Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

4

Eft ZA ILMAGYA EORSZ AG

Vasárnap, 19G8. április 7,

Ahogy tetszik

Shakespeare-vígíáíék a Miskolci Nemzeti Színházban

I\appúinkban a twnuliw befejeshetetlenné vált

L

esz-e olyan kor, köszönt-e ránk olyan fejlett művészi-technikai világ, amikor Shakespeare verbális, gondolaterös drámái nem fogják meg az. emberi szívet és elmét? Aligha. Az eddig elmúlt századok azt bizonyították, hogy az angol drámai világnagyság minden kor nyelvén meg tudott szólalni; csonkításokkal, vagy rövidítés nélkül, szűk világképhez tapadó díszletekkel, vagy puszta pódiumon, kort és korokat idéző jelmezekben, vagy szmokingban — állta a változó színpadi igények próbáját.

A shakespeare-i drámamfi- vészetben annyi energia, élmény, gondolati akkumuláció van, amely kifogyhatatlannak látszik. Talán ennek az immár iskolai stúdiummá merevedett közhelynek tulajdonítható, hogy Shakespeare-t (tiszteletből. vagy a lényeg ismeretének hiányában) mindig egylet kísérletezett, konvencionális elv szerint játszották s játsz- szálc néha ma is, nem számolva a változó idő parancsaival. Az archeológizált sha- kespeare-i dráma sok esetben múzeumi tartósítást kapott s kap napjainkban is. és szinte koronként kellenek újítók, színpadi kísérletezők, akik 'eltávolítják e hamis patinát és élővé teszik Shakespeare filozófiáját, jellemrenrlszerét, humorát, mély indulatait.

Hevesi Sándor, a világ egyik legjobb Shakespeare-értélme- zöje és rendezője fejtette ki, hogy a klasszikus drárnamű- veket nem szabad régészeti tárgyakként kezelni. Ha hiányzik a kor ihletése, a dráma nem kel igazán életre. Csak az író korának, a mfi történeti idejének, a rendező, a színészek. és a közönség korának hármas komponense nyújthatja a mely benyomást keltő színpadi élményt. Ha valamelyik „kor” kimarad, s főleg, ha a közönség ízlésbeli, pszichológiai állapota, érdeklődési köre mellékes körülménnyé válik, a shakespeare-i szándékolt hatás elmarad.

Sokan felhorkannak manapság a klasszikusokat korszerűsítő színpadi törekvések láttán. Vannak, akik féltik Shakespeare-t a szmokingoktól, az utcai ruháktól és minden olyan újítástól, amely eltér a romantikus konvencióktól. Pedig közismert dolog: e rekvizitumok csak felhívják (vagy esetleg elhalványítják) a figyelmet, a lényeg mindig maga a dráma, a góndolat időtállósága. Természetesen nem mindegy, milyen módon, milyen eszközökkel közelítünk a shakespeare-i eszmékhez. Ilyenformán tehát ranqerőre. emelkedhetnek újszerű formai kísérletezgetések. E metamorfózisokra igényt tart a közönség is, hiszen, ha meggondoljuk, egy emberöltő alatt, vagy egy fél évtized lepergése alatt mennyit változik az ember, milyen gyorsan alakul ízlése.

Mindezeket előre kellett bocsátanunk. hogy kellőképpen megvilágíthassuk Lengyel György vendégrendező Sha- kespeare-koncepcióját. Szükség van rá, mert a miskolci közönség egy ízig-vérig modem, intellektuális, mélyrehatóié Ahogy tetszik előadást kapott kellemes meglepetésként, rég várt ajándékként.

A Miskolci Nemzeti Színház műsorrendjében nagyon régen szerepelt Shakespeare-vígjáték. Ezért Is tekintettük üde színfoltnak az Ahogy tetszik bemutatását. Csak a rend kedvéért említjük meg — hiszen ez köztudott —: az Ahogy tetszik Shakespeare legjobb vígjátékai közé tartozik. A Falstaff, a Szentivánéji álom vaskosabb humorához viszonyítva ez a mű líraibb vígjáték, sőt, az egyetlen olyan motívumra épülő alkotás, amely a tragédiákra emlékeztető tónussal indít. A zsarnok Frigyes herceg udvarának bemutatása, Orlando és Oliver majdnem kardforgató összecsapása, a shakespeare-i tragédia sajátos expozíció-rendszere szerint történik. A játék cselekménye a végtelennek tűnő, a (szabadságot idéző ardermes-i

erdőben folytatódik, gyakori optika- és színváltással. A komor hangulatokat felváltja a vidámság, s csak a. szerelmesek felhős-felhőtlen helyzetei. vonzásai és taszításai ingadoziatják a derű mérőműszereit.

Az Ahogy tesziket más Sha- kespeare-vígjátékhoz viszonyítva, kevesebbet játszották. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a rendezők a férfi ruhába bújt Rosalinda és Orlando szerepcserés-szerelmi játékát nem „a szerelem liszla őrület” gondolatának feltárásában valósították meg. hanem a „tévedés” egy variánsát, méghozzá vígjátéki helyzetét látták a ruhacserében. A jellem oldaláról megközelítve Orlandó és Rosalinda „nadrá- gos” szerep-viszonyát, érzékelhetjük: mindkét fiatal szerelme olyan mély, hogy a szerelmi próba lencxtrémebb változatát is vállalják. A nemek felemelő lélektani hadviselésének vagyunk tanúi, s ez több, mint „félreérthető” helyzet.

A szerelemábrázoíás mélységeit tárta fel felhívó és kihívó plasztici lássál Lengyel György. Amidőn megjelentette a gitárkísérettel éneklő,- fekete garbós kórust, igazat kellett adnunk Hevesi Sándornak, aki azt mondta: „Shakespeare szinte megfoqhatatlanul aktuális". Igen. Shakespeare prológusa nem riadt meg farkas Ferenc modern hangvételű songjától, sót szivacsként magába szívta a muzsikát, hogy a fiatalok témáját hirdető dal és dallam megújult erővel áradjon szét. Barry Jackson skót rendező óta sokan öltöztették Shakespeare hőseit frakkba, szalon kabátba. Lengyel György a kitűnő stílusérzékkel rendelkező Kalmár Katalin játékos-modem díszletei- és jelmezei segítségével érdekes előadást produkált. Pillanatig sem meglepő a nyitókórus garbós-farmemadrá- gos szereplőinek stílusos dala után az udvar polgári öltözéksora, a szabadság-erdő lakóinak magasnyakű pulóvere, sti- lizáltan modern zekéje. A díszlet óriási lelemény szülötte; más-más szögből történő megvilágítással hercegi udvart, illetve erdőt „ad ki”.

L

engyel György rendezésének mégsem a már felsorakozhatott újítás-láncolat a fő erénye, hanem az ifjúság fantáziájának, életérzésének „befogása”, a romlatlan gondolatom üde módon történő átnyújtása. Mostanában úgyis elég sokat bíráljuk a fiatalokat az egyoldalú, csak a pillanat világából kisugárzó művészetek igenlése és a klasszikusok mellőzése miatt. Nos, Lengyel György számolt ezzel is, és felmutatta -(formailag is nagyon rokonszenvesen) mindazokat az értékeket, amelyek Shakespeare nagy szellemi fegyvertárából a fiatalokat is érdekelheti. Keze alatt a szerelmesek lázadása, a zsarnokkal szemben álló magatartása, nem a romantika lágyan elomló moll-jában kapott hangsúlyt, hanem pol- beat-szerű keménységgel és szigorúsággal. Mindez jelen volt tempóban, stílusban és az azonos hőfokú színészi játékban.

Margittay Ági robbanékony- sága, Gonda György ájulásig mély szerelmi érzése, Kopetty Lia pajkos, játékos humora, Káldy Nóra makrancossága, Somhegyi György harsány pi- pogyasága, Virágh Ilona duzzadó életkedve, Náday Pál visszafogott élcelődése és Da- riday Róbert finomsága a shakespeare-1 drámairodalom szerelmi kettőseinek minden jellemfordulatát bemutatta. A négy pár négy síkon élte át a szerelmet, megjelenítve nyolc típusát az egymásért küzdő, szenvedő, lángoló fiataloknak. Margitay Ági és Gonda György ebben az együttesben külön figyelmet érdemel, mert rajtuk is múlik, hogy nem egyszerű szoknya- nadrág cserének (s a helyzettel járó tréfás szituációnak) vagyunk szemtanúi, hanem személyiségeket átformáló és feldúló nagy szerelemnek.'

FAZEKAS JÓZSEF:

Tavasz lett

Tócsákban fürdik az ég, talán tavasz lesz, rám hull a fény és megsimogatja kezemet

Tegnap még nevedet írtam a hóba s egy álnok kis-sugár ma azt is elrabolja.

Izzadt jéghegyek hűvös árján minden a múlté s visz tovább egy hullám.

Tócsákban fürdik az ég; tavasz lett. s felitta a hóból szemem nevedet.

SZÉKELY DEZSŐ:

A*

Ártatlanul

Eldőlt, mint egy kőfal, maga alá temette mindenét, s azt is, ami lett volna belől«.

Nem tették koporsóba, nem vitték temetőbe.

Szóltak az ágyúk, és szólt a pribék: Micsoda ronda, förtelmes vidék, dzsungel, mocsár,

s nincs egy farkas, nincs egy sakál, ami fölzabái ja! —”

Vádló hiányát hagyta a világra; megperzseltekre és tűzbemenőkre. Még holtában is bosszút áll: hullamérgezést kap a hóhéra tőle.

A mezöcsati járás — ez mar valószínűnek látszik — tartóssá igyekszik tenni a kora tavaszi művelődési programsorozatokat. Azt már hírül adtuk: milyen eseménydús napok vártak a járás népművelőire és ismeretvágyó, szórakozni akaró közönségére. Tetszett a programtervezet okos ágazati csoportosítása, rokonszenvesnek tekinthető a bőséges ismeretterjesztő anyag kínálata.

Azt rna még nem tudhatjuk, hogy a megszámlálni is körülményes műsorkínálatból menynyit és milyen színvonalon valósítottak meg. E mérleg megvonása későbbi, az ügy nagyságához méretezett, szeretettől áthatott elemzés feladata lesz.

Elöljáróban azonban megjegyeznénk, hogy túl a zsúfoltság érzetén, volt a programnak egy-két pontja, amelyikkel fi- tatkozni érdemes.

Hányszor elmondtuk már tanácskozásokon, népművelési továbbképzőkön, hogy csínján kell bánni a fellegekben járó előadáscímekkel, mert a legjobb szándékot is zátonyra juttathatják. De sokszor szóltunk arról is, hogy ismeretterjesztő munkánkat nagyon racionálisan, az igényekhez szabottan kell végeznünk.

Bizony, a mezőcsáti járás tájrendezvényeiben jócskán találtunk olyan előadáscimeket, amelyek semmiképpen sem tekinthetők kiemelkedően fontosnak, különösen akkor, ha községeink egyike-másika kézzelfogható nehézségekkel küzd. Nem jó a szóban forgó községek termelési propagandája, döcög mindennapi, népművelési munkája, s a racionális ismeretterjesztés sem vert még gyökeret.

Ezek a gondolatok jutottak I [eszünkbe, amikor a politikai is- [ [meretterjesztés napja című j »programmal Ismerkedtünk. Ti- ♦szadorogmának a Válságban itvan-e a NATO? című előadást [ [szánták a program összeállítói.

[ [Tiszabábolnának A meglevő <>háborús tűzfészkek veszélye a "Világ népeire című előadást. oTiszatarjánnak pedig Az ame- l [rtfcai elnökválasztás esélyei 41968-ban című beszámolót. Szeretnénk. ha nem értenének félre bennünket: mi ezeket a* előadásokat, e témaköröket n«- gyón fontosaknak tartjuk, dl véleményünk szerint, a politi' kai ismeretterjesztés olyan tóé fogalom, hogy e külpolitikai témakörökön kívül, feltétele* olyan belpolitikai előadásokat is, amelyek mindennapi gond' jainkkal függnek össze. A* embereket manapság többe)* között az új gzdasági mecha' nizmus egyik érdekes problémaköre, az árak jelenlegi é* várható alakulása érdekli. S h* már a műsor szerkesztői zo- mében külpolitikai temákho* ragaszkodtak, érdekesebbnek tartottuk volna a világpolitikát er risen foglalkoztató, s a min- dennapi életre valamilyen fof" mában visszaható vietnami probléma megvilágítását

őszintén szólva, alig akarjuk elhinni, hogy például a sok nehézséggel küzdő tiszadorof?- maiakat jelen pillanatban a* érdekli, hogy válságban van-* a NATO? S az amerikai elnök' választás esélyeinek latol gatá' sa helyett nyilván a tiszatarjá' niak is jobban kíváncsiak led' nének rá, miként lehetne job' ban állni, a tar jani ember iS'j mert kézügyességét hogyan lehetne akár exporttevékenység' re is felhasználni. Kicsit maxi' malistának éreztük a képzik; művészeti ismeretterjesztő élik adások keretében ugyancsak Tiszadorogmán elhangzott, A modern festészet című elő' adást. Véleményünk szerint megfoghatóbb, a képzőművé' szetet jobban népszerűsítő elé adáscímet kellett volna találni. esetleg lakberendezési vonat' kozásút, vagy díszítőművész*” tit. Tiszakesziben német mő' kincseket mutattak be, lehet hogy nagyon érdekesek voltak, de mintha e kiállítás is egy ld' csit tiagyzolúnak tűnnék.

Minden táj rendezvénynek annyi a haszna, amennyit a tál lakói, népművelői profitálnak !>előle. A nem eléggé átgon' dőlt, fellengzős előadáscímek nem vonzanak, hanem taszító' nak. S ha az előadók tartják magukat a választott címhez, esetleg még az ismeretterjcSZ' tés jövőjének is árthatnak.-Jmjkmrmmmt (párkányi

Kérdőjelek

lünk aekli lehet elég csak > technika, a társadalomtudományi es egyéb ismeretek jó elsajátítása. hanem leözüsségi hivatástudattal telített embereket kell nevelnünk, akik a szocialista államrend további épí' tői, a szocialista tudomány fejlesztői lesznek. E ne\ élésnél pedig nemcsak az osztályfőné ki órán kell történnie, liánért folyamatosan, minden tantárgj kapcsán. A szocialista társadalom nem elégedhet meg azzal; hogy tanít, hanem nevelni is kell.

. , T, nem all meS tanú as a7 0]nj végbizonyítvány átvételekor. Az * mérnök, vagy tanár, aki meS akar elégedni diplomájával, illetve azzal a tudással, amit diplomájának eléréséig szerzett, nem állhatja meg helyéi az egyre fejlődő és mindennap újat hozó életben. De ugyanig}’ nem állhatja meg a szakmunkás. vagy éppen a mezőgazdasági dolgozó sem. Életünk minden napja új ismeretek elsajátítását követeli, ha eljövendő napjainkkal lépést akarunK tartani.

Benedek Miklós

kell rendelkeznie mindazokon felül, amit kohibban az általános műveltség fogalomköréhez tartozónak véltünk. Miként lehet ezeket .az iskolában nyújtani, hogyan lehet a tanulók tudásának körét szélesíteni?

~ 7 T 7 szédítő feja tfchnl,a iödőse arra

int, hogy ne zsúfoljuk a tananyagot. Ne toldózzuk-foldoz- zuk a tantervi anyagokat évről évre, hanem gondolkodni tanítsuk meg az iskolában a gyereket és a felnőtt tanulót egyaránt. Tanítsuk meg önállóan tanulni, tegyük sajátjává azt, a felkészültséget, amelynek segítségével különféle forrásanyagokat felkutathat, ismereteit. azokból bővítheti és mintegy állandóan újrateremtheti magában a folytonos megismerés vágyát.

Az iskola befejezésével a naponta születő új ismeretek tengerében nem lehet kész az ember. Korunkban a tanulás be- fejezhetetlennc vall. Kapitalista és szocialista országokban egyaránt gond, de nekünk még külön feladat is jelentkezik: mi nem elégedhetünk meg csak szakemberképzéssel. Ná„ .1 erősen technokKoru ÜL! ratikus jellegű fejlődésének természetes következménye az az éles fordulat, amely az általános műveltség fogalmának meghatározásában már az első világháború után bekövetkezett, és ami napjainkban szinte napról napra meghatványozódva jelentkezik. A műszaki tudományokban igen jól felkészült ember műszaki kultúrájának mintegy fele egy érdized alatt elévül, s nemegyszer előfordul, hogy igen jó) képzett tudósok a frissebb ismeretekkel jól felkészült, korunk technikai előrehaladásában nagyobb gyakorlati jártassággal bíró, hajdani tanítványaiktól tanulnak, hogy lépést tartsanak a fejlődés újabb és újabb jelenségeivel.

Ez természetesen nem kizárólag magyar jelenség, vem is a szocialista táboron belüli, hanem az egész világon megmutatkozó folyamat. Hallottunk róla, hogy Párizsban nem egy Nobel-díjas természettudós vesz részt egykori hallgatóinak előadásain, és arra is van példa, hogy már nehezen érti, vagy egyáltalán nem érti meg a legújabb technika egyik-másik új és számára gyakorlati- ' lag még idegen ismereti anyagát.

Többek között a technikai fejlődés okozta nagyarányú ismeretanyag-halmozódás, az új és új felfedezések, eredmények és lehetőségek elsajátításának szükségességéből adódó iskolai anyagtorlódás is szóba került a közelmúltban Miskolcon tartott értelmiségi nagyaktíván Aczél György elvtái-snak, a Központi Bizottság titkárának előadásában. Mindez azért került e tanácskozás napirendjére, mert az oktatás, a szakemberképzés napjainkban égető feladat. Gondot jelent többek között — a jól felszerelt kollégiumokból a sokszor mostohább körülmények közé jutó friss diplomás első nehézségein, a szakterületekre képzett, az egyes iparági, vagy egyéb szakmák részletkérdéseit kiválóan ismerő emberek képzésének távlati tervezésén kívül — az általános műveltség megadása is. Mint a bevezetőből kitűnt, a technikai fejlődés újabb és újabb ismeretanyagokat kíván, napjaink emberének megfelelő technikai és közgazdasági műveltséggel is

Náday Pál is fokozott tisz- j leletet érdemel az.ért, hogy a j bohócsipka alatt nem ragadtatja el magát, hanem mind- j végig finom iróniával tréfál-! kozik, poénjait (holott meg- j tehetné) nem harsogtatja, hű a darab intellektuális stílusához, Shakespeare lírai humorához.

Az Ahogy tetszik Jacques alakja révén félrerendezhető, és a színész is zátonyra futtathatja a figurát. Jacques egy helyütt így vall magáról:! „.. .folyton a világon kérőd- j zöm, és ez vesz körül ilyen j szeszélyes szomorúsággal.” Csi- j kór, Sándor meditativ Jacques-t j állított a nézők elé, kiszűrte a 1 figura pesszimista felhangjait, ! s egy önmagát megvalósítani I kész, az ideális szabadságesz- I mony („A szél nagy szabadalma: bárkinek arcába fújni”) 1 nyomába szegődő alakot for- í máit meg, már-már olyat, aki j inkább egy absztrakt fórra-! dalmárhoz hasonlít, mintsem a : világ értelmetlenségeire eskü- 1 dó figurához.

Fiizessy Ottó Frigyes her- j cég megformálójaként ismét bizonyítékát adta, milyen vál- , tozatos szerepkörökben képes helytállni. Somló Ferenc öreg j; szolgáin elmélyült alakítás, ő ! , is, miként Palánez Ferenc jól I ismeri Shakespeare népi alak- J , jainak karakterét; egymásra rímelnek azzal, hogy egyik a ! bölcs, a másik pedig a szeré- j nyebb képességű, de kópésabb 1 népi alak. Igen jó hatást kel- | 1 tett a nyakigláb Csiircsavar!1 szerepében Kautzky Ervin és j ’• Vili megformálója, Kiss Jenő. , < Gyarmathy Ferencet régen j 1 hallottuk énekelni. De most is 1 meggyőződhettünk róla, hogy hangja a régi, hatásosan tol- mácsolta Farkas Ferenc song- 1 ját. llerédi Gyula, Borhy Ger- ' gely. Szili János és Horváth Géza epizód-alakítása jól be- i ieilleszkedett az együttes mo- . dern hangvételű játékába.

A darab szereplői Sza- j hó Lőrinc leiemé- ! ' nyes / fordítása révén [ többször nagyon hatásosan em- | legetik a vígjáték címét. Ezt j ■ hol komolyan, hol irónikusan ) teszik. Nekünk az a vélemé- 1 nyűnk, természetesen minden ' :róriia nélkül: az Ahogy tét- < szik ágy ietszik, ahogy a Mis- i kolci Nemzeti Színház kitűnő ! együttese Lengyel György kor- í szerű elképzelései révén azt 1 színpadra állította. 1

Párkány László l