Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
▼asámap, 1968. január 14, esZAKMAGVARORSZÁG ? Sok amerikai Párizsban Boldogult Gershwin, a jazz klasszikus óriása még megírhatta a remekműveinek egyikét azzal a címmel, hogy Egy amerikai Párizsban, Az első világháború után, amikor az USA katonáit már visszavonták francia földről, valóban csak Wilson elnök maradt Párizsban. Aztán ő is hazament a béketárgyalásról, ő sem volt ott, amikor Gershwin párizsi látogatása ihletett hangulatában zeneművét megírta. Azóta a' helyzet megváltozott. Mégpedig nem is akárhogy ! Ma már valahogy úgy mondhatnék, hogy sok amerikai Párizsban. És nem is akárkik! íií Jean Jacques Servan- Schreiber, a Párizsban 50 000 példányban megjelenő Express című, képes magazin negyvennégy éves főnöke legutóbb nagy sikerű könyvben számolt be ezekről a Párizsban tartózkodó amerikaiakról. Ó, ezek egészen másfajta amerikaiak, mint a húszas években Párizsba látogató zeneszerző, akit a művészet tisztelete vonzott Debussy és Ravel városába! Miként Servan-Schreiber könyvéből, Az amerikai kihívás címűből kiderül, ezek az amerikaiak vásárolni érkeznek Párizsba, sőt Nyugat- Európa más fővárosaiba is. De mit? Nem a Louvre látképét ábrázoló levelezőlapokat, nem is a Lafayette áruház cikkeit. Vagy legalábbis nemcsak ezeket! • Ezek az amerikaiak vállalatokat vásárolnak Nyugat- Európában, invesztálnak és „gründolnak”. Mégpedig nem is keveset! Miként a szerző megállapítja, 1958 óta az amerikai cégek annak az összegnek több mint harmadrészét invesztálták Európába, amit az egész világon befektettek. Legalább 3000 vállalatot hozott létre az Egyesült Államok Nyugat-Európában, vagyis a felét annak, amit az USA határain kívül, az egész világon tető alá hoztak tőkései. Ennek eredménye, hogy Servan-Schreiber szerint „nem Európa, hanem az Európában létrejött amerikai ipar lesz 15 év múlva a harmadik. ipari nagyhatalom a Szovjetunió és Amerika mögött”. Hogy is van csak? A szerző, szerint, ma már amerikai cégek ellenőrzik a nyugat-európai rádió- és televíziógyártás 15, az elektromos ipar 50, és a számológépipar 80 százalékát! Jelentős betörés Nyugat- Európába, anyi tény! Hát még, ha arról is tudomást szerzünk, hogyan csinálják! Nos, a szerző szerint, 55 százalékban e rópai tőkepiacon szerzett hitellel, 35 százalékban egyes európai államok által nyújtott államsegéllyel, valamint Európában levő vállalataik önfinanszírozásával, és csupán 10 százalékban az USÁ-ból jött dollárral. Vagyis, 90 százalékban európai forrásból finanszírozzák európai beruházásaikat Más szóval, nyugat-európai segítséggel teremtenek egyre veszélyesebb konkurrenciát nyugat-európai cégeknek. És ez a konkurrencia hosszú távon még veszedelmesebb lesz. Mi' a megoldás? Servan-Schreiber, a polgári radikális újságíró szerint, nincs más segítség, mint az állam beavatkozása. Vagyis, a tőkés államé. Hivatkozik rá. hogy az USÁ-ban maga az állam az elektronikai ipar fő megrendelője (63 százalékban az európai 12-vel szemben), éppenúgy, mint a kutatásé is (85 százalék a Közös Piac országaiban szokásos 50 százalékkal szemben). A megoldás kétségtelenül az amerikai államkapitalista tendencia növelését jelenti, a szerző ezen a módon akar gátat emelni az „amerikai kihívás” ma már végveszélyt jelentő fenyegetésével szemben. Az a tény azonban, hogy a valaha csupán marxisták által felismert veszélyes amerikai inváziót ő is felismeri, — igen jelentős eredmény. Máié Iván Retíi János litográfiája. Festő és modellje Hetilap a Szövetkezet A Szövetkezet, a SZÖVOSZ lapja az idén ismét minden héten jelentkezik. Az újság tartalmában is többet, változatosabbat ad az eddiginél. Elvi cikkeivel, szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó írásaival segíti a szövetkezeti demokrácia kiszélesítését. Hetilapként frissebb tájékoztatást nyújt a gazdasági és a politikai kérdésekről, is. A szövetkezeti mozgalom aktuális eseményeiről is rendszeresen tájékoztat a Szövetkezet. A lapban új sorozatok indulnak. Az egyik például a családi ház építéséhez ad sok jó tanácsot. Minden héten irodalmat is kap az olvasó. Az utolsó oldalon kapott helyet a „Családi kör”, a családnak, az asszonyoknak szóló írásokkal. Százkilencezer üdülőnap Lillafüreden Izgalmas pillanat: szobaelosztá s. Nem is olyan rossz dolog üdüléssel kezdeni az új esztendőt. Azok számára meg különösein jól kezdődött 1968. akik az ország egyik legszebb téli SZOT-üdülőjébe, a lillafüredi Palotaszállóba kaptak beutalót. Egy-egy téli turnusban 316 felnőttet és 30 gyermeket, tud fogadni az. üdülő. — A családos üdültetésnek igen nagy a sikere — tudjuk meg D. Nagy István főkönyvelőtől. — A gyermekek az elmúlt évben 4747 üdülőnapot töltöttek a Palotában. — És mennyi volt az összes üdülők száma? — A csaknem tízezer beutalt százkilencezer, azaz egészen pontosan 108 835 üdülőnapot töltött Lillafüreden. — Téli örömök, kirándulások? — Sokan hoznak sílécet Szánkókat mi adunk kölcsön, A bükki séták mellett minden kéthetes turnus számára az eddigi kettő helyett, három egésznapos kiráuP'Pást szervezünk. Eger, Aggtelek—Jósva- fő, illetve Sárospatak—Tokaj a kirándulások útvonala. — És milyen az ellátás. — Szinte kivétel nélkül mindenki hízik. Nagy a választék. Háromféle reggeliből, délben két levesből, négy húsételből es három záróételből. hér kenyér várja az üdülőket» vacsorára négy húsételből és >■ hideg kiránduló csomag bár- három záróételből lehet vá- melyik napra igényelhető, lasztani. Január 1-től csak Je- (p. s.) Délelőtti pihenő a hallban. (Foto: Sz. Gy.) .•iiiiiiiitiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiíiiiiiiniiiniiHitMiiiiiiniiiniMHHimniiiiiMiiiMmiMMimiiimitimmiiiHiiimuiiimmiiiimimiitHmiuniiiiiiiiniimiiiiHimiiiMiiiMimiimimmiM«' Uibán Ernő: ÖSSZKOMfORT * Hol van Vietnam? § i,Hol van Vietnam? Amerikai — «Öltök telelnek.’» Ez u címe a z gyűjteménynek, amely Sí) ameri- ~ «Ai és egy vietnami költő versét Z feg!al,1 a magában. z A kérdés: Hol van Vietnam? — z! nem a földrajzi térképre vonat- z fcozik. A lelkiismcret térképén ke- " vésik az amerikai költők Vietna- Z biot. A válasz úgy tűnik az olva- ~ sónak, mint a mai amerikai lelki- z állapot tükörképe. A kötet össze- z állító ja, Walter Lowenfels, maga Z fs ismert amerikai költő, vala- ~ mennyi szerzőjét csupán egy SS Verssel mutatja be, hogy ne az z egyént hangsúlyozza, hanem az z Amerikai költők e csoportjának z együttes hangját, akik változató- Z hat énekelnek egy témára. Z íj. . . Egyetlen történet, a kajaszt- — »■ófa és az ellenállás szimfónia- ~ Ja.. .,s így határozza meg a vi- “ lágszerto méltatott antológia sa- z játos műfaját a válogató. A Hol van Vietnam? költői «~ olyan művészek, akik arra a ko- moly elhatározásra jutottak, hogy z müveikben ellenzik azt a háborút, z amelynek támogatására az ameri- Z kai kormány mindenkit felszólít. ~ Elhatározásukat azok az aggodal- — mák és érzések váltották ki, ame- z lyeket az egész haladó emberiség Z érez az amerikaiak vietnami bá- Z borúja miatt. Ez éppúgy vonatko- Z zik a legfialalabbakra, mint éret- z tebb társaikra. Az ellenállást ott- z hon tanúsítják, saját államuk ag- z ressziöjával szemben, a béke és Z az igazság elkötelezettjeiként. Bár az Egyesült Államokban az Z utóbbi évtizedekben gyakran gya- z mis dolognak tartották a társa- —r fiaim! elkötelezeti séget, a kötet £2 árról is tanúskodik, hogy a mai Z amerikai líra sok kiválósága val- |»* falja ezt. Ebből a szempontból az z antológia olvan társadalmi váltó- S zást örökít meg az USA történe- Z lében, amelynek nyoma marad az Z Irodalomban, " A legnagyobb csend és üresség — legalábbis -a' közmondás szerint — a nagypénteki mészárszékben uralkodik. De a k.-i nagyszálló „reprezentatív” éttermének csendje és üressége szombat délután három óra tájban még ennél is nagyobb. A székek, asztalok már helyre rakva. A pecsétes abroszokat is annak rendje és módja szerint megfordították. A földig érő, csipkefüg- gönyös ablakoson álmosító napsugár szivárog be. Légy is dönög, de már igen-igen bágyadtan és egyre-másra az üvegbe ütközve. Vendég rajtam kívül egy lélek se. Nagyon természetes tehát, hogy pincér is csak egy látható a fedélzeten: egy nyakigláb, ösztövér, sündisznó frizurás fiú. A forgóajtó belső beugrójában húzódik meg. önmagával játszik zsebsakkot. Peregnek a percek, de lassabban és kivárhatatlanabbul, mint a vad- gesztenyék rozsdás lombjai odakünn, ha az asztfaltra vannak levitorlázó- ban. Hanem most ni csak: villogni kezdenek a forgóajtó fényküllői, és mintha bizony őszi napsugarak szülnék, egy ifjú hölgy jelenik meg a középső asztalsor végén. De micsoda ifjú hölgy? Termete — Júliái módján szólva — a Júnóénál is júnóibb. Tekintete vőgigpásztázza a termet. Ajkát biggyeszti, vállat von, majd puha, hullámzó, de igen céltudatos macs Ica járással a terem belseje felé indul. Hátulról is meg lehet nézni, ami azt illeti. • Eleven kancsó, gömbölyített delta, lábra kelt sellő: ha poéta gyönyörködne benne, tucatjával tolulnának tollára az eredetibbnél eredetibb hasonlatok. A terem végében — most veszem csak észre — néhány parádésan terített asztal. Friss vágott virág, három-négyféle borospalack, szalvétás kehely és foglaló táblácska a közepükön. Az ifjú hölgy egy pillanatig tétovázik, majd elhatározásra jut, és letelepszik az egyikhez. A pincér azonban nem mozdul. Se most, se a következő negyedórában, pedig a terembe másik három hasonló kaliberű ifjú hölgy is belejt, és helyet is ugyanúgy foglal, miként az első. M ozgás azért van. O, nem a semmibe vett nőcskék türelmetlenkednek. Dehogy. A tálaló szoba lengő ajtaján nyílik minduntalan rés. A konyhalányok leskel- aek be rajta. Es suttognak; vítatkae* nafc 5s. Ügy látszik: a parádéban felvonult ifjú hölgyek viseletét tárgyalják meg. Csendítek egyet a kávéskanállal,- így hívom asztalhoz a sündisznó frizurás pincérfiút — Mi készül itt? — intek a türelmesen üldögélő hölgyecskék felé. — Divatbemutató ? A fiú elhúzza a száját. — Ebéd — feleli. — Diné. Külföldi pacákokra várnak az aranyosok. — Igazán? — Bizisten! Mióta bejött a vadászat szezonja, sűrűn van ez így nálunk. A pacák késik, a pipi meg üldögél. Na ja, mert olyan a rend. hogy nemcsak a szarvasbikák lesznek itt fölvezetve, tisztelettel. Női vonalon is teljes az összkomfort. Nem értem a fiút., és a fülemnek se akarok hinni: — Ügy vegyem, hogy... szerződtették ezeket a lányokat? — Szerződtetés? Minek az? — oktat elnézően a fiú. — Meg... igazából nem is „olyan” leányzók ezek. — Hanem milyenek? — Hát... dolgoznak. Üzletben, hivatalban, kertészetben. Melyik micsodás, ott. ltot van náluk a baj — kopogtatja meg homlokát a fiú. — Arra spekulálnak, hogy ahány külföldi autós vadász, annyi házassági alkalom. Talpig selyemben, három pappal, három cigányzenekarral, meg amit akar. — Volt már rá példa? — Házasságra? Volt. Tavaly. Olyan kocsin vitték el a leányzót, hogy hét nyelven beszélt. Azóta nőben is bő a választék, nemcsak bikában, ha a külföldi nimród szórakozni — És a szülők? Vagy a... ható« ság? Ebbe senki se szól bele? A fiú gúnyosan nevet: — Már miért szólna, tisztelettel? Ocslca nő, egy „olyan”, ide be se teheti a lábát. A szállodai átjáró felől egy kóp- -cös, vérmes, vadászkosztümös úriember sétál be. Kurtára nyírt haja már teljesen ősz, és kappanháj is szépecskén mutatkozik! rajta. Az első számú ifjú hölgyhöz sétál oda. Vállon simítja, arcon csípi, majd a kezére is rácuppant egy atyás, ajná- rozó csókot. — Ez ellentmond magának, jó ftö — jegyzem meg. — Miért? — Ebből is házasság lesz? Soha! Annak már a lehetősége is eleve ld volt itt zárva. — Ki hát! — hagyja rám a fiú. — De... majd csak bedob helyette valami kárpótlást a Herr Direktor, Bocsánat. A fiú elsiet, majd kisvártatva egy idős, igen-igen nyájas, nagyokat hajlongó kolléga társaságában a nyugati nimród asztalához járul. Jómaga hűvösen udvarias. Legfeljebb egy-egy kúria biccentéssel írja- nyugtázza a rendelést. Hanem ar. idős kolléga és a junói termetű ifjú hölgy?! Valósággal tálcán a savuk.«: ® Resztet » szerre kMJMfew negjdcDö aovellés kdteté&*l
