Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

ÉSZAKMAGVAROKSZAG Vasárnap, 1SGS. Január JA sees* Szánj meg idő (itiumiHiiüimitiimmitiimiiuitHiEiiiiiiuiuiiiuiiimim Kalász László verseskötete szerelemmel hajol meg édes­anyja szép kontya előtt, felfe­dezi a természet ihletkínáló forrásait, de mindvégig újít, gondolkodik. A természet meg­kapó jelenségeit új keletű, „vá­rosi fogalmakkal” párhuzamo­st tja: „A zúzmarák mirelitjén vásárolom a fáktól.” Később pedig: „villamosaim a szelek." A város és a falu távolságai kapnak a költői leleményben finom megvilágítást. S mert nem nosztalgiával és távolról sem panaszképpen elemzi ön­ként vállalt sorsát, (Kalász László feleségével együtt. Sza­lonnán tanít) büszkén beszél emberi és társadalmi „státu­száról”: „tudom, nem élek peremén á sorsnak.” A fejezetek mindegyike új fénysugarat vet a tehetségében léptén-nyomon izmosodó köl­tőre. A már említett kitekin­tés, a világ gondjaira történő figyelés Bombák zuhognak kezdetű versében markánsabb, erőteljesebb hangot kap. Az emberről vallott, himnikus magasságokba csapó költemé­nye Szofoklész, Gorkij ember­látó és embertisztelő költői vé­leményének szintjén hat. A „szaporalángú háborúk”, az egyre gyűlő „robbanó mé­reg” még a világ zajaitól távol élő költőt is a félelem ácsolta magány csigaházába kergetik. A magánv. az egyedüllét nem a „legbombabiztosabb” mene­dékvár a háborús pszichózis ellen. Ezt a költő is jól tudja, s mintha erőtlennek tartaná önnön hangiát, kiáltás helyett ismét kér, könyörög: „Szaporalá''igú háborúk szédítenek szánj meg idő védj meg ne nyomj agyon." CsMMíS nem, “J. kötetbe f űzöt­ten megjelentek Kalász László Versei. A könyvről nem Írha­tunk anélkül, hogy ne emlé­keztessünk a személyes isme­rős, a jó barát általunk is is­mert mindennapos küszködé­sére, költői múltjának kisebb- nagyobb iángú infemójára, a balszerencsés és sikeres vállal­kozásokra. Ezekről kell be­szélnünk elöljáróban, hiszen a kötet verses,üzenetével együtt, úgy érezzük, gondolatban meg­érkezett a költő is, szokása sze­rint halkan, s már-már erény­nek nem mondható szerény­séggel kopogtatott a szerkesz­tőség ajtaján, hogy jó egészsé­get kívánjon. S mivel köztünk járó költő szép termésének, szűkebb ha­zánk fiának kötetbe sűrített, míves szavairól van szó, bo­csánatos bűnnek tekinthető az elfogultság, verseinek szeretet­től áthatott elemzése, hiszen ezeknek egyike-rnásika először éppen e napilap és irodalmi lapunk hasábjain tört utat ma­gának a versszeretők szívéhez. A költő .,gyöngyöket izzadó ktn”-ja, s e vajúdás szép ter­mései hamar ismertté váltak országszerte, mert Kalász László jó másfél évtizede je­lentet meg már verseket. Elöljáróban meg is jegyez­nénk: véleményünk szerint, művei korábban kötetre értek, csak hát Szalonnáról, e Borsod megye: kisközségből vissz- hangtalariabb a kiáltás, mint a városokból. A kötet a legtisztességesebb és legszerényebb költői óhaj­tás póz nélküli, gondolati és formai görcsöktől mentes ver­seit foglalja magában. Az üsd- • bob-szerű kiáltás, a leckéztető gúny és fintor helyett belső, csendes számadással veti- hányja meg saját dolgait, s a világról kialakított vélemé­nyét. Költészete tiszta csengé­sű hárfafutam, gazdag, színes variációkkal. A mai, hasonló korosztályú ' költőnemzedék egyik jellemzője, a társadalom ellentmondásainak vonzata: az agresszivitás hiányzik költé­szetéből. Töprengtünk is azon: hiba-e ez? Tudjuk jól, bonyo­lult dolgaink megkövetelik a művész keménységét, vagy ha- úgy tetszik, agresszivitását. Kalász László esetében egy a fontos: vállalt költői tisztét, az emberi lélek, a lét, a világ a magány, a közösség gondjait magas gondolati szinten vizs­gálja meg, s helyenként a fi­nomívű kérdőjelek sem hiá- ,, nyoznak. S mert alkati forrás • táplálja költészetét, világlátó * figyelő módszereinek rokon- • szenvesen prezentált rugóit né- J hány sorában meg is leltük: * „Bár lennék én is | kő tettekben, szikla * szavakban.” J Oldottabb, szigorrnentesebb • látásmódjának okára íme sa-* ját maga derít fényt. De úgy* érezzük, ez is csak féligazság, » mert végül is verseinek összes-* gége önmagával és a világ, makrancos dolgaival történő'^ perlekedést adja aiándékkép-« peri. Legfeljebb a harcmodor• szelídebb, finomabb, mint köl-e tő társaié. • A Lnipf tagolása is ro-2 nufci konEzenves_ a* Műemlékeim című fejezetben 2 gyermekkori emlékképek vil-* lannak meg. E versekben, a 2 konvencionálisán kötelező • visszapillantásokban is ott| munkál az egyéniség nagy ere- • je. Ragadjuk meg példaként a 2 Műemlékeim kezdetű költe-« ményt, amelyben a filozófikus • gondolatmenet meghökkentő, váltással, játékosan gyűrűzik • tovább: az évmilliók titkait őr- « ZŐ, fennkölí kövek (e hegyi-J misztikus rekvizítumok főbb, jelentés árnyalatban is szere- • pelnek az útőr apától szárma- , zó Kalász életében). Egészen* hétköznapi rendeltetésükben 2 jelennek meg; a liövekkel min- • den életre való gyerek abla-2 kot Is bezúzott már. • Az emlékek tárházában sok 2 gj lépcsőfok. Kalász László« »iSadegyikai; bejárás gyermeki* HARGITTAT ATTILA Éjfélkor Belefáradunk c. mába. pihenjük a holnapot. Bőrünk pórusaiban munka piheg. A háztetők higanyszálai zsugorgatnak sötétbe telepszik a hideg. Testünkben lángok idéznek nyarat. Melegen pattog a csend, beleröppen a kályhák zenéje. Az időközök sínpárján, alvó villamosok hozta kopott kerekek zörgetik az éjszakát. Ablakok kocognak, a nevetve kapaszkodik földbe az ónosesö. Eb-csaták. pattogó neon-táncok jeleznek éjfélt. Álmot ölelnek, szépítkeznek reccsenő jég-tükörbe, jég-virág-csokrot kötnek ablakokra és feloldják a sötétség varázsát, köszöntve a dolgos holnapot. JANKOVICH FERENC Téli 4 ♦ ♦ 4 4 4 i 4 4 t $ 4 4 4 i 4 4 t •O’«*» Még az ablak is szikrás, csillag-habos. | Vad, kemény nesz ölel; félnapon át 4 viseled Mária-üveg koronád. ’■ f míg lábad acél-forgácson tapos. ^ ♦ Figyelem rabja, biztos, de óvatos 4 mozdulatokkal jár két kezed a pad I rángó testén, másra nem is szabad 4 gondolnod, csak amit teszel. Pedig be sok ♦ lefojtott érzés, vágy, kin, gond feszül | melled: vasporos talárod alatt * 5 az agy zárt ablakain is belül, i 4 hol ünnepes, féltett fényképekül ♦ várnak: hű nőd s két iskolás fiad — 4 akiknek két kezed mindent megad. 4 A, «#><#• ♦ «*><*»<»• «te- <*>■•»*(••#■ «sfr­Francba fapvéíemcuy a tízezer oapréi A párizsi bemutató alkalmá­ból a Les heitres Francaises kritikusa így jellemzi a fil­met: „íme egy tiszta remek­mű, egy nagy és szép film, amely jól jellemzi az új ma­gyar filmművészet egészséges fejlődését, erejét...” Marcel Martin, a cikk írója így zárja elemzését: „Csodálatos össz­hangban van ebben a gyönyö­rű filmben az egyén mélységes tiszteletén alapuló biza'om az emberben, a természettel való egybeolvadásának és nagyszerű sorsra hivatottsái&nak meste­rien plasztikus kifejezé-e. Ez­zel a művel a magyar új hul­lám legfiatalabb képviselője korunk nagy rendezőinek so­rába lépett” Régi dalok, balladák őrzője Ä magyar népdal legszebb darab­jait másfél évszázada gyűjtik me­gyénkben. Vikár Béla 1896-ban Csincsetanyán kutatgatvü egy „nóta­fát” fedezett fel Kiss Zsófi 17 éves pásztorlány személyében s a tőle gyűjtött dalokat fonográfhengereken őrizte meg az utókor számára. Az utóbbi két évtizedben olyan so­kat változott népünk életformája, hogy a régi szokások, dalol: java­része feledésbe merült. Néhány falu­ban azonban még találni egy-két embert a régi dalok, hagyományok őrzőit. Tarjányi András sályi pásztor 350 népdalt tud, a cekeházi juhász dalai is szépszámúak. Az asszonyok között sem ritka egy-egy ió dalos, az idősebbek régebben lagzikban, fonókban, tollfosztókban, kukorica- fosztókban dalolgattak. A néprajzi gyűjtő még ma is rábukkan egy bal­lada, vagy kevéssé ismert népdal változatára, de nemcsak azt jegyzi le, hanem érdeklődik az énekes sze­mélye iránt is. Régebben minden falunak megvolt a maga kiemelkedő egyénisége: da­losa, mesemondója, verselője, vő­félye. Ma már alig maradt hírmondó belőlük. Az egyik érdekes és értékes egyéniség pedig itt él közöttünk, Tardon. Erről a faluról a század eleji néprajzi gyűjtésekből, a két háború közötti „Tardi helyzetiből, meg az utóbbi évek riportjaiból Is tudunk. A falu nincstelenjei közül a múlt század vége óta sokan jártak a du­nántúli uradalmakba summásnak, egészen & felszabadulásig, A oebéa munka közben is énekeltek, e haza­jőve a hosszú téli estéken mesélték ottani élményeiket. Ezeket hallgatta az akkor még kislány Molnár Mik- . lósné. Később a fonókban, mulatsá­gokban hallottakat is megjegyezte, megtanulta, s ma is tudja valameny- nyit. Meg is kérdeztem, mennyi nép­dalt, balladát tud? — Vagy száz­húszat! — válaszolta, vagyis egy egész kötetre valót! Ezeket nagyrészt otthon tanulta, de egyszer, 1944-ben summás is volt, ott is sok ragadt rá. Inkább csak odahaza dalolgatott a maga és a szomszédok gyönyörűsé­gére, évekig. 1952-ben volt egy nagy mulatság a kultúrházban, s ott figyeltek fel a jó táncos, dalos fiatal- asszonyra, s azóta is többször szere­pelt. Énekelt Miskolcon a TIT-ben, az SZMT-ben, a színházban, szere­pelt Pesten is, és két éve részt vett Abaújszántón, a népi énekesek és hangszeresek találkozóján. — Jó hangja, biztos fellépése van. Szereplésre felveszi az egykori tardi népviseletet, odahaza azonban egy­szerűen jár. Dolgozik a szövetkezet­ben, neveli fiát és kislányát. Munka közben is szívesen dalolgat, legjob­ban szereti a „Bíró Ferenc, Bíró Margit a lánya” balladát: tllrt Ferene, Bíró Marsit » lánya Síinek az első tizedben nincs párja. Szép Is volt 6, sok legény is kérette De legjobban Kiss Imre hitegette. Kiss Imrének más lány jutott eszébe, Üzenetet küldött Cseréplnének, Hogy majd egyszer el fogunk oda menni, €ísréj> Zsuzsi« *a «qyjátót megkérni m Is mentek szombaton estére, Cse,.;p Zsuzsi már a kapuban leste. Édes csókot, páros csókot 1» adott, Kiss Imrének az asztalnál helyt adót*, Ejfél előtt tízet OtBtt az óra. Cserépiné e szavakat mondotta: Holnap mindjárt menjetek el a pap elébe, írassátok neveteket a könyvbe. Ha majd egyszer Bíró Margit megtudja, A lányomat örökre elátkozza. Ejfél ntán egyet ütött az óra, Bíró Margit megy a Sörfőzö kútra. Alig várja, hogy korsóját megtöltse, Sietett a Kiss Imre háza fele. Oda sem ért, már a kaput zörgeti, — Alnok szívű, ha megcsaltál, gyere ki! Ki Is ment Imre a kapu elébe, Bíró Margit e szavakkal kérdezte: — Igaz-e Imre, hogy megházasodoíf A szívemre egy nagy bánatot hozol. — Igaz bizony. Bíró Margit szeress mást, Ügyis elég régen szerettük egymást! — Add Ide hát Imre a Jobb kezedet. Hagy kívánlak Istentől jó életet! Se ég, se föld be ne vegyen gyomrába, Vessen ki a sírhant az oldalárat Kilenc kutya hordja az egészséged, Három napig éljen a feleséged! Három napig, vagy harminchat hónapig, Nyomjad Imre súlyos ágyad sokáig! Erre többet Bíró Margit nem szóllott, Hazament és magát felakasztotta. Az újabbkori ballada a maga tra­gikus végével igen közel áll szívé­hez, de szereti a többi balladáikat, a Farkas Julcsát, Szabó Vilmát, a Sályi bíróné lányát. Kedveli a megható históriákat is Még az 1940-es évek­ben a mezőkövesdi búcsún járt a híres históriás, Albók Gyula. Akkor vásárolták néhány fillérért a már megsárgult, kétlapos históriát, mely­nek címe: A hét árva kálváriája, kik megfagytak anyjuk sírján. Ez a meg­ható történet elkerült a néphez s feérésesme Molnáráé ezt i* elán©­kelte. De nemcsak a balladákat, his­tóriákat tudja, hanem a katonadalo­kat, summásdaiokat is. Az egyik leg­kedveltebb summásdala a következő; intéző ür, ha kiáll a gang »1$ Onnan nézi, hogy a summád mit csinálj Dolgozik-©, vagy csak lopja a napot, Megérdemli-© a savanyú babot» Intézd úr háza előtt két sor fm Párosával áll a summás alatta. KŐzepibe intéző úr beszélget, No, summások, holnap én kifizetlek. Molnár Miklósné repertoárja sok­rétű, s dalainak nagyrészét magne­tofonszalagon és lejegyezve a mis­kolci múzeum őrzi. ö otthon dolgo­zik, férje az építőiparban, Pesten, Péntek este érkezik meg, hétfőn haj­nalban utazik. A sok utazás, a munka fárasztó, de ő sem hiányzik a lakodalmakból, disznótorokból, ahol dalolni, szórakozni lehet. Mol- námé kedveli az újat és a hagyomá­nyost. A régi házat néhány éve le­bontották, s a korszerű, tágas ott­honban azonban megtaláljuk a régi rózsás matyó tányérokat, szőtteseket Molnámé szeret énekelni, szeret szerepelni, s tizenöt éve elfogad minden meghívást. De néha úgy érzi, mintha mellőznék. Legutóbb két esz­tendeje Abaújszántón szerepelt Mű­sorából nemcsajc a szántóia.k tanul­hattak sokat, hanem a rádióban a magyar népdal kedvelői is. Egyike azoknak az egyre fogyó számú népi előadóművészeknek akik még őrzik a régi dalokat, balladákat. Módot kellene arra is találni, hogy mind többet szerepelhessen, s az általa ismert kötetnyi dal is megérdemelné a kiadást Bodfia! Feren» Kalász László is, miként költő elődei és társai, sokat perlekedik a tűnő, kordába foghatatlan, mindenen átgázo­ló idővel. E gondolatkörben is akad új motívum: a falu csen­desebb, robajtalanabb életrit­musában is szorít, sarkall az idő, mostani évtizedeinkben szaggató metamorfózis áldoza­tául esett a korábbi, falusi har­mónia. A mindig megújulás türel­metlenségével fogja Kalász László a költői szó igájába a közélet nagy gondjait is. De képlete nem aktualizáló, ellen­kezőleg, jövőbe mutató. „Nem hívok legenda-}lakat segítségül — a tengert magam úszom át”. — Történelmi realizmusnak híviuk dolgaink lakkozatlan látását, szelídítetten megítélé­sét. S ennek a reriizmusnak Ka’ász László igaz füve. A nehéz szó című fejezetben valóban súlyosabbak a szavak A Mérj meg szocializmus kez­detű vers nyílt kiállás a be­csületes emberek társadalma mellett, hadüzenet azoknak, akiknél „hang az érdem". FrM;í!v’V/í». adX tot legegyszerűbben és legha­tásosabban közvetítő versfor­mákban beszél a keltő. Képei, szimbólumai, hasonlatai nem nehézkesek. Kifejezésmódja mindvérig korszerű; nem kí­sérletezik sehol sem a divatos, a feP-sWes agymunkát igény­lő, ködös foga1m,azá<'oi'kal Verstenilag a variáltabb for- ! mák lehetősége meg előtte áll, i miként az is kívánatos lenne, j hogy visszafogott, helyenként j enervált, költői szava erősöd- '. jék, mert a sodrás, a lendüle- j tesség, a társadalom gondjai : iránti horizontálisabb fogé- i konvság költészetének nyere­sége lehet a jövőben. Párliánv V.&mrlA Papp Zoltán zongoraesth Miskolc zenei életének1 rendszeresen visszatérő, bár viszonylag ritka időközökben élvezhető, értékes eseménye Papp Zoltán zongoraművész koncertje. A zeneművészeti szakközépiskola művésztanárá­nak hangversenyei mindig kü­lönös figvelmet érdemelnek, s 1 az érdeklődők bizonyára öröm- ! 1 mel fogadják január 15-i, hét fői estjét. A Bartók-terember tartandó és este hét órakj: kezdődő koncert műsorán Baci 4 preludium ás fuga. Brahm: Rapszódia. Liszt Hófúvás, Li- dérefény és Eroica, valamin Chopin h-moll szonáta címí -műve szerepel. hmm az Drszáuvilési Kiimlár A fiatal énei miség helyzetéről tárgyal a népművelési tanács A Borsod megyei és Miskolc , városi Népművelési Tanács I január 17 -én, szerdán rendki-. j vüli ülést tart. A tanácsülés ! — Gál Imrének, a TIT megyei : titkárának, a népművelési ta- | nács tagjának előterjesztése alapján — megvitatja a borso- | di fiatal értelmiség helyét és szerepét a megye népművelé­sében, valamint azokat a ja­vaslatokat, amelyek e fiata­lok nagyobb arányú bevoná­sát célozzák a tudatformáló munkába. E tanácskozás elő­készítése már az elmúlt év el­ső felében megkezdődött,, amikor a népművelési tanács feladatul tűzte maga elé a fi­atal .értelmiség helyzetének felülvizsgálatát, és munkabi­zottságot alakított a Borsod megyei helyzet felmérésére A tanácskozás foglalkozik majd a fiatal értelmiség népműve­lés-közéleti munkájának ál­talános tapasztalataival, a szellemi pályán dolgozók számszerű és minőségi válto­zásaival, az értelmiség össae­! tételének alakulásával, a fia­talok növekvő aktivitását se­gítő tényezőkkel, valamint a nagyobb arányú bevonást akadályozó nézetekkel, külön­választva a városi és falusi értelmiség munkáját, felada­tait. Az előkészítő bizottság — a helyzet alapos felmérése és a rendkívüli sok statisztikai adat feldolgozása után — több mint tíz nagy fontosságú javaslatot terjeszt még a nép­művelési tanács elé a fiatal értelmiség közéleti aktivitásá­nak fokozására. | című új gyűjteménye. Az elő­készítő munkánál nagy értékű könyvritkaságok és dokumen­tumok kerültek elő a raktá- ' rákból, köztük 3 kötetnyi ren­delet és proklamáció II. Jó-’ I zsef uralkodásának évelbőL Január 17-én háziünnepsé­gen emlékeznek meg az Or­szággyűlési Könyvtár fennál­lásának 100. évfordulójáról. Ez alkalomból nyílik meg az in­tézmény „Hazai és külföldi törvények és jogszabályok”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents