Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
6 ES2AKMAGTA RÖESZÄG Stéría, 1968. május T. A kezdeményezők — fiatalok A kontárok ellen Az Abaújszántói Állami Gazdaság KISZ-szervezetének vezetősége örömhírként közölte szerkesztőségünkkel: 4 ifjúsági szocialista munkabrigád ötven fiatalja elhatározta. hogy a vietnami nép megsegítésére egy műszak bérének megfelelő összeget ajánl fel. A fiatalok lelkesedése magával ragadta az állami gazda ság felnőtt dolgozóit is. / vállalati szakszervezeti bizott ság már azt is közölte, hog az állami gazdaság valameny nyi dolgozója csatlakozott a fiatalok felajánlásához. Országosan, de megyénkben is gondot okoz a kontárok 1 felszámolása. Ezek tevékenyege nemcsak azért veszélyes, iert elveszik a munkát a .nagánkisiparosoktól, vagy a vtsz-ektől, hanem azért is, | mert sokszor a hivatalos muiu I kahelyüknől kilopott anyaggal I dolgoznak. A képzőművészeti szakkörben Különösen fennáll ez a veszély a nagyüzemek környékén működő kontárok esetében. A tanácsok, ha tudomásukra jut egy-egy engedély nélküli tevékenység, megadóztatják a kontárokat. Ennél tovább azonban nem nagyon mennek, mert ha a pénzügyi osztály tud' is a tevékenységről, nem lesz belőle szabálysértési eljárás, mert nincs feljelentés. Az ózdi járásban az ügy nem fulladt a bürokrácia mocsarába. Az elmúlt évben 63 kantártevékenységet tártak fe, 19 159 forint adót vetettek ki. Ezzel azonban nem fejeződött ,be a dolog. A meg- adóztatottak nevét közölték az ipari osztállyal, s a kantárok 17 700 forintot fizettek még, szabálysértés címén. Tehát van megoldás, csak a pénzügyi osztályokról valakinek át kell mennie az ipari osztályra, ami igazán nem lehet másutt sem nagy út. Szeretem a csokit! Miskolcon, a Vörösmarty Művelődési Házban működik a MÁV képzőművészeti szakköre. 22 éves fennállása óta már több jónevü művészt nevelt. Többek között a közelmúltban elhunyt Ficzere László, a neves festőművész is itt kezdte festői pályáját. Jelenleg 18 tagja van, akik Barczi Pál grafikusművész irányításával sajátítják el a helyes vonalvezetést. Szépek a táskák Négyféle táska is sorjázik az üzemben: sárga színű bevásárló alkalmatosság az asz- szonyoknak, világosbarna aktatáska — férfiakhoz illő — fekete lakkbevonatú iskolás- és kis óvodástáska a gyerekeknek. És valamennyi táska szép. Könnyű, sikkes, hibátlan. Pedig lehetne más is. Sikertelen, selejt. Hiszen akik készítik alig néhány hónapja dolgoznak a bőrdíszműves szakmában. — Teljesen szakképzetlen lányokkal és asszonyokkal kezdtük a munkát. Először mindössze tizenöten voltak, ma pedig már száznál többen, két műszakban termelünk. ' Somsályfőn, az egykori bányaépületben mondja mindezt Losonczy János, a Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat kirendeltségének vezetője. Mint ugyanis már lapunkban hírül adtuk: ez a budapesti vállalat itt létesített részleget Ezáltal egyrészt saját munkaerőgondját, másrészt a somsályi nők elhelyezkedési nehézségein könnyített. Nem kis bátorság volt a fővárostól ilyen távol létesíteni kirendeltséget. Az aggályosko- dók hivatkozhattak is az irányítás körülményességére, az anyagszállítás hosszadalmasságára, vagy az új munkaerők szakképzetlenségére. Maradt-e valami az aggodalomból? — Az irányítást megoldottuk — jelenti ki Losonczy János, kirendeltségvezető. — Anyagellátásunk nagyon jő. folyamatos. Van miből készíteni a táskákat még akkor is, ha a dolgozók nagyobb munkaritmushoz jutnak el. Ez pedig már csak gyakorlat kérdése. A szorgalom, a törekvés rab táskát készítenek a gyerekeknek. Tágas, világos műhelycsarnokban, villanyárammal működő gépek segítségével dolgoznak a somsályi lányok és asszonyok. Zömmel fiatalok, nagyrészük érettségizett. Éppen a napokban alakították meg a KISZ-szervezetet , — Szeretnénk azonban, ha még több környékbeli nő kaphatna itt munkát — jegyzi meg Fügedi Péter, az Ózdi járási Tanács vb-elnöke, akivel meglátogattuk a kirendeltséget. — De a jelenlegi üzemben többen már nem férnek. Űj műhelyt kellene építeni, vagy berendezni egy régi épületben. Erről tanácskozunk megyei vezetőinkkel. A bükkszeutkeresztiek új rekordja Nem valamiféle sportrekordról van szó, bár Bükkszentkereszteti ez sem idegen fogalom. A szép vidékű hegyi községben vendégek és „bennszülöttek” körében egyaránt kedvenc időtöltés a sportolás: télen a síelés, más évszakokban pedig a turisztika, a foci vagy az atletizálás. Mostanában azonban másféle időtöltés is hódít itt. A modern bútorokkal berendezett terem hangulatát pedig nem zene vagy italmérés biztosítja, hanem sok-sok könyv. Szám szerint 2630 kötet. — AHa egy esztendeje nyílt meg itt a könyvtár és az emberek nagyon megszerették — halljuk Bodnár Tibornétól. — Érdemes volt a tanácsnak százezer forintot áldoznia rá, hogy a régi iskola egyik tanterméből ilyen szép létesítmény váljék. Az 1600 lelkes községben már csaknem 300 beiratkozott olvasó van. Időzhetnek azonban a könyvtárban mások is, hiszen a nyitott polcokon sorakozó kötetek, újságok bárkinek rendelkezésére állnak. Jönnek is idősek, fiatalok egyaránt. Szepesi Lajos bácsi például már jócskán túl van a 70 éven, mégis minden kölcsönzési napon. itt találjuk. És mi a rekord? Az idén, negyedév alatt 2200 kötetet kölcsönöztek a könyvtárból. Soha ennyit nem olvastak a bükk- szenlkeresztiek. Külföldiéit a Rákócsi-pincéhen Tokajban már évek óba üzemel a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság borkóstolója. A nagyon szépen berendezett helyiség külföldi vendégek fogadására is alkalmas, de a kis borkóstolóban nem fértek rait. Nemrégiben például egy száztagú osztrák kirándulócsoport járt a Rákóczi-pincé- ben, a napokban pedig olasz vendégek kóstolgatták a legjobb évjáratú borokat megvan bennük. Eddig mintegy 5000 darab bevásárlótáska került ki külföldre a somsályfői kirendeltségről. Ezt a terméket ugyanis exportra készítik. Hazánk óvodásai, iskolásai még ennél is több táskát kaptak már innen. A tervek szerint július végéig még 60 ezer dael nagyobb csoportok. Ezért a szomszédságban, a híres tokaji Rákóczi-pince egyik részében reprezentatív borhara- pót rendezett be az állami gazdaság. Főleg az IBUSZ, de vállalatók szervezésében is számos külföldi csoport látogatott már el ide, hogy megkóstolja Hegyalja legjobb boHasznos hulladékból tranzisztoros rádiók Megyénkben szinte minden úttörőcsapat bekapcsolódott a tranzisztor-akcióba. Számos iskola úttörői vállalták, hogy egy-egy tranzisztoros rádióra való összeget gyűjtenek össze, s fizetnek be a vietnami népet segítő akció számlájára, j Jó néhány úttörőcsapat úgy I teremti elő az összeget, hogy j fokozza a hasznos hulladékok gyűjtését. Az elmúlt he- | tekben is nagy mennyiségű ócskavasat, papírt és főleg I rongyot szállítottak be az úttörők a MÉH-telepekre. Miskolcon a Pálóczy utcai általános iskolában akadt olyan osztály is, amelynek kis úttörői néhány nap alatt több mint száz forint értékű hasznos hulladékot gyűjtöttek. Az első csillag A z a tavasz volt talán a legnehezebb, de a legszebb is. Hosszabbak lettek a nappalok, s a naptár szerint is egyre zsugorodtak a sötét éjszakák. Ahogy egy- re-másra rügyeztek, bimbóztak és kivirítottak a fák, a virágok, úgy lett egyre drágább a kenyér, a ruha, a gyógyszer és a cipőfűző. Az ünnepi készülődést azonban ez sem rontotta meg. Április utolsó napjaiban a műhely úgy festett, mint egy agyondíszített lakodalmas sátor. Zöld gallyak fonnyadtak — leveleik között piros krepp-papír pántlika — a kovácstüzhely fölött, á köszörű védőrácsozatán, a rugó vonszolta ajtók kereteiben, a vaslemezből készült öltöző- szekrények szellőző lyukaiban, a falakon és a satuk fölötti mozgatható lámpák szürke ernyőin, mint legények kalapja mellé tűzve a virágszálak. Mintha a közeli erdő tört volna be színeivel és tavaszi szagával a bánya javítóműhelyébe. Csak nyugalmát és csendjét nem tudta magával hozni. Mert emberi szóra ka- iapácsütés, erre meg valamelyik gép vinnyogása válaszolt, ezt meg letorkolta az udvaron keresztülfutó csillék zörgése, döngése. Most, ahogy a munka befejeződött, inasok locsolták, seperték az agyonrepedezett, olajos cementpadlót. A műhely egyik sarkát azonban kihagyták, mert ott két bakra fektetett, nagy darab vaslemezt álltak körül az idősebb szakik. Mikor az inasok odaértek a takarítással, rátámaszkodtak a seprőnyelekre és figyelték a „nagyokat”. Komoly dologról lehetett szó, mert előkerült a szemüveg is, körzővel, vonalzóval, colstokkal és zsírkrétával mutogattak, hadonásztak. — Miért ne lehetne hatágú? — kérdezte Molnár Tóni, aki bár fiatal volt, elismerték tudását. Polgári iskolából maradt ki. — Akkor csak a sugarat kéne rámérni a körre és kész. Nem? — és körülnézett. Néhá.nyan megvonták vállukat. — Miért ne lehetne hatágú? — Ismételte meg a kérdést. — Csillag, csillag — és máris dolgozni kezdett a nagy körzővel. — Miért, miért? — méltatlankodott az öreg Balázs, és kivette a körzőt Molnár kezéből. — Azért, mert öt világrész van. Érted? öt — és széttárt ujjaival mutatta a számot. Tóni megrántotta vállát, és sértődötten hátrahúzódott. Nem is szólt addig, amíg Virág, a munkában is mindig elegánsnak mondható, kis bajuszai bádogos el nem vétette a számítást. Arra hivatkozót hogy megcsúszott a zsírkrét a vaslemezen. Tóni íejbi mondta, vágta ki a hely< eredményt. Ezzel feljogosít érezte magát arra, hogy a kre la az ó kezébe vándoroljo át. Csend lett, mert az előbl számítással sem menték serr mire. — Megállt a tudomány - jegyezte meg egyikük. — Add csak ide azt a körzc — szólalt meg hirtelen Sesz ták, az esztergályos és a k mez fölé hajolt, de minth megbénult volna, úgy is ma radt, mert közben rájött, hog elgondolása rossz. Nagy neki buzdulással még mindegyikü megpróbálkozott a feladatta Türelmetlenül, egymás kézé bői vették ki a körzőt, kap kodták a vonalzót, krétát é rajzolgattak, számítgattak, d .eredmény nélkül. — Jól nézünk ki, mondha lom — jegyezte meg az őre Balázs, és homlokára tolt szemüvegét. — Nem tuduní ötszöget szerkeszteni. — Köz ben meglátta a körülöttül ólálkodó inasokat és mérge sen rájuk kiáltott: — Menjetek a dolgotokra Semmi keresnivalótok nine itt! Az inasok vigyorogva reb bentek szét. — Mi lenne — mondta kis szeretnénk felsőbb szervek segítségét is kérni. A budapesti vállalat nem zárkózik el a további bővítéstől. Jó munkaerőket talált itt Olyan lányokat és asszonyokat, akiknek keze nyomán exportképesek, szépek a táskák. R. A. sé szégyenkezve az egyik lakatos —, ha kivágnánk erről a plakátról — s a falra mutatott. — Aztán rámásolnánk a lemezre. A többieknek felcsillant a szemük, de az öreg Balázs leintette őket: — Kicsi. Nagyon kicsi. A felvonulásra legalább egy meter átmérőjű kell... Néhányan erre úgy tettek, mintha magukban számolgatnának, bólogattak is hozzá, de látszott rajtuk, hogy az eszük már nem ott jár. Meg is kérdezte valaki: — Nem késsiik le a vonatot? A többiék mintha nem is hallották volna. Elgondolkozva cigarettát sodortak, és' egy szál gyufa lángja fölé hárman is összedugták fejüket. — Mi van itt, emberek? — .szólalt meg egy hang a hátuk mögött. A mérnök nem volt rossz ember, de nagyon tartotta a három lépés távolságot, megkövetelte a rendet, a fegyelmet, s voltak, akik ezért haragudtak rá. Most pedig egyáltalán nem kívánta ide senki. Molnár Tóni találta fel magát leghamarabb : — Elvesztettem a fogadást, mérnök úr. Nem tudok körzővel ötszöget szerkeszteni ... A mérnök alig láthatóan elmosolyodott. de aztán megint szigorú lett az arca: — Inkább azzal törődnének, hogy ne legyen ennyi \
