Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
f Szerda, tdfiS. május 1. ÉSZAKMAOTARORSZAG 5 191H~bc&n (orient Sötét és reményteljes Május Tibolddaróc, l%8 Bsfii*Í3sssis’-»i9«l4^ég- és » mai lieiizeékép hallod a harangot? — Nem Igazi—szól vissza az öreg. — Rádióból jöm a hangja. Az út melletti zsenge fü- vön a többiek tüzet gyújtanak, szalonnát pirítanak. A száraz, könnyű fenyőfának, alig van füstje, s a napfényben a láng is alig látszik. Az öreg nézi, amint társai körülülik, hozzátérdelnek a tűzhöz, és forgatják a nyársat. — János! Hagyd már abba! — kiáltja az egyik Az öreg, öklére támaszkodva, lassan feláll. Nyújtózik, megropogtatja derekát. aztán leporolja térdén a nadrágot. Előbbre húzza homlokán a sapkát, és végignéz az új járda elkészült szakaszán. Hunyorogva néz az erős napsütésben, és lassan meginog a teste. Mintha megszédült volna. Hirtelen én is az új járdára nézek. lassú tűzön piruló szalonna illaiát. Egyszercsak megmozdul, odaballag hozzám, rámnéz, és megszólal: — A járda az más, mint a kocsiút. Ezen emberek járnak, meg gyerekek. Ezt szívesebben kell csinálni. A járda házfalak tövében vezet el. s néha helyet kell hagyni egy-egy fiatal akácfának is... Komótos mozdulatokkal cigarettát kotor elő a nad- rágzsebből, meggyújtja, szippant egyet a füstből, és még egyszer mondja: — A járda az más ... Lassan odaballag a többiekhez. Leül, nézi a tüzet, szívja a cigarettát. Később kibontja a % kopott aktatáskát, Szalonnát, kenyeret, hagymát vesz ki belőle. A szalonnát feltűzi a nyársra Beretvaéles bicskája megvilátadja helyét. Az öreg oda- fészkelódik a tűzhöz, a többiek közé. Óvatosan, közömbösséget tetetve közelebb megyek. El is fordulok, nem látom, mit csinál, de a hangját hallom: — A járda az más... — Mit mondasz, János? — vArt mondom — ismételi meg az öreg —, hogy a járda az más ... Senki nem szál többet. Ismét megfordulok, és rájuk nézek. Az öreg forgatja a szalonnától súlyos nyársat a parázs fölött. A kicsorduló zsírt, felissza a tenyerén tartott kenyér. És ha egy falatot megzsfroz, mindjárt. le is harapja, meg is eszi. Egyre kisebb lesz a nyárson a szalonna. egyre kisebb lesz másik kezében a kenyér. Mire a szalonna megpirul, elfogy a kenyér is. Az öreg befeA 14 -AU A A -A-A-A-A-A. sen, ha sürgős az ember útja. látja — mutat a magasha —. a madaraknak a legjobb. Nekik nem kell utat csinálni. övék az egész világ. Oda szállnak, ahová akarnak. A madár vándorlása nem hagy nyomot az égen. az ember lába nyoma pedig megmarad. Igaz, vannak emberek, akik úgy járják végig életük útját, hogy semmi nyom nem marad utánuk, mint madarak vándorlása után az égen. Sokszor még fejfa sem. A kanyarban feltűnik a busz. — Itt is van már — mondja az öreg, és még hozzáteszi: — Jó utat! A poros busz hátsó ablakán visszanézek. Az öreg útépítőmunkás ott térdel megint, ahol először megpillantottam. Letelt az ebédidő. Dolgozik (Oravoc) b-A-A A-A-A-A-A-A-A.A A-A -A A A A-A A-A-A-A. Ülök a buszmegállónál a pádon. Nem messze tőlem járdát építenek a munkások. Közvetlen közelemben egy öreg útépitőmunkás dolgozik. Térdel. Nem néz se jobbra, se balra. Munkájára figyel. Homlokáról verejték- csöpp gördül arcára, onnan pedig keze mellé hull, a megbolygatott homokba. A homok gyorsan beissza, alig marad nyoma. Hirtelen idegesség fog el. Gyorsan felállók, Hát igen — gondolom magamban. — Szokatlanul meleg van .. Most szólnak neki: — Ebédidő! János! Nem Veri a napfény, felette vibrál a levegő. Olyan érzésem támad, mintha az új járda futni kezdene, aztán megbillen, és hirtelen vége szakad. Visszakényszerítem szemem az öreg útépítő munkásra, aki egyre csak a járdát nézi, és nem hallja, hogy társai ismét szólítják a túz mellől. Talán nem érzi a lan a napfényben, amint néhány sebet ejt a szalonnán, hogy könnyebben szabaduljon belőle a zsír. Hagymát szúr még a nyárs végére, csak úgy, héjastól. Nagy karéj, kenyeret tesz az újságpapírra, hagymát kerekít erre is vékony szeletekként, aztán vár. Zsíros szájú, izzadó társa elfordul a fűztől, és jezi az evest. A szalonnát és a hagymát késével letolja a nyársról, két másik szelet kenyér közé leszi, aztán becsomagolja az újságpapírba, és elteszi az aktatáskába. Közben a túz is kihamvad. Az öreg feláll, vizet iszik a kanna fedeléből, közben észreveszi a hatalmas kék égen lomhán szálló madarat. Megindul felém. — Mindjárt itt lesz. a busz — mondja. Bólintok. — Nem szokott az késni — szólal meg ismét. — Mert nem kellemes ám ebben a melegben várakozni, különöEBÉDIDŐ A zűrzavar, mely az 19I8-as újságokat forgatva elibénk tűnik, oly sokrétű és sokszínű, hogy első olvasásra nem is tudjuk, hogy mi az, ami csak a figyelemelterelést szolgálja és ami az adott helyzetben valóban fontos. — Nagy offenziva az ölász fronton. —• Interpelláció a Házban Zita királynővel kapcsolatban. — A kormányválság megoldásának módja. A király kihallgatásainak sorozata, Wé- kerle, Tisza. Serényi gróf, S/.terényi báró audenciája, számosán több esetben is. — Miskolcon készülés a déli kerület képviselőválasztására, mely nem egyszerűen helyi ügy, mert a zavaros politikai helyzetben a pártok saját politikai erejüket szerették volna az itteni győzelemmel öregbíteni. A hely körül már decembertől nagy mozgás tapasztalható: először Wekerle volt a jelölt, aztán dr. Nagy Ferenc államtitkár, Miskolc volt polgár- mestere. Felmerült Bródy Sándor író jelölése is, de május elején már- dr. Lakatos Gyula budapesti ügyvéd, szeszmilliomos számított az egyetlen lehetséges jelöltnek. A városban széliében beszéltek: pénzért vesz' a ma »lálumot, s ez Mis- kai _■ örök szégyene marad. — A munkásokat — súlyos helyzetükön túl — a szociál- demolu'ata párt programja foglalkoztatta: már április 22-, én négyórás sztrájkot tartottak, hogy figyelmeztessék a hatalmon levőket: a nagy huzavonában nem engedik elszabotálni a választójogi törvényi. — Tízmilliós kölcsön a városnak iparfejlesztésre. Több külföldi cég érdeklődése Miskolc iránt. Ad-e telket a város ? i — Hová helyezik a selmeci Bányászati Akadémiát? Kas~6ára-e, vagy Miskolcra? Megannyi fontos hír, s közben a lelkeket marokra szorította az elhúzódó háború. A kispolgárság lehetőségeit a háború teljesen kiforgatta. Hangulatukat tükrözi a Miskolci Napló: „A munkásünnepből, az ébredés nagy napjából, ma hiányzik a dal, o kedv. a remény. Keserűség dobol a szívekben, fájdalom és > düh tépi a fáradt testeket .. Mert fáradt a munkás is. A munkás igaz.án fáradt. A munkás szenved igazán sokat. A munkások közé lő a csend őrség, s mégis a munkásság a súlyos helyzetben is büszkén, majdhogynem vidáman ünnepelt. /I május elseje akkor is szerdara■ esett. S most fordult elő először, hogy a munkásság mindenütt beszüntette a munkát. Most fordult elő elsőként, hogj’ senki sem merte vitatni, hogy a munkásságnak jogában van-e saját ünnepét munkaszünetiéi ünnepelni. II« rm i n ve ser mii nkiís Miskolcon is minden munka ez"netelt ezen a napon. Leállt a diósgyőri gyár is, s közösen ünnepeltek Miskolc munkásaival. A Miskolci Náció május 2-án így ír az ünnepről: m pózán s, mindvégig méltóságteljes lefolyású volt a miskolci és i környékbeli munkásság májusi ünnepe. A gyárakban, üzemekben, műhelyekben megállt a munka, a kereskedők bezárták üzleteiket, s a villamosközlekedés is szünetelt egész napon át." Délután két órakor négy helyen gyülekeztek a munkások1 a diósgyőri vasasok és a pereccsi bányászok a Glósz- íri térőben levő Wutkovátz vendéglőnél, a vasgyárban dolgozó, de Miskolcon lakó munkások a miskolci Vöröstemplomnál, a miskolci munkások a Katalin utcában, míg a vasutasok a Margit utcában. A munkások menete fél V-i 4 r irt mit cvr infinit ml mníH p-ffvÖnellátó ló rozását, milyen mentséggel maradt a parton? * Özv. Buzinkai Lászlóné, született Pummer Margit a Vörösmarty utca 36. számú barlangban el két kisgyermekével. Bevezet a szobába cs megmutatja a hulló mennyezetet. . — Ér vezet felettünk. Esős időben becsorog a víz. A szoba furcsa, ötszög alakú, nagyon tiszta. Tv-képernyő nagyságú ablaka a napos oldalra néz, a fény csak erőlködve ér el a belső sarokig, ahol homályban van a tűzhely és az ágy. A konyha mennyezete is gödrös, szinte hullani készülnek a meglazult tufagöröngyök, (Egyik éjjel arra ébredt az asszonyka, hogy az omladéicos mennyezet ki- sebb-nagyobb darabjai a dunnára és kisfia fejére hullott rá.) A kónyha egyenetlen falán színes-zománcozott tepsik, tálak, lábasok, egy függönnyel elzárt térben némi tüzelőanyag. — Mióta laknak itt? — Vagy négy éve. Korábban albérlőként éltünk egy másik barlangban. — Albérlőként? — Igen. Amíg nem gyűjtöttünk össze egy kis pénzt, hogy 4000 forintért megvásárolhassuk ezt a mostani barlangot, lakni kellett valahol, mert nem jöttünk kif az anyóssal. Ugyanis az esküvő után az újtelepen laktunk, a férjem szüleinél. S úgy gondoltuk, inkább eljövünk barlang-albérletbe, csakhogy függetlenek lehessünk. — Hallottam a faluban, hogy a férje baleset következtében meghalt. Miből élnék? — Kapok hatszáz forint özvegyi nyugdíjat. — így hát nincs remény rá, : hogy átköltözzék a napos ol- ! dalra? — Sajnos, nincs. Bár az új | házzal rendelkezők, azok, akik i két szobában és nagy konyhá- | ban élnek, 200 forintért albérletet akarták adni, de ne! kém ehhez nincs tehetségem. — Most dolgozik? — Nem dolgozom. Koráb- 1 ban a tsz-nél voltam takarí- ‘ tónő. de nem merem a gyerekeimet egyedül itt hagyni, ' ezért felmondtam az alláso- 1 mat. Nyáron és ősszel, amikor a gyerekek kint játszhatnak &z udvaron, elmegyek a tsz- be idénymunkára. * Kiss László és tizenkilenc eves felesége úgynevezett „fél- hajas” házban lakik, szintén a Vörösmarty utcában. A fél- ha.ias hajlók a barlang elé ragasztott cserepes házból ált, ez olyan döngöli falú épület, amelyiknek egyik fala a barlang és a hegyoldal, a többi pedig szedett-vetett' építőanyagból készült, — Miért költöztek ide? — Önállóak akartunk lenni. A fiatalok szeretik a maguk életét élni, jobb híján ezt a házat választottyk. Egyik rokonunk ajánlotta fel, tíz forintért lakunk itt. — Hol dolgozik? — A Lenin Kohászati Művekben. — A kereset jó? — Kétezernégyszázon felül kapok. — Nincs rá mód, hogy elköltözzenek innen ? — Hát...!? — Látom, petróleummal világítanak. — Itt még nincs villany. — Szórakozni járnak ? — Nincs ra időnk. A bejárás nagyon elfáraszt. örülök, ha pihenhetek. — És maga, fiatalasszony? . — Tálán jobb lenne a na-< pos oldalon ... — Szép nevű utca es, amelyben laknak. Tudja-e, ki volt az utca névadója? — Pillanatnyi gondolkozás, majd nagyon határozott válasz: — Egy regi, ross// lelcran.« Párkány László (Folytatjuk) A horgászok egyik kedvelt területe, a Ka kacaj-tó különösen pontyairól híres. Itt nem- , igen található olyan horgász, ; akinek zsinórját — türelmes j várakozás után — ne feszíte- j né meg jól megtermett ponty. ' A gazdag állomány egyik | magyarázata abban rejlik,' hogy ponIvókból ez a tó szinte teljesen önellátó. Az ivadé- j kokat ugyanis nem más hal- 1 gazdaságokból szállítják ide, hanem itt nevelik. Ez több előnnyel is jár. Elsősorban az ivadékot nem keli megvásárolni. másodsorban pedig nem } kell szállítani. A szállítás I közben a legnagyobb gondoskodás mellett Is jelentős a veszteség, ami viszont itt, Ra- kacón teljesen elkerülhető. A j tenyészanyagot ugyanis a nagy tóból gyűjtik össze, és I átrakják az ivadéknevelőbe. í rj.on.ve meg ennek a modszc nek az is, hogy a termész tes. nagy vízben élő ivadélo életképesebbek, erősebbek halgazdaságok ivadékainál. Krdíksílés terve Sa;oceseiieo A sajóecsegi Alkotmány Termelőszövetkezet néhány holdnyt területen erdősítés tervez. A terület, melyen ú. erdőt létesítenének, a vasúi mellett található. Ezt a rész' jelenleg legelőként tártját nyilván, de eléggé vizes és más művelésre nemigen hasznosítható. A tsz ezt a földrészt. nedvességtűrő fajtákká akarja erdősíteni. másba torkollva a Vörös-rák étteremhez vonult és ott nagy- gyűlést és ünnepséget tartottak. Az ünnepségen a vasutas dalárda a munkáshimnuszt énekelte, majd Groszmann Zsigmond megnyitója után Vanczák János budapesti kiküldött mondott beszédet. A gyűlést kultúrműsor követte, aztán későig tánc következett. A sajtó el vóll ragadtatva a munkások fegyelmezettségétől, s az is világos volt, hogy a munkástömegek mind jobban látják, hogy sokáig nem tartható jogtalan helyzetük. Fehér ruhás lányok 1918-ban történt meg első alkalommal, hogy a bányászok is munkaszüneti nappal ünnepelték május elsejét. Egy évvel korábban, amikor a legtöbb szakma már kivívta ezt a jogot, a bányászoknak — kiknek akkor még szervezetük sem volt — nem engedték meg az ünneplést. Ha tették, csak titokban tehették. Azóta sokat változott a világ, s a létrejött szakszervezetek már a követelések élére tudtak állni. Különös jelentősége volt c napnak Sajószenlpéteren, ahol ezen a napon alakult még a bányászszakszervezet helyi csoportja. A bányászok majálist tartottak, s a gyűlésen megválasztották a szervezet vezetőségét, A Borsodnádasd környéki bányászok együtt ünnepeltek a nádasdi vasasokkal. A be- kölcei, balatoni vasasok mellett külön csoportokban jöttek a vajácsi, mocsoly'ási bányászok. Minden csoport élén fehér ruhás lányok haladtak, vörös szalagokkal feldíszítetten. A gyári nagyiroda előtt délután két órakor mintegy kétezer munkás volt együtt. A perecesi bányászok a vasgyári munkásokkal együtt vonultak a miskolci ünnepségre. A perecesi lányok ugyancsak fehér ruhát öltöttek, s a ruhákat ők is piros szalagokkal díszítették. A perecesieknek a gyár vezetői nem engedték meg, hogy a kisvasutat használják. A telepről egészen a gyűlés színhelyéig gyalog mentek. ... Fehér ruhás lányok ... Bányászlányok, kiket eddig kirekesztettek minden ünnepségből, s csak utolsók lehettek a körmeneteken is. Most az élen haladtak. Saját ünnepségükön. . .. Fehér ruhák ... piros díszítéssel. Dr. Lehoczky Alfréd 1. A vízhordó kampóin himbálóznak a vödrök. Piheg a kilencéves forma kislány, de meg nem áll, mert akkor le kell tennie a kannákat. — Honnan hozod a vizet? — A völgyből. — Elfáradtál? — Megszoktam. Nézek a kislány után. Kapaszkodik fel a tetőre, és eltűnik a hegy gyomrában. Hová ment a kislány? Be. az otthonába — egy barlanglakásba * Partnak hívják a hegyet, amelynek kacskaringéé útjáról most a völgybe nézek. Lent húzódik méltósággal az iskola, völgyirányban a kocsma, a termelőszövetkezet új központja, és számos régen épült parasztház. A szemközti, napos oldalon több száz vadonatúj ház. s itt, a riolit- tufa hegy testében pedig barlanglakások tucatjai sorakoznak. Itt pergették századokon át életük lassan múló perceit a tibolddaróciak, s itt élnék még ma is azok. akiknek önhibájukból, vágj’ esetleg más oknál fogva még nem jutott hely a napos oldalon. A daróci barlanglakások a civilizált életkörülmények ismerete óta mindig megdöbbentették az egyszerű szernlé- lödöt. Elálmélkodott, vagy el- szömvülködött itt már több miniszter, író, újságíró, szociológus. nyelvész, és történész. Mindenki a maga lelki - ismerete és tehetsége szerint cselekedett is valamit, de a tibolddaróei barlanglakok sorsa a felszabadulásig valahogy mindig csak a kuriózum, a szenzációkeltés lehetőségét ígérte, egy ólya.n állapotnak a rögzítését, amelynek középpontjában a napfénytől elzárt barlang volt. nem pedig annak lakója. Ezért nem is csodálkozhatunk azon. hogy a falu mostani tehetséges és hivatott vezetői a barlanglakások említésekor kissé begubóz- nak, mint a nagyréviek, amikor a tiszazugi méregkeverők ügyéről érdeklődik a mai ember. A falu már körültekintően megtette a magáét. Oláh Sándor tanácselnök, Seres Gyula iskolaigazgató, Ludányi Zoltán művelődési otthon igazgató es még sokan mások örömmel mutatják meg azt a csaknem 300 új házat, amelyik az elmúlt kél évtizedben épült, s mindegyikében egykori barlanglakok élnek. Csalt hát a parti odúkban még mindig laknak; nem tudták végérvényesen lezárni, kamrákká. pincékké átalakítani ezeket az embertelen zugokat. S bizony néha a hatalmas erőfeszítés, a napfényes lakótelep impozáns volta eltörpül a barlangban rekedtek miatt, függetlenül attól, hogy ki hibáztatható a még meglevő és. lakás célokra igénybevett barlanglakások miatt. Legutóbb — több mint két esztendővel ezelőtt — volt egy lakásépítkezési akció (a felszabadulás után a második), amidőn több mint ötven lakás megépítéséhez kaptak a tiboMdaróciak anyagot, hiteiken •• ", és sok-sok egyéb segítséget. A lakásra igényt tartóknak csak 7000 forintot kellett lefizetniök. Az utolsó pillanatban a barlanglakok közül nyolcán visszaléptek. Nem akartak, vagy nem tudtak kilépni odúikból. Nézzük meg, ki, hogyan indokolta elhatáTároló- és pihenőhely a Herttúd mentén I Hemádkak . határában, a . állandó jellegű épület letess Vörös Csillag Termelőszövet- t.óse, 'amelyben a szükséges kezet körülbelül 40—50 em- anyagokat. munkaeszközöket i bért foglalkoztató kertészetet : párolják és pihenőhelyül is | létesített a Hemád folyó men- j használhatják. Az épületet a ! tén. Tekintettel a 10 kilométe- , tábla szélén helyezik majd rés távolságra, a kertészet te- el, körülbelül 150 négyszögöl 1 rületén szükségessé vált egy nyi területen.
