Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-09 / 83. szám

ESZ A K M A G ¥ A R O RS /. A f. Rétid, xru;s. április A Két államfő esry országban o A közép-amerikai Panama Köztársaság, ahol jelenleg két államfő országol úgy, hogy a tulajdonképpeni hatalom a hadseregé, iámét szerepel a na­pilapok hasábjain. Ezúttal nem olyan eseménnyel ugyan, mint amilyennel csatornájá­nak építési botránya miatt ne­ve dicstelen fogalommá vált világszerte anélkül, hogy akar­ta volna. Az a tény azonban, hogy jelenleg a volt elnök és a képviselőház által megvá­lasztott új elnök közötti bel- villongásba a hadsereg is be­leavatkozott, és a leszavazott államfőt visszahelyezte pozí­ciójába, ám a régit sem tud­ta teljesen eltávolítani, az ál­lam krónikus válságára mu­tat. Arra a válságra, amelyet az Egyesült Államok állandó be­avatkozása idéz elő Latin- A meri kában, hogy megakadá­lyozzon mindenfajta szepara- tí” törekvést. Legutoljára négy v. .tendővel ezelőtt robbant ki véres összeütközés az USA katonái és az Egyesült Álla­mok beavatkozása miatt tün­tető diákok között, amely a diplomáciai kapcsolatok rövid ideig tartó megszakítósát is eredményezte. Az állandó el­lentétek. belvillongások azon­ban mélyebb, történelmi múlt­ra visszatekintő gondokból fa­kadnak. Rodrigo Galvan de Bastidas. spanyol felfedező volt az első éurópaj hajós, akj 1501 ben simulta után az USA vásárol­ta meg a tönkrement franciák csatornaépítési részvényeit. Éti­től. kezdve gyakorlatilag az Egyesült Államok gazdasági gyarmata lett az ország. Si- k’ertelen ellenállási kísérletek után 1903-ban végleg az USA biztosította a köztársaság „függetlenségét”, ennek fejé­ben megkapta a csatornaépítés minden jogát és a csatorna 16 kilométer széles övezetét. A második világháborúban az USA mellett állt, és 134 ka­tonai raktárát, valamint tá­maszpontot adott át a csatorna védelmére az Egyesült Álla­moknak. A háború után az USA nyomása csak erősödött. Ez nem egyszer vezetett nem­zeti felkeléshez, ilyen volt a legutóbbi, az 1964-es nagyará­nyú megmozdulás is. A kato­nai és a tőkés körök azonban az Egyesült Államok támoga­tásában látják a maguk hasz­nát. a United Fruit.'Company pedig a mezőgazdasági mono­polárakból fedezi e körök uralmát. (mátc) Repülöszerencsétlenség Hctfőn délután 3 perccel a felszállás után a londoni re­pülőtér kifutópályájára zuhant a Boac angol légiforgalmi tár­saság Ausztráliába és Űj- Zélandba tartó menetrendsze­rű Boeing—707-es utasszállító repülőgépe. A pilóta két, perc­cel a felszállás után vészjele­ket. adott le, mert tűz ütött ki a gép bal oldali szárnyán. Charles Taylor, a gép parancs­noka engedélyt kapott a kény­szerleszállásra. Meg sikerült visszafordulnia, de a gép a le­szállás pillanatában már lán­golt, bal oldali szárnya levált. A hatalmas repülőgép a légi kikötő Queens nevű épülete előtt a búcsút integető roko­nok szemeláttára zuhant a földre, felrobbant és elégett. 131 utasának sorsa egyelőre is­meretlen. Panama atlanti partjára tette lábát, egy esztendővel később Kolumbus is érintetté negye­dik amerikai útja során. 1509- ben alakult az első spanyol vá­ros, név szerint Nombre de Diós, és 1516-ban már a mai fővárost. Panamát is megala­pította de Guzmán. Az újon­nan felfedezett terület, fekvé­se következtében, kitűnő tá­maszpont volt már a XVI. századbar spanyol és portugál hódítók számára. Pizarro innen indult Mexikó leigázására. Az Észak- és Dél-Amerika között fekvő, keskenyságével jó átkelési lehetőséget biztosí­tó ország hamarosan straté­giai és gazdaság? központ lett a spanyolok számára, az észa­ki és déli gyarmatok védelmé­nek megszerzésére, gazdasági életének összekapcsolása céljá­ból. Nyilván azért szúrt sze­met hamarosan a spanyolokkal konkurráló angol kalózoknak, elsősorban az angol gyarmat- birodalom előharcosónak, Drake admirálisnak. Ennek el­lenére egészen Bolivár Simon szabadságharcos fellépéséi:;,' spanyol alkirály uralkodott itt. A latin-amerikai államok szabadságharcának kitörése idején Panama a Bolivár ál­tal létesített Nagy-Kolumbia része lett, majd ennek szét­hullása után az angol és az amerikai tőkések küzdelmének központjába került. Lesseps Ferdinand korrupcióba fulladt csatornaépítési botrányának el­Ilzpírlai a Jordán felyórál Izraeli és jordániai fegyve­res erők hétfőn a délelőtti órákban mintegy 45 perces tű:: párbajt vívtak a Jordán foiyo keleti partvidékén, Ar >rnantól körülbelül 50 kilo­méterrel északnyugatra. Egy ammsni katonai közlemény bejelentette, hogy helyi idő szerint 10 órakor az izraeli fői közepes kaliberű ágyúkból tü­zet nyitott jordániai állások­ra, ahonnan azt viszonozták. Ugyanakkor egy Tel Aviv- ban kiadott közlemény sze­rint először jordaniai részről tüzeltek. * A tűzpárbaj utón körülbelül egyórás csend következett, majd az izraeli fél ismét tü­zet nyitott. Ezzel egyidejűleg — ammani hivatalos közle­mény szerint — egy meg nem határozott erejű izraeli egység, repülőgépek fedezetével »átlép­te a tűzszüneti vonalat és be­hatolt Jordánia területére a Holt-tengertől délre. A táma­dásban helikopterek is részt vettek. A jordániai erők fel­vették a harcot. A küzdelem, a Reuter jelentése szerint, he­lyi idő szerint 13.45 órakor még folyt. A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint hétfőn ké­sőn délutánra helyreállt a nyu­galom a jordániai—izraeli tűz­szüneti vonal mentén. Fiv reüi-stle! reklámja Napokkal ezelőtt a Pannónia Filmstúdió munkatársai megjelentek a Miskolci Nemzeti Színházban, és rövid filmet forgattak a Helló, Dolly! próbáiról. A kisfilmet mustrának szánták, számításba véve, hogy tetszés esetén a színház „rendel” majd hasonlókat, sőt, .más színházak is „lecsapnak” majd a jó reklámra. A Pannónia Filmstúdió ötletes reklámfilmjét napok óta vetíti a Kossuth mozi. Kellemes, szakértelemről árul­kodó film készült. A színházak bizonyára felfigyelnek az új kezdeményezésre. Ha így lesz, várhatjuk, hogy nem az a musical kapja majd az ízléses, ötletes reklámot, amelyiknek amúgy is jóval kisebb figyelemfelkeltés kell, hanem azok a müvek, amelyek jobban igénylik a közön­ség „sokkolását”. A magyar kritika hagyományai azt pél­dázzák, hogy a pedagógusok, az or­szág nagyon is kompetens tudatála- kitői nagyobb szerepet vállaltak az ítélkező-esztétizáló irodalom alakításában, for­málásában, jelentősebb összekötő kapcsok voltak a mű és közönsége körött, mint nap­jainkban. E gondolatokat fogalmazta meg a nemrég lezajlott sárospataki vándorgyűlés vitáján Aczél György, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára is. Aczél elvtárs hiányolta a ma munkálkodó pedagógusok részvételét a ma­gyar kritikai élet alakításában. De maguk a fórumok sem tekintik szövetségeseiknek a pe­dagógusokat, mert a túlzottan szakosított kri­tikai élet „csak” úgy számol pedagógusaink­kal, mint a nagyközönség egy rétegével. Pe­dig nagyon jól tudjuk: a pedagógusok kezé­ben jóval nagyobb lehetőség van. Most nem­csak arra gondolunk, hogy az irodalom és a művészetek közvetítése, megszerettetése, az irodalom iránti eszmélés az ö agilitásuktól függ, hanem arra a nagy ismeretelméleti ak­kumulációra, ami felhalmozódott pedagógu­sainkban, csak kevés a fórum, nincs elég le­hetőség e gondolatok közreadására. Az elmúlt évtizedek során tanáraink oktató­nevelő centrikusak lettek. Ez önmagában csak dicsérhető, mert feltételezi az amúgy is fel­halmozódott és megsűrűsödött ismeretanyag színvonalas, lelkiismeretes közvetítését. Ám, mindez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy pedagógusaink — a tradíciókhoz híven — tu­dományos munkával, tanulmányok írásával, az élő tudomány továbbfejlesztésével foglalkoz­zanak. A közép- és általános iskolai tanárok­ról van szó, azokról, akik manapság „készre” várják az irodalom, az esztétika alakulását, ahelyett, hogy maguk is döptő módon bele­szólnának annak menetébe. A hiányérzet megfogalmazásán túl érdemes utalni rá, hogy a kritikai tevékenység egy időben nagyon is politikai „ítéletvégrehajtó” szerepet töltött be, ahogy a gondolatat Nagy Péter egyetemi tanár is körvonalazta a pataki tanácskozáson. Ily módon a kritikai életnek megvoltak a kiválasztottjai, elsősorban azok, akik az ideológiai front teljes horizontját bir­tokolták. A pedagógusok csak egészen elenyé­sző létszámban tartoztak e körhöz, a felnövek­vő, s szocialista szellemben nevelkedő pedagó­gus-generáció pedig beállt a rossz gyakorlat nyomvonalába. Jó' évtizeddel ezelőtt a kritika módszerei átalakultak, felfejlődtek a demokratiz-mus ál­talános gyakorlataihoz. Ekkor sem történt mozdulás sem a pedagógusok, sem pedig a tanáremberek szavait, megnyilatkozásait igénylő fórumok részéről. Sőt, ha jól meggon­doljuk, az imént említett igény meg sem mu­tatkozott. Ha a két világháború között megjelenő ta­nulmányokra, helytörténeti dolgozatokra, írá­sos kritikai megnyilvánulásokra gondolunk,, nemcsak a tanári gyakorlatot folytató nagy: neveket kellene megemlítenünk, hanem annak a sok ezer szerény tanú rém berrtek nevét is, 1 akik élen jártak a falukutatásban, a városi! valóság feltárásában, a proletariátus gondjai- nak ihletett: felvázolásában, kis és nagy mo- • nográfiák készítésében, irodalomtörténeti, esz­tétikai dolgozatok készítésében. Nem is be-1 szél. ve a színházi, képzőmű veszeti, zenei élet! mindennapos vonzatúról, a „naprakész” kri­tikai tevékenységről. Pedagógusaink körében e munkálkodások j az elmúlt évtizedek folyamán elhalványod- j lak. Napjainkban csak az oktató-nevelő műn-! ka módszertanára vonatkozó gondolatok ala- j kulnak át dolgozattá, de még e témakörben is a kívántnál kisebb mértékben Hivatalos szer-j veink is jobban bábáskodnak a pedagógiai ta­nulmányok szül elésénél, mint irodalmi-művé- f szeti tanulmányok esetleges ösztökélésénél. Természetesen van néhány objektív és szub­jektív körülmény is, ami meghatározza peda­gógusaink visszahúzódó magatartását. Pedagó-; gusaink egy része még ma^is sok napi mun­kát kénytelen vállalni. Ez részint, anyagi; okokkal függ össze, másrészt pedig az egyen-; lőtten tehervállalással. A kisvárosi gimnáziu­mok, középiskolák hátrányainak leküzdéséért, jobban meg kell harcolniok a tantestületnek,j mint a nagyvárosokban. A kisvárosok szel- lemi fejlődése, vitalehetősége összehasonlítha- j lattanul gyengébb, mint a nagyvárosoké. A felsoroltakból logikusan az következik, hogy £[ nagyvárosok pedagógusai élénkebben benn«! élnék szellemi életünk sodrában. Sajnos, el nem így van. Hogy milyen okokból, nem tud-: hatjuk pontosan, de pedagógusaink a legké-! zenfekvőbb kulturális-művészeti lehetőséggel! sem élnek. Jóval kevesebbet járnak színház- - ba, hangversenyre, irodalmi estelire, tárlatok-» ra, mint azt hivatásuk megkövetelné. A Bar­tók Béla Művelődési Ház sikeres előadóest-; jein, a Felolvasó Színpad bemutatóin, a film- fesztivál évenként ismétlődő versenyein fáj4i dalmasan kevés pedagógus van jelen. (Hogy csak a jelentősebb példákat említsük.) A vázoltak alapján tehát kettős burkot kelt felpattíntani, az önigényt, s a társadalom ille­tékes fórumainak jól záró, pedagógusokat ki­rekesztő burkát.. különböző pályázat-meghirdetések korszakát éljük, örvendetes lenne, li2:: pedagógusaink mind többen bekap­csolódnának a munkába. S- főleg az* várná a pedagógusok nagy tapasztalataira igényt tartó társadalom, hogy az ügyeskedők a polihisztorok helyébe lépve ők tegyék a* élet pulzusára kezeiket, s ők segítsék, irányít' sák irodalomkritikáinkat, a művészeti életet A tőlük és hozzájuk áramló szellemi energia ■ gyermekeink látókörét bővítheti, eddiginél sokkal intenzívebben. f, Párkány László fi Számláig, számlák, ssámléh Érdekes tanácskozás a MTESZ-ben Újra, ki tudja hányadszor már, és nyilván nem utoljára, újra a számlák. A villany, a gáz, a víz és más, különböző szolgáltatások ellenértékeinek befizetési módja. Nem vélet­len, hogy Miskolcon és egyál­talán Borsodban manapság ennyit foglalkozunk ezzel, hi­szen a szolgáltatások emelke­dése bizonyos gondokat, ten­nivalókat is szül. Legutóbb egy érdekes, hasznos tanács­kozáson a MTESZ' munkabi­zottsága foglalkozott a kér­déssel Miskolcon^ Senki előtt sem lehet vitás, hogy a számlázás jelenlegi rendszere — óvatos fogalma­zással — sok kívánnivalót ;hagy maga után. Ahány szol­gáltató üzem létezik, annyifé­le befizetési rendszert alkal­maz. Nem új dolog az sem, ;ha ismét elmondjuk, hogy [ezek a rendszerek általában ;nem igazodnak, legalábbis ínem megfelelően, a lakók igényeihez. Jelenleg ott tar­junk, hogy nehéz befizetni a számlát. Nem találkozunk a díjbeszedővel, mert ő is éppen : abban az időben dolgozik, amelyikben mi, de ha eggyel— kettővel talákozurik is, egészen biztos, hogy a többivel még hosszasan keresgélhetjük egy­mást. és lehet, hogy csak hó­napok múltán, egy jól meg­duzzadt számlát kapunk kéz­hez. Amiről már csak azt tud­juk megállapítani, hogy sok. Mert a számlák egyik baja — melyről ugyancsak szó esett azon a bizonyos tanácskozá­son — az érthetetlenség. A MTESZ nem hozhat ha­tározatot, nem hozhat intézke­dést számlaügyben. Javaslatot tehet, összehívhat olyan em­bereket. tanácskozásra, akik­nek ötleteik, elképzeléseik, megvalósítható javaslataik vannak. Az említett tanácskozás alapjául egy tanulmány szol­gált. A tanulmányt Borsod me­gye és Miskolc díjbeszedésé-, nek helyzetéről Illyés Béla, a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő főmérnöke készítette. Megje­lentek az illetékes szolgáltató Negyvenötös cipőben Belökterr a műhelyajtót. — Csau brigantik. — Senki se válaszolt. — Na, mi van, megnémultatok? — Álltak a kemencék előtt. — Mi az isten, elkéstem talán? írjátok be a brigádnaplóba, ha az jólesik. — Korsó belenézett a tűztérbe. megfordította az anyagot. Egyik se szólt, — Hé, a szent­ségit! ... — Hallgass, Laci! A Csuka kinyiffant. — Csak így csend­ben mondta. — Mit csinált a Csuka? Hogy a Csuka? Mikor? — Az éjjel. — Belebőgött a duda. Elindultunk a kalapá­csokhoz. Én Kardossal a nagy­hoz. Csíkot húzott az izzó vas. Cikcakkot rajzolt a műhely sö­tét falára, repült a bakra. Le­iek le-fel, le-fel, suhogott a ka­lapács. Szerteszét fröcskölt a szikra. Csak álltam, reflex- szerűen forgattam az anyagot. — Honnan tudjátok? a— A munkaügyre telefonált az édesanyja­•— Mi történt? Te tudod? — Tudom, kész, dobhatod. Tegnap két selejtes anyagot adtunk. Vigyázz, Móka! Ugrik a prémium. — Bólintottam és vártam. Folytatta. Eepiált. Ál­lattant Ismered milyen.? Le­esett a villamosról. Kinyiffant. Ennyi az egész. Nem sok. Csuka leesett a lép­csőről. Kinyiffant. Kivert a veríték. Láttam imbolyogni. Hatalmas cipőivel, Stefi bohóc hord ilyet a cirkuszban. Ál­landóan a nagy lábaival hec- celtük Lacit. Egyszer teletette a csukáját az egyik marha meleg forgáccsal, ö meg csak röhögött rajta. Semmiért se haragudott. A nagy mélák. Ki­nyiffant. •— Azt mondod, a villamos alá esett? — Oda. Dobhatod. Kész. A feleségétől külön élt. Azt se vettük észre, amikor meg­nősült. Én el se hittem. Mos­tanában kéthetenként együtt, kéthetenként külön. Amikor az anyjánál lakott, mindig va­jaskenyeret hozott sajttal tíz­óraira. Nem. Ez lehetetlen; Eszembe jutott a tegnap. Panni, Csuka felesége fenn dolgozik az anyagbeszerzésen. Lejött a műhelybe. Kinn áll­tam az ajtó előtt. — Szevasz, Móka. — Szevasz, Panka. Mi a nyavalya van mögötted? — Ijedten hátrafordult. — Mi lenne? Semmi. — A forgácsolócsarnok ne­ked semmi? — és röhögtem üzemek képviselői, és megje-. lent Illyés főmérnök is, aki f j budapesti tapasztalatokról, jó' bevált rendszerről, sok, ná-; lünk is használható dolgok mondott el. A legfontosabb mindenekelőtt, magának a Fő­városi Közüzemi Díjbeszedő­nek a léte. Tehát: a számlákat a különböző szolgáltató üze­mek részére járó fogyasztói dí­jakat egy független, csakis ez­zel a feladattal foglalkozó; vállalat, gyűjti össze. A jövő útja, sőt, már a jelen útja csak ez lehet­Egy ilyen vállalat megte­remtése, a jelenlegi díjbesze" dési rendszer átállítása soK gonddal, tennivalóval jár, de 3 gondok, a tennivalók az évet múlásával állandóan növeked-! nek. Hiszen például a gázfo' gyasztók száma és egyáltalán a szolgáltató tevékenység >s növekedik. A díjbeszedését ésszerűsítésére a tanulmány cS a tanácskozáson elhangzottat alapján két megoldás kínálko­zik. Az egyik az lenne, hogy 3 szolgáltatók megalakítanánat egy szervet, mely ellátná ezt 3 munkát. A másik megoldó3 szerint egy, már jól szervezeti közüzemi szolgáltató látná ej valamennyi más, szolgáltató: üzem díjbeszedéssel kapcsoló' tos munkáját. Ez utóbbi meg' oldásnál leginkább az Áram' szolgáltató Vállalat jöhetni számításba. Akár az egyik, akár a másít megoldás szinte fel mérhetetle­nül sok előnnyel járna. Mindenképpen örvendetes hogy foglalkoznak a számlát befizetésének rendszerével. A sok más égető, sürgető gondot1 kívül, jut Idő erre is. És e< már kicsit. Ígérete annak, host)' egyszer talán energia, erő i* jut majd rá. IVlska ÍTUkH Csuka rámnézett. Furcsán. * Szomorúan. 4 — Mi van veled, Csuka? 3 — Semmi. — Veszettül do- 4 bálta a hetven kilós vastöm- 4 bőket. Műszak végén rohant | zuhanyozni. Aztán felment az 4 anyagbeszerzésre Pannihoz. íj Panni mesélte délután, hogy 4 ez a Csuka/ bezsongott. | — Panni, beszélni szeretnék $ veled. * — Mit akarsz? Nekünk, már Jf semmi beszélni valónk nincs | egymással. | — Panni, gyere haza. * — Nem. Nem megyek már. | — Panni, gyere haza. — * kérlelte az asszonyt. | — Nem, Laci. Értsd meg, 4 bennem már vége van ... | — Panni, gyere haza. -| — Nem. Ne kérj ... De hát * mi történt veled? | — Panni, délelőtt, amikor 4 megláttalak, a műhelyben, tu- * dód. amikor a Móka azt mond- 4 ta, de hát nem érdekes ..; ^ Pannikám, gyere haza. * — Sírt. Csuka sírt. Negyven- * ötös cipőben ... jf Leesett a villamosról....* Himbálózott előttem a nagy- % kalapács. Elejtettem a vasat. * Esküszöm ... nem vettem ko- | molyán ... Az egész házassága * olyan játéknak tűnt. Csak egy iij jó kis mókát akartam. Én 4 nem hittem, hogy szereti. | R István * — De hülye vagy te, Móka. — mondta. — Te, Laci nincs bent? A górénak hoztam üze­netet. — És ha bent van? Talán félsz tőle? — Frászt félek. Csak éppen minek találkozzunk megint? — Mehetsz. Tiszta a levegő — mondtam. Aztán megkeres­tem. Csuka szódavizet hozott. — Rohanj — lihegtem. — Az újságtól várnak. Fényké­pészek is. Fésülködj meg, te marha, hogy szép legyél. Csak baj van, öregem. — Mi a fene baj? — Nem tudom, hogy íér el a csukád a képen? — és rö­högtem. — De hülye vagy te, Móka. — És bement a műhelybe. Utánasettenkedtem. Kíváncsi voltam, mit szólnak? Jó kis móka! Mikor meglátták egy­mást, idegesen köszöntek. — Szia! — Szia! Mit keresel itt? — A főnököt. Ne félj, nem téged. — Nem félek. Hogy vagy? — Hát... elég cikisen. Tu­dod? A millió nő között... De hát majd megszokom. És tét — Megvagyok. Kösz. — Hát Szia! Én megyek I» akkor > >> . Kritika, kritikusok, pedaoóousok...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents