Észak-Magyarország, 1968. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

Vasárnap. 1968. augusztus 4. EszakmagyarorszAg 5 Határjáráson a UUMaytr« és a Bodrog mentén Borsodi munkások a háború ellen, ötven évvel ezelőtt Esztendők óta jó hírű gaz­daság a sátoraljaújhelyi Üj Erő Termelőszövetkezet. Üj- hely és a környező öt község határában több ezer hold föld­terület, a megye egyik legkor­szerűbb tehenészete, modern baromfifarm, fejlődő juhászat, a domboldalakon egy kis sző­lő. Több kisebb, részben bi­zony életképtelen, tagjait rosz- szul fizető gazdaságból jött létre ez a gazdag, tagságát jól megfizető termelőszövetkezet. Az utóbbi esztendőkben min­dig leptek valamit előre. Juhász István országgyűlési képviselővel, a tsz elnökével beszélgetve önkéntelenül adó­dik a kérdés, hogy a környé­ket is sújtó szárazság nem torpan tóttá-e meg a gazdasá­got? — Az aratás az aszály elle­nére jól sikerült — mondja az elnök —, ami pedig a többi növényt illeti, nézzük meg, mit ígér a határ. © Gyalogszerrel napokig is el­tartana a határjárás. Amíg a gépkocsira várunk, amely el- Surít a zempléni hegyek lábá­tól a Ronyva, a Bodrog és a felsőberecki főcsatorna menti határrészekbe, néhány szám­adatot jegyzek fel a tsz-dro- dán. íme, néhány belőlük muta­tóba: Az Új Erő tsz-hez tartozó községek a nagy közös gazda­ság megalakulása előtt- össze­sen 4,3 millió forint értékű árut adtak az országnak. Most ugyanez a terület 24 millió fo­rint értékű terményt, húst tesz le évente az ország asztalára. Az idén 1400 mázsa marha­húst, 500 mázsa sertéshúst, 1100 mázsa baromfihúst, más­fél millió tojást, 200 mázsa juhhúst termel a gazdaság. Több mint 150 vagonnal ad­nak el csupán kalászost. • Alsóberecki felé robogunk már a gépkocsival, amikor az elnök sajnálkozva említi, hogy aránylag kis területet tudnak csak öntözni. Az ilyen nagy aszályban, mint az idei, bizony, jól jött volna a több mester­séges eső. De majd erre is sor kerülhet a jövőben. Esztendő­kön át a belvíz és az árvíz okozott tetemes károkat. Hatalmas napraforgótábla előtt lassít a gépkocsi. Sűrű tőállomány, nagy és a magok súlyától a föld felé néző tá­nyérok. — Itt bizonyára öntöztek. Az elnök csak mosolyog, de végül elárulja, hogy öntözni itt nem lehetett, de jó volt a fi KMP menalekulásánatt 50. évfordulója tiszteletére: Mun ka verseny-mozgalom kezdődött a TVK festékgyárában A TVK lakkíesték- és mű- Eyantagyárának dolgozói a na­pokban termelési tanácskozást tartottak. Ezen elhatározták, hogy — a KMP megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteleté­re — újabb, nagyszabású ver­senyt , indítanak az üzemben. Célul tűzték ki, hogy gondos munkaszervezéssel és a beren­dezések jobb kihasználásával növelik a gyár termelését. Tekintettel az ipar és a ke­reskedelem megnövekedett igé­nyére, úgy szervezik, illetve irányítják a termelést, hogy a harmadik negyedévre tervezett 5 napos javítást egy nap alatt elvégezhessék. Ily módon 200 tonna alkid-gyanta terven fe­lüli előállítására nyílik lehető­ség. Ezért szervezettebbé teszik az anyagelőkészítést, amely a Gyártási idő csökkentését ered­ményezi. A gyár dolgozói vállalták, hogy az 1968. évi 18 600 tonnás dokumentált tervet túlteljesít­ve további 200 tonna festék- és műgyantaféleséget állítanak elő. Ez azt jelenti, hogy a fes­tékgyár évi termelési terve — a már korábban felajánlott 500 tonna festékkel együtt eléri a 19 ezer 300 tonnát. A jubileumi felajánlás har­madik pontja az exporttal kapcsolatos. A Szovjetunió er­re az évre 2000 tonna terméket rendelt a TVK-tól. A gyár kol­lektívája — a termelési tanács­kozáson — garanciát vállalt a kötelezettség tejlesítésére. El­határozták: december 15-ig le­gyártják mind a kétezer ton­nát, hogy év végéig a kereske­delmi főosztály hiánytalanul leszállíthassa a szovjet meg­rendelőknek. talajmunka, jól lezárták a ta­lajt, megfelelő a szervesanyag- utánpótlás, így a nagy száraz­ság ellenére is meglesz a hol- dankénti 12—14 mázsás ter­més. Q Néhány percnyi út után gyönyörű, üdezöld, friss veté­sek. Az egyik 50 holdas táb­lán már arasznyi a búza után vetett lucerna. Odább egy má­sik másodvetés is szépen zöl­déit. Bőven lesz, ami a szá­razság miatt kiesett szálas- takarmányokat pótolja. A Bodrog egyik új védőtöl­tése mentén hatalmas tábla silókukoricát csodálunk meg néhány száz méterrel odább. Embermagasságú; s olyan sű­rű, hogy alig lehet benne jár­ni. Általában minden növény jó, vagy legalább jó közepes termést ígér, de a napraforgó­hoz és a silóhoz hasonló, né­hány „rekorder” táblát is lá­tunk még. O Felsőberecki határában, a Csehszlovákia felöl folydogáló belvízi főcsatorna mentén alig akarunk hinni szemünknek. Két méternél jóval magasabb­ra nőtt, haragoszöld, hatalmas kukoricás. Egy-egy tövön há­rom-négy, már most nagy cső. Ezen a részen a 60 mázsás át­lagtermés sem túlzott remény. Néhány száz méternyire, a csatornaparti csöszkunyhóra vagy 4—5 kilós cukorrépát kö­tözött fel valaki dísznek. Va­jon akad-e még ilyen a határ­ban? Juhász István elvezet a kö­zeli, 50 holdnál is nagyobb cukorrépa táblához. — Tessék válogatni — mu­tat szét, jogos büszkeséggel. Alig tenyérnyi hely van a hatalmasra „hízott” répák kö­zött. A levéízgt is olyan nagy, hogy győzhetik majd silózni. Az ötéves gyermek nyugodtan megbújhat a levelek között Ha ilyen átlagtermés ígérkez­ne mindenütt bizony, a cukor­gyárak meghosszabbíthatnák a kampányt © Amikor visszafelé robogunk a városba, a hegyek lábához, a gazdag termést ígérő táblák „titkáról” csak annyit mond az elnök: — Ma már nem elég csak gazdálkodni. Szakszerűen, a modem agrotechnikát alkal­mazva, jól kell művelni a föl­deket. (P. s.) tven évvel ezelőtt 1918 il nyarán és kora őszén ha­zánk lakossága már tor­lúg volt a véres, imperialista háborúval. Bár a júniusi nagy sztrájk nem járt sikerrel, en­nek nyomán ezúttal nem kö­vetkezett be a békemozgalom visszaesése. A néptömegek há­borúellenes harca, valamint a frontokon elszenvedett veresé­gek ekkor már észrevehetően meggyengítették a monarchia államhatalmát. Az 1918 július és szeptem­ber közötti békeakciókból be­csülettel kivette részét Borsod és Zemplén megye dolgozó la­kossága is. Alig két héttel a júniusi nagy sztrájk befejezése után Miskolc munkássága újabb fi­gyelemre méltó akciót szerve­zett. Július 15-én a szociálde­mokrata pártszervezet gyűlést rendezett a város dolgozói ré­szére. Ezt este fél nyolckor kezdték meg a Korona udva­rán. Több ezer miskolci mun­kás volt jelen. A szónokok először közélelmezési kérdések­kel foglalkoztak. Éles szavak­kal keltek lú az ellen, hogy Borsodban két héttel azelőtt le­szállították a liszt-, a kenyér­fejadagokat Később azonban a nyomorúság okára, a véres imperialista háborúra is kitér­tek. így az összejövetel éles háborúellenes politikai meg­mozdulássá fejlődött. A július 15-i tömeggyűlés megmutatta a miskolci munkásság erejét, és ez meghátrálásra kényszerí­tette a hatalmasokat. A prole­tárok megmozdulásának nyo­mására egy hét múlva, július 22-én a város polgármestere hirdetményt tett közzé, amely­ben megígérte, hogy másnap­tól kezdve visszaáll a régebbi magasabb kényéi-- és liszt­fejadag. Tovább fokozódott a bányá­szok szervezkedése is. A legje­lentősebb megmozdulásra jú­lius 2-án került sor Sajóká-' zán. Ezen a napon ünnepi díszt öltött a község Óriási tömeg gyűlt össze a reformá­tus templom előtti téren, vö­rös zászlókkal és zenekarral. Szikszai István miskolci kikül­dött élesen támadta a kor­mány háborús politikáját. Ez­után művelődésügyi kérdések­re tért ki, megállapítva, hogy „kulturális tekintetben eddig a munkássággal nem sokat tö­rődtek". A gyűlésen ünnepé­lyesen megalakították a Bá­nyamunkás Szövetség helyi szervezetét. Elnökké Orbán La­jost, alelnökké Köntös Lajost és idős Marin Józsefet válasz­tották meg A borsodi munkásmozgalom egyik fellegvárában, Ózdon ekkor megnehezítette a prole­tárok harcát az a kemény el­nyomás, amelyet Friedrich őr­nagy katonai parancsnok gya­korolt. A „fegyelemsértőnek” minősített dolgozókat rendsze­resen pénzbüntetéssel sújtot­ta. Különösen nagy felháboro­dást keltett az az üldöző haj­sza, amelyet Pindroch Ferenc hengeresztergályos, a munká­sok egyik bizalmija ellen in­dított. Miután Ózdon nem kaptak jogorvoslatot, á vasas­szakszervezet központjához fordultak segítségért. Ez írt is a hadiüzemek országos fel­ügyelőségének ebben az ügy­ben. A vasasszakszervezet levele rámutatott: az ilyen he­lyi túlkapások következtében „a munkásság vezetőinek csak a legnagyobb erőfeszítéssel le­hetséges a tömeget olyan ak­ciótól visszatartani, amely eset­leg ... szomorú és súlyos kö­vetkezményekkel is járhatna". A ugusztus végén a megye munkásmozgalmának je­lentős eseménye volt a miskolci és diósgyőri bizalmik értekezlete. Ez augusztus 27-én zajlott le a vasmunkások he­lyiségében. A tanácskozás rész­ben helyi problémákkal foglal­kozott. A miskolci lapokban éppen előző nap került nyil­vánosságra a diósgyőri vasgyár botránya. Az üzem vezetősége ugyanis nagyarányú csalást követett el a munkások béré­nek kifizetésekor. Az értekez­let elítélte ezt a gyalázatos visszaélést, és követelte a diós­győri vasgyári dolgozók azon­nali kártalanítását. Foglalko­zott azonban az értekezlet or­szágos politikai problémákkal is. A munkásmozgalomhoz egy­re csatlakoztak olyan dolgozó rétegek is, melyek eddig elég távol álltak a szocializmus eszméitől. Ezek közül kiemel­kedő a miskolci városi tisztvi­selők állásfoglalása. Szeptem­ber 8-án tartották meg alaku­ló gyűlésüket a városháza nagytermében. A felszólalók a szellemi munkások nyomorú­ságos helyzetével foglalkoztak elsősorban, miközben éles hangon szidták a háborút. A megerősödött munkás- mozgalomnak égetően szüksé­ge volt a rendszeres felvilá­gosító munkára. Ezt helyesen ismerte fel a miskolci szociál­demokrata pártszervezet. Szep­tember 17-én ebben a tárgy­körben ült össze a végrehaj­tó bizottság tanácskozása. Ezen elhatározták, hogy ezen­túl minden szerdán pártnapo­kat tartanak, melyeken az idő­szerű. politikai kérdéseket is­mertetik a munkásság széles rétegeivel. Július és augusztus folya­mán jelentősebb sztrájkok nem voltak Borsodban és Zemplénben. Szeptemberben azonban újabb megélénkülés mutatkozott. E hónap sztrájk- mozgalmai közül a legjelentő­sebb a__sátoraljaújhelyi. Az it­teni MÁV-mühely dolgozói szeptember 30-án reggel egy emberként hagyták abba a munkát. Követelték az élel­mezés megjavítását, a jogai­kat sértő túlkapások megszün­tetését és a békét. Miután a közellátásra és a jogaik tiszte­letben tartására vonatkozó kí­vánságaik teljesítését megígér­ték, a sztrájkot még aznap es­te abba is hagyták. Borsod munkásságának sza­va ekkoriban több alkalom­mal megszólalt országos fóru­mokon is. Augusztus 21-én az építömunkások kongresszusán beszédet mondott Skultéti Im­re miskolci kiküldött is. Fel­szólalásában szervezeti kérdé­sekkel és a békével foglalko­zott. Skultétit később be is vá­lasztották a szakszervezet or­szágos vezetőségébe. Augusz­tus 23—24-én zajlott le a va­sasszakszervezet közgyűlése. A központi vezetőségbe Miskolc egy kiküldötte is bekerült. Szeptember 24—25-én került sor a bányászok országos kong­resszusára. A tanácskozás első napján felszólalt Szabó János disznóshorváti kiküldött, éle­sen támadva a kormányt és a háborút. A kongresszus máso­dik napján megválasztották a Bányamunkás Szakszervezet központi vezetőségét. Ebbe a már említett Szabó Jánoson kívül bekerült Vass Sándor (Bánszállásról), Rusznyák Fe­renc (Perecesről) és Gellér Já­nos (Rudabányéról). Borsodnak tehát jelentős súlya lett az or­szágos vezetőségben. Ez méltó elismerése volt az itteni bá­nyászok bátor és áldozatos harcának. Es az emberek nem hagynak el.. A kis szobában fekszik. A nyitott "ijtón át, a kertek ezer illatát ma­gával sodorva ömlik be a nyár. A ház mellett elhaladó, gesztenyefa- sorral övezett úton felerősödnek a zajok, sűrűbben zúgnak, surrognak az autóbuszok. Igen, műszakváltás. És ezen a napon is, mint annyin eddig, hiába hívja a kohászat, hiá­ba bődül el a gyári kürt. . . Megpróbált tanulni. A betűk ösz- szofolytak szeme előtt. Az éjjel is­méi. nem aludt. Fájtak, s kegyetle­nül viszkettek az égési sebeit. Meddig még? Köböl Gábor égett ujjai a man- ki ».szerű botra tapadnak. Segítségé­vel felül az ágyban, felhúzza ingét. — Tessék nézni — mutatja újbőrű, hegekkel tar'kázott hátát —, a gép­pel megkopasztottak, derékig le­h.vésték rólam a bőrt. Kicsit pihen. Lábait mutatja. Se-* beit, égési nyomok. — A hátamról ide került a bőr. — Ügy tudom, hogy a munkatár­sai . ., . — Igen. Húszán is felajánlottak, adnak bőrt testükről. De nem »volt rá szükség. Dr. Hoffer András ad­junktus, bocsánat, ma már főorvos bent járt a kohászatban. Újfajta bőrnyújtógép készítését kérte. Igaz, van olyan Budapesten, de az csak levágja a bőrt. Itt meg a gyáriak soron kívül, dr. Hoffer javaslata alapján olyan készüléket csináltak, amely meg is nyújtja a bőrt. Há­romszorosára. Így a lábaimra elég Volt a hátam... A áj) megtermett, magas csoport- vezető végtelen nyugalomról, türe­lemről, belenyugvásról tanúskodik. Üe melegfényü, kék szeméből egy villanásra az iszonyat csap ki. Igen, azokat a szörnyű pillanatokat, míg él, nem tudja feledni. Ez év január 9-én délben fél ket­tőkor történt... A lakatos csoport akkor éppen a vasöntödéhez tartozó termoxidban dolgozott. — A munkát szívügyemnek tar­tottam. Az üzemvezető azt mond­ta, hogy reggel szeretnének indulni. Délelőtt már volt baj. GAzdugulás. Egy ember rosszul lett... Mi már készen voltunk. Egy U-alakú cső felső végén kellett még egyet he­geszteni. Volt két új ember. Óvatos voltam. Nem akartam őket odaen­gedni, nehogy baj érje őket. Oda­állították a létrát, felmásztam. No, Zolikám, adjátok fel a pisztolyt!... Volt ott egy vakablak. A termoxid- por megrekedt benne. És a szúró­láng egyszer odacsapódott... A fi­nom por belobbant. Alulról felfelé csapott a láng. Borzalmas láng. Nem vesztettem el lélekjelenléte­met. öt méter magasból a két ke­mence közé ugrottam. Felső ruhá­mat még sikerült lerángatni, de az alsót a bakancsok miatt nem .. . Minden égett, lángolt rajtam. Bedob­tam magam a homokba. A kezem­ről már leégett a bőr, de még hány­tam vele magamra a homokot. Se­gítettek a többiek is, de... Rövid időre abbahagyja. Gyors, súlyos légzések. És megint iszonyat a pillantásában. — Látott már disznót megperzsel­ve? Ügy szedték le a Szentpéteri kapui kórházban az égett bőrt a kezemről. És a lábaim .... Harmad­fokú égés. Nyolc napig feküdt. Feje is ha­talmasra, karimaszerűen feldagadt. És... Működött a bőrvágó és nyűjtógép. Egy hétig csak hason fekve tudott létezni. Két hónap után kezdett he- gesedni a seb. És micsoda két hónap után! És egy hónapja haza kérte magát a Mányoki utcai munkásla­kásba a családhoz, a két gyerekhez. Végtelen hálával beszél az orvo­sokról, különösen dr. Hoffcrről, akik mindent megtettek érte, akik meg­mentették az életét. Hálásan em­lékszik vissza az ápolónőkre is. Nem mindegy, hogy bánnak a beteggel. A vasöntöde párttitkára egyszer bent járt. akkor érdeklődött, hogyan törődnek vele az ápolónők. Aztán az üzem kis jutalmat adott át nekik. — Nehéz volt, nagyon nehéz. Ke­gyetlenül és sokat szenvedtem. Most se könnyű. De jó érzés, hogy nem hagyták magára az embert, Az üzemből sokan meglátogattak. Ér­deklődtek. Felesége kiegészíti: — A kohászat állandó belépőt szerzett nekem a kórházba. Elin­tézték, hogy anyagilag ne legyen gondunk, a teljes fizetést kaptuk. Eljöttek megtudni, mire van szük­ségünk. Volt, aki azt is megkérdez­te: van-e gyújtás felvágva, van-e tüzelőnk? Azóta is elgondolom, mi­lyen is az élet. Amikor nem volt semmi baj, olyan volt, mintha az emberek észre se vettek volna, mint­ha mindenki közönyös lenne. — Hát igen — magyaráz Köböl. — Mindenkinek megvan a maga tennivalója. Az emberek rohannak, szaladnak. Emlékszel? Nekem se volt időm soha. Munka, tanulás, is­kola, itthoni gondok... így van vei­le más is. — Igen — hangzik csendesen és hálásan az asszony szava —, de amikor baj volt, mindenki felénk fordult. Én nem is tudom, hogyan köszönjük meg. Tudták, hogy nincs fürdőszobánk. A te gyógyulásodhoz pedig ez nélkülözhetetlen. Eljöttek az öntödei szocialista brigádlagok, s egy kamrából megépítették. Nem volt víz, azt is bevezették. Meg­akadtak, mert nem volt kőműves. A húzóműhely párttitkára megtudta, s onnan jöttek kőművesek. Ezer órát dolgoztak az emberek ajándék­ként, segítségképpen. Köböl Gábor úgy érzi, már túl van a veszélyen, a baj nehezén. Hacsak, hacsak, valami komplikáció nem kö­vetkezik be. Járni még nem nagyon tud. Lába csupa heg, s lábfeje még hideg. Vérkeringést elősegítő szer­re, injekcióra van szüksége. Kap, de 6 egy Solcoseryl nevű injekcióban bízik. Felesége bejárta érte Buda­pestet is, fordult a Vöröskereszthez. Csak finom elutasításban részesült. — Ha valaki tudna segíteni... Köböl Gábor szereti szakmáját. Imádja a gépeket. Szeret dolgozni. Mint csoportvezető nemcsak irá­nyít, hanem, ha kell, megfogja a munka vastagabb végét is. A mun­kában az élet értelmét látja. Vad, keserű, fájó érzéseket kavar benne, hogy most hiába hívja a gyár. A munkához, a gyárhoz való kap­csolatát most a tanulás jelenti. (A gépipari technikum második évének anyagából készül. Halasztást kapott a jövő hónap végéig.) Egyelőre ez is nehéz. Sokat kell pótolnia. A test még beteg, de a szellem, az akarat, a gondolkodás már frissül. S ez n munkához, az aktív élethez való visszatérés nagyon is biztató jele. Csorba Barnabás A munkásmozgalom megnö­vekedett aktivitása megélén­kítette a polgári demokrati­kus ellenzék harcát is. Külö­nösen élénk tevékenységet fej­tettek ki Károlyi Mihály párt­jának itteni szervezetei. Erő­södő agitációt folytattak a há­ború és a német szövetség el­len. A Zemplén megyei szer­vezet (melynek élén maga Bú­za Barna, a párt országos ve­zetőségi tagja állt) augusztus végén a hegyaljai bortermelő kisgazdákat kezdte toborozni zászlaja alá. Agitációjukban joggal hivatkoztak rá, hogy a kormány hazánkra nézve ked­vezőtlen szerződést kötött a németekkel, és ez a magyar borexport lehetőségeit csökken­ti. A párt sajtója ekkoriban rendszeresen közölt már béké­re felhívó cikkeket. „Meddig tart még ez az értelmetlen vérontás?" — tette fel a jogos kérdést a Miskolczi Napló. „A feltámadt lelkiismeret békét kér és békét akar — állapí­totta meg a sátorjaljaújhelyi Felsőmagyarországi Hírlap. — Békét követel minden áron és mentői gyorsabban ...” N épünk békevágya egyre növekedett. Igaz, 1918 július és szeptember kö­zött a tömegek akciói kisebb méretűek voltak, látványos, nagy megmozdulásra nem ke­rült sor. A háború ellen küz­dő tömegele érezték ugyanis, hogy közeleg a nagy összecsa­pás. Erejüket erre tartalékol­ták. A július és szeptember közötti hetek látszólagos ..nyu­galmat” mutattak. Ez azonban vihar előtti csend volt! Dr. Merényi László. a iörténettudományok kandidátusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents