Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-11 / 188. szám
2 0SZAKMAGYARORSZÁG t« Vasárnap, 1968. an gusztus tV A hatodik seregszemle M 't*nyílt Mezőkövesden a Kis Jankó Bori emlékkiállítás Szombaton, augusztus 10-én ünnep volt Mezőkövesden: hatodik alkalommal rendezték meg Kis Jankó Bori — a nagy hírű mezőkövesdi népművész —, emlékére az országos hímzópályázatot, és nyitottak kiállítást a beérkezett legszebb munkákból. A kiállítás megnyitása előtt — a megyei nő- tanács, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, valamint a Rónai Sándor megyei Művelődési Ház rendezésében — háromnapos továbbképzést tartottak az ország díszítőművészeti szakkörei vezetőinek részére. A továbbképzésen részt vett szakkörvezetők Maróti Gyula tói, a Népművelési Intézet osztályvezetőjétől a műkedvelő művészeti mozgalom időszerű kérdéseiről, dr. Bodnár Éva művészettörténésztől a XIX. és a XX. század képzőművészetéről, Erdei László- nétól, a nőtanács országos elnökétől a nőmozgalom helyzetéről, Nagy Zoltántól, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettesétől az időszerű politikai kérdésekről hallgattak előadást. Ankéton vitatták meg az időszerű feladatokat, megbeszélték az országos hímzőpályázat eredményeit, tanácskoztak a díszítőmozgalom helyzetéről. Végül részt vettek a Kis Jankó Bori emlékünnepségen. Szombaton délelőtt 11 órára megtelt a mezőkövesdi művelődési ház színházterme. A megjelenteket dr. Bucskó Mihály, a járási tanács vb-elnöke köszöntötte Elmondta többek között, hogy a VI. országos Kis Jankó Bori hímző emlékpályáA szarvasmarhák gümőkór-mentesítésének állami támogatásáról A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter most megjelent rendeletében szabályozta, hogy az állam milyen feltételekkel nyújt támogatást a gazdaságok szarvasmarha-állományának gümőkór-mentesítésé- hez. Mivel a betegség visszaszorítása az utóbbi években jelentős eredményeket hozott, s a további előrehaladásra az üzemek lehetőségei nagyobbak, mint azelőtt, többet is kell tenniük ahhoz, hogy igényt tarthassanak az állami támogatásra. Ilyen támogatásban elsősorban azok a nagyüzemek részesülnek, amelyek saját anyagi eszközeikkel is hozzájárulnak a mentesítéshez, és biztosítják annak tárgyi és személyi feltételeit. A rendeletnek fontos intézkedése, hogy a gümőkór és a brucellózis elleni küzdelmet összekapcsolja. A gümőkór miatt lecserélt teheneket csak olyan gazdaságból származó üszővel szabad pótolni, ahol az állomány nemcsak gümőkórmentes, hanem legalább két év óta brucellózis sem fordult elő. Az állami támogatás feltételei közé tartozik, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a gümőkórral fertőzött szarvas- marhákat az egészségesektől külön telepen tartsák, vagy ha a felnőtt állományt nem is tartják elkülönítve, legalább a növendék állatokat neveljék különteiepen úgy, hogy azok a gümőkórfertőzéstől mentesek maradjanak. Az egyéni állattartók akkor vehetnek részt a mentesítési akcióban, ha a község valamennyi mezőgazda- sági nagyüzemének szarvasmarha-állománya már gümő- kórmentes, és a fertőzött egyéni szarvasmarha-tartó udvarok száma az 5 százalékot nem haladja meg, A Magyar Közlöny 65. számában megjelent rendelet részletesen ismerteti a mentesítés előkészítésének, lebonyolításának, az állományok kicserélésének módjait és a pénzügyi kérdésekről Is intézkedik. zat és kiállítás jelentős és örvendetes esemény a járás és a község életében, s öröm számukra, hogy e nemes népművészeti mozgalom éppen Mezőkövesdet választotta székhelyéül. Beszélt arról, hogy a hajdan nyomorban élő matyóiénak n kézimunka jelentette vágyaik, érzéseik, álmaik színes virágokban történő kifejezését. Szólt a mezőkövesdiek életkörülményeinek a felszabadulást követően történt változásáról, majd a népművészet megbecsüléséről és Kis Jankó Bori emlékének őrzéséről beszélt. Merényi József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője ünnepi beszédében rövid áttekintést adott a népművészet és azon belül a népi hímzőművészet történetéről, a felszabadulás utáni fellendülésről, s arról, miként növekszik az érdeklődés folyamatosan az igazi népi művészet iránt, mennyire kiegészítőjévé lesz a korszerű életnek a népművészeti remekmű. Elemezte a hatodik emlékpályázat eredményeit, méltatta a díjazott művészek tevékenységét. Beszéde végén átadta a Kis Jankó Bori-díjat Káló Istvánná mezőkövesdi és Bárdos Sán- dorné tervező, recski népművésznek, akik mindketten a népművészet mestere cím tulajdonosai. Bárdosné pénzjutalmát megosztva kapta kivitelezőjével, Diósgyőri Józsefné recski népművésszel. A két új díjazottal 18-ra emelkedett a Kis Jankó Bori-díjas népművészek száma. Kiss Ivor Sándor, a Népi Iparművészeti Tanács titkára 13 pályázónak adott át oklevelet és pályadíjakat Az ünnepség első része a közismert Astra bábegyüttes vendégelőadásával ért véget. a Az emlékünnepség után a művelődési ház emeleti kiállítási termében Kiss Ivor Sándor nyitotta meg a pályázat anyagának kiállítását. 300 alkotó küldte be munkáit, közülük mintegy a felének munkál láthatók a tárlaton. Kiss Ivor Sándor arról beszélt többek között, hogy Kis Jankó Bori tanítása az utódok munkájában gyümölcsöződik, a kiállítás anyaga pedig azt bizonyltja, hogy a népi díszítőművészet tovább gazdagodik, beilleszkedik az élet adta új körülmények közé. Az érdekes tárlatot, amelyet még Ismertetünk, már az első napon több száz érdeklődő kereste feL <bm) Heti külpolitikai összef-oglalónk Az elmúlt hét úgy kezdődött, hogy a világsajtó első oldalain egy Duna-menti város neve volt a leggyakoribb helységnév: Pozsony, a szocialista közösség hat országának ott lezajlott nagy jelentőségű megbeszélését és az azonnal joggal történelminek nevezett, egyhangúlag elfogadott közös nyilatkozatát vizsgálták és értékelték a lapok. Pozsony visszhangja Az elemzések alaphangját persze eleve meghatározta a nemzetközi problémák kétféle szemlélete: a nyugati világ, az imperialisták lapjai alig titkolt vagy nem is leplezett csalódással, a szocialista világ lapjai és a nyugati világ haladó sajtója határozott örömmel, helyesléssel fogadta a pozsonyi hírt. Az ellentétes reagálás érthető. A Pravda joggal írta: „A tanácskozás eredményei lényegesen előmozdítják a szocializmus pozícióinak megszilárdításáért, a békéért és a népek biztonságáért, az imperializmus aknamunkája és agresszív politikája ellen vívott harcot. Amerikai, nyugatnémet és egyes angol lapok cikkeiből az csendült ki, hogy mindazok az imperialista erők, amelyek a hat szocialista ország pártjai között egyes kérdések megítélésében meglevő és most jórészt tisztázott véleményeltérések láttán abban reménykedtek, hogy a véleménykülönbségeket fellazításra, ékverésre, ellentámadásra lehet felhasználni, keserűen ébredtek a valóságra. S a valóság ez: a szocialista közösség ösz- szetartó erői megbán thatatla- nok, s most Is sikerült megszilárdítani az egységet, mert a pártok arra fordítják a figyelmet, ami közös, ami ösz- szeköti a szocialista perspektíva harcos híveit ADK-ja vas la tok Az európai kontinens biztonságának alapjait érintő problémákat vetett fél ismét az NDK kormánya nevében Otto Winzer külügyminiszter és Walter Ulbricht, az Államtanács elnöke, az NSZEP első titkára, a Népi Kamara pénteld ülésén. Mint Walter Ulbricht hangsúlyozta, az európai biztonság egyik alapfeltétele a két német állam közötti békés együttélés megteremtésé. Nagy jelentőségű javaslatokat terjesztett elő ennék érdekében és egyúttal javasolta, hogy meghatalmazottak révén kezdődjenek tárgyalások a bonni kormánnyal, amennyiben az lemond jogtalan kikötéseiről, így az egyedüli képviseletről, az erőszakos megoldásokról és elismeri a jelenlegi határokat Egy jelölt — fél program Bodrogi Sándor t 1 I I iH 'H't Kfwdevű A KOPASZ OROSZLÁNBAN t 12. ß repülőtérre egyedül érkezett. Az útlevél- es vámvizsgálat nem tartott tovább két percnél. Azután felhaladt a lépcsőn, és elfoglalta helyét a Vanguardban. Újságjába mélyedt. Mellette üres volt a hely. s csak néhány pillanattal a gép Indulása előtt telepedett oda valaki. Az illető a házi szappan tiszta illatát hozta magával. A professzor oldalt lesett szemüvege fölött. Elmosolyodott — Jól van. Hilde ... Sejtettem Most Is mellettem marad — Ha tudná, milyen nehéz vo t legyet szereznem! A gép felemelkedett, áthatolt a felhőrétegen, és máris az ég kék kupolája alatt szállt. Amikor a repülőgép figyelmeztető lámpái kihunytak, ők is kicsatolták biztonsági öveiket. ’Vocheck ekkor vigyázva, széké karfájára helyezte kezét Nem csalódott: Hilde keze s a karfán nyugodott. — De professzor úr ... — az idős lány mosolygott. Halk kattanás hallatszott, majd megszólalt a gép hangszórója. „Villásreggeli után Budapest következik.” — A stewar- dessek kávét, sajtot, szardíniát, kaviárt és tejet szervíroztak. A tejpor kis négyzet alakú aluminium fóliában volt. Wocheck feltépte sajátját, és a forró feketébe hintette ... — Budapesten leszállunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk útunkat München felé. — Nagyszerű lesz — mondta Wocheck —. tudja Hilde, legalább harminc éve nem jártam abban a városban. — Nem ismer rá a profesz- szor úr — szólt hátra bizal- maskodón az előttük levő sorból egy tagbaszakadt, ismeretlen férfi. — De addig is, mindig hallgasson rám, én vigyázok majd önökre. Hilde a professzorra nézett, elmosolyodott. Aztán leszállt a gép, gurult néhány száz métert, megállt. Wocheck is felállt, és maga előtt tessékelte Hilde Krausot. A légi kisasszony mondott volna még valamit, de Wocheck ellentmondást nem tűrő. határozott kézmozdulattal elparancsolta az útból. Leereszkedtek a lépcsőkön. Néhányszor körülsétálták a gépet, azután elindultak a Ferihegyi légikikötő épületei felé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak beszélgettek. Wocheck hozzájuk lépett. —< A parancsnokukkal kívánok érintkezésbe lépni — mondta, és lábaihoz tette a kézitáskáját... Fiatal határőr tiszt lépett a helyiségbe. Kimért udvariassággal köszöntötte a profesz- szort. Wocheck a kezét nyújtotta. — Bízom benne, hogv parancsnok úr kellő meghatalmazásokkal rendelkezik. Ennek alapján bejelentem, hogy Hildo Kraus nevű asszisztensemmel Budapesten kívánok maradni. — Az okmányait, ha szabad kémem. Átlapozta a két útlevelet, azután sajnálkozva adta visz- sza az iratokat. — Sajnálom, professzor úr... önnek athéni követségünkön módja lett volna látogató vízumot kérni. Kirándulását ott biztosan engedélyezték volna. — Szives engedelmével parancsnok úr, mi nem kéjutazásra jöttünk. Magyarországon szeretnénk letelepedni. — A főnököm disszidálni kíván — mondta Hilde, és nagyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyáltalán eszébe jut. A tiszt meglepődve nézett a professzorra. Görnyedt, fáradt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat professzor úr... félreértettem volna? ön politikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni? — Vegyész vagyok, nem pedig diplomata. Maradhatok-e, vagy sem? Újra kérdem, rendelkezik-e parancsnok úr a szükséges meghatalmazásokkal? Ha igen, döntsön! A gépem két perc múlva indul. Ha ön nem határozhat, teremtsen kapcsolatot parancsnokságával. A tiszt állt. és lehúnyta szemét. Mindeddig hiba nélkül látta el szolgálatát, de soha ilyenfajta eseménnyel nem találkozott. A legénység számára tartott foglalkozásokon ezerszer elmondta, hogy ez a kis Magyarország sok gazdag és hatalmas államnál különb, hogy itt .. Sapkájához emelte kezét. — Professzor úr... A politikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megérkeznek. kérem . .. tartsanak velem. önök a határőrség vendégei. A világ másik felén, az Egyesült Államokban a nagy novemberi kérdés, az elnökválasztás háromkérdőjeles problémájából egy kérdőjelre feleletet kapott a világ. Megmaradt még ismeretlennek a demokrata elnökjelölt és végül a Fehér Ház új lakójának személye, de azt már tudjuk, hogy a Republikánus Párt színeit Richard Nixon képviseli. A személyt ismerjük: Elsenhower volt alelnöke, John F. ICennedyvel vívott elnökválasztási küzdelmében csak 118 000 szavazattal alulmaradt, tömören konzervatívnak jellemezhető politikus Ami figyelemreméltó, az programja — olyan program, amely bizonyos reális esélyeket ad számára novemberben Az USA legtekintélyesebb publicistája, Waiter Lippmann éppen a múlt héten foglalta össze, milyen politika támogatására sorakozhat fel Amerika népe. Véleménye szerint a külpolitika balfogásokkal és tévedésekkel teli korszaka után új gondolatokra; a vietnami kalandtól szabadulni akarók számára érthető és követhető; béketervekre; a faji összecsapások miatt elkeseredett tömegek számára pedig a polgárjogi problémákat az eddiginél bátrabban előrenéző Intézkedésekkel megoldó adminisztrációra van szükség. Bár Lippmann utal arra, hogy ezt éppen egy republikánus elnök hozhatná a demokratákból kiábrándult választóknak (a publicista Rockefellerért szállt síkra, neld szánta a cikkét Is) Nixon programjának vizsgálata után csak annyit állapíthatunk meg: a valóban gazdag politikai tapasztalatokkal rendelkező re- puklikánus jelölt igen jól látja ezeket a követelményeket. Ám programja a félig kimondott ígéretek gyűjteménye; javaslatai félig megtett utakat rajzolnak a politikai térképre. Kijelentette ugyan, hogy a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA számára nincs más elfogadható megoldás, mint a tárgyalások — de mindjárt „az USA erőpozíciójának helyreállítását” kívánta, azaz az erő helyzetéből kívánna tárgyalni. Kimondta ugyan, hogy a vietnami háború befejezését illetően a párizsi tárgyalásokban reménykedik — de fenyegetőzni kezdett azzal, hogyha novemberig nincs A professzor újra kezet nyújtott. — Köszönöm — mondta —, de lekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szívességet, hívja fel telefonon. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A tiszt három egymás utáni telefonhívást intézett el. Budapest különböző pontjairól gépkocsik indultak Ferihegy felé. Elsőnek a Minisztertanács két tisztviselője érkezett meg, néhány kérdőívet tettek a professzor és Hilde elé. Röviddel utánuk a vegyipari minisztert kalauzolták a határőrök pihenőszobájába. Ezt követően! Bálint rektor érkezett. Minden I vendég kávét rendelt és ko- j nyakot. (, j A világ nagy hírügynöksége- j inek telex-szobájában működ- ( ni kezdtek a távírók. „A Reuter lelenti Budapest-! ről: « < W ocheck professzor az I. G.< Farbenindustrie athéni J üzemének vezérigazgató- « ja, a világhírű biokémikus, aki J a menetrend szerinti Athén—« München repülőjáraton szülő- J városa felé tartott, Budapesten « váratlanul megszakította útját.« és a Magyar Népköztársaság J kormányától asszisztensnőjével » együtt politikai menedékjogot« kért”« £ (Folytatjuk) 1 eredmény Párizsban, akkc* „világos a válaszút”. Nem kétséges, hogy a válaszút a fegyveres lépések újabb eszkalációja (ez a kettősség jellemezte épp Johnsont). A belpolitikában a demokrata pénzügyi politika, a polgárjogi törvény- hozás teljes fordulatáról beszélt — de ezekben a kérdésekben is többféleképpen érthető, ködös fogalmazással kerülte meg a világos állásfoglalást. Természetes persze, hogy Nixon most várakozó állásponton van: csak a demokra- , ták chicagói konvenciója, a* ott elfogadott program és a megválasztott jelölt állásfoglalásai után részletezi majd elképzeléseit, amelyek persze változatlanul megmaradnak — választási ígéreteknek. Akik az amerikai kőpéle- mény hangulatának hullámzását ismerik, azt állítják, hogy a republikánus döntés, amely a jóval liberálisabb Rockefeller és a szélsőjobboldalinak minősíthető Reagan előtt már az első szavazási fordulóban Nixont jelölte, éppen a demokratáknak, a jelenlegi elnök pártján belül pedig az al- elnöknek, Hubert Horatio Humphreynek jelent előnyt. Ha az alelnök demokrata elnökjelölt a megválasztása érdekében az eddiginél jobban elhatárolja magát a Johnson- politikától — már amennyiben erre képes — (amelynek egyébként alelnökként egyik prominens képviselője volt) és a Johnson által képviselt vietnami háború kiterjesztésétől ia» és ő fejezi be a Nixon által csak megkezdett mondatokat« jókora darabot faraghat le Nixon mai esélyeiből... Algéria egysége A hét a harmadik világban is gazdag volt eseményekben. Az etiópiai fővárosban tartanak a tizenhárom hónapos afrikai belháború, a nigériai— biafrai harcok befejezését elősegíteni kívánó tárgyalások. A világ joggal figyelt fel a Nigéria által beterjesztett kilencpontos tervre, amely a lagosi kormány álláspontja szerint „mérsékelten és a megbékélés szellemében” viszonylag gyorsan véget vethetne a harcoknak. A javaslat Nigéria egységének megőrzéséből indul ki, tehát Biafrának le kell mondania a különválásról, de konkrét ígéretet tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a nigériai hadsereg nem özönli el a volt keleti tartományt és a t közigazgatásban, a rendőri •erőiméi egyaránt figyelembe J veszi a tartomány ibo lakos- óságának jogos igényeit. Aa 2Addisz Abeba-i tárgyalások »kétségkívül igen nehezek, »nem várhatunk gyors ered- 2ményt, hiszen a polgárháború • okát, a biafrai különválást és Ja tartomány ibo többségének »egyenjogúsági igényeit ezúttal J éppen a lagosi központi kor- »mány vizsgálja és ítéli meg «reálisan. Most már a biafrai Jfélnek kellene megbékélő, po- izitív javaslatokat tennie a | megoldás érdekében ahelyett, ,hogy’ szándékosan is fokozott • elszigeteltségében — a segély- szállítmányok visszautasításaival — az éhínséget próbálná [(a nyugati képeslapok nagy se- > gítségével) fegyverként hasz' nálni 1 llrazzaville-i fordulatok Egy másik afrikai országban. Brazzaville-Kongóban rövid időre eltávolították tisztségéből, majd visszahelyezték Mas- semba-Debat köztársasági elnököt. A néhány napos zűrzavar rávilágított arra. hogy az alig 1 millió lakosú kis ország fejlődését milyen súlyosan gátolja egyrészt a két kon- kurrens fegyveres erő — a hads(*eg és a polgárőrség — vetélkedése, másrészt egy szélsőséges jelszavakká) operáló és kínai Ihletésű csoportocska fellépése, amely elsősorban az ifjúsági mozgalomban vert fészket.
