Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
4 Gszakmagyarország EW890 Vasárnap, 196S. augusztus 11. Osztrák fotósok a Miskoici galériában A Miskolci Galéria termeiben még egy hétig látható a Tokaji művésztelep ’63 cimü kiállítás, amelyről már korábban részletesen beszámoltunk, s amelyre ismételten felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét. Nem sokkal e tárlat után ismét új anyagot láthatnak a Galéria látogatói: az Austria trió nemzetközi fotókiállítás képeit. A három osztrák fotóművész — Willy Hengl, Anton Bruckmüller és Erwin Knei- dinger — képeiből összeállított kiállítást augusztus 24-én, szombaton 12 órakor Lukovszky László festőművész nyitja meg, a nyitóünnepségen Gá- bos Ilona hárfaművész működik közre. Az osztrák fotósok több alkalommal találkoznak szakmai megbeszélésen a miskolci fotokiub tagjaival. Sláger? hol vagy?..* Íme, már egy hét eltelt a táncdalfesztivál utolsó elődöntője óta, már egy hete ismert mind a hatvan tánc- dal, illetve táncdalként pályázó szerzemény, de sláger még nem született. Hol a hiba7 Mi fásultunk el, magasak az igényeink, vagy a dalokban keresendő a népszerüsödést gátló ok? A két év előtti, meg az elmúlt évi táncdalfesztivál néhány darabja még most is bennünk zsong, mert azonnal megragadt fülünkben. A híres Még fáj minden csók, vagy az Én nem leszek sohasem a játékszered, a Nem várok holnapig, vagy éppen az Ádám, hol vagy?, meg a többi, már az elődöntő éjszakáján hallatszott az utcán, másnap már dúdolták, fütyülték. Sláger lett belőlük, táncoltak rájuk. Most talán elsősorban a külsőségek ragadták meg figyelmünket. Emlékszünk a slingelt, szalagos fehérneműre, a díszmagyarba bújtatott fiúkra, a csipkezsabók- ra, az óriási apparátusra, nagyzenekar, beat-együltes, vokál-alázümmögés és egyéb kombinációkra, de legkevésbé ragadt meg emlékezetünkben, legkevésbé muzsikál fülünkben a hallott táncdal. És talán itt kellene megállni egy pillanatra. Kevés volt a táncdal. Hallottunk ilyen szenvelgést és olyan hejehujázást, de olyan dali, amire napjaink fiatalsága táncolhat, ami a fiatalt ellenállhatatlan erővel táncra serkenti, nagyon keveset. Tisztelet a néhány értékes kivételnek, éz a. táncdalfesztivál a mindenféle zenés próbálkozások seregszemléje volt, amelyben egyaránt fórumot kapott a beat-tel keresztezett szenvelgős mű- magyar nóta, a gitárosítotl, szirupos operett és a kevés, valóban korszerű táncmuzsika. A sláger, vagy slágerek spontán megszületésével azonban a harmadik táncdalfesztivál nagyrészt adós maradt. (bm) Magánvélemény — N övekszik a szabad idi Mind több üzemben tét nek át csökkentett mun kaidőre, a mezőgazdasági mun ka gépesítése, a racionalizál tabb termelőszövetkezeti fog lalkoztatás révén egyre töbl dolgozónak lesz hosszabb ; hétvégi pihenője. E megnő vek vő szabad idő hasznos ki töltése gondot is jelent, mer többféle szervezeti intézkedés sokféle hasznos időtöltési aján lat szükséges, hogy a szabac idő ne csak egy nappal töbl ultizási lehetőséget, ne csal egy nappal több maszek műm kavállalási alkalmat, vagy teljes terméketlen időtöltést jelentsen. Az MSZMP politika akadémiájának április végér tartott előadásán Aczél György az MSZMP KB titkára e kérdésről szólva többek között ezeket mondta: „A növekví szabad idő értékes társadalma kihasználásának kérdése világszerte foglalkoztatja a szociológusokat, népművelőket, noha a probléma megközelítése a társadalmi rendszerektől és a problémákkal foglalkozó szakemberek világnézetétől függően igen eltérő lehet. Ezt a feladatot az élet most adja. fel nekünk: ha késlekedünk a megoldásával, ha nem ismerjük a közönség igényeit, és az igények fokozásának lehetőségeit, ha nem vagyunk találékonyak a válaszok kidolgozásában, az egész társadalmi fejlődés alakulását károsan befolyásolhatja mulasztásunk. S ellenkezőleg: ha életszerű, konstruktív válaszokat adunk ezekre a kérdésekre, még a mi életünkben lemérhetően fog emelkedni népünk szellemi színvonala, tudása, kedve". Borsod megyében jelenleg a szakszervezetek felmérése szerint, 70 340 munkavállaló dolgozik csökkentett munkaidőben, s 1970-ben a bérből és fizetésből élők' egészére kiterjed a rövidített munkaidő. A csökkentett munkaidőben dolgozók száma állandóan növekszik, és már napjainkban is hozzá kell számítani a szövetkezeti parasztok és egyéb dolgozók növekvő szabad idejét, nem utolsósorban a tanulóifjúság elfoglaltságtól mentes időszakait. A dolgozó és tanuló fiatalok szabad idejének felhasználásával, kulturált, hasznos kitöltésével, a különböző KISZ-fórumok foglalkoztak a közelmúltban s foglalkozott vele a népművelési tanács is. A csaknem 71 000 borsodi szervezett dolgozó szabad idejének jobb kitöltését pedig a minap vitatta meg a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsa mellett működő kulturális bizottság, s a közeljövőben fogja elemezni az SZMT elnöksége is. A z SZMT kulturális bizottságának megállapítása szerint a munkaidő változása — a helyi sajátosságok és adottságok figyelembe vételével — újabb lehetőséget teremt a szakszervezeti kulturális nevelő munka kiszélesítésére és változatosabb feladatokkal bővíti a művelődési intézmények tevékenységét. Elengedhetetlenül szükségesnek tartja a kultúrbizottság, hogy a különféle szakszervezeti megyei szervek a lehető legrövidebb időn belül felkészüljenek az új lehetőségek adta feladatokra, és kulturális, valamint sportrendezvények szervezésével gondoskodjanak a megnövekedett szabad időnek a társadalmi célokkal Mit ígér az opera idény? Egyéves szünet után ismét bérleti előadásokat tart Miskolcon a Debi-eceni Csokonai Színház operatársulata. Ezúttal* Erkel Hunyadi Lászlója, Verdi Álarcosbálja, Puccini Pillangókisasszonya, Erkel Bánk bánja és> Verdi Ármány és szerelem című operája kerül bemiitatásra az évad során. Az október második felében kezdődő bérleti előadás egyik legérdekesebb előadása Verdi Ármány és szerelem című operája lesz, amelynek Miskolcon lesz a vidéki ősbemutatója. Októbertől egészen márciusig alig egyhónapos időkülönbséggel követik egymást a szebbnél szebb operabemutatók. BIHARI SÁNDOR A boldog kéz Nézem a kezem: gyufát gyújt, vacsorát főz, aztán elmotoz, mintha semmi dolga nem lenne, mintha az ártatlan papír, mintha az ujjlenyomatát őriző ceruza nem lenne folyton kísértő közelében, érzem, tudom, hogy tudja: agyam, homlokom, hajam, karom és lábam csupa vers, és csupa vers ő is, hiszen napokon át a szél vonulata járta, egy napon tapogatott őt tükröző ágat, gabonakalászt, tüdővészes levelet, országrészek ajtaját nyitotta-csukta, más tenyereknek adta magát s közben néger testvéreihez kezdett hasonlítani, s a gyerekekhez, akik kiszabadultak játszani; szóval: tehette a munkát, azt, amelyet nagyapám olyan nyugtalanul hagyott abba, amelyet jó lenne, ha egyszer a fiam nyugodtan kezdhetne él, ízlelte és cselekedte a mámort, a történelem-kezdetit, a történelem-tevőt, örültek az ujjhegyei:, hogy folytatnak és folytatódnak, sisakjuk, a köröm, tudott villogni emberi módra, ujjperceim a testvériségről elmondhatatlan dolgokat tudtak meg, simultak az ízületek, mint a különbség az azonosulásban, kezem, úgy jártál a tárgyakon, a tennivalókon, az időn, mint aki az egyetlen szerelem testén barangol, önzőén s önzetlenül, karomat bűvölted, a vállamat, lábaim úgy gyalogoltak [mindenfele-toronyiránt, mint az alvégről hajnalonként a gimnáziumba, szívemnek, tüdőmnek súgtad: csak nem megöregedni, ez az idő, amire 'Vártál, ez az idő, ez az idő, agyam tudta ezt, de te el is hitetted vele, agyam hitte ezt, de te meg is tanítottad rá, fülelt, látott, érzett, tapintott, te lettél, önmagadon túl, lelkiismeretes antennája, mikroszkóp tekintete, csillag léptű futára, hát ne szerénykedj, ne szégyenkezz, felejtsd a görcsöt, felejtsd most — mely gyakran szorított tehetetlen gondolatom köré, egyetlen szalmaszálra tiszteld meg a ceruzát, tiszteld meg a szavakat, hogy boldogságnak neveztessék, aki vagy, s aki anyaszült meztelennek világra szült: a munka. Nemcsak otthoni szereplésével, hanem különböző versenyeken való sikeres részvételével is felhívta már magára néhányszor a figyelmet Sátoraljaújhely kamarakórusa. A kórushagyományairól nevezetes város lakosai örömmel tapsolnak a műsoros ünnepélyeken, hangversenyeken a kórus finoman kidolgozott számainak, és hívják dobogóra lelkes vezetőjét, Csehi Ferenc zenetanár-karnagyot. A kórus életében örvendetes fejlődést jelent az a körülmény, hogy a fogyasztási és értékesítő szövetkezet mostantól kezdve oatronálja az együttest, ami azt jelenti, hogy a szereplésével kapcsolatos anyagi fedezetről is gondoskodik. Egy újabb színnel is gazdagodik Sátoraljaújhely művéösszhangban történő felhasználásáról, a szórakozási igények színvonalas kielégítéséről. Ehhez természetesen nem lehet kész receptet adni. A kulturális bizottság javaslatokkal él, ötleteket villant fel, hasznos tanácsokat ad, amelyek igen jó alapul szolgálhatnak az egyes szakszervezeti helyi szervek munkájához, illetve segítséget nyújtanak a helyileg meghatároza.ndó programkínálat jobb kialakításához. Igen helyesen a kulturális bizottság javaslata is előtérbe helyezi az igények pontos és nagyon sürgős felmérésének fontosságát, mert hiszen a szabad idővel rendelkező közönség' kívánságainak, igényeinek ismerete nélkül eleve nem lehet érdemi programot összeállítani, még csak a kínálatokat sem lehet megtervezni. Természetesen az SZMT gondoskodása és a javasatai elsődlegesen a szervezett dolgozókra vonatkoznak, azonban a szervezett munkavállalókat nem lehet mereven elválasztani a fentebb már említett más kategóriáktól, s amikor a dolgozók szabad idejének hasznosabb kitöltését vizsgáljuk, mindenkor teljes összefüggésben és egymáshoz kapcsoltságban kell tekintenünk a munkavállalókat, szövetkezeti tagokat, és a tanulóifjúságot, és egy-egy község, vagy terület, szerv programjának kialakításánál valamennyi szambád idővel rendelkező ember igényeit és a lehetőségeket kell figyelembe vennünk. A pontos igényfelmérések után szükségesnek mutatkozik annak az elvnek betartása, hogy ne szervezzük agyon a szabad időt, ne kínáljunk túlzsúfolt programot, inkább differenciált választási lehetőségeket biztosítsunk, s ezek az alkalmak, amelyektől a jól szervezett, kulturált, minden didaktikai célzattól mentes szórakoztatást sem szabad elválasztani, lehetőleg mindig olyanok legyenek, amelyek pihentető szellemi ki- kapcsolódást jelentenek a mindennapok elfoglaltságából. Síé szervezzünk szakmai elő- idósokat, hanem legyen például választási lehetőség a kellemesnek ígérkező kirándu- ás, vagy színházlátogatás kö- lött. Vagy lehessen választani környékismertető autóbuszút is a sportverseny megíekin- ése között. Nem Ids gondot jelent, hogy x heti második pihenőnap nem ssik azonos napra minden munkahelyen. A folyamatos Üzemelésű munkahelyeken máris van eltolódás, például a textiliparban és az építő- anyagiparban, ahol a 6+2-es •endszerben dolgozóknak miniig más és más napra jut a ;zabad idejük, ezért a szak- izervezeti kulturális szervek- íek e szakmáknál különösen lifferenciáltan kell eljárniuk i szabad idő kitöltési prog- am ajánlásánál, s nem szombatra csoportosítani minden rőt és lehetőséget. Nem szülik meg a bejáró dolgozókkal :apcsolatos, immár több évtizedes gond. Náluk a lakóhelyi népművelési körülményeket kívánatos fokozottabbar figyelembe venni, illetve a lakóhelyi lehetőségeket jobbár kihasználni. Persze, a népművelés gyakorlati végrehajtói, a népművelési intézmények vezetői, népművelési ügyintézők nem várhatják ölbe tett kezekkel az instrukciókat, kész recepteket, sok helyi ötlet, nagyarányú kezdeményező készség szükséges mindenfelé. De a szabad idő hasznos, kulturált kitöltése nemcsak a népművelőknek ad feladatot, hanem az állami, gazdasági vezetőknek is. Nekik igen nagy részben kell felelősséget érezniük a szabad időért is, hogy a megnövekvő munkaszüneti időszak ne csak a vendéglátóipari forgalom növekedését szolgálja, hanem a dolgozók olyan felfrissülését, amely jótékony kihatással van tudatukra, további munkakedvükre, egész emberi lényükre. Igen ídvánatos még figyelembe venni a szabad idő kihasználásának szabadságát. Nemcsak a művelődési intézményeken belül, hanem az emberek otthonaiban is számolni kell a felszabaduló idővel, és a jó népművelési irányító munkának arra kell törekednie, hogy az otthon, a családi körben eltöltött szabad idő is mind hasznosabbá, tartalmasabbá válhassék. Ebben nagy feladat vár a könyvtárakra, a rádióra, a televízióra, mint a tömegkommunikáció leghatásosabb eszközeire, de ezek programjára felhívni a figyelmet már népművelési feladat. És itt kell említést tennünk a népművelési propaganda javításának szükségességéről, az ötletesebb propagálásról, a sablonokkal történő szakítás szükségességéről. Í smételjük: receptet adni a szabad idő hasznosabb kitöltéséhez, lehetetlen dolog. Sok helyi kezdeményezés, ötlet kell a jó megoldás- Ikjz, de már most, mert ha késlekedünk, úgy, mint azt bevezetőben idéztük Aczél elvtárstól, az egész társadalmi fejlődés alakulását károsan befolyásolhatja mulasztásunk. Benedek Miklós Ne csak szabad, hanem hasznos is legyen LAPOKBAN, folyóiratokban sok a vita mostanában a filmről általában, s a magyar filmekről különösen. A vita, amiképpen az már mifelénk lenni szokott, lassanként — minél messzebbre nyúl, annál inkább apad... Elsekélyesedik, veszít tartalmasságából, s szinte már- már öncélúan, magáért a vitáért folyik... Forgatókönyvírók, rendezők, filmforgalmazó szervek, a kulturális élet különböző tisztség- viselői, a közvélemény és a közízlés valódi és botcsinálta formálói szidják a közönséget: nem jár eleget, sőt, egyáltalán nem akar moziba járni, s kiváltképpen nem nézi meg a ltom oly, a „művész” vagy „művészi” és „szerzői” filmeket, kellő arányban csupán a „szórakoztató”, a kalandos, a „kommersz” filmek előadásait látogatja ... A közönség viszont szidja a forgatókönyvírókat és a rendezőket: önmaguknak készítenek uralmas, elvont, érthetetlen filmeket, szidja a film- forgalmazó szerveket: miért nem gondoskodnak „jó” filmekről ... Mindkét csoport pedig szidja a televíziót, mely állítólag könyvet, színházat, hangversenyt, mozit egyaránt — —— — — -Ü „meg akar ölni”, felszívja az emberek minden szabad idejét, megszünteti, „uniformizálja” a régebben többirányú kulturális érdeklődést... — Nekem az egész „filmügyről” különvéleményem van A kérdés nem annyira bonyolult, mint amilyenné — mesterkélten, elhirtelenkedett éí túlzó általánosításokkal —tették és tesszük!... A teljes szellemi igénytelenségről, mely a moziba járó közönség bizonyos rétegeinek valóban sajátja, ezúttal nem szólnék. Ennek orvoslása, valamelyes enyhítése sokak: hivatott, hivatalos és önkéntes népművelők nagyon tapintatos, türelmes, hosszas és árnyalt együttes nevélő tevékenységénél: dolga, s e tevékenységnek az eddigieknél finomabb és mélyebb módszerein áll vagy bukik... SZÓLNÉK AZONBAN (anélkül, hogy itt fejtegetném e két fogalom — egyébként magától értődő — tartalmát) a műfaj- arisztokratizmus és a műfajsznobizmus néha külön-külön, néha összefonódva és, egymást „segítve” jelentkező jellegzetes álláspontjáról. Ezek húzódnak meg ugyanis többnyire a „f ilm- vitálc” mélyén, s ezek — nem lehetnek egészséges alapja a „filmilgy” megoldásának! ... A megoldás ugvanis — „magánvéleményem” szerint — egyszerű, mint a Kolumbusz tojása, s csupán ennyiből áll: Nincs és nem lehet éles határvonal vagy áthághatatlan válaszfal művészi és szórakoztató film között! A film ugyanis: művészet, művészeti ágazat. Az olyan film, amely nem éri el a művésziségnek legalább valamelyes szintjét: nem „alkotás” (még ha így hirdetik is a falragaszok és a reklámfüzetek!). nem film, hanem — néhai Gábor Andor ötletét követve: „izé”. „Nemzeti”, „ha: zafias”, „történelmi”, „társa■ dalmi”, „erotikus-szekszuális”, • „kalandos” vagy — „szerzői” i izé!... A művésziség szintje viszont ■ nem kerülhet ellentétbe (leg- . alábbis, ha a filmet — közön■ ségnek szánták!) a szórakozta■ tó jelleggel; hiszen a szó ne- i mes értelmében vett szórakoz• tatás a megdöbbenést, az önmagunkkal vagy az élet leg■ nagyobb s legnehezebb kérdé• sei vei való szembenézésre — . késztetést is magában foglalja i és foglalhatja! Ha tehát csakugyan jó, mert ■ alkotás, mert „film” a szóra- : koztató film: egyben művészi ■ is. mint például az ötletes, ■ ironikus-erotikus olasz társa- . dalmi filmek többsége... Ha viszont csakugyan jó, • mert alkotás, mert „film” a ■ művészi film: egyben szórakoztató is, mint például a • csöppet sem „unalmas” „Húsz ; óra’’, a magyar filmművészet- . nek — ugyancsak „magánvéleményem” szerint — mindmáig felül nem múlt, csúcs, pontja... Legyen teliét a „művészi” film nemesen szórakoztató jellegű, és a „szórakoztató” film is igényesen művészi szintű, — és csak ilyen filmeket készít- . sünk, vásároljunk, forgalmazzunk! — Hia így lesz: nem lesz „film-ügy”, nem lesznek „film- viták”, s az emberek cl fognak járni a moziba, még azon az áron is, hogy nem nézik otthonukban, pongyolában a televíziónak — nem is mindig kifogástalan — műsorait!... — EZ AZ ÉN „magánvéleményem” a „film-ügyben”! De merem remélni, hogy a közérdekűség mozzanatát is magában rejti, mert — sok „egyszerű embernek” is ugyanez vagy nagyjából hasonló az „egyéni” nézete! ............ G yárfás Imre Zenekar Sátoraljaújhelyen szett élete. Ujj Viktor Gézának, a városi zeneiskola igazgatójának irányításával megalakult a város 46 tagú Szimfonikus Zenekara. Ilyen magas szintű művészeti együttese még nem volt Sátoraljaújhelynek, már csak ezért is nagy várakozással tekint működése elé a város közönsége. A tanácson kívül a szövetkezet is hathatós támogatásban részesíti a zenekart. Mindkét művészeti együttes tervszerű munkával, rendszeres próbákkal készül az őszitéli liangversenyévadra. Műsorukat állandóan bővítik, régi klasszikus műveken kívül a modern magyar és külföldi zeneirodalom jeles alkotásait is bemutatják majd a város művészetkedvelő közönségének. (*- »
