Észak-Magyarország, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

ESZAKMAGYARORSZA« Csütörtök, 1968, Január ti. Külpolitikai helyzetkép Világszerte Y^tozatla- nul élénkén kommentálják az arab világ belső eseményeit, amelyek egyelőre megakadályozták a rabati csúcsértekezlet megtar­tását. A kommentárok hang­súlyozzák, hogy most már nem csupán a szíriai vonal, s az agresszió által érintett többi arab ország kompromisszu­mokra hajlamosabb állásfogla­lása közötti különbségről van szó. Igen lényeges az a kon­fliktus is, ami f utóbbi idő­ben az EAK és úd-Arábia között éleződött ki, Jemen ügyében. A belgrádi Borba kommentárjában azt írja, hogy ha a nézetkülönbség elmélyül­ne, ez új gazdasági és politi­kai nehézségeket okozna az EAK kormányának. Ezért fo­gadta el Kairó a szaúd-ará- biai kérést, hogy meghatáro­zatlan időre halasszák el az arab államfők értekezletét. Eközben újabb erőfeszítésekre került sor az arab államok közötti nézetkülönbségek áthi­dalására. Hivatalosan bejelen­tették, hogy Husszein jordániai király a hét végén hivatalos látogatást tesz Kairóban. Nasz- szer és Husszein a közel- keleti helyzet alakulását és a rabati csúcstalálkozó elhalasz­tásából adódó problémákat fogja megtárgyalni. Husszein valószínűleg közvetít Szaúd- Arábia és az EAK között is — közvetlenül kairói látogatása előtt ugyanis Szaúd-Arábiá- ban Fejszál királlyal tanácsko­zik az arab világ problémáiról. I Szerdán heves fegyveres I .. összecsapásokról é rkeztek jelentések Afrika olyan területéről, amely hetek óta nem szerepelt a világsaj­tó jelentéseiben. Rhodesiában harcra került sor az afrikai gerillák és Jan Smith fegyve­res erői között. A legfrissebb híradások szerint Rhodesiában országszerte úttorlaszokat állí­tanak fel, és minden járművet átkutatnak. A fehér farmerek fegyveres alakulatokat szer­veznek a felbukkanó partizá­nok ellen: a hadseregben szol­gáló afrikai katonákat ugyanis már nem tartják megbízható­nak a partizánok elleni harc­ra. | l’ráfíá' an ma határozot­p , , tan állást fog­laltak azokkal a nyugati saj­tóban megjelent spekulatív kommentárokkal kapcsolatban, amelyek a csehszlovák pártve­zetés változásának állítólagos nemzetközi kihatását boncol­gatták: „A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külpoliti­kai álláspontja minden döntő kérdésben változatlan... Ez mindenekelőtt a Szovjetunió­val fennálló szövetségre, to­vábbá Csehszlovákiának a né­met kérdéssel kapcsolatos ál­láspontjára vonatkozik” — ál­lapítja meg a Rudé Pravo cikke — hangsúlyozva, hogy azok a kérdések, amelyeket a CSKP plénuma megtárgyalt, az ország életének modernizá­lására vonatkoznak és jelle­güknél fogva, mélységesen bel­ső problémák. Biod« meditált Eouis Block, a világ ötödik ézívátültetéses betege 10 órá­val a rajta végrehajtott műtét után, magyar idő szerint szer­dán 10.35 órakor, a brooklyni Maimonides-kórházban el­hunyt. A stanfordi egyetemi klini­ka szóvivője közölte, hogy a szívátültetési műtéten átesett Mike Kasperak állapota még • mindig válságos. A Groote Schuur kórház szóvivője szerint Blaiberg ál­lapota aranyira javul, hogy to­vábbi rendszeres orvosi köz­leményt nem adnak ..ki, ha csak állapotában hirtelen vál­tozás nem következik be. Eseményekről RÖVIDEN Dr. Meri "ele Eldorádóban? ELTÖRÖLTÉK ö A kanadai kormány el­határozta, hogy nem hajtják végre az országban jelenleg érvényben levő 16 korábban kimondott halálos ítéletet, mi­vel a kanadai parlament de­cemberben ötéves kísérleti időszakra eltörölte a halálbün­tetést. A törvény szerint halál- büntetést csak szolgálatban le­vő rendőr, vagy börtönőr meg­öléséért szabhatnak ki. RIZ3AÍIVTAS □ A napokban véget ért őszi rizsaratás során a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság több mint 40 körzetében elérték a hektáronkénti évi 5 tonnás eredményt Ezzel 1063-hoz képest megháromszo­rozódott azoknak a körzetek­nek a száma, ahol évenként 5 tonna rizst aratnak. LENYELTE □ A görögországi Oresztiasz kórházban az ápolónővér reg­gel sorra járta a betegeket, hogy meghőmérőzze őket. Az egyik női beteg, akinek szájá­ba szintén hőmérőt tett, hirte­len nagyot nyelt és a termo­méter már el is tűnt a torká­ban. Az orvosok több órás mű­téttel távolították el az ide­gen tárgyat, Szupidoszné asz- szony gyomrából. „Azt hittem, orvosságot kapok” — jelentet­te ki az 55 éves asszony, aki­nek sohasem volt még kórház­zal és orvosokkal dolga. LETARTÓZTATTÁK □ Letartóztatásba helyezték a Louvre vandálját, a 66 éves Pierre Guil’ard mérnököt, aki hétfőn késsel beleszúrt Rubens Angyalos Madonna című fest­ményébe. A mérnök bevallotta, hogy 1932-ben Millet Angelus című festményét rongálta meg hasonló módon. A id: or látomá­sok gyötörték. Hétfőn azért szúrt Rubens festményébe, mert, mint mondotta, a „Ma­donna keresztül nézett rajta.” REKORD □ Johnson elnök az idén rekordmagasságú költségvetési tervezetet szándékozik a kong­resszus január 15-én megnyíló új ülésszaka elé terjeszteni. Az új költségvetés kiadásai, előzetes becslések szerint, meg­haladják majd a 150 milliárd dollárt. Az alapvető tételt is­mét a katonai kiadások je­lentik, amely 80 milliárd. Párbeszéd a sznobizmusról —- Ne vegye zokon, de én nem értem az ön leikende- zését. Tudom, hogy megle­pődik, de valahogy ez a mo­dern festészet, meg grafilca nem az én világom. Kém ér­tem őket. Ezt nem ii szé­gyellem, mert úgy érzem, hogy nincs is mit érteni raj­tuk. — Azért ezt én nem mer­ném ilyen határozottan állí­tani. — No, én merem! Én azt a képet, azt a rajzot szere­tem. amelyikről azonnal mqg tudom állapítani, mit ábrázol, amelyik eleit nem kell sokáig álldogálni, ha­nem egyetlen pillantással felmérhetem. — Ezek szerint ön nem szeret gondolkodni? — Ezt nem á Utottam. En csak azt mondtam, hogy nc'.n szeretem az olyan műalkotá­sokat, amelyeket nem tudok azonnal megérteni. Nem szí­vesen nézem a számomra érthetetlen vonalakat, ame­lyek az isten tudja, hány- szoros áttételen, egy előttem ismeretlen jelképrendszer út­ján akarnak kifejezni vala­mit. Bár az a meggyőződé­sem, hogy sokszor semmit sem fejeznek ki; az alkotó is, meg egyes nézők is bele- , magyaráznak ezt. azt. Tisz­tán sznobizmusból. — Ügy érti, hogy aki a modern kénzőművészetet kedveli, csak sznob lehet? — Nem kizárólag, de iáén sok köztük a sznob. Mer­ném állítani, hogy a több­ség. Nagyon sokan divatból, mintegy társadalmi kötele­zettséget teljesítve mennek el a tárlatra, különösen a nyitóünnepségekre, s hogy ne tartsák őket értetlennek, áradoznak a látottakról, úgy tesznek, mint akik értik, mint akiknek tetszik. — Nagyon szigorúan (tét Es azt hiszem, teljesen téves álláspontból indul ki. Ügy érzem, ön egy kalap alá ve­szi a teljesen absztrakt áb­rázolási formákat, és azokat e modem képzőművészeti törekvéseket, amelyeket nem ért, illetve nem akar megér­teni, mert —. ne haragudjon — lusta rá, hogy gondolkod­jék. — Kár vitatkozni, nekem egy malac ne legyen kék, a gömböiyded vonalak ne le­gyenek szögletesek, a ló az legyen ló, az ember legyen a képen is ember. — I -'’könnyebb volna. Medgyessy mesterre hivat­kozni, akinek egyszer fej- csóvalgatva nézegette egyik lószobrát egy paraszt bác:,i. Megkérdezte tö.e, miért nem tetszik, ráért nem ló, vála­szolta a bácsi. Hát nem is ló, mert szobor, replilcázott a mester. Ügy érzem, ön csak a termcszelhű ábrázold t hajlandó elfogadni a művé­szetben, és tagadja a való­ság művészi át} ogalmazásá- nak, átköltésének jogosult­ságát. Nem fogadja el ezek szerint, hogy a művész a valóságot úgy lát assa a né­zővel. ahogyan ő látja, illet­ve láttatni kívánja. Vagyis, a valósághoz hozzátegye a maga véleményét, és úgy közölje azt velünk, az alko­tás élvezőivel, vonalakkal, színfoltokkal, mozgó képek­kel verssorokkal, regényes történettel, vagy a. művészet sok egyéb jelentkezési for­máival. — En csak a modern kép­zőművészetről beszéltem, an­nak elfogadását emlegettem sznobizmusként. — Nem tudom elfogadni a sznobizmust, bár tagadhatat­lan, hogy akadhat néhány ember, aki sznobizmusból jár tárlatokra. Fenn kell tar­tanom véleményemet a va­lóság művészi átfogalmazá­sának jogosultságáról. Más kérdés, hogy ez az átfogal­mazás mennyire sikeres, s egyáltalán mennyire művé­szi. De nem tartja ön vé­letlenül sznobnak azt is, aki igényes, magasabb színvona­lú regényt olvas? — Miért lenne az sznob? —- Mert a regény is átfo­galmazott, átköltött valósá­got tár az olvasója elé. Es Előadás a Kazlnczy-klnbban »★*★**★***» P. Howard (Rejtő Jenő) Egy brazíliai újságíró a Dia- io de Noticias című lapban edd-en bejelentette: „Talál- oztam dr. Mengelével a Pa- ma folyó mellett fekvő Eldő­ld ó városában és sikerült Ionfelvételt készítenem róla' gy 16 milliméteres kamerá-- al”. ; Adolfo Chadler, az újságíró,. lint írja, 1966-ban felkereste; a Parana folyó páratlan víz-"* esését, az Igauazut, s itt vélet-* lenül meghallotta, hogy dr.* Mengele testvére Eldorádóban * egy kereskedelmi vállalkozás £ társtulajdonosa. A vállalkozás-« ban egy Riccardo Cafetti nevű-** férfinak is részesedése van. Josef Mengele hetente kétszer motorcsónakon érkezett Paraguayból, hogy meglátogassa testvé­rét. A hajót a hajdani SS-hadosz- tályhoz hasonlóan Vikingnek hívják és egy bizonyos dr. Engwald nevén tartják nyil­ván. Miután ezeknek az informá­cióknak a birtokába jutott, Chadler taxiba ült és keresz- tül-kasul autózott Eldorádó vá­rosán, abban a reményben, hogy találkozni fog az orvos­sal, aki Auschwitzban egyet­len kézmozdulattal -küldte ha­lálba a táborba érkezők mil­lióit. „Egyszer csak megpillan­tottam magam előtt az utcán, de nem mertem lefényképez­ni” — írta az újságíró. Ezután Cafetti lakása előtt beállította felvételre a kamerát. Néhány perccel később sikerült is megörökítenie azt az embert, akit Mengelének tart. Mihelyt a férfi meglátta a felvevőgépet, futásnak eredt. A felvételeken egy Alexan­der von Eckstein nevű para­guayi tiszt és egy Peter Fast nevű brazíliai férfi az újság­író szerint felismerte dr. Men­teiéi. Mindkét azonosító is-; Az előretolt === helyőrség 9. büntetik, ha mocskos a gomb­ja. — Nem baj. Volt egy nagy­bátyám Strasbourgban, aki egyszer a katonaságnál, mikor pucolni kellett volna a gomb­jait ... — Csak nem akar itt me­sélni ? Ha reggelre nem ragyog a szi ja és a gombja, nagyon elbánnak magával — Nem baj. fis visszafeküdt. Galamb megdühödött. Egyszerűen le­rángatta zubbonyát, elvette holmiját, és megpucoíta saját­jával együtt. A többi már ré­gen pihent, mikor Galamb még mindig melegítette a vi­aszdarabot a gyufaszál végén, és fényesítette vele Kréta de­rékszíját. Közben barátságta­lan dolgokat mondott a hü­lyéről, aki nyugodtan aludt. ... Valamerre hadiállapot lehetett, mert a rendes kikép­zési idő helyett csak négy hé­tig maradtak Oranban. Hogy micsoda menetelés, fu­tólépés. szurony- és lőgyakor- latok töltötték ki ezt a négy hetet, az meghaladta a leg­nagyobb pesszimisták elképze­léseit is. La tou ret őrmester a tik­kasztó déli hőségben időnként menetirány ellen végigszaladt a bágyadt soron: — Gyerünk, fiúk, gyerünk, gyerünk!... Mit szóltok majd, ha egyszer igazi menetelésre kerül sor? ... Díszlépés! Még ez hiányzott! _A légió hosszú, nyújtott lá­bú, döngő talpú díszlépésében kellett menetelni. — Gyerünk, drágám! Csap­ja oda a lábát, csapja oda, a mindenségét néki, nem valcer ez, hanem menetelés! Egy- kettő ... Futólépés!... Al­tiszt! Azt a pasast tegyék ko­csira, és ha magához tér, díszőrségen áll a kormányzó­ság előtt. G alamb undorral eltelve konstatálta, hogy hizik. A kemény katonaélet nem volt szokatlan számára, de a világhírű légionista ki­képzésben mégis illett volna kissé közeledni az elmúlás felé. Ezzel szemben az egyetlen ember volt, akinek a szörnyű őrmester kimenőt engedélye­zett a városba a kiképzés ide­je alatt. Ez a vigyorgó, kék szemű taknyos úgy vágja ki a díszlépést, hogy szinte besza­kad a sivatag alatta, ügy veti súlyba és vállára a fegyvert, mint valami automata: 11 Hogy a fenébe történt, egyszer csak az őrmester azt mondta: — Takaródéig elmehet. Ne vigyorogjon, mert kikötte­tem! ... Hosszú sétára indult a ka­nyargó, mocskos, szűk utcá­kon, óvatosan átlépve az* út­testen heverő, alvó arabokon. Bement egy vályogkunyhóba, ahol kávét mértek. A helyiség négy csupasz falból állt, és egyetlen nyílása volt: a be­járat. Sem szék, sem bútor se­hol, csak egy vén szakállas arab guggolt a földön, parázs- zsal telt kanna előtt. Kis csészényi vizet forralt, és mi­kor a katona belépett, szó nélkül ráborított a vízre egy kanál kávét. Csak ezután mondta: — Szálam . 11 — Magának is, fiam::: A helyiség három lépés volt széliében és ugyánamnyl hosz- szában. Nem nagyobb egy jó­kora disznóólnál. És nem is jobb szagú. Csak épp hogy lenyelte a kávét, és kisietett. Í t s most valami egészem 'j különös ' esemény tör­tént. Ahogy kiért az aj­tón, oldalra lépett, hogy a kunyhó mellett egy kőre he­lyezze a lábát, mert a nad­rágszárán egy gomb megla­zult, és fel akarta varrni. Tű és cérna a legtöbb légionistá- nál van. Egy leszakadt gomb­ért, egy apró festésért olyan büntetés jár, hogy csak a leg- elszántabbak mulasztják cl a szükséges elővigyázatot. Fel­tette tehát lábát egy téglára, befűzte a cérnát, és megerősí­tette a gombot. Azután a má­sikat is szorosabbra varrta. átfogalmazott világ tárái elénk a költemenyekbőh V égeredményben minden művészeti megnyilvánulás átköllés. —f Ezt elfogadom. De <s modern képzőművészeti tö­rekvésekkel nem tudok meg- beleülni. A komor tömbök­ben, alaktalan kőben nem érzem az ábrázolt való.ágot, hiába állítja nekem, hogy ezek az élettelen anyagok „humanizáltak”, és a valót­lan színekkel operáló fest­mény, imeg a természetelle­nesen szabdalt emberi alak, vagy táj elfogadása szerin­tem sznobizmus, még akkor is, ha a művek dekoratív jellegét nem vitathatom. — ön javíthatatlan, és is­mét csak azt motbdhatom, hogy egy kicsit- gondolkod­nia kellene a képzőművé­szeti alkotások szemlélése­kor. Hiszen ön gondolkodó ember, és ha gondolkodik, előbb-ulóbb meg is érti az ab­sztrakciókat, közelebb kerül a műalkotás formanyelvé­hez, és ha érti, örömmel fo­gadja, élvezi is azokat. Es akkor ön is sznob lesz? Mert egy másik művészeti ágazat kapcsán esetleg annak tart­hatja önt egy olyan valaki, aki más helyen nem szeret gondolkozni. — Nem értem, mire céloz? — Nem ön volt az, aki né­hány évvel ezelőtt sznobnak nevezte azokat a moziláto- gatókat, akik érdeklődéssel fogadták az új filmművésze­ti törekvéseket? Csaknem szó szerint azt állította ró­luk, mint most a tárlatláto­gatókról, illetve a modem képzőművészet kedvelőiről. Mostanában meg, tudomás som szerint, nemcsak a korra- mersz-filmeket nézi a mozi­ban, hanem rendszeresem megtekinti a modern törek­véseket tükröző filmeket, s ha valamivel nem ért egyet azokban, vitatkozik. Lám, «s moziban nemcsak a közvet­len látványt fogadja el, ha* nem a gondolkozásra készte­tést is. Tegye ezt a kiállítá­si teremben is. Aztán majd egy idő múlva találkozunk, s beszélgetünk. Mert emlék­szik: annak ide’’- a moziból kijövet is vitáztunk. HáthM egiiszer egyetértünk majd « kiállításokon, s grafikai biennalékon is. — Mindenesetre találkoz­ni fogunk. A többit majd meglátjuk. Benedek Miktóe Egyszerre an ujjába szűrd A vályogkunyhó ajtaján egy nő sietett ki. Bizonyos volt benne, bogy mialatt a gombot varrta, nesn ment be senki a. kávém érés­be. A szűk, csupasz falú he­lyiségben az imént csak ax arab' tartózkodott Nyílás, amelyen valaki másfelől be­jöhetett volna, bútor, amely eltakarhat valakit, nem volt a helyiségben. A vén arab sem változhatott át ifjú nővé, és a mezítelen döngölt agyag­földből sem nőhetett ki e hölgy. Hogy jött ki a helyiségből egy nő, aki bent sem volt? Elhatározta, hogy vissza­megy a kávémérésbe. Az ajtó zárva volt! Vagy & nő zárta be kívülről, vagy, ami valószínűbb, az arab re­teszelte be. — Mi ez? Csoda? Kísértet? A nő nem látta a katonát, mert azonnal ellenkező irány­ba fordulva továbbsietett. Fe­hér lovaglónadrágja, lakkcsiz­mája most tűnik el a sarkon, amint befordul. Galamb utána sietett. A nő a Fort St. Théróse előtt húzó­dó külvárosból az európai ne­gyed felé tartott, a hosszú Avenue Magenta deszkaházaí között. Megszokhatta a trópust, mert fehér sisakján nem "len­gett tarkóvédő fátyol. A jobb keze fején furcsa, majdnem szabályos anyajegy volt. Ezt jól látta a légionista, mert a nőt két lépés sem választotta el tőle. Ott ment előtte. És a ke­ze fején egy sötét háromszög alakú folt! A szép sima bőrön. Különös! " s . (Folytatjuk Maróti Lajos író tart elő­adást a miskolci Kazinczy Fe­renc Klubban január 13-án 19 órakor, Természettudomá­nyos világkép és költészet cím­mel. Csabai Kálmán Munká- csy-díjas festőművész január 16-án 18 órakor ugyanott, az építészeti stílusokról beszél. merte az orvost abból az idő­ből, amikor az — tudomásuk szerint — az Astra nevezetű paraguayi hotelben lakott. 9. E gy kedélyes őrmester jött eléjük. Arca likacsos lett valami lőporrobbanástól, és fél szeme alig látszott M göröngyös, szivacsos, fehér üregéből. Baj ászából csak né­hány macskaszerű szálat ha­gyott meg a robbanás. De et­től eltekintve, igazán nyájas modorú ember volt. Már messziről integetett a bakák felé, azután ellépett előttük, tetőtől talpig végignézve őket. — Nagyon elégedett vagyok veletek — mondta őszinte el­ismeréssel. Kár volna, ha rendes embereket hoznának ide megdögleni, mert itt vala­mennyien meg fogtok dögöl­ni... Lelépni! Biztató, derűs mosollyal in­tett a katonák felé, és elsie­tett. Ez volt a fogadtatás, il­letve ez volt Latouret őr­mester. Az altiszt kijelölte hálóhe­lyüket egy hosszú, fehérre meszelt szobában, és a holt­fáradt katonák rögtön hozzá­láttak, hogy kifényesítsék szíjaikat, gombjaikat. Csak Kréta, a hülye dőlt végig vigyorogva az ágyon, és elaludt. Galamb felrázta: — Hé! Hülye úr! Végezze el a pactuetáge-i* asert mag-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents