Észak-Magyarország, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Vasárnap, 1958. felmi ár IS. ESZAKMAGTARORSZÄG A szépség mentésére tölteni! Vettel volna inkább >gv harisnyatartót! A társaságban vicceket beschick. — És exért tört ki az jgyiplomi háború! Hahota. Közben nyöször­gés és üvöltés. A tévéből. Vietnam. Aztán Szicília. Af­rikai ország. Éhínség. A virá­goknak nyoma sincs. A tár­saságból legfeljebb egy-két ember pillant oda: vajon be­fejezték-e már? Mikor jön a krimi? A körzeti orvosnál tömeg a rendelőben. — írjon fel nekem doktor ir andaxinl, noxiront, anti- neuralgikát. — Mást javaslok: sétálást, kirándulást. Közeleg a ta­vasz. Láthatja, már hóvirá­got is árulnak az utcán. Nemsokára zöldellnek a he­gvek. A Bükköt még külföld­ről is sokan felkeresik. Mi meg. akik itt élünk a lábá­nál .. . — Ugyan, ne ajánlhasson nekem Kousseau-i tanácso­kat ! Nemsokára nyílnak a virá­gok. Sokasodnak majd az apró szépségek, amelyek persze minden évszakban a körülöttünk zajló világ min­den hétköznapjában is meg­vannak — még ha nem is vi­rágoknak nevezzük őket. De nem is elnevezésük fontos, hanem, hogy vegyük észre, törődjünk, velük. Az olyan, alig észrevehető, apró szépsé­gekkel is, mint az esti ibo­lya. Fedezzük föl őket. Ne csak azt lássuk meg, amit premier-plánban elénk mu­tatnak: a világ nagy, rossz dolgait. Amiket ugyan azzal a jószándékkal mutatnak elénk, hogy meggyükül tessék velünk, hogy kiváltsák ellen­érzésünket, hogy megszünte­tésükre serkentsenek, mégis idővel a szüntelenül ismétlő­dő képek elvesztik ökölszo­rító hatásukat, megszokot­takká válnak, majd közöm­bösekké, végül talán még követésre buzditóakká is. „ gondolunk eleget a szépség mentésé­re. Pedig nem járhatunk úgy. mint a kislány az esti- ibo­lyával. Frissítés kell! És mi frissítheti fel jobban a vál­tozatosság-szerető ember ere­jét. idegét, kedvét a szépsé­gek kiapadhatatlan variáció­jánál? Miért nem iktatjuk ezt be hétköznapjaink min­den kis mozzanatába? Miért ne kerülhetnének jobban premier-planba szépségeink is? Hiszen a varangyok kont­rasztja csak ezek mellett vál­hat igazán riasztóvá, ököl- szoritóvá, pusztítani valóvá. Ruttkay Anna le? Ha nem változtathatok rajta, inkább megbarátkozom vele. Es a kislány egyre többel figyelte a varangyot — már a virágok helyett. Is. Megcso­dálta puffaszkodását. maga­biztosságát. nemtörődömsé­gét. ostoba tekintetét, rideg­ségét. Azt csodálta tehát, amitől először elriadt. Ké­sőbb pedig ezt kezdte utá­nozni js. Leggugolt, egészen közel a szörnyeteghez, az­tán fölpúpozott háttal ugrálr előtte, majd vissza bámult rá bambán, közömbösen. Az ibolyák locsolásáról lassan el is feledkezett. Már nem hozta a kis kannát. A virágok pedig elszárad­tak'. v , nyilasát mutat­v r3po ja a kisfijm. Ásítunk. Szép. szép a képsor, de hát. mi új van ebben? Mi érdekes? Ni csak! Ez már más! Az a jóképű vagány micsoda balegyenessel terí­tette le haverját! Óriási! Hát ki gondolta volna, hogy né­nikéjéért. teszi? Arról az öregasszonyról senki se gon­dolta volna, hogy a banda feje. Ez a barom meg akar­ta ölni pénzéért! Persze, ha jól meggondoljuk. annyi pénz éppen megért egv kis kockázatot... Nézzük csak: hol vétette el a fickó? A konnektorból ügyesen kive­zette a két szál drótot a fo­telba, de nyilván' észrevette az. öreg lány, hiszen nem a szőnyeg alatt húzta át. a mamlasz! — Kisfiam, megvegyem neked azt a szép kis lapátot a gereblvével, meg a locso­lóval ? — Nem. — És azt a játék-mókust? — Azt se. — Hát mit szeretnél in­kább? — Egy dueós pisztolyt. r van. A karne­i-arsanp vál forgatagá­ban nincs egyetlen tündér-, sem virágjelmez. Van azon­ban három • csontváz, öt far­kas. nyolc kalóz és legalább kétszer ennyi gengszter. A hölgyek, akik nem öltöztek maskarába, estélyi ruháikon nem viselnek rózsákat. Az ilyesmi már divatjamúlt. Most a katonás modellek hó­dítanak: a sima. aranygom­bos ruhák, esetleg kis vál la­pocskák kai. meg a fémszá­las nadrág-kosztümök. Zene. A halk muzsikát túl- harsogják a vad ritmusok. Szerelem. —, Csak egy szál virágot hoztam. — Megőrültél? Vagy te tényleg így hajiasz a giccses- kedéshez? Ilyesmire pénzt ~~~ egy virág, mely csak *an esic nyílik ki. Meleg, nyári esténként. és mórt hal­vány, ezüstös leveleit, sá­padt, kékeslila szirmait az alkonyat utáni homályban már nem vehetik észre az emberek, így hát kénytelen illatával figyelmeztetni őket: én is vagyok. A virág az esti ibolya ne­vet kapta a köznyelvtől. Egyszer egy kislány — nyolc-tízéves lehetett — na­gyon megkedvelte az. esti ibolyát. A jó ég tudja, hon­nan hozta magvait a szel a falusi ház tövébe — de ez nem is érdekes. Egy meleg estén kibomlottak az apró virágok, és magukhoz csalo­gatták a kislányt. A gyerek pedig a föl fedezők örömével kezdte gondozni az. ibolyá­kat. Napnyugta után soha­sem feledkezett, hozzájuk si­etni. Aradó illatukért a virá­gok friss vizet kaptak bőrük­re viszonzásul, egy pici kan­na harmatszóró rózsájából. És mert mindennap sok vizet kaptak, talán adásnak kezd­ték érezni magukat, és tör­lesztettek, törlesztettek min­den este. Egyre több szirmot, egyre nagyobb illatárt bon­tottak. Így volt ez majdnem egész nyáron. Majdnem. Mert a nyár vé­ge felé, egy estén a pici kan­na nagy csörrenéssel csapó­dott a ház tövéhez. A kis­lány sikítva szaladt el. Áz ibolyák között dagadt béka gunnyasztotl. Varangy. A vékony, ezüstös levelek közül kifénylett pikkelyes bőre, dülledt, unott tekinte­tű szeme. Püffedt mellső lá­bait néhány sápadt szirom­ra plattyasztotta. Fekete vo­nalú, széles szája félig nyit­va volt, mintha magába akarná szippantani az ibo­lyák minden illatát. Másnap este a kislány nem locsolta meg a virágokat. Sőt. még nappal is elkerülte a háznak azt az oldalát. Har­madnap és azt követően is. Az ötödik, vagy talán a ha­todik estén azonban csak megfogta kis öntözőkanná­ját, és elindult az ibolyák felé. i A béka ott ült. A kislány hátrált néhány lépést. Aztán csak előrement és lassan elkezdte locsolni a virágokat. Közben szüntele­nül a varangyot nézte. A menekülésre-készség ott volt a gyerek minden kis moz­dulatában. Amikor azonban minden további ' estén ott találta a békát, így gondolkozott: biz­tosan idefészkelt a ház tövé­be. Ilyesztöen csúnya ugyan, de hát én mit csináljak ve­Nyilvánvaló, ilyenkor az el­lenérvelés is más tónust érde­mel. Körültekintő alaposság­gal, a kétségek maradékát is eloszlatva szükséges tájékozta­tást nyújtani a realitásokról. Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben fordult elő, hogy a sze­mélyenkénti és havonkénti se­gélyalapot öt forintról tíz fo­rintra szerették volna emeltet­ni a vezérigazgatósággal, ugvanakkor kérték, szállítsák le a jubileumi korhatárt hu­szonöt évről húsz. esztendőre. A szakszervezet aktivistái megmagyarázták dolgozó tár­saiknak, hogy a vállalat ak­kor sem foglalhatná kollektív szerződésbe a kívánságokat, ha hajlandó lenne rá, mert véte­ne a rendelelek ellen. 0 Az emberi agy nem azonos séma szerint, gyártott kiberne­tikai berendezés, tehát ugyan­azok a fogalmak, néha na­gyobb, néha csak árnyalatnyi eltérésekkel tükröződhetnek kinek-kinek a fejében. A vi­ták elkerülhetetlenek, különö­sen olyankor, amikor a vál­tozatok eddig soha nem látott gazdagsága közepette készült az üzentek házi alkotmánya, a kollektív szerződés. Nem ti­tok, hogy az aláírásokkal szen­tesített okmányok ! szorosan összefüggnek népgazdaságunk reformjával. Miként a gazdál­kodásban, úgy az üzemi de­mokrácia fejlesztésében, az alkalmazók és munkavállalók viszonyában is széles tér nyí­lik a nagyobb önállóságra. Az alapelvek egyöntetűségén kí- vül érvényre jut az élet sok­rétűsége, s annál szilárdabbak lesznek a közös jellemzők — a teremtő munka hatékonysá­ga, az országos, a vállalati és személyes érdekek összhangja — minél jobban figyelembe veszik az esetről esetre más és más helyi sajátosságokat, ör­vendetes, hogy Borsodban si­került megtalálni a közös ne­vezőt munkaadók és munka- vállalók között a szakszerve­zet. rátermett közreműködésé­vel. Utólag elmondhatjuk: 181 munkahely mintegy százötven­ezer dolgozójának megelége­désére jobban sikerült ez a nagy munka, mint ahogy kez­detben remélték. A kölcsönös jogokat és kötelességeket ösz- szegező okmány'ok valóban olyanok, hogy azokat minden­ki személyesen is magáénak érezheti. S ha netán egyik­másik kikötésre rácáfol az élet, nyitva áll a módosítás lehetősége, hiszen az előírás szerint a jövő év elején meg­újítják a kollektív szerződé­seket. Gerencsér Miklós juk, korábban egyöntetű volt a tizenöt nap felmondási idő. Most ennyi a legkevesebb és hat hónapig terjedhet. Néme­lyek úgy okoskodtak, hogy adott esetben a legrövidebb felmondási időt alkalmazzák, ha könnyen pótolható dolgozó­ról lesz szó, s minél inkább érdeke a vállalatnak a távoz­ni kívánó személy visszatartá­sa, annál tovább marasztalja. Vagy tizenöt nap, vagy fél év — csak a két határesetben tud­lak gondolkodni. A szakszer­vezet, híven érdekképviseleti hi válásához, megmagyarázta, hogy a kollektív szerződés nem lehet kizárólag a vállalat óha­jainak gyűjteménye. Sokkal több a példa arra, hogy a vállalatnál messzeme­nően ügyeltek a kölcsönösség­re, és .emberiességtől áthatott megállapodásokkal erősítették dolgozóikban a megbecsüllség érzetét, a létbiztonságot. Ál­talában igen sokra értékelik, pozitív megkülönböztető té­nyezőnek tekintik a szolgálat­ban töltött évek számát, illet­ve a munkával szerzett, érde­meket. A Lenin Kohászati Műveknél ugyan a felmondási idő pro és kontra tizenöt nap, de ez lényegesen módosul a pontosan rögzített feltételek szerint. Tízévi munkaviszony után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik a harmadik kategó­riában. Aki különös megbe­csülést szerzett munkájával, kormánykitüntetésben része­sült, vagy háromszor elnyerte a kiváló dolgozó címet, annak csak különleges esetben szabad felmondani. Teljesen érthető viszont, hogy nehezebben pó­tolható, vagy költségesebben kiképzett munkavállalóktól a vállalat nem fogad el felmon­dást a legrövidebb határidőre, de nem is kívánja őket tar­tóztatni fél esztendeig. Igy^a megállapított felmondási időn túl tpvábbi négy hetet kötele­sek eltölteni munkahelyükön az askánia lakatosok, a kazán­mesterek, az öntődarusok, a mikroszkopikus és ultrahangos anyagvizsgálók. T Ilyen differenciált, a dolgo­zók személyes érdekeit sokol­dalúan tiszteletben tartó a Borsodi Szénbányák kollektív szerződése is. Minél nagyobb a dolgozó javára írható erkölcsi plusz, annál kiterjedtebb vé­delmet élvez. Tíz év folyama­tos munkaviszony esetén fel­mondási ideie nem lehet rövi- debb nyolc hétnél, s minden további öt év újabb hét ked­vezményt jelent, vagyis har­minc év szolgálat után senki­nek sem mondhatnak fel há­rom hónapon belül. A dolgozók létbiztonságát, alapvető érdekeit érintő kér­désekben csak elvétve kereke­dett vita a vállalatok és a szakszervezet között, de ha akadt is ilyen, a nézetazonos­ság minden esőiben kialakult a szerződés aláírásáig. Pél­dáinkból'úgy látszik, mintha csak a vállalatokra lenne ér­vényes a közmondás: minden szentnek maga felé hajlik a; keze. Nem így áll a dolog. A kollektív szerződéseket meg- i előző széles körű közvélemény- I kutatás során a szakszervezet1 számos túlzó kívánalommal ta­lálta magát szemben, igaz ugyan, az üzemi demokrácia teljes tiszteletben tartásával lezajlott munkásgy üléseken józan, reális igényeket han­goztattak. a beérkezett javas­latok hetven százaléka a fel­adat megoldását segítette, de megesett, hogy a lehetőségek­kel egyáltalán nem számoló vágyakat el kellett utasítani. A szakszervezet nem vállalta az olcsó népszerűséget s a jogtalan követelések képvisele­tét' sem. Nyíltan megmondta: ha elvárjuk a vállalat vezetői­től, hogy maradjanak a tör­vények határain belül, ugyan­ez elvárható a munkásoktól is. mert az ország törvényei mindkét szerződő félre kötele­zőek. ígv. a logikus érvek fé­nyénél váltak szinte nevetsé­gessé a ritka, kirívóan irreá­lis „javaslatok”. Más esetekben egyszerű tá­jék oza t la nsá eból f ogalmn ztak meg a dolgozók olvnn 'kérdé­seket, amelyek teljesítéséhez nincsen joga a vállalatnak. Gazdasági és műszaki veze­tők mondogatjuk elismeréssel Borsodban, hogy a kollektív szerződések körüli vitákban kemény ellenfelekre találtak a szakszervezet tisztségviselői­ben. Soha nem ültek le rög­tönözve a tárgyalóasztalhoz, jól ismei*ték a munkáskollek- tívak véleményét, nem egyszer még a jogászokkal is vitatkoz­va juttatták érvényre a tör­vényes rendelkezések .egy-egy pontját a vállalati sajátossá­goknak megfelelően. Tárgyila­gosan, körültekintően, de ha kellett, szívósan védelmezték a dolgozók érdekeit, a nem egé­szen átgondolt, vagy szűk látó­körű törekvésekkel szemben. Persze, vitapartnereik .'-cin .vonták kétségbe a munkások joga.il, a közös cél azonos szándéka eleve pozitív jelleget kölcsönzött a tárgyalások dön­tő többségének, sőt, gyakran maguk a vállalatok javasoltak többet, mint amennyit a mun­kások és a szakszervezet igé­nyei tartalmaztak, néhány fon­tos részletkérdésben azonban elkelt a nyomatékosabb érve­lés. S Alaoelvként elsősorban ahhoz ragaszkodtak a szak- szervezeti szervek, hogy az ed­digi vívmányokat meg kell tartani. Egyes vállalatok ugyanis — számuk elenyésző — a nagyobb önállóság jog­címén és a gazdaságosság szempontjaival takarózva, csökkenteni akarták az indo­kolt juttatások körét. A He- jőmenti Állami Gazdaságban például a vezetők ragaszkod­tak az üzemi -étkeztetéshez va­ló hozzájárulás törléséhez, úgy látták volna helyesnek, ha a teljes költséget a dolgozók fi­zetik meg. Már azt is elhatá­rozták, hogy végső aduként bezárják a gazdaság területén működő konyhákat. Beláttat- ták velük, hogy ilyen intézke­dés több okból is ellenük szól­na. Antiszociális vonása egy­általán nem hasonlít társadal­munk ..elveihez és -gyakorlatá­hoz, ezenkívül meggondolásra késztetné az embereket, nem lenne-e érdemesebb olyan he­lyen munkát vállalniok, ahol természetesnek fogják fel ele­mi szükségletüket? A jobb ér­vek győztek, így a Hejőmenti Állami Gazdaság kollektív szerződése a kialakult gyakor­latot szentesítette. Másutt viszont a vállalati hozzájárulás eltörlése látszott indokoltnak. A Miskolci Vas­ipari Vállalatnál a dolgozók­nak mindössze három százalé­ka veszi igénybe az üzemi konyhát, mégis szerződésbe akarták iktatni a kedvezményt. Tiszteletben kellett tartani a többség akaratát. így a kollek­tív szerződés kizárja annak le­hetőségét. hogy száz dolgozó közül három a többi kilenc- venhét anyagi rovására része­süljön előnyben. T Talán szükségtelen hangsú­lyozni, mennyire tisztában van munkához való jogával — amelyet az alkotmány is rög­zít — társadalmunk minden tagja. Természetes, hogy a kollektív szerződések sem mel­lőzhették ezt a jogot, ám az egyoldalú hangoztatás, a köte- lességek elhallgatása mind- annyiunk kárára lenne. A re­form nyitányakor különösen időszerű szót ejteni a jogok és a kötelességek arányáról. Mint ahogy a vállalatok a produk­tum immár fillérekre kiszá­mítható értékétől remélhetik stabilitásukat és boldogulásu­kat. úgy az egyes személyek létbiztonságának is a szemé­lyes teljesítmény lehet a fe­dezete. Egyik-másik helyen nem cr- . tették, hogy minden olyan, nagy társadalmi-gazdasági mozgás, mint amilyen a je­lenlegi reform, számvetésre készteti az. embereket, s hogy e számvetéssel saját helyüket keresik az. egész országot érin­tő összefüggésekben. Néhány gazdasági vezető nem mérle­gelte teljes mélységében mennyire szükség van a cse­lekvésre hivatott emberek biz­tonságérzetére. ezért átmeneti­leg n nagyobb önállóság bű­völetére 'hallgatott. Mint tud­Két nappal azután, hogy a Tiszai Vegyikombinátban rnű- s zak i -ga z.dasági konferencián összegezték 19(i7 eredményeit, új abb rekord teljesülném yröl kaptunk jelentést. Február 10- én a mű ammóniagyára, min­den eddigi termelési szintet felülmúlva. 044.8 tonna ammó­niát termelt huszonnégy óra alatt. Ez a kimagasló siker azonban nem rendkívüli, hi­szen akár az elmúlt, akár az azt megelőző években, sok ha­sonló példával találkozunk, ha azok az eredmények nem is érik el ezt az egészen magas rekordot. Ezekről beszélt Huszár An­dor. a kombinát igazgatója az említett műszaki-gazdasági konferencián. A gyár a sike­res indulás után a mai napig megtartotta, sőt. fokozta azt a szintet, amelyet az első hóna­pokban elért.. Ebből a kedve­ző alapállásból indulhatott ki a beszámoló, amely az elmúlt év gazdasági eredményeit ösz- szegezte. Egy havi nyereségrészesedés A szocialista munkaverseny, a dolgozók összeforrottsága. a vezetők és a beosztottak jó együttműködése már annak idején, a kongresszusi ver­seny vállalások teljesítése során sejttette, hogy rendkívüli ered­mények várhatók. Így is tör­tént. Bizonyítéka az élüzem szint elérése és a kongresszusi oklevél. Ezt a lendületet vit­ték át és fejlesztették tovább a jubileumi munkaverseny- bén. amelynek egyes szaka­szait olyan példamutató tettek fémjelzik, mint a nagyleállás határidő előtti végrehajtása, az ammóniagyártás fokozása, a testvérüzemek segítése, az. ex­port növelése. 1967-ben jelen­tősen bővült a festékgyár ter­mékeinek választéka is. szá­mos új cikk került piacra. A kombinátban működő gépgyár profilja is szélesedett: több új vegyipari gép, illetve berende­zés prototípusát, készítették el külső megrendelőknek és sa­ját maguk részére. A konferencia részvevői és velük együtt a kombinát vala­mennyi dolgozója jogos kíván­csisággal várták tehát, ilyen rekordok után miként alakult a. mérleg, milyen nyereségré­szesedésre számíthatnak. Erre is választ kaptak. Á. bejelen­teni valók köz.iil Huszár An­dor számára is ez volt a leg­kellemesebb. egyhavi nyereség- részesedést oszt a Tiszai Ve­gyikombinát. Mindenki egy célért A legfontosabb termékekből, az ammóniából, a salétrom­savból, a karba mi óból, áz ammonnitrátból, a lestékféle- ségekből és a már említett gépgyári termékekből sok mil­lió forinttal túlteljesítették terveiket. Ismételten meleg hangon beszélt az igazgató a szocial ista brigádmozgalom ró!. amely szervezője, elindítója, lelkesítője volt a versenynek. A rekordok „titka” talán ab­ban van, hogy a vállalatnál a verseny ma már nem kam­pányjellegű. hanem szerves része az egész évi munkának. Tavaly harminc brigád nyerte el a zászlót, kettő a' bronz­koszorús plakettet, sokan kap­tak a jubileumi munkaver­senyben elért kiváló eredmé­nyekért Lenin-bronzplakeítet. nyolc üzem 42 szocialista bri­gádja pedig a szocialista mun­ka üzeme cím elnyeréséért küzd. Ez a felsorolás azonban még korántsem türközi azt a széles körű összefogást, szer­vezett. együttműködést, amely- lycl a kombinál dolgozói küz­denek a jobb eredmények el­éréséért. Hiszen azon kívül, hogy a vállalatpál több, mint ezerötszázan vesznek részt szervezetten a mun ka verseny­ben, jelentősen hozzájárult a sikerekhez az egyes üzemek, főosztályok, jó munkája iS. Mindenki egy célért, a gazda­ságos termelésért dolgozik, en­nek is köszönhető, hogy' az ammóniagyárban tavaly több alkalommal sikerült megha­ladni a bűvös, napi 600 tonnás átlagot. Az idén két nagyleállás lesz Figyelmet keltő feladatokról szólt Huszár Andor a beszá­moló második részében, ami­kor az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséből adódó tennivalókról beszélt. Többek között utalt rá, milyen nagy jelentőségű az 1968-ra beüte­mezett két nagyleállás jó meg­szervezése, hiszen ez döntően befolyásolhatja a termelés ala­kuláséi. E feladatok közé tar­tozik a termékek minőségének javítása, a választék további bővítése. Központi feladat a polieliléngyár építésének ál­landó figyelemmel kisérése, az üzemeléshez szükséges szak­emberek kiválasztása és kép­zése. A TVK egyébként saját fejlesztési alapjából 18 millió forintos beruházási költséggel hamarosan iparitanuló intézet építésébe kezd. Itt négyszáz fiatal tanulhat. A cél: a szak- ember-után pótlás tervszerű biztosítása. Itekor(!ok Bajomiéban ülííszn/.• xdasági konferencia a Ti Bi-ban Kosos A kollektív szerződéskötések tapasztalatai Borsodba»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents