Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-21 / 144. szám

Péntek, 1968. június 21. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Munkásvédelmi kiállítás as ÓKÜ-ben „A dolgozó ember védelmé­ben” címmel ma, június 21- én, pénteken délelőtt 11 órai kezdettel munkásvédelmi ki­állítást nyitnak az Ózdi Ko­hászati Üzemek Liszt Ferenc Művelődési Házában. A be­mutatón, amelyen valamennyi használatos munkásvédelmi eszközt kiállítanak, több célt akarnak elérni. Mindenekelőtt meg akarják ismertetni a fel­szerelések alkalmazási módját. Sok dolgozó például panaszt tett, hogy vagy nagy, vagy ki­csi a sisak, lötyög, vagy szo­rítja. Minden sisak egy mé­retre készül. A panasz oka, hogy nem ismerik a keret be­állításának a „titkát”. Itt ezt is bemutatják. Konzultációs előadások, filmvetítések segítségével arra akarják felhívni a dolgozók figyelmét, hogy a baleset-el­hárítási szabályok betartásá­val, a védőfelszerelések segít­ségével a szükséges óvatosság­gal sok-sok balesetet, fájdal­mat és anyagi veszteséget meg­előzhetnek. ,, i Ózd, 1968. június 18., kedd. Déli 12 óra. A kohászati üzem fölött szinte mozdulatlan tö­megben áll a tejfehér gőz és a rózsaszínű füst. A hőmér­séklet 36 fok. Rendkívüli me­leg •— így mondják a meteoro­lógusok. Az elmúlt 50 esz­tendő legmelegebb június 18-a. Az acélműben 1340 ember dolgozik; olvasztárok, öntők, előkészítők, karbantartók, csapolók, első és második se­gédek, kőművesek. Magyaror­szág összes acéltermelése 1938- ban 680 ezer tonna. Ózdon 1968-ban 880 ezer tonna acél a cél. De azt mondják, hoz­zálesznek még 20 ezer tonnát. Ebből 15 ezer tonna már meg is van. Pódium, kemoncesor. A ke­mencékben 1800 Celsius-fok hőmérsékleten olvad egymás­ba ócskavas, vasérc, mészkő, folyékony nyersvas. Remeg, morajlik az építmény. A tűz világában vagyunk. Láng csap ki a kemenceajtókon, szikra­eső fröccsen. A magasban, a kormos mennyezeten halvá­nyan izzanak az óriáségők. Kobaldszemüvegen keresztül olyan ez, mint a mesefilmek káprázatos színvilága. O 12 óra 35 perc. Csapolják az 5-ös számú kemencét. Ember azbesztkötény ben, kesztyűvel, fejvédő sisakban, rajta a vé­dőszemüveggel. Kormos, ve- rejtékes arc. Bóta Béla csa­poló szabaddá teszi a folyé­kony acél útját. Közelebb Hill III IIIIIIIHIIIIIIII millll BWIIIBB ■■■■ megyünk. Érzem a pörkölt ru­ha szagát, a húsomba és a szemembe csapó hőt és fényt. Ahol a csapoló dolgozik, ott most 80—G0 fok a hőmérsék­let. Orromat csípi a forró, száraz levegő. Verejtékezik a testem. És közben a hideg ráz... G 49 éves. 1935-töl dolgozik itt. Főolvasztár. Innen ment nyug­díjba az apja, de már itt dol­gozik a fia .is. Csomós Géza alacsony, szívós ember. Reked­tes a hangja: — Tíz-tizenkét liter sós szódavizet iszik ilyenkor itt az ember. De tejre nem lehet vizet inni. Ide szalonna kell. Húsz-huszonöt deka, meg majd egy kiló kenyér. Mert, ha jól kifogja az ember, akkor lead egy műszakon magából vagy három kilót. Az emberi test 76 százaiéira víz. A főolvasztár, ahogy sacco- lom, nem sokkal több 70 kiló­nál. Az acélműben a mai napon is meglesz a 2=00 tonna acéL O — Egyszer oda tartottak eey 200 fokig mérő hőmérőt a téglafalhoz, ahol nekünk né­ha dolgozni kell. Szétpukkadt. Volt, hogy lángba borult az emberen a ruha. Nem is ré­gen. Ezt Garda István, a kar­bantartó kőművesek csoport­vezetője mondja. 1 miskolci nők és sz ellielyezkeis ii. ti és ellenimondó tendenciák Miskolcon — a becslések szerint — mintegy 23 ezer munkaképes nő nem dolgo­zik. Egyharmada nem is akar állást vállalni. Másik harma­dának nem létkérdés az elhe­lyezkedés, tud várni, a neki tetsző állásra. — Hét-nyolcezer nő keres fel rendszeresen bennünket — közli Sztupák József munka­ügyi osztályvezető. — Ennek zöme az év nagy részében szerződéses viszonyban áll, például az édesiparban, hűtő­házban stb. Nagy része példá­ul a csokigyárban — törzs- tagnak számít A szezon kez­detén jelentkezik kiközvetí­tésre, s míg a munka tart, kilenc hónapon át ott_ is ma­rad. Egyébként január l-tjól a vállalat igénye és a keresők száma találkozik. A női munkaerőit elhelyezé­sében több tendencia mutat­kozik. Egyik; a vállalatok — egyrészt a férfi munkaerő- hiány ellensúlyozására — megvizsgálták, hol alkalmaz­hatnának még több nőt? Ez mutatkozik a Drótművekben, a húsiparban. Az LKM folya- matosan korszerűsít, hocjy több nőt is munkába állíthasson. A DIGÉP-nél ez évben már 30 nőt vettek fel. Van egy másik érdekes je- lerség. A vállalatok ez év négy hó­na'"Iában 2673 női munkaerő­re jelentettek be igényt. No­ha. mint említettük, hét-nyolc­ezer nő vár munkára, mé.gis csak 2464 állást töltöttek be. Miért csak ennyit? Válogatnak-e a miskolci nők? — Sok miskolci nő előtt nincs tekintélye a fizikai munkának — hangzott a meg- jegyzés nemrégiben az egyik értekezleten. — Annak ellenéi re, hogy semmi képzettsége sincs, csak irodában, s legfel­jebb a raktárban óhajt dol­gozni. S ugyanott elhangzott indok­lás is: az egyik üzemben 22 nőből egy hónap múlva egy maradt meg. Ez a válogatás, az indokolatlan igényesség itt is kicsapódik. Bármennyire is furcsa: a fonodát elsősorban a nehézipar ellensúlyozására építették, mégis gondot okoz a női munkaerő. E héten húsz nőt kerestek a fonodába, jelentkező alig akadt. E héten húsz nőt kerestek kalauznak. (Ez az Igény meg­volt a múlt héten is!) Pedig nem is fizetnek olyan rosz- szul, hiszen 1600 forintot is lehet keresni. Keresett nőket a kertészet, a húsipar stb. Gyors- és gépírónőből leg­alább harminc kellene. Pár éve, sőt, tavaly is a szakképzetlen nők között „elit” munkának számított a takarí­tói beosztás. Ma erre sincs elég jelentkező. Az építőipar­ban, a téglagyárban, a ládi fűrészüzemben már nem is re­ménykednek, hogy elegendő női munkaerő jelentkezik. Mit várnak, mi a kiüt? És megint egy érdekes el­lentmondás. A kohóipar nehéz munkaterület a nők számára. Mégis, mint az LKM nőtaná- csának elnöke elmondotta: bár tudják, hogy nehéz lesz a munkájuk, naponta öt-hat nő jelentkezik. A DIGÉP szociális igazgatója is elmon­dotta, rájuk is nagy „nyomás” nehezedik. Mi ennek a ma­gyarázata? A nagy múltú, márkás üzemek vonzó hatás­sal vannak a nőkre is. Ugyanaz, aki ott szívesen dol­gozik, nem igen menne el pél­dául a kertészetbe. — Blamázs — mondta vala­ki —, ha az embert ismerősei látják, hogy kapál. Az üzem, az más ... Szívesen mennek dolgozni a vendéglátóiparba, a keres­kedelembe. Érthetetlen, hogy ide mégis Mezőcsátról hoznak Miskolcra adminisztrátort. Ál­talában az egymflszakos, illet­ve délelőtti munkát kedvelik. Ez a több gyermekes család­anyák esetében indokolt és érthető is. A fonónő utánpótlást eddig befolyásolta a korlátozás. A lányok ugyanis csak 16 éves korukban kezdhették eddig_ a tanulást. Igen. de mit csinál­nak addig? Többnyire elhe­lyezkednek. aztán nem moz­dulnak. Két' év várakozás nagy idő. Most lehetővé teszik a tanulást 14 éves kortól, azzal a kivétellel, hogy a tanulóidő nem egy-, hanem kétéves lesz. No, igen. Vannak miskolci node, akik érthetetlenül túligé- nyeeefc, tanulni nem akarnak, csak hivatalba akarnak kerül­ni. Ezt az igényt kapcsoljuk ki. Van egy másik és jogos igény: egy műszakos, vagy kétszer hatórás, alkotó jellegű munka. Olyan szakképzetle­nekre gondolunk, akikre mű­szak utón sok munka vár ott­hon, háztartás, gyermekneve­lés. Ezek számára előbb-utóbb finommechanikai, finomszere­lői, „pepecselő” üzemet kell létrehozni. Ez komoly társa­dalmi igény. Csorba Barnabás (Vége.) — Tíz percig, ha kibírja az ember. Berak 25—30 samott- téglát Aztán váltani kell. A melegen kívül nekünk van egy másik ellenségünk is. A szilikózis. Olyan a mi tüdónk, mint a szivacs. — Nem gondolt arra, hogy elmegy innen? Rámnéz, megvonja a vállát: — Itt dolgozott az apám is. O Az öntőcsarnok olyan, mint egy nagy pályaudvar kormos, magas peronja. Ha akarnám, a cipőm orrával megérinthetném az éleset sípoló mozdonyok tetejét. Óriás daruk húznak el mellettünk, fölöttünk méltó­ságteljes mozgással. több mint 130 tonnás terhükkel. Az üstből itt kerül át a kokü- lálíba az 1600 fokos acél. Az üst mellett Józsa János, Kul­csár Zslgmond és Kriston Jó­zsef izzad. Itt a dugóhúzó igen súlyos nyltórúd, és a dugó sem parafából van, hanem samott-téglából. Megtelnek és lassan felizzanak a kokil- lák is. Az itt dolgozóknak 60 —70 fokot kell elviselni. Az acél úgy folyik, mint a víz, a tej, vagy a sör. Apropos, sör! Az ózdi kohá­szok azt mondják, Csehszlová­kiában a sós szódavíz helyett alacsony alkoholtartalmú sört kapnak a melegüzemek dol­gozói. Jobb, mert kevesebb kell belőle, mint a szódavíz­ből. Itt is szívesebben innák. © 14 óra. Vége a reggeles mű­szálénak. Következik a fürdés, aztán jöhet az ebéd és a pihe­nés. A forgalmas ózdi utcákat járom. A hőmérséklet 36 fok. Izzadok, de a testem még mindig úgy borzong, mint hű­vös, őszi estéken. Oravcc János örömmel fogadtuk a hírt, hogy az Avas kávéházat át­rendezik, felújítják, s való­ban, a szó igazi értelmében kávéházat rendeznek be. Azóta körülörültük a meg­nyitást, s most már teljes üzemmel működik az új lé­tesítmény. örömünk azonban lehig­gadt, mert. a kávéház, aho­gyan üzemel, meg sem köze­líti a szó igazi tartalmát. Mit szerettünk volna? Végre azt. hogy legyen Miskolcon egy olyan hely, ahol csendes, meghitt kör­nyezetben elüldögélhet az ember, kézbe veheti az új­ságokat, folyóiratokat, s akár egy fél délelőttöt is eltölthet egy ízlésesen felszolgált tea mellett. Kialakult volna a ká­véház törzsközönsége, akik esetleg rendszeresen is ösz- szejöhettek volna, ahol — most már kicsit messzebb megyek az igényben — a vá­ros sajátos arculatú kulturá­lis, társadalmi sejtje is létre­jöhetne. Idézzek régi pesti ká­véházakat? Idézhetek újakat is, ahol ma is irodalmi viták folynak, ahol nem a fogyasztás mennyisége a fontos. Ezzel a fogyasztással ju­tottam el a lényeghez, ami miatt a vendéglátóipar je­lenlegi szemlélete miatt egy­hamar nem várhatjuk, hogy Miskolcon lesz egy olyan nyilvános hely, ahol kényel­mesen beszélgethet két, vagy néhány ember anélkül, hogy túl kellene kiabálnia a te­rem raját, anélkül, hogy minduntalan oldalba könyö­köljék a szomszéd asztalnál ülők, anélkül, hogy akarat­lanul is hallgatója ne le­gyen legalább három szom­szédos asztalnál folyó beszél­getésnek. Miskolcon szinte iskola­példáját szolgáltatják annak, hogyan lehet egy helyiség­ben minél több, lehetőleg kevés helyet foglaló asztalt bezsúfolni. Miért ez a kétségbeesett haszonra törekvés? Az új, nagyzási hóbortból kávéháznak nevezett vendég­látóipari egység semmiben sem különbözik a város töb­bi, asztalokkal túlzsúfolt cuk­rászdájától, azzal a különb­séggel, hogy itt étel és sör is kapható. Tudom, szinte elképesztő javaslat, amit szóvá teszek; a szóban forgó kávéház jelle­gének helyreállítása csupán azon múlna, hogy a kétol­dali páholyok közti, sűrűn egymásra zsúfolt asztalokat kitegyék. Kiszámítottam, legalább öt­venszázalékos bevételvesz­teséget jelent. De ez csak ak­kor veszteség, ha eredetileg erre a zsúfoltságra kalkulál­tak. Ha valóban nem akar­tak volna mást nyújtani a közönségnek, mint egy kávé­házat, akkor eleve nem ter­veznek olyan bevételt, amit csak ekkora forgalom lebo­nyolításával lehet elérni. Csalódtunk a kávéházban.' Kísérleti telep a BVK-ban imiiimmmiimmiimimiimiiiiimmiiiiMtmmiimiiiiiiiiiimmimmmiiimiimmtmmimii A BVK egyik fő törekvése, hogy minden tekintetben messzemenő segítséget nyújt­son a mezőgazdaságnak. En­nek egyik jelentős állomása az a kísérleti telep, amely­nek gyakorlati kivitelezése már megkezdődött. E kísérleti telep, a vállalat­nál nemrégiben alakult agro­Alumínium kémiai részleg gondozásában valósul meg. A kezdeménye­zés célja: a mezőgazdasági ku­tatóintézettel való szoros kapcsolat kialakítása, a meg­kezdett, vagy a már folyamat­ban levő kísérleteknek a gya­korlatban történő ellenőrzése, valamint a mezőgazdaság igé­nyeinek messzemenő kielégí­tése. Az új utak keresésében, kezdeményező készségben, ál­dozatok vállalásában nincs hi­ány, hiszen máris olyan ered­ményekről adhatnak számot, amit jól hasznosíthat bárme­lyik tsz, vagy állami gazda­ság. A kísérleti telep, ha elké­szül, lehetőséget nyújt arra, hogy az ide utazó vendégek­nek, az érdeklődő mezőgazda- sági szakembereknek kézzel­fogható módszerekkel szolgál­jon. Az egyik ilyen módszer többek között a fekete fólia alkalmazása a növénytermesz­tésben. A kijelölt területre te­rített fólia megőrzi a nedves­séget, megakadályozza a gyo­mok növekedését, elősegíti a növények fejlődését (szamóca | termesztésénél mintegy két ! héttel, ami a jövedelmezösé- | get tekintve sem kis dolog), s i az sem közömbös, hogy pél- | dául esőzések idején a gyü- I mölcs — amit a fólia segít­ségével termelnek, tiszta ma­rad, az eső nem veri tele sár­ral. A fólia alkalmazását ille­tően — minden vonatkozásban — szaktanáccsal is szolgál a vállalat, sőt: a megrendelők­nek biztosítja is mindazt, ami­re szükségük van. E kísérlet arra is vonatkozik, hogy me­lyik fólia mire alkalmas, mennyi az élettartama, ho­gyan gazdaságosabb az alkal­mazása, általában milyen sze­repe van a műanyagnak a mezőgazdasági termelésben. Itt, ezen a kísérleti telepen, az öntözőkannáktól kezdve, az öntözőfejen át, a műanyag hu­zalokig, mindent igénybe vesz­nek és alkalmaznak. Termé­szetesen ezeket az eszközöket a vállalat állítja elő és bo­csátja a megrendelők rendel­kezésére. A kísérleti telep épí­tése nagy ütemben folyik, né­hány műanyag sátor már el is készült. Készülődés a VII-re A most közreadott esemény- naptár tanúsága szerint jú­nius utolsó tíz napjával „nagy­üzem” kezdődik a IX. Világ- ifjúsági és Diáktalálkozó ma­gyarországi előkészületeiben. Az ifjú kommunisták népes tábora a fesztivál „Szolidaritás, béke, barátság” jelszavának jegyében változatos program­mal köszönti a júliusban meg­nyíló szófiai seregszemlét. A következő hetekben hazánk valamennyi részében százával rendeznek gyűléseket, klubna­pokat, kiállításokat és más megmozdulásokat. A legkülön­bözőbb művészeti ágak is he­lyet kaptak a tervekben. Ügyes kezű ezermesterek tízezrei maguk készítette aján­dékokkal gazdagítják a Bul­gáriába utazó magyar küldött­ség útravalóját. A delegátuso­kat minden megyében ünne­pélyesen búcsúztatják. A lá­nyok hímezik már azokat az emlékszalagokat, amelyek a június végén vízre szálló ba­rátság csónaktúra vörös lobo­góin jutnak el a bolgár fővá­rosba. A túra magyarországi szakaszának táborhelyein if­júsági demonstrációkat ren­deznek. A Budapestre érkező „flottillát” víziparádé köszönti a Dunán. Kávéhástsah indult Ha nem csigázzák fel előre érdeklődésünket, akkor örömmel fogadtuk volna az átépített, korszerűsített, új vendéglátóipari egységet, amivel szemben eszünkbe sem jutott volna szó szerint kávéházi igényeket támasz­tani. Ha azonban már ke­csegtettek egy ilyen lehető­séggel, akkor most meg kell mondani, hogy ezek szerint a kávéház fogalom értelme­zésében nem vagyunk azo­nos véleményen. Továbbra is nagyon szép­nek, ízlésesnek tartjuk az új létesítményt, s ha a vállalat „levenné a szívéről a kezét”, csinálhatna belőle olyan ká­véházat, amilyet előzőleg be­ígért A. I. liiaÉ iililiin

Next

/
Thumbnails
Contents