Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-14 / 190. szám

4 b ÉSZAKMAG Y A SORSZÄG Szerda, 1968. augusztus 14. frirk-kir-k-k-kirk-k-k-kirtch** A A hkkk kirkirk-k-k-k-k-k+krk-kkrkrkkrk-k-k «**»r-te * * * ■*-K-|c •S * *->c-te-K-K •te-le-te-te-te-te-te-te-K-le-te-te-te-le-te * *-le-le-le-te-te-te-le I * ■K-te •te-te-le-te-te-le-te ■te-le-te-te ■le te-te-te-le ,-te-te-te ■te-te Szikrák a hamu alól Minél többet olvasok, annál gyakrabban találkozom saját gondolataimmal, annál inkább igazolódik ama bi­zonyos „nincs új a nap alatt", amit adott helyzetekben úgy variálnak: nagy szellemek találkozása, A régen ki­mondott nagy gondolatok ismétlődésének szépségflastro- ma ez a szólásmondás. De azért ne mondjunk le a gon­dolkozás örömeiről, a felsőbbrendű gondolatok termelé­séről. Nincs annál szebb dolog a világon. És ha százszor is igaz volna, hogy nincs új a nap alatt, konokul higgyük, hogy van új, van új gondolat, és azt mi mondjuk ki elő­ször. * Ha vénségedre sem tudtad kivívni a halhatatlanságot, ne türelmetlenkedj, ne pazarold rá az idődet. Holtod után több időd lesz rá. * Fegyelmezettséggel sok mindent ki lehet bírni. Még a legnagyobb fizikai fájdalmakat, a legelkeserítőbb meg­aláztatásokat is. Amíg idegrendszerünk fel nem mondja a szolgálatot. Ezt tudva azonban elsősorban idegrendsze­rünket kell naponta edzeni, gyógytornáknak alávetni. És arra törekedni, hogy tanácsomat elsősorban magam fo­gadjam meg. Von, aki azért cicomázza fel magát drága ékszerekkel, hoov ő is éi-jen valamit, , -• * A kép ruhaja a keret, tehát nem mindegy, melyik ké­pet milyen keretbe rakom. Ahogy sokszor a rá nem illő ruha rontja viselője emberi értékeiről kialakult illúzióin­kat, úgy zavarja műélvezetünket a művészi kép hangu­latának, tónusának, érzelmi hatásának ellentmondó, rossz keret. Kár, hogy a keretkultúra ritkább vitatéma, mint a szoknyák színe, hossza. * Kazsdomu djelu na szvjetje szvoja vremja — minden­nek a világon megvan a maga ideje. Annak is, mikor nyissuk ki a szánkat, annak is, mikor álljunk félre, hogy ránk ne olvassák: si tacuisses, philosophus mansisses — ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Hajdú Béla t 1 IZ * * Ikötetben x­Pamlényi Ervin, az Akndc- Jtnia Történettudományi Inté­zetének osztályvezetője, aid a J tízkötetes Magyarország tör- Jténete című összefoglalás szer­evezési munkálatait irányítja, ^nyilatkozott az MTI munka­it társának. Elmondta: az elmúlt J időszakban sok jele mutat- X-kozott annak, hogy növekszik íaz érdeklődés a történettudo- X-mány eredményei, népünk tör­ténete iránt. De történettudo- Jmányunk belső fejlődése is ^igényli a felszabadulás utáni Jtöbb mint két évtized rendkí- X-vül kiterjedt kutatásainak az Jösszefoglalását, értékelését. Az X-első kötetek felszabadulásunk Í25. évfordulója körül késziil- Jnek el; a mű tehát mintegy jsummázása lesz a magyar J marxista történettudomány 25 X- esztendős kutató munkájának, í Ugyanakkor alkalom lesz arra J is, hogy történetkutatásunk Jfelmérje az előttünk álló té­té endőket. X­J A munkálatokat mintegy 20 Jlagú szerkesztőbizottság irá- tényítja. Az első nyolc kötet J szerzői gái-dája már kiala- X-kult. A kollektíva körülbelül Jco tagú, s tagjai a történettu- X-dományi kutatóintézetek, Jegyetemi tanszékek, levéltá- Jrak stb. dolgozói közül kerül­őnek ki. A dal öröme és as orom dala nemzetközi kórustalálkozó Diósgyőreit kkkkkk-kirtrk k k kk A AA A AAAÁAltA A ******************* Cjabb halál az LKM üzemi balesete után Amint lapunMban már be­számoltunk: róla, augusztus 7- én a Lenin Kohászati Művek elektroacélniűvének építésénél a Gamz-MÁVAG szerelő kiren­deltsége forgógémes darujának felső része rakodás közben megroppant, ledőlt és a daru ellensúlya ráesett az Észak­magyarországi Mélyépítő Vál­lalat munkahelyére, ahol a vtasbetanozást készítették elő. A szerencsétlenség következté­ben Fiileczki András 55 éves ács, olaszli&tíkai lakos életét V. I. Lenin: A szocialista demokráciáról E gyűjteménybe foglalt írá­saiban és beszédeiben Lenin, az első szovjetállam építésének gyakorlati kérdéseivel kapcso­latban a szocialista demokrácia több elméleti problémáját fej­tegeti. Rávilágít, mik a proletár- demokrácia elvileg új voná­sai, miben különbözik ez a de­mokrácia a megnyirbált és meghamisított polgári demok- ráriától, a gazdugok demok­ráciájától. Az imperialista pro­pagandával és a különféle op­portunista irányzatokkal pole­mizálva feltárja a proletár- diktatúra lényegét, s rámutat: ez minden más diktatúrától el­térően az óriási többség dik­tatúrája a kizsákmányoló ki- sebbséggel szemben. A szocialista demokrácia lé­nyegét Lenin a dolgozók nagy tömegeinek az államigazgatás­ba való bevonásában látja, s ezzel kapcsolatban kiemeli a szovjetek, a tanácsok jelentő­ségét ,Van egy .csodaszerünk’ arra — írja Lenin —, hogy egyszerre, egy csapással meg- tí zsaerezz ül: ál 1 ama ppar átu­sunkat, olyan eszközünk, ami­lyennel soha, egyetlen tőkés­állam sem rendelkezett és nem is rendelkezhetett. Ez a cso­dás dolog — a dolgozók be­vonása, a szegényparasztság bevonása az állam kormányá­nak mindennapi munkájába.” A kronológiai sorrendbe gyűjtött írások tanulmányo­zását a kötet végén található bő magyarázó jegyzetek, to­vábbá névmutató és tárgymu­tató segítik. (Kossuth Könyv­kiadó.) vesztette, két munkás életve­szélyesen, kettő súlyosan, há­rom pedig könnyebben megsé­rült. A baleset után Ragozsán Gyula, 41 éves villanyszerelőt, Miskolc, Temető utca 2. szám alatti lakost is életveszélyes sérüléssel szállították kórház­ba. Sajnos, a több napos ke­zelés sem tudta már megmen­teni : belehalt súlyos sérülé­seibe. A rendőrség eljárást indí­tott Köröskényi Antal, a Ganz- MÁVAG darukezelője, Mis­kolc, Gépész utca 19. szám alatti lakos éllen, foglalkozás körében elloövetett, halált oko­zó gondatlan veszélyeztetés és társadalmi tulajdonban külö­nösen nagy kárt okozó gon­datlanság bűntette miatt. Boldvai pedagógus regénye A Magyar Tanácsköztársa­ság megalakulásának ötvene­dik évfordulója tiszteletére ki­írt regénypályázat eredményé­nek értékelése szerint „a pá­lyaművek személyes élmény őszinteségével” íródtak. Ki­emeltek három pályamunkát, ezek külön dicséretben része­sültek. Ezek között van a Ti- zenkilences veterán jeligéjű, Öreg Lucy két élete című pá­lyamű is. A bíráló bizottság „a feldolgozott emlókanyag ér­dekességét és az adatközlés pontosságát” emeli 3d. E pá­lyamű szerzője Kovács Lajos, Boldván élő nyugalmazott ta­nító, 1919-es veterán, gyé­mántdiplomás pedagógus, áld korábban mintegy huszonöt esztendeig a miskolci Kisipa­ros lapot is szerkesztette. A nyolcvannégy esztendős pe­dagógus pályaművének sike­rét örömmel regisztráljuk. Hálás közönség a diósgyőr- vasgyári. Itt még mindig ere­deti akusztikája van a kórus­művészetnek, a nézőtéren ülők lelkében visszhangzik a dal. a merészebbek halkan, befelé dú­dolnak, s minden porcikájuk- kal élik a hangverseny örö­mét. Erre szoktuk mondani: ez az aktív műélvezet, a pihen­tető kikapcsolódás. A Bartók Béla Művelődési Házban hétfőn este három or­szág vasas kórusa adott hang­versenyt. Városunkban vendé­geskedett az NDK-beli riesai vas- és acélárugyár művész- együttese, a csehszlovákiai Trinec város kohászati üzemé­nek vegyeskara. E csoportok társaságában lépett pódiumra a Diósgyőri Vasas Művész- együttes vegyeskara. A három kórus, a riesaiak szimfonikus zenekara és tánc- együttese szép estével ajándé­kozták meg az érdeklődőket. Nagy élményt jelentett a vas­munkások kórusainak különbö­ző stílusa. A nemes kórusmü- vészeten nevelkedett diósgyőr­vasgyári hallgatóság értéssel, egyben lelkes energiával mér­te össze, a három kórus telje­sítményét. A hátam mögött ülő idősebb hallgató büszkén jegyezte meg: „Lám, a vasa­sok tudnak énekelni!" Igaza volt a nézőnek, mert valóban, művészetének javát adta mind a három kórus. A mi együttesünk a forradal­mi dalok máig is hatásos, ener­gikus, felszabadultan áradó stí­lusával vonta magára a figyel­met. Forrai István karvezetői egyénisége, dinamizmusa, a nagy tempót diktáló kórus­irányítása úgy vonultatta fel a hatásosan énekelhető Jeligét, a Fel vörösök-et és a Vörös Cse­pelt, hogy megmaradt, sőt fel­erősödött a forradalmi dalok mozgósító ereje. A kórus ezt úgy érte el, hogy éber figye­lemmel vigyázott minden árnyalásra, nehogy a nemes dalok az üres harsányság ál­dozatai legyenek. A trineci vasmű énekkara fél estét betöltő műsorral lé­pett színpadra. Változatos kó­rusdarabokat szólaltattak meg; a madrigáltól a népek dal- csokráig sok színes mű hang­zott el. Ez a vegyeskar a szo­nettek finomságára emlékezte­tett, amidőn Vaclav Styoar ve­zényletével halk, szinte kama­rajellegű tónusban tolmácsolta Szmetana, Kubin, Fibich, Dvorzsák stb. műveit. Igen eredetinek hatott Corelli há­rom szonátájának hegedűkísé- rettel variált kórusfeldolgozá­sa, E „csipkefinom” művek hallatán mindenképpen gon­dolnunk kellett a trineci ko­hászati üzem dübörgő munka­morajára, magunk elé képzel­ve az iskolázott, a dallamok nüanszvilágában gyerékköny- nyedséggel eligazodó kórusta­gok mindennapos, „hangos” életmenetét. Nagyon megnyerő volt ez a lírai halkság. Ám a nagy igénybevétel miatt a műsor be­fejező része kissé élszíntelene- dett; a népek dalaira már nem jutott kellő energia. Ki­fulladt a kórus, meg a szólis­ták is. A magyar, német, cseh, szlovák, angol és orosz dalok bemutatását két következetlen­ség tarkította; népdalok és fel­dolgozások váltakoztak egymás után. Érzésünk szerint a nép­dalcsokor jobban reprezentálta volna a szándékot. A dalokat eredeti nyelven énekelték a trineciek, feltűnő kivételt ké­pezett Kodály Esti dala, amely cseh nyelven hangzott eL A harmadik kórus, a riesai vas- és acélárugyár énekkara sajátos stílust képviselt. A tel­jes egészében fiatalokból álló vegyeskar — megerősítve ma­gát a szimfonikus zenekarral — nagyobb lélegzetű művek bemutatására vállalkozott. Georg F. Teleman Üssétek a dobot című kórusműve nagy létszámú, ütőképes együttesre tartott igényt. Orlando di Lasso Audite nova-ja Giovafmi Gas- tolik Csónakázzunk vidáman című műve, valamint Bárdos Hej rózsa, rózsa című feldol­gozása próbára tette a nagy létszámú együttest. Kari Haff- ner vezényletével a kórus és a zenekar kombinációban rejlő minden szépséget, muzikalitást és énekesi képességet felszínre hozott. A riesaiak tánckart is sze­repeltettek a diósgyőri dísz­hangversenyen. A bemutatott két koreográfia közül a Thürin- giai fonóban című tetszett job­ban, bár a zenekar és a kórus kiemelkedő teljesítménye mel­lett a tánckar erőtlenebbnek hatott. Három nemzet kórushang­versenyén voltunk jelen. Hisz- sztik, hogy nemcsak a közönség járt jól ezen a találkozón, ha­nem a módszerekre mindig kíváncsi szakmabeliek is. Kár, hogy utóbbiak csak kevesen voltak jelen. Párkány László MOZIMŰSOR BÉKE IS—IS. A kétarcú gyilkos. Sz. jugoszláv. Csak 16 éven felüliek­nek! 19-én csak du. fél 4-kor. Ka- lózkapltány újra tengerre száll. Sz. francia kalandfilm. 20—21. Fél 4-kor. A 4-es labor őrültje. Sz. francia ölni vígjáték. 19—21. Há­romnegyed 6 és 8-kor Kétszemélyes ketrec. Magyarul beszélő cseh­szlovák. Csak 16 éven felüliek­nek! Matiné: 16-án fél U-kor: A győz­tes Robin Hood. KOSSUTH (délelőtt) naponta délelőtt negyed Í0 Ki és 11 órakor. 16—16. Granada, addio! Színes olasz. i". A kétarcú gyilkos. Szí­nes jugoszláv. Csak 16 éven felüli­eknek! 18—20. A fekete tulipán. Színes francia—olasz—spanyol. 21. A kétszemélyes ketrec. Csehszlo­vák. Csak 16 éven felülieknek! KOSSUTH (délután) Ki naponta háromnegyed 3, iS 5 és fél 7 óra. IS—16. Granada, addiot Színes olasz. 17—19 csak du. háromne­gyed 3-kor. Fekete tulipán. Színes francia—olasz—spanyol. 17—19. csak fél S és fél 7-kor. Granada, addio! Színes olasz. 20—21. mind­három előadásban: Granada, ad­dio! Színes olasz. FÄKLYA K: hétköznap S és 7, vasán- ér ünnepnap fél 4 és fél 6 óra. IS—16. Stan és Pan, a nagy na- vettetők. Amerikai. 17—18. Az ön­gyilkos. Magyarul beszélő jugo­szláv. 19—20. A tanúk nem be­szélnek. Magyarul beszélő NDK. Matiné: 16. fél 11 óra. Betyárok.' Román. TÁNCSICS Ki naponta fél 5 és fél 7 óra. 15—16. A fekete tulipán. Színest francia—olasz—spanyol. 17—13. Szüzek elrablása. Színes román. 19—20. Az ifjúság édes madara* Színes amerikai. Csak IS éven fe­lülieknek! SZIKRA K: naponta fél 6 és fél 8 óra. 15—16. A fekete tulipán. Színes francia—olasz—spanyol. 17—18. Szü­zek elrablása. Színes román. 19— 20. A sah táncosnője. Színes szov­jet. Matiné: 18. fél n Ora. Set a kastélyban. Francia. ságvari K: naponta 5 és 7 órakor. 15—16. Egy erkölcstelen férő. Magyarul beszélő olasz. Csak I« éven felülieknek! 17—18. Lenni, vagy nem lenni. Amerikai. 16—ax Irma, te édes I—n. Színes ame­rikai. Csak 16 éven felülieknekí Dupla helyárral! PETŐFI K: vasárnap, hétfő és csütörtök f es fél 7, péntek, szombat és kedd csak fél 7 óra. 15—16. sí fok árnyékban. Cseh­szlovák. Csak 16 éven felülieknek! 15- A fekete tulipán. Színes francia—olasz—spanyol. 19—20. Ha- mis Izabella. Magyar. Matiné: 18. de. 10 óra. Szán­nak a darvak. Szovjet. ADY — TAPOLCA (terem) K: csütörtök, péntek vasárnap, hétfő este 6 órakor. 15—16. Granada, addio! Színes olasz. 18—19. A győztes Robin Hood. Színes jugoszláv—olasz. ADY — TAPOLCA (kert) K: mindennap este fél 9 órakor. 15—16. Vérrel megpecsételve. Ko­mán. 17—18. Oszkár Színes fran­cia. 19. A győztes Robin Hood. Színes jugoszláv—olasz. 20—21. A fekete tulipán. Színes francia- olasz—spanyol. NÉPKERTI SZABADTÉRI MOZI K: naponta fél 8 órakor. 15—16. A kalózkapitány. Színes francia-olasz—spanyol. 17—18. Ir­ma. te édes I—II. Színes amerikai. Csak 16 éven felülieknek! Dupla helyárral! 19—20. A kalózkapitány újra tengerre száll. Színes francia —olasz—spanyol. 21. A dzsungel macskája. Színes amerikai. RÖVIDFILMEK KEDVELŐINEK: Béke: 15—16. Krónika. Kossuth de.: 15—16. Tiszazug. 17. Krónika. Kossuth du.: 15—21. Tiszazug. Táncsics: 17—18. Világmagazin 25. sz. Szikra: 17—18. Világmagazin 25. sz. 19—* 20. Hegycsúcsok és barlangok. Ságvári: 15—16. Piros arany. IS—20 Erdei tó. Zene és számológép. Petőfi: 15—16. Dallamok és ritmusok. 19—20. Világmagazin 22. sz. 17—18. any. a. Mese rólunk. Három 20. Arda mentén. Hintázó, sompolygó járással jönnek az utcán, szemük fénylik, már-már vil­log (nagyon szép különben a szemük), maszatos, piszkos kezük gyakran előre­lendül, hol a forintot kunyeráló mon­dat kíséretében, hol pedig azért, hogy elkapjanak valamit, és futás! Ilyenkor meztelen talpuk csattog az aszfalton, szakadozott, piszkos nadrágjuk, vagy szoknyájuk lebeg utánuk, és pillanatok alatt eltűnnek valami rejtekhelyen. Később újra jönnek. Csapatostól, félmeztelenül. Alig nőt­tek még ki a földből, szemük ide-oda jár, hangosak, nem térnek ki senki elől. Bemennek a presszóba, és ltunyerálnak a vendégektől. Nem sietnek az asztal­tól akkor sem, ha küldik őket. Hango­sabban kérnek, a kezüket nyújtják, kö­vetéinek. A felszolgálónö lecsap rájuk. Ki innen, gyorsan! Menjetek! Nem siet­nek most sem. Nevetgélnek, hagyják magukat kergetni az asztalok között, el­bújnak, majd a spriccelő szódásüveg hatására diszkóinak. Mindenfélét kia­bálva vissza. Ebből a mindenféléből nagy a szókincsük. Miskolcon a belváros utcáin, presszói­ban is megtalálhatók, de különösen a Csorba-telep környékén vannak otthon. Ez már kifejezetten az ő területük. A tóhoz járó magánosokat állítják meg. Nagyobb társaiktól „jó” példát látnak erre. A nagyobbaktól, akik közül né­hány rendszerint a fogdában ül. Santo naponta panaszkodnak a kajakozó srá­cok (serdülők is járnak ide): egyedül nem mernek végigmenni az úton. A na­gyobbak még kinn az utcán, a busz­megállóban is szemtdenkednek a nők­kel, az elhagyottnbb részeken meg sem­mi gátlásuk sincs. És ezek a nagyob­bak is csak tizenévesek. Majd ha megnőnek a gyerekek! — mondogatjuk. Majd ha megnőnek a gye­rekek, akiknek iskolát, napközit bizto­sítunk, akik már ismerik a gázbojlert, a villanykapcsolót, a szappant. Persze, i nem mindegyik él még szép lakásban, : de már sokan. Sokan kaptak eddig is ; ingyen szép, kényelmes lakást, sokan : is „passzolták” el 30—40 ezer forintért : néhány nap után. De azért a gyerekek ; mégiscsak járhatnak, sőt, valamennyi- i nek kötelező járnia iskolába, tanulhat, szedhet magára valamit, Diósgyőrben külön napközi is van már számukra, sok kedvezményes hitelű lakás is épül, vagy épülhetne, de a sompolygó já­rású, erőszakos, követelődző gyerekek csapata mégis ott található az utcákon, a presszókban, a megállókban. Azoknak a gyerekeknek csapata, akiktől azt vár­juk. hogy majd mások lesznek. Azok­nak a gyerekeknek csapata, akiktől azt varjuk, hogy majd később nem a rend­Farkaskölykök •••••••••••••••••••••••••a* őrségi fogdákban, nem a bírósági tár­gyalásokon, nem a legszörnyűbb bűn­ügyekkel kapcsolatosan találkozunk ve­lük, hanem munkapadok mellett, kitün­tetett dolgozók között, tisztességesen szórakozva a mulatókban. Persze, hogy vannak ilyenelv. hogyne lennének, hiszen a húsz év nem múlt el nyomtalanul, nem vész teljesen kár­ba az a hatalmas erőfeszítés, melyet az állam és a legkülönbözőbb tömegszer- vezelek folytatnak a cigánylakosságért. Biztos az is, hogy évszázadok rusnya- ságát, beidegzését nehéz felszámolni. De vajon valóban az évszázadokkal kell számolnunk? Valóban mindig jogos az évszázadokra hivatkoznunk? Az elmúlt húsz év száz éveknél többet adott! De látnunk kell a kószáló, kunyeráló gyerekcsapatokat. Itt vannak körülöttünk, mindennap találkozunk velük, feltűnnek itt is, ott is. megállítják az embert, rávillogtat­ják szemüket, és ha valahonnan elemei­nek valamit, talpukat csattogtatva el­futnak. A gyerekek. Azok a gyerekek, akiktől a mást várjuk. Akik majd nem olyanok lesznek, mint elődeik. Látnunk kell őket, szólnunk kell róluk. Sátoraljaújhelyen nézegettük a „cs” lakásokat. Üjhelyen a Dankó-telepet ha­marosan eltüntetik, és valamennyi la­kója szép, modern lakásba költözik. A városi tanács vezetői elmondták, hogy senkinek sem ingyen adják ezeket a lakásokat. Kedvezményes hitellel épí­tik ugyan, de mindenki fizet érte. Ezt tartják helyes megoldásnak. Mindenki dolgozik is. hogy élni tudjon, hogy fi­zetni tudjon. És a Dankó-telepiek is megértették: így a helyes. „Hol vannak a kunyeráló, a kolduló gyerekek ? Vagy Üjhelyen nincsenek ilyenek?” „De. Gye­rekek mindenképpen vannak, mindjárt látunk is közülük néhányat” — mond­ták a tanács vezetői. Szép, új házak kö­zött haladt a kocsi. „Ott vannak, ni! Ott vannak a gyerekek!” Valóban ott játszott a házak melett négy-öt srác. Villogó szeműek, fekete hajúak. A gya­logosokra nem ügyellek, a gépkocsira rá sem néztek. A gyerekek és a szülői: a szép, új házakban laknak. A szülők dolgoznak. Üzemelőiéi, ktsz-eknél, vál­lalatoknál. Valahogy így kellene, igen. Lehet, hogy egyszer majd mindenütt így lesz. Biztosan így. Szépek lennének pedig ezek a gyerekek itt, Miskolcon is. meg­mosakodva, felöltözve, hangoskodás nél­kül. De most még megállítják az em­bert az utcán: „Bácsi, egy forintot!”, vagy odasomfordálnak a szatyrok, ko­sarak mellé, s utána rongyaikat lobog­tatva, csattogva tűnnek el a búvóhelyen. Üjhelyen viszont még a kocsit sem néz­ték meg. Ha felnőnek, dolgoznak majd. Mint a szüleik. Priska Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents