Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

4 ßSZAKMAGY A BORSZAG Vasárnap, 1988. augusztus 4. Töfeb szeretettel közelítsünk hozzá-E' ifi n elvből nem nézek meg magyar filmet. — Töb­bek között ezt mondta egyik vitapartnerem, akivel a moziüzemi vállalati igazgatók miskolci táj értekezletéről írt cikkekről beszélgettünk. Ki­fejtette, hogy nem szereti a magyar filmet, mert szerinte a magyar film témaválasztása szegényes, didaktikus, őt ne tanítsák mindig, s egyébként is remek olasz és francia szó­rakoztató filmek között válo­gathat. Ellentmondást nem tű­rő módon nyilatkozott nem egy magyar filmről, nem egyik, vagy másik alkotás hibáiról, hanem általában a magyar filmről, a magyar filmművé­szetről, összehasonlította több, más ország filmművészetével, természetesen úgy, hogy a mérleg nyelve annak javára billenjen. Ez a vitapartnerem utoljára a másfél millió forin­tos lottóeredményről szóló fil­met látta ezelőtt négy évvel. Kovács András, meg Jancsó Miklós létezéséről tud, „mert velük sokat foglalkoznak a lapok”. A fentebb már említett, a moziüzemi igazgatók tanácsko­zásával kapcsolatban írt cikke­ink megjelenése óta igen sok olvasó reflektált azok egyes megállapításaira. Sajnálatos, hogy — ha nem is olyan szél­sőségesen éles formában, mint a bevezetőben példaként emlí­tett vitapartner —, de igen sok helyen, sok embernél ta­pasztalható nemcsak merev idegenkedés a magyar filmtől, hanem ítéletmondás, véle­ményformálás is a tények is­merete nélkül, azaz elmarasz­talják azt a magyar filmet, azokat a magyar filmeket, amelyeket nem ismernek. Akik látták a filmeket és akár egy-egy alkotás egésze, akár egyes részletmegoldásai felett vitáznak, szívesen foga­dott vitapartnereink. Akiklát- latlanban ítélkeznek, tulajdon­képpen nem vitapartnerek, hi­szen önmagukat zárták el az érdemi vita lehetősége elől azzal a puszta ténnyel, hogy a téma ismerete nélkül be­szélnek. Mivel azonban ez a magatartás szinte divat, erő­sen elterjedt káros jelenség, reflektálnunk kell rá. P róbáljuk keresni az ide­genkedés okait. Előrebo­csátjuk, hogy az ok az egyes filmekben is keresendő és kereshető adott esetben, azonban az egyes film adódó hibái nem általánosíthatók a magyar filmművészet egészére, s egyébként rosszhiszemű vi­tapartnereink az egyes filmek tényleges hibáinak ismerete nélkül általánosítanak. Tehát ismételjük, az elidegenedés oka filmekben is kereshető, de nemcsak azokban. Sokkal bonyolultabb az el­idegenedés más forrásainak képe. Említhetjük egyik na­gyon lényeges okként mind­járt filmimrportunkat. Annak ellenére, hogy filmimport-po- li ti kálikban az a fő törekvés, hogy eszmei, művészi értéket képviseljenek behozott filmje­ink, s a kommerszfilmek is bizonyos ízléshatáron belül maradjanak, van rossz irányú eltolódás, mert a dömpingsze­rűen érkező, olcsó hatáseszkö­zökkel operáló import kom­merszfilmek ízlésnevelő hatá­sa roppant negatív, rossz hu­tással van az értékes filmek fogadtatására és a kommersz- dömping lassan nagy veszélyt jelent, sorvasztó hatással lehet a hazai művészetre. Akit min­dig Normann Wisdommal szó­rakoztatunk, meg Louis des Funes-vel, biztos, hogy nehe­zebben asszociál egy-egy Jan­csó-, vagy Szabó István, vagy Fábri-film, vagy akár a Tíz­ezer nap elgondolkodtató kép­soraival. Nem mellékes okként tekint­hetjük azt az ellentmondást sem, amely igen széles közön­ségrétegek csak szórakozni vá­gyása és a fellendülőben levő magyar filmművészet nemes veretű drámai alkotásai, a nézőtől intellektuális együtt­gondolkodást igénylő művelt között tagadhatatlanul fenn­állnak. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik mindjárt a gú­nyos értelemben használt fesz­tivál-szemlélet hangoztatása. Ugyanis sokan a moziba nem járó, vagy magyar filmet nem néző, de véleményt formáló emberek közül gyakran emle­getik távolmaradásuk okaként, hogy a magyar filmek nem a nézőnek, hanem a fesztiválok zsűrijének készülnek. Érdemes itt megjegyezni annak illuszt­rálására, mennyire erőszakolt állítás ez, hogy ezek a lebe­csült fesztiváldíjas filmek mi­lyen megbecsülést szereztek a magyar filmművészetnek szer­te a nagyvilágban, és milyen nagy mértékben segítettek szétoszlatni az egyes or­szágokban élő tévhiteket a magyarországi mai valóságról. De azt is el kell mondanunk, hogy rossz filmet, félresikerült alkotást lehet teremteni fesz­tiválra készülés nélkül is, mert például A völgy, a Har­lekin és szerelmese, vagy a Lássátok feleim valóban gyen­gén, vagy rosszul sikerült al­kotások voltak, viszont a can- nes-i filmfesztiválon díjat nyert Tízezer nap eleve nem fesztivál-filmnek készült, mert az három évvel azelőtt a ren­dező diplomamunkája volt. Ügy érezzük, a fesztvál-szem- lélet hangoztatása inkább át­látszó kifogás egy helytelen magatartás takarására. a tovább vizsgálgatjuk az elidegenedés okait, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy gyorsan hat a száj­reklám, a szájpropaganda, és az ország mozilátogatóinak je­lentős hányadát képviselő vi­dék mozijaiba sokszor hetek vagy hónapok múlva jut el az a film, amelyről a vélemény — a hivatalos kritikai és a száj- propaganda által terjesztett egyaránt — már régóta or­szágszerte tudott. Ez termé­szetesen befosályolja a látoga­tottságot. Igen sokszor nega­tív irányban. Végül fel kell említenünk a mozik propa­gandájában fellelhető igen sok hiányosságot, és nem utol­sósorban a filmforgalmazás különböző szintű szerveinél dolgozók személyi okokból adó­dó idegenkedését. Az ő ízlé­sük nem magánügy. Nem ér­vényesíthetik a filmforgalma­zás gyakorlatában a magyar filmmel, vagy bármilyen film­mel szembeni ellenszenvüket, legalábbis nem illik érvénye­síteniük. Tekintettel azonban rá, hogy „zsebre megy a játék”, azaz. a bármilyen úton elért bevétel prémiumot jelent, bizony gyakori a személyi in­dítékú idegenkedés, az egy- kétnapos műsorra osztás, a le­becsülő hozzáállás, nem egy szer szembenállás, „ellen drukeri” magatartás. Jelleír ző, hogy a filmlátogatottsá; ban tapasztalható országi visszaesésen belül a legno gyobb hányad a magyar fii meknél jelentkezik, de a film forgalmazás is például 196 első felében csaknem 30 sz; zalékkal, pontosan 29,6 százr. lékkai kevesebb előadást biz tosított a magyar filmeknek, mint az előző év azonos idő­szakában. Javításra szorul hát a ma­gyar filmhez fűződő kapcsolat mind a nézők, mind pedig a filmforgalmazás dolgozói ré­széről. M indezekkel természetesen megközelítőleg sem me­rítettük ki az idegenke­dés okainak elemzését, de az egyes filmekben adódó esetle-' ges hibák ismételt elismerése mellett is a fentebb vázolt té­nyezők között kell keresnünk a forrásokat. És még hozzá kell számítanunk egy divatos rossz szokást: a hazai ered­mények lebecsülését. A magyar .film — amely az utóbbi években a világ elis­merését vívta ki felendülésé- vel, és a Filmkritikusok Nem­zetközi Szövetségének legutób­bi ülésszaka éppen a magyar csodának nevezett fellendülés okait elemezgette — több tö­rődést, nagyobb bizalmat ér­demel. Több szeretettel kell közeledni hozzá nézőnek, mo­zivállalati dolgozónak egy­aránt. Kell bírálni, elemző módon, okosan kritizálni a magyar filmeket, és a magyar filmművészet egészét is, de csak a téma alapos ismereté­ben, a tények sokoldalú vizs­gálatával. A tények nélküli ítélkezés fecsegés, ami csak értékeink lebecsüléséhez ve­zethet. Benedek Miklós KÉT TÖPRENQÉS I. Színes képek fekete—fehérben Az elmúlt héten a televízió :-;ínes adást közvetített. Színe­det, csak éppen fekete—fehér sszetételben, azaz szürkén dttuk. Olyan műsor volt pe- 'ig, amelyben a színeknek) :;en nagy szerepük van: egy 'ivatbemutató színeinek tob- ídását volt hivatott szolgálni érék hírközlő, képtovábbitó zervünk. Nem ez volt az első eset, hogy színes képet szür­kén kapunk. Színes játék-, vagy riportfilmeknél, esetleg egyéb, nem elsődlegesen tele­víziós sugárzás célzatával ké­szült összeállításnál és közve­títésnél elfogadható, hogy a színeket magyarázni kell, mert azok továbbítása televíziós úton még nem egészen megol­dott. A most látott színesből szürkére változott képek-azon­ban nem ilyenek. Néhány hó­napja a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozott be a magyar színes televízió-adás, s a színek továbbításának ki­próbálása végett rendezték meg a divatbemutató közvetí­tését. Természetesen csak azok élvezhették ezt a színes adást, akik ott szorongtak a vásáron felállított képernyő előtt. Ott indokolt volt az adásban mind­untalan visszatérő szöveg, hogy „szerencsére már nem kell a színeket külön elmesélni”, de amikor ezt a műsort rendes adásban ismétlik, csak arra jó, hogy a színes kép szürke to­vábbítása miatt érzett bosszú­ságunkat valamicskét enyhítse, hiszen nevetésre ingerel. Mi­ért kell ezt így közvetíteni, miért nem várjuk meg a szí­nes adások sugárzásával azt az időt, amikor a néző láthatja is azt, amit neki szánnak, nem­csak annak szürke mását. 2. Hanglemezgyártás Filmriportot láttam arról, hogyan is készül a hanglemez. A naív lemezvásárló és hall­gató képes azt hinni, hogy kedvenc zenekara szépen el­játssza azt a számot, amelyet ő nagyon szeret, kedvenc éne­kese beleénekli az énekelni valót, egy alkalfnas masina ezt,a cselekvést rögzíti, s min­denféle technikai machinációk­kal elkészül a lemez, de a ze­nekar és az együttes csak szé­pen muzsikál, illetve dalol. A filmriport ezt a hitet oszlatta szét. A hanglemezgyártó cég stúdiójában állt a népszerű ze­nekar. Eljátszotta a mű alap­motívumát. Ezt szalagra rög­zítették. Aztán jött egy vonós- zenekar, az eljátszotta a kísé­retet, meg egyéb zenei aláfes­tést. Végül jött a népszerű énekes, s fülére szorított fej­hallgatóval, amelyből az előb­bi két felvételt hallgatta, be­leénekelte a világba és a mik­rofonba a dalt, amit persze szintén rögzítettek. A három szalagot aztán összekeverik, az egyiket erősítik itt, a másikat visszafogják ott, mérnök, tech­nikus dolgozik rajta, Végül mindenféle technikai eljárások után nagy szériákban préselik a lemezt, amiről úgy hallatszik a muzsika, mintha az egészet a népszerű együttes csinálta volna. Most kezdem érteni, miért kell a nyilvános koncer­teken is annyiféle technikai instrumentum, s már azt is kapisgál hatom, miért alkal­mazzák az előadó együttesek olyan nagy előszeretettel a play-back módszert, amin tu­lajdonképpen minden adott, a szereplőnek csak megfelelően kell imitálnia korábbi önma­gát. ' (1>m) Öj művek a miskolci könyvesboltokban Elsősorban is örömmel nyug­tázzuk, hogy régi tartozás ki- egyenlítéseként újra megjelent Karinthy Frigyes talán legtö­kéletesebb remekműve, az Uta­zás a koponyám körül. Ez a filozófiát és a pszichológiát egyaránt plasztikusan, egysze­rűen megírt történetben vegyí­tő, orvosi szempontból is helyt­Színházi esték Sátoraljaújhelyen A Miskolci Nemzeti Színház igazgatósága az eddiginél szo­rosabbra kívánja fűzni a kap­csolatot megyénk városaival, nagyobb községeivel, így a többi között Sátoraljaújhellyel is. Ezért az új évad műsorter­vének összeállítása előtt ellá­togatlak a városba, s a párt és a tanács vezetőivel tanácskoz­va felmérték a színházi elő­adások iránt megnyilvánuló igényeket. Sátoraljaújhely lakosai min­dig nagy érdeklődést tanúsíta­nak a művészi értékű színházi előadások iránt, így ezúttal is könnyű volt a színház vezetői­nek megállapodásra jutniuk. Egész évre szóló szerződést kö­töttek, amelyben pontosan le­rögzítették, hogy az 1968/69. évadban melyik hónapban, mely napokon milyen darabbal vendégszerepelnek a miskolci művészek Sátoraljaújhelyen. Az első előadást szeptember 8-án tartják, s Illyés Gyula Fáklyaláng című drámáját ad­ják elő Bessenyei Ferenc fel­léptével. Ez lesz egyszersmind a darab borsodi bemutatója. Arról is ismeretesek az újhe­lyiek, hogy a színházi előadá­sokon kívül szívesen látogat­ják az operaelőadásokat, hang­versenyeket. Ezért hasonló megállapodást kötött a városi tanács a Debreceni Csokonai Színház operatársulatával és az Országos Filharmónia igaz­gatóságával 3—1 operabemuta­tóra és hangversenyre. Gondol­tak a könnyűzene kedvelőire, s az ő szórakoztatásukra is le­kötnek néhány operettelőadást és tánczenei műsort neves együttesekkel, énekesekkel. BODA ISTVÁN VERSEI Hétköznapi glória Itten, közel az álmok bölcsőhelyéhez • lassan ennek a nyárnak is vége. Szelíden és csendes odaadással ráhajlik az árnyék a fák levelére, a házaikra hajlik, a régi boronákra, — megtompult fogukat eszi a rozsda — és hétköznapi glóriáját fáradt kezével a tájon szétaranyozza. Csillognak a deres gyalogutak, a csendben áznak a házak. Költöző madarak éneke hallik, nézem az árva fészek-palotákat, a bokrokon selyem pókháló szövetek égnek, s az alkonyi ragyogás olyan a tájon mint egy csipke enyészet. Port vert egy távoli vontató, habzik a fasorok széle. Aranyló álmai közepette mintha a tengeritábla beszélne. Szelíden, ahogy csak a csend tud, könyörögve, ahogy csak a gyermek képes. Jönnek az asszonyok, s odatérdepelnek ehhez a hegyi beszédhez. S aztán már az ősz szertartása jön a fák. a dombok szertartása. Ragyognak a jegenyék örök gyertyafényei,, s a mindenség oltára elé magasodnak, s égnek, mint csak a szív tud, ha a hűség egyszerű jelképe sugárzik, az este meg rátűzi mindegyik hegyére a csillagok kinyíló sárga bugáit... Töredékek i. A tejutakon kószál az álom, s nem veszi észre mennyi fűszál nőtt a nyáron..» II. Nem volt kenyerem sohasem a hízelkedés. Épp ezért vagy éppen ennek ellenére mégis meglesz a kenyerem.;. III. Egy anya dorgálja a lányát: Rövid a szoknyád! Kész a bosszú válaszban így: a szoknya rendes, a lábam hosszú ... IV. Lakásra gyűjtött, azután autóra, majd később garázsra. Spórolt mindenben. Felesége ezért lett teljesen parázna ... álló remekmű már rég hiány­cikk könyvpiacunkon. Csak örülhetünk, hogy ismét megje­lent. Nem ilyen ritkaság, de jó, hogy ismét kiadták Tolsz­toj hatalmas regényét az Anna Kareninát. Harmadik kiadás­ban jelent meg a nagysikerű Miért szép?, amely a versek kedvelőinek jó esztétikai ma­gyarázatokkal párosítja a szép verseket. Végül egy érdekes és ízléses kis kötetről számolunk be: Virágkalendárium címmel jelent meg sok képpel illuszt­rálva a névnapok felsorolása. Valahogy úgy, ahogy a könyv alcíme is mondja: Miért? Ki­nek? Mit? Hogyan? Tehát ki­nek, miért vesznek ilyen, vagy olyan virágot, és hogyan ad­ják át névnapjára. Felettébb érdekes tudomá­nyos és ismeretterjesztő mun­ka jelent meg a Kossuth i Könyvkiadó ízléses sorozatá­ban, a Világnézeti kérdések cí- j műben. Ezúttal Radovan j Richta csehszlovák tudós és | munkaközössége dolgozta fel napjaink legégetőbb kérdését, Válaszúton a civilizáció cím­mel. Sztárparádé — tizenéveseknek A Sztárparádé ezúttal nem valamiféle műsor címe, hanem egy albumé. A Világ Ifjúsága ugyanis — mintegy folytatá­saként a lap hasábjain közölt sztár-anyagoknak — ezúttal a fenti című albumban adta közre a legismertebb táncdul- énekeselc és zenekarok képét, rövid élet- és pályatörténetét. A tizenévesek számára készült ez az album — hiszen elsősor­ban őket vonzza a tánczene. Nos, most megjelent a kiad­vány a kedvelt sztárok fényké­peivel. 157 fénykép és a hozzá­juk tartozó élettörténet „várja” azokat, akik belelapoznak a kis könyvecskébe. S bizonyára örömmel forgatják majd a tánczene rajongói, hiszen épp most látható a televízióban a táncdalfesztivál. Könnyen utá­na lehet hát lapozni a ked­vencek pályafutásának. Äfcmdekmüsorok Perecesei A perecesi bányász művelő­dési otthon augusztusi prog­ramjában többek között két ajándékműsor is szerepel: augusztus 7-én a József Attila legényszállóban, 13-án pedig a lyukóbányai munkásszálláson mutatnak be színes összeállí­tást, amelyben az irodalmi színpad, a férfikórus és a gi­táregyüttes működik közre. Augusztus 12-én Nemzetközi jubileumi díszhangverseny a Bartók Béla Művelődési Házban Három szocialista ország há­rom vasas üzemének művészeti csoportjai lépnek színpadra augusztus 1‘2-én, hétfőn este- fél 8 órakor a Bartók Béla Művelődési Házban, a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 50. évfor­dulóját üneplő és a szocialista munkaversenyben élen járó szocialista brigádokat köszöntő hangversenyen. A diósgyőrie­ken kívül a Trinyecl Vasmű 60 tagú énekkara is színpadra lép Vaclav Styvar vezényleté­vel. Az LKM szakszervezeti bizottságának és a művelődési ház vendégeként városunkban tartózkodó csehszlovák együt­tes a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordu­lója tiszteletére állította össze műsorát. Fellép továbbá a Vas-, Fém- és Villamosener­giai Dolgozók Szakszervezeté­nek vendégeként hazánkban tartózkodó Riesai Vas- és Acélművek (NDK) 125 tagú művészegyüttese is. A német együttes énekkara, szimfoni­kus zenekara és tánckara az NDK alkotmányának 19. év­fordulója tiszteletére állította össze műsorát. A házigazda, a Diósgyőri Vasas Művészegyütes 60 tagú énekkara Forrai István kar­nagy vezetésével lép színpadra. Érthető, hogy ők is gondosan felkészültek a három ország jubileumi díszhangversenyére, mely egyben a diósgyőri vasas kulturális hetek nyitó rendez­vénye is. 12-én este minden bizonnyal maradandó élményei távoznak máj £ a Bartók Művelő­dési Házból azok, r.^ik meghí­vásuk alapján részesei lehel­nek a három ország 250 kul- túrmunVísn hangversenyének, — nyikcs —-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents