Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

Vasárnap, 1968. augusztus 11. ■fcM'wjwyjff.f'.««»! «swananat—o—i ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Banxéígcléfi a IX. I ÍT-ről Karács Sándorral, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkárával Megyénk ifjúságát tíz bor­sodi fiatal képviselte a Szó­fiában megrendezett IX. Vi­lágifjúsági és Diák Találko­zón. Felkerestük Kovács Sán­dort, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkárát, a borsodi küldöttség vezetőjét, s megkértük, számoljon be ol­vasóinknak bulgáriai éimé -■ nyeiről. — Hogyan fogadták Szó­fiában a magyar delegá­ciót? — A V1T valamennyi rész­vevőjét meleg szeretettel fo­gadták a bolgárok, de szerény­telenség nélkül mondhatom, hogy a, magyar küldöttséget ezen belül is megkülönbözte­tett szívélyességgel üdvözölték. Hivatalos találkozásaink során külön hangoztatták azt az év­századok óta fennálló jó vi­szonyt országaink között, amelyet soha nem rontott meg háborúskodás. — Azt mondotta, hiva­talos találkozások. Mik voltak ezek a hivatalos programok? — Programunk nagyon zsú­folt volt, de valamennyi or­szág küldöttsége a hivatalos politikai jellegű programokat tartotta elsődlegesnek. Külön­féle találkozásokat rendeztek a szocialista országok, Afrika, Ázsia, Dél-Amerika országai­nak fiataljai között. Ezeken a kétoldalú tanácskozásokon ki­cseréltük politikai nézetein­ket, s szakmai tapasztalatcse­réket tartottunk. — ön már nem először vett részt ifjúsági talál­kozón. Kiilönbözött-c a szófiai VIT az előzőek­től? — Hálom VIT-et tudok ösz- «zehasomlítani. Az volt a leg­utóbbi kialakult gyakorlat, hogy háromévenként kerül sor világifjúsági találkozóiéra. Köztudott, hogy most hatéves 6zünet volt. Már vitatták, egy­általán szükség van-e ilyen demonstrációkra. Véleményem szerint ez a szófiai találkozás azt bizonyította, hogy igen. Persze, összehasonlítást tenni nehéz, hiszen minden találko­zónak megvolt a maga sajá­tossága, amely az adott poli­tikai helyzetből következett. Ha mégis összehasonlítani próbálom a budapestit, a moszkvait és a szófiait, azt kell mondanom, hogy politi­kailag ez volt a legsokszínűbb. ! — Ez azt jelenti, hogy nem volt egységes poli- i (lkai állásfoglalás? — A legfontosabb kérdés­ben, abban, amit a IX. VIT jelszavának vallott, egységes volt az állásfoglalás. A csak­nem száznegyven ország ifjú­sági szervezeteinek küldöttei egységesen foglaltak állást a Vietnamban folyó imperialis­ta agresszió ellen. Eltérések voltak azonban abban, kik, hogyan képzeld: el az agresz- szió megszüntetését, az impe­rializmus megfékezését. I — Először vettek részt a I VIT-cn nyugati, nem I kommunista ifjúsági | szervezetek. Milyen volt a kapcsolat velük? . , Ennek » találkozónak jelszava a szolidaritás, béke «*? barátság volt. Azok az ifjú- S7iQi vezetek — legyenek katolikusok, vagy ultrabalo­sok — amelyek egyetértettek ezzel a jelszóval, s ennek je­gyében elítélték a vietnami agressziót, képviseltették ma­gukat Szófiában. Ilyenformán az itt szereplő fő kérdésben égj elértettünk. I — A vietnami agresz- I szión kívül foglalkoz­tak-e a fiatalok más í jellegű politikai kérdé- I sekkel? — Nagyon sok, szerteágazó problémát hord magában a je­lenlegi nemzetközi élet. A vi­tákban a világ minden táján hallatja szavát az ifjúság, ter­mészetes tehát, hogy ezt a sok­féleséget ide is magukkal hoz­ták. Élénken foglalkoztatta például a küldötteket " cseh­szlovák helyzet, az Izraeli— arab viszony, s erősen hangot kapott az imperializmus, a kolonializmus elleni harc. A fesztiválon feltűnően érzékelni lehetett a szocialista országok fiataljainak sziláid elvi egysé­gét. Különösen nagy szimpátia nyilvánult meg a Szovjetunió iránt. A szovjet delegáció egyike volt a legfegyelmezet- tebb csoportoknak, megjelené­sük minden programban osz­tatlan sikert aratott. — Hogy érezték magu­kat Szófiában a borsodi fiatalok? — Valamennyiünknek fe­lejthetetlen élményben volt ré­szünk. A bulgáriai magyar kö­vetségen adott fogadáson pél­dául én is a fogadó bizottság­ban voltam, s kézfogással üd­vözöltük többek között a két szovjet űrhajóst. Amikor pedig a szovjet követségen adott fogadáson vettünk rész. Leo­nov és Tyereskova a borsodi fiatalok asztaltársaságában foglalt helyet. Az ott eltöltött néhány óra örökre emlékeze­tes marad valamennyiünknek. I — Merre jártak Szófián | kívül? — Ellátogattunk több gyár­ba és termelőszövetkezetbe is. Persze, nem egyszerre vala­mennyien. Volt köztünk két agronómus kislány, az egyik a sályi, a másik a sajóvámosi termelőszövetkezetből, akiknek hosszú ideig nem sikerült bol­gár parasztfiatalokkal talál­kozniuk. Emiatt már egészen elkeseredtek, amikor az utol­só napon meghívást kaptak egy. Szófiától 240 kilométerre levő termelőszövetkezetbe. így az utolsó pillanatban az ő vá­gyuk is teljesült. ■ — Eddig csupa komoly, [ „felnőtt” dolgokról bc­I széltünk. A televízióból, I a sajtóból úgy értcsül- I tünk, hogy szórakozás- í ban is bőségesen volt I részük a fiataloknak. — Volt bizony. Arról akár külön cikkre valót is mesél­hetnék, de csak néhány jel­lemző dolgot említek. A ma­gyar küldöttség szálláshelye volt a legvidámabb, legzajo­sabb. Szinte naponta elkezdő­dött a bál olyan hajnal egy­két óra körül, s tartott virra­datig. Énekeltek, táncoltak, az afrikai dobok, tam-tamok, mindenféle különös hangsze- I rek zenéjére. i Most, miután haza- i érkeztek, hogyan adják : tovább élményeiket a I megye ifjúságának? — A magam részéről, íme, már az első nap megkezdtem a beszámolót önöknek és a rádiónak. A többiek a jövő héten tesznek eleget a sokfe­lei jövő meghívásoknak. El­megyünk üzemekbe, termelő- szövetkezetekbe. Előrelátható­lag már legalább ötven helyen várnak ránk. Szívesen, öröm­mel adjuk tovább mindazt a gazdag, dús élményt és ta­pasztalatot, amelyet Bulgáriá­ban szereztünk. Persze, min­dent nem lehel elmondani, mert vannak érzések, hangu­latok. amelyeket nem lehet szavakba önteni, esetleg csak körülírni. Ezek a mi kincse­ink maradnak, a mieink, va­lamennyiünké, akik részt vettünk az örökre emlékezetes IX. Világifjúsági Találkozón. Rajtuk kívül álló okok miatt... Kazincbarcikán a város fej­lesztési tervének elkészítése­kor mintegy három és fél mil­lió forint értékű társadalmi’ munkát is számításba vettek. Ha a fejlesztési tervek végre­hajtásában nem lenne semmi fennakadás, e nagy értékű munka is realizálható lenne. Csakhogy — korábban még nem ismert okok miatt — né­hány beruházási feladat áthú­zódik 1969-re. Ilyen többek között az autóbusz végállomá­sának felépítése, parkosítási, fásítási feladatok stb. A legfrissebb adatok tanú­sága szerint az első fel évben a város lakossága 835 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát teljesített. Ez az érték — annak ellenére, hogy a fej­lesztési tervben számításba vett feladathoz viszonyítva csak 25 százalékos teljesít- ménj’nek számít. — nem mond­ható rossz eredménynek ép­pen az előbb említett okok miatt. A varos lakossága — hagyo- mányaih*oz híven — mindig, a jövőben is nagy lelkesedéssel segít a városfejlesztési felada­tok megoldásában, továbbra is igyekszik élen járni a társa­dalmi munkában. A túlsó part ..............lég. Nehéz zú­N yari kék Igású, farmoto­ros buszok erőlködnek be a tapolcai parkírozó autórenge­tegébe. Felső-Borsod, Szek- szárd, Békéscsaba küldte el a nyári munkában megfáradt tsz-gazdákat, hogy pihenjenek, országot lássanak. Kiszállnak a fejkendős, sö- tétszolcnyás nénik, a tarkóra billentett, posztókalapos bá­csik. Jól öltözöttek, mindén ruhadarabjuk új. Némelyeken a cipő még „kéri az árát”, nyi­korog. A békéscsabai csoport egy-két idősebb tagja fényes, keményszárú csizmát visel. Az asszonyok oldatlan kendőben kémlelik az eget, közben gyöngyöző homlokaikat töröl- getik. A nyáriasra hangolt és vet­kőzött tapolcai üdülők megáll­nak, és hosszasan bámulják a buszok nagy gyomrából kise- reglő falusiakat. Magam is odatolakszom a csoporthoz, s egy hirtelen öt­lettől vezérelve, a messziről jöttek nyomába szegődöm. Va­jon mit csinálnak majd ezek a frissítésre, pihenőre, az ég gondtalan bámulására érdemes emberek? Hogyan gazdálkod­nak megharcolt pihenőidejük­kel, miként töltik a napot? Kezdetben a riporteri kíván­csiság csak őgyelgésre sarkallt, majd a nyers valóság a kö­vetkező gondolatokat is elő­csalogatta. Eljött Tapolcára négy autó- busznyi termelőszövetkezeti paraszt. Mit csináltak a nép­szerű üdülőhelyen? Jószerével semmi okosat. Egy fiatalabb legény indít­ványozta, hogy menjenek be a strandra. Az ötlet senkinek sem tetszett, mert legtöbbet- nem hoztnlc fürdőnadrágot, de az idősebbek meg is mondták őszintén: nekik nincs fürdőru­hájuk. A barlangfürdő is szó­ba került, de senkinek sem tetszett az indítvány, mert amint mondták: az a barlang bizonyára nagyon hideg, nyir­kos és az is lehet, hogy pené­szes. \ csónakázótavai a parkírc zó őre ajánlotta. „Nem tuduni evezni, és ezért nem akarunl ruhástól megfürödni” — hang zott a válasz. No. még mit lehetne csiná' ni Tapolcán? A messziről jött emberek tu dománya végképp megbicsak lőtt. Nem volt más választás mint a parkírozó tőszomszéd­ságában elterülő, a fűszerbőlt előtti tisztás. Ide heveredtek le a sok-sok kilométert meg­tett tsz-dolgozók, s megkezdték jól bevált, sokszor megélt passziójuk realizálását: a sörö­zést. Késő délután indultak to­vább a buszok, kipirosodott homlokú, jókedvű, nótázgató utasokkal. magamban: sörözge­El képzeltem tés a buszban tovább tart, a karaván éjfél után ér haza. s másnap, amikor nehéz fejjel megkezdődik a mindennapi munka, élményszegényen idé­zik meg a kirándulás emlék- foszlányait. Lám, még kirándulni sem tudunk okosan. Mezőgazdasá­gi munkásaink nagy részének nincs fogalma a pihenés, az üdülés energiamegújító hatá­sáról.. De hogyan is lenne? Szóltunk mi erről? Bizony nagyritkán. Sohasem hallottam, hogy a jobban felkészült falusi intel- lektuel — népművelő, vagy pedagógus, könyvelő, vagy ta­nácsi dolgozó — útravalóval látta volna cl a kirándulni in­duló tsz-gazdákat. Valami gyengéd, tapintatos tanácsra gondolok, olyasfélére, amely megvilágítja■ egy kirándulás célját, lehetőségeit, ötleteket sugall a kiránduló öltözékére, fürdőruhák szükségességére vonatkozóan. A kirándulás (amelynek költségeit rendszerint a kultu­rális alapból „hasítják ki”) sok pénzébe kerül a termelő­szövetkezeteknek., A megláto­gatott nevezetesség fűszerbolt­ja előtti sörözgetés nem ak­kumulálja a munkakedvet, nem t/ieítia a szoliomi látóha­Atgondolt, előkészített prog­ram nélkül, s főleg ..idegen- forgalmi” kalauz nélkül nem érdemes útra kelni. Itt nem arra gondolunk, hogy a kirán­duló csoport akaratától függet­len. erőszakolt programokat kell szervezni. Ár okos, alig észrevehető sugalmazás, a ha- 'ározott kezdeményezés vezet­heti át a túlsó partiakat az nncnsöre. ahol magától érte­ndő módi szerint, lezseren töl­tik pihenőidejüket azok, akik a kikapcsolódás jelentőségét valamiképpen % megtanulták, 'any megsejtették. Évekkel ezelőtt az edelénvi 'árás valamelyik termelőszö­vetkezetének földjén szemlé­lődtünk. A hűvös fák alatt módéra sporttáskák, formás szatyrok rejtették az elemó­zsiát. Hogyan is indult falusi divatútjára a csinos sporttás­ka? Ügy, hogy valaki az asz­talkendő helyett táskába cso­magolta ebédjét. A többiek eleinte azt mondták: kár az ilyen drága holmit .kihozni a mezőre. De később mindenki rákapott a sporttáskára. győződve róla, hogy Meg vagyok a jó ötletekre mindig figyel­mes népművelő had ezúttal is tudja kötelességet. Hisz any- nyi mindenben próbálunk már tanácsot adni. Jártunk jól si­került falusi divatbemutató­kon, hallgattunk kozmetikai előadást. A magatartás- és öltözködés­beli konvenciók megváltozta­tása sem lesz nagyobb erőpró­ba, mint a többi volt. S akkor nem hangzik el olyan meg­jegyzés sem, mint legutóbb Ta­polcán: „A strandra az ilyen cifra népség közé nem me­gyek. Kinéznek onnan.” Párkány László I. szokásostól eltérő beszél­getésre az adott okot, hogy Pólik István fő­könyvelő, miközben figyelem­re méltó adatokat sorolt a me­zőkövesdi Üj Élet Tsz 19Í58. évi gazdálkodásáról, többször is, hangsúlyozottan fogalmazott meg olyan mondatokat, ame­lyek félreérthetetlenül utaltak az új mechanizmusra. Más szóval: igy, erre a beszélgetés­re tavaly ilyenkor meg aligha kerülhetett volna sor. Ahhoz azonban, hogy a je­len időszak pozitív eredménye­it kellőképpen értékelni tud­juk, röviden utalnunk kell rá, hogy a mezőkövesdi Űj Élet Tsz néhány évvel ezelőtt még nem tartozott az élvonalbeli közös gazdaságok közé. Ök ma­guk is elismerik, hogy Mező­kövesd leggyengébb termelő­szövetkezeti gazdasága vol­tak ... Nem volt hibamentes a vezetés, az irányítás, a mun­kaszervezés, és természetesen: laza volt a munkafegyelem. Ami most szembetűnő: a nyugalom, a biztonság, amely azonnal elárulja az Üj Élet gazdálkodásában végbement változásokat. Stabilizáció, ter­melési kedv, fegyelmezett munka, céltudatosság — e fo­galmak tartalmat nyertek, ! minden mondat mögött tettek, í eredmények állnak. Hogyan függ ez össze az új mechanizmussal? A — mások számára is tanulságos — be­szélgetésből, amelyet egy fi­nom fekete mellett folytattunk, ez is kiderül. S bár Pólik Ist­ván és Köteles János, a párt­titkár is azt kérték, mellőzzem nevüket, nem tehetem, hiszen az érdekes beszélgetést nem lehet személytelenül visszaad­ni. átorság, kezdeménye­zés ... Ezeket jegyez­tem fel emlékeztetőnek mindjárt az elején, amikor a tsz dolgait sebtiben áttekintet­tük. Pólik István adatokat so­rolt fel annak alátámasztásá­ra, hogy az aszályos időjárás nem gyengítette meg őket any- nyira, mint gondolnánk, vagy amennyire meggyengítette vol­na tavaly. Az ember feje azért van, hogy gondolkozzék vele — mondják mosolyogva, és ar­ról is szót ejtenek, milyen uta­kat járnak, hogyan keresnek „kis-” és „nagykaput” a hiá­nyok pótlására. Mit adhat az Üj Élet a megyének és az or­szágnak? Termelésükkel mi­ként szolgálhatják a diósgyőri munkások, a miskolci, a ka­zincbarcikai fogyasztók érde­keit. Mégpedig úgy, hogy tisz­tességes üzleti haszonnal ők, a termelők is megtalálják számí­tásaikat? Felülvizsgálták tehát termelési módszereiket és ki­mondták: csak olyasmit érde­mes termelni, amire szükség van. Kezdetnek nem rossz. A je­lel: bizonyítják, hogy ez mar több, mint kísérlet, komolyan vették azt, amit gondoltak és bátran, a következményekkel, még az esetleges kudarcokkal is számolva kezdeményezték az újat. Mindenekelőtt változtat­tak a vetésszerkezeten; terem mái' az új telepítésű szőlő ís, továbbfejlesztették az állatte­nyésztést, cs ma már az összes bevétel 33 százalékát ebből nyerik. Őszi búzából, sörárpá­ból, napraforgóból általában félmilliós többletbevételek mu­tatkoznak. Mindez az aszályos időjárás ellenére! Hát ha idő­ben, elegendő mennyiségű esőt kapnak!... A növénytermesztésen kívül azonban első számú cél az ál­lattenyésztés, a tej- és húster­melés fokozása, is. Erre is nagy szüksége van a megyének es az országnak. Egy jellemző do­log: a tsz tanyáján az épüle­tek, a vízvezeték már rendel­kezésre álltak, fiaztalóval, hiz­laldával, borjúnevelővel ren­delkeztek, ezek megadták a le­hetőséget az állattenyésztés bő­vítésére. A sertésállományt például csaknem duplájára nö­velték, és a szakszerű takar­mányozás, a gondos állattar­tás eredményeként emelkedik az átadott súlykilogramm. Az Üj Élet különben egyike azok­nak, amelyek nem csupán a segédüzemágaktól várnak „cso­dákat” (nem is rendelkeznek sok segédüzemággal), hanem az összes jövedelmet, a tagok személyes jövedelmét elsősor­ban a kenyérgabona, a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés hozamainak növelésé­vel emelik. Nos, az új mecha­nizmus nyújtotta kötetlenebb gazdálkodást figyelembe véve., mennyire nyílik erre lehető­ség? A kérdést úgy tettem fél Pólik Istvánnak, hogy ő, a fő­könyvelő miben tudná össze­foglalni az elmúlt nyolc hónap legfontosabb tapasztalatait. iután a termelőszö­vetkezetek a külön­böző értékesítő, közvetítő vállalatok áttételével kerülnek összeköttetésbe a fo­gyasztóval — a főkönyvelő szavaival élve —. ahhoz, hogy ebben a mechanizációban a tsz, a közvetítő vállalatok és a fogyasztó is megtalálja a ma­ga számításait, résen kell len­ni. .. Miért? Mire gondolt Pó­lik István? Arra, amit ma me­gyénk és az ország nagyon sok termelőszövetkezetében megfo­galmazhatnának. Az új mecha­nizmus első évében, amikor mindenütt, minden területen keresik a legjobb utat, egyes vállalatok bizonyos kapzsisá­gával is találkozunk. A (sz­ékkel való kereskedésük során elsősorban saját üzleti érdekei­ket nézik. Igen, igen — mond­hatná akárki: a vállalati érdek — közösségi érdek. Ám de. ki védi akkor a fogyasztó érde­keit? Önodvári Miklós (Folytatjuk) M Ózdi kémények Foto: MizcráJi István Ä üívoleaclik Iióeiöfs Az új mechanizmus első tapasztalatai egy t ermelőszövetkezet ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents