Észak-Magyarország, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-21 / 144. szám

eszakmagyarorszag Péntek, 19GS. június 21. A z utóbbi időben sokféle szerv foglal­kozott az ifjúság szabad idejének he­lyes kihasználásával. Legutóbb a KISZ megyei kulturális fóruma, és a me­gyei népművelési tanács megyei ülése vitat­ta ezt a rendkívül fontos, egy felnövekvő generáció világnézetére, ízlésvilágára, álta­lában tudatformálódására kiható tényezőt. Minden fórum megállapította, hogy szüksé­ges ezzel foglalkozni, hiszen a rendelkezésre álló szabad idő helyes felhasználása a ké­sőbbi felnőtt életben hat majd vissza gyü­mölcsözően, avagy rossz felhasználása ese­tén károsan. Igen sok jó tanács, hasznos javaslat hangzott el ezeken a megbe­széléseken, sok pozitív eredményt rög­zítettek az ankétok, és lehetőleg már a közeljövőben is tettekben realizálódik sok új elképzelés. Rétegenként vizsgálták az ifjúság helyze­tét, külön a munkásfiatalokét, külön a falusi parasztfiatalokét, külön a tanulóifjúságét; általában mérlegre tették mindazoknak a fiataloknak életét és szabad idejét, szórako­zását, művelődését, önművelését, akik va­lamilyen szervezethez, munkahelyhez, isko­lához, KISZ-alapszervezcthez tartoznak, te­hát szervezett társadalmi rendhez kötődnek, s így közvetlen velük a kapcsolat, tény­kedésük viszonylag1 könnyen irányítható, magatartásuk jórészt befolyásolható. Azok­kal a fiatalokkal foglalkozott hát minden fórum, akik mindennap le vannak kötve, akár munkával, akár tanulással, és csak vi­szonylag kis idejük marad szabadon, amely­nek szervezett és hasznos felhasználását se­gíteni kell. Nem esett szó sajnálatosan azok­ról a megyeszékhelyen és a megye nagyobb helységeiben nem megvetendő számú fiata­lokról, akiknek nagyon is sok a szabad ide­jük. Ezek részben szüleik nyakán élő, sem­milyen munkát nem végző fiatalok, részben esetenként alkalmi munkából élők; van köz­tük olyan is, akinek munkaviszonya formá­lis, általában nem életelemük a munka, a rendszeres elfoglaltság. Ez már több mint népművelési téma, részben közrendészeti is. Mégis, a fiatalok szabad idejének kitöltése, a fiatalokkal foglalkozó népművelési tevé­kenység kapcsán róluk is kell szólni. Sok a városban a csellengő fiatal. Tele van velük a délelőtti mozi előcsarnoka; ők népesítik be a legkülönbözőbb időpontok­ban az eszpresszókat, szórakozóhelyeket; ők azok, akik életkoruknál fogva a fiatalok kö­zé számítanak, és ott vannak az ifjúság ré­szére fenntartott órákban is a ritka alkal­makkor e célra \ átengedett vendéglátóipari egységekben, de ott vannak máskor is; ők Keresetcsökkenés léiül Az Északmagyarországi Ve­gyiművekben nagy gondot for­dítanak arra, hogy a csökken­tett munkaképességű dolgozók olyan beosztást kapjanak, ahol keresetcsökkenés nélkül lát­hatják el feladatukat. E mun­ka nem ötletszerű, hanem rendszeres és elismerésre mél­tó. A vállalat munkaügyi osz­tályán vezetett külön nyilván­tartás szerint az ÉMV-ben 307 olyan munkahely van, ahol rokkant, csökkent munkaké­pességű dolgozót tudnak fog­lalkoztatni. Bár 337 ilyen dol­gozója van a vállalatnak, min­denki a nein megfelelő beosz­tást kapta, miután sokan táp­pénzes állományban vannak. Így az adott lehetőségek és az igények közötti különbözet pillanatnyilag kiegyenlítődik. Persze, ez nem lehet végleges megoldás, mint ahogy nem is tekintik annak. Továbbra is keresik az útját-módját annak, hogy egyáltalán ne okozzon problémát a csökkent munka- képességű dolgozók elhelyezé­se. Erre akkor nyílik majd el­sősorban alkalom, ha a jelen­leg folyó építési, bővítési mun­kálatok befejeződnek. vannak csoportosan az Avason, ők álldogál­nak kisebb-nagyobb csoportokba verődve estefelé és este a Széchenyi utcán; mindig ott vannak a strandokon, s általában azokon a helyeken, ahol nem munka folyik, hanem munka után szoktak tartózkodni az embe­rek. Álcád közöttük lemorzsolódott egyete­mista, érettségi óta semmit nem tevő fiatal, általános iskola óta semmit nem tanuló. Szé­les közöttük a választék. A város lakosságá­hoz és a fiatalok összlétszámúhoz képest nincsenek sokan, de sokfelé nyüzsgésükkel megsokszorozódnak, szembetűnnek, felhívják magukra a figyelmet. Éjeknek túl sok a szabad idejük, s ezeknek a megnyerése a tartalmasabb, értelmesebb és kevésbé a törvény tornácán táncoló életmódra — már nehezebb feladat. Nemcsak népművelési kér­dés, sőt talán elsődlegesen nem is az. De van benne jócskán népművelési feladat is. Amíg gondosan számba vesszük, hogy a mű­szaki stúdiumokkal nagyon is lekötött mér­nökjelölt ritka szabad óráit miként lehetne hasznosabban kitölteni, amíg igyekszünk a középiskolás fiatalnak szinte percnyi pontos­sággal beosztani a délutánját és estéjét, s a becsületes dolgozó munkásfiatalt a napi munkája után is irányítjuk a szórakozásban és művelődésben, hasonlóképpen a falusi pa­rasztfiatalt is, addig ezek a városi „szabad­úszó” fiatalok a művelődés és önművelés elemeitől is távol maradnak, és sehol senki nem is hiányolja őket. A fiatalok szabad ideje felhasználásának megítélésében ellentmondás mutatkozik. Szi­gorúan tiltjuk, hogy középiskolás fiatal akár szüleivel is részt vegyen a családi vacsorán nyilvános vendéglőben az esti órákban, ugyanakkor a vele egykorú, de semmiféle kö­telékbe nem tartozó fiatal szabadon szóro.- kozhat. Több a szabadsága például a rossz magatartás miatt kizárt középiskolásnak, mint a jóviseletű tanulónak. Általában az ifjúsággal való törődésünkben, népművelési jellegű munkánkban a szabad idő jobb fel- használásának segítésében mindig az amúgy is befogott fiatalokkal törődünk, és nagyon kevés, vagy semmi figyelem nem jut a ká­rosan sok szabad idővel rendelkezőkre. A jövő felnőtt társadalma nemcsak a munkahelyhez és tanintézethez tar­tozó fiatalokból, hanem a csellengők­ből is lesz. Népművelő munkánkban feléjük is kell fordulnunk, velük is kell számolnunk, — akkor is, ha ennek a népművelési tevé­kenységnek alkalmasint rendészeti vonatko­zású feltételei is adódnak. Benedek Miklós Hollóházi gondok Amint arról lapunkban hírt adtunk, a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és a Tungsram cég — a fővárost is megelőzve —, mintaboltot lé­tesített Miskolcon. Egyik ol­vasónknak ez adta az ötletet, hogy tollat ragadjon, és egy valóban figyelemre méltó ja­vaslatot tegyen, amelynek la­punkban is szívesen helyt adunk: Létesüljön Miskolcon egy vegyszerbolt — írja. Hogy mi indokolja ezt? Az utóbbi idő­ben egyre nagyobb méreteket ölt a házi vegyészkedés. A könyvkiadás már felismerte a vegyészet „közérdekűségét”, s számos kiadvánnyal lepte meg híveit: Vegyészet a háztartás­ban, Vegyi receptek, Ezermes­terkedés vegyi- és műanyagok­kal, hogy csak néhányat em- , lítseik. Sajnos, a kereskedelem e téren nem igazodik még kel­lően az igényekhez. A háztar­tási boltokban — hiszen nem ez a profiljuk — a keresett anyagoknak csak kis hányadát lehet beszerezni. Hát lehetsé­ges, hogy a vegyiparáról is híres Borsodban nem lehet hozzájutni a vegyszerekhez? S nemcsak a barkácsolóknak szerezne örömet egy ilyen bolt létesítése, hanem az isko­lai szakköröknek is; a kémiai szertár számára lenne hol be­szerezni a kísérletekhez szük­500 diák szép vakációja A, hették az impozáns ebédlőt és a csinos víkendházakból álló vízi telepet A hatalmas munka elindító­ja és szervezője Palumby Gyu­la igazgatóhelyettes volt. Az akarategység szilárdságára jel­lemző, hogy a gimnázium, a szülői munkaközösség, az if­júsági szövetség, a Lenin Ko­hászati Művek és a DIGÉP közös feladatának tekintette a vízitelep létrehozását. A gim­názium falai között tanuló építőipari technikum diákjai társadalmi munkában, gya­korlati feladatként vállalkoz­tak á kivitelezésre. Amíg tel­jesen meg nem építették a tá­bort, a diákok kétszer kéthe­tes munkavállalásra utaztak a Balaton partjára. A hősi idő­szak minden mozzanatát őrzi az építési napló, amely egy­ben annak is tudója, hogy a sok százezer forintot érő vízi­telep társadalmi munka, tár­sadalmi összefogás szülötte. Ez önmagában véve a tábor krónikájának csak egy darab­kája. A fenntartás és az üdül­tetés módozatai vonzottak bennünket a Kilián Gimná­zium igazgatóhelyettesi irodá­jába, hogy a példaadás lehe­tőségével megtudakoljuk Pa­lumby Gyulától: milyen forrá­sokból teremtik elő az üdülő­tábor fenntartásának költsé­geit, hogyan bonyolódik a tá­boroztatás? Tál sok a szalad idejük Legyen vegyszerig!! Miskolcra! séges anyagokat. Hatékonyab­bá válhatnának a kísérletek. S a környező megyékből is bizo­nyára ide jönnének vásárolni a távolabbi Budapest helyett. Ha a BIK vállalkozna egy ilyen üzlet megnyitására, ak­kor a jobb anyagellátás érde­kében talán kooperálhatna a megyei vegyipari üzemekkel... Bizonyára lenne rá mód és le­hetőség. A vegyi anyagok iránt van érdeklődés. Az új gazdasági mechanizmusban pedig alap­törvény a kínálat és kereslet összehangolása. A kereskede­lemben pedig úgyis a szakosí­tott üzleteké a jövő. Ifj. Milicz Lajos Miskolc Dolgozókat alkalmaznak Felvételre keresünk „D” vizsgá­val rendelkező gépkocsivezetőt* jegykezelőt, elektrikust, lakatost, segédmunkást, kocsltakarítót, fé­nyezőt. Jelentkezni a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Baross Gábor u. 24. sz. Miskolci Közlekedési Vállalat. A Budapesti Szövőgyár azonnali belépéssel felvesz: 16 évet betöl­tött lányokat fonodái betanított munkára. Vidékiek részére ingye­nes budapesti lakás, heti egyszeri hazautazáshoz hozzájárulást bizto­sítunk. Jó kereseti lehetőség. Je­lentkezés: Kőbányai Textilművck fonótelepe, Budapest, X. kér., Maglódi út 25., munkaerő-gazdál­kodás. Felvételre keresünk: hárommű*» szakos beosztásra 8 általánost végzett, 16. életévét betöltött női munkaerőt szövő, fonó, orsózó át- képzősöknek. Továbbá 18. életévét betöltött női és férfi segédmun­kásokat. Vidéki egyedülálló dol­gozóinknak albérletben szállást biztosítunk. Bővebb felvilágosítás levélben. Cím: Pamuticxtilművek Központi Gyára (üzemgazd. oszt.) Budapest, XI. kcr., Ilauszmann Alajos u. 20. A Hajdú megyei Állami Építő­ipari Vállalat azonnal felvesz jó kereseti lehetőséggel kőműves, ács, állványozó, hidegburkoló, szigete­lő, műköves, kubikos, építőipari sm. Munkásszállást és főétkezést biztosítunk dolgozóinknak. Csa­ládfenntartóknak 20 forint, nőtle­neknek 15 forint különélés!, vala­mint 15 százalék idénypótlékot fi­zetünk. 1967. évre 3 millió-ötszáz­ezer forint nyereséget fizettünk ki dolgozóinknak. Minden második szombat szabad szombat. Jelent­kezés Debrecen, Beloiannisz utca 2—-4., munkaerő-gazdálkodás. A B.-A.-Z. megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat al­kalmaz közgazdasági techniku­mot végzett kezdő női munkaerőt könyvelői beosztásba, valamint .gyakorlattal rendelkező gyors- és .gépírónőt. Jelentkezés a vállalat .személyzeti vezetőjénél: Miskolc, .Zsolcai-kapu 40.- Építőipari normatechnikust, tel- •jcsítményelsz.ámolót és éjjeliőrö­det (nyugdíjasokat is) felvesz a 'Miskolci Építőipari Vállalat, József [Attila u. 44. [ Férfi munkaerőt műszaki eladó [képesítéssel felvesz a Bot mű—Hc- „ves megyei Vas- és Műszaki „Nagykor. Vállalat, Miskolc, Vágó- .híd u. 6. sz. Jelentkezés a telcp­- Igazgatónál.- A Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalat felvesz VÖCSI for- ’gó rakodógépkezelő-vezetőt, azon- iiali belépésre. Fizetés: megegye­zés szerint, valamint villany- szerelő és ács szakmunkásokat. [Jelentkezés: Miskolc, Magyar— .Szovjet B. tér 4. sz., a munkaerfí- . gazdálkodáson. ■ Az Északmagyarországi Tégla- és ■Cserépipari Vállalat, Mályi keres ■felvételre: építőiparban jártas •mérlegképes könyvelői képesítés- •sel rendelkező, gyakorlott belső ■ellenőrt, önéletrajz szükséges, gyors- és gépírónőt, továbbá fes­tő szakmunkást. Fizetés megálla­podás szerint. [ Az Építőipari Szállítási Vállalat .1. sz. üzemegysége felvesz gépko­csivezetőket, segédgép kocsi vezető­ket, budapesti munkahelyre. Ma­gas kereseti lehetőségek! Mun­kásszállást biztosítunk! Felvétel: •Miskolc, Tüzér u. 12., június 2,-én i0—15 óra között. Jelentkezés a vezénylőtisztnél! A Borsod megyei Húsipari Vál­lalat targoncavezetőt, férfi segéd­munkásokat. közgazdasági tech­nikumi végzettséggel rendelkező férfi munkaerőt azonnali belé­péssel alkalmaz. Jelentkezni lehet: Borsod megyei Húsipari Vállalat, Miskolc, Vágóhíd ti. 6. sz. Felveszünk érettségizett fiatalo­kat a Sajószentpéteren megnyi­tásra kerülő ABC-áruh kunkhoz, bolti eladóknak. Jelentkezés: fmsz kereskedelmi főosztályán, Miskolc, Baross G. u. 33—15. sz. A Beton- és Vasbetonipari Mű­vek miskolci gyára felvesz laka­tos szakmunkásokat. Jelentkora TMK-üzemvezetőnél, József Attila u. 25. Bácsá a katedrától pák — ismerte hát a falu minden lakosát. Búcsúztatóján ott voltak egykori tanítványai is: első és utolsó első osztá­lyosai adták át neki — kö­szönő szóval — a virágcsok­rot. Golopon Bérces Zoltán igaz­gató-tanító vált meg az isko­lától. 38 évig tanított a falu­ban: itt kezdte a pályát, in­nen is ment nyugdíjba. Nem csoda hát, ha nyugdíjba vo­nulásának lris ünnepségén szinte az egész falu részt vett, hiszen kevés olyan ember él Golopon, akinek a betűvetést ne tanította volna. Imi, olvasni és számolni ta­nítottak. A nyiladozó értelmet vezérelték, annak adtak irányt. Számukra már elérkezett a pi­henés időszaka, s az ismerős emberek jókívánságai után, hadd kívánjunk mi is kelle­mes, pihentető nyugdíjéveket. (cs. a.) Az évek elszálltak, s mindig mások, újabb gyermekarcok néztek vissza a pádból a ka­tedrán álló, a padsorok között sétálgató pedagógusra. A „nagy titkot”, a számolás, az olvasás és írás művészetét tanították meg a buksi fejű gyerekek­nek, s azután azok gyerekei­nek, és még a gyerekek gye­rekeinek is. A padokban min­dig mások ültek, csak ők ma­radtak mindig ugyanazok, pontosabban ők is változtak, lassan-lassan megöregedtek, s már pihenésre vágynak. Jól megérdemelt pihenésre. Két levelet is kaptunk, ame­lyekben egy-egy szeretett pe­dagógus nyugdíjba vonulásá­ról adtak' hírt olvasóink. A tiszacsemelyi általános isko­lából Ardey Sándor tanítót búcsúztatták el a katedrától: 33 évig tanította a falu gyer­mekeit. Első tanítványai ma már nagymamák és nagypa­x — A Kilián Gimnáziumban J nemrégiben nagy sikerű hang-J versenyt rendeztek. Ügy tud-J juk, hogy nemcsak művészileg» volt értékes az ózdi gimná-x ziummal közösen megtartott* kórusest, hanem anyagi szem-’ pontból is. * — Az est sikeres volt. A be-» vételt a most felfejlődőben le-J vő 50 tagú énekkar üdülteté-t sére fordítjuk. Azt tervezzük, J hogy Balatoniényvesen afféle x „dalfesztivált” rendezünk. Az» énekkarral szeretnénk fellépni» a Balaton más üdülőhelyein» is. Az idén még jobb művé-» szeli műsorokat szervezünk,» mint tavaly, ugyanis a fény-3 vési tanács minden esztendő-x ben számol jelenlétünkkel, és» természetesen a község kultu-» ralis életének felpezsdítésével» is. X A beszélgetés * i datainál megjelent az igazga-Jj tóhelyettesi szobában három x gyári dolgozó. Az egyik öröm-Jj mel mondta: — Meghoztuk a* tábor burgonyahámozójának* tárcsáját. » Palumby Gyula hálásan kö-jj szőni a fáradozást, a végszóra x érkező, segíteni kész szülőké megjelenésével kapcsolatban * semmit sem mond. Az újság-* íróra bízza a követkéz let's le 3 vonását; a munkásgimná ziumnak őszinte patrónusai* vannak. A gyárak ölében meg-X húzódó kolóniák gimnazistái í csak ily módon kaphattak megj a Balatonból egy nagyon ér-* tékes darabkát. * Párkány László * vő díszműtárgy készletüket még a rendelet bevezetése előtt piacra dobják, majd meg­szüntetik az ilyen termékek gyártását. A jövőben pedig, előreláthatólag a harmadik negyedévtől a dísztárgyak he­lyett használati cikkeket: mok- kás, teás és porcelán étkészle­teket készítenek. válik. Mivel nem tudtak olyan határozatot hozni, hogy „a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon”, ezért úgy döntöttek, hogy a megle­Hetek óta érdekes, találós kérdés foglalkoztatja a Holló­házi Porcelángyár vezetőit. Azt találgatják, hogy ami teg­nap még fehér volt, az ho­gyan lett ma fekete. E rejt­vény megfejtésének elgondol-, koztató a története. A gyár­dolgozói évente mintegy 14—j 15 millió forint értékben ter­melnek porcelán díszműtár-; gyakat — köztük különböző­figurákat, vázákat, dohányzó-; készleteket és bomboniereket.. Ezeket a viszonylag nem drá-; ga lakásdíszeket főiskolát" végzett iparművészek tervezik- és forgalomba hozatalukat az! Iparművészeti Tanács engedé­lyezi. A díszítőtárgyak tervezé-. sénél ma már felhasználják! hazánk különböző népművé-; szeti tájainak színes motívu-; mait is. ’ i Az idei tavaszon azonban; 1 kellemetlen meglepetés érte a! hollóházi üzem kollektíváját.; Az Iparművészeti Tanács,!] amely a termékek gyártásúi­én •»edélyezte, az általuk „le-j zsűrizett” dísztárgyak közül- 53-ra kulturális járadékot,; durvábban megfogalmazva^ „giccsadót” állapított meg.; Így — többek között — júliusi 1-től a leginkább keresett por-; celánféleségeket, mint például! a Ludas Matyit, a Csárdáski-; rálynőt, a kis prímást, az! úszó lányt és a papagájpárt áb­rázoló figurákat 20—30 szá-! zalékos felárral értékesíthetik.- A probléma, hogy ezt a kultu-j rális járadékot kivel fizettes-- sék meg. A kereskedelem már-; is tiltakozik, hogy a felárral a- vásárlókat terheljék. Ezt bi­zonyítja, hogy a gyár a har-! madik negyedévre máris 2- millió forint értékkel kevesebb! rendelést kapott, mint ahogy- azt tervezték. A kulturális; járadékot az üzem nyereségé ■ bői sem tudja fedezni, mert; akkor termelése deficitessé Balaton fenyvesen az egyik árnyas utcában hú­zódik meg a miskolci Kilián Gimnázium KlSZ-szervezeté- nek vízitelepe. Évekkel ezelőtt a mintegy ezeregyszáz négy­szögölnyi terület a Balaton vad hullámainak, s az elárvult partnak ölelkezési pontja volt. Esztendők szorgalmas munká­jába tellett, amíg a most már kulturált zöldövezetet elhódí­tották a lapos Balatontól. A Lenin Kohászati Művek két­kezi munkásai, kőművesek, he­gesztők és értelmiségiek fára­doztak nyaranta azon, hogy a munkásgimnázium tanulói kellemesen tölthessék a vaká­ció napjait. A gimnázium jó tíz eszten­dővel ezelőtt a Bükkben sze­rette volna felépíteni állandó nyári táborát. A gazdag ki­rándulóhelyet üdülés céljára nem tartották megfelelőnek a tanulók, talán azért, mert könnyen elérhető, s közel van Miskolchoz. Így jutott eszük­be az a gondolat, hogy a Ba­laton partján vetik meg lábu­kat. Először az északi oldalon kísérleteztek, ott verték le sátraikat, de állandó táborhe­lyet nem találtak. Később, a balatonfenyvesi tanács és a Somogy megyei Tanács bará­ti és megértő gesztusaként ol­csó telekhez jutottak. Így öt esztendővel ezelőtt megépít­— Egy-egy alkalommal 100 diákot üdültetünk. Az idén öt turnus kap helyet a táborban. A diákok között lesz sok elsős is, ugyanis az a célunk, hogy már a táborban megismerked­hessenek jövendő tanítvá­nyaink az iskola szellemével, a közösségi együvé tartozás általunk rokonszenvesnek tar­tott módozataival. A tábor fenntartása nagy feladatot ró az iskolára. De mi évről évre kivágjuk magunkat a szorító anyagi gondokból. Diákjaink év közben munkát vállalnak a kohászat kertészetében, s a ke­resett összeget elhelyezik a diák-takarékpénztárban. Ta­nulóink az idén részt vették a stadion építésében is; keres­ményüket a táborozás költsé­geire fordították. Mindezeken kívül működik iskolánkban egy KISZ-büfé. A vendéglátó­ipari vállalat adja az alap­anyagot, s tanítványaink, mi­közben gyakorolják a keres­kedelem formuláit, odaadó társadalmi munkájukkal a KISZ pénztárát is gyarapítják. Télen korcsolyapályát építünk, ennek jövedelmét szintén tá­borozásra fordítjuk. — Ügy értesültünk, hogy a legjobb diákok térítésmente­sen üdülnek Balatonfenyve- sen. — Valóban. A közel félezer gyerek közül a legjobb száz tanulót ingyen üdültetjük, to­vábbi százat pedig félórán.

Next

/
Thumbnails
Contents