Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
r» ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1968. fcbrnár I. jr £t fßvMisiöben Téltemetés — Mikor észrevették azoi az estén, hogy eltűnt a gyerek, keresték? — Csak a közelben. Űg> tudtuk, hogy tévét néz z szomszédban. — De reggel sem tért haza Szóltak a rendőrségnek? — Nem. Csak később akartunk szólni. Jó .gyerek. Mindent megcsinál, segít otthon nem volt vele még soha sem- mi baj. Nem is hozott haza soha semmit. A rendőrtiszt szól közbe: — És a tizenhat darab decis üveg? — Ja! Igen! Egyszer az üvegeket! — Pedig tudta ugye, hogy az üvegeket is szerezni kellett valahonnan' Intézetbe visszük a gyereket. — Intézetbe? Nem lehetne... — Nem! Az asszony feláll és elmegy. Ha nem, hát nem. És ii esőbb \ Vajon az a szülő, aki gitárt, rádiót és minden egyebet megvesz a gyereknek, elhalmozza ezzel is, azzal is, vajon tudja-e, hogy mindezzel kárt okoz? Nyilván nem. És lyilván az a szülő sem tudja, hogy éppen a gyereknek nkoz kárt, amikor a lopások miatt védi, takargatja a fiit. És vajon mit ad még az íz asszony a fiának, aki húszéikor fogadja és a locsolásirt húsz-harminc forintot lyújt neki? Egyik gyerek sem határoz- ,a el, hogy betörő, csavargó, skolakerülő lesz. Nem szü- ettek betörőnek. Valami vala- iol elromlott, valami indította jket erre. Legjobban a családiak kellene hatni, hát a csa- ádról valami képet adtak a éntebbi párbeszédek. Azon az éjjelen kis árnyak nozogtak a temetőben: gye- ekek. De, ha ezek a gyerekek élnőnek, akkor is árnyakként urrannak, osonnak majd be- örő-szerszámokkal rakodva? »Hlyen könnyű most átpasz- zolni őket az intézetbe: tö- ődjön velük az állam, nevelem belőlük az állam embert, lem lenne igazságosabb — lOgy már az érzésekre ne is avatkozzunk — ha a szülők iróbálnák ezt meg? Priska Tibor !. — Nem. Nem akartam fel- keresni őket. A csőben mái s többször is aludtam. — Szereted apádat? — Nem. — Miért? — Mert megveri anyut. — Otthon nem szeretsz len- t ni, az intézetben sem. Hol szerelnél mégis élni ? — Otthon. Mindene me vo lu Jancsi édesanyja jói öltözött középkorú asszony. — Egyszerűen nem értem, mi baja a gyerekeimnek. Otthon mindenük megvolt. Szénen berendezett lakásunk van, anyagi, gond janik nincsenek. A két "lányommal semmi bal. a két fiammal mindig történik •’•akim; De csak azóta, mióta a Szentoéteri-kamiba költöztünk. Talán ott keveredett rossz társasáéba. — Látta már a csövet? — Igen Jártam ott én is és megnéztem A Gömöri pályaudvar közelében van. Szörnyű! — És miért nem ment haza a fia. amikor .megszökött? — Kikapott volna. És visz- szavittük volna az intézetbe. — Maga szerint miért csavaroghat Jancsi? És miért lop? — Nem értem. Mindenük megvolt. Higgye el, mindent megadtunk nekik! Jancsinak vettem például (100 forintért órát, 700 forintért gitárt, vettem neki korcsolyát. A lányoknak zsebrádiót vettem, a fiúknak táskarádiót. — Mindegyiknek? — Mindegyiknek. Látom ezeket a csokoládékat, amiket a büféből loptak. Higgye el, hogy ilyen csokoládékat otthon szanaszét dobáltak. Annyi volt nekik, amennyit akartak. Nem értem, nem értem!... Minden lnísvcli<or Zoli is napok óta csavarog már. együtt aludt Jancsival és Jancsi öccsével, a csőben. Zoli szülei is elváltak, az anyja Perecesen lakik, az apja pedig elköltözött Szolnok megyébe. Zolit ist magával vitte, de a fiú megszökött és visszajött Miskolcra. — Gyakran szoktad látni édesanyádat? — Minden hűsvétkor. Ilyenkor meglocsolom.. — És mit kapsz tőle? — Szokott adni húsz-harminc forintot. — És különben felkeres? — Levelet ír. Irta egyszer, hogy a mostohaapámmal Csehszlovákiába készülnek. — Miért mentél a csőbe* aludni, miért nem kerested♦ fel az édesanyádat? X — Az édesanyámat? Nem? jutott eszembe. J „Jó gyerek” $ Sanyi is részt vett a betö-* résben. Az édesanyjával be-T szélgetünk. X A j I Éjjel. Csend van és hideg. t j A sírkövek, fejfák mint min- j j dig, most is mozdulatlanok. De j még a bokrok, fák sem rez- l dűlnek. A téli éjszaka derengése borul a temetőre. i A sírok között árnyak moz- ' dúlnak. Mégsem rémdráma, vagy kísértethistória következik. Amikor Chobot László, Miskolc egyik temetőjének őre i észrevette a mozgó árnyakat, | rögtön tudta, hogy csakis ! olyan emberek lehetnek, akik- I nek valamiért okuk van ke- ! rülni a világosságot. Odament, hogy megnézze, kik azok, mit 1 keresnek éjjel a temetőben j Mikor a kisebb csoporthoz ! ért. mégis megdöbbent: gyerekeket talált Tizenkét-tizen- három éves gyerekeket, itallal, j cigarettával, csokoládéval kö- í rülvéve. Vermuth, likőr, kékfrankos, sör, szivar, ilyen, cso- I ki. olyan csoki — nem volt j nehéz kitalálni: a gyerekek I betörtek valahová és idejöt- I tek a „szajréval”. Erről rövid ! idő múlva a rendőrségen be is számoltak A selyemréti munkásszálló büféjébe törtek be, ahonnan ezer forintnál nagyobb értékű árut loptak el, a temetőbe mentek, onnan pedig az ör közbelépésére a rendőrségre. Szállásbe’v a csőbpii Még gyerekek, de a rendőrségnek már régi ismerősei. Csavargás, iskolakerülés, lopás, intézetből való szökés miatt. A szülők nagyobb része vagy elvált, vagy rendezetlen családi körülmények között él A rendőrség mindig értesítette őket a fiuk viselt dolgairól, de ez — mint a példa is bizonyítja — nem járt túl nagy sikerrel. Nem hozott eredményt. A betörés egyik részvevőjének, Jancsikának a szülei, pontosabban édesanyja és mostohaapja, a Szentpéteri- kapuban laknak, ő maga pedig , intézetben. Csak most megszö- ■ kött az intézetből. — Mikor megszöktél, haza- I mentél? i — Nem Féltem, hogy meg- ‘ vernek. — Hol aludtál? ( — Egy csőben. — Nem fáztál? 1 — A cső a földben van és összesen hárman aludtunk r benne. A közelben van valami raktár, abból hoztunk ki pu- fajkát, meg munkásruhákat. | íakarózni. ^ — Napközben a húszemeletesben játszottunk, de ott hi- f deg volt és elmentünk egy f barátomhoz — Ettél valamit? — Igen, a barátoméknal s — A szüleid ott laknak a ső közelében. Nem is gondolái arra, hogy felkeresd őket? i Aludni, enni? s Segítség a szomszédoknál) Az elmúlt esztendőkbe nagyon jó kapcsolat alakú ki az Eszakmagyarorszáí Vízügyi Igazgatóság és szomszédos csehszlovákic vízügyi hatóságok közöt Több esetben oldottak me közös erővel az országhatá térségében felmerült vízügy problémákat és gyakoriak i kölcsönös tapasztalatcsere Iá togatások is. Nem egysze nyújtanak egymásnak jelen tös segítséget is a szomszé dós csehszlovák és magya vízügyi szervek. Most példáu a Bodrog csehszlovák szaka szán oldanak meg egy sú lyos problémát magyar segít seggel. Mintegy öl kilométerrel az országhatár felet• egy nagy beszakadás veszélyezteti a folyó védtöltését. A gátat csak vízijárművel, igénybevételével tudják megvédeni. Tokajból, illetve Sárospataktól irányítottak vízi- járműveket a folyó csehszlovák szakaszára, s ezek segítségével erősítik meg 'kőszórással a veszélyeztetett gát- szakaszt 7 aláll tárgyak Ki gondolná, hogy mi mindem íelej lenek az emberek a vonaton. Talán túlságosan belemerülnek a beszélgetésbe, vagy elszun- dikálnak, s csak a célállomásra érve riadnak lel álmukból, ki tudná megmondani, hogyan, miképpen feledkeznek el csomagjukról. De tény, hogy elfeledkeznek. A végállomáson azután a kalauzok végigjárják a kocsikat, összeszedik az elhagyott dolgokat, s leadjak a talált tárgyak osztályára. S a kalapok, táskák, pulóverek. kabátok, ernyők békésen várják, hogy gazdájuk majd csak jelentkezik értük. De legtöbbször biába. llárom hóoapig őrzik az elhagyott tárgyakat a íVlAV-nál. Elég idő lenne althoz, hogy gazdájuk jelentkezzék értük. Azután — mivel havonta hatalmas ládákat töl fcenck meg a./, elvesztett tárgyak — elárverezik őket. Nemcsak azért, mert helyhiánnyal küzdenek, hanem azért is, mert az. őrzés bizony pénzbe kerül. I.-eggyakrabban táskákat hagy- ; nak a vonaton, gyakori a kalap, az esernyő, a kardigán is. De fényképezőgép, táskarádió, orkán- kabát, sót kerékpár is szép szám- J mai fordul elő. Egyik-másik használt, kopott i már. de a legtöbbjük új, drága holmi, álégi.- elhagyják őket, s , késői) b talán túl kényelmesek ahhoz, hogy keresésükre induljanak, vagy talán egyszerűen nem ! is tudnak arról, hogy elvesztett ; holmijukat megőrzik, s így nem keresik őket. Pedig amikor észreveszik eltűnését, bizonyára bősz- szánkódnak. Négy-öt hatalmas ládát töltenek j meg havonta a „talált tárgyak”. Akárhogyan is számolunk, bizony sok ezer forintra megy ki az értékük. S az emberek nem keresik őket. Pedig egy-egy pulóver, orkánkabát, esernyő nem fillérekbe kerül a boltban. Nem hiányzik? Vagy annyi pénzük lenne az embereknek, hogy úgy gondolják, nem érdemes keresni őket? Rogy ^.miképpen hagyják el csomagjukat az emberek? Számtalan módja van. De egy biztos: szórakozott» k, feledékenyek, s utána egy icipicit kényelmesek keresésükre iivk'lni. Pedig a MÁV nál, a végállomásokon mindent* *, őrzik őket. S várják gazdájukat, j — Tisztázzunk valamit. Maga hordár? — Hát uram, ez nézőpont kérdése. Ha értem kiált, akkor igen, hordár vagyok. — És ha felszólítom, hogy hozza a bőröndömet? Akkor már nem bizonyos, hogy hordár? —• Valahogy így, uram.A professzor- felkacagotL aztán morogva pénztárcájából kisebb bankót választott. — Itt van, fogja és küldjön egy másik hordárt,; aki beviszi a poggyászomat. — Látja uram, ez az, ami nem lehetséges. — Mi nem lehetséges? — Egyedül vagyok, uram —■ mutatta fel bütykös, vastag ujját az ember.* — Ne tréfáljon velem, hallja? — Dehogy tréfálok. — Mit akar tőlem? Pénzt? — Nem vagyok rabló, uram. — Valami szándéka csak van, nem?! Nekem semmi, uram. A professzor leült a bó'rönö- re. A hordár egykedvűen dohányzott. — Meddig fogunk itt rostokolni? — kérdezte az öregember? nil. Hiszen csupán ketten vannak. És éjszaka. — Én ugyebár most érkeztem. A táskám meglehetősen nehéz. A feladat . egyszerű: megemeli a táskámat és mindketten elindulunk. Tehát? A hordár jóindulattal mosolygott az öregemberre. — Elég nagynak látszik a poggyásza, uram. Valóban olyan nehéz is? — Győződjék meg róla — mondta a professzor. A vasutas azonban cigarettát puhítgatott és rágyújtott: •— Mi van benne? — Hogyhogy mi van benne? — kérdezte a professzor; — No igen, mi van benne? — Minden! Érti! Minden! — Akkor csakugyan nehéz lehet A helyzet pedig az, hogy én nemigen szoktam nehéz poggyászokat az utasoknak továbbcipelni. f *1 gy percet állt a vonat. ► Lí Amikor eldübörgött, a [ professzor ott maradt a ► sínek között egy nagy táskáival! Olyan üres volt az állo► más, mint egy frissen ásott i sírgödör. ► — Hordár! Hordár! i Előcammogott egy vasutas. ► Nyugodtan hallgatta a processzor dühöngését, áld elát► kozott, dögtemetőnek titulálta helységet, s a kérdésre, hogy ► itt talán járvány pusztított. *csak egyszerűen „nőm uram”- ►mai válaszolt. i — Hát akkor mire várunk? ► A hordár a professzor türcl► illetlenségét nyilván tréfára . ► vette, mert a táskára bökött: ! — Ezért hívott, uram? ► — Talán sakkozzunk itt. l<igy gondolja? ► — Ön szeret sakkozni? i ► A messziről érkezett most 1 'már nyugtalanul sandított kö- i (A Közlemény, amit kiadtak, mindössze ennyi: Vasárnap, negyvenéves korában elhunyt Sipkay Barna, József Attila-díjas lró. A Magyar írok Szövetsége saját halottjának tekinti. Mire ezek a sorok eliutnak az olvasóhoz, már el is temették. Nyíregyházán született, ott is kezdte a pályát, X9S1 óta újságíró volt a megyei lapnál. Irt novellát, drámát és regényt, de minden írását az, egyszerűség, az emberiesség jellemezte, í!)65-ben SZOT-díjjal, lömben József Attila-díjjal tüntették ki. Ezt az elbeszélését, amelyet az alábbiakban közlünk, szinte egy időben kaptuk halála hírével. Senki sem gondolta volna, hogy ez lesz egyik utolsó írása, s felette már gyászkeretben jelenik meg a neve.) | SIPKAY BARNA | Ketten az éj
