Észak-Magyarország, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

Taaímap. üres. április í*. tBS*A KMAOT A Rons/ A O O @jaládL-$&OWL niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Á napozásról és veszélyeiről I Ultin A kislány az utcán sétál ianyujeájával. Egy bulldog jön {szembe. — Nézd anyu, mennyire {hasonlít Kálmán bácsira! — Pszt. Nem szcgyclled ma- load! — Gondolod, hogy <i kulyus *meghallotta? Talán nincs is olyan ember, oki ne sóvárogva várná az első éltető, langyos, a termé­szetet is új életre keltő tava­szi napsugaraival. Az éltető napsugarakat, amelyeknek a hiányát a borús, ködös, korán sötétedő téli napokon az em­beri szervezet is érzi. Azután azt az időt, amikor fürdőruhá­ra, vagy a mezőn foglalatos­kodva, az inget is ledobva, „félmeztelenre" vetkőzve, egész testünket kitárhatjuk a napsugarak felé. Amilyen jótékony hatású azonban a napfény a szerve­zetünk számára, olyan káros is lehet, lia nem fokozatosan szokunk hozzá. Kezünk és ar­cunk bőrét, amelyet rendsze­resen ér a napfény, a levegő, nem kell annyira félteni a napsugarak él telő hatásától. Az állandó napfényhez nem szokott testrészeinken azonban — a mélyebben kivágott nyá­ri ruhák által szabadon ha­gyott vállon, nyakon is — a hirtelen és nagy adagban vett napfürdőzés strandolásnál és mezei munkáknál egyaránt könnyen okozhat fájdalmasan égő, gyulladásos, felhólyagoso­Űj fii rdőruha - kreáció Az idén is divat marad a bikini cs hozzá változatos kö­penyeket, kalapokat kreáltak a tervezők. dó égési sebeket. Fedetlen fővel a hirtelen erős és per­zselő napsütéstől hamar kap­hatunk könnyebb, vagy súlyo­sabb, lázzal, émelygéssel, há­nyással és fejfájással járó nap­szúrást is. A napsugarak perzselő ereje a déli órákban a legerősebb ás legveszélyesebb, amikor §menWj7 nyáron csaknem merőlegesen'» ci ik a földet. Ezért a nap­fénytől még nem edzett test­részünket. különösen kezdet­ben a 10 óra utáni és a dél­után 2 óra közötti időszak­ban, feltétlenül védjük a nap sugaraktól, ha nem akarunk a felégéstől napokig szenvedni. A napfényhez fokozatosan hoz­zászoktatott és lebarnult bőr már nem olyan érzékeny, és ellenállóbb. Rendkívül érzé­keny azonban a már egyszer felégett és lehámlott bőrréteg alatti gyenge bőr: pillanatok alatt újra felég, ki is sebesed-! hét. s mélyen elgennyesedve,1 csúnya foltok maradhatnak nyomában bőrünkön. A strandolás, a napfürdőzés,g amellyel csak szép nyári® színt akarunk nyerni, nem kényszerít arra, hogy kifeküd­jünk a tűző napra. A sürgető mezei munkáknál azonban' nem húzódhatunk a perzselő nap tüze elől a fák árnyéká­ba. A déli órákban ezért aján­latos. ha valamilyen könnyű, lenge, (lehetőleg fehér, vagy, világos, a napsugarakat visz- szaverő. jól szellőző karton, zefír. pamut, de semmieset­re sem műszálas) inggel, vagy! blúzzal védjük testünket. Kü­lönösen addig, amíg nem szoktunk hozzá az erős nap-! hoz, fedetlen fővel ne tartóz­kodjunk, ne dolgozzunk a sza­badban. A könnyű, szellős, nagy szélű szalmakalap véd ai napszúrástól, nem luxus mun ka közben sem. A nők lega­lább egy kis fehér, vagy vilá­gos, könnyű kendőt kössenek a fejűicre. Az. égető napsugaraktól egyébként bőséges olajozással, krémezéssel védhetjük a bő rünket. Az illatszerbollokbnn többféle napolaj, napozáshoz alkalmas krém (Caola, Parasol, Alba Regia, Balaton stb.) kapható. Használatuk is csők-! ken ti a gyors felégés vészé-1 lyét. Ráült a vadonatúj kala­pomra! Álljon fel! Csak nem akar már haza­Pincér: Ennél as asztalnál egy idős ember ült egy kisfiú­val. Nem tudja, hová lettek? Vendég: Az idősebbik mco­li alt. amíg az ebédre várt, a kisfiú — én vagyok. Egy Nantes közelében élő gyógyszerész felesége megszö­kött egy artistával. Az ciha- I gyott férj néhány párizsi lap- í ban a kővetkező hirdetési telte \ közzé: „Ingyen ellátom kötöző- j anyaggal, fájdalomcsillapítóval j és nyugtatószerekkel azt a hőst, : aki megszabadított a felesé­gemtől!” Malmö ben az Anyák Tanács­adó Központjában a váróterem ajtaján ez a felirat olvasható: „Ha gondjai vannak a gyer­mekeivel. akkor jó helyre jött. Amennyiben viszont gyermekei j nem támasztanak önnek ne- ■ hézségeket, kérjük árulja el nekünk, mi ennek az oka.” Egy milánói garázs bejáratán láttuk ezt a táblát: „Ha min­denáron dohányozni akar a garázsban, csak tegye meg, de akkora mennyezeten váratla­nul megnyíló óriási lyukon at gyorsított ütemben hagyja majd cl 9 helyiségei!” Állást kereső fiatal lány hir­detése egy londoni újságban: ,Kezdő gyors- és gépírónő, 22 éves, szőke, azonnali elhelyez­kedést keres; kissé dadogó fő­nök előnyben”. Megakadályozható-e a lábizzadís? Az év minden szakában, de j különösen jó Idő beálltával sokan panaszkodnak, hogy iz-; ead a lábuk. Ezt okozhatja idegesség, de gombás fertőzés ; is. A kellemetlen szagú, visz­kető, kisebesedést is előidé­ző fertőzést könnyebb meg­előzni, mint gyógyítani. A megakadályozást szolgálja a rendszeres, napi melegvizes lábíürdö, a naponta váltott, j tiszta harisnya. A szárazra tö­rölt lábujjak közét hintőporoz- zuk be. I-egjobb a gombás fertőzés elleni Mikofen hintő­por. A gyógyszertárakban, az illatszer- és háztartási boltok­ban azonban többféle izzad­sággátló- és gombaölőszer is kapható. Például: Mikofen- oldat, Desodor-krérn, Alumol kenőcs. Ne csak a hibát ápoljuk rendszeresen, hanem időnként { a lábbeli belsejét Is hintsük be Mikofen hintőporral, vagy törüljük ki gombásodást gátló oldattal. Éis még egy jó ta­nács: aki hajlamos lábizzadás- ra, no viseljen nylon zoknit, bármennyire tartós is az. A nylon zokni ugyanis nem szel­lőzik úgy, mint a pamutból, vagy flórból készült, s a ned­vességet sem szívja magába és így a láb még jobban iz- wad benne. Fiataloknak Az amerikai optikusok új jelszava: „Sose feledkezzék meg róla: semmi sem külön­bözteti meg annyira az embert az állattól, mint a szemüveg!” i Délutáni és esti szórakozáshoz, tánchoz ajánljuk a kővet­kező modelleket: 1 .4 már meglevő, egyszínű selyem vagy vékony szövet­ruhát is alkalmivá tehetjük — tánc ruhának meg bálba is fel­vehetjük —, ha gyönggyel hímezzük. 2. Hasonlóképpen gyönggyel díszített ez a zsorzsettből vagy vékony szövetből készíthető, empire-vonalti ruha. Ujja nél­kül vagy ujjal lánchoz viselhetjük, de elegáns színházi ru liának is megfelel hosszú ujjúval és levehető, különálló fo- dorjával. 3. Alltalmí kötényruha bársonyból vagy finom szövetből. Nagyon kedves, fiatalos és variálható: bő ujjú muszlin-, át­tört csipke-* vagy gyöngyözött selyemblúzzal. A Kennedy repülőtér nyüzs­gőit a húsvéti vakációra uta­zók tömegétől. Én is benn áll­tam a sorban, s vártam, hogy kiengedjenek a géphez, amely St. Louisba visz üzleti ügy­ben, s Innen még aznap es­te vissza akartam térni az ün­nepre. Ekkor megpillantottam egy rendkívül bájos hölgyet, aki elhaladt a sor mellett, és me­rőn bámult az utasok arcába. Hirtelen megállt mellettem. — Bocsánat — szóit —, el­venne engem feleségül? — Ezer örömmel — felel­tem. — Akkor .ió — bólintott, és belémkarolt, — Csalc egy kis probléma alvad — folytattam. — Tudja, nekem már van .. — Semmi baj. Én csupán azt szeretném, ha harminc- három százalékos kedvez­ménnyel válthatnám meg a repü'üjegyemci . Ez pedig csak akkor lehetséges, ha férj-fc- leségként utazunk . . . Oh, egy dolgot még meg kell tudnom: hová utazik? — St. Louisba. — Egy’edül megy? — Igen, de mégsem csinál­hatjuk így. — Miért ne? A hirdetések szerint harminchárom száza­lék kedvezményt kap, aki fe­leségét is magával viszi. Én kifizetem saját jegyemet, de Kutyaharapást - kockacukorra! A kutya a földművesszövetkezeti bolt ajtaja előtt fe­küdt.. Véletlenül ráléptem a farkára. Dühösen vak- kantott és a lábamba kapott. No. ennek a fele se tréfa — gondoltam —, és érdeklődtem, hol találok orvost ebben a faluban. A doivlor megnezte a sebei, lemosta alkohollal, bekente jóddal, azután tapasszal bera­gasztotta, — Semmi az’egész — mondta. — És ha a kutya veszett volt? — kérdeztem. — Ismerem itt az összes kutyákat. Nincs közöttük beteg — Jó, de egyik percről a másikra is megveszhetett'. , — Hogy nézett ki az a kutya? — kérdezte az orvos. — Nagy. fehér, az orrán fekete folt. Az orvos bólintott: — Jól ismerem. Morzsa a neve. Nem volt veszett! De ha mégis, azonnal megtáviratozom magának. — Jóval vigasztal! — dühöngtem. — Megtörténhetik, hog1 addigra négykézláb fogadom a táviralkihordót, ugatok és beleharapok. — Nem megy olyan gyorsan Veszettségnél habzik a sz.y. A táviratkihordó észrevenné, és elmenekülne, mielóit meg­harapná — mondta. — Tréfál? — Mondja csuk. ugatott a kutya? — kérdez.le még mindig vidáman mosolyogva. — Igen. — Na, tátja. Amelyik kutya ugat, az nem harap. — De harapott! — Mert a farkára lépett. Ebben a pillanatban fiatal nő lépett a rendelőbe, nmg'ir. a nagy fehér, fekete foltos kutya állt meg az ajtóban. Az er vos eivégez.te a bemutatás szertartását. — Engedje meg... A feleségem... A kutya pedig a ér. Morzsám . .. Az eb barátságosan csóválta farkat, amelyre negyedóra' ; előbb ráléptem, közelebb lépett, és az orvos szavára piaci: ját nyújtotta. Az asszony két kis kockacukrot vett ki tuska­jából és felém nyújtotta: — Barátkozzanak meg. adja oda neki a cukrot Szót fogadtam, a kutya ismét bebizonyította, hogy élesek a fogai, mert a két szem kőkemény cukrot úgy kettéharapta, mintha vajból lett volna Aztán megnyalta szája szélét. — Most már tudja, miért voltam biztos a dolgomban Ami­kor leírta a kutyát, tudtam, hogy az enyém. Morzsa odaíeküdt a lábam elé. Az asszony ismét kocka cukrot nyomott a kezembe. Az orvos kisfia szélt be a kutyáért, de Morzsa nem moz­dult. A kisfiúra vetett tekintete azt jelentette: „Nem vesz­tem meg itthagyni a cukrot.” Palásti László Bizalmatlanság Feleség — kedvezménnyel megspórolom az ár egy harma­dát, ha házasok vagyunk. — De nem vagyunk háza­sok — szóltam intön. — Ugyan már — mondta. — Van itt egy nagyon ara­nyos kis kápolna. — Ez lehetetlen ... gyűrűnk sincs. — Énnálam akad — turkál­ni kezdett kézitáskájában. — Magammal hoztam arra az esetre, ha találok valakit, aki feleségül vesz. Csak húzza rá az uj.iamra. Az emberek ránk bámultak. Ujjara húztam a gyűrűt. Is­mét megszólalt: — Mondja utánam: Ezzel a gyűrűvel... — „Ezzel a gyűrűvel elvisz­lek egészen St. Louisig." — Én Wichitába megyek. Ez a gép megáll St. Louis- bati, maga ott leszállhat, és én továbbmegyek. Odaértünk a pénztárablak elé. Az ifjú hölgy is beha.iolt az ablakon, — Bn is utazom. Férj és feleség együtt — harminchá­rom százalék kedvezmény. Igaz? — Igaz — szólt a pénztá­ros. — Szóval kettőt St. Louisig. — Nem tiltakozott újdon­sült ismerősöm. — A férjem St. louisba megy. Én pedig Wichitába. — Akkor viszont teljes árú jegyet kell váltania St. Louis- tól Wichitáig. Hacsak uram ön nem megy később kedves felesége után Wichitába. — De hát nézze, az én je­gyem retúr. New York—St. Louis és még ugyanaznap visit- sza. — Csak nem azt akarja mondani, hogy nem tölti fe­leségével a húsvéti ünnepe­ket? — Remek ötlet — élénkült fel az ifjú hölgy —, édesem, igazán eljöhetnél, velem Wi­chitába. — Nem mehetek! — most már kiabáltam. — De meg kell tenned. Meg kell tennie, nem? — szolt, s körülpillantott az embereken, biztatást várva. „Ez a férfi, aki az életét ígérte nekem, most még a harminchárom százalékos kedvezményről t* hajlandó gondoskodni!” Az emberek dühösen felmo- rajlottak.,. Megvettem a jegyet Widffc táig, vagy sem? Sosem fo­gom megtudni. Felébredtem. Mindennek az a sok tv-hir- detés az oka. A 33 százalékért már majdnem bigámistát csi­náltak belőlem. Irta: Goodman Ave Fordította: Zilahi Judil

Next

/
Thumbnails
Contents