Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Yasimsp, 19*58. Január TC

fST, AKM AGY ARORS35 A<í

5

Äse ©fesziásl viszonyok korszerűsítése

ív elején a Diósgyőri Oépgpriiaa

I Szocialista társadalomI

______________ ban u/,

a

nyagi javakat — árukat, szolgáltatásokat — jórészt munka szerint osztják el. A javak kisebbik részét a végzett munkától függetlenül kapják meg a társadalom tagjai. Az előbbiekhez tartóznak a bérek, illetve a bérjellegű jövedelmek, az utóbbiakhoz a társadalmi juttatások. Ezek forrása a nemzeti jövedelem. Növelésük feltétele tehát a nemzeti jövedelem emelkedése, illetve a felhalmozás és a fogyasztás arányának a fogyasztás javára történő megváltoztatása. Rendkívüli esetekben külföldi hitel is forrásul szolgálhat. ■

A gazdaságirányítás új rendszerének szerves része az elosztási viszonyok tökéletesítése. Ennek sok összetevője van. Például a munka szerinti riasztás a szocializmus sajátos gazdasági törvénye, amely — mint a többi gazdasági törvény is — tendenciaszerűen jut érvényre. Ez azt jelenti, hogy a bérarányok kisebb '’agy nagyobb mértékben eltérnek a teljesítmény arányoktól. Ebben az eltérésben lehetnek spontán elemek is, de jobbára a tudatosság hat.

A szocializmus építésének eddigi szakaszában tudatosan is teremtettünk olyan -helyzetet, amikor a bérek nem voltak arányosak a végzett munkával. Ez szociálpolitikai okokkal magyarázható. A szocialista rendszer vezető erői nem engedhetik meg, hogy a társadalom valamely rétege a lét- fenntartás alapvető elemeit nélkülözze. Volt időszak, amikor ennek biztosítása a fogyasztási alap elég jelentős részét felemésztette, s a visz- szamaradó . részből már nem tudták a végzett munka arányában díjazni a dolgozók további részét. A nagyobb teljesítmények díjazásában valamiféle degresszió jutott kifejezésre. (Persze ez nincs még teljesen mögül tünk.) Továbbá szubjektív hibákból is eredhettek eltérések a bérarányok és a végzett munkák arányai között. Elég erős gyökeret vert nálunk az egyenlősdi szemlélete. Nem voriatkoz.tathaló ez el persze a kialakult és elég lassan emelkedő bérszínvonaltól. iJIn az egyiknek javítom a fizetését, miért ne javítsam a másikét is, hisz’ az sem magas.” Azonban az előrehaladás folyamán mind világosabban felismerték. hogy ez a módszer fékezi a bérszínvonal gyorsabb emelésének reális alapjait. A ma gondjainak ..szőrmentén” való gyógyítgatásával konzerválták azt holnapra cs holnap- u tanra is.

A munkadíjazásban meglevő kisebb vagy nagyobb mértékben jelentkező problémákhoz bizonyos fizetési kategóriákban még további torzulások Is kapcsolódtak. Nem spontán folyamatról, hanem tudatosan alkalmazott preferenciáról van szó. Ugyanis a bérezésben bizonyos mértékű differenciáltságot feltétlen érvényesíteni kellett. Segédmunkás, betanított munkás, szakmunkás, technikus, beosztott mérnök, vezető állásúak stb. Az utóbbinak a fizetése ha nem többszöröse áz elsőnek, akkor egyrészt nincs arányban a végzettséggel, a felelősséggel, a beosztással, másrészt nem is ösztönöz magasabb képesítésre. Ez azonban még csak a nominálbér.

A nominálbérek , a,z

|

_______________________aruk

é

s a szolgáltatások megvásárlása után alakulnak át reálbérekké. Kérdés, hogy a vezető állásúak reálbére annyiszoro- sa-e a segédmunkások reálbérének, mint ahúnyszoras a nominálbére? Egyértelmű igennel aligha válaszolhatunk. Ennek oka az, hogy a különböző jövedelemmel rendelkezők fogyasztási szerkezete eltérő. Ismerjük nagyjából mind az egyik, mind a másik fogyasztási struktúráját. Ha a magasabb jövedelműek által vásárolt: árukban és szolgáltatásokban magasabb a forgalmi *idó, mint a kevesebb keresetiéi rendelkezők által vásároltakban, altkor a reálbér kevesebbszerese, mint a nominálbér.

Volt idő, amikor úgy véltük, hogy a szocializmus építése sorún nemcsak abszolút értelemben kell növelni a társadalmi juttatásokat, hanem arányaiban is. Ez igaz volt. addig, míg a múlt súlyos mulasztásait rendezni kellett.

Ha a felhalmozás aránya még változatlan- is maradt (ami éppen a szóban forgó időben inkább emelkedett), de a társadalmi juttatások gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem, akkor viszonylagosan csökkent a végzett munka arányában kifizethető bérek összessége. Egy bizonyos határig módosítani keli az arányokat, illetve a társadalmi juttatásokat megfelelő szintre kell emelni. A mérték azonban nem lehet független a termelőerők színvonalától. Nem az indokolt társadalmi juttatások ellen emelünk szót, hanem annak elegendő mértékű differenciáltsága, s ezzel annak az utóbbi években alkalmazott arányai ellen. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a közvetlen anyagi ösztönzésnek nagyobb a szerepe, mint azt korábban feltételeztük. A társadalmi juttatásoknak pedig nincs még olyan húzó hatásuk, mint azt megint csak feltételeztük.

A leírtakból látható, hogy a munka szerinti elosztás törvénye tudatos alkalmazás útján és tendenciaszerűen jutott érvényre, azonban nem volt mentes spontán hatásoktól

sem. Az élet realitása, ha nem is alapvető, de bizonyos módosításokat követel e törvény érvényre juttatásában. Arra kell törekedni, hogy a tendencia kisebb kilengésekkel, kevesebb ösztönösséggel, intenzívebb tudatossággal biztosítson utat a munka szerinti elosztás elvének. Továbbá a bérezést, bérarányokat általában a bérgazdálkodást nem lehet elválasztani az általános gazdaság politikától, az előliünk álló legfontosabb'feladatoktól sem. Ellenkezőleg, a munkadíjazást, arányait és formáit a gazdaságpolitikai célkitűzések szolgálatába kell állítani. Ma az előttünk álló legfőbb feladat a jelentősre nőtt termelőerők hatékony hasznosítása, intenzív fejlesztése. Ez a korábbinál árnyaltabb, differenciáltabb bérpolitikát igényel.

| A £tizilasú<íirányítá8

új rendszerében határozottabban kell különbséget tenni a jól és kevésbé jól dolgozó munkások és alkalmazottak között, hogy a bérek arányai jobban megfeleljenek a teljesítmény-arányoknak. A kiválóan dolgozók teljesítményét nem szabad lefékezni bérplafonokkal. Annál kevésbé, mert a munka eredményességét objektív mérce: a piac, illetve a nyereség mulatja. Ha egy dolgozó képes a minőségi követelmények betartása mellett a teljesítményét növelni olyan termékből, amelyet a társadalom, a piac hasznosnak ítél, akkor ezt az anyagi ösztönzés eszközével elő kell segíteni. Egyéni és társadalmi érdek itt jól találkozik. Amelyik dolgozó kevesebbre képes, annak arányosan kell kevesebb bért adni. Az egyenlősítésre irányuló törekvés nagy károkat okoz, mert kevesebb lesz az egyénnek is, a társadalomnak is. Korábban ez nem volt ilyen egyértelműén igaz, mert hn olyan termék gyártását tartottuk vissza, amelyből már elegendő volt a raktárban, akkor azzal jót tettünk a társadalomnak. Az egyén érdekét azonban sértettük, mert többre lett volna képes.

Ázom® munkáért azonos bért értelmezése a jövőben bizonyos mértékben módosul majd. Az egyik vállalat azonos erőfeszítéssel — társadalmilag megítélve — eredményesebb munkát végez mint a másik, nagyobb lesz a nyeresége, a részesedési alapja, így a kifizethető bér és egyéb juttatás is. Ennek okozója lehet, szubjektív körülmény, de objektív is. Az utóbbi a termelés társadalmasításával a munkamegosztás fejlődéséhez kapcsolódik. Például az egyik váj- I lalat az adott időben újonnan j és nagy tömegben jelentkező szükségleteket elégít ki. a másik pedig folyamatosan apadó, visszaeső szükségletet táplál. A piaci viszonyok, az árviszonyok nyilvánvalóan lényeges eltérést mutatnak. Nem sértjük ezzel meg a munka szerinti elosztást? Ezt nem önmagában, hanem társadalmi kihatásában, összeredményé- ben. a gazdasági növekedéshez való viszonyában kell értékelni. S ha a gazdaság egészének fejlődését jobban szolgálja, mint ha az eredménytől függetlenül törekednénk a jövedelmek kiegyenlítésére.

A gazdaságirányítás új formája kibontakozásának szerves része az árrendszer reformja is.. Ennek ide kapcsolódó része, hogy fokozatosan rendezik a fogyasztói árakat, is, amelyeknél egyik oldalon a dotációt, másik oldalon a forgalmi adót. kell mérsékelni, majd fokozatosan csak a valóban indokolt mértékűre korlátozni. Ennek előrehaladó folyamata hozzájárul a munka szerinti elosztás törvénye teljesebb kibontakozásához is. Ugyanis felemás helyzet az, ha a termelésben és általában a munkában többé-kevésbé a végzett munkát díjazzuk, de a fogyasztásban ez újraértékelődik, részben devalválódik. A nagyobb teljesítményt egyértelműen kel! elismerni, vagyis az nemcsak a pénzbérben, hanem az elfogyasztható javakban is mutatkozzék meg. Ennek ösztönző, húzó szerepe a még nagyobb teljesítményhez vezet, mert bizonyos javak megszerzéséhez közelebb kerülnek a dolgozók.

| A béruazdúlkodásban

is reformra van tehát szükség. Nem megy ez egyik napról a másikra. A korszerűsítés folyamata már évekkel ezelőtt elkezdődött, de még korántsem tekinthetjük lezártnak. Ha ez úgy oldódik meg, hogy a bérarányok mind jobban megfelelnek a végzett munka mennyiségi és minőségi arányainak, akkor ez egyezik minden becsületes dolgozó igazságérzetével.

Szmola Imre

Óva intünk minden kívülállót, látogatót valamitől. A gépgyáriak szívesen adnak tanácsot, felvilágosítást. Szívesen válaszolnak minden kérdésre, egyet kivéve:

— Hogyan tértek át január elsején az új mechanizmusra?

— Nálunk — mondja Hámori Sándoy a DIG ÉP műszaki igazgatója — csak a naptári év új. Az új gazdasági mechanizmusra való felkészülést mi már évekkel ezelőtt megkezdtük. Van olyan eleme, amelyet már korábban is alkalmaztunk, s így az áttérés nem mindenben esik egybe 1968. január 1-vel.

Különös „éhség“

Ezt tanúsítja néhány külső, szembetűnő dolog is. A Diósgyőri Gépgyárban hosszú éveken át nem végeztek nagyobb beruházást. Es most: a vállalat öt pontján építenek új műhelycsarnokot, készáruraktárt stb-t.

Valamennyi között legjelentősebb a kovncsüzc.mi rekonstrukció. A 170 milliós munka n.z. országos közúti jármű- program szerves része. A tavaly kezdett és az. 1970-ig tartó rekonstrukcióval — elsősorban a forgáttyús tengelyek gyártása érdekében — korszerűsítik a kovácsbuga melegítést, az. elő- és a kész- re-kovácsolást. Többek között körkemencét építenek, manipulátorokat állítanak be. A korszerűsítéssel duplára nő a kovácsműhely kapacitása, s könnyebb lesz az emberek munkája is.

A korszerűsítést az országos érdeken túl a munkaerő-ellátás és szociális igény is megkívánja. Jó pár évvel ezelőtt. ide még bejutni is nehéz volt. A perecesiek és a diósgyőriek uralták a kovácsműhelyt. Most: 50—60 ember hiányzik, s a rekonstrukció újabb 50—60 embert kíván.

A DIGßP-ben több munkahelyen megvalósíthatják a munkaidő-csökkentést. Ám, ahol ez elsősorban indokolt, a kovácsraűhelyben, . emberhiány miatt nem tehetik.

A beruházásokkal kapcsolatosan akaratlanul kikivánko- zik egy kérdés:

— Mi az oka, hogy ez nem korábban, hanem éppen most történik?

— A KGM az új mechanizmusra való átmenet biztosítása érdekében tavaly a beruházási keret kisebb részét átadta a vállalatoknak, — tájékoztat a műszaki igazgató. — Mivel gyárunk néhány beruházásra nagyon ki volt „éhez-, ve”, éltünk a lehetőséggel, így a gépgyár 1967-tel fejlődésének, megújulásának új szakaszába lépett.

Veszteségek - nyerésének

„Vállalatunk 1965-ben 1 létrehozta a közgazdasági főosztályt azzal a céllal, hogy felszínre hozza a vállalati veszteségforrásokat és á tartalékokat. — olvassuk Lukács László főosztályvezető feljegyzéseiben. — A veszteségforrások feltárására négy főinformációs csatorna-rendszer alakult ki.

1. Munkafényképezés: a tenpeló és a hivatali munka veszteségeinek felmérése.

2. Belső ellenőrzés: a működési ellentmondások feltárása.

3. Közgazdasági elemzések az. elő- es közbeeső kalkulációk összevetésére.

4. Szervezési intézkedések meghozatala előtti helyzetvlzs- gá latok és elemzések eredményei.”

A vizsgálatok azt támasztják alá, hogy a vállalati veszteségeknek több mint 70 százalékát vezetési hibák okozták. Ezért két évvel ezelőtt megkezdték az alsó. a középső és a felső vezetők oktatását. Ez már előnyösen érezteti hatását. Ugyancsak a vizsgálatok alapján jobban törődtek a forgóeszköz-gazdálkodással, s ez tavaly 4 millió forint javulást hozott.

Von egy igen érdekes megállapítás. A csarnokokban 8 ezer négyzetméter daruzható területet kötnek le az irodáié, raktárak. Ha ezeket megszüntetik. beruházás nélkül 10 százalékkal növelhetik a termelést. Noha már tettek egyet-mást, de itt. erős féknek bizonyul a megszokottság.

„Kereskedő“ mérnökök

— A nyereség — magyarázza Hámori Sándor — a beszerzésből, a gyártásból és az eladásból származik. Az eladásra az elmúlt években különösebben senki nem gondolt. A múlt év december 1- vel új szervet hoztunk létre: a műszála kereskedelmi főosztályt. Ez kiváló mérnökökből, mérnök-közgazdászokból áll. Közülük többen külkereskedelmi képzésben is részt vesznek.

ök tartják a kapcsolatokat a vevőkkel, figyelik a piacot, az igények várható alakulását. Nemcsak az adott időszakra, hanem több éves távlatra vonatkozóan is.

Néhány hónappal ezelőtt szakmunkásokkal, üzemvezetőkkel beszélgettem. Elmondották hogy öle felkészülték a megrendelők igényeihez való rugalmas alkalmazkodásra, az esetleges átcsoportosításra- Ez évre vonatkozóan elsősorban a nehéz gépekben jelentkezett nagyobb igény. A Szovjetunió két csőgyárat rendelt a DI- GEP-ben.

Egynél szorongató gond

A gépgyáriakat a jó felkészülés, s a mindenre számítás ellenére is szorongatja egy-két gond. Az egyik régebbi és a vasúti kerókpárgyártásisal ösz- szefüggő ügy. Nagy a ráhagyás. Évente ez mintegy 6 ezer tonna forgácsot, illetve nagy forgácsolást kíván.

— Ha ezt a ráhagyást a kohászat a felére csökkentené! — sóhajtják a gépgyáriak Elmondják, hogy az LKM-ben megvan a jó szándék, de ezt különféle okok miatt nem tudják megvalósítani.

A másik új, és az öntödékben jelentkező gond. Tizenöt öntödével van kapcsolatban a Diósgyőri Gépgyár. Vannak munkák, amelyeket eddig az öntödék minden különösebb vita nélkül elkészítetlek. Most különféle okokat, indokokat keresnék, illetve felárat akarnak, vagy számítanak fel. Nagy alkudozás folyik, mit vállalnak, mit nem, mennyi felárat kérnék, adnak. Ez nagy gondot jelent a gépgyáriaknak, s a nyereségben is érezteti a hatását.

Csorba Barna

Szabadegyetemi jegyzetek

A mezőgazdasági beruházások új rendje

A meghívott miniszterhelyettes nem tudott eljönni. Így az idei borsodi ag- rár-szabadagyetem harmadik előadását Herczeg István, a Mezőgazdasági .és Élelmezésügyi Minisztérium beruházási osztályvezető-helyettese tartotta meg csütörtökön délelőtt a Rónai Sándor Megyei Művelődési Házban. Az érdeklődés minden eddiginél nagyobb volt. A téma ugyanis nem egyszerűen téma volt, hanem egyben .program, módszer, elméleti és gyakorlati útmutató — alapél Vekre építve.

— I960, január elseje óta a mező- gazdasági beruházásoknak is új rendje van, es ez már nem elosztási elveken alapszik, hanem igényeken és lehetőségeken. közgazdaságilag sokoldalúan koordinálva — hangsúlyozta bevezetőjében az előadó.

A mezőgazdasági beruházások új rendje vgy általános beruházás-politikai elven alapul. A beruházás-politika szerves része az egész gazdaság-politikának.

Az államot, az Illetékes szerveket és Vezetőket a mezőgazdasági beruházások új rendjének kialakításában a korszerűsítési követelmények jelenlegi és jövőbeni folyamatos kielégítése vezérelte. Szigorú követelmény: egy fillért se szabad felhasználni korszerűtlen beruházásokra — vagy haszon nélkül. A mezőgazdasági termelésben a jövőben mindig és mindenütt a mindenkori legkorszerűbb technikát, technológiát és módszereket kell alkalmazni. Ezt hivatott szolgálni az. új beruházási rend. Tömören fogalmazva: mindent korszerűre kell kicserélni, maid mindenkor biztosítani kell a termelés legkorszerűbb feltételeit és színvonalát, A korszerűsítési folyamat komplex.

Az összes mezőgazdasági épületet korszerűsíteni kell. elsősorban az állattenyésztésben. Másik fontos tétele a korszerűsítésnek: az épületek és berendezések maximális kihasználása, a rendeltetés szerinti hasznosítás, de úgy, hogy a közgazdasági eszközük alakulása szerint mindenkor lehetséges legyen a rugalmas változtatás.

— Ezek mind igen nagy tartalékok — mondotta az előadó. — Egyelőre talán fel se tudjuk mérni, milyen szédületes fejlődési lehetőségeink vannak a korszerűsítésben. De ezt. a felmérést haladéktalanul el kell végezni mindenütt. A jövőben beruházni se szabad számolás, alapos felmérés nélkül ... S talán a legnagyobb tartalék: az ember, a mezőgazdasági dolgozó. A mezőgazdasági üzemek tagjainak és dolgozóinak továbbképzése, ezzel egyidőben az agrár-értelmiség számának és képzettségének fokozása szintén n legfontosabb „beruházások” közé tartozik mind óllaml.V mind üzemi szinten.

Az' előadó elmondotta, hogy az új beruházási politika nem tesz különbséget termelőszövetkezel és állami gazdaság között. Mindkettő egyaránt fontos mezőgazdasági üzem — vállalati jellegű önállósággal.

Ismertette az előadó a beruházások le’xmvolításának és kivitelezésének legcélszerűbb módszereit is. Elmondotta, hogy az a jobb, ha a mezőgazdasági üzemek maguk tervezik meg a beruházásokat, maguk készítik elő, dolgozzák ki, bonyolítják le egészen a kivitelezésig. Ennek azonban szakszerűségi követelményei, feltételei vannak. Korszerű beruházásokat megtervezni és kivitelezni csak megfelelő szakemberek Irányításával, közreműködésével lehet.

Az új gazdasági mechanizmus elveinek megfelelően a jövőben, a beruházásokkal kapcsolatos adminisztratív intézkedések az államhatalom részéről csupán a különböző engedélybe kiadására korlátozódnak. Az üzemek saját hatáskörükön belül döntenek a különböző beruházások szükségességéről és végrehajtásáról, mégpedig az esetek döntő többségében. Az úgynevezett vállalati — mezőgazdasági üzemi — beruházások aránya ugyanis az egészen belül 92 százalék lesz, s mindössze nyolc százalék a közvetlen állami beruházások aránya. Az állami támogatás azonban különböző feltételek szerint valósul meg. mégpedig hét fő közgazdasági tényező alapján.

Mind a hét fő közgazdasági tényező, mint a beruházások új rendjének alapvető meghatározói, tartalmazza: a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek érvényesülését. Gyakorlatilag e fő közgazdasági tényezők lépnek az adminisztratív intézkedések helyébe, mégpedig az önálló vállalati gazdálkodás biztosításának szellemében. Ez. azonban nem jelent anarchiát. Szigorúbb tényezői; ezek, mint az adminisztratív intézkedések. Belülről parancsolnak — nem kívülről, s főleg: nem felülről.

Végül azt is bejelentette az előadó, hogy 1968. január 1-vel megszűntek az építőipari kivitelezési ármegkülönbőz- tciésck.

A mindvégig 11;®' érdeklődéssel kísért. agrár-szabadegyetemi előadást számos, gyakorlati jellegű kérdés követte, amelyekre az előadó mindig részletesen, kielégítően, a hallgatóság tetszését kiváltó, imponáló őszinteséggel és magabiztos tájékozottsággal válaszolt.

Szendrct József