Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

Vasárnap, 1968. április 1, EszakmagyarorszAg 3 „Hogy egyre jobbá váljon 70 ezer ember élete66 Az igazi nagy rekord ftessclgetés dr. Vékony Ernővel, íí Szerencsi járási 'tanács vh-elnőkével harminckét településen több, Tállyán 6 tantermes általá- ftünt 70 ezer ember él a sze- nos iskola, Tiszatardoson mű- j-’enc.si járásban. Főként két- velődési klub és orvosi ren- háromezer lakosú települések delő, Csobajon 4 tantermes ezek, város nincs is a terülő- iskola, Erdőbényén autóbusz­on- váró, Éodrogszegiben, Legyes­A lakosság zömének megél­hetését a mezőgazdaság bizto­sítja : 26 termelőszövetkezet, hét hegyközségi szövetkezet (főként a történelmi borvidé­ken), három állami gazdaság a tarcali, az abaújszántói és a taktáközi —, valamint egy halásza^ szövetkezet. Jelentős ózonban az iparban foglalkoz­tatottak száma is, mint ahogy jelentősek a járás ipari üze- hiei: a Szerencsi Cukorgyár, n Szerencsi Csokoládégyár, a Múdi Ásványbánya és őrlő- tnű, az Északmagyarországi Kőbánya Vállalat, hogy csu­pán a legnagyobbakat említ­sük. Most pedig, miután az ada­tok némi fogalmat adnak a járásról, ismerjünk meg né­hány részletet arról is, ho­gyan élnek az itteni emberek? Milyen örömeik, gondjaik, terveik, vágyaik vannak? Mindezzel itt is jó gazdaként törődik a járási tanács, te­hát kérdéseinkre a végrehajtó bizottság elnökétől, dr. Vékony Ernő elvtárstól kértünk vá­laszt. — Milyen általános jel­lemzőket mondhatunk cl a szerencsi járásról? . —- A járásban a közhangu- Jat kiegyensúlyozott. Nyűgöd­én kijelenthetem, hogy pár­tánk és kormányunk politiká­énak megfelelően a mi já­rásunkban is évről évié ja­kinak a megélhetési viszo- hj'ok, településeink tovább épülnek, szépülnek és ez a fej­lődés, pozitív létváltozás ma­cával hozza a tudati válto­tt is. — Hallhatnánk néhány konkrét példát is rá, hogy a községek mivel gazdagodtak a közel­múltban? — Kérem. Talán elég bizo­nyítók lesz, ha csupán a ta- Jály kapott új létesítmények Közül sorolok fel néhányat: Jutkán két pedagógus-lakás, Marcalon sportöltöző, Csoba- 5on, Prügyön presszó, Mádor ■úsáruház, Szerencsen, Tokaj­ban, Bodrogkeresztúrban, Tak- Jaharkányban, Szegilongon, fiaskón új élelmiszerbolt épült, ^áegyaszó új tanácsházát ka- batt. Tavaly kezdtük meg fel­építeni és az idén fejezzük “3 többek között a monoki gépházat, a szerencsi 16 tan- termes gimnáziumot, a takta- ázadai általános iskolát, a ti- Rzalúci üzletházat, a megy- '«zói, a priigyl és a sóstófalvi Pryosi rendelőt, az abaújszán- ►ői nevelői lakást. — És milyen új létesít­ményeknek örülhetnek az idén a szerencsi járás lakói? Hosszadalmas lenne mind­azt felsorolni, amire a járási tanács fejlesztési alapjának 35 JnilUó forintját költjük. Ezért «met csak példákat mondok: bényén. Tiszaladányban szin­tén orvosi rendelő épül. — Az emberek tehát minden évben újabb ér­tékeket kapnak. És va­jon ők is adnak-e újabb és újabb értékeket? — A szövetkezeti mezőgaz­daság területén a helyes ag­rárpolitikai intézkedések jól éreztetik hatásukat: javult a gazdálkodás színvonala, a technikai ellátottság, teljesí­tettük a gazdaságpolitikai cél­kitűzéseket. A párt útmutatá­sai párosultak a tsz-tagság akaratával. Ennek köszönhető, hogy tavaly, 1966-hoz viszo­nyítva, 15,6 százalékkal nőtt járásunkban az össztermelés. A tsz-tagok részesedése az elő­ző évihez viszonyítva tavaly 2,1 százalékkal növekedett. — A gazdasági eredmé­nyek javulása kétség­kívül javítja a megélhe­tési viszonyokat, jobbá teszi a járás lakóinak életét. Életünk jobbá té­teléhez azonban még sok minden hozzátartozik. Hasonló eredményekről számolhat-e be Vékony elvtárs a kultúra, vagy az egészségügy területén Is? — Kultúrpolitikai feladata­ink közül először a közokta­tásról szólnék. Iskoláinkban a tantestületek stabilizálódtak, tovább javultak a személyi és a tárgyi feltételek. Előbbieken azt értem, hogy több a szakos nevelőnk: egy év alatt a sza­kos nevelői órák aránya 64 százalékról 70 százalékra emel­kedett. A tanulók bukásainak száma pedig 6,5 százalékról 3,9 százalékra csökkent. A peda­gógusok nagy gondot fordíta­nak a pályaválasztási tanács­adásra, a korszerű nevelői el­járások bevezetésére. A körze­tesítés során Baskó—Sima köz­ség gyerekeinek szereztünk örömet azzal, hogy tavaly ál­talános iskolai diákotthont lé­tesítettünk Abaújszántón. Most pedig népművelési munkánk­ról adnék egy kis ismertetést. A végrehajtó bizottság meg­tárgyalta az értelmiség szere­pét. mégpedig azzal a céllal, hogy serkentse az értelmiség tudatformáló tevékenységét. Nem kis örömünkre Szeren­csen, Tarcalon és Űjesanálo- son értelmiségi klub alakult, s a klubtagok lelkesen segítenek a népművelésben. Tizenegy községünkben klubkönyvlárt létesítettünk ós Tokajban tan­folyamon képeztük ki a klub­könyvtárosokat. A járás há­rom tájegységében, a Takta- közben, Tokaj-Hegyalján és Harangodon kulturális napo­kat rendeztünk, amelyek rend­kívül látogatottak voltak. Előbbi kérdésüknél szóba ke­rült az egészségügy is. Már említettem mennyi helyen épül orvosi, fogorvosi rendelő és lakás. A lakosság egészség­ügyi ellátottságával szüntele­nül törődünk. Van azonban olyan gondunk, aminek meg­szüntetése nem rajtunk mú­lik: járásunkban három kör­zeti orvos és egy fogorvosi ál­lás üres. Ezeket szeretnénk betöltetni. Szeretnénk továbbá, ha Szerencsen SZTK-rendelő- intézet létesülne.. A községi tanács fejlesztési számláján már 2 millió forintot saját, erőnkből erre tartalékoltunk, de ehhez még jelentős támo­gatás szükséges. — Ha már Szerencset említette Vékony elv- társ, megkérdezzük: ho­gyan és mikorra terve­zik a község várossá fej­lesztését? — Megyénk távlati terveit ismerve Sárospatak, Mezőkö­vesd és Szerencs községekben van olyan fejlődés és fejlesz­tés, amely mind gyakrabban előhozza a várossá nyilvání­tás gondolatát. Szerencs 1969. és 1970. évi rendezési terve már elkészült, jóváhagyták. E tervele szerint is sok feltételt kívánunk megteremteni a vá­rosiasodáshoz. Az idén már megkezdtük például Szerencs csatornázási munkáit, mégpe­dig 2,8 millió forintos költség­gel. A cukor-, a csokoládégyár, a MÁV és más itteni vállalat is hozzájárul a költségekhez. A csatornázás, a közművesítés megteremti újabb, korszerű la­kások építésének lehetőségeit. A KISZ-akeió során például már 80 lakás előkészítési mun­kái zajlanak. Nagyobb beru­házásaink közé tartozik egy 6 tantermes szakmunkásképző intézet építése. Modem szol­gáltatóházat is szeretnénk. Ez­zel kapcsolatban sajnos, még vita zajlik az OKISZ-ban: Me­zőkövesden, vagy Szerencsen legyen-e? Nekünk azt mond­ták, hogy amíg csatornázás nincs, nem lehet szolgáltató- ház. Három éven belül azon­ban az egész község új csator­nahálózata elkészül, a szolgál­tatóházat pedig nagyon igény­li a község lakossága. Ez még a nők foglalkoztatási gond­jain is segítene. — Szerencsnek és álta­lában a járásnak több történelmi nevezetessége van. Mit tesznek a vi­lágszerte híres Rákóczi- vár, vagy Tokaj és Mo­nok vonzerejének to­vábbi növeléséért? — A szerencsi Rákóczl-vár- ból kiköltöztetjük a lakókat, és a felszabaduló helyiségek­ben újabb népművelési in­tézményeket hozunk létre. A várat kulturális kombináttá szeretnénk berendezni. Tokaj­ban az idén nyílt meg a Rá- kóczi-pincében szépen beren­dezett csillagterem. Ez éviién még a camping fejlesztésével és a strand szépítésével fog­lalkozunk itt: parkosítunk, betonozunk, öltözőket építünk, motorcsónakot szerzünk be, több kereskedelmi • egységet állítunk fel. Monokon a Kos­suth Múzeum hírnevének nö­velésével törődünk. — Végezetül még egy kérdés: a tanácsi appa­rátus munkáját könnyí- tette-c gazdaságirányí­tási rendszerünk re­formja? — Számunkra kedvező vá­laszt adhatnak a kérdésre pártszervezeteink és azok a társadalmi szervezetek, intéz­mények, ahonnan közölték velünk, hogy csökkent az olyan leveiek, beadványok száma, amelyekben a lakosság a tanács intézkedéseire pa­naszkodik. És nálunk is csök­kent a fellebbezések száma. A tanácsi szervek az idén már gyorsabban, ' hatékonyabban intézkedhetnek. Munkálkodá­sukban mindenkor társadal­munk célkitűzéseit kívánjuk érvényesíteni. Tudjuk, hogy e célkitűzésekből a mi konkrét részfeladatunk azt előmozdí­tani, hogy egyre jobbá vál­jon Tű ezer ember élete. Lovas Bertalan alacsony, zö­mök ember. 35 esztendős, de már csaknem 20 éve dolgozik a bányában. Hangja kissé re­kedtes, s ahogy megszűri fogai között a szavakat, arra kell gondolnom, hogy nagyon szí­vós, akaratdús emberrel be­szélgetek. — Tudja — mondja elgon­dolkozva —, akkor is meg­kérdezte valaki, mire jó ez a rekord. Én akkor is azt mond­tam, amit most: a rekord nem más, mint próba. Az ember­nek ki kell próbálnia magát, mire képes, mit tud. Így vol­tunk mi a brigádban is. ösz- szeszokott, jó társaság. Kipró­báltuk magunkat. Rekord lett belőle. Rágyújtunk. Lovas Bertalan szénporos homlokát dörzsöli. — Persze, rekordot nem le­het mindennap csinálni — folytatja. — Ügy vagyunk mi is, mint a sportolók. Mert a sportnak sem a teljesítmény Világrekordnak szá­mító teljesítményt értek el az elmúlt év végén a tervtárói dobsonos-front bányászai. Kettőjük neve ott szerepel az április 4-i kormánykitüntetettek névsorában. Az egyik, Lovas Bertalan vájár, szocialista frontbrigád- vezető a munkaérdem­rend bronz fokozatát kapta. a legfőbb célja, hanem az egészséges, erős ember kiala­kítása. Nálunk is arra van szükség, hogy mindennap rend­szeresen, pontosan elvégezzük munkánkat, hogy termeljük a szenet, annyit, amennyire szük­ség van. Mindennap, mert az az igazi nagy rekord, ha az ember évek hosszú során, egy életen át' képes erre ... De a Ifjú pékek versenye A szakma kiváló tanulója címért versengtek a közelmúlt­ban az ország nyolc iskolájá­nak sütőipari tanulói. A Sátor­aljaújhelyen megrendezett szakmai vetélkedőn a harminc fiatalnak írásbeli, szóbeli és gyakorlati feladatokat kellett megoldania. Nagy volt ' a tét *n a kellő pontszámok mes„ .érzésé­vel szakmunkás-bizonyítványt, pénz- és tárgyjutalmat kaptak jutalmul a legjobbak — sőt: az első három helyezettet kéthetes jutalomüdtilésre küldik. Az újhelyi tanulók kitettek magukért, megvédték szűkebb hazájukban a szakma becsüle­tét. Az ifjú pékek versenyé­nek első és második helyezettje | — Szepessy Imre és Csercsa Zsuzsanna — sátoraljaújhelyi. Ezenkívül ugyancsak a hely­beli iskola tanulója az a három fiatal, akik megszerezték a szakmunkás címet. E szép eredmény különösen figyelemre méltó, hiszen me- j gyénk egyetlen élelmiszeripari szakmunkásképző intézetében elég mostoha körülmények között sajátítják el a mester­séget a fiatalok. Remélik, hogy az évről évre ismétlőlő siker egy korszerű, az eredménye­sebb oktató munkát biztosító tanműhely létrehozásának lesz elindítója. rekord is kell, hogy legyen, ami húzza az embert. — Én azt hiszem — néz rám —, nem a rekordért, ha­nem mindennapos becsületes munkámért tüntettek ki. És azt is tudom, hogy ez a kitün­tetés nemcsak az enyém, ha­nem az egész brigádé. — Nem szégyellem bevallani, hogy mikor átvettem a kitün­tetést, el érzékeny 01 ton — mondja, s a hangja egy fokkal halkabbá válik. — Apám ju­tott eszembe, akinek 37 éven át volt kenyere és mérge a bánya. És eszembe jutottak testvéreim is. Négy fiú van a családunkban, mind a négyen bányászok vagyunk. 1965-ben, amikor beneveztünk a szocia­lista cím elnyerésébe, mind a négyen egy brigádban dolgoz­tunk. Én, a legfiatalabb vol­tam a brigádvezető. László most is velem dolgozik, József elővájáson van, Dezső is ezen a fronton fejti a szenet, csak másik műszakban. Hát így va­gyunk — tárja szét kezét. — Ez jutott eszembe akkor. És az, hogy a továbbiakban is mindent megteszek, ami tőlem telik... * Tardona, ahol Lovas Berta­lan lakik, alig 9 kilométerre van Tervtárától. Ha délelőttös, hajnali fél négykor kel, és- fél ötkar felül a kisvonatra, ami olyan lassan ballag a megko­pott síneken, hogy szinte nem is vonat. Háromnegyed óra az út. Van idő gondolkozni. Ilyen­kor a munka jár az eszébe. És műszak után, ha hazafelé gurul vele a kisvonat, a csa­ládra gondol. Feleségére, kislá­nyára, kisfiára. Így van ez rendjén. Oravec János Korszerű tanm Ahhoz, hogy jó szakmunká­saink legyenek, a fiataloknak tanulókorukban alaposan el kell sajátítaniuk szakmájuk elméletének és gyakorlatának minden csínját-bínját. A 190. számú Pataki István Iparita­nuló Intézet eldicsekedhet ve­le, hogy ehhez náluk adottak az objektív feltételek. Ebben az oktatási évben nyolcszáz­ezer forintos költséggel átala­kították az intézménj' tanmű­helyét. Újakkal csex-éltók fel a régi, korrodeált kábeleket, s y lebontották a „tyúkketreceket” is. Az új, sorosan elhelyezett gépek mellett az ipari tanu­lók szabadabban mozoghat­nak. Ésszerűsítették a tangép­sorokat, úgy helyezték el őket, hogy amikor a legutolsó gépről lekerül a munkadarab, egyenesen a szerelőrészlegbe kerülhet. Áttekinthető lett így a műhely, s ez megköny- nyíti az oktatók munkáját, könnyebben összefoghatják a csoportjukban levő gyerekeket. Erre pedig már csak azért is szükség van, mert nap mint nap, délelőtt, és délután össze­sen 720 ipari tanuló dolgozik a műhelyben. De nemcsak a tanműhelyt korszerűsítették a 100. számú Iparitanuló Intézetben. Az új konyha is sokba, hárommillió forintba került. Az is igaz, hogy a konyha korszerűsítésé­be az LKM is „besegített”, de az intézet még így is 2 millió forintot költött a tan­műhely és a konyha koréze- rűsítésére. A sorosan kiképzett gépek mellett szabadabban, könnyebben mozoghatnak, dolgoz­hatnak az ipari tanulók.

Next

/
Thumbnails
Contents