensége, az újnáci NPD számára, hogy egyie több parlamenti székről hirdethesse fasiszta elveit. Aki pedig a német történelem elmúlt néhány évtizedét idézi fel, éppen a weimari demokrácia, vagy egészen pontosan a weimari alkotmány megszületése utáni látszatdemok­rácia öngyilkosságának az egész emberiség számára oly tragikus végű analógiáját látja maga előtt: Hitlerek is az úgynevezett „de­mokratikus játékszabályok” segítségével ju­tottak hatalomra. Más példa is akad bőven. Franciaországban a demokrácia szent nevében csattant a gumi­bot sztrájkoló munkások, változást követelő diákok hátán a tavaszi-nyári nagy tünteté­sek idején, s a demokrácia szent nevében lép­tek ki a börtönkapun, zsebükben a rendszer amnesztialevelével az egykori algériai ultra- puccs magas katonatiszti rangot viselő irá­nyítói. Az amerikai demokrácia dicsőségére börtönre ítélték az Egyesült Államok legtisz­teltebb és legnépszerűbb gyermekorvosát, dr. Benjamin Spockot, és az amerikai demokrácia dicsőségére az adófizetők dollárjaiból is tá­mogatják, a CIA útján segítik a jobboldali szélsőségesek, a fajgyűlölet megszállottáiból álló „Minuteman” nevű fegyveres szervezetet. Hogy az effajta szélsőségesek által végrehaj­tott politikai gyilkosságok hivatalos nyomo­zását már ne is feszegessük .., Különös egyezés a hirtelen kiragadott — de végtelenségig folytatható — példákban, hogy bonni „alkotmányvédők”, francia roham­rendőrök, amerikai bírák, a nyugati demok­ráciának ezek a -vizsgázott mesterei téved- hetetlenül mindig balra ütnek. Balra, mert csak ezen az oldalon találhatók a haladás hívei, az igazabb társadalmi rend tényleges harcosai. Jobbra — sem az NDP, sem a pucs- csista urak, sem a fegyveres fajgyűlölők felé — nem érdemes ütniük; onnan aztán senki sem fenyegeti azt a tőkés rendet, amely szerte a kapitalista világban szereti magát „felvilá­gosultnak”, „a történelem tanulságát megszív­leltelek” és mindenek felett „a tiszta és ab­szolút demokrácia megvalósítójaként” reklá­mozni. Mindez abban a megvilágításban is vizsgál­ható, hogy a világon nem volt úgynevezett „tiszta demokrácia” vagy abszolút szabadság; osztályok harca zajlik napjainkban, és ha né­hol fölöttébb paradox módon jelentkezik is az összefüggés — például a dúsgazdag dr. Spock professzornak a vietnami amerikai agresszió elleni fellépésében —, korunk legfőbb jellem­zője mégiscsak a szocialista rend és a tőkés rend harca, amelyben a szocializmus javára változtak meg az erőviszonyok. Ebben a világméretű harcban mégis újra meg' újra felbukkan a „tiszta demokrácia” jelszava, és leghangosab.ban éppen a gumibot és a rendőrterror gyakorlói hivatkoznak rá. A szocialista demokrácia híveinek, persze, ki­alakult véleményük van e jelszóról és tartal­máról — napjaink egyébként nagyon is idő­szerűvé teszik, hogy e vélemény néhány vo­nását élő problémákkal szembesítsük. A szembesítés még könnyebb és sokatmon­dóbb, ha egy pillanatra a tegnapba is tekintünk. A demokrácia szóról, a görög népuralomról valaha rég a polgári magyarázat azt mondot­ta, hogy az „olyan társadalmi berendezkedés, amely a népjögok elismerését, a kiváltsá­gok, társadalmi előjogok tagadását jelenti”. A szocialista fogalmazás ennél sokkal ponto­sabb ős a valósághoz hűségesebb, mert mi azt mondjuk, hogy a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van — de a demokrácia ténylegesen, mindig valamely osztály diktatú­rájának politikai formája. -Mi nem tagadjuk, sőt valljuk, hogy nálunk proletárdiktatúra van, a hatalom a dolgozó osztályok, a munkás- osztály, a parasztság és a velük együtt a szo­cialista társadalmi rendet építő értelmiség kezében van. A „klasszikus” demokrácia történelmi pél­dáit emlegető polgári történész szívesen el­hallgatja. hogy az antik görög demokrácia csak a rabszolgatariók számára volt „teljes szabadság”, a rabszolga számára egyáltalán nem. Vagy a Velencei Köztársaság, a sokszor emlegetett fényes példa a nemesek, a gazdag kereskedők „abszolút szabadságát” valósította meg, ám, a vagyontalanok számára szó sem volt demokráciáról. És a jelen nagyon elgon­dolkoztató példái a történelmi párhuzamok mellé sorakoznak: az amerikai demokrácia kétségkívül bőven ad a szabadságjogokból a tőkéseknek, a nagypolgárnak, a bankbetét- tulajdonosoknak, de húszmilliónyi néger és a velük együtt legalább harmincmilliónyi hi­vatalosan is nyomorgónak minősített ameri­kai számára szép jelszónál aligha több az amerikai demokrácia. Akárhány szép és ünnepi szólam hangzik el „a tiszta demokrácia” és „az abszolút sza­badság” emlegetésével, nine?, nem volt és nem is lesz társadalmi rend, kormány, amely lemondhatna a hatalmi eszközök alkalmazásá­ról, ha lényege, maga a társadalmi rend van veszélyben. A szocializmus védelme, önvédel­me parancsolja, hogy a milliók és milliók, a nép elsöprő többsége demokratikus jogainak kiteljesítésével egyidőben igenis tilos jelzést mutasson a szocialista rend, a munkáshata­lom, a szocialista vívmányok ellenségeinek. Éppen a szocialista demokrácia teljessége kö­veteli meg, hogy tisztán és világosan lássuk: a legteljesebb demokrácia, a szocialista rend igazi hívei számára egyúttal azt is jelenti, hogy ennek a rendnek halálos ellenségei nem részesülhetnek ugyanebből. M i azt valljuk, hogy a demokrácia fogalma a szocialista társadalmi rendszerben nyert először igazi tartalmat, mert a nép elsöprő többségének demokratikus jogait jelenti a múlt, a kizsákmányoló és elnyomó társadalmi osztályok e jogokból való kizárásá­val. A „tiszta demokrácia” hamis jelszavával szemben mi a szocialista demokrácia kiteljese­désében látjuk az emberi jövendőt. Gárdos Miklós Vaskolosszus Újjáépítik az elmúlt században készült — Immár elavult liiráldi függőaknát. A 7 millió forintos beruházással átépí­tett vaskoiosszus októbertől két szállítőkassal bonyolítja majd le a bányaüzem személy- és teherforgalmát. Mit jelent a „VflZ-program“ ? • Negyvenhat milliós fejlesztést ® Ötszáz új munkahelyet 2 Kétszáz milliós termelést munkaalkalmat teremt. Az idén még csak mintegy 103 millió forint az üzem terme­lési értéke, de ez rövid né­hány év alatt 200 millió fo­rint fölé növekszik. (p. s.) lakást is biztosítanak a szük­séges új szakmunkások, mű­szaki dolgozók részére. Az el­ső tíz lakás átadására már az idén sor kerül. A „VAZ-prog- ram” megvalósítása Sátoralja­újhelynek mintegy 500 új Sátoraljaújhely életében, fej­lődésében mind nagyobb sze­repet játszik a Fémlemezipari Művek helyi gyára. Az iparo­sodásra vágyó kisvárosnak ez a legkorszerűbb, legújabb üze­me, s ennék van a legnagyobb kilátása a további gyors fej­lődésre is. Nemrég még csak elképze­lés, tervezgetés volt a várható fejlődés. Most már a megva­lósulás útján járó valósággá vált ez az úgynevezett „VAZ- program”. Szabó János igaz­gatótól tudjuk meg, hogy így nevezik azt a programot, amely a Szovjetunió és az olasz Fiat gyár kooperációjá­val épülő nagy autógyárat és az ezzel kapcsolatos fejleszté­seket jelenti. E hatalmas autó­gyár gépkocsijainak jó néhány alkatrészét ugyanis az újhelyi üzem fogja gyártani és expor­tálni. A kilincsekről, a csomag­tartózárról, a belső ajtózár­ról és más véretekről van szó. E gyártmányok prototípusai már az idén elkészültek. Jö­vőre mintegy 35 ezer garnitú­rával kezdődne a szériagyár­tás. 1970-ben már mintegy 150 ezer, 1972-től pedig évi 300 ezer gépkocsihoz készülnének; itt ezek a különböző veretek,' alkatrészek. E hatalmas megrendelések-, nek természetesen a sátoralja-; újhelyi üzem csak jelentős, mértékű fejlesztéssel tud ele-' get tenni. ' Összesen 46 millió forint ér-; tékű beruházásra, fejlesztésre! kerül sor az üzemben. A na-' pókban már megkezdték az! építőanyagok, a nagy panelek, szállítását. Tizenöt méterrel; meghosszabbítják a nagy mű-! helycsamokot. 1969 közepére' már el is készülnek ezzel a! munkával. Természetesen, egész sor más fejlesztésre is; sor kerül. Három év alatt 40 tanácsi : rr Őrjárata vásárlók védelmében ^Makulátlan“ húsboltvezető . in. ! Gépkocsink a Gőzön Lajos utcai húsbolt közelében áll !meg. Javában esik, így várunk egy kicsit. Várunk és figye­lünk. A szokásostól eltérően !— miután a munkáslakta te­rületen jobban feltűnik egy idegen — nem végzünk pró­bavásárlást. Inkább megvá­runk néhány kilépőt, s őket kérjük meg, fáradjanak visz- !sza. Ám a forgalom kicsi. Olykor megjelenik egy-egy asszony, kilép az üzletből, gyorsán felcsapja az ernyőt, és rohan tovább. Gyerünk az üzletibe! Az első pillantásra — lát­szólag — minden rendben van. A pultnál, az üvegfal mögött szabályosan sorakoznak a cse­megeáruk. És mindegyik előtt ott az árjelző tábla. De! őrjáratunk egyik tagja a csemegeszalonnára pillant. — Hm, mondja csak bolt­vezető kartárs, ez milyen sza­lonna? Horváth Károly sértődötten vágja oda. — Csemege! — Meglátjuk! A 30 forintos árban feltün­tetett két és fél kiló csemege- szalonnából a brigád tagjai másfél kilót különválasztanak. — Ez kenyérszalonna. El­ismeri? — Igen. Fekete áruk nyomában — Ejha, ez mi? Egyik szakemberünk kezébe veszi a kilónként 32 forintos áron díszelgő paprikás szalon­nát. Igen, nincs kétség. A 23 forintos kenyérszalonnát, egy kicsit „megugratták” forró víz­ben, hogy a paprikát magába szívja. És van itt más is. Főtt ser­tés véknya, 42 forintos áron. — Ez honnan van? — Én csináltam. — Mennyit adott már el eb­ből a készítményből? — Egy kilót. t— Hogyan állapította meg az árat? — Császárhús árban adom. Tud-e erről a vállalat? Mi­ért tudna? Horváth Károly- ban olyasféle meggyőződés vert gyökeret, miszerint csak a cégér állami és kereskedel­mi, a bolttal azt teheti, amit akar, s olyan melléktevékeny­séget folytathat — jogszabály ellenesen, amilyenhez éppen kedve van. És a vizsgálat nyomán újabb dolgok bukkannak elő. Kinn nincs sertésoldalas, mélyen el­rejti a hűtőszekrény. — Ebből miért nincs ki­akasztva? — Nem viszi senki — mond­ja Horváth mély meggyőző­déssel. Ösztönzésre kelletle­nül kiakaszt egyet-kettőt a húsfogasra. És mintha csak végszóra történne, egy asz- szonyka lép be. Figyeljük, mit kér. Ez az első szava: — Van sertésoldalas? Most már Igen! A konzolra kitett karajon gyanúsan vastag az oldalas. — Kérem, legyen olyan kedves, vágja le szabályosan. Horváth — többszöri fi­gyelmeztetés után — gyilkos dühvei levágja. Teljesen ért­hetetlennek tartja mindezt, hiszen a vállalat egyik leg­jobb boltvezetőjének könyve­lik el, hogyan találhatnak hát hibát munkájában. Pedig most is van. Csaknem két kg- os sertéskarajról negyed kiló súlyú oldalast kell levágnia. Így a szabályos! Romlott sajt, saját gyártmányként — Már nem merek semmi­hez nyúlni. Amihez nyúlunk — jegyzi meg brigádunk egyik tagja —, minden bűzlik. Pedig a legsúlyosabb még hátra van. Ismét a hűtőszekrény árul­kodik. A mélyén gyanús, bar­nás lebernye-féleség. Kide­rült, hogy besózott, erősen le­barnult, avas sertésgyomrok hevernek ott. — Ez mióta van itt? Most nem Horváth, hanem a mellette dolgozó ifjú hentes válaszol. — Tavasz óta. Házi disznó­öléshez kérték. Itt maradt. Gyors reflexszel nyúlnak a disznósajthoz. Nem kétséges: ugyanabba a gyomorba van töltve. Közel 10 kilónyi gyű­lik össze belőle. — Ez honnan van? — Mi csináltuk. Itt, az üz­letben — vallja be végül a boltvezető (előzőleg azt mond­ta, a húsipartól kapta), és a másik szolgaian bólogat hozzá. A vizsgálat tovább nyúlik. Kiderül, hogy Horváth igen kevés sajtot rendel a központ­ból, illetve a húsipartól. Ez évben eddig mindössze 18 kiló megbízható minőségű sajtot hozatott az üzletbe. Csak eny- nyit vittek volna a környező munkásházak lakói, vagy töb­bet? Saját bevallása szerint is másfél kilónyit már eladott a saját készítésű sajtból. Az emberek százait fertőzhette volna meg! A jegyzőkönyv felvétele ön­magában kevés. Bizottságunk lepecsételi, s elkobozza a gya­nús paprikás húst és a még gyanúsabb sajtokat. És gyors jelzés a vállalathoz. Mit tesz a Miskolci Élelmi- szeripari Kiskereskedelmi Vál­lalat? Noha a vizsgálat itt igen rossz bizonyítványt állí­tott ki a vállalati ellenőrzés­ről, maga a központ igen ha­tározott álláspontot foglal eL Legalább úgy megdöbbentette őket a felfedezés, mint ben­nünket. Röviden így summáz­zák: amit főzött, egye is meg Horváth! Más szóval: nem próbálják mentegetni sem. A Borsod megyei Minőség­vizsgáló Intézet a „sertésol- dalas-császárhús”-ró! többek között igy vélekedik: „Mint szabványon kívüli és fogyasz­tásra alkalmatlan termék, nem hozható forgalomba”. Idő közben ezt meg is semmisí­tették. És mit állapítottak meg a disznósajtról? A Minőségvizs­gáló Intézet 62 hibapontot ál­lapított meg. Közleményében ezek olvashatók: „nem üti meg a szabványos minőséget” és „összetétele sem fogadható el”. És a megyei KÖJÁL la­boratóriuma (600 forintos ok­mánybélyeg ellenében, amelyet remélhetőleg a vállalat a bolt­vezetővel téríttet meg) 72 órás vizsgálatot végzett. A labora­tóriumi jelentésben — amelyet dr. Barna Zsigmond főorvos írt alá — ez olvasható: „ma­gas coli és összesiratarialma miatt bakteriológiai .szempont­ból nem alkalmas fogyasztás­ra”. A sajtot is megsemmisí­tették. Őrjáratunk ezek szerint közegészségügyi bűntettet aka­dályozott meg. Ugyanis, ha Horváth Károly és ifjú társa ezeket az árukat forgalomba hozza, esetleg tömeges mér­gezés történik. A bűntett így sem marad­hat büntetés nélkül! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents