Észak-Magyarország, 1968. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-05 / 104. szám

6 SSSAKMÄGTAROESZAG Vasárnap, 1355, május 5­rírr&™£3S3í Borsodi orvosnapok Megyénkben először rende­zik meg az orvosnapokat iná jus 3U-án, 31-én és június e! sején. Az orvosnapok céij; hogy a megyében és Miskol con ' dolgozó orvosok számot adhassanak gyakorlati és tu­dományos munkájukról, bemu- : tathassák eredményeiket, be-1 szelhessenek problémáikról, go Íjaikról. A háromnapos ülés rendjét szakmai csoportosítás nélkül ál h Rítták össze, ezzel ,s ki­fejezésre juttatva az egészség­ügy egységét, a különböző szakterületek együttműködé­sének szükségességét. A borsodi orvosnapokat az Egyesített Kórházak Központi tudományos /bizottsága ren­dezi.,. Az üléseket a Szentpé- teri-kapui kórház kultúrtenné- ben tartják. Az orvosnapokat Tok Milclós, a Miskolci városi Tanács - vb-elnötohelyettese nyitja meg, s már az első na­pon ,tíz szakmai előadásra ke­rül sor. Május 31-én hangver­senyt rendeznek a részvevők számára az avasi templomban. A háromnapos tudományos ülés Varga Gábor nénak, a megyei tanács vb-elnökhelyet. tesének zárszavával ér véget. Divatbemutató az iskolában — Gyűrhetetlen szövetből észült kötényruha! Élénk •zínű blúzzal a legízlésesebb öltözék utazáshoz, sporthoz — Ünnepélyes alkalomra, vagy esti programhoz illő kis­j kosztüm. Anyaga tengerész- j kék terliszter, a kabátka vo­nala ... ] Könnyed mozgású, csinos ! manökenekre irányul a fény­szórók sugárkévéje. Közked- ! veit táncdalokat játszik egy | gitárzenekar. Telt nézőtér, j zúgó taos. A légkör, a hangu­lat az igazi, nagyszabású és I elegáns divatbemutatókhoz | hasonló. Szinte nehéz elhinni, | hogy mindez egy iskolai ren­dezvényen zajlik le, ahol nem­csak a közönség, hanem a „be­mutató-kisasszonyok” is, a rendezők is, a zenészek is diá­kok. Sőt, még a bemutatott ruhaújdonságokat is magúit a gimnazisták szabták-varrták! — Gyakran hallani, hogy ma már olyan olcsó és szép termékeket ad a konfekció­ipar, hogy idejét múlta, cél­talan erőlködés a középisko­lás lányokat szabás-varrásra tanítani gyakorlati foglalko­zásként. Czeglédy Istvánná, a mis­kolci Zrínyi Ilona Gimnázium íi művek a miskolci könyvesboltokban Wilia Cather amerikai írónő nevét valamikor a harmincas években ismertük meg. Érde­kes írása akkor is megnyerte a közönséget. Most egyik re­génye, Az én Antóniám ma­gyarul is megielent. A másik amerikai író Thomas Wolfe, akinek Az időről és a folyóról című könyve ugyancsak most látott túagyarul napvilágot. A harmadik ismert ívó Hans bal­lada, akinek a Farkas a fárka­sok között című regénye jelent meg napjainkban. Két ismeretterjesztő munká­ról is beszámolhatunk. Az ér ik Lózár István utiriaplója, Az adriai nyár, amely jugo­szláviai útikalauznak ’ is te­kinthető. A másik ismeretter­jesztő könyv Róka Gedeon munkája, amelynek A csillagá­szat és mindennapi életünk szaktanára mintegy cáfolat­ként a zsúfolt nézőtérre mu­tat. s az újra meg újra fel­zúgó tetszésnyilvánítás majd­nem elnyomja a hangját: — Azt akartuk bizonyítani ezzel a nem mindennapi is­kolai műsorral, bogy az ízlé­ses öltözködést meg kell ta­nulni. Ehhez pedig nem árt, ha a mai fiatal lányok is legalább annyira értenek a szabás-varráshoz, hogy ki tud­ják választaná az egyéniségük­höz, alkatukhoz, természetük­höz illő modellt, színt és anyagot, s hogy képesek le­gyenek a legegyszerűbb átala­kítási és javítási munkákat saját kezűleg is elvégezni. Olyan alapismeretek elsajátí­tásáról van szó a mi gyakor­lati foglalkozásainkon, ame­lyek egyrészt az esztétikai ér­zék fejlesztésére alkalmasait, másrészt biztosítják azt a gya­korlati készséget, amely egy dolgozó nő, leendő feleség, háziasszony, anya számára sem ma. sem a jövőben nem nélkülözhető. Czeglédy Istvánné szaktanár kezdeményezését — amely új típusú, az ifjúság számára él­vezetes és gyakorlati hasznú iskolai rendezvény — a közép- iskolás lányok őszinte öröm­mel és érdeklődéssel fogadták mind a miskolci, mind pedig a nemrég lezajlott ózdi divat­bemutatón. Bárczy Klára, a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója Cigaretták — főbb színű filterrel Tüzel oltottak a kirándulók Az elmúlt napokban isme­retlen tettes tüzet okozott a Keletbükki Állami Erdőgazda­ság jávorkúti fenyvesében. A jávorkúti üdülő közelében ki­tört erdőtűz a nagy szárazság és az erős szél miatt hatalmas területeket fenyegetett pusztu­lással. A közelben tartózkodó turisták szerencsére már a tűzoltóság megérkezése előtt nagy segítséget nyújtottak a veszedelmes tűz megfékezésé­ben. Kővári József m isicol ci természetjáró és a Kőbányai Sörgyár turistái, köztük Feny­vesi Szilárd és Barsi Gábor elsőként, példamutatóan vet­tek részt a tűzoltásban. Nagy­részt az ő segítségüknek is köszönhető, hogy a veszedel­mes erdőtüzet sikerült elfoj­tani. A postahivatalokban már tegnap, tegnapelőtt felszökött a forgalom: csak időben cím­zetthez, szívhez érjen a dísz­távirat! A virágboltok is fel­készültek: a kertészetek már a téli palántázásoknál úgy „állí­tották be” a növényt, hogy a jeles napra virágot nyisson. A felköszöntők, a versek — a kicsik verstanulása, készülődé­se ugyancsak régóta tart — Öt köszöntik. Fut a sürgönydrótokon, me­zőkön, hegyeken, városokon, határokon át a jókívánság ma Valakihez. Verset mondunk Valakinek, és virágot viszünk ma Valakinek. Annak, aki tulajdonképpen sosem várt köszönetét azért, amit tett, vagy tesz. Aki nem vezet kettős könyvelést az ál­matlanul töltött éjszakákról, egy-ogv elmaradt utazásról, a báli esték helyett a betegágy melleit töltött estékről, a vi­gasztaló szavakról, gondosko­dásról, az elmorzsolt fiatal évekről (visszakapja-e?, nem könyveli) — akihez ma sie­tünk, akit ünnepiünk, az most, e májusi vasárnap sem hagy­ja abba hivatását: édesanyánk átölel, megcsókol. A világon most mindenütt az édesanyákat ünnepeljük: anyák napja van. Milyen jó, kivételes helyzetben is va­gyunk mi a mai köszöntő meg­szólításával. Sehol a világon nem mondják így, nem forrt eggyé a fogalom a jelzővel: édesanya. Verseket mondanak ma a kicsik, ahogy az ajándékaikat átadják az édesanyáknak. Na­pok óta hallom az ovi környé­kén ezt a lallázó dallamot, már fújom én is: „A világon minden gyerek, magyar gye­rek, néger gyerek, orosz gye­rek, német gyerek, a bölcső­ben ringó baba, gőgicsélő első szava: mama, mama ...” És Gorkij szép szavait is idé­zem: „Mindaz, ami szép az emberben, az anyatejtől és a napsugártól van”. Talán ezért is a május első vasárnapját vá­lasztották az anyák napjának megünneplésére. Ezt a legsuga­rasabb, legvirágosabb napot. Az édesanyákat ünnepeljük. Az év egyetlen napját adjuk cserében nekik az év minden napjáért, éjszakájáért. És épp ezért az ünnepi szavak, ígére­tek,, ajándékok mellett csend­ben gondoljuk csak meg: a mai nap gyöngédség ajándé­kaiból, szeretetéből jó lenne a hétköznapokra is átmenteni minél többet... Ezerkétszáz szövetkezeti kultúrmunkás ! Kövek Az izlcso- xomagolású ..Kecskemét fiáé éve*" ! Megyénk földművesszövet- kezetí mozgalma mind na­gyobb kulturális és nevelő te­vékenységet fejt ld a falvak­ban. Jelentős támogatást nyúj­tanak a különböző falusi mű­vészeti csoportoknak. Me­gyénkben ma mér 65 ilyen földművesszövetkezeti csoport vagányok vigyorogva mindig elé léptek, megjegyzéseket tet­tek, röhögtek. A lány segélyt- kéröen nézett az elégedetten lépkedő férfira. „Ostoba! Mi közöm nekem ehhez? Nem az én dolgom!” — gondolta a férfi. A vagányok neki utat engedtek, és ő ellépett mel­lettük. Egy téren emberek serény­kedtek. Idősebbek, fiatalabbak, lányok, fiúk vegyesen. Nevet­géltek, ugratták egymást. Par­kot építették, csak úgy, a ma­guk kedvtelésére. Valamelyik tréfálkozva hívta őt is. T ovábbra is a napos olda­lon haladt tovább. Autók, villák, jól zárha­tó kazetták képei rajzolódtak elébe, számítgatott, mérlegel- getett. Utcák, házak, városok maradtak mögötte, utcák, há­zak, városok jöttek elébe. Ilyen arcú emberek is, olyan arcú emberek is, ilyen bő­rűek is, amolyan bőrűek is, de mintha nem is látta volna őket. Ment, ment szépen, nyu­godtan. Repülőgépek sugár­hajtóműve süvített a feje fö­lött, valahol lángok csaptak föl. Messze. Tőle messze. A napalm pálmakunyhókat, ős­erdőben meghúzódó iskolákat égetett. A rizsföldröi egy sár­ga bőrű, sovány ember lépett mellé. — Testvér! Ölnek bennün­ket! tevékenykedik, s állandó tag«- jaik száma eléri az ezerkétszá­zat. Egy év alatt a szövetke­zeti kultúrcsoportok csaknem kilencszáz rendezvényen lép­tek fel. Két nagyobb együtte­sük az elmúlt évben külföldi vendégszereplésen vett részt nagy sikerrel. A z elégedetten lépkedő ember megbotránkozva nézett rá. A sárga bőrű elhessentette előle a szépen megrajzolt villák, autók ké­pét. Igaz, csak egy pillanatra, mert amint tovább lépdelt, már újra felidézte valamennyi kedves tárgyát. — Meggyilkolták Martin Luther Klinget! Hallja? Meg­gyilkolták! Fekete bőrű ember kiáltot­ta, de az elégedetten lépkedő nem figyelt oda. Utcához ért, melyben sok ezer ember gyűlt össze. Fel­iratokkal, táblákkal. Erős ví­zi fecskendőkkel lövelltek közi - bük, és a riadókocsikról könhy gázbombát dobáltak. Megjelentek a farkaskutyák i.s. erősek, bátrak, mint a vil­lában levő. Gyárakhoz ért, melyben a munkások ládákat raktak meg takarókkal, gyógy­szerekkel, élelemmel. A ládá­kon felírás: Vietnamnak! Né- hányan várakozva néztek rá, de ő ment tovább. Hadihajó­hoz érkezett. A hajót most keresztelték. — Mölders lesz a neve! — kiáltottak egy csoportból egy­szerre, vezényszóra. — Ne legyen Mölders! — zúgolódtak körben az overát- losok Egyikük hozzá fordult. — Maga mit szól hozza? Mondja maga is. hogy ne Je­gyen Mölders! Hiszen tudja! Az elégedetten lépkedő meg­vetően mosolygott. Ilyen os­tobaságon vitatkozni! Bánon# arany karórájára, és elége­dett, magabiztos léptékűiéi ha­ladt tovább. Vak ember tapo­gatott fehér botjával mellette. Fekete szemüveges fejét az elégedett léptek felé fordítva szólt: — Uram! Kérem! Szeretnék átmenni az utcán, de az autók... Az elégedett léptek azonban tovább haladtak. Kényelmesen, lassan. Az utcán úttörők kö­zeledtek, ócskavassal, papírral, ronggyal tömött kézikocsival. — Bácsi, itt tetszik lakni a közelben? Nem tudna adni nekünk valami papírt, vagy vasat? Kirándulásra gyűjtjük a pénzt... Nem válaszolt, rájuk se né­zett. Utcák, házak váltakoz­tak körülötte, emberek halad­tak el mellette, akiket mint­ha nem is látott volna. Kis kazettára gondolt, a villa jól rejtett zugában eldugott, erő­sen zárt kazettára, a farkas­kutyára, mely most le-föl jár a kertben, meg a napra, a kel­lemesen, szépen sütő napra. Kalapját is levette, hadd érez­ze az áldott meleget. Kis csoportosuláshoz ért. Egy lány próbált elmenni, de négy-öt hosszú hajú, rossz ar­cú vagány állta útját. A lány igyekezett kitérni előlük, ment wolrui maid *ma. de « S egítség-ség-ég! Hát nekem senki sem se- , gít-gít-ít? Nekem ► aki-aki-ki... * Komikusán, nevetségeset ► hangzott a kiáltás, és csak s ►kövek verték vissza a hangot ► Mert itt már csak kövek vol- ► tak. Kövek, kövek, kövek. Aki ► kiáltott, már nem látott em­bereket sehol. Valahonnan |messziről még hallotta a be­szédet, tudta is, hogy ott van­nak, ott, ahol hagyta őket, de ► itt, ahová eljutott, már nem ►látott embereket. Egyedül ► maradt... ► ... Amikor elindult, vissza­lépett az ajtóhoz, és megnéz­ne, valóban ráfordította-e két­ezer a kulcsot. Persze, ráfor­dította, kétszer, mint mindig ►De, mint mindig, most ií ► visszalépett ellenőrzésre. Külö- ►hös, sajátos zár, egy lak a to: ► készítette, csak neki. Jól is il- ► lik a villa nehéz, erős ajtajá­éhoz. Puha, petyhüdt kezével ► megnyomta a kilincset. Rend­ében! Szabadon engedte a; ► ínyét mutogató, hatalmas far- ékaskutyát, majd kilépett as ► utcára. Előbb a kertkaput is ►bezárta. Ezen is különös, sa- ► játos zárószerkezet, é Elindult. Lassan, kényelme­den Kiválasztotta a napoz [oldalt, és azon haladt Hideg ► tekintetű szemével inkábt ► csak meesaok ásfoöl tekintet! A magyar dohányipar több mini fél évszázados Pécsi Do­hánygyárában kék, rózsaszín ér zöld színű filteres cigaret­tákat gyártanak a közeljövő­ben. Ugyancsak a nagy múltú gyárban alkalmi cigarettát ké­szítenek „Kecskemét 600 éves” felirattal, elnevezéssel. Csak örömmel üdvözölhető, hogy Swift híres műve, a Gulliver újra megjelent ízlé­ses, szép kiadásban. Az idegen nyelvű művek kö­zül elsősorban néhány művé­szettörténeti albumot emlí­tünk meg. Az egyik Rem­brandtról szól, tiz színes és hét egyszínű melléklettel, a másiknak a címe Ornament und, ptastik freuder W öl kar, a harmadiké pedig Alte Kul­turleben in Sudan. Érdekes album még a Flugzeuge aus aller Welt. Ezenkívül egy szovjet kiadású francia kötet­re hívjuk fel a figyelmet, amelynek Anthologie du thé- atre francais 1935—1965 a cí­me. A könyvben életrajzok és színdarabrészletek vannak. Többek között Anouilh Becket, Claudel és Sartre .is szerepel benne. r Sdescmtja

Next

/
Thumbnails
Contents