Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
Yasárnap, 1968. február 1. ÉSZAKMAGYARORSZÁG 7 Megjeleni a helyi páíyaváSaszlási íájékozíaíó A Borsod megyei cs a Miskolc városi Tanács munkaügyi cs művelődésügyi osztályának támogatásával ismét megjelent a helyi pályaválasztási tanácsadó, a megyei és városi Pályaválasztási Tanács kiadványa. Az 56 oldalas füzet, mint minden évben, az idén is részletes tájékoztatást ad elsősorban az általános iskolát most végző fiatalok továbbtanulási lehetőségeiről. A megyében és a városban összesen 13 800 gyermek végzi el az általános iskolát, s közülük 11 214-nek biztosított továbbtanulási lehetőség. A tájékoztató füzet elsőként a szakmunkásképző intézeti képzést ismerteti igen részletesen, felsorolva, mely tanintézetben, milyen szakmára, hány fiú és hány lány vehető fel. Bemutatja a mezőgazdasági szakmunkásképzés lehetőségeit is, hasonló módon, majd az általános képzést nyújtó gimnáziumokat ismerteti, megjelölve azt is, mely tanintézetben milyen tagozatos osztályok működnek, hova, hány helybeli és vidéki tanuló felvétele lehetséges. Hasonló pnódon mutatja be a szakközépiskolákat, valamint a különböző technikumokat. Az érettségiző fiatalok továbbtanulási lehetőségeivel már szűkebben foglalkozik a füzet, az egyetemi, főiskolai és egyéb felső szintű oktatást teljes egészében mellőzi, tekintettel arra, hogy a felsőoktatási intézményekről külön minisztériumi „ tájékoztató jelenik meg. E helyi tájékoztatóban az országos főiskolák közül csak a katonai intézmények szerepelnek, továbbá a miskolci egészség ügyi szakiskolára, valamint gép- és gyorsíró iskolákra hívja fel a füzet a figyelmet. Végül röviden utal a kiadvány a fiatal- korúakra vonatkozó főbb munkaügyi rendelkezésekre, a munka- könyv-igénylésscl kapcsolatos teendőkre, és felhívja a figyelmet a különféle pályaválasztási kiadványokra. Merek szárazon és vizen Brüsszeltől - Brüsszelig —» BÁRMENNYIRE ismeri a látogató Istriának, vagy éppen magának a városnak, Ri- jekának történetét, érthetően a jelent keresi. A történelmet könyvekből kimásolhatja, a jelent, jóllehet már sokszor megírták, fel kell fedeznie. Rijekában ez elég egyszerű, mert bármit gondol, bárhova néz, jöjjön a tengerről, vagy i ereszkedjen le vonattal Istria a | Rijekai kikötői részlet. „Guruló" bolt nyílik Hidasnémetiben Hidasnémeti térségében nagyszabású vágány építési, és más korszerűsítési munkálatokat béget az idén a MÁV. Meg kellett oldani a vonalon dolgozó több száz pályamunkás ellátását. A helyi földműves- szövetkezei kis boltot, kívánt létesíteni, de ez nem tudta volna megoldani az állandóan „mozgó” munkahely ellátását. Most a MÁV-tól kapnak segítséget; egy kiselejtezett vasúti kocsit.. A vagont „guruló" bolttá alakítják át, s így valamelyik holtvágányon állandóan követheti a „mozgó” munkahelyei. — Az öntől függ, uram; — Tőlem? Hogyan? Én nem bírom már a poggyászt, nem érti? — Hogyne érteném. Nem bírja. Elhiszem, •— Akkor? — Már egyszer kérdeztem uram, hogy mi van benne. Nem kíváncsiságból. De ön megsértődött — Lehetséges, de nem értem, mi köze a bőröndöm tartalmának az ön tevékenységéhez? — Esetleg javaslattal szolgálhatok. Amennyiben igényli, uram. — Tehetek mást? — Tehát igényli. Ez esetben megpróbálhatna uram kissé könnyíteni a poggyászán. — Mit mond? — Átnézhetné és kidobálhatná a felesleget. — Őrültség! — Kérem, ne bosszankodjék, Mondtam, ez csak javaslat. Az ember sok dolgot rakosgat a lakásában is, már nem tudja, miért és mit, csak amikor költözésre kerül sor, kiderül, hogy csupa felesleges limlom, amivel tele vannak a fiókok. Talán átgondolná uram, bizonyos benne, hogy ami a táskájában súlyosodik, mind szükséges? A professzor törülgette a szemüvegét. Szemügyre vette még egyszer- az állomást. aztán a szelíd óriást. — Minthogy nem akarok reggelig Itt tétlenkedni, kénytelen vagyok válaszolni. r- Szó sincs róla. uram, Ha Anglia belépne a Közös Piacba, az „végül is egy Amerika által vezetett kolosszális Atlanti Közösség lenne, ez pedig felborítaná annak egész konstrukcióját” — jelentette ki 1963 januárjában De Gaulle elnök, elutasítva Macmillan akkori angol miniszterelnök tagfelvételi kérelmét. Anglia belépése „szétrobbantaná azt a közösséget, amely olyan szabályok szerint működik, amelyek nem. bírnák cl azt” — utasította vissza 1967. végén De Gaulle ismét Anglia kérését. És Brüsszelben tavaly decemberben éppen úgy nem nyíltak meg a Közös Piac kapui Anglia előtt, mint 1963-ban. Szinte pontosan öt esztendeje, hogy De Gaulle, aki a háború alatt elsősorban Anglia támogatásával lett vezérré, hadat üzent egykori pat- rónusának, és álláspontját azóta sem változtatta meg. Hogy is történt ez? Pergessük vissza a történelmet. Még 1962 elején adott hangot John Kennedy, az Egyesült Államok azóta meggyilkolt elnöke annak a politikai koncepciónak, amely szerint az USA célja az „egységes demokratikus Európa, amely az Atlanti Közösség tagja”. így tudósít erről Kennedy agytrösztjének egyik tagja, ifj. Arthur Schlésinger, a történettudós, Kennedy ezer napja című könyvében. Az elgondolás lényege — ugyancsak Schlésinger tudósítása szerint — az, hogy „ha Anglia belép a Közös Piacba, ellensúlyozhatja Bonnt és Párizst, és kötelezettségeivel megakadályozhatja, hogy egy vámfalak mögé zárt Európa jöjjön létre”. Nos. azt hisszük, jó helyen kereskedünk, ha ebben látjuk De Gaulle merev, elutasító magatartásának lényegét. Macmillan és azóta Wilson közeledése a Közös Piachoz, hiába jelent bizonyos fokú tá- maszkeresést az amerikai nyomással szemben, a háború alatti cs utána vállalt angol kötelezettségek annyira az USÁ-hoz kötötték a szigetországot, hogy nem tud tőlük szabadulni. Kennedy jól látta ezt, ezért támogatta az angol óhajt. A támogatás azonban Anglia elkötelezettségének benyomulását jelentette volna a Közös Piacba, amelyet Párizs és Bonn együttműködésére épített ki De Gaulle. Célja nem volt más, mint egy, az Egyesült Államoktól függetlenítendő Nyugat-Euró- pa kialakítása. Természetesen, Franciaország szupremú- ciójával gondolta ezt a tábornok, és Anglia közbejötté az egyeduralmat veszélyeztette volna. * így került sor Brüsszelben öt évvel ezelőtt az első elutasításra és Macmillan konzervatív kormánya bele is bukott a kísérletbe. De Gaulle azonban továbbment a maga útján, és Amerika, ~ ! V ! panorámája. A második világháború történetéhez tartozik, hogy Fiúmét a fasizmus alól felszabadult, szocializmust építő Jugoszláviához csatolták és neve — a Rjecsina folyócskából eredően — Rijeka lett. Az első világháború történetének egy kalandos epizódja, hogy Európa legharsányabb háborús uszítója, egy olasz kalonaköltő és repülőtiszt, D’Annunzio, a fegyverszünet után rajtaütésszerűen és kormányának tudta nélkül elfoglalta Fiúmét. Azelőtt az Osztrák—Magyar Monarchiához, annak előtte, a császárság bukásáig a nagy francia birodalomhoz, a Velencei Köztársaság idején a városállamhoz tartozott. És itt emelkednek a tengerpart nagy családjainak várai, a Frangepánok es Zrí- nyiek kiskirályi kastélyai. ALIG ÉRDEMES jobban visszamenni a múltba Szent Márktól Napóleonig és Ferenc Józseftől Hitlerig viseli a történelem nyomát a város. De ha nem kutatjuk az épületek stílusát, ha eltekintünk a tűzfalakon a lövedékek nyomaitól és csak az elegáns cipő- és textilüzletek kirakatait nézzük, a nagyvárosian nyüzsgő tömeggel és az ultramodern .öltözetű fiatalsággal — Rijeka [nagyon is mai, nagyon is európai várossá fejlődött. Valaha a történelem előtti időkben itt végződött az akkori Európa egyik híres kereskedelmi útivonala, az északról, a Balti- tengertől a Földközi- tengerihez vezető „Borostyánkő-út”. 'Ma itt, Rijekában kezdődik az i Adriától északra élő népek ■nagy kék országútja. * Kerekes Imre Mondom, csak önmagának kell felelnie. A professzor meghökkent „Micsoda éjszaka ez,!” — Na jó — mondta megadással. Tehát: szerintem mindenre szükségem van; — Átgondolta uram? — Teljesen. — Hát ez baj. — Szóval, ez esetben maradok itt a poggyásszal? — Ez a helyzet uram; — Értem. Mindenáron köny- nyitenem kell rajta. — így van pontosan. — De hál tudja mi van ebben a poggyászban? Ért maga a filozófiához? — Keveset Két gyerek többet eszik, mint egy. három többet, mint kellő. — Egyszóval nem ismeri Descartesl? Pia Iont? Szókra- tészt? — Ezek is a poggyászban vannak? .— Igen, ők is! És még sokan! — És mindezt cipelte, uram? Miért nem hagyta a könyvtárban? — Hogyan hagyhatnám? Hurcoltam magammal, de már nem bírom ... — Bizonyos abban, hogy minderre önnek szüksége van? — Már válaszoltam! — Talán akkor nem a táskában kellene cipelnie, uram. Talán inkább a fejében. — Ott. vannak! — Hát akkor igazán kidobálhatná a táskából a puszta papírtömeget. Képzelje uram, ha én is magammal hurcol« ellenességehez igyekezett reális támaszt keresni. Hamar látnia kellett, hogy az amerikai segédlettel konjunktúrába ringatott Nyugat- Németországra nem támaszkodhat teljesen. Bonn szívesen kötött akkor paktumot Franciaországgal, hogy így lavírozhasson Párizs és Washington között, ám annyira mégsem szakított volna az USÁ-val, hogy szembeforduljon Angliával. Ezt az álláspontot tükrözte akkoriban a nyugatnémet Welt című lap vezércikke, amely szerint „a Szövetségi Köztársaság semmiképpen sem teheti meg, hogy a francia nagyság becsületes és tiszta emléke iránti tiszteletből olyan politikát támogasson, amely a Brit Birodalom ellen irányul”. Erre a két vasat is tűzbentartó politikára Franciaország csak azt válaszolhatta, amit Servan—Schreiber javasolt az Express című párizsi magazinban. Szerinte ugyanis „nem megoldás, hogy elutasítsuk Angliát, de ugyanakkor elutasítsuk Ke- let-Európát, elveszítsük az amerikai védelmet, de ne értsünk egyet Oroszországgal sem”. Ha Bonn Angliával akarja sakkban tartani Franciaországot. és viszont, akkor Franciaország nemcsak Amerika, de a szomszédos nyugatnémet hatalom ellen is keleti szövetségest kell. hogy keressen. Ez tulajdonképpen hagyományos francia politika, a XVI, század óta és De Gaulle, a francia hagyományok őre erre az útra lépett De Gaulle el is jutott a szovjet-orientációjú politikához, és azóta legfőbb célja az amerikai befolyástól mentes Európa megteremtése. Természetesen Franciaország nagyhatalmi helyzetének biztosítását keresi ezen az úton. és ezt zavarná az USÁ- ra támaszkodó másik nagyhatalom európai jelenléte. Anglia viszont az elmúlt öt év alatt nem szakíthatott az Egyesült Államokkal, mert jól tudja, hogy már nem nagyhatalom. Ugyanekkor azt is tudja, hogy a másodrendű hatalmak sorában az élen áll. ezt azonban Franciaország is tudja. Éppen ezért tekinti veszélyes kon- kurrensének. A két ország útjának szét kellett válnia, és így jutottunk el oda. hogy De Gaulle éppen úgy elutasítja Harold Wilson Angliáját, mint Harold Macmilla- nét. Brüsszel 1963-től Brüsszel 1967-ig, pontosan 1967. végéig majdnem öt év telt el, és a francia magatartás nem változott. Sőt, még határozottabb lett azáltal, hogy De Gaulle ellátogatott a Szovjetunióba, majd más szocialista országokba. Ennek az európai együttműködésnek árnyékában utasítja el ismét konkurrensét. Angliái, és egyben Amerikát is. Brüsszeltől — Brüsszelig ismét. Mate Iván A Kara-Kiun sivatagban Ügy tűnt a látvány, mintha zseblámpák tömegével kutatnák magasból a tenger mélyét — Az mi? — kérdeztem a „zseblámpák” felé mutatva. — Az a kikötő — mondta az ember, aki mögöttem állt. Akkor ezt nem egészen értettem a nagy fehér hajók esti árnyékában. Később, pontosabban másnap délben, a szi- porkázóan felhőtlen ég alatt megértettem, hogy ez a hatalmas személykikötő 8—10 mólójával csak egy része, és bizony, elég kis része a kikötőnek, A tizenhárom kilométer hosszú teherkikötő méreteiben több, mint hatalmas: grandiózus. Darui — itt rá lehet döbbenni, hogy nem véletlen az elnevezés — mint óriás vízimadarak, megállás nélkül, méltóságosan lomha mozdulatokkal keresik az „élelmet” a hajók gyomrában. Ez hát a kapu, Közép-Európa kapuja, mólóival, daruival, tárházaival, amely utat nyit árunak, embernek, kontinensünk belsejétől a Földközitengerre és vissza. Megnéztem jól ezt a kaput és szerettem volna látni a kulcsát. Ha létezik ilyen, bizonyára aranyból van; KIJCKdl K1K(HUI rraZltlw hegyei mögül — a látvány a város közepén emelkedő csúcshoz köti. Amikor ezt a csúcsot bámultam, egy ember megállt mögöttem és mondott valamit: — Nem értem ezt a nyelvet — mondtam olaszul. •— Nincs semmi baj — folytatta olaszul, hibátlanul — azt kérdeztem, hogyan tetszik a Nebodcr? — A Neboder? — Nálunk, Jugoszláviában minden felhőkarcoló Neboder. — Nagyon leiszik — mondtam —, csillogóan tiszták az ablakai. Megmondaná, hogyan jutok el innen a kikötőbe? Az ember, aki mögöttem állt, megvonta a vállát, és furcsán rámnézett. Arra gondolhatott;, hogy kikötő már elég régen létezik Rijekában, de felhőkarcoló? Aztán csak úgy, mellékesen, odaszólt: — Majd én elkísérem. Túlzásnak tartottam, hogy abban az esti órában, bizonyára munkából jövet, azzal töltse idejét, hogy elkísér a kikötőbe. FÖLÖSLEGES éolt az aggodalmam. A kikötő ötven méterre fekszik a Nebodertől, csak éppen nem láttam a Jadrolinija hatalmas palotájától. Mire kiértünk a móló végére, kigyúltak a neonok a tengerpart pálmasétanyán, és vakító fehéren emelkedtek saját fényeikben, négyemelel magasságban, a luxushajók. Neboderek a tengeren. Végig a partmenti vizek fölött apró vörös fények imbolvostak. RIJEKA mai történetéhez tartozik, hogy az utóbbi tíz év alatt megduplázódott: most 140 ezer lakosa van. A jelen történethez tartozik, hogy a várost nemcsak a Monte Maggiore, a Velebit hegység és a szigetek veszik körül, hanem nyugatról és keletről a másfél ezer méteres hegyek lejtőjén új városrészek modern oT iám saját poggyászomat, tele, .p íaszontalan lomokkal, amik^s izámomra fontosak voltak. !!v Jram, az a tömeg el se férne'[e íz ön jókora táskájában. ! !\ — Ugyan, mik volnának"!*' izok? <.í —• Hát hirtelen magam sem!>^ «dom. Például a kubik, az|\ ísó, a balta, az akasztófa .r átjn, uram, csak az akasztó- J | [a sem férne el önnél, pedig,, 5ok ősömet arra kötötték, ami-'* cor lázadtak az igazért. Ne-!! ■;cm már nincs szükségem" poggyászra uram, és ez a hely-!! set önnel is. Gondolkozzon* csak, van idő. ' X — Kezdem érteni — sämo-x gáttá homlokát a tudós. —* Úgy érti, dobjam el az egé-f szel? * — Na, helyben vagyunk. + — Mártmint azt, ami teher.J — Csakis. ♦ A tudós gondolkozott. ♦ — De iá mégis szükségem# volna... t — Uram itt. ebben a hely-* ségben megkap mindent. ♦ — Mindent? Y — Amire embernek valóban X szüksége lehet. ♦ A professzor még egy- j szer hosszan gondol-* kozott. Aztán felállt. X — Hát akkor mehetünk, ba-x rátom. ♦ A hordár nem lepődött meg.* Elindultak. Hátra se néztek.* m* No, nem jobb így? X
