Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

2 0SZAKMAGYARORSZÁG t« Vasárnap, 1968. an gusztus tV A hatodik seregszemle M 't*nyílt Mezőkövesden a Kis Jankó Bori emlékkiállítás Szombaton, augusztus 10-én ünnep volt Mezőkövesden: ha­todik alkalommal rendezték meg Kis Jankó Bori — a nagy hírű mezőkövesdi népművész —, emlékére az országos hím­zópályázatot, és nyitottak ki­állítást a beérkezett legszebb munkákból. A kiállítás meg­nyitása előtt — a megyei nő- tanács, a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya, valamint a Rónai Sándor megyei Műve­lődési Ház rendezésében — háromnapos továbbképzést tar­tottak az ország díszítőművé­szeti szakkörei vezetőinek ré­szére. A továbbképzésen részt vett szakkörvezetők Maróti Gyula tói, a Népművelési Inté­zet osztályvezetőjétől a mű­kedvelő művészeti mozgalom időszerű kérdéseiről, dr. Bod­nár Éva művészettörténésztől a XIX. és a XX. század kép­zőművészetéről, Erdei László- nétól, a nőtanács országos el­nökétől a nőmozgalom helyze­téről, Nagy Zoltántól, a megyei pártbizottság osztályvezető- helyettesétől az időszerű poli­tikai kérdésekről hallgattak előadást. Ankéton vitatták meg az időszerű feladatokat, meg­beszélték az országos hímző­pályázat eredményeit, tanács­koztak a díszítőmozgalom hely­zetéről. Végül részt vettek a Kis Jankó Bori emlékünnep­ségen. Szombaton délelőtt 11 órára megtelt a mezőkövesdi műve­lődési ház színházterme. A megjelenteket dr. Bucskó Mi­hály, a járási tanács vb-elnöke köszöntötte Elmondta többek között, hogy a VI. országos Kis Jankó Bori hímző emlékpályá­A szarvasmarhák gümőkór-mentesítésének állami támogatásáról A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter most megje­lent rendeletében szabályozta, hogy az állam milyen feltéte­lekkel nyújt támogatást a gaz­daságok szarvasmarha-állomá­nyának gümőkór-mentesítésé- hez. Mivel a betegség visszaszorí­tása az utóbbi években jelentős eredményeket hozott, s a to­vábbi előrehaladásra az üze­mek lehetőségei nagyobbak, mint azelőtt, többet is kell tenniük ahhoz, hogy igényt tarthassanak az állami támo­gatásra. Ilyen támogatásban elsősor­ban azok a nagyüzemek része­sülnek, amelyek saját anyagi eszközeikkel is hozzájárulnak a mentesítéshez, és biztosítják annak tárgyi és személyi fel­tételeit. A rendeletnek fontos intézkedése, hogy a gümőkór és a brucellózis elleni küzdelmet összekapcsolja. A gümőkór miatt lecserélt teheneket csak olyan gazdaságból származó üszővel szabad pótolni, ahol az állomány nemcsak gümőkór­mentes, hanem legalább két év óta brucellózis sem fordult elő. Az állami támogatás feltéte­lei közé tartozik, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek a gümőkórral fertőzött szarvas- marhákat az egészségesektől külön telepen tartsák, vagy ha a felnőtt állományt nem is tartják elkülönítve, legalább a növendék állatokat neveljék különteiepen úgy, hogy azok a gümőkórfertőzéstől mente­sek maradjanak. Az egyéni ál­lattartók akkor vehetnek részt a mentesítési akcióban, ha a község valamennyi mezőgazda- sági nagyüzemének szarvas­marha-állománya már gümő- kórmentes, és a fertőzött egyé­ni szarvasmarha-tartó udva­rok száma az 5 százalékot nem haladja meg, A Magyar Közlöny 65. szá­mában megjelent rendelet részletesen ismerteti a mente­sítés előkészítésének, lebonyo­lításának, az állományok ki­cserélésének módjait és a pénzügyi kérdésekről Is intéz­kedik. zat és kiállítás jelentős és ör­vendetes esemény a járás és a község életében, s öröm szá­mukra, hogy e nemes népművé­szeti mozgalom éppen Mezőkö­vesdet választotta székhelyéül. Beszélt arról, hogy a hajdan nyomorban élő matyóiénak n kézimunka jelentette vágyaik, érzéseik, álmaik színes virá­gokban történő kifejezését. Szólt a mezőkövesdiek életkö­rülményeinek a felszabadulást követően történt változásáról, majd a népművészet megbe­csüléséről és Kis Jankó Bori emlékének őrzéséről beszélt. Merényi József, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak helyettes vezetője ünnepi beszédében rövid áttekintést adott a népművészet és azon belül a népi hímzőművészet történetéről, a felszabadulás utáni fellendülésről, s arról, miként növekszik az érdeklő­dés folyamatosan az igazi népi művészet iránt, mennyire ki­egészítőjévé lesz a korszerű életnek a népművészeti remek­mű. Elemezte a hatodik em­lékpályázat eredményeit, mél­tatta a díjazott művészek te­vékenységét. Beszéde végén átadta a Kis Jankó Bori-díjat Káló István­ná mezőkövesdi és Bárdos Sán- dorné tervező, recski népmű­vésznek, akik mindketten a népművészet mestere cím tu­lajdonosai. Bárdosné pénzju­talmát megosztva kapta kivi­telezőjével, Diósgyőri Józsefné recski népművésszel. A két új díjazottal 18-ra emelkedett a Kis Jankó Bori-díjas népmű­vészek száma. Kiss Ivor Sán­dor, a Népi Iparművészeti Ta­nács titkára 13 pályázónak adott át oklevelet és pályadí­jakat Az ünnepség első része a közismert Astra bábegyüttes vendégelőadásával ért véget. a Az emlékünnepség után a művelődési ház emeleti kiál­lítási termében Kiss Ivor Sán­dor nyitotta meg a pályázat anyagának kiállítását. 300 al­kotó küldte be munkáit, közü­lük mintegy a felének munkál láthatók a tárlaton. Kiss Ivor Sándor arról beszélt többek között, hogy Kis Jankó Bori tanítása az utódok munkájá­ban gyümölcsöződik, a kiállí­tás anyaga pedig azt bizonylt­ja, hogy a népi díszítőművé­szet tovább gazdagodik, beil­leszkedik az élet adta új kö­rülmények közé. Az érdekes tárlatot, amelyet még Ismertetünk, már az első napon több száz érdeklődő ke­reste feL <bm) Heti külpolitikai összef-oglalónk Az elmúlt hét úgy kezdő­dött, hogy a világsajtó első oldalain egy Duna-menti vá­ros neve volt a leggyakoribb helységnév: Pozsony, a szo­cialista közösség hat országá­nak ott lezajlott nagy jelen­tőségű megbeszélését és az azonnal joggal történelminek nevezett, egyhangúlag elfoga­dott közös nyilatkozatát vizs­gálták és értékelték a lapok. Pozsony visszhangja Az elemzések alaphangját persze eleve meghatározta a nemzetközi problémák kétfé­le szemlélete: a nyugati világ, az imperialisták lapjai alig titkolt vagy nem is leplezett csalódással, a szocialista vi­lág lapjai és a nyugati világ haladó sajtója határozott örömmel, helyesléssel fogadta a pozsonyi hírt. Az ellentétes reagálás érthető. A Pravda joggal írta: „A tanácskozás eredményei lényegesen elő­mozdítják a szocializmus po­zícióinak megszilárdításáért, a békéért és a népek biztonsá­gáért, az imperializmus akna­munkája és agresszív politi­kája ellen vívott harcot. Ame­rikai, nyugatnémet és egyes angol lapok cikkeiből az csen­dült ki, hogy mindazok az im­perialista erők, amelyek a hat szocialista ország pártjai között egyes kérdések megíté­lésében meglevő és most jó­részt tisztázott véleményelté­rések láttán abban remény­kedtek, hogy a véleménykü­lönbségeket fellazításra, ékve­résre, ellentámadásra lehet felhasználni, keserűen ébred­tek a valóságra. S a valóság ez: a szocialista közösség ösz- szetartó erői megbán thatatla- nok, s most Is sikerült meg­szilárdítani az egységet, mert a pártok arra fordítják a fi­gyelmet, ami közös, ami ösz- szeköti a szocialista perspektí­va harcos híveit ADK-ja vas la tok Az európai kontinens biz­tonságának alapjait érintő problémákat vetett fél ismét az NDK kormánya nevében Otto Winzer külügyminiszter és Walter Ulbricht, az Állam­tanács elnöke, az NSZEP első titkára, a Népi Kamara pénte­ld ülésén. Mint Walter Ulb­richt hangsúlyozta, az európai biztonság egyik alapfeltétele a két német állam közötti bé­kés együttélés megteremtésé. Nagy jelentőségű javaslatokat terjesztett elő ennék érdeké­ben és egyúttal javasolta, hogy meghatalmazottak révén kezdődjenek tárgyalások a bonni kormánnyal, amennyi­ben az lemond jogtalan kikö­téseiről, így az egyedüli kép­viseletről, az erőszakos megol­dásokról és elismeri a jelen­legi határokat Egy jelölt — fél program Bodrogi Sándor t 1 I I iH 'H't Kfwdevű A KOPASZ OROSZLÁNBAN t 12. ß repülőtérre egyedül ér­kezett. Az útlevél- es vámvizsgálat nem tartott tovább két percnél. Azután felhaladt a lépcsőn, és elfog­lalta helyét a Vanguardban. Újságjába mélyedt. Mellette üres volt a hely. s csak né­hány pillanattal a gép Indu­lása előtt telepedett oda vala­ki. Az illető a házi szappan tiszta illatát hozta magával. A professzor oldalt lesett szemüvege fölött. Elmosolyo­dott — Jól van. Hilde ... Sejtet­tem Most Is mellettem ma­rad — Ha tudná, milyen nehéz vo t legyet szereznem! A gép felemelkedett, átha­tolt a felhőrétegen, és máris az ég kék kupolája alatt szállt. Amikor a repülőgép figyelmez­tető lámpái kihunytak, ők is kicsatolták biztonsági öveiket. ’Vocheck ekkor vigyázva, széké karfájára helyezte ke­zét Nem csalódott: Hilde ke­ze s a karfán nyugodott. — De professzor úr ... — az idős lány mosolygott. Halk kattanás hallatszott, majd megszólalt a gép hang­szórója. „Villásreggeli után Buda­pest következik.” — A stewar- dessek kávét, sajtot, szardí­niát, kaviárt és tejet szerví­roztak. A tejpor kis négyzet alakú aluminium fóliában volt. Wocheck feltépte sajátját, és a forró feketébe hintette ... — Budapesten leszállunk — közölte a légikisasszony. — A gép harmincöt percig időzik, majd folytatjuk útunkat München felé. — Nagyszerű lesz — mondta Wocheck —. tudja Hilde, leg­alább harminc éve nem jár­tam abban a városban. — Nem ismer rá a profesz- szor úr — szólt hátra bizal- maskodón az előttük levő sor­ból egy tagbaszakadt, isme­retlen férfi. — De addig is, mindig hallgasson rám, én vi­gyázok majd önökre. Hilde a professzorra nézett, elmosolyodott. Aztán leszállt a gép, gurult néhány száz métert, megállt. Wocheck is felállt, és maga előtt tessékelte Hilde Krausot. A légi kisasszony mondott vol­na még valamit, de Wocheck ellentmondást nem tűrő. hatá­rozott kézmozdulattal elpa­rancsolta az útból. Leereszkedtek a lépcsőkön. Néhányszor körülsétálták a gépet, azután elindultak a Fe­rihegyi légikikötő épületei fe­lé. Ott az ajtók közelében szürke egyenruhás férfiak be­szélgettek. Wocheck hozzájuk lépett. —< A parancsnokukkal kívá­nok érintkezésbe lépni — mondta, és lábaihoz tette a kézitáskáját... Fiatal határőr tiszt lépett a helyiségbe. Kimért udvarias­sággal köszöntötte a profesz- szort. Wocheck a kezét nyúj­totta. — Bízom benne, hogv pa­rancsnok úr kellő meghatal­mazásokkal rendelkezik. En­nek alapján bejelentem, hogy Hildo Kraus nevű assziszten­semmel Budapesten kívánok maradni. — Az okmányait, ha szabad kémem. Átlapozta a két útlevelet, azután sajnálkozva adta visz- sza az iratokat. — Sajnálom, professzor úr... önnek athéni követsé­günkön módja lett volna láto­gató vízumot kérni. Kirándu­lását ott biztosan engedélyez­ték volna. — Szives engedelmével pa­rancsnok úr, mi nem kéjuta­zásra jöttünk. Magyarországon szeretnénk letelepedni. — A főnököm disszidálni kí­ván — mondta Hilde, és na­gyon csodálkozott azon, hogy ez a kifejezés egyáltalán eszé­be jut. A tiszt meglepődve nézett a professzorra. Gör­nyedt, fáradt, szürke ember állott előtte. — Bocsánat professzor úr... félreértettem volna? ön poli­tikai menedékjogot szeretne hazánk kormányától kérni? — Vegyész vagyok, nem pe­dig diplomata. Maradhatok-e, vagy sem? Újra kérdem, ren­delkezik-e parancsnok úr a szükséges meghatalmazások­kal? Ha igen, döntsön! A gé­pem két perc múlva indul. Ha ön nem határozhat, teremtsen kapcsolatot parancsnokságá­val. A tiszt állt. és lehúnyta sze­mét. Mindeddig hiba nélkül látta el szolgálatát, de soha ilyenfajta eseménnyel nem ta­lálkozott. A legénység számá­ra tartott foglalkozásokon ezerszer elmondta, hogy ez a kis Magyarország sok gazdag és hatalmas államnál különb, hogy itt .. Sapkájához emelte kezét. — Professzor úr... A poli­tikai menedékjog biztosítása a magyar kormány hatáskörébe tartozik. Mindaddig, amíg a szükséges engedélyek megér­keznek. kérem . .. tartsanak ve­lem. önök a határőrség ven­dégei. A világ másik felén, az Egyesült Államokban a nagy novemberi kérdés, az elnökvá­lasztás háromkérdőjeles prob­lémájából egy kérdőjelre fe­leletet kapott a világ. Megma­radt még ismeretlennek a de­mokrata elnökjelölt és végül a Fehér Ház új lakójának sze­mélye, de azt már tudjuk, hogy a Republikánus Párt színeit Richard Nixon kép­viseli. A személyt ismerjük: Elsenhower volt alelnöke, John F. ICennedyvel vívott el­nökválasztási küzdelmében csak 118 000 szavazattal alul­maradt, tömören konzervatív­nak jellemezhető politikus Ami figyelemreméltó, az prog­ramja — olyan program, amely bizonyos reális esélye­ket ad számára novemberben Az USA legtekintélyesebb publicistája, Waiter Lippmann éppen a múlt héten foglalta össze, milyen politika támoga­tására sorakozhat fel Ameri­ka népe. Véleménye szerint a külpolitika balfogásokkal és tévedésekkel teli korszaka után új gondolatokra; a viet­nami kalandtól szabadulni akarók számára érthető és kö­vethető; béketervekre; a faji összecsapások miatt elkesere­dett tömegek számára pedig a polgárjogi problémákat az ed­diginél bátrabban előrenéző Intézkedésekkel megoldó admi­nisztrációra van szükség. Bár Lippmann utal arra, hogy ezt éppen egy republi­kánus elnök hozhatná a de­mokratákból kiábrándult vá­lasztóknak (a publicista Rocke­fellerért szállt síkra, neld szánta a cikkét Is) Nixon prog­ramjának vizsgálata után csak annyit állapíthatunk meg: a valóban gazdag politikai ta­pasztalatokkal rendelkező re- puklikánus jelölt igen jól lát­ja ezeket a követelményeket. Ám programja a félig kimon­dott ígéretek gyűjteménye; javaslatai félig megtett uta­kat rajzolnak a politikai tér­képre. Kijelentette ugyan, hogy a két szuperhatalom, a Szovjet­unió és az USA számára nincs más elfogadható megoldás, mint a tárgyalások — de mindjárt „az USA erőpozíció­jának helyreállítását” kívánta, azaz az erő helyzetéből kíván­na tárgyalni. Kimondta ugyan, hogy a vietnami háború befe­jezését illetően a párizsi tár­gyalásokban reménykedik — de fenyegetőzni kezdett azzal, hogyha novemberig nincs A professzor újra kezet nyúj­tott. — Köszönöm — mondta —, de lekötelezne, ha értesítené Bálint professzort, egyetemük rektorát. Tegye meg a szíves­séget, hívja fel telefonon. Csak annyit közöljön vele: Wocheck a repülőtéren várja. A tiszt három egymás utáni telefonhívást intézett el. Buda­pest különböző pontjairól gép­kocsik indultak Ferihegy felé. Elsőnek a Minisztertanács két tisztviselője érkezett meg, néhány kérdőívet tettek a pro­fesszor és Hilde elé. Röviddel utánuk a vegyipari minisztert kalauzolták a határőrök pihe­nőszobájába. Ezt követően! Bálint rektor érkezett. Minden I vendég kávét rendelt és ko- j nyakot. (, j A világ nagy hírügynöksége- j inek telex-szobájában működ- ( ni kezdtek a távírók. „A Reuter lelenti Budapest-! ről: « < W ocheck professzor az I. G.< Farbenindustrie athéni J üzemének vezérigazgató- « ja, a világhírű biokémikus, aki J a menetrend szerinti Athén—« München repülőjáraton szülő- J városa felé tartott, Budapesten « váratlanul megszakította útját.« és a Magyar Népköztársaság J kormányától asszisztensnőjével » együtt politikai menedékjogot« kért”« £ (Folytatjuk) 1 eredmény Párizsban, akkc* „világos a válaszút”. Nem két­séges, hogy a válaszút a fegy­veres lépések újabb eszkalá­ciója (ez a kettősség jellemez­te épp Johnsont). A belpoliti­kában a demokrata pénzügyi politika, a polgárjogi törvény- hozás teljes fordulatáról be­szélt — de ezekben a kérdé­sekben is többféleképpen ért­hető, ködös fogalmazással ke­rülte meg a világos állásfogla­lást. Természetes persze, hogy Nixon most várakozó állás­ponton van: csak a demokra- , ták chicagói konvenciója, a* ott elfogadott program és a megválasztott jelölt állásfogla­lásai után részletezi majd el­képzeléseit, amelyek persze változatlanul megmaradnak — választási ígéreteknek. Akik az amerikai kőpéle- mény hangulatának hullámzá­sát ismerik, azt állítják, hogy a republikánus döntés, amely a jóval liberálisabb Rockefel­ler és a szélsőjobboldalinak minősíthető Reagan előtt már az első szavazási fordulóban Nixont jelölte, éppen a de­mokratáknak, a jelenlegi el­nök pártján belül pedig az al- elnöknek, Hubert Horatio Humphreynek jelent előnyt. Ha az alelnök demokrata el­nökjelölt a megválasztása ér­dekében az eddiginél jobban elhatárolja magát a Johnson- politikától — már amennyiben erre képes — (amelynek egyéb­ként alelnökként egyik promi­nens képviselője volt) és a Johnson által képviselt vietna­mi háború kiterjesztésétől ia» és ő fejezi be a Nixon által csak megkezdett mondatokat« jókora darabot faraghat le Nixon mai esélyeiből... Algéria egysége A hét a harmadik világban is gazdag volt eseményekben. Az etiópiai fővárosban tarta­nak a tizenhárom hónapos af­rikai belháború, a nigériai— biafrai harcok befejezését elő­segíteni kívánó tárgyalások. A világ joggal figyelt fel a Ni­géria által beterjesztett kilenc­pontos tervre, amely a lagosi kormány álláspontja szerint „mérsékelten és a megbékélés szellemében” viszonylag gyor­san véget vethetne a harcok­nak. A javaslat Nigéria egy­ségének megőrzéséből indul ki, tehát Biafrának le kell mon­dania a különválásról, de konkrét ígéretet tartalmaz ar­ra vonatkozólag, hogy a nigé­riai hadsereg nem özönli el a volt keleti tartományt és a t közigazgatásban, a rendőri •erőiméi egyaránt figyelembe J veszi a tartomány ibo lakos- óságának jogos igényeit. Aa 2Addisz Abeba-i tárgyalások »kétségkívül igen nehezek, »nem várhatunk gyors ered- 2ményt, hiszen a polgárháború • okát, a biafrai különválást és Ja tartomány ibo többségének »egyenjogúsági igényeit ezúttal J éppen a lagosi központi kor- »mány vizsgálja és ítéli meg «reálisan. Most már a biafrai Jfélnek kellene megbékélő, po- izitív javaslatokat tennie a | megoldás érdekében ahelyett, ,hogy’ szándékosan is fokozott • elszigeteltségében — a segély- szállítmányok visszautasítása­ival — az éhínséget próbálná [(a nyugati képeslapok nagy se- > gítségével) fegyverként hasz­' nálni 1 llrazzaville-i fordulatok Egy másik afrikai országban. Brazzaville-Kongóban rövid időre eltávolították tisztségé­ből, majd visszahelyezték Mas- semba-Debat köztársasági el­nököt. A néhány napos zűr­zavar rávilágított arra. hogy az alig 1 millió lakosú kis or­szág fejlődését milyen súlyo­san gátolja egyrészt a két kon- kurrens fegyveres erő — a hads(*eg és a polgárőrség — vetélkedése, másrészt egy szél­sőséges jelszavakká) operáló és kínai Ihletésű csoportocska fellépése, amely elsősorban az ifjúsági mozgalomban vert fészket.

Next

/
Thumbnails
Contents