Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

Vasárnap, 1068. április 7.

ESZAKMAGYARORSZAG

5

Borsodi munkás harca

a békéért, óéven évvel ezelőtt

ötven evvel ezelőtt. 1918 el- *ö hónapjaiban hazánk népe aiár torkig volt az imperialista világháborúval. A béketörekvéseknek most már reális alapot adott a fiatal szovjet allam létezése. A bolsevik kormány és az imperialista „központi hatalmak” (Németország és a Monarchia) között Breszt-Li- tovszkban béke tárgyal ás ok kezdődtek. melyek hónapokig elhúzódtak. Végül március eleién Berlin és Bécs vezető körei kénytelenek voltak aláírni a békeszerződést. A világháború egy helyen, keleten tehát véget ért. Ez a tény lelkesítette Magyarország dolgozó népét is. 1918. február, március, április folyamán már azért harcoltak » tömegek, hogy a monarchia kormánya valamennyi hadszíntéren szüntesse be a hódító háborút.

Bo rsod- A baú j -Zem pl én menye közvéleménye is rokonszenvezel l a szovjet kormány köveikezetes békepolitikájával. .•A béke nyugalmát, a csönd áhítatát várja a lelkünk” — írta a Miskolczi Napló egyik, a forradalmi Oroszország iránt rokonszenvet eláruló cikke. Néhány nappal később, feb- roár 6-án ugyanez a lap valósággal költői hasonlattal éli: >>4z orosz virág illatát elhordta n vihar minden néphez, és má- vtoros lett tőle a világ!” Már- vius elején pedig a borsodi és P zempléni sajtó osztatlan örömmel üdvözölte a Breszt- Lilovszkban aláírt békét. •Megtörtént az első lépés a világbelié fele” — a sátoraljaújhelyi Felsömagyarországi ltirban a továbbiakban nem tett semmit!) Március. 10-én a miskolci vasúti munkások tartót-, lak nagygyűlést. A felszólalók béremelést követellek, és elítélték a nyomorúság fő okát: a véres imperialista háborút.

'P e megállapítása híven tükrözte a közvélemény álláspontját.

Bár az ^913 januári nagy fö- hfogsztrájk nem járt a várt eredménnyel, ez a tény nem Vette cl a borsodi munkásság harci lendületét és kedvet. A hagy mozgalom után néhány héttel, február 2-án cs 3-án Miskolc ismét országos jelentőségű' megmozdulás színhelye. A Vasas Szakszervezet területi konferenciája zajlott le ekkor a városban. Az értekezleten Borsod, Zemplén, Nógrád, Abaüj, Gömör és Zólyom mc- Sl'ck vas- és fémmunkásainak küldöttei vettek részt. Diósgyőr “’i Miskolc, Borsodnádasd. Ózd és Sátoraljaújhely 3—3 delegá- 'úfesal képviseltette magát, A fölszólalók (közlük Mittcr- •>ach Béla Diósgyőrből, Paszti- rdc Mihály Borsodnádasdról, Misztrik István Ózdról és má- íok) éles, háborúéi lenes hangot ülőitek meg. A konferencián képviselt magyar és szlo- vák munkásság testvéri egyesben követelte a bekét és a hfúnkaidőnek 12 óráról nyolcra való csökkentését. Malasits fféza, az opportunista pártközpont kiküldötte ellenezte a tömegek követelését. „Ez a kér- “és függ az ország állapotától ~~ hangoztatta —, inert az or- Síóg iparának rovására ... ,l?m követelhetjük a 8 órai nnkaidöt.” Ez hamis indok- [ás volt, nem a magyar ipar, hanem a vérengző háború érdekében kellett 12 órát dolgozójuk a munkásoknak. Hiába í'Gyelmeztctett azonban rá, hogy „ezt a kérdést ne vigyük Gyújtópontra”, határozatában h konferencia mégis a 8 órás Pjunkanap mellett foglalt ál- Jash A szociáldemokrata bal- süflrny nagy sikere volt ez.

Borsod megyében számos e8yéb jele is volt február— hfúrcius folyamán a munkás- hjozgalom megélénkülésének.

. ebruár 11-én sztrájk tört ki •h miskolci Kristály , goznióső-"

. gyárban. A munkások a békéi es a bérek emelését követelték.

éri véget a mozgalom. A Szociáldemokrata Párt városi szervezetének támogatásával el ís érlek bizonyos sikert: a dolgozók béreit emelték. Február *4gén több száz asszony jelent JPoR a miskolci városházán. A hadba vonul tak hozzátartozói

v°Uak. és követelték a hadi- Sogélyek felemelését. „A nyomor 'jött látogatóba a polgár- mpster úrhoz!” — mondta Tóth Mihálync, a küldöttség vezető- jó. A polgármester meg is ígérte támogatását. (Tenni azonA miskolci Szociáldemokrata Párt március 10-én beszámoló értekezletet tartott. Jelentős esemény volt ez a mozgalom éleiében, hiszen mintegy fél j évi munka eredményét mérték I fel ez alkalommal. A helyi Ke- I reskedelmi és Iparkamara j emeleti termében tartották I meg az értekezletet. Beszámo- I ló jelentésében Schwartz Ár- I pád kiemelte, hogy a város munkássága az elmúlt hónapokban minden országos megmozdulásból kiemelkedő módon vette ki részét. A békét, a demokratikus választójogot és a közélelmezés megjavítását követelte ö is. akárcsak az utána következő hozzászólók. Ezután meg is választották az új végrehajtó bizottságot. Ennek tagjai Iloros Jenő, Reisinger Ferenc, Grossman Zsigmond, Schwartz Árpád. Braun Manó, Istvánkó István. Skul- téty Imre, Gulla Nándor, Kruppa Rezső. Csacsovszky József és Festő Imre lettek.

Márciusban az egyik legfontosabb rendezvény a nemzetközi nőnap megünneplése volt. Élről — akárcsak másutt az országban — ezen a vidéken is némi késéssel emlékeztek meg. Miskolcon március 24-én volt nőnapi ünnepség. A jelenlevő’ több ezer munkásnő soraiból gyakran tört ki a felkiáltás: „Engedjél,' haza férjeinket és fiainkat!” Ugyanaznap tartották meg p/.don is a" nőnapot. Galambos Káló, a helyi "nYűtikásnők vezetője a békét követelte beszédében. Másnap, március 29-én zajlott le Sátoraljaújhelyen az ünnepségé 'Mintegy háromezren gyűllek össze. Bestédében Keresztéin Józsrfnc budapesti küldött a Háború hatásával foglalkozott határozott és éles hangon. A jelenlévők lelkes helyesléssel fogadták szavait.

Erős munkásmozgalmi szer- vczITédé.s folyt a'Tliósgjöri vasgyárban is március folyamán. A szocialista ag’ilációra felfigyellek a megye vezető körei is. Beülik főispán március 23- án levelet írt Alländer Henriknek a diósgyőri vasgyár igazgatójának. Ebben felhívta a figyelmét Vaszilkó, Berta és Majoros munkásbizalvnlak „izgató tevékenységére'', akik ní- lam- és társadalomellenes távtartók” terjesztésével foglalkoznak. Felkérte az igazgatót, „méltóztassék nevezett munkásokat. feltűnés nélkül eloocsá- tani, illetve katonai szolgálatra való behívásuk iránt intézkedni. Intézkedtem egyben, hogy nevezettek ellen bűnvádi eljárás folyamatba tétessék.” A diósgyőri vasgyár vezetősége természetesen meg is tett mindent az említett „izgatok” ellen. Hiába bocsátották el azonban ezt a három munkást — a szervezetben mások foglalták el helyüket és vitték tovább az agitációt.

Fokozódott a szervezkedés a bányászok körében is. Míg a háború első éveiben tiltották a Bányamunkások Szövetségének tevékenységét, 1918. tavaszán a hatóságok ezt már engedélyezni voltak kénytelenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lett volna szükség kemény hatéra a szervezetért. Jellemzően mutatja ezt a pereces! bányászok példája. Mikor meg akarták alakítani szervezetüket, a járási főszolgabíró betiltotta. A határozat ellen a megye vezetőségéhez fellebbeztek. Április első napjaiban — a miskolci szociáldemokrata páll szervezet hathatós közbenjárására — az alispán megadta az engedélyt a szervezet létrehozására. Április 7-érc tűzték ki a megalakulás ünnepét. Erre a perece- siek meghívták a miskolci és a diósgyőri elvtársakat, A megelőző napon, április 6-án azonban a bányatársaság váratlan akadályt állított. Közölte, hogy a kezelésében levő

vasút használatát megtiltja a gyűlésre érkező vendégek számára. Nem volt mit tenni — a miskolci és a diósgyőri munkások április 7-én kénytelenek voltak gyalog jönni Perecesre. Sikerült is idejében megérkezniük. A perecesi bányász-szervezet alakuló" gyűlése impozáns méretű megmozdulássá fejlődött. A szónokok a bányatársaság urait önérzetes hangon oktatták ki: „Jó lesz munkásgyülölö politikájukkal felhagyni!”

Két nappal később annál tragikusabb volt a mozgalom kimenetele Sonisályon. Az itteni bányászok körében már április elején erős volt a követelés: legyen béke. engedélyezzék a szervezkedést, és javítsák meg az ellátást. Április

9-én Dandó Pál bizalmi vezetésével az iroda elé vonultak.

] „Ilyen kenyéren nem lehel I dolgozni!” — kiáltotta Dandó,

1 mire a jelenlevő katonai kar- I hatalmi egység letartóztatta.

I Ennek híre azonnal elterjedt I egész Somsályon. Általános sztrájk tört ki. Mintegy négyszáz főnyi tömeg a börlöft elé vonult, követelve Dandó szabiidon bocsátását. A katonai parancsnokság erre csendőri erősítést kért. Ez hamarosan meg is érkezett, és azonnal lövetett is a tömegre. Egy öreg bányászt: a közkedvelt Sia- tinszky bácsit golyó érte. Belehalt sebesülésébe. A tömeg menekülni kezdett. A csendőrök üldözték a távozó bányászokat. A közszeretetnek örvendő Noviczky Rudolf bányászt az egyik pribék utolérte és szuronnyal ledőlte.

Két. halottja és 12 sobcsült- jc volt az április 9-i somsályi terrornak. A bányászok azonban bátran szembeszálltak az elnyomókkal. A sztrájk tovább folytatódott. A következő napokban csend borult a bányára. A község utcáin csendőrök járőrei cirkáltak. Az itteni karhatalom azonban félt, ezért még egy század katonaságot kapott erősítésül. Erős volt a megfélemlítés, ahol megláttak

2—3 bányászt csoportosulni, azonnal letartóztatásokat foganatosítottak. A munkások azonban a környező erdőben illegálisan mégis tartottak ösz- szejöveteleket. Ezeken elhatározták: a harcot nem hagyják abba. Április 13-án azonban elfogyott"az élelmük. Nem a terror, hanem az éhség törte meg a bányászokat. Kénytelenek voltak ismét felvenni a munkát. Vezetőjüket, Dándót pedig máshová hurcolták, egy katonai börtönbe. A somsályi terror híre napok alatt elter-á" jedt egész Borsodban, és általános felháborodást keltett.

!V3imkag»szik*lioÍ4>g,iiiá c$ szociológiai sms

a i>IGÉP-S»en

Olvasóink rtőtt ismeretes, hogy riiáreius 6-án Szociológia a vezetésben címmel aukciót rendeztünk a szerkesztőségben, k az clliang- zottak egy részét sorozatunkban közöltük is. Az alábbi eiklt — a sorozathoz kapcsolódóan — az ü.t tudományág alkalmazásáról számol be a DIGEP-bén.

A Diósgyőri Gépgyárban — a többi borsodi nagyipari vállalathoz hasonlóan — már régebben foglalkozunk szociológiai, munkapszichológiai kérdésekkel. Dr. Susánszky Jánosnak, a Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdasági tanszékvezető professzorának javaslatára 1963-ban kezdtünk az új tudományággal megismerkedni. Több dolgozónk, főleg vezetők és szervezők, akik intézkedéseik folytan az emberrel állnak szoros, mindennapi kapcsolatban, különféle szociológiai-munkapszichológiai jellegű továbbképzésen, tanfolyamon, tapasztalatcserén vettek reszt. Az elsajátított Ismeretanyag birtokában — az egyetem említett tanszékének irányításával — 1963-ban felmértük vállalatunk összes termelő űzetnének zajszintjét, s ebből igen értékes, hasznosítható tanulságokat vontunk le. Ez volt az első kezdeményezés. Vállalatunk akkor a munkapszichológia olyan módszerét kívánta alkalmazni, amely különösebb anyagi befektetés nélkül, log- hamarább meghozza az eredményeket. A munkapszichológia és a szociológia gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit kutattuk, felmerve a fejlesztés esetleges szükségességét is.

Felmértük a vállalatunk termelésirányításával megbízott, közvetlen vezetőinek munkáját. Az volt a célunk, hogy megállapítsuk: melyek azok az irányítást lényegesen befolyásoló tényezők, amelyek legjobban rontják a termeiés- írányítás hatásfokát. A felmeréshez a KGM Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete adta a segédletet, amelyet célszerűen felhasználva hasznosítani tudtunk. E felmérés és Színvonal vizsgálat után komplexebb szociológiai vizsgálatra került sor vállalatunknál.

A Borsod megyei Pártbizottság határozata alapján a DI- GÉP-nél is elkészült a dolgozóink helyzetét feltáró üzemszociológiai tanulmány. A felmérés célja az volt, hogy megállapítsa: vállalatunk dolgozói elérték-e azt a kitűzött célt, amelyet a munkásosztály helyzetével foglalkozó 1958. évi párthatározat kitűzött. A mintegy 130 oldalas szociológiai tanulmány többek közölt megmutatta, milyen dolgozóink szociális ellátottsága, munkakörülménye. munkához való viszonya, kulturális helyzete, társadalmi, családi helyzete stb. A Vizsgálat igen nagy segítséget nyújtott mind a pártvezetés, mind a gazdasági vezetés számára. Megmutatta a pozitívumokat, a negatívumokat. a feszültségeket, megmutatta. hol s miben kell egységesen intézkedni. Az idők távlatában ma ezt a szociológiai tanulmányt olyan bázisíelmé- résnek is tekinti a párt- és a gazdasági vezetés, amelyhez viszonyítottan egy újabb komplex felmérés megmulatja, mennyiben voltak hatékonyak a megtett intézkedések.

A szociológiai tanulmány arra hívta fel a vállalat felső vezetésének figyelmét: célszerű lenne a szoclál- politikai kérdéseket komplexen egy vezető hatáskörébe helyezni. így szerveződött meg a szociális igazgatóság, amely kedvezőbb szociális lehetőségéket teremt a dolgozók számára. Példaként megemlíthetjük a balatonboglári üdülő felépítését, a most épülő haj- düszoboszlói üdülőt., s a vállalaton belüli öltöző- és fürdőfel ú j i t ásókat.

A munkapszichológia tapasztalatai alapján figyelembe vettünk olyan tényezőket is, amelyek az embert, mint dolgozót. alkotót munka közben befolyásolják. A munkahelyek k i a lak ítás ónál figyelem be

vesszük a fény- és a színdinamikát. mint munkalélektani tényezőket. Ezt nva már karbantartási és vállalatfejlesztési. felújítási «terveink nem nélkülözik. Kellemes érzést és jó hatást vált ki a dolgozókból. s a vállalathoz jövő idegenekből is a megváltozott kép, ami a DIGÉP-ben ina fogadja.

A szociológia és a munkapszichológia eddig elért tapasztalatait felhasználjuk a különféle helyzetfelmérésekben. Megvizsgáltuk például: mi az oka a gyakori munkaerő-vándorlásnak. illetve milyen tényezők, körülmények befolyásolják az új dolgozók azonosulását a vállalattal, a munkahellyel. Az eddigi tapasztalatokat felhasználva a továbbiakban szélesebb körben, szándékszunk ilyen vizsgálatokat folytatni, igen sok tárgyi, személyi és ezzel ösz- szefüggő lélektani körülményekből, hatásokból kcl.1 felderíteni a vállalaton belüli, s kívüli fluktuációt.

Célkitűzéseinket jelentősen előre viszi a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai csoportjának segítsége. Szomszéd vállalatunknak, az LKM- nck munkapszichológiai osztályvezetője jelen időszakhan is tanfolyamot vezet a DI- GÉP-ben, és ez nagy segítséget jelent a felméréshez, a vizsgálathoz.

DIGÉP párt- és vállaj\ latvrzetése felismerte a szociológiának, mint tudományos módszernek nagy szerepét. További feladatának tekinti, hogy a vizsgálat nyomán csökkentse azokat á nehézségeket, megterheléseket, melyek az embert a munka során érik, kulturáltabbá tegye környezetét, segítsen a gondok megoldásában. Eddigi munkáját tovább folytatva az a törekvése, hogy megtalálja ‘azokat az eszközöket, módokat, amelyek az emberi együttélés. a munkakörnyezet, a ió kollektív szellem és munkamorál. a munkahelyhez, a vállalathoz való ragaszkodás továbbfejlesztéséhez szükségesek.

Lukács László,

a közgazdasági cs szervezési főosztály vezetője

1918. február és április közölt megerősödött Borsod, Abaüj és Zemplén területén a polgári demokratikus ellenzék tevékenysége is. Károlyi Mihály „függetlenségi és 48-as” pártjának sok híve volt ezen a vidéken. Sátoraljaújhelyi szervezetük február 17-én tartott értekezletet. Ezen követelték az azonnali békét, a német szövetséggel Faló szakítást és hazánk demokratikus átalakulását. A Károlyi-párt miskolci szervezete is élénk aktivitást fejteit ki március—április folyamán. Összejövetelein határozott és éles háborúellenesség érvényesült.

Az 1918. február eleje és április közepe közötti Időszak eseményekben gazdag volt Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén. Megmutatta, hogy — a januári sztrájk eredménytelensége ellenére — a tömegek harckészsége és aktivitása töretlen. E két és fél hónap eseményei előkészítették az április vége és június vége közötti újabb jelentős sikerekét. Ennek perspektíváját is figyelembe véve, most, ötven évvel a történtek után, a borsod- abaúj-zempléni dolgozók 1918. február—április közötti háborúellenes megmozdulásaira úgy tekinthetünk vissza, mint e vidék értékes haladó hagyományára.

Dr. Merényi László,

a történettudományok kandidátusa

A Március 21. brigád

Vincze Károly, a fűtőház szb-titkára kissé meglepődve néz a belépőre. Kincses János mozdonyvezető itt igen ritka vendég. Jó szakember, technikusi képesítése van. Amit rábíznak, pontosan, lelkiismeretesen elvégzi, de a közügyekkel — legalábbis eddig — nem nagyon törődött. Éppen ezért kétszeresen meglepődik a szavak hallatán.

— Hatan vagyunk mozdonyvezetők. Ongaiak. Szeretnénk egy szocialista brigádod alakítani.

— Hát ez nagyszerű! — fakad ki belőle az öröm. Kincses talán nem is sejti: egy végi gond megoldásához ad kulcsot. A miskolci fűtőházban a dolgozóknak már 48 százaléka bekapcsolódott a mozgalomba. De hát ezek a brigádok inkább a munkahellyel. a várossal vannak kapcsolatban. A vidéken lakók dolga ebben nehezebb. A városiak szabad idejükben is jobban összejöhetnek, közelebb kerülhetnek egymáshoz.

És íme, egy ésszerű javaslat.

Hamar megegyeznek. Nagyon jó elképzelés. De tetézzék meg egy másik okos dologgal: a mozdonyvezetők vigyék a brigádba a gépkezelőket Is. No, ennek meg Kincses örül, mert több marokkal többet lehet markolni.

Markolni, art akarnak. A aok közül csak néhányat.

Egyik vállalásuk, hogy saját hibájukból a mozdony nem lesz szolgálatképtefen. Ez igen fontos, találkozik a fü- töház célkitűzéseivel. A tavalyi átlag 24 ezer kilométer volt. most ezt legalább ötvenezer haszonkilométerre szeretnék „felnyomni”. És ha a brigádnak sikerül elérni célját, az „besegít” a fűtöházi átlagszámok javulásába. A feladat, persze, korántsem könnyít, hiszen nem mindig ugyanazzal a géppel mennek. Az üzembiztonságot a gépek óvásán, kezelésén kívül azzal is segítik, hogy havonta egy-egy mozdonyvezető és gépkezelő egy-egy gé- , pet tetőtől talpig letisztít, 'rendbeszed. Miskolcon még nem régóta futnak villamos- mozdonyok. A javítóbázis sincs még kialakítva, a tapasztalat is kevés. É gondon segítenek azzal, hogy_ kapcsolatba léptek a műszaki brigád egyik tagjával, aki mindenben segít az ongaiak- nak.

Vincze csöppet sem tagadja: Kincses látogatása, az. on- gatak kezdeményezése kicsit megmelegítette szivét. Az egész azt mulatja, hogy ha lassan is. de állandóan érik a vetés. Olyan emberek fordultak most a mozgalom felé. akik éppúgy mint a bri- gádvezetö, eddig szerényen félreálltak. Papp Gyulának egyszer mondták is.

— Te érdektelenül szemléled a fűtőházat.

És lám, kiderül, hogy mégsem.

Palotás Istvánnak, Bűzás

Jánosnak, Bráz Jánosnak, ahogy mondogatni szoktak, „a hangját se hallották”. A jó humorú Bukovenszki János már jobban érdeklődött a közügyek iránt, s jobban mozgott Trizsi József is. S egy párttag van köztük: Tóth Lajos.

A 12 tagú kollektíva ügyesen kezdett munkához. Frappáns volt a névadó is. Már javában tevékenykedtek, amikor nevet adtak a brigádnak. A névadót a Tanács- köztársaság megalakulása 49- évfordulójának napján tartották, s Ongán. A környéken lezajló csatákra, a 19-es hősökre, s mártírokra emlékezve a Március 21. nevet vették fel. Ünnepségükön ott volt a községi tanács vb-el- nökc is. És korántsem véletlenül. Ugyanis a brigád évente és fejenként 8—8 nap társadalmi munkát ajánlott fel. A tanács szeretné, ha ebből a községnek is 'jutna valamennyi. És itt nem is annyira fizikai, mint inkább politikai segítséget várnak. A brigád meghívása sem volt véletlen. Ok egy klubszobát szeretnének, s norm csak szórakozás végett. Saját műszaki könyvtárat óhajtanak létesíteni, hogy biztosítsák további szakmai fejli- désüket.

És a fűtőházban?' Várnai segítenek, s bizakodva figyelnek. S úgy vélik, nem csalatkoznak a Március 21-ben.

Csorba